Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
1910. július ZZ. dunántúli napló 1 Továbbra is egyedüli megoldás: A vállalatok segítsék az óvodákat Beszédes számok — Közeleg a felvételi időszak — Kinek biztosítanak előjogot? — bélezer helyre ezer gyerek Űjmecsekalján Vegyünk-e mozijegyet? Egy hónap és megkezdődik a harc az újmecsekaljai óvodákért. Körülbelül félezer helyre tolong majd ezer kisgyermek. Ez a két 6zám az utóbbi években makacsul változatlan, pedig sokféleképpen próbáltak már változtatni rajta, csökkenteni a kettő közötti különbséget. Így a Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya és szerkesztőségünk az ősszel kezdeményezett egy akciót: a termelő vállalatok szociális-kulturális alapjukból segítsék az óvodaépítést. Az akció azonban a szervezésben résztvevők betegsége, egyéb elfoglaltsága, sőt halála következtében nem volt elég hatékony, így mindössze negyed millió forint gyűlt össze e célra. Ebből pedig új óvodát építeni nem lehet. Az említett két számadat azonban nem engedi meg, hogy bárki is belenyugodjék az újmecsekaljai óvodahelyzetbe, ezért az akciót, most már határozottabban — folytatjuk. Az alapelvet, amivel az akció indult — a termelő üzemektől igényelt támogatást — az országgyűlés tette azóta magáévá. Sőt, Pécsett és Baranyában bizonyos szélességű közvélemény is kialakult már mellette. Ezt igazolják az eddig pénzt felajánlott vállalatok, továbbá a Megyei Tanács legutóbbi ülése is, ahol elhangzott a kívánság: még falun is — ott köztudomásúan kicsi az óvodák iránti igény — a tsz-ek, más gazdasági szervek támogassák ezeket a gyermekintézményeket, mert a társadalom nevelése ezeken alapszik. Lássuk mo6tmár — a Városi Tanács művelődésügyi osztálya oktatási csoportjának segítségével — a számokat arról, hogy mely munkahelyen dolgozó szülőknek hány gyermekük van jelenleg a pécsi óvodákban, továbbá a munkahelyek közül hánynak van üzemi óvodája, s hány kisgyermeket nevelnek azokban. Az első adat meglepő: egyedül a Dohánygyár tart fenn akkora üzemi óvodát, amekkorára szüksége van. Ebben 15 gyári és 31 „idegen” kisgyermek van, azonban a városi — vagyis tanácsi — óvodákban éppen 31 dohánygyári kisgyermek található, ez tehát pontos egyenleg. S a többi vállalat üzem, intézmény? A Mecseki Szénbányák több üzemi óvodájában 247 gyerek fér el, de ezen kívül 350 bányász-apróság van a városi óvodákban. Az Építőipari Vállalat üzemi óvodájában 43 kisgyermeket nevelnek, holott a vállalatnak további 249 gyereke jár tanácsi óvodába. A MÁV 64 férőhelyes óvodájába 50 vasutasgyerek jár, míg a tanácsi óvodákban is található 47 MÁV-dolgozó gyermeke. Jobb az arány a Porcelán rek van, s e gyár dolgozóinak gyermekei közül a tanácsi óvodákba mindössze 30 szorul. A bőrgyáriaknak 34 gyereke az üzemi, de 66 (!) a tanácsi óvodákba jár. Van a rendőrségnek, pontosabban a Belügyminisztériumnak is saját óvodája. Ott 66 kisgyermek van, s ebből 43 a „saját”, de a tanácsokéban még 59 BM-kisgyermeket nevelnek. A Kesztyűgyár 105-ös létszámú intézményében 59 a saját dolgozó gyermeke, de városi óvodákban is van még bőven, összesen 96. De továbbra is az oktatási csoport számadataira szorulunk, ha igazolni akarjuk: több olyan „sokgyermekes” vállalat van Pécsett, amely üzemi óvodát sem tart fent, ugyanakkor eddig pénzbeli hozzájárulást sem adott az óvodákhoz. Ezeknek a vállalatoknak a szociális-kulturális alapja számtalan egyéb célra elfogy, miközben a tanács kénytelen szűkös óvodákban nevelni sok dolgozójuk gyermekét — sokat pedig nem is tud felvenni. A XIV. Autójavító Vállalatnak 101, a 12. AKÖV-nek 75, az Élelmiszerkereskedelmi Vállalatnak 40, a postának 39, a termelőszövetkezeteknek 43, az állami gazdaságoknak 24, a Hőerőműnek 93, a DÉDÁSZ-nak 39, a Geodéziai Vállalatnak 29, a Vegyesipari Vállalatnak 24, a Ruházati Ktsz-nek 21, a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek — régi nevén: fmsz-nek — 23 gyereke nevelkedik városi óvodákban. A legnagyobb szám: a Mecseki Ércbánya Vállalat dolgozóinak 551 gyermekét fogadták be. Igaz, ez a vállalat nagyon sok segítséget nyújtott az óvodafej lesztés- hez, többek között lakásátadással is. Aztán a Hőerőmű is végzett bizonyos munkálatokat ilyen ügyben. Mondhatnánk most azt, hogy szeptemberben, ha -majd 6ok szülő kényszerűségből megkapja az elutasító határozatot, miszerint kisgyermeke nem fért be egyik óvodába sem, nos, mondhatnánk, hogy akkor ezek a szülők kérdezzék meg vállalatukat, mire költötték a szociáliskulturális alapot, az óvodatámogatásra adtak-e belőle? E kérdés helyett azonban egyelőre soroljuk fel a lehetséges megoldásokat. A Városi Tanács először is már most szeptemberben felvételi előjogot biztosít a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalatnak, a Kesztyűgyárnak és a Tejipari Vállalatnak, mivel ezek pénzt adtak az óvodaépítéshez. Igaz, hármuk pénze nem volt elegendő, s az ígéret csak az így felépült óvodákra vonatkozott, a tanács tisztességes módon mégis biztosítja ezt a jogot. Továbbá a tanács végrehajtó bizottsága elfogadta a művelődésügyi osztály tervét. E szerint a kivitelező vállalatnak bizonyos óvodai férőhelyet biztosítanak, ha az óvodaépítést határidőre befejezi, sőt ennél is több helyet, ha már határidő előtt. Mivel eddig az egy gyermekre jutó óvodaépítési költséget új épületre számították, s így magas összeget, 25 ezer forintot kértek — most felmérték a bővítési, átalakítási lehetőségeket. Ilyen esetekben például a közművesítés nem kerül semmibe. Ezzel a gyermekenkénti 25 ezer forintot körülbelül 5—10 ezer forinttal csökkentik majd. Ami a lényeg: kérjük az érdekelt vállalatokat, hogy szociális-kulturális alapjukból járuljanak hozzá a pécsi óvodák bővítéséhez. Földessy Dénes Budapesten, a Népköztársaság útján működik a József Attila klub, amely a művészeti KlSZ-szerveze- tek, az ifjú művészek klubja. Tagjai közül nyolcán a Budapesti KISZ Bizottság felkérésére az árvíz sújtotta területen lévő falvakba és építőtáborokba mentek az elmúlt héten kulturális műsorokat, előadásokat adni és szervezni. Köztük volt a pécsi Dömölki Lajos, a Budapesti Iparművészeti Főiskola hallgatója is. Vele beszélgettünk nem mindennapi élményeiről. — Hogyan is kaptátok ezt a megtisztelő, de nehéz feladatot? — Az árvíz sújtotta területeken a KISZ újjáépítő táborokat hozott létre. Itt nagyon sok lelkes fiatal dolgozik, segít az újjáépítésben. A táborok közül a legnagyobb egy Tivadar nevű faluban működik, itt kétezer fiatal lakik. A KISZ-től azt a megbízást kaptuk, hogy járjuk sorra a táborokat, tartsunk különböző előadásokat, szervezzünk kultúrműsort és ahol lehet, vonjuk be ebbe a környék lakosságát is. — Hogy sikerült végrehajtani a megbízást? — A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola kollégiumában laktunk. Innen indultunk napi 4—500 km-es utunkra. Én — mivel ipar- művészeti főiskolás vagyok —, a modern építészetről, A mai építőművészet, iparművészet, mint a modern világ tükröződése címmel tartottam színes diákkal kísért előadást. Kifeszítettünk egy fehér lepedőt, hogy áram honnan került, azt máig A Dunántúli Napló július 8-i számában „Mozijegyet egyet vegyek?” címmel Havas Gáborné szinte parodizálva veszi nagyító alá a mozik nyári műsorát/ illetve csak a bemutató filmszínházak új filmjeit. Ez a tény önmagában nem baj, lehetne felhívás önvizsgálatra mindazoknak akik a filmek vásárlásával, megjelentetésük időzítésével, műsorratűzésük- kel foglalkoznak, de nagyítója torz, a helyzet ilyen egyéni látásmódból való leszűkítése, a filmforgalmazás sokoldalú feladatainak csupán a filmművészeti nevelés ennyire szűkén értelmezett átvitele a mozik feladatainak egészére, több szempontból ném egészséges és a konklúziók nem igazak. A forgalmazás szervezői nem élnek semmilyen téves bűvkörben, de figyelembe veszik azokat a jelenségeket, amelyek a filmbemutatást befolyásolják, ismerik feladataikat és lehetőségeiket is. Nem nézzük butának sem a közönséget — tapasztalatból állítjuk, hogy sokféle forrásból rendkívül jólértesült, tájékozott — sem a forgalmaséul tudom, de volt, és kezdődhetett az előadás. — Érdekes lehetett olyan helyen előadást tartani a modern építészetről, ahol a legfőbb gond az épületek újjáépítése. — Igen. Akadt is probléma, kérdés elég. Egy ízben Corbusiernek a zürichi tó partján épült ultramodern, csupa üveg és beton pavilonjáról vetítettem színes diákat. A vetítés után egy öreg paraszt bácsi megkérdezte: — Tessék mondani, nem lehetne a mi falunkban is ilyeneket építeni? Komolyan kérdezte. Milyen nehéz volt a bácsinak megmagyarázni, hogy ennek anyagi okai is vannak, gyorsan is kellenek az új házak! Ezért is van az, hogy túl egyformák a házak, szinte jellegtelenek az új épületek. Megpróbáltam tanácsot is adni az építkező falusi embereknek. Hat—nyolc-féle típusterv között választhatnak. Ez nem túl sok, de nem is kevés. Mindenki megtalálhatná a számára legmegfelelőbbet. Mégis utcasorok állnak egyforma házakból, mert a szomszéd ilyent választott, hát én is ilyent, erre a következő szomszéd is, a harmadik is és így tovább. Amikor ezt láttam, előadást tartottam az otthon funkciójáról, a lakás berendezéséről. Sokszor kellett így improvizálni, alkalmazkodni a kérdésekhez, a kialakult vitához. Az újjáépítés azonban jó ütemben halad, novemberre mindenkinek tető lesz a feje felett. Az új házak sokkal kényelmesebbek, modernebbek és komfortosabbak a régieknéL — Milyen meglepetés ért, amire nem számítottál? — Először jártam ilyen vidéken, először láttam árvíztől összedőlt falvakat. Csenger, Kishódos, Komló- tótfalu szinte teljesen rom- badőltek. Szörnyű volt látni az összedőlt házak romjait, a még mindig sáros, feltúrt vidéket. Számítottam valami ilyesmire, de más erről olvasni és más látni. Aztán naivul azt hittem, hogy lesznek kultúrházak, ahol műsort adunk, előadást tartunk. Vannak is kultúrházak, de azokban laknak az építők, és a még hajléktalanok. így aztán a falusiak is az építőtáborokba jöttek el meghallgatni az előadásainkat. Ennek nemcsak a fiatalok örültek, hanem az idősebb falusi emberek is, hiszen a környéken az egyetlen szórakozási lehetőség a kocsma. Meglepődtem azon is, hogy a mi szépen előregyártott terveink néha cső- dött mondtak, s alkalmazkodni kellett az új helyzethez. Itt vettük nagy hasznát í szervezési gyakorlatunk- i nak. A szükség, tu uj hely-. zás szervezésében, időszakos feladatainak meghatározásában dolgozó vezetőket és szakembereket. A filmek kiválogatása, megvásárlása, forgalombahozatala a párt és a kormány megfelelő szerveinek ellenőrzése és közreműködése mellett történik. A Moziüzemi Vállalat tehát nem üzleti fogásokat alkalmaz, nem bevételi forrásként kezeli a filmeket és a mozikat még akkor sem, ha ezt a feladatot a társadalom adott helyzetének és jelenségeinek mérlegelése mellett, a feladatok céljának és adott lehetőségeinek figyelembevételével végzi, de úgy, hogy a népgazdaság erre a célra fordított támogatásának fel- használásában a vállalatoktól elvárt gondossággal jár el. A párt kultúrpolitikai irányelvei sokkal komplikáltabb feladatokat rónak a vállalatra, mint ahogyan ezt a cikkíró értelmezi, de a filmeknek a népművelési tevékenység egészébe való bele- építésének sokkal több lehetőségét is megadják egyúttal, mert sokoldalúbban értelmezik a film szerepét és lehetőségeit mint Havas Gáborné, zet diktált mindent. Végeztünk anyagmegrendelést, vizet hordtunk, orvost hívtunk egy beteghez, szóval nemcsak kultúrmunkát. Sárosán és piszkosan mondogattuk jelmondatunkat, a megfordított mondást: Itt okos lehetsz, de szép nem. Valóban, cselekedni kellett, nem beszélni. — Hogy tetszett a műsorotok a táborlakóknak és a falusiaknak? __— Nemcsak az építészetről volt szó, hanem vidám műsort is adtunk. Volt velünk előadóművész, pantomimművész is. Karinthy, Móra és a mai magyar írók, költők műveiből adtunk elő, az öregeknek Petőfit. Nagy siker volt. — Hogy látod te az árvíz sújtotta területek kulturális jövőjét? , — Nehéz kérdés. Az iskolai oktatás szeptemberben megindul. Látványos kultúrmunkát egyelőre itt még nem lehet végezni. Köztudott, hogy Szabolcs megye elmaradott vidék, de nemcsak gazdaságilag, hanem kulturális téren is. Az árvíz miatt pedig az egyéni bajok még túlságosan elfoglalják az embereket. Az új telepítésű szabolcsi almafák éppen most fordultak volna termőre... Ezek majdnem mind kárba vesztek. A szellemi információknak pedig nemigen van kontrollja. Épp ezért nekünk, akik ilyent adunk, nagy a felelősségünk. — Hogy látod most, munkátok végeztével annak jelentőségét? — Több szempontból is hasznos volt a mi utunk. Egyrészt adtunk, másrészt mi is kaptunk. Nekem, mint leendő iparművésznek hasznos, hogy megismertem a falusi embereket, hogy láttam épülő falvakat, így tudom, hogy mik az igények, mit vár a közönség az iparművésztől. Jó, hogy bepillanthattam abba a hatalmas szervezési mechanizmusba, ami az árvíz sújtotta falvakban folyik. Mintha az országépítés mechanizmusát ismertem volna meg. Az árvíz ideje alatti szervezés és az utána következő újjáépítés azt hiszem, országunk politikájának egyik fokmérője, és mint ilyen, annak helyességét a legmesszemenőbben igazolta. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a munkában. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, mert ez nem volt mechanikus munka. E tapasztalatok birtokában persze most már sokmindent másképp csinálnék, ha újból ott kellene lennem. Szívesen vállalnám még egyszer. (Fames) i akinek Lenin idézetéhez szabad legyen hozzáfűznöm, hogy Lenin is sokkal tágabb értelemben nevezte az összes művészetek között a legfontosabbnak a filmet. A vállalat a film társadalmi jelentőségét előtérbe helyezve végzi a megye mozijainak műsorszervezését, kihasználva azokat az értékeket, amelyek az egyes filmekben akár a szórakoztatás, ismeretterjesztés, politikai befolyásolás és tudatformálás, akár a filmművészeti nevelés területén adva vannak. Tudomásul kell azonban venni, hogy ezt a feladatot a moziüzemi vállalatok csak rendeltetésük és lehetőségük határáig végezhetik. Az olyan feladatok továbbszervezését, amelyeket a cikkíró a filmklubok és ART KINO eredményeit — a helyzetet ismerőkkel ellentétben — kezdetinek nevez, másutt kell tovább vinni. Mi tudjuk, hogy 1400 Balázs Béla filmklub tag nem igazi értelemben vett „filmklub”. De ki akadályozza meg a népművelési hálózatot abban, hogy ebből az érdeklődő nagy létszámból kiválogassa és igazi filmklubokba szervezze a továbbképzésre igényt tartókat, akik ezt bizonyára szívesen vennék? Visszatérve a megbírált nyári műsorokra azt hiszem, senki sem állítja, hogy a nyári szünidő és szabadságolások ideje alatt a filmbemutatás lehetőségei sem változnak meg és az igényeket ezek a változások nem befolyásolják. Nyáron szünetet tartanak a színházak, nincsenek ismeretterjesztő előadások, nem működnek a különböző klubok, megcsappan a könyvtárak és múzeumok forgalma. A kérdés miértje válasz nélkül is egyértelmű. Ne támasszon senki olyan elvárást — és az irányító szervek nem is támasztanak, — hogy nyáron pont a Moziüzemi Vállalat ne vegye mindazokat a körülményeket figyelembe amely a nehezebb níűáproí szervezését lehetetlenné'" tef szí, vagy előre lejárasson olyan értékes alkotásokat, amelyeket a nagymérvű szabadságolások és kirándulások, a tanulóifjúság, az egyetemi és főiskolai hallgatók távolléte kudarcra kárhoztatnának. Ennek ellenére is azt kell állítanunk, hogy ha valaki a pécsi nyolc filmszínház műsorát figyeli, megtalálhatja benne azt, amit keres. A megbírált időszak alatt kétszer is műsoron voltak az alábbi filmek: Arc, Így jöttem, ítélet, Ö, az a csodálatos háború, Szemtől szembe. Természetesen, mi sem tekintjük minden aggodalom nélkül azokat a nehézségeket, amelyekkel a művészeti nevelés és ízlésfejlesztés területén meg kell küzdenünk. Talán az a tény, hogy a Magyar Játékfilmszemle vállalatunk erőfeszítései nyomán lelt itt otthonra, a felszabadulás 25. évfordulójára az egyes községek felszabadulásának előestén rendezett ünnepi vetítések, a Lenin centenárium ünnepi bemutatói és ezt megelőzően oly sok szervezett rendezvény, az a tény, hogy vállalatunk a kiemelt filmalkotásokat az öt legjobb eredményeket elért megye között vitte sikerre, mondanak valamit arról, hogy nemcsak a filmesztétikai nevelést tartjuk fontosnak, de teljesítjük a párt kultúrpolitikai irányvonala által megszabott feladatainkat is. Nos, kedves Mozinéző, vásároljon-e mozijegyet, vagy sem? Nekünk az a véleményünk, ezek után úgy dönt — mint eddig is —, hogy ezt bátran megteheti. Még a szórakoztató filmekre is. Ugyanis mindamellett, hogy nagyon komolyan vesszük mindazt, amit a haladás érdekében tennünk kell, nem hiszünk abban, hogy egy kacagtató vígjáték, kalandfilm, vagy dráma után egy esztergályos selejtet csinál, a pedagógus pedig hamis nézetekre neveli a fiatalságot. Bejtó Jaaas gyárban, ahol 78 „saját” gye2000 kilométeres kulturális misszió Sellye főutcája mindkét oldalon gőmftakácokkal, virágágyásokkal
