Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
&ra: 1 forint Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XX VII. évfolyam, 168. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. július 19., vasárnap A IV. ötéves terv irányelvei Az MSZMP Központi Bizottsága 1970. július IS—I6-í ülésének határozata A Központi Bizottság megállapítja, hogy a szocialista építőmunka az 1966—1970. években a párt politikai céljainak megfelelően sikeresen előrehaladt, a 3. ötéves terv fő előirányzatai teljesülnek. A népgazdaság termelőerői jelentősen bővülnek, a termelés, a fogyasztás és a felhalmozás folyamatosan nő, miközben erősödik a termelési viszonyok szocialista jellege. A gazdasági reform elősegíti a gazdasági tevékenység hatékonyságának fokozását, a munkások, a parasztok és az értelmiség alkotó munkájának kibontakozását. A Központi Bizottság népgazdaságunk további tervszert fejlődése érdekében szükségesnek tartja, hogy a következő ötéves tervben '. gazdasági munka magasabb mi-őségi követelményeit állítsuk előtérbe. Fejleszteni kell a termelőerőket, rendszeresen tovább kell jav. tani a dolgozók életkörülményeit, elő kell segíteni egész nemzetünk fejlődését. I. A gazdasági fejlődés fő vonásai az 1966—1970• időszakban Az 1966—1970. években a gazdasági fejlődés iránya megfelel az ötéves tervnek, a növekedés mértéke pedig nagyobb a tervezettnél. A terv időszakában a nemzeti jövedelem 39—40 százalékkal növekszik a tervezett 19—21 százalékos növekedés helyett. A szocialista szektor tovább erősödik, részaránya a nemzeti jövedelemből a tervidőszak végére megközelíti a 98 százalékot. Az állami vállalatok és a szövetkezetek nagy része dinamikusan fejlődik, önálló kezdeményezéssel törekszik a teljesítmény növelésére és a munka minőségének javítására. Ennek döntő szerepe van a gazdasági fellendülésben. A gazdasági növekedés lényegesen gyorsabb az előző ötéves időszakénál. Nagyfontosságú tény, hogy emellett fokozatosan javul a gazdaság egyensúlya. Ebben az időszakban sikerült a gazdasági növekedést úgy szabályozni, hogy elkerüljük a nagyobb aránytalanságok keletkezését, s a fő arányok megfelelnek a tervnek, a növekedés javuló egyensúlyi állapot mellett folyik. A nemzeti jövedelem termelése és felhasználása kellő összhangban történik. A tervidőszak végére elértük a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javítására kitűzött célokat, ennek eredményeként javult és egyenletesebbé vált a lakosság ellátása és fogyasztása. Változatlanul fennmaradt azonban a beruházási tevékenység kiegyensúlyozatlansága, a beruházások hatékonyságára vonatkozó gazdaságpolitikai céljaink irányába csak kismértékű az előreha' rdás. A magyar népgazdaság nemzetközi kapcsolatai szélesedtek és fejlődtek. A külkereskedelmi áruforgalom a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó mértékben, kb. 50 százalékkal bővült. A vállalatok külkereskedelmi aktivitása — különösen a gazdaság irányításának reformja után — nőtt, a versenyképességük javult. A legutóbbi években több termelési együttműködési megállapodás született, s a KGST országokkal — elsősorban a Szovjetunióval — folytatott i külkereskedelmünk alapját képezte gazdaságunk fejlődésének. Kereskedelmi kapcsolataink a fejlett tőkés- és a fejlődő országokkal is gyors ütemben bővültek. A szocialista iparban erősödött a törekvés a hatékonyabb termelésre és az országunknak kedvezőbb termelési szerkezetváltozásra, öt év alatt az ipar termelése a tervezett 32—36 százalékos növekedéshez hasonlóan, 34 százalékkal nőtt, de a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása a termelést meghaladó mértékben, 40 százalékkal emelkedett, ami az ipari hatékonyság javulásának egyik fontos jele, és kifejezi az ipari termelés szerkezetében végbement és tervezett céljainkkal egybe- | vágó irányú változásokat is. i Az irányítási reform után különösen a termelés gyártmányösszetételének javulása, a termékek műszaki színvonalának fejlődése kapott lendületet. Az ipari munka termelékenysége növekedett, azonban nem érte el a tervezett mértéket, s nem tudta megfelelően ellensúlyozni a munkaidő csökkentésével kieső munkaidőalapot. A termelés növekedésének csak 55 százalékát fedezték a termelékenység javulásából. A termelékenység tervezettnél lassúbb fejlesztése a termelőmunka szervezettségének és a munkafegyelemnek hiányosságaira mutat. A mezőgazdaság termelése — az öt évi átlagokat összehasonlítva — a felszabadulás óta most éri el legnagyobb ütemét. A mezőgazdaságban dolgozók létszámának csökkenése ellenére a termelés 16—17 százalékkal növekszik a tervezett 13—15 százalék helyett. Az eredmények döntő forrása volt, hogy a szocialista nagyüzemek gazdaságilag és szervezetileg jelentősen fejlődtek. A háztáji gazdaságokban azonban még máig sem sikerült úgy kihasználni az állattartás lehetőségeit, élhogyan azt pártunk politikája megköveteli. Mezőgazdaságunk fejlődésének fő jellemzője, hogy a növénytermelésben csökkentek a termésingadozások és nőttek a termésátlagok, de még viszonylag nagy az állattenyésztés elmaradása. Ennek folytán a mezőgazdasági termelőerők lehetőségei még mindig nincsenek kellően kihasználva. A termelőágazatok dinamikus növekedése révén meggyorsult az elmaradott területek gazdasági fejlődése. Az új ipari üzemek — az ipartelepítési elveknek megfelelően — nagyobbrészt vidéken létesültek. Előrehaladás történt a mezőgazdasági és az ipari területek fejlettségi színvonalának kiegyenlítődésében. Az öt év nemzeti jövedelmét a tervezett arányban fordítottuk felhalmozásra és fogyasztásra. A népgazdasági felhalmozás öt év átlagában a nemzeti jövedelem 24 százalékát képviseli, a fogyasztás pedig 76 százalékát. A tervidőszak folyamán a felhalmozásból a számításba vettnél nagyobb mértékben nőttek a készletek és a befejezetlen beruházások állománya. Ezért a felhalmozás terv szerinti arányának fenntartása érdekében a központi szerveknek fékezniük kell a készletnövekedés ütemét, és sokoldalú összehangolt intézkedésekkel csökkenteniük kell a befejezetlen beruházások állományát. A 3. ötéves terv életszínvonalpolitikai céljai teljesültek. Az öt év során minden társadalmi réteg jövedelme és fogyasztása nőtt, összességében a tervezettnél nagyobb mértékben. A munkások és alkalmazottak reál- jövedelme a tervezett 14—16 százalékkal szemben 30—32 százalékkal, a reálbér pedig a tervezett 9—10 százalék helyett 16—17 százalékkal emelkedett. A parasztság személyes reáljövedelme a tervidőszak végére elérte a munkásokét. Ez közrejátszott abban, hogy az egészségtelen mértékű elvándorlás megszűnt a faluróL A lakosság áruellátása lényegesen jobb az előző tervidőszakénál, de a fogyasztási cikkek termelése, importja és kereskedelmi, továbbá a szolgáltatások fejlődése még nem képes a mai gyorsabb jövedelememelkedés mellett kellő összhangba hozni a kereskedelem kínálatát a lakosság keresletével. Az 1968—1970. években megvalósult az ipari és építőipari dolgozók munkaidejének heti 44 órára való csökkentése. Pártunk IX. kongresszusának határozatát sikerült átvinni az életbe és érdemlegesen javítani a magyar munkásosztály életkörülményeit. A munkaidő- alap csökkenése nagy feladat elé állította a gazdasági vezetést, ebből átmeneti nehézségek is keletkeztek, jónéhány vállalatnál nem teljesítették a termelékenység növelésével kapcsolatos vállalásukat. Ennek tanulságait hasznosítani kell az iparban és a későbbiekben a gazdaság más ágaiban is. A Központi Bizottság megállapítja, hogy a reáljövedelem tervezettnél gyorsabb fejlődése kedvező, mert összhangban van a gazdaság növekedésével. Ugyanakkor gazdaságunk sajátos problé- ját mutatja a reáljövedelem összetételének alakulása. A bérek emelkedését szűkíti és korlátozza egyfelől a béren kívüli szociálpolitikai juttatásak gyorsabb növekedési üteme, másfelől a foglalkoztatottak számának még mindig jelentős növekedése a mezőgazdaságon kívüli területen. Mindez bizonyos mértékig ellentmond annak a kívánalomnak, hogy erősödjön a bérrendszer ösztönző ereje, hogy a bérek jobban differenciálódjanak a munkateljesítmény szerint, hogy nagyobb anyagi megbecsülést biztosítson a jobb munkáért és fokozottabban elismerje a dolgozók törzsgárdájának munkáját. Az 1966—1970. években hatottak — és még jelenleg is hatnak — a fejlődést fékező és a helyzetet nehezítő tényezők. Különösen lassan javul a beruházások hatékonysága. Mind az állami nagyberuházások, mind a vállalati beruházások terén megfigyelhető még a „többre vállalkozás — lassú kivitelezés” gyakorlata. A.z egy foglalkoztatottra jutó termelés a mezőgazdaságban kielégítően, az iparban csak lassan javult. Az ipari termelékenység emelkedési üteme egyenetlen volt, 1968—1969-ben jelentősen csökkent és csak 1970-ben növekszik ismét kellően. A gazdasági életben még mindig számos fogyatékosság tapasztalható, amely mögött egyszerűen emberi hanyagság, feszültség vagy közönyösség keresendő. A tervidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a reform elveinek jobban be kell ha- tolniok a vezetési és szervezési munkába, gyorsítani kell (Folytatás a 3. oldalon.) Zsűrizték az Elefánt-tömb tervpályázatait Idegenforgalmi központ Megbízást kapott a Baranyaterv Az Elefánt-tömb rekonstrukciójára kiírt terv- pályázatra a Baranya megyei Tervező Vállalat, a Pécsi Tervező Vállalat és a Városépítési Tervező Iroda nyújtott be pályamunkákat. A Pécsi városi Tanács, az Országos Műemléki Felügyelőség és a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat megbízottaiból álló zsűri pénteken bírálta el a pályaműveket, melyek közül kivitelezésre legalkalmasabbnak a Baranyaterv Jankovics Tibor vezette tervező csoportjának munkáját találta, s ennek a tervező vállalatnak adott megbízást a kiviteli tervek elkészítésére. Az elfogadott pályamű j számolt legjobban a realitásokkal, ami legfőképpen abban nyilvánult meg, hogy ez Apró Antal a Szegedi Ipari Vásáron Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese szombaton Szegedre látogatott. Csongrád megye és Szeged város párt- és állami vezetőinek társaságában megtekintette az ipari kiállítás és vásár több pavilonját, illetve bemutató termét. irányozza elő a legkevesebb lakás szanálását Az Elefántépület teljes egészében ven- déglátó-jellegű lesz a terv szerint. Megmarad a jelenlegi étterem, a presszó helyén azonban kávéház szerepel. Az emeleten 12 szobás mini-szálloda lesz. Jelenlegi helyén marad az IBUSZ, megkapta viszont a felette lévő emeleti részt is, így ez a saroképület hangsúlyozottan idegenforgalmi jelleget kap. Ez egyébként jellemző vonása az egész pályamunkának, amely az Elefánt-tömböt a város idegenforgalmi centrumává alakítja. A jelenlegi üzleteket kiköltöztetik innen, viszont itt helyezik el a városi és a megyei Idegenforgalmi Hivatalt, s új — idegenforgalmi jellegű üzleteket, bemutatótermeket hoznak létre. Kiszabadítják a tömbbelsőt, amely részben fedett, három oldalról is megközelíthető — a budapesti Felszabadulás téri Párizsi Udvarhoz hasonló — átjáró udvar lesz, ahol az Elefánt hátsó traktusában drink-bár, körben pedig kirakatok, kisebb üzletek, pavilonok lesznek. A terv egészében kihangsúlyozza az Elefánt-tömb i városképi jellegét, friss, korszerű rekonstrukciót javasol és merészen alkalmazza egymás mellett a régi és a legmodernebb építészeti elemeket. A kiviteli tervek elkészítésénél természetesen figyelembe veszik a másik két pályamű legjobb javaslatait is. Az Elefánt-tömb re konstrukciója előreláthatóan a jövő év vége felé kezdődik meg. Szép magyar dal, drága nyelvünk Jubilál a pécsbányatelepi kórus Szombaton délelőtt 10 órai kezdettel a pécsbányatelepi Zalka Máté művelődési házban tartotta jubileumi ünnepséget az ötven éves. Kodály Zoltán Bányász Férfikar. Az ünnepség előtt a Mecseki Szénbányák fúvószenekara szórakoztatta a közönséget. Suhadja Tibor, a Mecseki Szénbányák kultúrfelelőse üdvözölte a megjelent vendégeket, a kórusokat és a rendező szerveket. Beszélt arról, hogy nem mindennapi zenei eseménynek vagyunk tanúi, amikor egy jubiláló munkáskórus hangversenyét hallgatjuk. A sok szereplés és az eredmények az ötven esztendő alatt hírnevet szereztek a kórusnak. Ezután bejelentette, hogy az eddigi pécsbányatelepi Kodály kórus neve a jövőben a Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Férfikara lesz. Bachmann Mátyás, a Mecseki Szénbányák igazgató- helyettese a vállalat vezetőségének elismerését és jókívánságait tolmácsolva átadta a kórusnak a Szénbányák által adományozott zászlót. Az énekkar a „Szép magyar dal, drága nyelvünk” című ars poeticájával köszönte meg a zászlót. Kedves színfoltja következett az ünnepségnek, amikor a vendégkórusok felkötötték szalagjaikat a jubiláló kórus új zászlajára. Kodály Zoltánná, aki nem tudott személyesen megjelenni az ünnepségen, levélben küldte el jókívánságait és üdvözletét a kórusnak. A Kodály kórus is felkötötte szalagjait a vendégkórusok zászlóira, majd Gábriel József, a Városi Tanács művelődési osztálya nevében köszöntötte az énekkart és átadta a művelődési osztály ajándékát. Az ünnepély záróakkordjaként a jubiláló kórus adott hangversenyt. Műsorukban régi és mai szerzők dalai szerepeltek. A közönség lelkes tapssal jutalmazta az előadást. t
