Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-18 / 167. szám
1D73. július li DUNANTÜLI NAPLÓ Költségvetési üzem mindhárom kerületben Gödrösek maradnak az utak? Nyereség — ráfizetéses munkákból? Az építkezés üteme imponálóan gyors Pécsett a II. kerületben 1969 májusában, az I. és a XII. kerületben pedig 1970. január 1-ével hozta létre a tanács az úgynevezett költségvetési üzemet. Az üzemek megalakításának célja: a tanácsok felügyelete _ alá tartozó intézmények — óvodák, bölcsődék, iskolák, szociális otthonok — állandó rendben tartása, javítása, felújítása; a tanácsi utak javítása, járdák felújítása; a parkok fenntartása, gondozása. Teljesítették tervüket Mindezeknek a feladatoknak a megoldás^' a költség- vetési üzemek létrehozása előtt is a tanácsokhoz tartozott, akkor azonban még saját üzemük nem lévén, különböző tatarozó és karbantartó vállalatokkal kötöttek szerződést. Volt, amikor sikerült szerződést kötni, volt amikor nem találtak kivitelezőt. Lényegében tehát a tanács — ha nem talált kivitelező partnert —, úgyszólván semmit sem tudott tenni intézményednek, útjainak javítása érdekében. A költségvetési üzemek az első félévben teljesítették tervüket, egy sor hasznos munkát elvégeztek. A III. kerületi például a Kassa utcai szociális otthont alakította át és felújította a Tüzér utcai szociális otthont, buszvárót épített a Nyár utcában. A költségvetési üzemek 80 fős létszámokkal — park javító, magas- és mélyépítő részlegekkel — dolgoznak. Mégis számos munka elmarad. Hosszú lenne felsorolni azokat a pécsi utcákat, ahol nincs megfelelő járda, ahol szemetesek a lefolyőárkok. De úgyszólván rendszeres téma az utak rossz állapota is, azoké, amelyek tanácsi kezelésbe tartoznak. Miért? Ráfizetés Létrehozásuk szükségességével mindenki egyetért. Valóban igény van tevékenységükre, a sokszor aprómunkaként jelentkező feladatok megoldására, amelyeket a nagy vállalatok nem szívesen, vagy egyáltalán nem végeznek el. De lassan ott tartunk, hogy a költségvetési üzemeknek sem kifizetődő például az utak kátyúinak rendbehozása, egy-egy utca járdáinak felújítása, vagy karbantartása. Kétségtelen, hogy ezeken a munkákon nincs sok nyereség, sőt sok esetben veszteségesek. Ha pedig veszteségesek, máris viszolyognak elvégzésüktől. Mert ezeket a költségvetési üzemeket is nyereségre tervezték a tanácsok, illetve minimumként a rentabilitást jelölték meg célul. Például a III. kerületi üzemnek ez évi termelési terve ötmillió forint, plusz legalább három százalékos nyereség. Az I. kerületi költségvetési üzem éves terve öt és fél millió forint. A tervek nyomán a cél, amelyet az üzemek vezetői maguk előtt látnak: a pénzügyi terv teljesítése, belül maradni a béralapon. „A pénzügyi terv teljesítése.” De hogyan? Ráfizetéses munkákkal? Így lehetetlen. Akkor pedig olyan munkát kell keresni, amelyik hoz a konyhára. Például egy új objektum — óvoda, bölcsőde — felépítése. Van üzem, amelyik már ilyen munkák vállalását latolgatja, holott nem új építése, hanem a felújítás, a karbantartás a feladatuk. Nem kétséges: új objektumot is tudnak építeni. De ugyanakkor majd elmarad egy iskola padló javítása, egy másik intézmény üvegezése, továbbra is kátyusak lesznek az utak.., Dotált munkák A költségvetési üzemek nem rendelkeznek megfelelő technikai felszereléssel. Még a legjobban ellátott I. kerületi üzemnek sincs elég teherautója, a III. kerületinek nincs úthengere... A nyári hónapokban ezernyi munkájuk adódna például az iskolák kifesrtésével. Sokkal több festő-mázolót tudnának alkalmazni. De erre nem is gondolnak. Mert a téli hónapokban nem tudnák őket foglalkoztatni. Az I. kerületben másként jelentkezik a munkaerő-gond. A kertészeti részlegük már az első félévben elvégezte a tanács által kijelölt 800 ezer forint értékű munkát, most problémát jelent a kertészeti részleg további foglalkoztatása. Pécsett a három tanács költségvetési üzeme az I. félévi terv teljesítése után minden valószínűség szerint a második félévben is teljesíti tervét. De félő, hogy továbbra is kijavítatlanok lesznek a járdák, gödrösek az utak, testetlenek, tatarozatlanok a különböző intézmények. Meggondolandó lenne az eleve veszteséges munkák elvégzéséért bizonyos állami dotáció. Mert akár tetszik, akár nem, •— vannak veszteséggel járó munkák, de elvégzésük hanyagolása még nagyobb veszteséggel jár. Felmerül egy másik gondolat is: alapelvként elfogadható, hogy a tanácsok rendelkezzenek irányításukkal működő költség- vetési üzemekkel — azonban Pécsett a jelenlegi három üzem összevonásával — mind munkaerő, mind a felszerelés célszerűbb kihasználása érdekében — egy központi üzem létrehozásának alternatíváját is érdemes lenne megtárgyalni. Garay Ferenc Készül az alap. Szabó Lajosék novemberre már az új házban laknak. Tunyogmatolcs talpra áll Szabó Béla nyíregyházi mérnök, — aki a nagy víz óta legfeljebb csak vasárnaponként mondhatja magát nyíregyházinak, — térképet mutat: — "'cjsék megnézni, ez Tunyogmatolcs rendezési terve. Még 1964-ben készült, most ennek alapján építjük újjá a községet. És tudja mi, a vicc? Itt ez a vastag piros vonal azt jelöli, hogy a falunak ezeket a részeit fokozatosan elsorvasztásra ítélték a tervezők, — akkor 1964-ben. A víz rövid úton elintézett mindent, mintha csak igazolni akarta volna a tervezők elképzelését Valóban, a községnek abban a részében pusztított leginkább a víz, amely kívül esett azon a bizonyos piros vonalon. Ide most már nem szabad építeni, másutt kaptak házhelyet a Béke, Toldi, Zalka utca és a Dankó sor egykori lakói. A falun belüli helyváltoztatástól idegenkednek, de volt olyan is, aki ezt mondta: — Mindegy hogy hová, csak olyan helyre tessék tenni mérnök úr, ahol nem látok többé vizet... Vita azon is van, járnak-e a rendeletben rögzített kedvezmények. Egyébként is sok a vaklárma, a félreértés, félremagyarázás. • v — Itt adják a tízezer forintot? — nyit be az irodába egy ingerült férfi. — Nem, itt nem adnak pénzt. — Nekem pedig azt mondták. Félórába telik míg kiderül: megrokkant, de még helyreállítható házára kaphat ugyan hitelt, de azt sem pénzben, a TÜZÉP-en keresztül építőanyagot biztosítanak számára. — Hát akkor nem is kell, — mondja a delikvens és sértődötten távozik. Vannak ilyenek is, ez a kisebb baj. Az azonban már rossz hatású, hogy a felépítendő házak áráról a mérnökök sem tudnak mit mondani, nem egészen tiszta a Rokkák9 citerák9 szafnovárok Virágkehely formájú tölcsérrel felszerelt régi gramofont osodálgatták a járókelők az elmúlt héten a Bizományi Áruház kirakatában. A századeleji szenzáció másodszor is azzá vált. A valaha legkorszerűbb „zenegép” átmeneti feledés után ismét divatos lett, a régiségkedvelők divatja. Sok minden hiányzott róla, az alkatrészek nem pótolhatók, mégis csaknem ezer forintot fizetett ki érte jelenlegi tulajdonosa. De nemcsak a tölcséres gramofon keltett feltűnést. Bekerült az áruházba egy Zsolnay krámia gyümölcsöstál 1200 forintos áron. Ezt a darabot főleg az ára miatt csodálgatják az emberek, mert mindeddig nem -akadt gazdája. Azóta viszont, hogy ez az előkelősködő darab a vitrinbe került, igen sok mázas cserépedényt, dísztálat, kancsót, köcsögöt közvetített eladók és vevők között az áruház. Pihenőhelyet váltottak a rokkák is. Lekerültek a meszelt falú, tornácos házak padlásairól, s most ott díszlenek a Bizományi Áruház értékeket rejtő vitrinjeinek tetején. A kézzel festett, sajátos népi faragással készült rokkák 350—400 forintba kerülnek. Szőke fiatalasszony, Sza- lay Gézáné becsüs veszi át az eladóktól a régiségeket. Rézmozsarak, habüstök, szamovárok, petróleumlámpák, rokkák, japán teázókészlet és egyéb régiség fordult meg a kezében az utóbbi néhány hétben, mióta a Bizományi Áruház központja szorgalmazza ezek felvásárlását. Az emberek érdeklődését felkeltette az újságban többször megjelent hirdetés, s nemcsak a vásárlók, az eladók is özönlenek az áruházba. Átvesznek mindent, ami eladható. — Nekem famozsaraim vannak — állított be csütörtökön Tihanyi József, a pécsi 1. számú háztartási bolt dolgozója. — Legalább tizenöt darab. Behozhatom? Tihanyi József szenvedélyes régiséggyűjtő. A rengeteg famozsár falusi padlásokról vándorolt hozzá, de főleg Gyűrűfűn kapta őket. A Bizományi Áruház jó üzleti érzékkel nemcsak a mai magyar lakások számára akarja hasznosítani a már- már múzeális értékű használati tárgyakat, hanem export- lehetőséget is teremt. A hazai rokkák, mázas edények, citerák, lovasszánok iránt főként németek érdeklődnek, ám lehetséges, hogy a „piac” kiszélesüK Egyelőre óriási Pécsett a kínálat, az áruházban viszont szűk a hely, nem voltak felkészülve a „régiség”-akcióra. Ezért, ha zökkenők vannak, ha lassabban megy az áruátvétel, hát szíves elnézést kérnek. Harsányt Márta helyzet. Márpedig az tökéletesen érthető, hogy az ár az első kérdések közé tartozik ... Majd egy hónappal az első gátszakadás után ismét nehéz napokat élt át a község. Feltört egy erős buzgár, s ha nincsenek résen az emberek, ismét végigsöpör a víz a településen. Ettől megmenekültek, , de az időjárás egy cseppet sem akar segíteni. Az ott töltött néhány nap mindegyikén volt eső. zivatar, és azt mondják, így megy ez „azóta”. Amikor már nézegetik a földet, — ha megszikkad egy kicsit, holnap talán rá lehet menni, — akkor este holtbiztosán megjön a zivatar. Az emberek nem várnak csodára: sokan kísérleteznek a kert felásásával, amelyből minden, növényt kitörölt a a víz, sok háznál nevelnek már kiscsirkéket, és jut takarmány a megmaradt állatoknak is. Az építkezés üteme imponálóan gyors, alig látni házhelyet, ahol ne állna készen az alap, vagy kiásva, deszkákkal gondosan megjelölve az új ház helye. Az utcasoron építőkockaszerűen magasodnak a falak, az első ház már a múlt hét végén tető alá került. Nyolc ktsz dolgozik itt, szalagszerűen építik a házakat. Míg az egyik helyen megköt az alap, a másik háznál falaznak, a harmadiknál az ablakokat, ajtókat rakják be. A falazó blokkokkal gyorsan lehet dolgozni: két nap alatt felhúzzák a faiakat. A törpe vízmű korábban lefektetett csöveit szintén használhatatlanná tette a víz, most újból árkok szántják keresztül-kasul a községet, — hogy a kapott pénzzel „megerősödve” minél előbb elkészüljön a vízmű. Az utcákon szinte menni sem lehet a kerítés mellé lerakott építőanyagoktól, a gépkocsik meg sem állnak reggeltől-estig, hordják az utánpótlást. A faluban „állomásozó” KISZ rohambrigád ütő-, pontosabban emelőképes csapat: mindig oda dobják be őket, ahol a legnagyobb szükség van a gyors, erős kezekre. A környékbeli ifjúsági építőtáborokból Tivadarból, Jánkmaj- tisról kapnak majd segítséget, — csak győzzenek munkát adni a fiataloknak. Egyik mérnök azt mondja: „sok lesz a segítő kéz, talán nem is tudjuk jól kihasználni”. Véleményem szerint arra is fel lehetne használni a fiatalokat, hogy melléképületer két építsenek, segítsenek azoknak az embereknek, akik egyedül nem boldogulnak. Az élethez itt nemcsak- ház kell. legalább olyan fontos a fészer, az ól is... Itt is, ott is köztudomású: Baranya megye patronálja Tunyogmatolcsot, — ezt minden hírverésnél jobban bizonyítja a tunyogmatolcsi emberek véleménye. De nemcsak mi segítünk, — az általános iskola előcsarnokában és tantermeiben lefektetett matracokon ózdiak alszanak, akik jól megférnek a szintén itt elszállásolt kaposváriakkal, zalaegerszegiekkel, győriekkel, békéscsabaiakkal. Láttam ví- kendházat, amelyet jelenlegi tulajdonosa az Országos Likőripari Vállalattól kapott, — de szép számmal kerültek ide mutatós hétvégi házak Győrből, és még ki tudja honnan... önmagunknak reklámot csinálni ízléstelen dolog lenne. — a segítség csak úgy ér valamit, ha önzetlen, — de, —- emberek vagyunk, — a köszönet, a hála jólesik. Volt, aki — miután belém- tukmált egy pohárral, a megmentett, és azóta is félve őrzött szilvapálinkából, — így búcsúzott: — „Mondja majd meg mindenkinek, hogy köszönjük az emberségüket”. Megmondtam. A tanácselnök gyakran még a fél arcát sem borotválhatja meg, amikor zörögnek az ajtón: — „elnök elvtárs, mondja meg mit csináljunk ...” — és sorolják a gondokat. Sokszor az elnök sem tud mit mondani, — ezt a „tantárgyat” sehol sem tanítják... A hivatalos ügyintézés mindig is nehézkes, még „békeidőben” is elég hosz- szú egy-egy akta átfutási ideje. Itt most megsűrűsödtek a gondok, megsokszorozódtak az akták. .Kiváncsi voltam, hogyan boldogulnak, beálltam a tanácsháza előtt kora reggeltől várakozó csoportba. Hatan voltak, tízféle problémával. Megnyugodva jöttek el....' A hivatalos idő most addig tart, míg a gondok, kora reggeltől késő estig jönnek az emberek. Az ügyintézés gyors, rugalmas, lelkiismeretesen foglalkoznak mindennel és mindenkivel. Lelkiismeretesen és türelmesen: a rendkívüli állapot, rendkívüli gondokat szült, olyanokat, amelyekre eddig nem volt példa a tanácsi gyakorlatban ... Persze ezt a falut sem lakják csupa szentek. Előfordul itt is, hogy valaki most akarja megfogni az isten lábát, ravaszkodik, s néhány vödör konyhába öntött vízzel árvízkárosultnak kiáltja ki magát. Manipulációikkal nem mennek sokra, — elakadnak az első buktatón, az emberek igazságérzetén. Tunyogmatolcson néhány emebernek már nem köszönnek. * Nagy dolog, amit itt, ennyi idő alatt elértek, — elértünk. Pontosabban: nagy dolog kezdődött. Mert sok még a gond, sok idő, törődés kell ahhoz, hogy azt mondhassuk: Tyunyogmatolcs talpra állt. D. Kónya József — Építési terület garázsoknak. Versenden kijelölték 10 garázs építési területét, s hatra már igénylő is jelentkezett. A garázsépítési igény kielégítésére a mohácsi járás más községeiben is folynak az előkészületek olyan központi fekvésű, beltelki területek kijelölésére, amelyek egyéb felhasználásra alkalmatlanok. Megjelent a Pártélet júliusi száma A párt kongresszusára készülve A folyóirat júliusi száma elsősorban a párt X. kongresszusa előkészítésével kapcsolatos munkához kíván segítséget nyújtani. Ehhez a témakörhöz kapcsolódik a folyóirat vezércikke is, mely • a párt társadalomirányító szerepét elemzi. Az írás többek között azt hangsúlyozza, hogy a párt vezető szerepének legfőbb politikai és szociális tartalma a munkásosztály érdekeinek képviselete, valóra- váltása. Ez emeli a pártot, mint a munkáshatalom egész rendszerének irányító, vezető erejét, döntő hatalmi tényezővé, ami természetesen nem jelent; heti, hogy módszerei azonosak az államhatalopr adminisztratív szerveinek módszereivel. A párt a munkásosztály célkitűzéseit elsősorban politikai eszközökkel igyekszik megvalósítani. Különösen figyelemreméltók azok az írások, melyek az alapszervezeti taggyűlésekkel, a beszámolók tartalmi problémáival foglalkoznak. A pártmunka időszerű kérdései című rovatban a párt belső életének eseményeivel foglalkozó információs munka igényesebbé tételéről, a tanácsok szerepéről és feladatairól i a nők helyzetéről szóló ; KB határozat végrehajtásában, és a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok helyzetéről jelentek meg írások. A gazdaság- politikai agitációt segítik a lakásépítés fejlesztésével és a mezőgazdasági üzemek állattenyésztési gazdálkodásával foglalkozó cikkek. A folyóiratban újabb hozzászólások jelentek meg a pártszervek hatásköréről és korunk kommunistáinak magatartásáról szóló vitában. A tiszai árvízhez két írás is kapcsolódik a fo- , lyóiratban: Győri Imre, a ? Csongrád megyei PB első titkára azt elemzi, hogy milyen rendkívüli körülmények, új feladatok elé állította az árvíz a pártmunkát, és megállapítja, hogy a kommunisták, a pártszervezetek helytállása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a megye lakossága, az országos párt- > és állami szervek segítsé- > gével, az egész társada- 5 lom segítségével elhárít- , sa a veszélyt, megvédje ’ értékeinek jelentős hányadát. Farkas Kálmán írásában felvillantja azoknak az egyszerű embereknek a cselekedeteit, akik nehéz körülmények között élenjártak az ár elleni harcban. M. E. 4 i
