Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-18 / 167. szám
Ara: SU Lillái Világ proletárjai^ egyesüljetek! Dunántúli napló xxvii. évfolyam, i67. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja mo. július is., szombat Aratunk A magtárakban gyűlik az élet, a kenyér, s bár az idei aratás körülményei semmilyen vonatkozásban sem nevezhetők ideálisnak, nem hogy izgalom, de még csak különösebb érdeklődés sem nyilvánul meg e nagyfontosságú munka iránt a közvélemény részéről. A bizonyosság, hogy jövőre is meglesz a kenyerünk, oly erős ma már mindenkiben, hogy eszünkbe se jut, mit jelentett akárcsak öt évvel ezelőtt is egy rideg tavasz, egy esős, vagy szeles nyár a közellátás szempontjából. Az aggodalom: nem lesz-e sorbaállás, a félelem: nem emelkednek-e majd a liszt-, kenyér-, illetve süteményárak, olyan távoli már, mint egy rossz álom. A mezőgazdaság ma gazdálkodásunk egyik legbiztosabb pontja. Olyany- nyira biztos, hogy a súlyos bel- és árvizek, aszályok se tudják már a termésátlagot illetve az ellátás színvonalát különösképpen befolyásolni. Tartalékaink is vannak, soha nem látott mennyiségben. Tavaly, nem sokkal az aratás után, hírül adták a lapok: kenyérgabonát ajánlottunk fel a FAO-nak, az ENSZ élelmezésügyi segélyszervezetének. Magyar búzából ettek kenyeret az éhín- ségsújtotta India számos vidékén, a Közel-Keleten, 8 Afrikában. Akkor ezt a hírt csak nagyon kevesen vették észre, s a hivatalos szervek se csináltak belőle különösen nagy ügyet. Pedig kellett volna. Érdemes lett volna megállni egy percre, mert ez a hír, illetve az az esemény, amit a hír takart, mérföldkő volt. Egy folyamat, egy nagyszabású akció lezárása, vagy ha úgy tetszik: új, lelkesítőén szép távlatok kiindulópontja. A szocialista magyar mezőgazdaság felnőtt lett: erős, megbízható támasza országunknak. Mindaz, amit rááldoztunk, mindaz, amit tettünk érte, mindaz, amit — ha fogosikorgatva is —, tudomásul vettünk érte, most kamatozni kezdett. Az az út, az az ívelés, amit az ötvenes évek mélypontja után megtett ez a mezőgazdaság, olyan, agitatív, s olyan magával ragadó, mint kevés más eredménye két és fél évtizedes küzdelmünknek. Aratunk. A magtárakban gyűlik az élet, s ha vannak is gondjaink — kevés a gép, a raktár, s még kevesebb az alkatrész — a kenyér nem téma. Megtermett. Lesz. Az idei aratás — illetve az aratás ürügyén az egész élelmiszergazdaság —, mégis megérdemelné, hogy többet beszéljünk róla, hisz a harmadik ötéves terv utolsó évében járunk, egy új tervidőszak küszöbén, s most kell eldönteni, pontosítani, hogy merre is akarunk tovább menni. öt évvel ezelőtt azt a célt tűztük a mezőgazdaság elé, hogy termelése az előző öt év átlagánál gyorsabb ütemben növekedjék. Pontos számok még nincsenek, évzárás előtt nem is lehetnek, de a termésbecslések alapján egyértelműen leszögezhető: ezt a feladatot mezőgazdaságunk egésze teljesítette. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelése 15—16 százalékkal haladja meg a II. ötéves terv átlagát, az élelmiszeripar termelése pedig nem kevesebb, mint 30 százalékkal lesz magasabb, mint 1965-ben volt. Különösen kiemelkedőek a kenyér- gabona-, a kukorica-, a cukorrépa-termesztés, valamint a konzerv-, a baromfi- és a hűtőipari-termelés eredményei. A hazai elfátás kiegyensúlyozott és biztos, az export pedig erőteljesen felfelé ívelő. A megnövekedett termelés változásokat idézett elő az értékesítésben is. Kialakulóban van a többcsatornás értékesítési rendszer, épülnek — ha a kívánatosnál lassabban is —, a hűtőházak, tárolóhelyek, s szépül, kulturálódik a csomagolás, az áruterítés. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a mező-, illetve élelmiszergazdaság vonalán minden rendben van. A húsmizéria közismert. Az is milliók beszédtémája, hogy mindmáig megoldatlan a nagyvárosok zöldségellátása. Mit ígér hát a IV. ötéves terv? Merre halad, s előreláthatólag meddig jut el mezőgazdaságunk az elkövetkezendő öt évben? A fejlesztés főiránya az állattenyésztés. Előzetes számítások szerint 1970 és 1975 között a közös gazdaságok 60 százalékkal növelik majd állatállományukat. A felmérések szerint a belföldi piacon elsősorban sertés- és baromfihúsra, az export-piacokon pedig szarvasmarhára lesz szükség. A tervekben a tehénállomány 60 ezer darabbal való növelése szerepel. öt év alatt 225 ezer korszerű tehénférőhelyet építenek, s ennek felét 300 férőhelynél nagyobb befogadóképességű, szakosított telepeken. A növendék- és hízó- marha-istállók befogadóképességét 200 ezer férőhely- lyel növelik, s miután a magyar konyha mindenekelőtt sertéshúst igényel, 1,4 millióval emelik a nagyüzemi hizlaldák kibocsátóképessé- gét. Az új hizlaldák egy része már épül, másokat most terveznek, s bár a beruházásokra szánt összegek egy jelentős részét rekonstrukciókra, az elavult, megöregedett létesítmények felújítására kell fordítani, a tervidőszak végére remélhetőleg a húshiány is csak rossz emlék lesz. Magyarország — Európa éléstára, mondjuk sokszor, s ha ez túlzás is, szerepünk az európai ellátásban, s részesedésünk az ebből származó haszonból egyre tekintélyesebb. Természetesen a továbblépésnek nemcsak anyagi előfeltételei vannak. Változtatni kell a szemléleten is, azon a nézeten, mely szerint a tömegtermelés a siker egyetlen biztosítéka. Az export — különösen a nyugati piacok vonatkozásában —, egyre inkább minőségi árukat követel, s ha ezt nemcsak belátjuk, de figyelembe is vesz- szük a fejlesztési tervek, beruházások realizálásánál, a kertészetek — illetve mezőgazdaságunk egésze — rövid időn belül népgazdaságunk aranybányája lehet. Aratunk. Megtermett a kenyerünk, minden nehézség ellenére. A magtárakban gyűlik az élet, s bár az önmagában is beszédes dolog, hogy ezt valamennyien természetesnek találjuk, szóban megfogalmazni, kimondani is érdemes, amit érzünk. Kitűztünk egy célt, nem is kicsit, s maradéktalanul teljesítettük. Egy elmaradott, lerongyolódott mezőgazdaságot európai szintre emeltünk. — Az aratás számunkra mindig is ünnep volt, szimbólum. Ez az idei is az. Erősödésünk és előrehaladásunk szimbóluma. Békés Sándor Ülést tartott a Minisztertanács • Külügyminiszteri beszámoló Losonczi Pál mongóliai látogatásáról • Zárójelentés a Tisza-völgyi árvízvédelemről Q Üj nyitvatartási rend az élelmiszer- és iparcikküzletekben 9 1972-től: nemzetközi szakvásárok Budapesten A kormány tájékoztatási hivatala közli: A Minisztertanács pénteken ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter beszámolóját, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének június 29. és július 4. között a Mongol Népköz- társaságban tett hivatalos, baráti látogatásáról. A testvéri barátság légkörében lefolytatott megbeszéléseken — amelyek a kétoldalú kapcsolatokon kívül felölelték a legfontosabb nemzetközi kérdéseket is — a felek álláspontját valamennyi érintett kérdésben a teljes nézetazonosság jellemezte. • A kormány megelégedéssel állapította meg, hogy a látogatás és a tárgyalások jelentősen hozzájárultak a két nép hagyományos, testvéri barátságának további elmélyítéséhez. A kormány meghallgatta és elfogadta az árvízvédelmi kormánybiztos zárójelentését a Tisza völgyi árvízvédelemről. A belkereskedelmi miniszter előterjesztése alapján a Minisztertanács úgy határozott, hogy az élelmiszer- és iparcikk-üzletek nyitvatartási idejét — a lakosság igényeinek megfelelően —. módosítani kell. Elfogadta az új nyitvatartási rend Irányelveit és utasította az érintett minisztereket, hogy a szükséges intézkedéseket szeptember 30-ig tegyék meg. Egyben felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a végrehajtáshoz nyújtson segítséget. A kormány a külkereskedelmi miniszter előterjesztése alapján határozatot hozott a Budapesti Nemzetközi Vásár és Budapesti Őszi Vásár nemzetközi szakvásárokká való továbbfejlesztéséről. A határozat szerint a BNV 1972-től kezdve Budapesti Műszaki Nemzetközi Vásár néven szakvásárrá alakul át és feladata — a BNV hagyományainak megfelelően — minden év májusában anyagok, gépek és egyéb termelési, beruházási javak bemutatása lesz. Szeptember végén, október elején kerül sor — ugyancsak 1972-től kezdve — a helyszíni vásárlásra is lehetőséget nyújtó, tartós fogyasztási cikkeket is bemutató Budapesti Nemzetközi Fogyasztásicikk Vásár megrendezésére. A Minisztertanács ezután a művelődésügyi miniszter javaslatára rendeletben szabályozta a főiskolák, a felső- oktatási intézetek, valamint az egyetemeken szervezett főiskolai karok feladataival, vezetésével és irányításával összefüggő kérdéseket. A kormány a Miniszter- tanács tanácsszervek osztályát — hatáskörének növelésével — a Minisztertanács tanácsi hivatalává szervezte és meghatározta feladatait, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Az árvízvédelmi kormánybiztos zárójelentése megállapítja, hogy a Tisza völgyét ez évben rendkívüli árvizek sújtották. Az erők nagyarányú & gyors összpontosítá(Folytatás a 2. oldalon.) A tartalomból; Tunyogmatolcs talpra áll (3. old.) Napirenden a munkásvédelem (5. old.) Üzérkedés rózsatővel, nádpalióval, szénnel (6. old.) Nemzeti park — Obánya (8. oldal) Kátyúmentesek-e a baranyai alak? •• Ötvenmillió forint útfenntartásra A korszerűsítés terv szerint halad — Megépülnek a bekötőutak? A tél erősen megrongálta Baranya útjait. Az esedékes javításokra határidőt szabott meg a KPM. Eszerint a KPM Pécsi Közúti Igazgatósága kezelésében levő főútvonalak kátyúmentesítését május 31- ig, az alsóbbrendű útvonalakét pedig június 30-ig kellett befejezni. A mai napig is láthatók és tapasztalhatók azonban , olyan hibák, hiányosságok a közutakon, amelyek akadályozzák a biztonságos közlekedést. Mi ennek az oka? Ezt a kérdést tettük fel a KPM Pécsi Közúti Igazgatóságán, s a következő tájékoztatást kaptuk: a határidőket — mely a fagykárok elhárítására vonatkozott — betartották. Az utak. különösen az alsóbbrendű utak állandó kátyúmentesítése azonban az erőfeszítések ellenére még megoldatlan kérdés. Ez csupán bitumenhiányra vezethető vissza. A megjavított útfelületet le kell zárni. Ehhez kell a bitumen, melyet Irakból és Törökországból importálnak. A lezáratlan felületek mellett újabb meghibásodás keletkezik rendszerint, s ez azt a látszatot kelti, hogy az útjavíták nem végezték el a szükséges javításokat. Egyetlen számadat, mely bizonyítja, hogy a KPM Pécsi Közúti Igazgatóságát nem terheli felelősség ebben az ügyben: a II. negyedévi bitumenszükségletük 2400 tonna volt és mindössze csak 800 tonnát A harkányi út felújításán dolgoznak az útépítők Az ifjúsági termelési mozgalmakról tárgyalt a KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa Pénteki ülésén a KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa javasolta, hogy a vállalatok — a szakmunkás) elöltek érdekében — kössenek szocialista szerződést a szakmunkásképző intézetek szervezeteivel. Az Ifjúmunkás Tanács helyesnek tartja, ha az üzemek szakszervezeti tanácsain belül ifjúmunkás albizottságokat alakítanak, s a munkahelyeken évente szakmunkásavató ünnepségeket rendeznek. Ugyancsak a tanács javaslatai között szerepel, hogy az illetékesek a társadalmi ösztöndíjban részesülő fiatalok tanulmányi idejét a vállalatnál eltöltött időnek ismerjék el. Második napirendi pontként azt vizsgálták, hogy az ifjúsági termelési mozgalmak miként szolgálhatnák jobban a műszála fejlesztéssel, a termelékenység növelésével összefüggő feladatok megoldását. Javasolták, hogy az üzemi KISZ- szervezetek vállaljanak védnökséget egy-egy műszaki fejlesztési téma kidolgozása, megvalósítása és bevezetése felett. Az Ifjúmunkás Tanács ajánlja, hogy az üzemi, vállalati KISZ-szervezetek műszaki és közgazdász tanácsai a termelési mozgalom lehetőségeivel jobban sáfárkodva járuljanak hozzá a fiatalok szocialista jellemvonásainak erősítéséhez. kaptak. És ezzel a kevéssel óvatosan kellett gazdálkodniuk. A korábbi évekhez viszonyítva azonban — különösen a főútvonalakon — maradandóbb javításokat, korszerűsítéseket végeznek. Így terven felül, harmincmillió forint értékben végzik el a Pécs—Mohács, Pécs—Harkány és Pécs—Kaposvár között húzódó főközlekedési utak hullámmentesítését, aszfaltszőnyeggel történő ellátását. De az alsóbbrendű utakon is komoly munkát végeznek. A Szigetvár—Kaposvár, Szigetvár—Kadarkút, Hird—Szászvár közötti utak burkolását sorolhatjuk a fontosabb munkák közé — utóbbi esetében egy, már régóta problematikus útszakaszt, — a hosszúhetényi átkelés szakaszát — korszerűsítenek. Aszfaltszőnyeggel látják el a sikondai bekötőutat is. Négy vállalat — az Aszfaltútépítő, a pécsi és kaposvári Közúti Építő Vállalat, és a Baranya megyei Építőipari Vállalat — végzi a munkákat. A kőanyagellátás kifogástalan, és valamennyi kivitelező erején felül igyekszik mind gépparkja korszerűsítése, mind munkaerő-koncentrációja segítségével pontos, minőségi munkát végezni. Valóságos „aszfaltgéplánc” fekteti a Bitumac elnevezésű hengerelt aszfaltot az útkorszerűsítések folyamán. A beruházó — a KPM Pécsi Közúti Igazgatósága — az építtetés, fenntartás gondjain túl viszont hatósági funkciót is betölt. Az összeg, melyet ebben az évben útfenntartásra fordítanak: ötvenmillió forint. Ezen kívül 230 millió forintért épülnek utak — ez összeg nagy részét a 6-os út Pécs—Barcs közötti szakaszának építésére fordítják. Tervlemaradás — az útkorszerűsítés tekintetében — félév elmúltával nem tapasztalható. Nem mondható el viszont ugyanez a bekötőutak építésének programjáról. A sósvertikei bekötőút biztosan elkészül a megadott határidőre, szeptember végére, ezzel szemben komoly gondot jelent Ág, Köblény, Ózdfalu, Lothárd, Márok, Személy és Drávapiski bekötőútjainak megépítése Ezeket még ebben az évben át kellene adni. Ehhez alighanem segítséget kellene nyújtania a kaposvári és pécsi Közúti Építő Vállalatnak. Kekkonen Moszkvában Kekkemen finn elnök a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének és a szovjet kormánynak meghívására pénteken hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Az államfővel együtt utazott a Szovjetunióba a finn kormány több magasrangú személyisége. Podgomij, Koszigin és Kekkonen pénteki tárgyalásait a Kremlben meleg baráti légkör jellemezte. A tárgyalófelek megvitatták a két ország jószomszédi viszonya további erősítésének és fejlesztésének kérdéseit. Véleménycserét folytattak a feleket kölcsönösen érdeklő időszerű nemzetközi problémákról. A vélemény- csere során nagy súlyt helyeztek az európai biztonság kérdéseire. A
