Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
c DUNÄNTOLI NAPLÓ 1910. július 14. Munkavédelem a kánikulában Kánikula idején még a szokottnál is nagyobb gondot kell fordítani az üzemi balesetek megelőzésére. A meleg munkahelyeken feltétlenül el' kell látni a dolgozókat könnyű munkaruhával, és gondoskodni kell arról, hogy kristályvíz, cukrozott tea, kávé, üdítő ital, limonádé, esetleg tiszta víz és auto- fczifon, gyümölcs, valamint 0,1 százalék sótartalmú víz, esetleg sós keksz álljon rendelkezésükre. A sör és más szeszes italok fogyasztása nem üdít, 6Őt fokozza a veszélyt. Különös éberségre van szükség ott, ahol az üzem területén vagy közelében vízmedence, kubikgödör stb. van. Fürdeni ugyanis szigorúan tilos, ebédidőben is! Felhevült testtel vízbe ugrani — halálos veszedelem. Viszont mindig legyen elég víz, hogy a dolgozók a nagy melegben lelocsolhassák magukat, vagy lemosakodhassa- nak. A szabadban dolgozók viseljenek könnyű ruhát és széles karimájú szalmakalapot, a kombájnok, traktorok vezetőit pedig ernyővel védjek a napsugarak ellen. Permetezni csak kora reggel, vagy késő délután szabad, melegben mindig tilos. A permetezést végző traktoros hordjon gázálarcot, gumivagy rtiűanyagkesztyűt, cipőt, illetve csizmát, és olyan tarilén ruhát, amely viszonylag könnyű ugyan, de a mérgező anyagot nem engedi át. Kánikulában az állatok is idegesebbek, ingerlékenyebbek. A rúgós, vagy harapós állatok sörényébe, vagy farkába figyelmeztetőül szalagot kell fonni. Mielőtt az ember az állathoz lép, előbb beszéljen hozzá, mert különben az egyébként jóindulatú jószág is megijed és ijedtében a legnagyobb bajt okozhatja. Különösen fontosak ezek a szabályok azért, mert nyáron sok városi gyerek kerül ki falura, aki amúgy sem nagyon ismeri az állatokkal való bánásmód szabályait. A villámcsapás ellen van már megbízható védelem. Sok állami gazdaság és termelőszövetkezet traktorral vontatott autóbusz-pótkocsikon viszi ki a földre és szállítja' haza este a dolgozókat, napközben pedig a pótkocsi biztos menedék nemcsak az eső, hanezn a villámcsapás e.len is. Természetesen minden óvó rendszabály csak akkor lehet hatásos, ha az ellenőrzés megfelelő, s nyáron erősebb is az átlagosnál.' A figyelem ugyanis a nagy hőségben sokkal hamarabb lanyhul el, s emiatt a baleseteket okozó tényezők veszélyessége is igen nagy mértékben fokozódik. Filmek kilométerszám „Forgalotnba hossza a MOKÉP“ A cím nyilván ismerős, hiszen minden film bemutatása előtt ezt olvashatjuk legelőször a mozi vásznán. Amolyan „meó” bélyegzője ez a bemutatandó filmnek, ami azt jelenti, hogy technikailag rendben találtatott, tehát vetíthető. öt MOKÉP kirendeltség ■ működik az országban, köztük a pécsi is, amely négy megye keskenyfilm szükségletét látja el immár 16 éve. Évente közel 12 ezer filmet kapnak és továbbítanak a megyék moziaiba, de ez csak az egyik és a könnyebbik feladatuk. — Köztudott ugyanis, hogy a kiadott filmeket egy- egy moziban legfeljebb egy hétig, de többnyire csak egy-két napig tartják műsoron, s így a filmek az év végéig többször is visszakerülnek hozzánk, — mondotta Füzék István, a ki- rendeltség vezetője. — Adói-' gok nehezebbje csak ezután következik, mert a visszaérkező filmeket egyenként és nagyon tüzetesen át kell vizsgálni, mielőtt újabb rendeltetési helyükre küldenénk. Hogy csak a tavalyi példát említsem, egész pontosan 17 millió 894 ezer méter filmet vizsgáltak át és javítottak ki a kezelőink. Normánk ugyan nincs, de egy-egv kezelőnőnk különösebb hajtás nélkül is elvégzi a maga 20 ezer méteres napi porcióját. Ügy .képzeltük, hogy minden kezelőnek egymástól jól elszeparált vetítőhelyisége A 21. SZ. AKÖV SIŐFOKI ÜZEMEGYSÉGE felvesz AJKA, SIÓFOK, KAPOSVÁR, ' dombóvár, pécs munkahelyeire gyakorlattal rendelkező gépkocsi- vezetőket, gépkocsiszerelőket LÁNCTALPAS KOTRÖKEZELÖKET, KENŐKET, FÜRÓMESTEREKET ÉS KOMPRESSZOR-KEZELŐKET. Jelentkezni lehet Siófoki Üzemegységen, Balatonkiliti és a fenti munkahelyek vezetőinél. van, ahol a 20 kilométeres napi adag lejártáig szünet nélkül váltja egymást a kalandos, a szerelmes, a krimi és a rajzfilmek izgalmas áradata. És ehelyett mit láttunk? Egy íróasztalhoz hasonló munkapadot, melyen két villany égő között kis villanymotor pergette át és orsózta fel a filmtekercset, miközben a kezelője, Bereczki La- josné éber szemmel figyelt valamit a számunkra semmit sem mutató, szürke egyhangúsággal suhanó filmszalagon. S még csak kérdezgetnünk sem kellett, mert erre nagyobb szüksége volt a melléje beosztott gyakornoknak. — Na látja, nem is olyan nagy boszorkányság az egész. — bátorítgatta a pártfogolt- ját. — . Csupán arra kell ügyelni, hogy a filmszalagon menet közben észreve- gyünk minden olyan apró sérülést, amit vágással, ragasztással helyrehozhatunk. Egészen más- a helyzet — magyarázta, — ha magában a képben vagy a hangcsíkban észleljük a hibásodást, mert ezen már csak nagyon bonyolult technikával, technológiával lehet javítani... Egy emelettel lejjebb, a „kontrollteremben” merőben más gondja, dolga yolt Mar- csó Istvánnak, a vállalat minőségi ellenőrének. Ezúttal éppen a „Ha” című angol film egyik okkal ellenőrizendő kópiáját fűzte a vetítőgépbe. — Az engedélyokirat szerint vágás-, illetve rongálásgyanús heget észleltek a film úgynevezett kritikus .részén, az erotikus „tigris” jelenetben, — mondotta. — Az én dolgom most az. hogy a jelenet számszerűen is feltűntetett képelemeiből pontosan megállapítsam a csonkítás helyét és tényét, ami csak vetítéssel lehetséges ... Nos, akik látták a Pécsett is oly nagy sikert aratott filmet, bizonyára megértik „aggodalmunkat”, amitől sarkallva, nemcsak végignéztük, hanem meg is ismételtettük az említett jelenet „kritikus” filmkockáit. Pedig az ellenőr már az első kontrolinál feljegyezte a képelemek hiánytalanságát. de méltányolva „szakmai tudásszomjunkat”, megújráz- ta a jelenetet. Látogatásunk végállomásán a filmraktárban már beértük a puszta magyarázattal is, amely javarészt az érkező és továbbítandó filmek műfajszerinti rendszerezésére szorítkozott. — Ma már a négy megyében alig-alig találni olyan községet, ahova rövid úton ne jutnának el a filmjeink — mondotta a kirendeltség vezetője. — Természetesen keskeny változatban, de ez semmit sem von le az értékükből. Ugyanis a legfőbb törekvésünk az, hogy a legújabb, vagyis a városi, filmszínházak műsorán szereplő játékfilmek mielőbb bemutatásra kerüljenek a vidéki mozikban is. Arra a feltevésünkre, hogy ők, akik annyi sokmillió méter filmet ellenőriznek, javítanak, bizonyára csak matériának tekintik a legjobb játékfilmet is. tiltakozott. — Ha igaz is a közmondás, ami szerint a cukrász közönnyel, esetleg csömörrel nézi a munkáját, nálunk szó sincs erről. A mi számunkra dupla élvezet a mozinézés, mert a szórakozással, az élménnyel együtt a munkánk eredményét is kontrollálhatjuk. Ez pedig soha sem lesz közömbös a szakmabeliek számára. P. Gy. Idegenek a Szúnyog-szigeten Mint a Dunán a nagy örvény, úgy forognak a birkák az óriási öreg fa árnyékában. A két jókora fűlű szamár jó helyen áll, éppen a fa törzsénél, nap őket nem éri, csak az árnyék alól kiszorult, legszélső birka-kört. A hőség olyan nagy, hogy a meleg levegő szinte szárítja az ember torkát. Néha meg- megrezzen a fák lombja, attól a kis szellőtől, amely a Duna felől érkezik és a víz illatát, vagy poshadt iszap és sás szagát hozza magával. Ez a Szúnyog-sziget, hat kilométerrel Mohács alatt, a határ irányában. Szép, nagy tisztás, legelő, egy-egy facsoporttal, bozóttal tarkítva, távolabb a horizonton már erdő kezdődik, ott tanyáznak — mondják, szép számmal — szarvasok, őzek, vaddisznók. Határzóna, következésképpen csendes vidék ez. * A kölkediek háztáji birkáit őrzi Kolutácz József. Sovány, szikkadt, bölcselkedő férfi, túl a hatvanon. A juhász éppen 11 esztendős volt, amikor az apja mohácsi-szigeti sokáéhoz szerződtette bojtárnak s azóta — vagy ötven esztendeje — pásztorkodik, többnyire csak itt, Baranyában. ‘ / — Minek a szamár? — Manapság nincs nagy becsben. Hazafuvarozom velük a szénát. De régebben még, kora tavaszon, fölmál- háztam hátára az élelmet, lisztet, sót, krumplit, paprikát, szalonnát, szóval, ami kell, meg a bográcsot, subát és elindultunk munkát keBalták, kések, iránytűk Bűnjelárverés a bíróságon I — Egy látscsö! Kikiáltási j ára: 50 forint! — Hatvan! — Hatvan először, hatvan másodszor .. — Hetven! — Hetven először... A látcsövet egy idős ember veszi meg. örömmel emeli a szeme elé és az ablakon kihajolva pásztázza a Széchenyi teret. — Látni vele, öreg? — Látni. Különböző okok miatt a bíróságon maradt bűnjeleket árverezték tegnap Pécsett a \ Megyei Bíróság egyik termében. Az íróasztalokra tették ki az „árukat". Körülöttük pedig az érdeklődők gyűrűje. A kikiáltó három kisbaltát vesz kézbe: — Tizenöt forint az egész „csokor" — mondja. — Kit ütöttek vele agyon? — kérdi a mellettem álló. — Baltát nem veszejc, hátha szerencsétlenséget hoz — mondja a másik. Azért elkel mindhárom. A kikiáltási árért. Egy kicsorbult pengéjű zsebkés — 2 forintért talál gazdára. — Egy iránytű! Kikiáltási ár 3 forint! — Megadom! — mondja egy fiatalasszony. — Minek veszi meg? — kérdik tőle. — A gyereknek játszani. öt forintért kel el a Magyarország autótérképe — újonnan 11 forint. Alig néhány forintért vesznek meg egy aktatáskát, benne laposfogó, oltókés, kulcsok, kaca- tok. Négyágú vasvilla, ácssze- kerce, fűrészélű tőr — szúró és vágószerszámok „kínálják magukat’’ békés munkára —, valamikor izgalmas bírósági tárgyalásokon döntő fontosságuk volt. Egy köteg lyukas zsák, — nem kell senkinek. Elemlámpa kikiáltási ára 10 forint. Egyelőre nincs vevője. Semmitérő néhány apróság kivételével azért elkelnek a holmik. A bűnjelek befejezték hivatalos szereplésüket. k <-y) resni. Néha Pécsen túl is elmentünk. — Most hogy van? — Most is tavasszal kihajtok és míg a hó le nem esik, itt élek. Igaz, azért hazamegyek néha Mohácsra, főleg mostanában, mert ugye, éjjel dög nagy hőség van, viszont takaró nélkül a szúnyogok miatt nem lehet aludni. — Suba? — Elszakadt, nincs. Csak a birka-fogó juhászbotom van meg. Látja, ott a part, mentén ... ott a gunyhó, abban lakom. Táskarádiónk van otthon, de a gyerekek nem adják oda, azt mondják: „Papa, elviszi majd valaki, mint a biciklidet...” Mert tény, hogy ellopták. * A vízen dohogó tolóhajó „tereli” maga előtt uszályait, de csak a hajó antenna-szerelvényét látni, mert eléggé magas itt a part és az erdőség. Kisebb fa alatt ülünk a fűben. Szemerédi határőr-őrnaggyal, a két pulikutya meg a terepjáró, „mindenttudó” GAZ-kocsi alá heveredett s lógatják piros nyelvüket. — Kik járnak errefelé, Jóska bácsi? — Hát... tulajdonképpen kevesen. Többnyire a katonák, váltunk néhány szót, „beszélgetnek” a kutyáimmal, aztán mennek tovább. Néha a kölkediek is kijönnek, megnézik, mi van a ju- haikkal, nincs-e baj, jól vagyok-e, aztán horgászok is jönnek, más senki. Igaz, tegnap jött egy fiatalember motorral, hátul a sisak alatt leányfélével, leheveredtek ott a fa alatt. — Idegenek? — Legutóbb voltak. Mikor is, őrnagy elvtárs? Talán három hete? Hajnali negyed négykor kelek fel, gondolom, a folyóról hozok vizet, mert víz kell az olló fenéséhez, nyírni készültem. No már most, ahogy kászálódok ki a gunyhóból, látom ám, hogy egyik szénám nem olyan szép kúpos, mint a kalap, inkább kicsit zilált. Mert van nekem hat petröncém, ugye, itt a legelő sarkait kaszával levághatom, ez engedélyezve van, ez az enyém. Lehet hogy szarvas dézsmálta? Megyek közelebb, fölhajtók egy ölnyi szénát, ott fekszik ruhástól a pacák és alszik. Visszaeresztem a szénát, lassan hátrálok, szép csendben lemegyek vízért és közben ráhallgattam a folyóra, hátha jönnek a vízi határőrök, de nem jöttek. Mit tudom én, hátha fegyver van nála, és akkor mit tehetek? Jókora bicska akad nekem is, meg itt a botom, pedig higgye el, én soha, de soha még senkit nem bántottam, csak egyszer régen. De akkor is azért, mert fokossal támadt rám egy ember Egyházasharaszti- ban, így hát a juhászbottal jól hókon csaptam. — Meghalt? — Majdnem. Folytatja az öreg, megyen , vissza a gunyhóhoz tűnődve, Mohács messze van, közelebb esik ide a gátőrség, ott már megtalálná a határőrt, de addig? Meglóg az idegen. Milyen szerencse! Kerékpárral jön a Lipozsencsics Matyi, a juhász barátja, neki is van itt negyven birkája, néha meg-meglátogatja az öreget. Mondja neki: „Pacák van Matyi a szénában!” Nem hiszi: „Ne hülyéskedj!” — „De bizisten, gyere csak ...” Előszedték a bicskát, odalopakodtak a boglyához, Matyi elkiáltja magát: — Ébresztő, föl! Nem egy, hanem két férfi kászálódik elő a széna alól. Nem kelnek fel, csak ülnek, bambán nézegetve. Matyi szól nekik, mo6t már higgadtan: — Hajnal tájt már illő a pecákat belelógatni a vízbe.’ Siessenek, ilyenkor van jó fogás... Az idegenek megnyugszanak, „pecázóknak” nézik őket, morognak, még egy .kicsit pihennek, majd később lemennek a partra. A juhász meg társa visszaballagnak a gunyhóhoz, aztán ahogy eltűnnek az idegenek szeme elől, a juhász nekiindul a vízen, sáson, ingoványon át a gátőrházig. Matyi meg a közelben leül, horognyéllel babrál, közben figyeli a szénaboglyát és hogy a gyanút eloszlassa, időnként bekiált az üres gunyhóba: — Jóska, mi lesz a halakkal? Soha nem reggelizünk?! A katonák hamar megérkeznek. Kiemelik a két férfit a széna közül. Pestről indultak lopott teherkocsival Balatonra, majd Mohácsra, átúsztak a szigetre, az éjszakát a boglyában töltötték el. Az egyik családi bonyodalmak elől menekülne át a határon, a másik meg — amint mondta: — „Munkát vállaltam volna, mert itthon nagy a hajtás ...” Az öreg rátámaszkodik a pásztorbotra: — Izgalmas reggel volt, annyi szent. Mikor a katonák elvonultak a „vendégekkel”, Matyivel azonnal begyalogoltunk Mohácsra a rév-büfébe, de a Robi szünnapot tartott, így a piacon belöktünk két-két féldeci kisüstit, kéí-két sört, rá sült kolbászt. Aztán így megnyugodva, visszaballagtunk a töltésen a legelőre. Hirtelen fölkapja a fejét, fülel, néz a bokrok mögé, a tisztás túlsó szegélyére és elordítja magát: — Mit csinál ott, hallja?!! Bütyök, jöjjön ide, a min- denségét, mert a botot odavágom! Meglepődöm, az őrnagy nevet. A kisebbik puli somfor- dál elő, nem nagy lelkesedéssel. — Magázza a kutyáit. Jóska bácsi? — kérdem ámuldozva. — Ennek ez a rendje. Pertut még nem ittunk... Rab Ferenc u I Pestről indultak lopott teherautón