Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-13 / 137. szám

1570. június 13. Bimatitmi napio 3 Hetvenöt diák töltötte ki a kérdőívet Teret kér a közéleti nevelés Többet várnak az iskolától és a KISZ-töl A közelmúltban néhány pécái középiskola 75 érettsé­gi előtt álló — 3,5-nél jobb előmenetelő — növendéke 16 kérdésből álló kérdőívet ka­pott a Hazafias Népfront megyei titkárságától. A cél az volt, hogy némileg tájé­koztató képet nyerjenek ar­ról, hogyan állnak a mai 18 évesek az állampolgári műveltség dolgában, azaz mit tudnak az állampolgárok jo­gairól és kötelességeiről, mennyire tájékozottak az államhatalom és az állam- igazgatás szerveit illetően, s egyáltalán, milyen érzést, gondolatokat vált ki a fia­talokból az a tudat, hogy teljes jogú állampolgárokká váltak. A válaszok nagyon érde­kesek, sőt tanulságosak, mi­vel kitűnik belőlük, hogy a megkérdezettek többsége meglehetősen hiányos, illet­ve sablonos ismerettel ren­delkezik e téren. És mint­hogy gyanítható a válaszok­ban a szülői segítség is, a kérdőívek egyben a felnőttek állampolgári műveltségének fehér foltjaira is utalnak­f elelősségtel jes „állás“ G. I. így ír: „A fiatalok nem egyformák. Azt hiszem, a kisebbség az, aki a jogok mellé felelősséget is érez, a többségnek azonban nem je­lent túl sokat az, hogy nagy­korúvá válva teljes jogú ál­lampolgár lett. A másik ki­sebbség helytelenül értelme­zi állampolgári jogait és visszaél velük.” H. T. szerint azonban: „a fiatal érezve a teljes egyenjogúságot, ez bi­zonyára becsületesebb mun­kára, nagyobb önbizalomra, határozottabb politikai állás- foglalásra ösztönzi. Ugyan­akkor sok fiatal nem tud mit kezdeni állampolgári jo­gaival, bizonyára éppen a hiányos állampolgári nevelés miatt.” A. F- úgy látja, hogy „nagyon felelősségteljes »-ál­lás-“ állampolgárnak lenni”, amit tudatosan, vagy tudat alatt érez a többi 74 meg­kérdezett is, mert csak ez írathatta le többségükkel azt, amit ugyancsak H. T. így fogalmazott meg tömören: „Megítélésem szerint az is­kolában kapott állampolgári nevelés nem kielégítő-” A lottó nyérc számai A Sportfogadási és Lottó igazgatóság közlése szerint a Mezőkovácsházán megtartott 24. heti lottó sorsoláson a következő nyerő számokat húzták ki: 12, 15, 42, 45, 87 ÜJ, IDEIGLENES HELYISÉGÜNKBEN IS TARTJUK RÉGI AJÁNLATUNKAT Hőcsöves H—68-as típusú szekszárdi olajkályha OTP-HITELRE IS Gázkészülékek boltja Pécs, Kossuth L, u. 1. (Nick-udvar) Telefon: 27-40. Nem meglepő viszont, hogy e tekintetben nem érzik ma­gukat hátrányos helyzetben azok, akik a „Világnézetünk alapjai” tárgyat tanulják, ök képviselik azt az egyharma­dos kisebbséget, amelyik ki­elégítőnek tartja az iskolá­ban folyó állampolgári ne­velést. A többség ezzel szem­ben sürgeti e tantárgy álta­lános bevezetését, ugyanak­kor több kezdeményezést vár e téren a KISZ-től. S ha az ember olyan vála­szokat olvas, mint például az egyik ifjúé (maradjon még a monogramja is titokban!) az államhatalmi szervekről, mi­szerint: „az államhatalmi szervek a Belügyminiszté­rium irányítása alá tartozó szervek, feladatuk az ország védelme a belső és külső el­lenségtől; ide tartozik a hon­védség és a rendőrség”, s ha azt látjuk, milyen sokan az országgyűlés elnökét tartják a legmagasabb állami funk­ciót betöltő személynek, mennyire tájékozatlanok a kormányt és tagjait illetően, akkor egyet lehet érteni L. M. megjegyzésével: „Fon­tosnak tartom, hogy változ­tassanak, változtassunk ezen a helyzeten, hogy a fiatalok többsége ilyen keveset tud ezekről a fontos ismeretek­ről-” A közéletre nevelés fontossága A vaskos kérdőívcsomó mellett beszélgettünk dr. Vejkey Kálmánnal, a Ha­zafias Népfront Pécs vá­rosi alelnökével, aki a kö­zelmúltban megtartott el­nökségi ülésen az iskolák igazgatóit és az ifjúsági ve­zetőket tájékoztatta a felmé­rés eredményéről. — Hasznos volt a felmé­rés? — Még akkor is hasznos­nak ítélhetjük, ha figyelem­be vesszük, hogy csak egy viszonylag szűk rétegről kap­tunk képet Mindenesetre jobb lett volna kiterjedteb­ben — általános iskolákban, szakmunkásképző iskolákban is — végezni ezt a felmérést de azért így is láthatjuk már, hol szorít a cipő és mik a tennivalók. — Mi volt a cél? — Az iskolákból kikerülő fiatalok bekapcsolódnak a közéletbe, ehhez szükség van bizonyos állampolgári mű­veltségre. Kíváncsiak vol­tunk, hol tartunk e téren. A válaszok világosan meg­mutatják a közéletre neve­lés fontosságát. Ezt az utób­bi időkben kissé elhanyagol­tuk, s a közéleti ismeretek megszerzését rábíztuk a vé­letlenre. Ezt nem lehet így csinálni ezután. Nagyon megnyugtató, hogy a meg­kérdezett fiatalök többsége is így gondolja, mert a ki­töltött kérdőívek tükrözik a közélet kérdései iránti ér­deklődésüket. — Milyen kedvező benyo­másokat szolgáltatott a fel­mérés? — Ha eltekintünk egyes kérdésektől, amelyek már bi­zonyos jogi ismereteket is feltételeznek, általában jó érzést keltett, hogy a fiata­lok tisztában vannak állam- polgári jogaikkal és köteles­ségeikkel, s ezek között is a munka szerepel első helyen akár a jogot, akár a köteles­séget tekintették, s az állam­polgárok legjellemzőbb tu­lajdonságaként is a becsüle­tes munkavégzést jelölték meg- A jogokat és a köte­lességeket különben nem vá­lasztják el egymástól, több­ségük tisztában van azzal, hogy az államnolgári jogo­kat csak az élvezheti, aki állampolgári kötelezettségeit is teljesíti. feladatok — A felmérés alapján mi­lyenek a feladatok? — Elsősorban meg kellene ismerni az állampolgári mű­veltség helyzetét az ifjúság más rétegeiben is. Az isko­lákban módot kellene találni arra, hogy a tanulók túlter­helése nélkül nagyobb teret kapjos a közéletre nevelés, s e témával ne csak tanárok, hanem gyakorlati szakembe­rek, esetleg a közélet helyi vezetői is foglalkozzanak és adjunk több lehetőséget a fiataloknak a közéleti ese­ményeken — tanács- és vb- üléseken, bírósági tárgyaláso­kon stb. — való részvételre. Természetesen a KISZ- szervezeteknek is többet kell foglalkozni ezzel, mint ahogy a megkérdezett fiatalok többsége is várja ezt az ifjú­sági szervezettől. — Tudjuk, hogy hamaro­san választásokra kerül sor. A nagykorúvá váló fiatalok már választópolgárok lesz­nek, ez pedig növeli az ál­lampolgári nevelés fontossá­gát. Ezeknek a fiataloknak nem csak érezni, hanem tud­ni is kell, mit jelent majd első közéleti szereplésük, amikor egyik állampolgári jogukkal, a választójoggal élnek. Hársfai István Tíz tűzvész, tíz árvíz Mohácsi vészek A Mohácson működő honismereti kör ifjú tag­jai régi krónikák, doku­mentumok, elbeszélések alapján összeállították: mikor és milyen vész érte Mohácsot az elmúlt szá­zadokban. A kiinduló tör­ténelmi dátum természe­tesen 1526, a nagy vész esztendeje, amikor a tö­rökök felperzselték a meghódított várost. Az utolsó nagy veszedelem az 1965-ös úgynevezett száz­napos árvíz volt, amely­nek következtében sok lakóház összedőlt vagy megrongálódott a város­ban. Az elmúlt négy és fél évszázad során tíz nagy tűzvész és tíz súlyos árvíz pusztított, s hat al­kalommal tizedelte meg a lakosságot a kolera és a pestis. A három „vész” közül ma már egyik sem jelent igazi veszedelmet: járvány utoljára 1910-ben, tűzvész 1944-ben pusztí­tott a városban, az öt év­vel ezelőtti árvíz után pe­dig úgy megerősítették az árvédelmi töltéseket, hogy a Duna felől is nyu­godtan alhatnak már a mohácsiak. Mégis lesz fürdőidény az Orfűi-tavon Épül a malommúzeum és a TÜZEP-telep Továbbra is kihasználatlan az öltözőépület Orfű rajongói az utóbbi hetekben részint örömmel, részint aggodalommal szem­lélték a kisebbik tó jelenlegi állapotát. A víz nagy részét leengedték — ez arra val­lott, hogy megkezdik a me­der várva-várt betonozását; nem lehetett viszont látni készülődést erre a munkára, ezért már félő volt, hogy 1970-ben itt nem lesz fürdő­idény. Az aggodalmakat eloszlat­hatjuk. Gyulai Jánostól, a Megyei Tanács műszaki elő­adójától tudtuk meg: — A tó alja annyira ki­száradt már, hogy a napok­ban meg lehet kezdeni a földmunkákat. Ha nem érke­zik meg a Mágocsról várt földgyalú, akkor a községi tanács kubikos-brigádjára vár a mintegy 30—40 centis iszapréteg eltávolítása. Ez­után kerül sor a 20x30 mé­ter alapterületű strand le- betonozására. A további iszaposodástól iszapfogó gá­takkal védjük ezt a meden­cét, melynek átlagos víz­mélysége 1 méter körül lesz. Egy hónapon belül már le­het ott fürödni. Korábban több építési munkáról adtunk hírt: a Pásztorművészek nyomdokain Talán már a fundamentu­ma is elporladt annak a ber- kesdi szalmásháznak, ahol valahai téli estéken „Tóth szülike” mesét mondott a falubéli gyerekeknek. Hogy kiről, miről? — a Milos be­tyárról, a tüzes emberről, az égő szarvú tinóról és sokat, nagyon sokat „urvos Katá­ról”, a berkesdi javasasz- szonyról, akit annakidején a környékbeli pásztoremberek avattak boszorkánnyá. Igen, a pásztorok, akik ráérős ide­jükben fába, csontba farag­ták, lopóba karcolták meséi­ket, rátestálva azokat a leg­fogékonyabb szívű, legügye­sebb kezű utódokra. Dallos István pásztorfokosa és „árvácskás” csanakja, már a pécsi Janus Pannonius Mú­zeum néprajzi gyűjteményét gazdagítja. Kezdem hát Dallos István­nal, aki anyai nagyanyja, Tóth szülike révén dupla örököt vallhat magáénak. Egyfelől az említett mese­kincset, melyet gondosan összegyűjtve mindmáig meg­őrzött, és ami ebből sarjadt, a szép gondot, készséget is, hogy majdan ő is fába fa­ragja, életrekelti e népme­sék csodavilágát. De csupán a maga gyönyörűségére, mert ahogy mondotta, hogyan is kelhetett volna versenyre ő, az annakidején már ország világ előtt híres Kapoliak kezemunkájával. Dolgozott hát 'szorgalmasan, csendben, amíg egy napon a „véletlen” mégis csak „hírbe keverte”. — Körülbelül három éve annak, hogy Zentai János a pécsi múzeum néprajzosa gyűjtögető úton járt a fa­lunkban, és megállt a mi házunk előtt is, mondotta. — Megállt, de miért? Mert feltűnt neki az udvarban veszteglő szekerünk faragott jároma, azt szerette volna le­fényképezni- Én otthon sem voltam, s így a feleségem invitálta beljebb a házba is, ahol újabb fényképezni való­kat talált. A nagyon öreg tulipános ládánkat, a cifra tányérokat, és a szőttes ab­roszokat, amiket még anyám, nagyanyám öltögetet^ tele színes virágokkal. De csak akkor lett igazá­ból kíváncsi — vette át a szót a felesége —, amikor eléje tettem a férjem dolgait is. A kígyós botot, az árvács­kamintás sulykolót, meg a többi munkáját... Aztán a „kíváncsiskodást” újabb, s nem is egyszeri lá­togatás, biztatás követte nyo­mon, ami nem is maradt eredmény nélkül. Mert lám, a Kapoliak általa megcso­dált „keze munkái” mellett, ott őrzik immár az 6 szép­mívű csanakját, fokosát is a néprajzi múzeumban. — Azóta van már egy helybeli kisinasom is, a 13 éves Kati Jancsi, mondotta. — Igazában kölyök még, de már olyan ügyesen, értően kezeli a vésőket, hogy őróla is hamarosan hírt hallanak... És alighanem Böröcz Já­nosról is, a berkesdi fara­gó-triumvirátus nem ke­vésbé tehetséges „bizsók” forgatójáról, akire egy kom­lói pártolója, Csikós Ferenc hívta fel a figyelmünket. „— Csontba, fába álmo­dott motívumait, nagyanyja csodálatos szőtteseiről min­tázza, de jobban kedveli a népmesék alakjainak szobor- szerű életrekeltését, s úgy­látszik ebben otthonosabb ... Nem tudom pontosan ki­nek, mely szervnek, fórum- i nak a feladata felkarolni, j pályára segíteni a fiatal te- j hetségeket, ezért folyamodom i hát a sajtó nyilvánosságá- j hoz. Mert Böröcz Jancsi j megérdemelné, hogy felhív­ják a figyelmet rá, nagy te- J hetség szunnyadását látom benne..." Nos, máris üzenhetjük pártfogójának, hogy felfi­gyeltek Böröcz Jancsira. Ugyanis a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztériummal és a Nép­művelési Intézettel egvetér- tésben nemrég pályázatot hirdetett meg az ..Ifjú nép­művész” cím elnyerésére, melyre Böröcz János is be­Böröcz János népmeséből merített fafaragványa az „ördög és a sárkány” csak egy, a pályázatra beküldött ígéretes munkái közül. nevezett. A megyei zsűrizés már megtörtént, s úgy tud­juk, hogy a benyújtott pá­lyaműveiből néhány meg is nyerte a jogcímet arra, hogy helyet kapjon az országos bemutatón­Talán mondani sem kell, hogy nagy érdeklődéssel vár­juk a fejleményeket. P. Gy. Megyei Tanács üdülőterüle­tén felállítandó házakról, a malommúzeum létesítéséről és a TÜZÉP-telepről. Ezeket mind az orfűi tanács építő­brigádjának kellett volna el­végezni. Erdősi Antal, a ta­nács titkára kérdésünkre el­mondta, hogy munkaerő- hiány miatt nehézségek me­rültek fel, s ha nem kapnak segítséget, a munkák el­csúsznak. Értesülésünk sze­rint június 15-től a Tempó Ktsz három kőművese és néhány segédmunkása veszi át a Megyei Tanács üdülőjé­ben a munkát, így a tanácsi brigád megkezdheti a régi vízimalom helyreállítását és az új TÜZÉP-telepen szük­séges átalakítási munkálato­kat. Ezért remélhető, hogy a malommúzeum tervezett augusztus 20-i megnyitásá­nak nem lesz akadálya és a TÜZÉP is hamarosan meg­kezdheti helyben — az épít­kezők legnagyobb örömére! — az építési anyagok árusí­tását. A napokban megtörtént aa erdészeti múzeum csinos fa- házának műszaki átadása, tehát most már megkezdhe­tik az épület berendezését. Az erdészeti múzeum körül egyébként még tavasszal megtörtént a cserjearboré­tum első ütemében a kiül­tethető bokrok telepítése. Ezek már szépen fejlődnek és szép környezetet biztosí­tanak majd a múzeumnak. Ugyancsak a napokban jelölték ki a Pécsi-tó keleti oldalán a transzformátor­állomás helyét. Innen bizto­sítják majd a horgászfalu és a kiskert-parcella áram­ellátását. Üjabb rendelkezé­sek értelmében a szekunder­vezeték építésének költségeit itt már a telektulajdonosok­nak kell fedezni. Ha ez a vezeték elkészül, akkor még az idén megkezdhetik a hét­végi házak villamosítását is. Többször esett már szó az Orfűi-tó partján évekkel ez­előtt épített — és azóta is kihasználatlan — öltözőépü­let sorsáról. Legutóbb már úgy tűnt, hogy sikerül meg­oldást találni. Az abaligeti Petőfi Termelőszövetkezet vállalta az épület átalakítá­sát, hogy ott tejbisztrót léte- sítsen. Az épület átadása megtörtént már, a terveket is elkészítették, s eszerint az átalakítás 200 ezer forintba került volna. Nemrégiben azonban közölte az abali­geti termelőszövetkezet, hogy visszalép, mert előbb a saját községében akar ilyen tej- bisztrót létrehozni, s ha az beváltja a hozzáfűzött re­ményeket, akkor lehet szó Orfűről is. Így tehát min­den maradt a régiben, mi­vel új vállalkozó ez idő sze­rint nincs. H. I. MODERN VÁROSRÉSZ A VÉRTES ALJÄBAN: Tatabánya Újváros, a régi Bánliida ma Észak-Dunántúl legmodernebb települése. A korszerű szalagházak és toronyépületek válto­zatosan tagolják a tágas utcákat, tereket. A több ezer lakásos új városból festői kilátás nyílik a Vértes déli nyúlványaira.

Next

/
Oldalképek
Tartalom