Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-12 / 136. szám
mo. június 12. Bimímtmi nat>i« Az ifjúság közötti munkáról, a nők helyzetéről tárgyalt a Megyei Pártbizottság kibővített ülése Nagyobb társadalmi figyelmet az ifjúság nevelésére! (Folytatás az 1. oldalról) Aczél György elvtárs, a Központi Bizottság titkára felszólalása elején hangsúlyozta: a pártbizottság elé terjesztett intézkedési terv helyesen tükrözi a Központi Bizottság állásfoglalását. A végrehajtást nem egyszeri aktusnak, hanem folyamatnak értelmezi, a feladatok többsége határidőhöz kötött. Gondosan megtervezi a párt- szervezet, és az -egész párttagság felkészítését az állás- foglalásból adódó teendőle megvalósítására. Különösen nagy erénye, hogy érzékelhető belőle az a határozott törekvés: a jövőben nagyobb társadalmi figyelmet kapjon az ifjúság közötti munka, az egész társadalom ügyévé teszi ezt a feladatot. — Mit várnak a fiatalok a párttól? Egy levéllel szeretném kezdeni — folytatta Aczél elvtárs —, amelyet az országos diákparlament alkalmából négy baranyai fiataltól kaptam. Rendkívül megkapó, mély gondolatokat tartalmazott; olyanokat, amelyek ma a társadalom, az építőmunka homlokterében állnak. Nagyon fontos kérdéseket tettek fel és büszke voltam arra, hogy szocialista társadalmunkban ilyen fiatalok élnek, dolgoznak, tanulnak. Személyes beszélgetésen igyekeztem őszintén válaszolni kérdéseikre. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni és mindenkorra érvényes tanulságként mondani, hogy a fiatalok, koruknál, érdeklődésüknél fogva nem szólamokat várnak tőlünk, hanem nyiltan és egyenesen kell beszélnünk az előttünk álló feladatokról. Többek között azt is megkérdezték, hogy mostanában miért csökkent a kétkezi munkások gyermekeinek száma a közép- és felsőfokú iskolákban. Erről nagyon sokat beszélünk, ám nem sokat teszünk. Ezt nemcsak a fizikai munkások mondják, hanem az igazságot tisztelő értelmiségi származásúak is. Ezután arról beszélt: gyakran mondjuk, hogy hazánk átmeneti társadalom. Ehhez i azonban hozzá kell tenni, hogy a kapitalizmusból a szocialista társadalomba haladunk. Az elmúlt 25 évben óriási változások történtek az országban. Áldozatos munkával új körülményeket teremtettünk. Furcsa módon, néha ezt a helyzetet, a visz- szájára fordítjuk és szemrehányást teszünk a fiataloknak: „Ti nem tudjátok, hogy mi az éhség?” Persze, hogy nem tudják, hiszen negyedszázad telt el, az új társadalomban születtek, I legfeljebb a történelem- j könyvek lapjáról ismerik a | múltat. De hiszen mi, az idősebb generáció nem is azért kiiz- ködtünk két és fél évtizeden át,, hogy a mai fiatalok a gyakorlatban szerezzenek tapasztalatot az éhségről és egyéb, a kapitalizmust jel- ■ lemző vonásokról. Ezek az „érvek” ma már semmire sem jók, legfeljebb arra. hogy megkerüljük a fiatalok őszinte, kritikai megjegyzéseit. A ma élő fiatalok tükörképei a f dnőtteknek, a társadalomnak. Ez nem jelenti azt, hogy a fiatalokban reprodukálni szeretnénk önmagunkat. Ezt keveseljük. Azt szeretnénk, hogy 20—30 év múlva, amire a mai fiatalok mint felnőtt, javakorbeli emberek a társadalomban, a tsz-ben. az ütemben, a brigádvezetőtöl kezdve minden vezető funkcióig ott lesznek, különb emberek legyenek, mint mi vagyunk, tudásban, emberségben egy ma- gasabbrendű társadalom igényeit szolgálják. A mi életcélunk, hogy a fiatalok egy fejlettebb társadalomnak megfelelő emberek legyenek. Ezért az élet minden területén engedjék bátran dolgozni őket. Hadd kísérletezzenek, de felelősséggel, olykor hadd érje őket az ilyenkor elkerülhetetlen kudarc is, ettől sokkal értékesebbek lesznek a majdan elért eredmények. Engedjük őket alkotni, biztassuk őket új és mindig nehezebb feladatok megoldására, ha megérdemlik és nagyon sokan vannak, akik megérdemlik, léptessék elő őket, vonják be a gondok megoldásába. Egyetlen fiatal se érezze, hogy a társadalomban ugyan érte folyik a harc, de ő a játéktéren kívül, a partvonalon csak szemlélheti az eseményeket — Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy még adósak vagyunk korunk forradalmár típusának megformálásával — mondotta Aczél elvtáns. — Erről a témáról határainkon belül és a nemzetközi munkásmozgalomban is viták folynak. Az ellenséges és téves nézetekkel vitázva törekszünk egész fiatalságunkat meggyőzni arról, hogy a hétköznapi alkotómunka nem kisebb forradalmi tett, mint helytállni a barikádokon. Arra neveljük ifjúságunkat, hogy az iskolapadban, tanműhelyben, gyárban és a mezőgazda- sági munkában tudják és éljék át a tanulás, a termelő-alkotó munka értelmét, hogy mindenütt szocialista emberként tudjanak helytállni. Az ifjúság között számtalanszor találkozunk közönynyel, cinizmussal. A „mi közöm hozzá” magatartás tűri a rongálást, a tétlenséget. «Minden igazi forradalmárnak a legveszélyesebb ellenfele ez az- jpnző, egoista, bürokrata magatartás. Ezzel szemben a forradalmár az az ember, aki tudja, hogy a világon minden rá is tartozik, minden az ő saját ügye, mindenben illetékes, mindenhez köze van. A közöny egy másik formája az „úgysem tehetek semmit” vállrándító magatartás. A forradalmár azonban tudja, hogy amit az eml berek csináltak, azt emberek meg is változtathatják. A forradalmár nemcsak önmagát látja, hanem képes az emberiség kisebb-nagyobb csoportját meg is változtatni. — Vajon kell-e romantikusabb, mint egy soha még nem járt út, amely a fiatalok előtt áll? — folytatta Aczél elvtárs. — Magyarországon ma az a forradalmár, aki a szocialista építőmunkát történelmi távlatokra tekintő tudatossággal és éppen ezért szívós, mindennapi tevékenységgel szolgálja.' A mi internacionalista, a világ minden szociális és nemzeti felszabadító harcával szolidáris politikánk hatékonyságának éppen az a mutatója, hogy a magunk konkrét feladatait hogyan és milyen ütemben tudjuk megvalósítani. Ezeket a tennivalókat mindig meg lehet találni, a kommunistáknak éppen az a feladatuk, hogy ezeket a fiatalok elé tárják. Aczél György elvtárs befejezésül hangoztatta a felnőtt társadalom felelősségét az ifjúsági nevelésben. Arra kell nevelni a fiatalokat, hogy bárhonnét jövő kísértéssel is szembeszegezhesse a szocialista társadalom igenlését. Nekünk nem kell védekezni, eddig is megtaláltuk és ezután is megtaláljuk a szocializmus további kibontakoztatásának feltételeit, értelmes célokat tűzünk a társadalom elé és boldog életet teremtünk e hazában. Ebben a rendkívül nagy munkában érezze minden fiatal, hogy rá is szükség van. Ezzel óriási alkotó-energiát bontakoztatunk ki, amely az építőmunka javát, hasznát szolgálja. A napirend vitája Novics János válaszaival ért véget, majd az együttes ülés elfogadta az intézkedési tervet. A nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről A Megyei Pártbizottság a Végrehajtó Bizottság jelentése alapján vitatta meg a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének kérdéseit, a KB határozatából fakadó megyei feladatokat. A Végrehajtó Bizottság jelentése' megállapította, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1970. február 18. — a nők politikai, gazdasági és j szociális helyzetéről szóló ha- i tározata a különböző szintű j pártszervek és pártszervezetek hosszú távra szóló feladatává, közvetlen felelősségévé teszi a nők helyzetével való foglalkozást, a közöttük végzett munka megjavítását, irányítását, koordinálását. Ugyanakkor növeli a gazdasági, társadalmi, politikai szervek és az ott dolgozó kommunisták szerepét, felelősségét a nők közötti munkában, a nőket érintő problémák megoldásában. A pécsi és baranyai tapasztalatot: lényegében nem térnek el az országostól, a Központi Bizottság megállapításai megyénkre is jellemzőek, a kitűzött feladatok fontosak, végrehajtásuk szükséges. A nők politikai, gazdasági és szociális helyzete sokat fejlődött A nők politikai, gazdasági és szociális helyzete az elmúlt években, megyénk általános előrehaladása keretében, éppen a nők aktív közreműködésével sokat fejlődött. A még gyorsabb fejlődés, a meglévő gondok, problémák, ellentmondások megoldása azonban minden területen céltudatos, összefogott és a párt által jól irányított munkát kövtetel. A nőmozgalom eddigi vezető szervei, formái eredményesen töltötték be hivatásukat, jelentős szerepük volt a nők közötti munkában, a feladatok végrehajtásában. A nőbizottságok rendszerének kiépítése azhnban, a szakszervezetek, a népfront bizottságok, a szövetkezeti vezetőségek, a KISZ és nem utolsó sorban a vállalati vezetőségek szerepének és felelősségének növekedése, gyorsítja majd a fejlődést, mind ldeo- ! lógiai, politikai értelemben, mind más jellegű problémák megoldásában. A jelentés kiemeli, hogy a nők többsége megyénkben is egyetért a párt politikájával, támogatja azt, dolgozik érte. Elismeri és kedvezőnek tartja a szocialista fejlődést. A nők világnézetének marxista fejlődése összegészében pozitív. A leggyorsabb ez a fejlődés a tanuló és dolgozó fiatal nők, illetve a városokban élők körében, több probléma jelentkezik a mezőgazdaságban dolgozóknál és a nemzetiségi idősebb nőknél. Ugyanakkor a hagyományok, előítéletek és szokások negatív hatása, az egyházi szertartásokhoz való ragaszkodás a nők körében erősebb, mint a férfiaknál. A nők politikai aktivitásának fontos mutatója közéleti tevékenységük, szereplésük. A megyei országgyűlési képviselők 35 ' százaléka, a megyei tanácstagok 38,9 százaléka, a népfront bizottsági tagok 3-3,8 százaléka nő. A nők politikai és társadalmi aktivitását nehezítik a rájuk háruló családi, háziasszonyi és anyai terhek, továbbá a férfiak és a nők körében egyaránt fellelhető negatív nézetek. Bár találunk aktív nőket a társadalmi, gazdasági, intézményi élet különböző vezető posztjain és vezető szerveiben, részvételük aránya mégsem felel meg a társadalomban elfoglalt arányuknak és felkészültségüknek. Ma a nőknek az átlagos követelményeknél sokkal többet kell produkálniuk, mind szakmailag, mind világnézetileg ahhoz, hogy vezető állást tölthessenek be, illetve aktív közéleti tényezőkké váljanak. A nők | fog la l koz ta tása és bérezése A női munkaerő foglalkoztatása terén az elmúlt 25 év alatt jelentős eredményeket értünk el. Megyénk sajátosságához tartozik, hogy a női munkaerőt többségében nem az iparban foglalkoztatják. Legmagasabb a nők aránya a kereskedelemben, egészségügyben, a pedagógusok között és igen jelentős a tsz• ekben. A nők elhelyezkedési I igényei évről évre növekedtek, helyenként és időnként megelőzték a lehetőségeket. Az utóbbi években a női munkaerő foglalkoztatási lehetőségei a könnyűipari üzemek létesítésével, illetve felújításaival bővültek. Különösen Komlón a Május 1. Ruhagyár üzemével, az Elektroakusztikai Ktsz létesítésével, illetve a Carbon Vállalat fejlesztésével. Hasonló a helyzet Mohács és Szigetvár városokban is. Továbbra is sok a gond Pécsett, bár itt is több üzem, intézmény keres női munkaerőt, de a jelentkezők szándékai nem esnek egybe a munkalehetőségekkel. I A Központi Bizottság joggal állapította meg, hogy a nők esetében az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényesülése csorbát szenved. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1968-ban végzett vizsgálatot 21 üzemben 15 098 dolgozóra kiterjedően. A tapasztalat azt mutatta, hogy a férfi és női átlagbérekben lévő különbségek alig változtak, sőt egyes helyeken tovább romlottak. Általános gyakorlat, hogy a nők a férfidolgozók átlagkeresetének 69—76 százalékát kapják azonos végzettség, azonos beosztás, azonos körülmények mellett. A nők termelésben kifejtett tevékenységének erkölcsi elismerését tükrözi, hogy az elmúlt gazdasági évben az iparban dolgozó nők közül 1016-an kapták meg a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. A szocialista címet elnyert brigádok tagjainak 23 százaléka, női dolgozó. A megye tér-' melőszövetkezeteiben 1968- ban 83 női szocialista brigád versengett, 1500 taggal. A szakszervezeti és NEB ellenőrzések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nőkre vonatkozó egészségügyi, munka- védelmi intézkedéseket lényegében betartják. Ugyanakkor az üzemekben a szociális létesítményekkel való ellátottság, azok állapota, a fejlődés ellenére sem kielégítő. Indokolt, hogy a gazdasági vezetők nagyobb gondot fordítsanak ezek fejlesztésére. 1969-ben 4189 anya vette igénybe a gyermekgondozási segélyt, ez lényegesen csökkentette * bölcsődei elhelyezés problémáit. Ugyanakkor nem enyhültek a gondok az óvodai férőhelyellátottság- ban, különösen a megye városaiban, és ez sok gondot okoz a dolgozó nőknek. Indokolt a nőbizottságok létrehozása A jelentés végezetül megállapítja, hogy a társadalmunk előtt álló feladatok túlnőtték azokat a kereteket, amelyek között eddig végezték a politikai tevékenységet a nők körében. Szükséges, hogy az érdekükben és közöttük végzett munka szélesebb társadalmi jelleget kapjon. Ezért indokolt, hogy a nőtanácsok rendszerét a nőbizottságok rendszere váltsa fel. Meg kell kezdeni és fokozatosan végre kell hajtani az előírt szervezeti változásokat: a népfront bizottságok, a szakszervezetek, a termelő-, kisipari és általános szövetkezetek nőbizottságainak létrehozását. Ennek során aktív nőbizottságok szervezésére kell törekedni. így lehet elérni, hogy a nőbizottságok rendszere átfogja a nők különböző rétegeit, elkerülve a felesleges párhuzamok kialakulását. Felszólalások A Végrehajtó Bizottság jelentéséhez dr. Csendes Lajos megyei titkár mondott szóbeli kiegészítést. Rámutatott a Központi Bizottság határozatának nagy jelentőségére, melyet széleskörű felmérés, sok vita előzött meg, ez is bizonyítva a nők közötti politikai munka jelentőségét. Most az a feladat — állapította meg —, hogy a végrehajtás során a szemlélet- formáló, ideológiai, politikai munkától kezdve a konkrét gazdasági intézkedésekig minden helyes eszközt és módszert igénybe vegyenek. A Pártbizottság ülése ezt a folyamatot hivatott megindítani, megjelölve azt az irányt és területet, ahol Pécsett és Baranyában szükséges és kívánatos előrehaladni. Az egyik legfontosabb feladat a helyes szemlélet kialakítása, melynek során meg lehet értetni, hogy miért kell társadalmi üggyé tenni és felelősen végezni a nők körében a politikai munkát. A nőkkel kapcsolatos és még a nők körében is meglévő helytelen szemléleteket csak a KB határozat alapján, annak szellemében lehet leküzdeni. Ugyanakkor ismertetni kell az elért eredményeket is. Külön szólt arról, hogy a jövőben a nőket érintő kérdésekkel, a párt nőpolitikájának kérdéseivel, e munka irányításával a pártnak, a pártbizottságoknak és párt- alapszervezeteknek közvetlenül kell foglalkozniuk. Kötelesek figyelemmel kísérni területükön a nők helyzetének alakulását, a körükben végzett munkát, a nőbizottságok tevékenységét. Csendes elvtárs kiemelte, hogy a munkának két fontos területe van. Az egyik a nők körében végzett munka, ami elsősorban ideológiai, politikai tevékenység, s hivatva van a nők nevelésére, tájékoztatására, felvilágosítására, mozgósítására. Ezen a területen az eddiginél nagyobb eredményeket kell elérni, ezt a tevékenységet minden párt-, állami és társadalmi szervnek javítania kell. A másik terület a nők érdekében végzett munka, ahol szintén az eddiginél több tevékenységre, intézkedésre, nagyobb társadalmi és egyéni felelősségre van szükség, különösen a gazdasági és szociális gondok, problémák megoldása tekintetében. Központi kérdés: a dolgozó nők munka- és életfeltételeinek jobb biztosítása, anyagi és erkölcsi elismerésük, mert számtalan tapaszatalat arra figyelmeztet, hogy ezeken a területeken sok még a tennivaló. Többet kell törődni a munka- viszonyban nem álló nők, fiatal lányok munkára való felkészítésével, munkalehetőségeik biztosításával is. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy nagyobb megbecsüléssel, tisztelettel. kell körülvenni azokat az asszonyokat, családanyákat, akik nem tudják kivenni részüket a termelőmunkából, de a háztartás, a gyermeknevelés, a családok gondjait vállalva sokak számára teszik lehetővé, gondtalanná a mindennapi munkájuk elvégzését. A vitában felszólalt dr. Bihari Ottó, aki elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a nők közötti politikai munkát mennyire nehezítik az előítéletek, szemléletbeli problémák. Ez leginkább akkor jelentkezik, amikor vezető beosztások betöltésénél károsan döntenek a nőkkel szemben. Felhívta a figyelmet arra, hogy amikor nagy- jelentőségű kedvezményt jelent az anyáknak a gyermek- gondozási segély, ugyanakkor bizonyos hátrányokkal is jár, mert hosszú időn keresztül elmaradnak attól a dolgozó közösségtől, mely ez idő alatt is sokat lép előre, fejlődik, továbbképzi magát, ugyanakkor a gyermeküket nevelő anyákkal senki nem törődik, lemaradnak a többiek mögött, számtalan új gonddal küzdenek amikor ismét munkába állnak. Javasolta: többet kellene törődni a szolgáltatások 'fejlesztésével, ez a lakosság érdeke is, ugyanakkor. a legtöbb és a legmegfelelőbb munkalehetőségeket biztosítja a dolgozni akaró nők számára. Rameisl Ferencné arra hívta fel a figyelmet, hogy a nők, de a társadalom férfi tagjai is milyen nagy érdeklődéssel fogadták a Központi Bizottság határozatát, és milyen sokat várnak annak helyi végrehajtásától. Ebben az is benne van, hogy most ne egy kampány induljon a nők érdekében, hanem valóban hosszú éveken keresztül a határozat szellemében, annak megvalósítása érdekében tevékenykedjen minden illetékes. A Pártbizottság a határozatot elfogadta. A kibővített Megyei Párt- zottság jilése Egri Gyula elvtárs zárszavával ért véget. * t
