Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
s BtitvűitiTtitl nauiö 1970. június 7. MINDENFÉLE — mindenfelől Négyezer éves leveleket találtak The Listener A DALLASI QYILKOSSAQ NAPJÁRÓL Húsz amerikai és több más tv- állomás közvetítette a CBS társaság munkatársának Johnson volt elnökkel készített interjúját. íme a szöveg. —• Elnök úr, azon a tragikus dallasi napon, amikor meghallotta, I hogy John Kennedy meghalt, rögtön eszébe jutott, hogy „én vagyok az Egyesült Államok elnöke"? — Azt hiszem, az első gondolatom nem ez volt. hanem az, hogy itt valami borzalmas dolog történt, amelynek nemzetközi következményei is lehetnek. Hogy esetleg egy nemzetközi összeesküvéssel állunk szemben. Azt tudtam persze, hogy most már egyedül kell cselekednem, a magam felelősségére, és hogy egy olyan üggyel állok szemben, amelyet a lehető leggyorsabban és legjózanabbul kell kezelni, továbbá a legkorrek- íebbül és a leghozzáértőbben. Megpróbáltam felvázolni magam előtt az utat. és felmérni a problémákat, amelyekkel szembe kellett néznem, érezvén a szükségességét, hogy amilyen gyorsan csak lehet, bizalmat kell öntenem a nemzetbe és a világba. — Szinte érthetetlennek tűnik, hogy valaki ilyen józanul tudja kezelni ezeket a problémákat egy olyan pillanatban, amikor az érzelmek egész zűrzavara kavargott a feje körül. Fölismerte magában az ehhez szükséges erőt? — Nem. De akadtak emberek, akik már évek óta figyelték a magatartásomat, és úgy érezték, hogy megbirkózom a helyzettel... és eszembe se jutott, hogy mindehhez összes erőmre, sőt talán még annál is többre lesz szükségem. — Milyen volt a személyes kapcsolata Kennedy elnökkel? — Nem éreztünk egymás iránt testvéri barátságot és nem is voltunk sokat egymás társaságában. De arra nem emlékszem, hogy valaha is keserűség vagy mély ellenérzés keveredett volna vitáinkba. Együtt voltunk képviselők. Baráti-szívélyes volt köztünk a viszony, de nem bensőséges. Aztán együtt szemátorkodtunk is hosszú éveken át. és az alatt a három év alatt, amíg Kennedy az Egyesült Államok elnöke volt, a fontosabb hivatalos ülésekre mindig meghívott. Ha jól emlékszem a kubai válság idején 37 vagy 33 ilyen ülés volt, amelyek közül harmincötön én is jelen voltam, így aztán, a negyvenes évek végétől a hatvanas évek elejéig tartó időszakot végiggondolva nem hiszem, hogy még az ellentétes nézeteinket kifejező periódusokban is — bár hozzáteszem, hogy kevés ilyen volt — barátságon és tiszteleten kívül mást éreztünk volna egymás iránt. — Kapott ön valami biztosítékot arra. hogy az 1964-es elnök- választáson is rajta lesz az alelnöki listán? — Ha úgy értelmezi ezt a kérdést, hogy magam gondoskodtam-e ilyen biztosítékról, azt válaszolom, hogy nem. De, ha azt kérdi, hittem-e ilyen biztosítékokban, akkor határozott igennel kell válaszolnom. Soha. egy pillanatra sem ingott meg bizalmam Kennedy elnökben. Lehet, hogy egyik gyönThor Heyerdhal norvég tudós és felfedező, aki 1947-es csendes-óceáni utazásával a Kon-Tiki tutajon világhírre tett szert, május 17-én Marokkóban újra tengerre szállt, hogy papirusz-hajóján másodszor is megkísérelje átszelni az Atlanti-óceánt. Ezzel további erőfeszítést tesz, hogy bizonyítsa tudományos elméletének helyességét, amely szerint a régi egyiptomiak 4000 évvel ezelőtt, vagy még régebben, elérhették Amerikát ilyen törékeny vízijárműven is.. Csaknem három hónapig tartott a gondos előkészület. A Ra—2 nagy sárga kosárhoz hasonlít, közepén fonott kabinnal. A hajó orra és fara magasan felkunkorodik. Az 55 éves norvég tudóst héttagú nemzetközi legénység kíséri — és magával viszi kedvencét, a kis Safi majmot is. geségem éppen az, hogy nagyon kevés emberrel szemben vagyok bizalmatlan, de semmi okom nem volt arra, hogy éppen iránta tápláljak ilyen érzelmeket. Soha. nem mondott nekem semmit, ami betű szerint ne egyezett volna a valósággal. Egyik utolsó sajtókonferenciáján, meg is kérdezték tőle, hogy: „Ott lesz-e Lyndon Johnson az új alenökök listáján?” Mire azt felelte, igen. Nem tudom, hogyan kételkedhetett volna ebben bárki is ézek után. Néha beszélt nekem a népszerűségünket illető kételyeiről. Nagyon aggasztotta az ország politikai helyzete: erősen kifogásolta törvényhozási programunkat, szerinte semmilyen lényeges tettet nem hajtottunk végre, nem értünk el eredményt. De nem hiszem, hogy igaza lett volna: szerintem elképzeléseink többségét ha lassan is, de megvalósította volna. Aztán például itt volt az atomcsend- egyezmény, amelyet nagy vívmánynak tartok.- De más elképzelései, mint például a polgárjogokkal kapcsolatos reformok, bizony megfeneklettek. És ez például megfosztotta egy csomó támogatójától, nem csupán Délen, hanem az ország többi részében is. Volt egy texasi próbaszavás, amelynek során csak a lakosság 38 százaléka helyeselte az elnök tetteit. S az ilyen jelenségek arra mutattak: ha tovább is így mennek a dolgok, akkor 1964-ben semmilyen esélyünk nem lesz Goldwaterrel szemben, ha csak meg nem szerezzük az államapparátus és az adminisztráció támogatását. — Nem nyugtalanította a texasi légkör — már ami az elnök biztonságát illeti? — Mindenütt izgatott az elnök biztonságának kérdése. Mindenütt és mindig, s nemcsak engem, hanem sok barátunkat is. Kaptunk leveleket is Texasból; visszataszító sorokkal. Még 1960-ban. Dallasban szereztünk egy elrettentő és visszataszító tapasztalatot, amelynek során néhány helyi vezető irányítása alatt a csőcselék leütötte feleségem fejéről a kalapot, meg le is köpködött bennünket. — Tett ön előtt Kennedy elnök valaha is olyan megjegyzést, mintha aggódnék dallasi látogatása miatt? — Igen, tett. Mesélt egy esetről, amelynek során egy lapszerkesztővel lezajlott találkozóját emlegette, s mondta, hogy ott egy dallasi szerkesztő alaposan kioktatta őt. Nem volt számára ismeretlen sem a dallasi, sem a texasi helyzet, de persze az ország egész helyzete sem, s arról tárgyalt velünk, hogy érzése szerint a személyes látogatások az ilyen kétes helyeken megfordíthatják a hangulatot, és mellénk állíthatják az embereket. Ügy hiszem, hogy San Antonióban kedvező fogadtatásban is részesült Fort Worth-ban pedig zuhogó esőben hallgatták végig az emberek türelmesen, márpedig egy elnökjelölt számára semmi nem lehet nagyobb bátorítás, mint ha egy jóindulatot sugárzó hallgatóság veszi körül, amelyről joggal hiheti, hogy később rá fog szavazni. Sok ember csak ül a mahagónival kitapétázott szobájában, és elfelejt szavazni menni, de azok, akik kora reggeli órán elmennek meghallgatni az elnökjelöltet azok szavaznak is, éspedig őrá... Meghatódott azon, hogy reggel hétkor zuhogó esőben türelmesen hallgatják őt. — Most térjünk rá a tragikus dallasi nap végzetes pillanataira. Hajlandó volna elmondani, mit látott és mit érzett azalatt amíg konvojuk végigment azon a bizonyos útszakaszon? — A légierő 1-es számú gépén, az elnök repülőgépén szálltunk föl Fort Worth-ból és 11 óra 30 perckor landoltunk Dallasban. Feleségemmel kiszálltunk a gépből és kezet fogtunk a várakozókkal, majd az állam tisztségviselőivel visszamentünk a géphez üdvözölni az elnöki párt. Az elnök jókedvű volt és mosolygós, úgy hiszem — mint már céloztam is rá —, hogy az aznap reggeli Fort Worth-i tapasztalat derítette jó hangulatra. Mrs. Kennedy csak úgy sugárzott. Szép volt rózsaszín kalapjában és rózsaszín kosztümjében. Conally kormányzó társaságában beszálltak egy nagy Lincolnba. Az elnök mindig annak az államnak az első emberével megy együtt, amelyet éppen meglátogat. Beszálltak hát a Lincolnba, és elindultak. Feleségem, Yarborugh szenátor és jómagam egy másik kocsiba szálltunk, amelyet egy rendőr vezetett. Aztán egyszerre csak hallottunk valami hangot, mintha valaki egy nagy ostorral pattintott volna, de volt aki lövésnek vélte, megint mások egy gépkocsi durrogásának Alig valamivel ez után a hang után a biztonsági szolgálat egyik éber embere fölugrott a kocsinkra és rámutatott az előttünk haladó Lincolnra. Majd azt mondta a feleségemnek és á szenátornak, hogy amilyen mélyen csak tudnak, hajoljanak le, lehetőleg az ülés alá. Aztán szinte rám borult, hogy elfedje testemet a tömeg szeme elől. A súlya lehetett vagy kétszáz font A kezében mikrofont tartott, amelyet a kocsi szerelvényfaláról emelt le, s csak félfüllel hallottam a hangját, amint mondja a mikrofonba, hogy: „Gyerünk innen, de gyorsan.” — Nagy vita volt arról, hogy hány lövés dördült el. ön hányat hallott? ■— Ezt nem tudnám megmondani. Azt hiszem, az elsőt hallottam. Tudom, hogy Mr. Youngblood, a biztonsági szolgálat embere szinte ugyanabban a pillanatban cselekedett. Hallottam aztán jelentéseket lövöldözésről, meg arról, hogy voltaképpen hangtompítós fegyverekkel is lőhettek, de hogy ez igaz-e vagy sem, nem tudom. Azt igen, hogy az elsőt hallottam, de többre — éppen azért, mert a fölém hajló test távoltartotta tőlem a hangokat — nem emlékszem. — Vajon arra emlékszik-e, melyik volt az a pillanat, amikor átvillant az agyán, hogy voltaképpen nagy tragédiáról van szó? — Ügy hiszem akkor, amikor meghallottam azt a bizonyos „gyerünk innen”-t. És már mentünk is a kórház felé. Szinte begyömöszöltek bennünket oda, illetve a kórházfolyosó első szobájába. Aztán elsötétítették és lezárták a szobát, mi meg csak ültünk szinte halál- raváltan és vártuk az időről időre beérkező jelentéseket. (A beszélgetés második részét jövő vasárnap közöljük.) A‘ sarkvidéki egyetem kutató intézete 1963 óta ásatásokat végez Libanonban. Kamid El Loz környékén feltártak egy nagyobb épületet. Amikor a felső emelet roncsait eltakarították, három ékírásos táblára bukkantak: mindhárom részben tönkrement, de az egyes részletek olyan tökéletesek voltak, hogy lényegében sikerült összeállítani. Mindhárom agyagtábla esetében levelekről van szó, közülük kettőnek azonos a tartalma. A tudósok tisztában vannak azzal, hogy csakis valamelyik egyiptomi fáraó írhatta őket. Az egyik levelet a „damaszkuszi Zalaja királynak” címezték, a másikat a Saza- ena-i Abdi Miiki királynak. A harmadik levél valószínűleg egy dél-szíriai, vagy palesztinul város urától származik. Ennek a tartalmát még nem sikerült megfejteni. Valamennyi ékírásos levelet akkád nyelven írták. E sémi nyelvet Mezopotámiában használták; az időszámításunk előtti második évezredben Egyiptom területein. „Drive In” mozi Párizsban. Marseilles és Nizza után a francia fővárosban is megnyílik az autósok első drive in mozija, Rungis-ben. Ezek az Amerikában igen népszerű intézmények tulajdonképpen parking-mozik, ahol a filmet az utóban ülve lehet végignézni. A párizsi parkingmozi 600 négyzetméter nagyságú mozivászna, előtt mintegy 900 autónak jut hely. A jegyszedők mini- motork érék párokon közlekednek majd az autók között. Egy kereskedő, aki a kocsiját Párizsban szabálytalanul állította le, cédulát tűzött az autó elejére: „Pardon, csak a menyasszonyomat látogatom meg nagyon gyorsan." A rendőr aki ennek ellenére mégis kiállította az illetékköteles figyelmeztetést, ennek a hátlapjára felírta: — „Ma este én is ugyanezt fogom tenni, de gyalog”. A Szovjetunió városát A Szovjetunió népszámlálásának előzetes adatai szerint az ország egymillió lakoson felOli városainak száma tízre emelkedett. Ezenkívül tíz városnak van több mint 800 OOO lakosa, tizenhárom városnak pedig 500 000 és 800 000 közötti lakosa. A 100 000- nél több lakossal rendelkező városok száma 2& és ezekben összesen • 75,1 millió ember él, vagyis a Szovjetunió egész lakosságának majdnem egyharmada. Gyógykúra unalom ellen. Unalomban szenvedő betegek számára létesült Colorado államban * (USA) egy szanatórium. A 14 napos kezelés során a paciensek szörnyű viharokat élnek át, válogatott borzalmakon mennek keresztül, vérszomjas gengszterek rabolják el és nemeslelkü lo- vagias cowboyok mentik meg őket. A gyógykezelésnek 2000 dollár az ára. A maxi kabát ártalmai. Az angol biztonsági bizottság veszélyes ruhadarabnak minősítette a maxi kabátokat, amelyek egyre nagyobb teret hódítanak Nagy- Britanniában, nemcsak a hölgyek, hanem a férfiak között is. A bizottság pontokban foglalta össze, milyen veszély fenyegeti a maxi kabát viselőit. Így pl. a bizottság azt ajánlotta, hogy a maxi kabátosok ne használják az emeletes omnibuszok felső szintjét. Ugyancsak fokozott óvatosságra intenek a felvonókban és a mozgólépcsőkön. Veszélyes a taxi. A kiszálló utasoknak meg kell győződniük, hogy nem zárták-e az ajtó közé kabátjuk végét, és hasonlóan kell eljárniuk azoknak, akik beülnek a gépkocsiba, mert fennáll az a veszély, hogy kabátjuk egy része kívül marad. A darmstadti Joseph Melzer kiadó ■piacra dobott egy „hasis-szakácskönyvet", kb. 60 recepttel. A könyvben, amely 78 oldal terjedelmű, dr. Hans Georg Behr müncheni darabíró régi keleti és európai hasisre-1 cepteket gyűjtött össze és több mint 50 rajzzal illusztrált. Az ajánlat kiterjed a narancsdeszerltől a különböző puddingo- kon és teákon keresztül egészen a „haladók számára való salzburgi no- kedliig”. A kiadó vállalat közölte, hogy „kiterjedt konyhai lektorátusi üléseken" bebizonyosodott: a receptek nem szerző túlzó fantáziájának szüleményei, hanem mindegyik „kiválóan elkészíthető és nagy élvezettel ehető”. CsuklÓ6 lakókocsi. Az . autós turisták már megunták a "közönséges lakókocsit. Egy müncheni orvos mo6t újfajta, harmonikára emlékeztető konstrukciót dolgozott ki. A lakókocsi csuklós résszel kapcsolódik az autóhoz, s az utasok menet közben is átmehetnek a gépkocsiból az utánfutóba. Pilóta nélkül. A finn légiforgalmi társaság DC—8 típusú repülőgépe, mint az első ilyen típusú utasszállító gép, pilóta nélkül repült át az Atlanti-óceán felett. A lökhajtásos repülőgép irányítását a gép fedélzetén lévő komputerre bízták. * Narbonne minden utcáját eltorlaszolták. A kiskereskedők a kormány elleni tiltakozás jeléül szállítókocsijaikat használták fel az utcák lezárására. Ez délelőtt volt. Délután az utak ismét zárva voltait. \ Ezúttal a tehergépkocsiszállítási vállalatok tulajdonosai torlaszolták el járműveikkel, hogy ily- módon tiltakozzanak az idő- és pénzveszteség miatt, amelyet délelőtt szenvedtek el, amikor a kiskereskedők megakadályozták a forgalmat. Az Atlanti-óceán legmélyebb pontja. 2MI millió évvel ezelőtt még a felszín közelében volt. Ezt állapította meg Bryce C. Heezen professzor (Columbia Egyetem), ax Eastward . hajóról folytatott kutatásai során, a Porto-Rico táján lévő 8200 méter mély tengermélyedésben. Dr. Heezen korallszirt-ma- radványokat fedezett fel és ezek 15 méternél mélyebben nem képződnek. A lesüllyedés valószínűleg annak a száz- ötvenmillió év előtti földkéreghasadásnak a következménye volt, amely az amerikai földrészeket elszakította az eurafrikai tömbtől és létrehozta az Atlanti- óceánt. * Aki halálra nevette. magát. Egy Santiago Alatorre nevű férfival történt az alábbi eset. Alatorre- nak harsány jókedve kerekedett, amikor horgászás közben ráharapott egy hal a horogra. Alatorre olyan erővel rántotta ki zsákmányát, hogy a horog végén fic- kándozó apró halacska a torkába repült és ott megakadt. A szerencsétlen horgász megfulladt. THOR HEYERDAHL MÁSODIK KÍSÉRLETE Miközben a végső előkészületeket ellenőrizte, Heyerdahl befejezte 300 oldalas kéziratát, amelyben elbeszéli múlt évi kalandjait első papirusz-hajójával. A Ra, amely múlt év májusában futott ki Marokkóból, 2700 tengeri mérföldet (500 km-t) hajózott, mielőtt hurrikánba került volna. Heyerdahl és hattagú legénysége, 55 napig tartó tengeri utazás után, a végcéltól 800 mérföldnyire (1287 km) hagyta a hajót sorsára, Barbados közelében, cápáktól nyüzsgő tengeren. Heyerdahl kifejezte azt a reményét, hogy a Ra—2-vel 70 napon belül sikeresen átkel az óceánon, rövidebb idő alatt, mint az elsővel tervezte. A legénység tagjai közül öt már az első expedícióban is részt vett, a két új: egy japán és egy marokkói. Heyerdahl azt mondja, hogy most több esélye van a sikerre, mert a hajó erősebb, papiruszból épült ugyan, mint az előző, de olyan technikával, amelyet még ma is alkalmaznak az aymara indiánok a Titicaca tavon, Bolíviában. Az első Ra, amely viharba került és annyira megrongálódott, hogy kezdett szétesni, Egyiptomban épült, C6ád törzsbeliek felügyelete mellett, akik használnak még papirusz-csónakokat a Csád tavon. A második Marokkóban épült, négy aymara indián építette és az expedíció tagjainak az a véleménye, hogy ez a hajó sokkal raffinál- tabb. Az élelmet cserépkorsókban és kecskebőrökben rakták hajóra és van egy faketrecük is, 24 élő csirkével, a régi idők szokása szerint. A tengeri áramlatok és a passzát szelek segítségével vitorlázva, a hajót az Egyesült Államok-beli Norman Baker kormányozza, korszerű műszerekkel — iránytű, 6zeksztáns, kronométer és rádió — felszerelve. Amint azt a tengeri törvény előírja, felfújható mentőtutajt is visznek magukkal. Heyerdahl elmondotta, reméli, hogy sikerül megfejtenie a közép-amerikai inka és azték civilizációk titkát, eldöntve, hogy hathattak-e rájuk földközi-tengeri népek, amelyek évszázadokkal Ko- lombusz Kristóf előtt keltek át az óceánon. Reméli, hogy azt is bebizonyíthatja, hogy egy olyan fajilag vegyes legénység, amely nyolc különböző nemzetiséget és különböző vallásokat képvisel, képes teljes összhangban együttélni és dolgozni nagyon szűkös és kényelmetlen körülmények között. Heyerdahllal és Bakerrel együtt hajózik Kei Ohara (J apán) Madano Othman (Marokkó), Carlo Mauri (Olaszország) Jurij Cenkevics (Szovjetunió) Santago Ge- noves (Mexikó) és Georges .Szúrtál (Egyiptom). Heyerdahl, aki szilárd eltökéltséggel képes minden erejét egyetlen célra koncentrálni, éveken keresztül küzdött a tudományos világ kételkedői ellen, mielőtt elismerték volna tekintélyét, a csendes-óceáni és amerikai indián kultúrák tudományágában. Elméleteinek helytálló voltát vakmerő utakkal bizo1 nyitotta, törékeny vízi jármű* veken. A Kon-Tiki expedícióról szóló, best-sellerré lett könyve megragadta a világ képzeletét. Fatutajával 4300 mérföldet (6800 km) tett meg, Callao- tól (Peru), a Csendes-óceánon keresztül, mielőtt zátonyra futott volna egy ko- rallszigetnél, Tahiti közelében, 97 napi hajózás Után. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy primitív népek is átkelhettek Dél-Ame- rikából a Csendes-óceáni szigetek benépesítésére. Szerényen kijelentette, hogy vállalkozásához semmiféle különleges ügyesség nem kellett „csak meg kellett kapaszkodni és erősen fogódzkodni”. á \ f A JOHNSON
