Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

6

1970. június 7.

‘Dtmammt namo *

yy

cSyJilciß!dem szép Ilciíúpcl”

Magyarország mérsékelt éghajlatú ország. Magyarország a mérsékelt szépségek országa. Nincsen tengere, mint a legtöbb európai országnak, nincsenek örök hóval födött hegyei, zúgó vízesései. A nagy folyók csak keresztülpántlikáznak a testén, de nem itt erednek, s a tengert idegen tájon érik el.

Mi adja mégis az ország szépségét?

Ami az édesanyáét gyermeke szemében. Hogy az övé, és hogy egyetlen.

E táj dajkál és fölnevel, anyanyelvet ad és megtanít beszélni. Itt egy nádas húzódik, amelyről az első nyílvesszőt törtük, ott egy lombos fa tart árnyékot, amely alatt jó volt egyszer leheveredni. A haza egy 93 030 km^-nyi földdarab, és egy vonatindító tárcsa, melynek jelére először lódult meg velünk a mozdony idegen tájak felé.

Magyarország szépségét a mindenünnen ránk tekintő megművelt föld adja. Az utast mindenütt az „ember alkotta táj” képe fogadja.

Nemcsak a karókkal teletűzdelt, hátukat meresztő szőlőhegyek szépek, hanem a betonoszlopokra futtatott, nyílegyenes, gépekkel művelt szőlősorok is. Nemcsak a gémeskút, a nyárfa és a ménes magyar, hanem az egybeszabott gabonatáblák, a zümmögő cséplőgépek, a falu. fölött csillogó víztartó hidroglóbuszok is. Nemcsak a műemlékek, a várromok, a földből kivetett régi pénzek kötnek ide, hanem az aknatornyok, a salakhegyek, az erőművek is.

Mert nem árt a szépnek, ha hasznos, s a hasznosnak, ha szép.

Mélyet lélegzünk az erdőben, csodálattal állunk meg egy-egy magasra nőtt fa árnyékában, megilletődve számoljuk az évgyűrűkön a kidöntött fa életkorát, de nem baj, ha tudjuk, hogy egy 35 méter magas bükkfa kereken 5 m3 zárt, hézag nélküli faanyagot tartalmaz. Szép volt, amikor botjára dőlve pásztor őrizte a rideg nyájat, de talán még szebb — mert hasznosabb —, amikor villanypásztor — azaz drótba vezetett kisfeszültségű áram — tereli az állatokat. Szép a tenger hullámzása, a szililát tépő vízesés robaja, az emberi kéztől érintetlen őserdő, de talán még szebb a sekély édesvízi tó, mely fölfrissíti a megfáradt testet, a megkapált kukoricatábla, mely gazdag termést ígér, s a hőerőmű kéményébe épített füstszűrő, mely védi az ember egészségét.

A képzelet eljátszik az emlékekkel. Itt ballagott valaha a négyökrös szekér, mely a valóságból Petőfi versében lépett át a halhatatlanságba, itt állt duplacsövű fegyverével a betyár, akinek alakját egy karcolt szarusótartó őrzi, itt ültették el az első akácfát, melynek testvérei megkötötték az Alföld homokját.

Valamely táj esztétikai jelentését leginkább költői és festői tudják megragadni. Azok a különbségek, amelyeket Dunántúl és az Alföld domborzati képében, a táj szerkezeti fölépítésében megfigyelhetünk, a magyar festészetben' és a magyar irodalomban is tükröződnek. A dunántúli táj párás, üde színei, enyhe dombhullámai néznek ránk Rippl-Rónai József, Egry József festményeiről, s az Alföld szárazabb, komorabb fényei sütnek Tornyai József, Fényes Adolf képeiről.

A fantázia jelzőket, színeket keres a tájak neve mellé: Zala — zöld, Baranya — barna, Somogy — sárga ... És maga az ország: gazdag és változatos, mint a szivárvány.

Ami a magyar földből hiányzik, nem irigyeljük mástól, s ami nálunk megvan, tudjuk becsülni és szeretni. Az Alpokban havasi gyopár terem, nálunk árvalányhajat lenget a szél. Másutt örök hóval födött csúcsok merednek az égre, nálunk a Hortobágy tárgyait, élőlényeit emeli magasba a délibáb. A hegyipatakok vízében pisztrángok ficánkolnak, nálunk a Balaton nádasaiban jóízű, kövér pontyok pipálnak, és tartogatják a szerencsét a türelmes horgásznak ...

A JL/QOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALOMRÓL

U'jl’uU h't-J

BOQDÄNFI

SÁNDORRAL

Az idei könyvhét alkalmából hazánkban tartózkodott két jugoszláviai magyar író, Bogdánfi Sándor és Végei László. Mindketten az újvidéki Fórum Könyvkiadó budapesti sátrában dedikálták könyveiket, de résztvettek irodalmi esteken is, így Pécsett, a könyvhéti megnyitó esten. Ezt az alkalmat használtuk fel, hogy megkérjük Bogdánfi Sándort, számos népszerű regény szerzőjét és a Magyar Szó irodalmi szerkesztőjét, foglalja ösz- sze olvasóink számára a jugoszláviai magyar irodalom jelenlegi helyzetét, problémáit, eredményeit.

— A jugoszláviai magyar irodalom, vagy másképpen vajdasági irodalom mindenekelőtt a Fórum Kiadóra épül, ehhez járul a Magyar Szó irodalmi rovata, három vajdasági folyóirat és néhány magyar hetilap. A Fórumnak tíz vagy tizenkét könyvesboltja van, itt elsősorban magyar könyveket árulnak, Magyarországom megjelent könyveket is természetesen. (Nálunk minden jelentős magyarországi mű kapható.) A vajdasági magyar írók művei ezeken a csatornákon jutnak el az olvasókhoz, igaz. a félmilliós magyar lakossághoz méretezetten aránylag alacsony példányszámban. A Magyar Szó vasárnapi, tehát irodalmi melléklettel rendelkező számainak példányszáma eléri a 70 ezret is, ami azt mutatja, hogy van egy jelentős, állandó olvasótáborunk. Végeredményben a Vajdaságban páratlan a könyvolvasóknak és irodalomkedvelőknek ez a mostani nagy száma. A Fórumnak könyvbuszai is vannak, ez a könyveket, megfelelő propagandával kísérve, rendszeresen elviszi a legeldugottabb falvakba is, az október évek óta könyvhómap, rendezünk könyvhetet is. A könyvkiadás szigorúan gazdasági alapon történik, mivel azonban az alacsonyabb példányszám miatt a magyarnyelvű könyvek kevésbé kifizetődőek, évi kb. egymillió dinár szubvenciót kap

BOGDÁNÉI SÁNDOR:

Félperces novellák

Siker

Kora ifjúságától kezdve sikerre

vágyott.

Filmszínész szeretett volna lenni.

Festőművész vagy író.

Hadvezér vagy államfő.

Nagy sebész vagy legalább vezérigazgató.

Űrhajós vagy feltaláló.

Híres színész, ünnepelt énekes, esetleg villanygitáros.

Harmincéves korában még mindig csak segédhivatalnok volt. egy kisipari vállalatban.

Álmait lassan feladta. Szabad idejében otthon ült, esetleg segédkezett a konyhában: húst darált, tésztát gyúrt, tojást kevert, diót tört és közben megszerette a jó ételt.

Pocakja egyre nőtt. Nyaka vastagodott. Arca kikerekedett. Kettős tokát eresztett.

Amikor egy nap a mérlegen állva megállapította, hogy pont száz kilót nyom, örömtől ragyogva büszkén felsóhajtott:

— Mégis elértem valamit.

Két barát

Hol volt, hol nem volt, talán az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kismalac túr, volt egyszer két jó barát. Egyazon toronyház nyolcadik emeletén laktak, gyakran találkoztak, beszélgettek, ebédre, vacsorára hívták egymást.

Az egyik takarékos, józan életet élt, beosztotta minden garasát, nyaralót épített, gépkocsit vett, gyakran utazott külföldre. Felesége, gyerekei nagyon szerették. Szomszédai és ismerősei azt mondták róla: fukar disznó.

A másik könnyelműen szórta a pénzt, szerette az itókát, a társaságot, a zenét, gyakran hajnalban járt haza, és olykor elhúzatta a felesége nótáját, megajándékozta virágcsokorral, és harsány kacagással töltötte be a házat, övéi szerették, szomszédai pedig azt mondták róla: részeges disznó.

Mindkettő boldogan élt, míg meg nem halt.

Védőbeszéd

Egy fiatalember azt írta rólam, hogy rossz író vagyok. Hálával gondolok rá, mert ő az első őszinte ember, aki nyilvánosan és kendőzetlenül véleményt mondott rólam, s mert az ócsárlás az első jele, hogy egy író jelent valamit. Köszönöm, fiatal barátom, ön bátor ember, kitűnő bíráló, roppant tehetséges, de egyelőre csak dicsérni tudom, mert még sokat kell tanulnia, hogy önt is ócsárolhassák.

Őszinte bírálat

öszes, kopaszodó, alacsony emberke a gyermekíró, helyesebben a gyermekek írója. Fején nagy fekete kalapot, lábán magasszárú cipőt, szemében jóságos, megértő tekintetet visel.

Verseket ír, dús képzelettel, csupaszív hangnemben, kötött formában, tehetségesen: a tap&ifülesnyuszikáról, a tarka bociról, a brum- mogó medvéről és Lacikáról, aki nem akart szót fogadni anyukájának, de azután mégis szót fogadott.

A gyerekek — akik helikopterről, lökhajtásos motorról, gépemberről és holdrakétáról beszélnek egymás között ■í— tátott szájjal olvassák a gyermekíró versikéit, és elnéző mosollyal fejcsóválva, selypítve mondják neki:

— Dádá, báci!...

Csali mese

Hol volt, hol nem volt, a bürokrácia tengerén túl, vagy talán még annál is messzebb, volt egyszer

egy főnök.

Ez a főnök arról volt nevezetes,

hogy sohasem ostromolta piszkos ajánlatokkal egyetlen fiatal, csinos női alkalmazottját sem;

nem hívta hivatalos útra;

nem rendelte be délutáni túlórázásra;

nem adott könnyebb beosztást magasabb fizetéssel;

nem bókolt,

még csak gondolatban sem kívánta meg egyetlen csinos női beosztottját sem.

Ez a főnök nő volt.

Sóhaj világhírnév után

A világirodalom nagyjainak élet- történetét olvasom.

Balzac piszkos adósságokkal küszködött. Voltaire verseket lopott Shakespeare-től, Oscar Wilde természetellenes nemi viszonyt folytatott, Petőfi izgága, pökhendi viselkedéséről volt nevezetes, Móricz Zsi gmond oldalakat másolt ki idegen könyvekből, Villon literszámra vedelte a bort, és többször is nyilvánosan megbotozták részegség miatt," Szabó Dezső pedig írótársainak ócsárlásával és pletykázás- sal töltötte életének java részét..,

Némi keserűséggel • állapítom meg, hogy jómagam és néhány vajdasági írótársam sok mindenben igyekeztünk utánozni a legnagyobbakat, de lám, világhírnévre mégsem tettünk szert.

KÉT BESZÉLQETÉS

a magyar könyvkiadás, kizárólag azért, hogy a magyar nyelvű könyv eladási ára ne emelkedjék a szerb nyelvű könyvek ára fölé. Az írók mindezekhez a sajátos viszonyokhoz alkalmazkodnak, olyan írónk, aki csakis az irodalomból élne, természetesen nincs, de a sajtónál, rádiónál, tévénél vagy más kulturális szerveknél dolgozó, s rendszeresen az irodalmat is művelő írónk annál több. Herczeg János, Majté- nyi Mihály. Gál László, Fehér Ferenc s egyáltalán, az ismertebb, idősebb nemzedék mellett egy fiatalabb generáció is kivívta a helyét, megbecsülését az utóbbi években, éppen tehetsége, bátor, új törekvései miatt Ebbe a második generációba tartozik Végei László, Domonkos István, Tolnai Ottó, Gi- on Nándor, Brasnyó István vagy a kritikus Bányai János.

— A jugoszláviai magyar irodalom és a magyarországi irodalom között a kapcsolat természetes és szükségszerű, noha a jugoszláviai magyar irodalom talaja, hagyományai némiképp mások és a mai jugoszláviai magyar irodalom a világirodalomnak más csatornáiból is táplálkozik. A fiatalok leginkább Kassákot, Weörest. Mészölyt követik törekvéseikben, de természetszerűleg hat Illyés Gyula, Tamási Áron, vagy Németh László munkássága is a mai magyar irodalom eredményei közüL A nyelv, a közös gyökér révén nyilvánvaló, hogy a magyar irodalom erősebb hatást fejt ki a jugoszláviai magyar irodalomra. mint a szerb irodalom. A szerb irodalommal is megvannak azonban a kapcsolatok, s a magyar művek legjobbjait mindig lefordítják és kiadják. Nekünk, jugoszláviai magyar íróknak meggyőződésünk, hogy a mi tevékenységünk része az egyetemes magyar irodalomnak, kultúrának, mégpedig olyan része, amelynek egyes vonásai. színei gazdagíthatnák a magyarországi irodalmat Személy szerint meg vagyok győződve arról is, hogy irodalmunk eddigi fejlődése, eredményei következtében olyan fokra jutott, hogy a kapcsolatnak meg kell erősödnie, ki kellene szélesednie a magyarországi irodalmi élettel. A mi lakosságunk sem anyagilag eltartani, sem szellemileg kellő támogatásban részesíteni nem tudja már ezt az irodalmat — ez az irodalom túlnőtte adott kereteit Bízom benne, elérjük egyszer. hogy a vajdasági írók egyenrangúan jelentkezhetnek műveikkel a magyar könyvkiadóknál, filmnél, színházaknál.

— A vajdasági irodalomnak saját múltja, gyökerei is vannak. Itt említeném a Híd-mozgalmat, vagy az egyetem bölcsészkarán a Sinkó- edindította, Bori Imre által kiszélesített, színvonalas, irodalompártoló, irodalomtörténeti, kritikai tevékenységkört. Ezek a törekvések is — akár helyeslést akár ellenkezést váltottak ki — végül erősítették a vajdasági irodalmi, szellemi életet, állandó pezsgést idéztek elő. vitákat kavartak Kritikai életünkre is ez jellemző: a folytonos viták, néha még veszekedések is. Nem baj, szerintem nem ártanak a legvadabb viták sem — ezek is a fejlődést szolgálják.

H. E.

VÉQEL LÁSZLÓVAL

Végei László a jugoszláviai magyar irodalom legifjabb nemzedékének tehetséges tagja. Néhány évvel ezelőtt olvastam Egy Makró Emlékiratai című könyvedet. Emlékezetes olvasmányélményt nyújtott.

— A Makró folytatásokban jelent meg, és folytatásokban is írtam. Két évig feküdt a kiadónáL Én eredetileg nem ragaszkodtam megjelentetéséhez. Weöres Sándornak köszönhetem, hogy a könyv mégis megjelent. Amikor megjelent, lefordították szerb nyelvre, és ebben az évben megkaptam a jugoszláv regénydíjat, a Mladoszty díjat

— Weöres Sándort említed. Ügy tudom ő elolvasta még kéziratban ezt a könyvet, és levelet írt Neked. Én ezt a levelet az Üj Sym- posionban olvastam.

— ö ezt a levelet a Symposion- nak szánta Nem is nekem írta tulajdonképpen. Nyílt levél volt. Ez a levél volt tulajdonképpen könyvem elindítója

— Azóta még egy regényt írtál, is egy novelláskötetet. Elmondanád, hogy ezek a könyvek írót fejlődésed mely állomásait jelentik?

— Novelláskötetem írói utam apró stádiumai. Regényem azt hiszem egy újabb szint felé mutat Igyekeztem az előző regényemnél mélyebbre hatolni keményebben fölvetni azokat a kérdéseket, amelyeket közkérdéseknek éreztem. Persze nem az én dolgom megítélni, hogy ezek valóban korkérdések-e. és az sem, hogy valóban si- kerülf-e művészileg és erkölcsileg helyesen válaszolni ezekre a kérdésekre.

— A Fórum könyvkiadó kiadványait figyelemmel kísérő olvasó örömmel veheti kézbe könyveiteket. Könyveitek azonban mégis kevéssé ismertek Magyarországon.

— Nagyon sok jó könyv jelenik

meg nálunk. A Fórum minden nálunk élő irányzatnak helyet ad Mégis úgy érzem, a jugoszláviai magyar irodalom még csak a kezdeti lépéseknél tart Persze azért eddig is megvalósított már olyan műveket, amelyek a magyar irodalmi közvélemény figyelmét magukra irányíthatták volna. Hogy ezeknek a könyveknek miért nem sikerült a magyar közvéleményre hatniok, ezt nagyon nehéz volna megmagyarázni. Mindenesetre

úgy érzem, fényűzés a magyar irodalomkritika részéről, hogy szinte alig vesz tudomást több milliós magyar közösségek irodalmáról — Magyarország határain kívül.

— Az utóbbi években némi változás észlelhető ezen a téren. A figyelem fölkeltése érdekében ti magatok igen sokat tettetek. Sok hazai olvasótok, új olvasóitok vannak máris. Reméljük, ezen a téren további örvendetes fejlődésnek lehetünk tanúi.

— Azt hiszem, a jelenlegi kedvező helyzetben nagy szerepe van az irodalompolitikának — sokkal nagyobb és fontosabb, mint ami az irodalomkritikát illeti. Az irodalompolitika most már figyelembe vesz minket is. Meghívnak bennünket a könyvvásárra. Könyvcseréket tesznek lehetővé, és sorolhatnám a kedvező új mozzanatokat.

— Végül szeretnék néhány szót terveidről, elkövetkező munkáidról hallani.

— Két drámát szándékozom írni. Az egyik Rosa Luxemburgról szólna, most gyűjtöm hozzá az anyagot A mai baloldaliság kérdéseit vetném föl ebben a darabban. A másik pedig történelmi dráma volna, a reformáció-korabeli eretnekség, és ezzel kapcsolatban a mindenkori eretnekség problémáját foglalná magába.

Bebesi Károly

Káldi János:

Az adriai hajó

Még látszik — hófehér rózsaként — a messzeségben.

Aztán beleveszik az égbe tökéletesen észrevétlen.

Itt volt még tíz perccel előbb a parázsló móló előtt?

Ki tudja?

Ily gyorsan álom és remény is alig osonhat.

Az élet elmúlására — e hajó tűnésénél — nincs is hűbb és finomabb hasonlat!