Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

Í97D. Június 7. Btincmtmt napin 3 Huszonhárommillió forint kellene Meglesz-e az új kenyérgyár? Tervtárgyalás szerdán A tavalyinál gyengébb lesz a termés Késik as aratás Éppen húsz esztendeje, hogy a Pécsett létesítendő kenyérgyár ötlete, napvilágot látott. Még a létesítmény makettjét ábrázoló felvétel is megjelent az újságban, majd az elkövetkezendő években minden reményteljes hír is, amely a programhoz kapcso­lódott. De húsz esztendő alatt a váro6 sütőipari üzemeinek amúgy sem irigylésreméltó műszaki állapota csak rom­lott, a berendezések elöre­gedtek, mint ahogy a válla­lat szakmunkásgárdája is lassan kiöregszik, hiszen a fizikai állomány 60 százaléka ' nyugdíj előtt áll. Pedig ke­nyeret sütni kell, kenyér nél­kül egyetlen napig sem ma­radhat a város. Ki vállal felelősséget? Ki mer ma felelősséget vál­lalni azért, hogy .egy esetle­ges komolyabb műszaki hiba esetén is biztosítani lehet a minden napi kenyeret? Erre — érthető módon — még a Pécsi Sütőipari Vállalat ve­zetői sem vállalkoznak. A vállalatnak jelenleg tizenegy sütőüzeme van a városban. Naponta lesütik a 400—500 mázsa kenyeret, szombaton viszont 700 mázsa általában a napi termelés, ehhez jön még 140 ezer sütemény. Ket­tes, vagy többnapos ünnepen pedig elérik — nyújtott mű­szakkal! — az ezer mázsás termelést. S ez art jelenti, hogy a vállalat a múlt esz­tendőre 55 200 túlórát muta­tott ki. Itt nem is a plusz- költség ad okot aggodalomra, hanem elsősorban a túlfeszí­tett munkát végző dolgozók hallatlanul nagy leterhelése. Ebből a tényből aztán újabb gondok jelentkeznek mintegy ..mellékhajtásként”: a szak- szervezet és a vállalat közötti viták, a foglalkozással kap­csolatos megbetegedések, a fiatalok tartózkodása a szak­mától éppen a kevés szabad­idő miatt. Két esztendeje aztán mégis ügy látszott, hogy valami tör­ténni fog. Megjelent a 2026/ 1968. sz. kormányhatározat, amely jelentős összegeket he­lyezett kilátásba a sütőipar fejlesztésére. így kapott Sze­ged napi 30, Miskolc pedig 60 tonnás kapacitású kenyérgyá­rat. Ezután Pécs került volna sorra: a negyedik ötéves tervidőszakban felépül a 48 tonnás kenyérgyár, amelynek beruházási költsége először 46 millió forint volt. A prog­ramtervezetet a Győri Ter­vező Vállalat elkészítette, jó­váhagyása után következett volna a teljes tervdokumen­táció és végül a ‘kivitelezés a Mohácsi úton. 23 millió hiányzik Közben a költségek — szé­pen lassan — emelkedtek. A 46 millióból 50 millió, majd 65 és végül — illetve jelen­leg — 73 -millió forint lett. A költségnövekedés oka is­meretes, következésképpen senkit sem lepett meg. Csak­hogy az összegből hiányzik vagy 23 millió forint — a többi állami hozzájárulás. Egyelőre nincs olyan szerv, amely a 23 millió forintot biztosítaná. Felvetődött esetleg az a lehetőség, hogy a vállalat er­re az összegre hitelt kér. Té­telezzük fel, hogy van bank, amelyik ezt az összeget fo­lyósítja. Ez esetben a válla­latnak kell törlesztenie a hi­telt. De mikor? És miből? Nem nehéz kiszámítani: a megtérülési idő 70, (nem hét, hetven) esztendő. De úgy, hogy — legalábbis a jelenlegi árak ismeretében — a válla­lat hetven éven át veszte­séges lesz, s ez csak súlyos­bítja azt a tényt, hogy a ke­nyér előállítását egyébként is dotálja az állam. Arról nem is beszélve, hogy egy modern ipari létesítménynek „illő” kifizetnie önmagát öt-hét-tíz éven belül... Vagy, hogy egy gyárat ma már csupán 40—50 évre szokás megépí­teni, mert a technika mai fejlődési ütemét tekintve na­gyon hamar elavulttá válik. Ez a kenyérgyár rég össze­dől, és az utódok még mindig fizetik a kölcsönt. Komikus eset, de a tények erre utal­nak. A valóság nagyon komoly és elgondolkoztató. A Pécsi Sütőipari Vállalat vezetése jelenleg is azon tűnődik, hogy ha valami csoda foly­tán 1974-re felépül az új ke­nyérgyár, addig is honnét te­remti elő azt az évi kétmillió forintot, amellyel az üzemek műszaki szintjét tartani tud­ják? Tehát kizárólag csak szinttartásról van szó, illet­ve, esetleg a minőség javítá­sáról. Az ipari vásáron egy nyugatnémet gyártmányú da­gasztógépre kaptak ajánlatot. Több termelést ez a gép sem eredményez, csupán minősé­gi javulást. Ezt megelőzően a vállalat selejtezni kívánta a már elavult és elhasználó­dott fémrekeszeket, hogy műanyagrekeszekkel pótolja. E két kisebb fejlesztés költ­sége körülbelül 2 millió fo­rint lett volna. A rekeszeket megrendelték, a nyugatnémet gépre érdemben tárgyalást kezdtek, de aztán értesítették a vállalatot, hogy a 2 millió forintot sem kapja meg ... Az utolsó órában És hogy a kör teljesen be­záruljon: a Kisrókus utcában lévő III. számú üzemüket — a városrendezési tervek rea­lizálása végett — rövidesen le kell bontani, mert már a Szigeti úti építkezés ott van a nyomukban. Már pedig a III. számú üzemük a válla­lat napi kapacitásának egy- harmada. Kimaradt még valami? Igen. Jövőre megkezdik Kert­városban a déli városrész építését, ahol néhány éven belül 22 ezer ember lakik majd. Ehhez hozzávehetjük Kertváros 8 ezres lakosságát, s mindjárt kiderül, hogy az új kenyérgyár termékeire is­mét egy nagy tömeg tart igényt. Kár folytatni. Ma nincs Pécsett felelős szerv és sze­mély, aki biztosan tudná, mi­kor épül fel az üzem. Ha csak szerdán, június 10-én, a Városi Tanácson sorrakerülő tervtárgyaláson nem hangzik el valami biztató és bevál­tásra kerülő ígéret. Rab Ferenc Bort tölt Szabó János, pi­ros bort, s a koccintás, kor- tyolgatás után elkeseredet­ten kifakad: ' — Huszonkétezer téglát építettem be ebbe a házba. A saját kezemmel raktam mind, tíz éve sincs, hogy végeztem. S most romboljam le? Dúljam fel? Költözzek Sellyére és kezdjem elölről az egészef? Mondja, miért nem tiltották meg, hogy épít­kezzünk, ha tudták, hogy en­nek a falunak nem lesz jövője? HA A MEGYE SZÓLT VOLNA! Révfalun hangzott el ez a kifakadás, melynek az 1960- as népszámlálás idején 256 lakója volt, 1970. január el­sején 93, ma pedig 82 ... Mit is mondjak ennek az elkeseredett, erőteljes férfi­nak? A megye vezetői való­ban tudták, hogy Révfalu — s vele együtt meg sok más kis falu — ki fog halni. Mondogatták is, célozgattak is rá már vagy hat-tíz éve, amikor e falvakba látogat­tak. A legtöbb faluban olyan felzúdulás fogadta az ilyen megjegyzéseket, hogy jobb­nak látták hallgatni. A közgazdászok art is tudják, hogy "egy sor kis fa­luba nem érdemes bekötő­utat építeni. Kiszámították, hogy olcsóbb, majdnem ol­csóbb lenne, ha az egész falut kitelepítenék, s új há­zakat építenének abból a pénzből, amit az utakra kell kiadni. S mégis, Révfaluhoz hasonló falvacskák kivételé­vel meg kell azokat az utakat építeni. Nem lehet, nem szabad az embereket siettetni, meg kell várni,, amíg a gondolkodásukat az idő megváltoztatja. TlZ PAD — HAT GYEREK Nem Révfalu az első ki­halófélben lévő falu, ahol megfordultam, s meglepett, hogy mennyi jó állapotban lévő. frissen tatarozott ház van ebben a községben. Ha Kiváló a pécsváradi homok . Nemcsak építkezésekhez, hanem egyéb ipari célokra is kiválóan alkalmas a Pécsvá­radi Termelőszövetkezet bá­nyájában kitermelt homok. Ezt állapította meg a buda­pesti Műszaki Egyetem a felküldött homokmintákról. A vizsgálat szerint a pécsvá­radi homok felhasználható az öntödei formázásoknál, de az üveg és eozin gyártásánál is alapanyagként. A terme­lőszövetkezet az elmúlt év­ben közel félmillió, forint értékben 18 és fél ezer köb­méter homokot adott el. ebből ítélne az ember! Csak­hogy ez a kép csalóka. Ä falu lakóinak háromnegyed része 60—70 év közötti. Tíz pad van az iskolában, húsz gyerek férne el bennük, de csak hatot találtam. Több nincs. A tanítónő szerint egyetlen fiatal sem maradt a faluban az utóbbi tíz év­ben: mind elvándorolt. Most már készülnek a kö­zépkorúak és öregek is. Büszkeség, a falu iránt ér­zett szeretet, a falu féltése? — Nincs. Két olyan házban jártam, ahol az idén illetve jövőre akarnak költözni, s még az öregek is azt mond­ják: n,incs orvos, nincs út, minden messze van tőlük, nem bírják tovább, emberibb életre vágynak. Sellyére, vagy valahová máshová, ahol nyu­godtan élhetnek. Ahol nem kell tartani, hogy meghal­nak, mire orvoshoz ér velük a kocsi, vagy a szánkó. Ahol sok a bolt, ahol nincs sár, mert aszfaltozták az utakat, ahol esténként higanygőz- lámpák gyulladnak fel. Sellye. A legtöbben oda készülnek. Komoran járnak- kelnek, nézik a házukat, udvarukat, azt a kis tégla­rakást. mely a szomszéd há­zából megmaradt, miután az lebontotta. Egy kis tégla- rakás, semmi több, azt is be­növi már a fű. Félnek kicsit Sellyétől. A házépítéstől, az átíratási költségektől, az ismeretlen helytől, s mégis... Nem tud­nak már így élni. A tanítónő idén megy nyugdíjba. Hat gyerekért, vagy még kevesebbért med­dig tartják fenn ezt az isko­lát? A VÍZ... A falu most barátságos. A határa még inkább. Buja a vegetáció: derékig ér a fű. Akácfák virágoznak, súlyos fürtök lógnak az ágakról. A Dráva holtága tele van tavirózsákkal, éppen virá­goznak. — Paradicsomnak látszik ez a hely városi szemmel s most. Alacsony öregember ül a holtágnál és a vizet nézi. Halász volt harminc éven át Süllőt, pontyot, csukát harcsát kecsegét és tokhalat fogott, nagyon sokat. Még a harcsát is meg tudta sütni nyárson, pedig az nagyon ne­héz, majdnem lehetetlen. Mindenki a víz szerelme­se itt. A férfiak valaha a legnagyobb dologidőben is otthagyták a kapát, s elmen­tek horgászni, fia azt érez­ték, hogy most kapni fog a hal... Vannak, akik még Tna sem szeretnek horgász- engedélyt váltani. Két varsa és egy „tapogató” van a ta­nácsi kirendeltségen. Elkob­zott holmik, „bűnjelek’’ egy régi halászfalu emlékei. A „tapogató” — egy kosár, melynek se feneke, se tete­je, amelyet a vízbe nyomtak, s egyszerűen kiemelték a benne ragadt halat. Nagyon sok hal volt itt valamikor. Még most is van. JULCSA, A GÓLYA A Julcsa valóban gólya, • peckesen sétálgat az isko­Tavaly már június 20-án aratták az őszi árpát Bara­nyában, az idén a kései ki­tavaszodás és a hűvös, esős időjárás következtében vár­hatóan csak a hónap végén kezdődik meg a nyári gabo­nabetakarítás — állapították meg a Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának szombati ülésén, amelynek napirendjén az aratási előkészületek szere­pelnek. Megállapították, hogy te­kintettel a közel hatezer hold vetés kipusztulására, az la udvarán. Három évvel ezelőtt hozták be valahon­nan a víz mellől késő ősszel. Eltörött a szárnya, nem tu­dott elrepülni. Julcsa ma már a tyúkok­kal fekszik és kel. Az isko­lásgyerekek és a tanítónő etetik. Az egyik iskolásgye­rek éppen most hoz egy vö­dör szeméthalat: odadob egyet a gólyának, az pedig cirkuszi mutatványba illő ügyességgel kapja el. Hat gyerek van az isko­lában, hat horgászbot van az iskola bejáratához állítva. Minden nap másik gyerek a soros, télen pedig a tanítónő. Egy kiló marhahúst eszik meg Julcsa télen hetente, mégis tartják. Etetik, kényeztetik, aztán elviszik majd magukkal. Sellyére, vagy máshova, ahol sok bolt, orvos és aszfalto­zott út van. Még Julcsának is lakhelyet kell változtatnia. Magyar László I Szolgáltató­házak épülnek í négymillió forintért Űj szolgáltató ház épül ; Pécsett a Surányi Miklós t úton. J.971 végére elké- < szül. A lakóházzal kombi- i nált épületben helyet kap > a Fodráézipari Szövetke- \ zet női, férfi, a Baranya < megyei Villamos- és Gép- S javító Ktsz háztartási gép- > javító üzlete. Nyolcszáz- í ezer forintba kerül. En- < nek ötven százalékát a i Városi Tanács fedezi, öt- ? ven százalékát a KISZÖV > fizeti a kölcsönös támoga- l tási alapból. A berendező- < I sek költségét a szövetke- l zetek biztosítják a saját < fejlesztési alapjukból. A ( szükséges tervdokumentá- j ciót most készíti a Pécsi > Tervező Vállalat. A Pécsi < Járási Építő Szövetkezet < idén nyáron elkezdi az l építkezést. > A szigeti városrész ki­lences körzete is kap szol- > gáltató egységet. A mun- j kákát 1971 januárjában ( t kezdi meg és 1972 végére < t fejezi be a Baranya me- \ > gyei Építőipari Vállalat a > > Baranya megyei Tervező S | Vállalat tervei alapján. Itt < | dolgozik majd a Pécsi Já- < ? rási Építő Szövetkezet üve- / í ges, a Bádogos és Szerelő > í Ktsz vízvezetékszerelő, a > í B. m. Villamipari és Gép- ! < javító Ktsz háztartási gép- < \ javító részlege és a Fény- ) > képész Szövetkezet műtér- ) S me. Az előbbiekhez ha- j i sonlóan a költségeket a ! i Városi Tanács és a KI- < j SZÖV közösen fedezi. A ! 288 négyzetméter alapte- > rületű szolgáltató ház épí- í ! tési összege egymillió hét- í ! százezer forint. ( idén 114 318 hold kalászost, ezen belül mintegy 103 ezer hold kenyérgabonát kell be­takarítani. A kipusztulást jó­részt a belvízkárok okoztál!, kisebb mértékben a téli ki­fagyás. További veszélyek is fenyegetik a gabonát, minde­nek előtt a lisztharmat. A fertőzés a gabonaterület -IQ százalékát érinti. 17 000 hol­don a gabonapoloska, kb. 3 ezer holdorr a vetésfehéri .ó és mintegy 2500 holdon a me­zei pocok okoz károkat. — Mindezek következtében mint­egy 15 százalékkal várható alacsonyabb termés a közös gazdaságokban a tavalyinál, ami 17 mázsa búza volt. Tekintettel az aratás kájsei . - beindulására, felkészülésre ezúttal bőven jut idő. A ga­bonatermés csaknem 100 szá­zalékát az üzemek ezúttal is • géppel kívánják learatni. A rendelkezésre álló kombájn­park 35-tel nőtt az elmúlt évhez képest, s jelenleg 372 kombájn van a tsz-ek tulaj­donában. Egy kombájnnak átlag 308 hold gabonát, illet­ve 12 000 hold borsót és, ap­rómagot is bekalkulálva, ösz- szesen 340 holdat kell learat­nia ahhoz, hogy ez megvaló­suljon. A tavalyi tapasztalat azt mutatja, hogy ez reális elvárás, hisz az elmúlt évben egy kombájn átlagos telje­sítménye 361 katasztrális hold. A kombájnok száma tehát — még az évi 5 százalékos selejtezést is figyelembevéve — elegendő, műszaki álla­potuk azonban már komo­lyabb aggodalomra ad okot. Ez az első év, amikor a tsz- ek 100 százalékban saját ma- ' guk javítóLták ki a kombájn­jaikat — a motorikus részek kivételével — s ezt az idén még a tavalyinál is rosszabb alkatrészellátás nem segítette elő. Március-áprilisban a ja­vítások beindulásakor súlyos ellátási zavarokkal küzdöt,t, az AGROKER. A tsz-ek ner» tudtak beszerezni a vállalat--/..•i: tói olyan létfontosságú kom- bájnalkatrészeket, mint a gyűjtőcsésze, terményfelhordó lánc, szelelőház, kalászcsiga, szalmarázó láda stb. így jó­részt a már használt alkat­részeket építették be, ami nehezíteni fogja a biztonsá­gos munkavégzést. Jelenleg is hiánycikk a gumikerék­köpeny, traktorra, pótkocsira, teherautóra egyaránt. Ilyen előjelek után nagy forgalom lebonyolítására készülhet fel az AGROKER a most is meg­szervezésre kerülő nyári ara­tási ügylete kapcsán. A meteorológiai távprog­nózis a nyár idejére csapa­dékos időjárást jelez, s ez szárítási gondokat is felvet. Tavaly sok tsz nem működ­tette szárítóberendezését a Gabonafelvásárló Vállalat ka­pacitására hagyatkozván. Egy esős aratásban azonban a vállalat csak a szárítóval nem rendelkező tsz-eknek vé­gezhet ilyen szolgáltatást. A vállalat napi szárítási kapa­citása 180 vagon, a termelő- szövetkezeteké napi 65 va­gon. Ha jól felkészülnek e kapacitás kihasználására, ez azt eredményezheti, hogy a tsz-ekben megtermelt ke­nyérgabona 58 százalékát tudják megszárítani. Még mindig nagy gond a tárolás, hisz a Gabonafelvá­sárló- és Feldolgozó Vállalat magtárhiánya — a belépő új tárolószínek ellenére is — 5728 vagon. Ebből 3500 va­gonnal a vállalat saját tele­pén tárol majd a szabadban, természetesen a lehető leg­nagyobb szakszerűséggel. To­vábbi 220 vagon bértárolásra a termelőszövetkezetekkel kíván szerződést kötni. Ha az aratás késik is, a rétek kaszálása már nem tűr késedelmet, kaszaérettek a füvek, s fel kene végre hagy­ni azzal a káros baranyai hagyománnyal, hogy a rét csak Antal nap után kaszál­ható. Az utak, árokpartok kaszálására a KPM az idén 300 ezer forintos költséget fordít. Bevált a vegyszeres ■ perzseléses eljárás is, hát- •• ránya, hogy tönkremegy a *-“ fű, amely jól szolgálná a háztáji állomány ellátását A. szentlörinci tangazdaság tarcsapusztal Özemében fóliák kózé „csomagolva” teszik e! télire a fél- száraz, 50 százalék körüli víztartalommal rendelkező lucernát. A szétterített hatalmas fóliába gépekkel tömörítik a lucernát, majd a zsákszerűén összehajtott hatalmas nylonból kiszivattyúzzák a levegőt. ám újfajta tartósításnál nincs tejsavas erjedés, mint a silónál és jobb a takarmány minősége a szárított szénánál tfc A házak helyét benövi a fű Huszonhétezer tégla k

Next

/
Oldalképek
Tartalom