Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
Í97D. Június 7. Btincmtmt napin 3 Huszonhárommillió forint kellene Meglesz-e az új kenyérgyár? Tervtárgyalás szerdán A tavalyinál gyengébb lesz a termés Késik as aratás Éppen húsz esztendeje, hogy a Pécsett létesítendő kenyérgyár ötlete, napvilágot látott. Még a létesítmény makettjét ábrázoló felvétel is megjelent az újságban, majd az elkövetkezendő években minden reményteljes hír is, amely a programhoz kapcsolódott. De húsz esztendő alatt a váro6 sütőipari üzemeinek amúgy sem irigylésreméltó műszaki állapota csak romlott, a berendezések elöregedtek, mint ahogy a vállalat szakmunkásgárdája is lassan kiöregszik, hiszen a fizikai állomány 60 százaléka ' nyugdíj előtt áll. Pedig kenyeret sütni kell, kenyér nélkül egyetlen napig sem maradhat a város. Ki vállal felelősséget? Ki mer ma felelősséget vállalni azért, hogy .egy esetleges komolyabb műszaki hiba esetén is biztosítani lehet a minden napi kenyeret? Erre — érthető módon — még a Pécsi Sütőipari Vállalat vezetői sem vállalkoznak. A vállalatnak jelenleg tizenegy sütőüzeme van a városban. Naponta lesütik a 400—500 mázsa kenyeret, szombaton viszont 700 mázsa általában a napi termelés, ehhez jön még 140 ezer sütemény. Kettes, vagy többnapos ünnepen pedig elérik — nyújtott műszakkal! — az ezer mázsás termelést. S ez art jelenti, hogy a vállalat a múlt esztendőre 55 200 túlórát mutatott ki. Itt nem is a plusz- költség ad okot aggodalomra, hanem elsősorban a túlfeszített munkát végző dolgozók hallatlanul nagy leterhelése. Ebből a tényből aztán újabb gondok jelentkeznek mintegy ..mellékhajtásként”: a szak- szervezet és a vállalat közötti viták, a foglalkozással kapcsolatos megbetegedések, a fiatalok tartózkodása a szakmától éppen a kevés szabadidő miatt. Két esztendeje aztán mégis ügy látszott, hogy valami történni fog. Megjelent a 2026/ 1968. sz. kormányhatározat, amely jelentős összegeket helyezett kilátásba a sütőipar fejlesztésére. így kapott Szeged napi 30, Miskolc pedig 60 tonnás kapacitású kenyérgyárat. Ezután Pécs került volna sorra: a negyedik ötéves tervidőszakban felépül a 48 tonnás kenyérgyár, amelynek beruházási költsége először 46 millió forint volt. A programtervezetet a Győri Tervező Vállalat elkészítette, jóváhagyása után következett volna a teljes tervdokumentáció és végül a ‘kivitelezés a Mohácsi úton. 23 millió hiányzik Közben a költségek — szépen lassan — emelkedtek. A 46 millióból 50 millió, majd 65 és végül — illetve jelenleg — 73 -millió forint lett. A költségnövekedés oka ismeretes, következésképpen senkit sem lepett meg. Csakhogy az összegből hiányzik vagy 23 millió forint — a többi állami hozzájárulás. Egyelőre nincs olyan szerv, amely a 23 millió forintot biztosítaná. Felvetődött esetleg az a lehetőség, hogy a vállalat erre az összegre hitelt kér. Tételezzük fel, hogy van bank, amelyik ezt az összeget folyósítja. Ez esetben a vállalatnak kell törlesztenie a hitelt. De mikor? És miből? Nem nehéz kiszámítani: a megtérülési idő 70, (nem hét, hetven) esztendő. De úgy, hogy — legalábbis a jelenlegi árak ismeretében — a vállalat hetven éven át veszteséges lesz, s ez csak súlyosbítja azt a tényt, hogy a kenyér előállítását egyébként is dotálja az állam. Arról nem is beszélve, hogy egy modern ipari létesítménynek „illő” kifizetnie önmagát öt-hét-tíz éven belül... Vagy, hogy egy gyárat ma már csupán 40—50 évre szokás megépíteni, mert a technika mai fejlődési ütemét tekintve nagyon hamar elavulttá válik. Ez a kenyérgyár rég összedől, és az utódok még mindig fizetik a kölcsönt. Komikus eset, de a tények erre utalnak. A valóság nagyon komoly és elgondolkoztató. A Pécsi Sütőipari Vállalat vezetése jelenleg is azon tűnődik, hogy ha valami csoda folytán 1974-re felépül az új kenyérgyár, addig is honnét teremti elő azt az évi kétmillió forintot, amellyel az üzemek műszaki szintjét tartani tudják? Tehát kizárólag csak szinttartásról van szó, illetve, esetleg a minőség javításáról. Az ipari vásáron egy nyugatnémet gyártmányú dagasztógépre kaptak ajánlatot. Több termelést ez a gép sem eredményez, csupán minőségi javulást. Ezt megelőzően a vállalat selejtezni kívánta a már elavult és elhasználódott fémrekeszeket, hogy műanyagrekeszekkel pótolja. E két kisebb fejlesztés költsége körülbelül 2 millió forint lett volna. A rekeszeket megrendelték, a nyugatnémet gépre érdemben tárgyalást kezdtek, de aztán értesítették a vállalatot, hogy a 2 millió forintot sem kapja meg ... Az utolsó órában És hogy a kör teljesen bezáruljon: a Kisrókus utcában lévő III. számú üzemüket — a városrendezési tervek realizálása végett — rövidesen le kell bontani, mert már a Szigeti úti építkezés ott van a nyomukban. Már pedig a III. számú üzemük a vállalat napi kapacitásának egy- harmada. Kimaradt még valami? Igen. Jövőre megkezdik Kertvárosban a déli városrész építését, ahol néhány éven belül 22 ezer ember lakik majd. Ehhez hozzávehetjük Kertváros 8 ezres lakosságát, s mindjárt kiderül, hogy az új kenyérgyár termékeire ismét egy nagy tömeg tart igényt. Kár folytatni. Ma nincs Pécsett felelős szerv és személy, aki biztosan tudná, mikor épül fel az üzem. Ha csak szerdán, június 10-én, a Városi Tanácson sorrakerülő tervtárgyaláson nem hangzik el valami biztató és beváltásra kerülő ígéret. Rab Ferenc Bort tölt Szabó János, piros bort, s a koccintás, kor- tyolgatás után elkeseredetten kifakad: ' — Huszonkétezer téglát építettem be ebbe a házba. A saját kezemmel raktam mind, tíz éve sincs, hogy végeztem. S most romboljam le? Dúljam fel? Költözzek Sellyére és kezdjem elölről az egészef? Mondja, miért nem tiltották meg, hogy építkezzünk, ha tudták, hogy ennek a falunak nem lesz jövője? HA A MEGYE SZÓLT VOLNA! Révfalun hangzott el ez a kifakadás, melynek az 1960- as népszámlálás idején 256 lakója volt, 1970. január elsején 93, ma pedig 82 ... Mit is mondjak ennek az elkeseredett, erőteljes férfinak? A megye vezetői valóban tudták, hogy Révfalu — s vele együtt meg sok más kis falu — ki fog halni. Mondogatták is, célozgattak is rá már vagy hat-tíz éve, amikor e falvakba látogattak. A legtöbb faluban olyan felzúdulás fogadta az ilyen megjegyzéseket, hogy jobbnak látták hallgatni. A közgazdászok art is tudják, hogy "egy sor kis faluba nem érdemes bekötőutat építeni. Kiszámították, hogy olcsóbb, majdnem olcsóbb lenne, ha az egész falut kitelepítenék, s új házakat építenének abból a pénzből, amit az utakra kell kiadni. S mégis, Révfaluhoz hasonló falvacskák kivételével meg kell azokat az utakat építeni. Nem lehet, nem szabad az embereket siettetni, meg kell várni,, amíg a gondolkodásukat az idő megváltoztatja. TlZ PAD — HAT GYEREK Nem Révfalu az első kihalófélben lévő falu, ahol megfordultam, s meglepett, hogy mennyi jó állapotban lévő. frissen tatarozott ház van ebben a községben. Ha Kiváló a pécsváradi homok . Nemcsak építkezésekhez, hanem egyéb ipari célokra is kiválóan alkalmas a Pécsváradi Termelőszövetkezet bányájában kitermelt homok. Ezt állapította meg a budapesti Műszaki Egyetem a felküldött homokmintákról. A vizsgálat szerint a pécsváradi homok felhasználható az öntödei formázásoknál, de az üveg és eozin gyártásánál is alapanyagként. A termelőszövetkezet az elmúlt évben közel félmillió, forint értékben 18 és fél ezer köbméter homokot adott el. ebből ítélne az ember! Csakhogy ez a kép csalóka. Ä falu lakóinak háromnegyed része 60—70 év közötti. Tíz pad van az iskolában, húsz gyerek férne el bennük, de csak hatot találtam. Több nincs. A tanítónő szerint egyetlen fiatal sem maradt a faluban az utóbbi tíz évben: mind elvándorolt. Most már készülnek a középkorúak és öregek is. Büszkeség, a falu iránt érzett szeretet, a falu féltése? — Nincs. Két olyan házban jártam, ahol az idén illetve jövőre akarnak költözni, s még az öregek is azt mondják: n,incs orvos, nincs út, minden messze van tőlük, nem bírják tovább, emberibb életre vágynak. Sellyére, vagy valahová máshová, ahol nyugodtan élhetnek. Ahol nem kell tartani, hogy meghalnak, mire orvoshoz ér velük a kocsi, vagy a szánkó. Ahol sok a bolt, ahol nincs sár, mert aszfaltozták az utakat, ahol esténként higanygőz- lámpák gyulladnak fel. Sellye. A legtöbben oda készülnek. Komoran járnak- kelnek, nézik a házukat, udvarukat, azt a kis téglarakást. mely a szomszéd házából megmaradt, miután az lebontotta. Egy kis tégla- rakás, semmi több, azt is benövi már a fű. Félnek kicsit Sellyétől. A házépítéstől, az átíratási költségektől, az ismeretlen helytől, s mégis... Nem tudnak már így élni. A tanítónő idén megy nyugdíjba. Hat gyerekért, vagy még kevesebbért meddig tartják fenn ezt az iskolát? A VÍZ... A falu most barátságos. A határa még inkább. Buja a vegetáció: derékig ér a fű. Akácfák virágoznak, súlyos fürtök lógnak az ágakról. A Dráva holtága tele van tavirózsákkal, éppen virágoznak. — Paradicsomnak látszik ez a hely városi szemmel s most. Alacsony öregember ül a holtágnál és a vizet nézi. Halász volt harminc éven át Süllőt, pontyot, csukát harcsát kecsegét és tokhalat fogott, nagyon sokat. Még a harcsát is meg tudta sütni nyárson, pedig az nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. Mindenki a víz szerelmese itt. A férfiak valaha a legnagyobb dologidőben is otthagyták a kapát, s elmentek horgászni, fia azt érezték, hogy most kapni fog a hal... Vannak, akik még Tna sem szeretnek horgász- engedélyt váltani. Két varsa és egy „tapogató” van a tanácsi kirendeltségen. Elkobzott holmik, „bűnjelek’’ egy régi halászfalu emlékei. A „tapogató” — egy kosár, melynek se feneke, se teteje, amelyet a vízbe nyomtak, s egyszerűen kiemelték a benne ragadt halat. Nagyon sok hal volt itt valamikor. Még most is van. JULCSA, A GÓLYA A Julcsa valóban gólya, • peckesen sétálgat az iskoTavaly már június 20-án aratták az őszi árpát Baranyában, az idén a kései kitavaszodás és a hűvös, esős időjárás következtében várhatóan csak a hónap végén kezdődik meg a nyári gabonabetakarítás — állapították meg a Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának szombati ülésén, amelynek napirendjén az aratási előkészületek szerepelnek. Megállapították, hogy tekintettel a közel hatezer hold vetés kipusztulására, az la udvarán. Három évvel ezelőtt hozták be valahonnan a víz mellől késő ősszel. Eltörött a szárnya, nem tudott elrepülni. Julcsa ma már a tyúkokkal fekszik és kel. Az iskolásgyerekek és a tanítónő etetik. Az egyik iskolásgyerek éppen most hoz egy vödör szeméthalat: odadob egyet a gólyának, az pedig cirkuszi mutatványba illő ügyességgel kapja el. Hat gyerek van az iskolában, hat horgászbot van az iskola bejáratához állítva. Minden nap másik gyerek a soros, télen pedig a tanítónő. Egy kiló marhahúst eszik meg Julcsa télen hetente, mégis tartják. Etetik, kényeztetik, aztán elviszik majd magukkal. Sellyére, vagy máshova, ahol sok bolt, orvos és aszfaltozott út van. Még Julcsának is lakhelyet kell változtatnia. Magyar László I Szolgáltatóházak épülnek í négymillió forintért Űj szolgáltató ház épül ; Pécsett a Surányi Miklós t úton. J.971 végére elké- < szül. A lakóházzal kombi- i nált épületben helyet kap > a Fodráézipari Szövetke- \ zet női, férfi, a Baranya < megyei Villamos- és Gép- S javító Ktsz háztartási gép- > javító üzlete. Nyolcszáz- í ezer forintba kerül. En- < nek ötven százalékát a i Városi Tanács fedezi, öt- ? ven százalékát a KISZÖV > fizeti a kölcsönös támoga- l tási alapból. A berendező- < I sek költségét a szövetke- l zetek biztosítják a saját < fejlesztési alapjukból. A ( szükséges tervdokumentá- j ciót most készíti a Pécsi > Tervező Vállalat. A Pécsi < Járási Építő Szövetkezet < idén nyáron elkezdi az l építkezést. > A szigeti városrész kilences körzete is kap szol- > gáltató egységet. A mun- j kákát 1971 januárjában ( t kezdi meg és 1972 végére < t fejezi be a Baranya me- \ > gyei Építőipari Vállalat a > > Baranya megyei Tervező S | Vállalat tervei alapján. Itt < | dolgozik majd a Pécsi Já- < ? rási Építő Szövetkezet üve- / í ges, a Bádogos és Szerelő > í Ktsz vízvezetékszerelő, a > í B. m. Villamipari és Gép- ! < javító Ktsz háztartási gép- < \ javító részlege és a Fény- ) > képész Szövetkezet műtér- ) S me. Az előbbiekhez ha- j i sonlóan a költségeket a ! i Városi Tanács és a KI- < j SZÖV közösen fedezi. A ! 288 négyzetméter alapte- > rületű szolgáltató ház épí- í ! tési összege egymillió hét- í ! százezer forint. ( idén 114 318 hold kalászost, ezen belül mintegy 103 ezer hold kenyérgabonát kell betakarítani. A kipusztulást jórészt a belvízkárok okoztál!, kisebb mértékben a téli kifagyás. További veszélyek is fenyegetik a gabonát, mindenek előtt a lisztharmat. A fertőzés a gabonaterület -IQ százalékát érinti. 17 000 holdon a gabonapoloska, kb. 3 ezer holdorr a vetésfehéri .ó és mintegy 2500 holdon a mezei pocok okoz károkat. — Mindezek következtében mintegy 15 százalékkal várható alacsonyabb termés a közös gazdaságokban a tavalyinál, ami 17 mázsa búza volt. Tekintettel az aratás kájsei . - beindulására, felkészülésre ezúttal bőven jut idő. A gabonatermés csaknem 100 százalékát az üzemek ezúttal is • géppel kívánják learatni. A rendelkezésre álló kombájnpark 35-tel nőtt az elmúlt évhez képest, s jelenleg 372 kombájn van a tsz-ek tulajdonában. Egy kombájnnak átlag 308 hold gabonát, illetve 12 000 hold borsót és, aprómagot is bekalkulálva, ösz- szesen 340 holdat kell learatnia ahhoz, hogy ez megvalósuljon. A tavalyi tapasztalat azt mutatja, hogy ez reális elvárás, hisz az elmúlt évben egy kombájn átlagos teljesítménye 361 katasztrális hold. A kombájnok száma tehát — még az évi 5 százalékos selejtezést is figyelembevéve — elegendő, műszaki állapotuk azonban már komolyabb aggodalomra ad okot. Ez az első év, amikor a tsz- ek 100 százalékban saját ma- ' guk javítóLták ki a kombájnjaikat — a motorikus részek kivételével — s ezt az idén még a tavalyinál is rosszabb alkatrészellátás nem segítette elő. Március-áprilisban a javítások beindulásakor súlyos ellátási zavarokkal küzdöt,t, az AGROKER. A tsz-ek ner» tudtak beszerezni a vállalat--/..•i: tói olyan létfontosságú kom- bájnalkatrészeket, mint a gyűjtőcsésze, terményfelhordó lánc, szelelőház, kalászcsiga, szalmarázó láda stb. így jórészt a már használt alkatrészeket építették be, ami nehezíteni fogja a biztonságos munkavégzést. Jelenleg is hiánycikk a gumikerékköpeny, traktorra, pótkocsira, teherautóra egyaránt. Ilyen előjelek után nagy forgalom lebonyolítására készülhet fel az AGROKER a most is megszervezésre kerülő nyári aratási ügylete kapcsán. A meteorológiai távprognózis a nyár idejére csapadékos időjárást jelez, s ez szárítási gondokat is felvet. Tavaly sok tsz nem működtette szárítóberendezését a Gabonafelvásárló Vállalat kapacitására hagyatkozván. Egy esős aratásban azonban a vállalat csak a szárítóval nem rendelkező tsz-eknek végezhet ilyen szolgáltatást. A vállalat napi szárítási kapacitása 180 vagon, a termelő- szövetkezeteké napi 65 vagon. Ha jól felkészülnek e kapacitás kihasználására, ez azt eredményezheti, hogy a tsz-ekben megtermelt kenyérgabona 58 százalékát tudják megszárítani. Még mindig nagy gond a tárolás, hisz a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat magtárhiánya — a belépő új tárolószínek ellenére is — 5728 vagon. Ebből 3500 vagonnal a vállalat saját telepén tárol majd a szabadban, természetesen a lehető legnagyobb szakszerűséggel. További 220 vagon bértárolásra a termelőszövetkezetekkel kíván szerződést kötni. Ha az aratás késik is, a rétek kaszálása már nem tűr késedelmet, kaszaérettek a füvek, s fel kene végre hagyni azzal a káros baranyai hagyománnyal, hogy a rét csak Antal nap után kaszálható. Az utak, árokpartok kaszálására a KPM az idén 300 ezer forintos költséget fordít. Bevált a vegyszeres ■ perzseléses eljárás is, hát- •• ránya, hogy tönkremegy a *-“ fű, amely jól szolgálná a háztáji állomány ellátását A. szentlörinci tangazdaság tarcsapusztal Özemében fóliák kózé „csomagolva” teszik e! télire a fél- száraz, 50 százalék körüli víztartalommal rendelkező lucernát. A szétterített hatalmas fóliába gépekkel tömörítik a lucernát, majd a zsákszerűén összehajtott hatalmas nylonból kiszivattyúzzák a levegőt. ám újfajta tartósításnál nincs tejsavas erjedés, mint a silónál és jobb a takarmány minősége a szárított szénánál tfc A házak helyét benövi a fű Huszonhétezer tégla k