Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
Bunttnimi nat»to 1970. Június 4. Harcban a szabadságért Forradalmunk baranyai sajátosságai Ma már vitathatatlan tény, hogy 1944—1948 között hazánkban új típusú forradalom, népi demokratikus forradalom zajlott le. E nagy társadalmi átalakulás alapvető törvényszerűségei általában úgy érvényesültek Baranya megyében, mint az ország más részein. A forradalom antifasiszta, antiim- perialista, antifeudális és demokratikus jellege hazánk e megyéjében is dominált. Milyen sajátos tényezők hatottak megyénkben 1944— 1948 között? 4 Baranya megye felsza- badulása 1944. november második felében kezdődött és december első napjaiban fejeződött be. A friss szabadság birtokában megindult a demokratikus politikai fejlődés. A szomszédos Somogy megye nyugat“ és északi részén, valamint Tolna megye északnyugati részén 1944. december elejétől 1945. március közepéig álló frontvonal alakult ki, amelynek léte bátorította a megbúvó nyilas és ellenforradalmi erőket. Ez az álló frontvonal nem abszolút mozdulatlanságot jelentett, hanem kisebb-nagyobb helyi csatározásokat, amelyek következtében egyes helységek többször is gazdát cseréltek. A németek által ideiglenesen visszafoglalt községekbe a régi rendszer is visszatért, s a haladó erőknek menekülniük kellett. Ezek a hírek — sokszor felnagyítva — eljutottak Pécsre és Baranyába is. Az ideiglenesség politikai tudata lényeges visszahúzó tényező volt ebben az időben. Ezt a tudatot erősítette a németek 1945. március eleji harkányi betörése. A német ágyúk tompa moraja Pécsre is behallatszott. Amikor tehát a Dunától keletre eső megyékben a forradalmi erők mögött 1945 tavaszán már a féléves szabadság múltja állt, Baranyában — ha néhány napra is — ismét dörögtek a fasizmus fegyverei. Sajátos vonás voltme- gyénk politikai fejlődésében a ki- és betelepítés, amely lényegesen motiválta a kor politikai küzdelmeit. A ki- és betelepítések marxista értékelésével még részben adós történelem-tudományunk. O Baranyában a felsza- badulás után kibontakozott, kiszélesedett a kisgazda-mozgalom. A Kisgazdapártban sok becsületes, jóindulatú, demokratikus gondolkodású baranyai paraszt, kispolgár és értelmiségi vett részt. A baranyai kisgazda-mozgalom eszmei- politikai irányítója azonban az a kulák-burzsoa szárny lett, amelynek végső politikai ideálja a polgári demokrácia volt. Megyénk kisgazda- mozgalmát erősítették olyan szubjektív tényezők is, mint Nagy Ferenc és Kovács Béla baranyai illetősége. Az erős és ütőképes baranyai kisgazda-mozgalom kij alakulásának azonban mé- 1 lyebb társadalmi okai van- j nak. Elsősorban a Tiszántj- , Ion alakult ki radikális paraszti mozgalom már a múlt század folyamán. E radikális tiszántúli paraszti mozgalom a felszabadulás után azonnal a haladó erők szolgálatába állt, benne a baloldali kisgazda-mozgalom is. Baranyában — bár a Kisgazdapárt tagjai is részt Vettek az antifasiszta küzdelmekben, a függetlenségi harcokban — 1947-ig nem alakult ki egy számottevő baloldali kisgazda irányzat. Bár e pártnak is voltak baloldali vezetői, számos baloldali tagja, alapvető politikai irányvonalát a burzsoá-ku- j Iák érdekek határozták meg, ; amelyek a magántulajdon j tiszteletére, a forradalom el- j vetésére, a mérsékletességre nevelték a baranyai parasztokat. Az egységes magyar I parasztság téveszméje félre- j vezette az agrárproletárt, a szegényparasztot, az uradalmi cselédséget. E mérsékelt, reformokat hirdető egyetlen parasztimozgalom alapvető társadalmi oka Baranya mezőgazdaságának porosz utas fejlődésében keresendő. Baranya mezőgazdaságában 1945-ig a latifundiumok uralkodtak. A 461 834 katasztrális holdból közel 50 000, katasztrális hold nagybirtokosé volt. E nagybirtokok több ezres létszámú cselédsége a városoktól távol, pusztákon, tanyákon, kisebb településeken lakott és a haladó szellemű irányzatoktól elszigetelten tengette életét. A hosszú idő óta kialakult „cselédi öntudat’' nem volt más, mint a földesurak vak tisztelete. A szegényparasztság törpebirtokos és kisparaszti cso- i portjai számára létfenntar- I tásuk biztosítására rendelke- I zésre állt a részesművelés, amelyet részben a kulák birtokokon, másrészt az egyházi és világi birtokon alkalmaztak. A részesművelést kiegészítette a bérleti rendszer, amely politikai téren a valóságos földbirtoklás illúzióját keltette. Ennek alapján megyénk proletarizálódó parasztságában volt remény arra, hogy a teljes tönkre- menés megakadályozásának illúzióját dédelgesse tudatában. A baranyai szegényparasztság egyötöd részét a német szegényparasztság képezte. Noha osztályérdekei teljesen | megegyeztek a magyar és a | délszláv szegényparasztság | osztályérdekeivel, az 1920-as j évek elején megindult sze- I paratista, majd az 1938 után | kibontakozott Volksbund I mozgalom — akarva-akarat- j lanul — a fasizmus táborába dobta őket. Végül a radikális paraszti mozgalom kialakulásának az is gátat vetett, hogy Pécset kivéve Baranyában viszonylag kevés ipari nagyüzem volt, amiatt a szocialista forradalmi tanok nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutottak el a parasztsághoz. A felszabadulás után a I parasztság egészének és ré- ! tegeinek politikai fejlődésé- | ben jelentős állomás volt a j különböző demokratikus | pártokba való tömörülés. A megváltozott politikai körülmények lehetővé tették, hogy a legelmaradottabb rétegek is meginduljanak a politikai fejlődés útján. A munkás- osztály forradalmi erőinek hatására az agrárszegénység politikai tudatosodása meg is haladta a mérsékelt kisgazda-mozgalom kereteit és színvonalát. A baranyai dolgozó parasztság 1948-ig nagy lépést tett meg a politikai, sőt ideológiai tudatosodás terén. A A baranyai forradalmi **■ erőknek kemény harcot kellett vívniok a jobboldali szociáldemokratákkal is. A jobboldali szociáldemokrácia társadalmi bázisául a kis- és középüzemek munkásai, a kisiparosok és kiskereskedők szolgáltak. Baranya üzemeinek, gyárainak 80 százaléka kis- és középüzem volt. Bár nagyobb üzemekben is talajra lelt a jobboldali szociáldemokrácia. C Baranyában erősebb volt a közigazgatási reakció, mint a keletebbre eső területeken. A Dunától keletre eső megyékből a Dunántúlra, „nyugatra” menekült a közigazgatási reakció legszélsőségesebb vezető gárdája és 1945 áprilisáig, májusáig e területeken az állapotok ideiglenes jellegét propagálók táborának egyik legfőbb szóvivője volt. Az ide menekült és a helyi közigazgatási reakció, a jobboldali szociáldemokrácia, a jobboldali kisgazda-mozgalom, a fasizmus maradványai, a birtokait féltő, majd sirató klérus alkotta azt az éket, amely szét akarta feszíteni megyénkben is a nemzeti erők összefogására, hazánk gazdasági és társadalmi felemelkedésére hivatott demokratikus koalíciós tömböt. Mindezek a tényezők rendkívül megnehezítették a haladó, forradalmi erők munkáját Baranyában. Bár a kommunista mozgalom itt sem volt mentes hibáktól és tévedésektől, azonban alapvetően jó irányba haladt. Magyarország e részén, is létrejöttek a feltételek a munkáshatalom megteremtéséhez. A reakció erői csak gátolni tudták a fejlődést, de megakadályozni nem. Negyedszázados szabadságunk születésének küzdelmes. nehéz útjaira a jövő érdekében tekintettünk vissza. A múlt tapasztalatai, tanulságai mindig előre mutatnak. A 25 éves fejlődés egyik legfontosabb tanulsága és tapasztalata: a marxista párt és a munkásosztály, a dolgozó néptömegek szoros, eltép- hetetlen kapcsolata. Igaza van annak a bölcsnek, aki azt mondotta: minden folyó a forrásból ered, nagyra nőhet, szélesedhet, de csak úgy. ha hű marad a forráshoz. S ez a kapcsolat a további 25 év legfőbb záloga is. Dr. Fehér István Két napot látának az égbe... Hatalmas tömegben maradtak fenn időjárási adatok a Kárpát-medence területéről a szervezett meteorológiai szolgálat megszületése előtti századokból is. Rétlily Antal professzor, a meteorológusok 91 éves doyenje kutatásai alapján tudjuk például, hogy 1798 évvel ezelőtt, tehát időszámításunk után 172/73-ban Pannóniában beállt a Duna, úgyhogy a rómaiak és a jászok a folyó jegén vívhatták csatájukat. 355- ben a „Szittyák országában” hét rőf magasan feküdt a hó, 438-ban pedig „Ruas avagy Rugilas a Magyarok Királlyá a Rómaiak ellen harcolván maga Mennykővel meg-ütetik, a Magyar népe pedig dög haláltól, és Menyei tűztől elvész”. 746-ban augusztus 4-től október 15-ig az éjszakák is olyan „hevesek” voltak, mint a nappalok. A honfoglalás után egyre sűrűsödtek a feljegyzések. Ezekből értesülünk többek között arról — csupán néhányat említve a sokszáz közül —, hogy 1009-ben, 1015-ben és 1022-ben nagy volt a szárazság, 1038-ban pedig „Szent István halálának utana nagy tsudák lőnek . . . Két napot is látának az égbe . ..” 1058-ban az AlDunánál szeptember 14-én esett le az első hó, viszont 1225-ben december 6-án virágzottak a barackfák, három évvel utóbb pedig júliusban szüreteltek, sőt 1289-ben érett epret árusítottak februárban. Ezzel szemben 1312-ben a szőlő a tőkén, a must pedig a hordókban fagyott meg. A Segesváron 1488. június 6-án lehullott hó három napig meg is maradt. 1515-ben május 27. és szeptember 29. között el sem állt az eső. Tizenegy év múlva, augusztus 29-én pedig tulajdonképpen a sűrű zápor miatt fulladr a Csele-patakba n. Lajos király. 1939. február 8-án a Pozsony megyei Modorban azt jegyezték fel, hogy nappal három nap. este pedig három hold volt látható az égen. Külön fejezetbe kívánkozik Thököly Imre 18 éven át szorgalmasan vezetett naplója, amelyben nap mint nap beszámolt az időjárásról is. Különösen megragadó ízes magyar nyelve. Például „megcserepe- sedett” — eljegesedett — hóról, „locsos” útról és „fogason” viselkedő télről írt. 1677. március 14-én így fakad ki: „Isten tudja mit akarjon az hó, mert a múlt éjjel is éjféltől fogvást reggelig s reggeltül fogvást délután harmadfél órákig mind esett”. Később az „áprilizáló” — szeszélyes — időre panaszkodik, július I-én pedig azt jegyezte fel, hogy „ma is paraholni kezdett” az eső. Mindezek a feljegyzések persze csak utólag rögzítették több-kevesebb pontossággal a bekövetkezett időjárási helyzetet. Az első előrejelzés jóval később, csak 1888. íúnius 1-én született meg az önálló központi meteorológiai intézetben. És a 18 évszázados fejlődés után most már talán csak néhány évtizedet kell várni, amíg az utólagos feljegyzések, majd az előrejelzés után a nagy célhoz, az időjárás tervszerű módosításához, irányításához is eljut a legnagyobb tömegeket érdeklő tudomány, a meteorológia. Többségben a nők Szigetvár népessége Országos viszonylatban ritka az a város, melynek lakossága annyi változáson ment volna keresztül, mint éppen Szigetváré. A jelenlegi lakosság igen csekély töredéke vallhatja magát az első telepesek kései utódjának. 1463-ban a település mező- : városi rangra emelkedett, az | így szerzett előnyei révén a I környékről a lakosságot vonzotta. A lakosság egyenletes fejlődését a török támadások és a hódoltság időszaka megzavarta, sőt visszavetette. BOSNYAKOK UTÓDAI A törökök a gyér lakosság pótlására délszlávokat telepítettek be. Az 1726—28-as évek pedig Szigetvár, sőt Baranya elnémetesítésének évei. A lakosság számszerű megállapításának kronológiai sorrendjében a legrégibb adatok csak becslésen alapulnak. Hitelesebb adatok a XVI. század közepétől állnak rendelkezésünkre. A első ilyen adat 1551-ből maradt ránk, ami szerint ekkor a városban 1338 lakos élt. A törökök első ostroma után, 1556-ban a város 1 lakossága 2590 fő. A lakosság számának ilyen ugrásszerű növekedése azzal magyarázható, hogy a környékbeli lakosság a törökök elől Szigetvárra menekült. A vár eleste után (1566) a lakosság nagy része elpusztult, vagy* 1 elmenekült a környékről. A török hódoltság első éveiben tartott kincstári összeírás alkalmával, 1571-ben a városban kilenc cigánycsaládot számláltak. Tekintettel lévén a cigányok szaporább voltára, ha családonként a megszokott öt helyett 8 fővel számolunk, akkor is csak 70—80 fő körül mozog a romjaiból újjáéledő város lakóinak száma. A törökök elvonulásakor, 1689-ben mindössze hatszáOtdl a tea Erb János felvétele zan voltak, de a véglegesen ott maradókról nincs számszerű adatunk. A hódoltság idején ide telepített délszlávok az itt élő törökökké] keveredve alkották a település ún. bosnyák lakosságát. Az itt maradt török lakosság teljesen elma- gyarosodott, ezek kései utódai csak nevükben őrzik a török időszak emlékét, pl. Szulimán, Deli, Delibeli. Az ismert tények birtokában Szigetvár lakossága igen heterogénnek mondható. 1836-ban a város már 3233 lakost számlál, ez a szám 1848-ra 4017-re bővül. Ebben az időszakban Szigetvár lakosságának természetes szaporodási üteme évenként eléri a 11 százalékot, ez 3 százalékkal magasabb az országos szaporodási ütemnél. Az első hivatalos népszámlálás idején, 1869-ben már 4703 ember él Szigetvárott. A lakosság ilyen arányú szaporodásának ütemét az 1880- as évek járványos betegségei megakasztották. Érdemes felfigyelni arra, hogy 1880 és 1890 között eltelt tíz esztendőben a lakosság csak 61 fővel szaporodott. A század- fordulón a település lakossága 5601 főre tehető. A népesség ilyen arányú szaporodásának ütemét a továbbiakban a két világháború eseményei megzavarták. 1930- ban 5960, 1949-ben 6544 és 1960-bán 7394 főt számlálhattunk Szigetvárott. TÍZEZER Fö Nagy változást hozott a népesség fejlődésében az 1966- os esztendő. Ebben az évben a település politikai, gazdasági és kulturális furikciói az addigi nagyközséget a magyar városok sorába emelték. A külterületi községek hozzácsatolásával a lakosság száma 1800 fővel növekedett. Jelenleg a természetes szaporodás mértékét figyelembe véve Szigetvár lakóinak száma meghaladja a 10 000 főt. Feltétlenül meg kell emlékeznünk a nepmozgaiom révén történő változásokról is, amely alatt a lakosság elvándorlását, illetve odavándor- lását értjük. Ebből a szempontból érdekes esztendő volt 1966, amikor Szigetvár lakossága 186 fővel növekedett vándorlási különbözet révén. Érdekes jelenség a csatolt területek elnéptelenedése, ez legszembetűnőbben Becefán figyelhető, ahol 1960 és 1966 között a lakosság 25 százaléka költözött el. Ez a jelenség Hobolban is észlelhető, évente átlagosan 10—10 fő hagyja el a községet. KÉTSZER ANNYI ELV ALT ASSZONY A nemek szerinti megoszlást vizsgálva, a mérleg erősen a nők javára billen. A legutóbbi népszámláláskor 4883 nőt és 4356 férfit írtak össze Szigetvárott. A város összlakosságának 53 százaléka nő, 47 százaléka férfi. Az 1000 férfira jutó nők száma 1121, a megyére vonatkoztatva ez a szám 1059- re csökken. Az összlakosság 59.3' százalékát teszik ki a 15—60 éves korúak. A 60, és azon felüli életkorú lakosság 17.1 százalékban képviselteti magát. A lakosság 94 százaléka családokban él, a családok 69 százalékának van gyereke. Szigetvárott az elvált nők száma kétszerannyi, mint az elvált férfiaké. A foglalkozás szerinti megoszlást vizsgálva arra a megállapításra jutunk, hogy az iparban dolgozók aránya a mezőgazdasági dolgozók rovására eltolódik. Ez feltétlenül a városiasodás egyik jelentős mutatója. Jelenleg a keresőképes lakosság 45 százaléka iparban dolgozik, és csak 14.3 százalék a mező- gazdasági dolgozó. Az ösz- szes keresőnek 40 százaléka nő, ez a korábbi évekhez képest nagy előrehaladást jelent. Kedvezően alakult a keresők és eltartottak aránya is. Míg 1910-ben 100 keresőre 106 eltartott, 1949-ben pedig 110 eltartott jutott, addig napjainkban 100 keresőre csak 92 eltartott jut. Egy település népességének vizsgálatánál nagyon fontos a műveltségi szint megállapítása is. Tudott dolog, hogy az iskolázottabb, műveltebb ember viselkedése, munkához való viszonya, kulturális igényé és világnézete inkább pallérozott, mint egy kevésbé művelt emberé. Az ilyen irányú vizsgálódás Szigetvárott pozitív eredményhez vezet. Szigetvár törzsterülete ebben a vonatkozásban előkelő helyet foglal el Baranyában. Az analfabéták száma a 4.6 százalékos megyei átlaggal szemben csak 2.8 százalék. A csatolt külterületek ilyen vonatkozásban is higulást okoznak. Ezt a mérleget igen le rontja Zsibót, ahol az írás- tudatlanok száma 9.4 százalék, és a 7 évesnél idősebb lakosságnak csak 17.4 százaléka végezte el az általános iskola VIII. osztályát. Ezzel szemben Szigetvár törzsterületén a lakosság 43 százaléka általános iskolai végzettséggel, 7.5 százaléka érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik, és 119 főnek van főiskolai vagy egyetemi oklevele. varosiasodó kép összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy Szigetvár össznépessége, ill. annak funkcionális rétegező- dése városias, sőt egyre vá- rosiasodóbb képet mutat. Az ilyen irányú fejlődésnek az 1966-os esztendő még szélesebb kapukat nyitott. Dr. Góbi János < f í
