Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

1970. június 2. Btmaimmi n opto 3 Bemutatták a B\ V-n, megvalósul Baranyában Nagyarányú fejlesztés az élelmiszeriparban Előtérben a korszerű, csomagolás A Budapesti Nemzetközi Vásár élelmiszeripari pavi­lonját az idén két fö dolog határozza meg: az eddig soha nem tapasztalt árubőség és választék, de méginkább az az örvendetes fejlődés, ami az élelmiszer-csomagolástech­nika terén az utóbbi évben végbement Csomagológépek mini és maxi változatban Hogy az élelmiszeriparnak ma mennyire központi prob­lémája a csomagolás, azt az ■ élelmiszerpavilon köré tömö­rülő ipari üzemek bemutató­ja is jelzi. Közülük a legfi­gyelemreméltóbb az Élelmi- szeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat, közismert rövidítése szerint ÉLGÉP kiállítása, amely az ötös pavilon köz­vetlen szomszédságában mu­tatja be műanyagcsomagoló gépeit, berendezéseit, maxi és mini kivitelben és ezt öröm­mel kell üdvözölni, hogy nemcsak a nagy állami fel­dolgozóiparra, de az állami gazdasági és termelőszövetke­zeti kis feldolgozó üzemekre is gondoltak. Ilyen ,ki6üzemi gép a Minipack tejcsomagoló, kétféle változatban, amely fél és egyliteres polietilén tasa- kokba csomagolja a tejet. Az egyik típus óránként 300, a másik 600 tasakot tölt meg és zár le, a bemutatott gépet megyénkben a MECSEKTEJ tsz társulás tudná gazdaságo­san üzemeltetni Pécsett is megkezdik a műanyagpoharas tejföl, ke­fir és joghurt, valamint szep­tembertől az iskolatej gyár­tását. Az ÉLGÉP által a vá­sáron bemutatott óránként 1800 poharat töltő tejfölada­goló gépből 2 darabot vásá­rolt meg a Pécsi Tejipari Vál­lalat, a gépek a második ne­gyedév végéig érkeznek meg. A vállalat jelenleg naponta 10 ezer poharas tejfölt készít, ezt az új csomagolási eljárás bevezetése után 15 ezerre kí­vánják növelni. A műanyag­pohár azonban hiánycikk, a tejipar helyes szemléletét mu­tatja, hogy a korszerű csoma­golás érdekében profiljától ■ eltérően maga kezdi meg a poharak gyártását. Nem mondható el ugyanez a húsiparra. A szeletelt hús­félék, a szalámi és egyéb fel­vágottak műanyagfóliás cso­magolásának ügye az utóbbi években egy tapodtat sem ment előbbre, ilyen termék­kel a vásáron sem találkoz­tunk. Nos, az ipar e téren is szolgál újdonságokkal. Na­gyon praktikusak az ÉLGÉP vákuumos félautomata cso­magológépei, a kis, óránként 300 csomagot kibocsátó Vá- kuumpack—1 és nagyobb, 1800 darabos kapacitású Vá- kuumpack—2. A vákuumos csomagolásmód nem csak esztétikus, de nagymértékben csökkenti a mérgező bakté­riumok elterjedését, az élel­miszer megromlását. Nagy kár, hogy a Pécsi Húsipari Vállalat fejlesztési terveiben ilyen gépek beszerzése egye­lőre nem szerepel. A kereskedelem figyelmét pedig az ÉLGÉP szellemes tasaklehajtó,' lezáró és dátu­mozó gépeire hívjuk fel. Most először mutatták be az ITA —4 ikertányéro6 adagológépet (dara, cukor, só, rizs, szemes­kávé, mák stb. adagolására alkalmas). Teljesítménye per­cenként 28—30 töltés. Tíz de­kától egy kilóig csomagol. Kis konzervgyárak, húsüzemek, nagy malmok és szárítók Az ÉLGÉP azonban nem­csak csomagológépekkel je­lentkezett a vásáron, de egy sor új élelmiszeripari géppel, berendezéssel is. Megyénk gyümölcstermelő üzemeiben nagy érdeklődésre tarthat számot a 3 hónap alatt fel­építhető 25—400 vagon kapa­citású szendvicspanel hűtő­ház, amelyek mínusz 25—30 fok Celsius hűtést biztosít­hatnak. Baranyában a Pécsi Állami Gazdaság épít a kö­zeljövőben egy 300 vagon ka­pacitású hűtőházat, társulás­sal. A sokáig hiánycikknek számító nagy kapacitású ter­ményszárító is megjelent a hazai piacon, örvendetes a Baranya megyei Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Válla­lat gyors reagálása, hiszen a vásáron bemutatott ÉLGÉP- Colman, óránként 10 tonna teljesítményű szárítóból még az idén ötöt építenek fel a. megye különböző pontjain. Mohácson a Duna-parton épül meg — több mint 100 millió forintos beruházásból az a korszerű és nagyteljesít­ményű, 20 000 tonna szemes­takarmány tárolására alkal­mas gabonasiló és napi 75 vagon kapacitású új malom, amelyet az ÉLTERV — Élel­miszeripari Tervező Vállalat mutat be makett formájában a vásáron A bemutatott új sütőipari gépsorok és auto­maták megfelelői kerülnek majd beépítésre az új pécsi kenyérgyárban, amelynek na­pi kapacitása 45 tonna lesz — ma az országban csak a csepeli kenyérgyár ilyen nagy — építését 1972-ben kezdik A 6-os út építésének réiszekénl delta-torkolatot építenek a kővágószőiősi elágazásnál a benzinkút mellett. Erb János felvétele meg s 1974-ben fejezik majd be. k Az ÉLTERV bemutatói nagy figyelmet érdemelnek a kis vágóhidak és húsüzemek, a kis, napi 6000 literes kapa­citású tejüzemek és a 10—12 eZtir literes kapacitású közép­üzemek és a mini konzerv­gyárak, amelyekből három változat is van, a legkisebb évi ezer, a legnagyobb há­romezer vagonos. Ézek a tö­rekvések jól szolgálják azt a korszerű követelményt, hogy a mezőgazdasági üzemek ter- melvényeiket egyre nagyobb mértékben előkészített fél­kész. esetleg kész állapotban értékesítsék, így nemcsak a fogyasztók érdekeit szolgál- | ják jobban, de saját dolgo­zóiknak is folyamatos ipari jellegű munkalehetőséget biz­tosítanak. — Rné — Rekordlátogatottság, eredményes üzleti tárgyalások A magyar ipar és kül­kereskedelem legjelentő­sebb hazai seregszemléje, az idei Budapesti Nemzet­közi Vásár sikerrel zárult — mondottá Droppa Gusz­táv, a vásárt rendező HUNGEXPO vezérigazga­tója. A kiállítók az eddi­ginél’ is nagyobb gondos­sággal, felkészültséggel so­rakoztatták fel legkivá­lóbb gyártmányaikat, köz­tük sok világszínvonalat képviselő terméküket. A vásárlátogatók érdek­lődése és száma minden eddigit felülmúlt. A láto­gatók száma elérte az egy­millió-kétszázezret, ami a budapesti vásárok történe­tében rekordot jelent. Megyei legelőgazdálkodási bemutató Pécsváradon Hat év alatt, 57 milliós ráfordítással, 15 ezer hold mintalegelő. 41 ezer kiló többlet marhahús Az első megyei legelőgaz­dálkodási bemutatót 6 évvel ezelőtt rendezte meg a Me­gyei Tanács mezőgazdasági osztálya az egyházasharaszti tsz-ben. Azóta minden év májusában megrendezik fel­váltva, hol egy síkvidéki, hol pedig egy hegyvidéki üzem­ben A választás ezúttal egy hegyvidéki szövetkezetre, a pécsváradi Dózsa Tsz-re esett, ahol tegnap nagyszámú ér­deklődő jelenlétében Baracs József, megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályveze­tő nyitotta meg a rangos szak­mai rendezvényt, aki a be­mutató * után rövid nyilatko­zatot adott lapunknek, a ba­Nem kell eladni a jószágot... „A jövő héten vetni fogunk Tunyogmatolcs, május 31, vasárnap (Munkatársunktól) Győrteleknél, ahol az út Tunyogmatolcs felé fordul, jó darabig mellettünk fut a vas­úti töltés. A víz ezt sem kí­mélte meg. Itt már ugyan gyengébb volt az ár sodra, de ahhoz még éppen elég erős, hogy egy időre használ­hatatlanná tegye a vasutat. A töltésen emberek, gépek sokasága. Egy percre sem szünetel a munka, az anyagot hordó szerelvény óráról órá­ra araszolgat előre. „A mi­niszter elvtárs, amikor itt járt, • azt ígérte, három hét múlva megindulhat a közle­kedés”, — mondogatják az emberek. A vonat egy kicsit jelkép is a szemükben: az új élet-teremtés lehetőségé­nek bizonyítéka... Addig, ki-ki úgy jut el a községbe ahogy tud. A meg­mentett holmival hazafelé baktató szekéren, „árvízvé­delmis” tehergépkocsi plató­ján, — esetleg egy kíváncsi maszek gépkocsiján. Ilyenkor hét végén feltűnően nagy a személygépkocsi forgalom. Vannak akik az ország má­sik végéből jöttek — elemó­zsiával, ruhaneművel meg­pakolva —, a rokonok sorsa felől tudakolódni, de szép számmal akadnak kíváncsis­kodók is, akiknek úgy látszik exkluzív hétvégi szórakozást jelent, — ez a valóban nem mindennapi látvány. Inkább csak a kocsiból bámészkod­nak kifelé, mert nem tudni, hogy fogadnák őket a csáká- nyos, lapátos, komor embe­rek ... Majdnem mindegyik ház­romon, halálra rokkant épü­leten dolgoznak az emberek. Két-három család együtt, hogy jobban menjen a mun­ka, — és legyen valami ér­telme is, óvatos munkával mentsék ami esetleg épség­ben maradt. Ma reggelre megérkezett az első segítség is: egy autóbusznyi nyíregy­házi KISZ-ista, akik vállal­ták, hogy ezen a vasárnapon segítenek a bontásban, ök az első fecskék, hamarosan kö­vetik őket a többiek is. El kell osztani az erőt: a fehér- gyarmati járás harmincegy községében rombolt a víz. A segítséget örömmel fogadják a tunyogmatolcsiak, nagy szükség van most a segítő kézre. A falubeliek többsége termelőszövetkezeti tag, s a tsz-ben is vár rájuk a mun­ka. De kit lehet elszólítani a portájáról addig, míg meg nem tisztította a terepet, ala­posan át nem kutatta a ro­mokat? Az Űj Élet Termelőszövet­kezet elnöke kicsit keserű mosollyal mondja kollegájá­nak: — versenyezzünk, meg­látod, a jövő héten már vetni fogunk... A vetőmag min­denesetre már megvan: az egyik nyíregyházi termelőszö­vetkezettől kapták az indu­láshoz. Két elnök naphosszat majd a lelkét beszéli ki. Ér­velnek, magyaráznak, ha kell kiabálnak, hogy meggyőzzék az embereket, — nem szabad a háztájiból megmentett jó­szágot eladni, nagy szükség lesz arra később. A krónikus abrakhiány, az első napok elkeseredett „ki tudja mi lesz?” hangulata pedig soka­kat arra késztetett, hogy megszabaduljanak a lesová­nyodott. kiéhezett állatoktól. Most már nyugodtabbak az emberek, szinte gyerekes örömmel mondogatják: „itt jártak a baranyaiak, és azt mondták, küldenek nekünk takarmányt, nem kell eladni a jószágot...” A pécsi tsz szövetség patro­nálja a falu két termelőszö­vetkezetét. Az Üj Életnél to­tális a kár, semmit sem lehet megmenteni ami a földben volt, s nem sokkal jobb a helyzet a Szabadság Hajnala Termelőszövetkezetnél sem. Számokban kifejezve: 10—12 milliós a kár mindkét helyen. A fiatal városban, Máté­szalkán őr áll az iskola épü­lete előtt. Ide telepítették a víz elől a tunyogmatolcsiakat. Jó ellátást, s a körülmények­hez képest jó elhelyezést kap­nak itt a községbeliek, Mégis, jószerint csak az asszonyok maradtak, a férfiak lassan visszalopakodtak, a gyerekek többsége pedig Siófokon vagy másutt nyaral. Rögtön az első napokban érkezett a hívás: várják őket, maradhatnak a gyerekek, míg otthon enyhül­nek a gondok. — Egy tapodtat sem moz­dulok a házamból — mondja Kovács Lajos bácsi. Senki sem javítja ki: nincs már háza. De a többiek is így nyi­latkoznak, — ragaszkodásuk emberileg tökéletesen érthető, de a helyzetet alaposan meg­nehezíti. A község épen ma- • radt matolcsi részén lehető­ség lenne úgynevezett rátele- pítésre, de ezt huzamos ideig senki sem vállalja a károsul­tak közül. — Inkább rőzséből meg szárból építek kalyibát ma­gunknak, és abban lakunk amíg elkészül az új — mond­ják. Erre azért nem kerül sor: ezért kérik a sátrakat, nélkülözhető faházakat, hogy az újjáépítés időszakában legalább valamennyire elfo­gadható otthont tudjanak biz­tosítani a kárt szenvedett családoknak. Hogy meddig tart ez az időszak? Ez tő- tülnk, Baranya megyeiektől is függ, mert egyedül képtele­nek lennének felépíteni a sokszáz rombadőlt házat. Itt most nincs vasárnap, — az időszámítás is május 15-től, a Szamos betörésének napjától kezdődik a tunyog- matolcsi embereknél, össze­szedik az elhullott állatokat — néhány nap múlva a fer­tőtlenítő osztagok is megér­keznek —, felülvizsgálják a víz által kikezdett, de még álló épületeket, az úton gé­pesített útjavító brigád tömi a kátyúkat, örökmozgó, jó­kedvű fiatalok lepik el a tör­melékhalmokat, s mintha egy kicsit az emberek hangulata is engedne: „hát most majd megint új házas leszek” — mondja Kovács bácsi. D. Kónya József A 21. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT 1970. JULIUS HÓ VÉGÉN hivatásos személy­es tehergé pjár művezetői tanfolyamot indít A tanfolyam összes költségét vállalatunk fe­dezi. A tanfolyam ideje alatt segédgépkocsi­vezetői fizetést biztosítunk. — Jelentkezés al­kalmával munkakönyvi kivonatot kérünk. Csak katonai szolgálatot teljesített és legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők j elentkezzenek. Jelentkezés személyesen, kedden és pénteken 8—12 óráig a 21. SZ. AKÖV SIÓFOKI ÜZEMEGYSÉGÉN, BALATONKILITI. ranyai legelők állapotáról, s az intenzív legelőgazdálko­dással összefüggő törekvések­ről, eredményekről. Nyilatkozatában abból a fontos tényből indult ki, hogy Baranya a legelősült megyék­hez tartozik, hisz a megye mezőgazdaságilag hasznosí­tott területének 20 százaléka rét és legelő, tehát gyep, a kettő együtt 80 ezer holdat tesz ki. A közel 48 ezer höld legelőt a hatvanas évek kö­zepe előtt a külterjes viszo­nyok jellemezték. A terv­szerű legelőgazdálkodási tö­rekvések 1965-ben indultak meg Baranyában, az indulás­hoz az állam anyagi támo­gatása adta meg a kezdő lendületet, amely a mai na­pig tart és igen szép ered­ményeket hozott. A hat év során az állam 42 millió forint támogatást adott Baranyában a termelő­szövetkezeti legelők megjaví­tására, további 15 milliót a tsz-ek saját anyagi eszkö­zeikből tettek hozzá. Így a legelőjavításra fordított ösz- szeg meghaladja az 57 millió forintot. A pénzt nem forgá­csolták szét, hanem a megyei koncepciónak megfelelően koncentráltan használták fel és ebből az összegből a hat év során 15 ezer hold minta­legelőt hoztak létre. E minta­legelők hozama holdanként átlag 15—17 mázsa széná­val jobb a hagyományos le­gelők hozamánál. Hogy a rá­fordított tetemes összeg fel- használása hatékony volt, azt az is mutatja, hogy a minta­legelők többlet hozamából eddig plusz 41 000 kilogramm marhahúst állítottak elő r a termelőszövetkezetek, ' áfni értékben 80—90 millió fó'riját- nak^ felel meg. A Baranyában folyó lege­lőgazdálkodási törekvések si­kereként könyvelhető el, hogy két évvel ezelőtt éppen megyénkben, Bükkösdön és Abaligeten tartották meg a III. országos legelőgazdálko­dási bemutatót. A legelő in­tenzív mezőgazdasági kultú­ra lett, ma már ott tartunk — állapította meg Baracs Jó­zsef, hogy a mintalegelőkön holdanként 5 mázsa körüli vegyesműtrágyát használnak fel, s holdanként 30 mázsa körüli széna értéket produ­kálnak. A tegnapi bemutató új tapasztalatokkal gazdagí­totta a szakembereket: a Dó­zsa Termelőszövetkezet egye­dülálló — és országosan is új kezdeményezésnek számí­tó — kooperációs kapcsola­tot épített ki a pécsváradi Mezőgazdasági Szakiskolával. A legfejlettebb legeltetési rendszernek számító napi adagolt etetési rendszert az iskola tanulóinak segítségé­vel valósítják meg oly mó­don, hogy a fiatalok állapít­ják meg a fűhozam és a lét­szám figyelembevételével — mekkora szakaszt kerítsen be naponta a villanypásztor. Így a taposási és vénülési kár szinte teljesen ki van kü­szöbölve. A tsz-nek 180—200 hold mintalegélőjén illetve legelőváltóján 270 növedék- marha él meg egész éven át, egy növendék évi szükségle­tét 0.8 hold legelő biztosítja, s a betakarítási költségek el­maradásával az átlagos 15— 20 forinttal szemben itt 10 forintból állítanak elő egy ki­ló marhahúst. A kooperáció legizgalmasabb pontja az, hogy a tsz most épülő 500-as szarvasmarhatelepén 200 fé­rőhelyes tehénistálló kifeje­zetten tancélokat fog szolgál­ni, itt minden munkát az is­kola tanulói végeznek majd el. A telep közelében a Me­gyei Tanács és a Dózsa Tsz finanszírozásával egy tanuló­szállás épül, negyven tanuló részére, közel 2 millió forin­tos költséggel. t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom