Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-27 / 149. szám
070. június 27. Sttnantmt napio Ismét előtérben az iparjogvédelem Műszaki megoldások értékesítése — nyereség l deret ene* szabadalmi oltalom a PIV-en kiállított mintákra? Az egyik baranyai válla- jlatnál történt. Felismerték «valamelyik, nyugati importéból vásárolt gép konstruk- íciós hibáját, s az eredménye- 4 sen alkalmazott műszaki ír-negoldáeasal a berendezés mill őségé alapvetően javult Fel- I figyelt erre a gyártó cég itt f járt üzletkötője, akinek ba- frátságos érdeklődésére min- jdent megmagyaráztak, sőt adtak neki egyet az újított alkatrészből is. Később az (újítót külföldi üdülésre hívták meg, s ezt gáláns gesztusként könyvelték el az itthoniak. Pedig ez esetben arról volt szó, hogy a nyugati cég így honorálta az ingyen .Icapott újítást, mellyel gyártmánya műszaki tulajdonságait javította és növelte értékesítési esélyeit Egy másik vállalatnál az .egyik műszaki dolgozó újításból találmány lett, szolgáidat! szabajdalomként hozta »nyilvánosságra az Országos ''Találmányi Hivatal. A sza- ijbadalmaztató vállalatnak pro- Ifilváltozás miatt már nem volt szüksége a találmányra, egy másik vállalat azonban a közölt leírás alapján bevezette. A feltaláló ez utóbbi vállalattal nem tudott megegyezni, mivel az értékesítés joga az 6 vállalatáé. Az pedig elmulasztotta ebben az esetben a találmány, mint szellemi termék értékesítését, J dott ezzel a nyereségét növelhette volna. Ha végleg nem sikerül megegyezni, a vállalat kénytelen lesz peres úton kártérítést fizetni felit aláló-alkaknazott jának. f Hasonló esetek többszőr Í (fordulnak elő, mint az ember gondolná. Az új gazdasági mechanizmus a találmányok, szabadalmak védelmét lai eddiginél jobban előtérbe ; hozta, amikor lehetővé tette átoknak a vállalatok közötti adás-vételét A példákból viszont látható, hogy a vállalatok sokszor nem ismerik fel a dolgozóik alkotó tevékenységében rejlő hallatlan lehetőségeket, talán éppen azért, mert korábban az ilyesmi ismeretlen fogalom volt Egy 1367-ben kelt gazdasági bizottsági határozat így hatá- ■ ózta ezt meg: a műszaki * megoldásért kapott ellenszol- \f’áííatás „érdekeltté teszi az átadó vállalatot a felhasználó vállalatnál keletkező eredményben”. Ez azonban csak egy része annak, amit B napjainkban Ismét egyre gyakrabban alkalmazott kifejezéssel iparjogvédelemnek nevezünk és amelynek jelentősége sokkal nagyobb, mint ahogy hinnék — vagy éppen } liszik Is — azok, akiket legközelebbről érint A közelmúltban alakult meg Baranya megyében a Szákszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági bizottságának keretében az iparjog- védelemi bizottság azzal a céllal, hogy segítsen az érdekelteknek újítási, szabadalmi, védjegy és egyéb — e témához tartozó — problémáik megoldásában. A néhány hónapos tapasztalatról ás a további feladatokról beszélgettünk Fers Antallal, a bizottság vezetőjével, aki szabadalmi ügyvivői minőségben hozzáértéssel és ügybuzga- ,lommal foglalkozik a bizottsághoz fordulók gondjaival. — Korábban miért esett kevesebb szó az iparjogvédelemről? — Korábbi gazdasági struktúránkban és a felszabadulás után kialakult nemzetközi kapcsolatokban csak csökkent jelentősége volt ennek, minthogy az állam az iparjogvédelem körébe tartozó jogokat maga gyakorolta. ' A 60-as években a vállalatok növekvő önállósága következtében egyre jobban előtérbe került ea-is-és ma-már ott tartunk a vállalatok mindennapjához hozzátartozik az iparjogvédelem is. — És ez így is van minden vállalatnál? — Első vizsgálatainkat a SZOT termelési főosztályának megbízásából végeztük és azt a tapasztalatot szereztük, hogy az iparjogvédelmi előnyök kellő ismerete hiányában kevéssé élnek a lehetőségekkel, előfordul, hogy a szabadalmi törvényeket és magát a szabadalmi fegyelmet egyes szakemberek nem tartják magukra nézve kötelezőnek és emiatt komoly károk érhetik a vállalatokat és még nagyobb károk azokat, akik találmányokon dolgoztak. Sajnos a figyelem ma is sokszor csak odáig terjed, hogy a dolgozó javaslatát újításként elbírálják, de hogy az esetleg a találmány fogalmát is kimeríti, ami aztán a vállalatnak már komoly hasznot jelenthet, csak kevéssé törődnek. — E téren tehát az iparjogvédelmi bizottságnak lesz bőven tennivalója. — Természetesen. Ez volt egyébként a cél a megalakulásnál is. Segítséget akarunk nyújtani a vállalatoknak, egyéneknek, akik számíthatnak tárgyilagos véleménynyilvánításunkra, tanácsunkra. Megmondjuk az újítónak Is, ha nincs követelnivalója a vállalattól, de a vállalatnak is, ha fizetnie kell, mint ahogy segíteni akarunk szabadalmi és védjegy eljárásokban, a vállalatok közötti vitás ügyek rendezésében. — Véleménye szerint hol kezdődik az iparjogvédelem? Hallottunk ugyanis arról, hogy egyes vállalatok tapasztalatcserék alkalmával nyilatkozatot iratnak alá, hogy a látottakat nem alkalmazzák. Ez lenne talán? — Igen, ez. Tudniillik üyen nyilatkozat birtokában a vállalat már felléphet — és jogosan léphet fel — a nála alkalmazott újítások, műszaki megoldások védelmében. — Közeleg a Pécsi Ipari Vásár ideje. Számos újdonságot mutatnak be ott. Hogyan áll ezek védelme, illetve van-e erre lehetőség. — Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ideiglenes oltalomban részesítheti hat hónapos időtartamra a vásárokon kiállított ipari mintákat, ha a vásár rendezősége ezt kéri. A tavalyi vásáron ez nem történt meg, az idei vásárral kapcsolatban azonban megtettük már a szükséges intézkedéseket. Az OMEB rendeletével Duto6Í- tandó oltalom emelheti majd a vásár rangját, s a PIV valóban újdonságokat bemutató vásár lehet, hiszen a kiállítóknak nem kell tarta- hiok a minták „ellopásától”. Az iparjogvédelmi bizottság a vállalatoknál közvetlenül is fejt ki tanácsadó, segítő tevékenységet. Hársfai István , '* ' » % Zs':-/*'.'.Üj iskolát építenek Felsőszenfmártonban mintegy kétmillió forintos beruházással. Az új épületben négy tanterem és egy tanulószoba lesz. A tervek szerint az ősszel veszik birtokukba a tanulók az új általános iskolát. Több mint negyven napja... Kétszáz kilométer „gumiűton Tiszaug, Kungyalu, 1970. június 25. (A négyszázadat kilométer körül megmerevedett a gerincem, görcsös csomóvá zsugorodott a gyomrom. A gépkocsivezetők naponta 300 —350 kilométert tesznek meg, a gát és a földmarógép között.) Ugró Lászlónak szép, tekintélyes szakálla van. Bizonyára nagyot néznek majd ha hazajön, mert itthonról még csupasz állal indult eL Akkor hagyta abba a borotválkozást, amikor először az árvízhez vezényelték — az pedig május 16-án volt. Azóta megjárta a legveszélyesebb helyeket. Szerencsés ember: a másfél hónap alatt egyszer hazajutott. Tiszaug közelében, Csépa alatt dolgoznak. A Tisza egyik kacskaringós holtágát kell elvágni a gáttól, mert attól tartanak a szakemberek, hogy a gát nem tud ellenállni, ha két oldalról bomlasztja a víz. Kint harminc fok, a ZIL belsejében legalább ötven. A rossz úton nagy teherrel kínozott motor ontja a meleget Horváth Mihály gépkocsivezető udvariasan megtör- li az ülést, amikor felkapaszkodók hozzá a fülkébe. Sokat nem érünk vele, három perc alatt szemem, szám tele lesz porral, beeszi magát az izzadt bőrbe, kegyetlenül mar. Együtt csináljuk ■ a tizenötödik fordulót — szóval a napi „norma” felén túl van már. Fürdőnadrágban ül mellettem, hátán kis fehér patakokat mar az izzadtság. Naponta általában huszonnyolc fordulót csinálnak, ebből jön ki a több mint háromszáz kilométer. — Ha hazamegyek rögtön elmegyek orvoshoz. Valami szúr itt a mellemben, sokVíiveieték 14 millióért Pécsett A pécsi víznyerő területek felől — a „P” terület és Tortyogó kútjaiból — meglehetősen elavult vezetéken kerül a víz a városba. A század elején fektetett öntöttvas csöveknek igen nagy a látszólagos érdessége, a vizet csak nagy energia befektetéssel képesek szállítani. A felújítást a IV. ötéves tervben, több ütemben teljesítik. Két gerincvezetéket is fektetnek, mindkettő 500-as, tehát szállítási kapacitása jóval nagyobb, mint a régié. A déli gerincvezeték felújítása már megkezdődött. Tavaly már elkészült azüszögi víztárolótól a Diósi útig terjedő szakasz. Ez az új gerinc a „P” területet köti ösz- sze az üszögi víztisztítóművel. A vezeték az új vízműtelep területéről indul. Az új vízműtelep tanulmánytervét a MÉLYÉPTERV már elkészítette. Helyét is kijelölték: a patacsi árok mellett, a vasútvonal mentén épül majd és hivatva lesz a jelenlegi Szigeti úti átemelőtelepet megszűntetni. Az új szivaty- tyútelep a IV. ötéves terv folyamán készül el. A másik — valamivel nagyobb beruházás — a Tortyogó víznyerő területéről kiinduló új 500-as gerincvezeték fektetése, melyet a tortyogói gépháztól indítanak a hatos út felé. A két új gerincvezeték beruházási költsége összesen 14 millió forint. Az illetékesek azonban még többet is áldoznak a jövőben az ivóvízellátás javításáért, hiszen a nyugati ipartelepek, a fejlődő patacsi lakótelep belépésével az ivóvízfogyasztás súlypontja nyugat felé toló- dik. Ez szükségessé teszi egy nagy tárolóképességű víztartó építését, piert ennek a területnek zavartalan kiszolgálása enélkül nem lehetséges. Két víztárolót építenek majd a Zsebe-dombon, egyenként 2500 köbméter kapacitással. A tortyogói^ fő nyomó vezeték- rendszer átforgatása ezért is szüksége*. szór meg kell állnom egy kicsit, mert nem bírom tovább — mondja. A ZIL mérges morgással kapaszkodik fel a töltésoldalra. Az YT) 21-22 rendszámú gépkocsi áll. Nyitott ajtaján száradó nadrág, a másik oldalon ing. — Muszáj volt már nagymosást csinálnom — mondja a „pilóta” — a sok portól meg az izzadtságtól olyan lett a ruha mint a páncél. Másik meg nincs. Magyar Ferenc gépkocsi- vezető szintén veterán árvizes. Május 15-től így alakult a programja: kezdte Óbalán, folytatta Szolnokon, most itt Gsépán hajtja a kocsit Ráérünk egy kicsit beszélgetni, előre dolgozott: a huszonötödik fuvarnál tart, pedig jócskán a fejünk felett van még a nap. A téma, persze a hazautazás. Hogy lehet, mikor lehet, meddig tart még. — Nemsokára bedobom a törölközőt — mondja valaki, aztán újból felkapaszkodik a fülkébe. Magda József az oszlopvezető — otthon, vagyis Pécsett, az AKÖV hatszoros szocialista brigádjának vezetője — csendesen beszél. Nem parancsol, inkább kér, halk szóval magyaráz az embereknek, ha már végképp úgy érzik, nem megy tovább. Szükség van rájuk, ez a legmeggyőzőbb érv. Ellenvetés nincs, újból felzúgnak a „billenősek” motorjai. Idegesek, ingerlékenyek az emberek. Könnyen rohannak, olykor gorombaságokat vágnak egymás fejéhez — aztán néhány óra múlva bocsánatot kérnek, vagy csak egyszerűen újból a volán mellé ülnek. Sok ez a másfél hónap, kevés a négy-öt órás alvás, erőltetett az iram. A tisza- ugi védelemvezetőségen azt mondja az ügyeletes: — Ilyen társaságot én még nem láttam. Voltak itt mások is, azok tizenöt, tizennyolc fordulót csináltak egy nap. A pécsiek huszonötig meg sem állnak. A műhelykocsi oldalán porba húzott felirat hirdeti: „Jonatán Hotel, Trink Bár”. Mellette kaligrafált betűkkel a részletes műsor. Hát, ami azt illeti, volt már hotel a műhelykocsi. Ha máshol nem, hát itt aludtak a szerelők, már amennyire alvásnak lehet nevezni azt a félig ülő, félig fekvő pózt, amire a műhelykocsiban lehetőség van. A kerítésen ruhák, fehérneműk száradnak, a kocsi a tiszaugi művelődési otthon udvarában áll. A szálláshelyet az otthon nagytermében rendezték be. Kellemes munkásszállásra emlékeztet: minden ágy szép sorban, gondosan, egységesen bevetve, a székek precízen középre állítva. Mintha más dolguk sem lenne, mint a rendcsinálás — pedig ők sem csökkentett munkaidőben dolgoznak. Itt is reggel négytől megy a hajtás —, de megbecsülik a helyet, amit kaptak, mert az egyik legkulturáltabb szállás a másfél hónap alatt. A tanács példamutatóan gondoskodott róluk, ők ezt azzal szeretnék meghálálni, hogy vigyáznak mindenre, nem változtatják csatatérré a művelődési házat. A szerelők este utolsóként fejezik be, reggel elsőnek kezdik a munkát. Ha van valami javítanivaló, ami miatt még nem kell leállni, azt így, munkaidőn kívül hozzák rendbe, hogy egyetlen kocsi se essen ki. Reggel, indulás előtt még egyszer végigfutják a gépeket — aztán csinálják, ami napközben jön. Mert mindig jön valami — a gépek sem erősebbek mint az emberek. Az út szeszélyesen kanyarog az asztalnyi sima tájon, végét sem látni. Gumiút. Ezt a kifejezést itt hallottam először, és még halvány elképzeléseim sem voltak arról, milyen is az a gumiút. Találó a hasonlat: szabályosan ru- ganyozik az elgyötört földút: ha ráfut a kerék, bemélyed, lenyomódik — erősen visszafogva a kerekeket — aztán, mintha mi sem történt volna, visszaugrik látszólagos simaságába. Pokoli nehéz menni rajta, a ZIL, ha megrakják egyesben is küszködik mire a végére ér. Kungyalunál ilyen az út, ami a Körös töltésére visz. A pécsi 12-es AKÖV nyolc gépkocsija dolgozik itt, szolnoki, budapesti kollegákkal együtt Reggel négytől, van úgy, hogy este nyolcig. Mondják, amúgy sem tudnának mit csinálni, hát mennek. Napi kétszáz kilométert. — Szállás? — A kocsiban. Azt, amit a tanács ajánlott fel, nem fogadtuk el. Hogy miért azt tessék megnézni. Megnéztük. Nem embernek való hely. Igaz, a ZllM kényelmetlen ülése sem, pedig kilencedik napja az az ágyuk. A kunszentmártoni 11-es árvízvédelmi szakasz védelemvezetőségén : — Nagyon meg vagyunk elégedve a pécsi gépkocsivezetők munkájával, csak jót mondhatok róluk. ígérem, intézkedünk, hogy azonnal megoldjuk a szállás és étkezési problémát (Néhány gépkocsivezető már kiütést kapott az elfogyasztott töméntelen vagdalthústól.) Záhonytól Makóig mindenütt dolgoztak a pécsi AKÖV emberei. Mindenütt csak dicsérik őket Négy megye új- ságia írt róluk riportot, fényképes oeszamolót szerepeltek a Népszabadságban is. D. Kónya József Tőkeáramlás (Megjegyzés a pénzügyminiszter expozéjához) * Keseregnek, sírnak a vállalati igazgatók, nincs pénz, nincs hitel. Sokatígérő fejlesztési elképzeléseik vannak, de pénz hiányában minderről csak álmodozhatnak. Hát igen, nem nagy az a zseb, amibe a bankok belenyúlhatnak. A szelektív hitelpolitika azt jelenti, hogy csak az igazán gyorsan megtérülő beruházásokra, vagy kedvezményezett célokra adhat hitelt a bank. És a vállalatok fejlesztési alapjai? Nemrég boncolgattuk ezt a kérdést Közgazdasági élet rovatunkban, mire költötték fejlesztési alapjaikat a baranyai vállalatok. Nos, rúgjanak bár milliárdokra a vállalatoknál a mechanizmus első két évében képződött fejlesztési alapok, ezek a gyakorlatban szétforgácsolva jelentkeznek, azaz minden vállalatnak van némi alapja. És hogy ezeket az összegeket mire költik? Többnyire arra elég, hogy pótolják elhasználódott eszközeiket, a termelés eddigi szintjét tartsák. Tőkeszegénység ez, általános jellemzője a gyorsan fejlődő kis országoknak. De most nem is ezzel szeretnék foglalkozni a pénzügyminiszter expozéja kapcsán, hanem ezeknek a fejlesztési eszközöknek a majdani áramlásáról. Azt mondotta ugyanis Vályi Péter pénzügyminiszter az országgyűlésen, ahol a múlt évi zárszámadást tárgyalták, hogy: Azt tervezik, hogy nagyobb szabadságot engedélyeznek a fejlesztési eszközök vállala"- tok közötti átcsoportosítására, hogy eredményesebben lehessen koncentrálni az erőket a legfontosabb és legkecsegtetőbb beruházásokra, adott esetben több vállalat közös érdekeltségével vagy vállalkozásával. Bizonyára felfigyelt erre a mondatra köz- gazdasági közvéleményünk és megelégedéssel nyugtázta. A döntés nagy jelentőségű. Nem véletlen, hogy már a Házban reagáltak rá. A Fejér megyeiek képviselője, Nagypataki Imre gyárigazgató sietett megjegyezni: A munkaerő szabad áramlása mellett az eszközök vállalatok közötti szabad átcsoportosítása igen fontos lépés lesz az egészséges gazdasági folyamatok kibontakoztatására. Így igaz. Persze nem egészen új ez a gyakorlat, gondoljunk csak a társulatokra. Az új gazdasági mechanizmusban egyes megyékben szinte társulási hullám kezdődött. Nagyon érdekes és nem egyszer előfordul, hogy például a termelőszövetkeztek társulásának tagja egy nagyobb, tőkeerősebb ipari vállalat, elsősorban természetesen élelmi- szeripari vállalat, vagy egy gazdagabb állami gazdaság. De társultak már ipari vállalatok, nem kell messzire menni, itt van például a Mohácsi Farostlemezgyár bővítése, amelynek költségeiből több vállalat is részt vállalt. Vagy egyik nagykereskedelmi vállalatunk, amely százezreket adott fejlesztésre partnerének, a kis ruházati szövetkezetnek. A kötöttségek tehát megszűnnek, a fejlesztési eszközök vállalatok közötti átcsoportosítása „szabad” jelzést kap. Csodákat persze ne várjunk, hiszen a fejlesztéssel szemben mindig ott áll a kapacitás oldal, a rendelkezésre álló beruházási javak. Az azonban biztos, ez az engedmény elősegíti az erők koncentrálását a legfontosabb és legkecsegtetőbb beruházásokra, illetve fontos lépés az egészségesebb gazdasági folyamatok kibontakoztatására. Miklósvári Zoltán
