Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
6 ‘BunanmuntiPio» 1970. június 25. Nagy életek, nagy emberek A DOKTOR ELVTARS Pécs első díszpolgára Kossuth volt, az utolsó pedig Károlyi Mihály, aki után Hajdú Gyula következett... Érthető, hogy a szokásosnál s.-aporábban ver a szívem, ahogy közeledem a lakásához. A negyedik emeleti lakásba, ahogy belépek, csodás látvány vonz az ablak felé: a Margitsziget zöld lombjai közt a magas, vastag sudarú szökőkút csillog, mint fehér karácsonyfa... — Igen, nagyon szép, — mondja a házigazda, s míg tessékel: foglaljak helyet, ő is jobbra-balra ingó tenyérrel keresi foteljének karfáját. Egy pillanatra szívbe nyilall ez a lassú, tétova mote szkálás ... — Hogyan, mivel telnek a napjai, professzor elvtárs? — A napjaim nagyon hosz- s::úak, lassan telnek: nem tudok olvasni, dolgozni. 1966-ban, éppen 80 éves koromban szemfenék bevérzést kaptam, s azóta csak homályos körvonalakat látok. Ézér is kellett nyugdíjba mennem. Most csak a múltba és a jövőbe látok tisztán ... Nagy élet, nagy múlt... Életének egy-két eseményére én is élénken emlékszem, 1947-ben például a „Szabad Nép” nagy cikket közölt róla: „Egy »öreg harcos« jubilál” címmel. Hajdú Gyula éhkor az emigrációból nemreg hazatért iparügyi államtitkár Pécsett ünnepelte munkásmozgalmi tevékeny- s igének negyvenedik évfordulóját. A pécsi bányászok 500 személyes díszvacsorát rendeztek tiszteletére. Aztán emlékszem egy pécsi békegyűlésen tartott szónoklatáéra. Idézek is beszédéből egy frappáns mondatot. — Csakugyan így mondtam. De más is jött már hozzám ilyen idézettel. Az első világháború elején is egyszer megszólított egy derék pécsi, budaivárosi polgár, Suvákovics György: Tudja doktor elvtárs, a pincében ráírtam az egyik hordóra, amit a múltkor a gyűlésen mondott: „övék a hatalom, miénk az igazság!” A hordóra írtam, hogy mindig lássam!... 1945 júliusában, 25 évvel ezelőtt, 25 évi emigráció után tért haza. De miért is kényszerült emigrációba? Pécs, mint szabad királyi város, mint törvényhatósági joggal felruházott város, önállóságot élvezett. Abban az időben bizonyos adófizetői alap határozta meg a pplgár- ság szavazati jogát. A város titkosan választotta vezetőségét. Az országgyűlési választások nyíltan történtek. A 3600 szavazásra jogosult pécsi polgár 1910-ben 7 szociáldemokratát küldött a Törvényhatósági Bizottságba. A választás 6 évre szólt. A budai városrészben Szabó oózsef párttitkárt, a szigetiben a 24 éves Hajdú Gyulát, a Munkásbiztosító Pénztár első igazgatóját választották meg. Sehol az országban, Budapestet is beleértve, nem akadt még egy város, ahol szocialisták is bent lettek volna a Törvényhatósági Bizottságban! S természetesen ekkor kezdődtek a „bajok”. A szocialisták a háború alatt háborúellenes agitációt folytattak ... Aztán következett a szerb megszállás. Amikor a szerbek a város tisztviselőkarát szerbekkel kezdték kicserélni, Hajdú Gyula deputációt vezetett a katonai parancsnoksághoz, Radovánovicsnak tiltakozást nyújtott át, s követelte a magyar közigazgatás meghagyását mindaddig, amíg a békeszerződést meg nem kötik. Hajdú Gyulát ekkor letartóztatták, s 1919 februárjában Mitrovicára vitték. A szerbek e cselekedetére Pécsett kitört az általános sztrájk. A sztrájk' tisztára politikai okok miatt történt. Ilyen még világviszonylatban is alig akadt! Nemcsak a bányák, gyárak, üzemek, de még a kereskedők is bezártak. Megbénult az élet. A szerbek erőszakkal, egyenként fogdosták össze a bányászokat, s vitték őket az aknákba. Hiába volt minden, a munka nem ment, sztrájktörő nem volt. Hajdú Gyulát ekkor a sztrájk befejezésének megtárgyalására Bel- grádba vitték, s itt Káláfáto- vics vezérkari főnökhelyettes írásban kötelezvényt adott, hogy a régi magyar közigazgatást helyreállítja. Mire Hajdú Gyula visszatért Pécsre, a bányászok tekintélyes része magyar területre, Kaposvárra szökött át. A szerb hatóság ekkor Hajdúnak engedélyt adott, hogy a megszállt területet elhagyhassa, s a bányászokat visz- szahívja. Időközben kitört a proletárforradalom, s Hajdú Kun Bélánál jelentkezett, aki azonnal kinevezte a Külügyi Népbiztosság délvidéki biztosának, a Honvédelmi Népbiztosság a kaposvári 44-es Vörös Dandár politikai biztosának, a kormány pedig a főispáni teendők ellátására, Baranya vármegye kormányzótanácsi biztosának. Kaposvár lett így a Dél-Dunántúl központja. A bányászokból és egyéb pécsiekből 7 zászlóaljat állítottak össze. 1919. augusztus 1. után azonban Horthy fehér terroruralma következett, s ékkor Hajdú Gyula Milánóba, majd Bécsbe, végül Dél-Franciaországba emigrált. 1921-ben a Kom- mintern III. Kongresszusán, mint magyar küldött Moszkvában volt. Itt az egyik bizottságban, ahol Lenin volt az elnök, ő látta el a titkári teendőket. Ezután politikai tudományos és irodalmi munkásságot folytatott. A kapitalista gazdasági válságról írott könyve: „Ins Chaos?’’ Bécsben, 1931-ben, majd 8 hónapos tanulmányút után ugyancsak Bécsben, „Russland 1932” című nagy munkája jelent meg. Amíg Klára asszony mosolyogva hozza a feketék s iszogatjuk, szemem a könyvek gerincein söprűzget. Egyszercsak ezt olvasom: Julius Haydu: „Roman der Sonne”, — majd egy másikon akadok meg: Julius Haydu: >yJehovahs geburt”. — Ezek regények Az egyik utópisztikus, 1928-ban írtam, a Nap energiájának felhasználásáról szól, a másik szintén Bécsben, 30-ban jelent meg, a világtörténelem első forradalmárának történetét mondja el. De itt sorakoznak a magyar nyelvű könyvei is, hat vagy hét mű. Mind jogi munka. — A nemzetközi jogról én írtam az első szocialista egyetemi tankönyvet Í951- ben. Eddig még a Szovjetunióban sem volt ilyen. Jelenleg a IV. kiadás van forgalomban. Most kaptam meg érte az Állami Díjat is. E tankönyv honoráriumait raktam össze, s ezt a százezer forintot adtam Pécsnek ajándékul azzal, hogy e pályáéi j alapból a Városi Tanács retorikai pályázatokat írjon ki. Ez úgy lesz, hogy a politikai, történelmi, vagy irodalmi körből kijelölt témából írásban rövid vázlatot kell majd beadni a bizottságnak, melyet a Doktor Sándor művelődési Központ állít fel. E vázlat alapján kapják a pályázók a meghívást, akiknek 30—40 perces szabad előadást kell tartamok. Ezt a pályázatot 1970- ben írják ki először. — S miért éppen a retorika ápolására, fejlesztésére gondolt professzor elvtárs? — 21 éves fiatal joghallgató voltam, amikor a választójogért Pécsett gyűlést tartottunk. A 48-as párt szónoka Justh Gyula volt, a szociáldemokratáké Bokányi Dezső, a helyi szocialistáké pedig én. A gyűlés után a hatvankörüli Justh Gyula melegen gratulált beszédein felépítéséhez, meggyőző erejéhez. Ez a dicséret felért a pécsi Nemzeti Casino 4 arányával, amit mint a pécsi reáliskola tanulója, az önképzőköri pályázaton nyertem. Tudom, milyen nagy ösztönző ereje van a pályázatoknak, s mivel már egy, apósomról, Doktor Sándorról elnevezett helytörténeti pályadíjat létesítettem, úgy éreztem, a magyar nyelv ápolására, az élőszó fejlesztésére ezt az alapítványt is meg kell tennem. Ahogy ülünk hármasban, valahogy úgy nézek fel e 19-es .. nagy harcosokra, ahogy 48-ban Petőfiék nézhettek a francia jakobinusokra ... S mit tanulunk mi most tőlük? Milyen örökséget kell átvennünk a forradalom továbbvitele, a fejlődés érdekében? — Vannak, akik úgy vélik, csak akkor cselekszik az ember okosan, ha a szocializmus építésének mindig azzal a szakaszával ért egyet, ami éppen van, mert erre nem lehet ráfizetni. Okos ember a múltat csak ostorozza, csak bírálja... A gerinctelen lények örülnek, ha ilyen buzdításokkal a csúszó-mászók fajtáját szaporíthatják. Pedig a szólás és a kritika mentül kiterjéd- tebb szabadsága lehet csupán a fejlődés biztosítéka. Éppen ezért is tartom rendkívül fontosnak az élőszó, a beszéd kultúrájának fejlesztését! Csak okulva a múlt idők hibáin és őszintén feltárva azokat, állapíthatjuk, meg, mik a jövő tennivalói. A legelső feladat tehát: intézményesen biztosítandó, hogy a személyi kultusz idején elkövetett' hibák többé elő ne fordulhassanak. A becsületességre kell nevelnünk egymást, emberiességre kell törekednünk, a kapzsiság, tülekedés, egyéni érdekhaj- hászás helyett mindig a szocialista megoldásokat kell keresnünk. Mert ugye előfordul még, hogy a tehetségeket a nagypipájú, keyés- dohányú törtetők elnyomják? Vannak még olyanok nálunk, akik hatalmukat saját kis ügyecskéik előmozdítására használják fel? Akad még egy kis korrupció, megvesztegetés, miegymás? Nos ennek az országnak, ha élni akar, különösen nem mindegy, hogy a munkahelyeken bólogató alakok statisztálnak-e a kiskirályoknak, vagy pedig fellépnek ellenük. Én ezeket a bátrakat, e fellépőket tekinthetem csak szocialistának .... Harcos Ottó Baranyai kastélyok és udvarházak... A MOHÁCSI QIMNÄZIUM Andersen a múlt század közepén egy hajókirándulás alkalmával Mohácson járt. Hála Széchenyi buzgólkodá- sának már gőzhajón érkezett. Mohácson nagyobb társaság szállt partra, hogy a püspöki kastélyban — a mai Kisfaludy Gimnáziumban — megtekintsék Dorfmeister a mohácsi' csatát ábrázoló festményeit. Andersen útközben gondolt egyet és egy borbélyhoz tért be. „A szegény borbélynál — mondja — igazi magyar kép függött, az a fajta, amelyet néhány krajcárért árulnak egy ív papíroson. Két imádkozó angyal lebeg a levegőben, két összefonódott kéz felett: a barátokért. Emellett két ökölbeszorított erős kéz: ellenségek ellen”. Ez a kép a nagy mesemondó szerint jellemzőbb a magyarokra, mint az, amely a püspöki kastélyban látható. A kastélyt Pécs felől tölgyfa erdő rejti, amelynek zöldjét csak az új víztorony és lengyel emlékmű tarkítja, (1526-ban 1600 lengyel vesztette itt életét). Alig ötven méterre előtűnik hazánk egyik legszebb barokk műemléképülete. Már az 1500- as években itt állt a pécsi püspök földszintes nyaraló kastélya. A csata előtti éjszakán ebben hált meg II. Lajos. Mai formáját azonban 1740 körül Berényi Zsigmond által kezdett építkezéskor nyerte, amelyet 1700-as évek végén Eszter- házy Pál fejeztetett be. A tanári-szoba melletti falon latin felírás arról tanúskodik, hogy 1789-ben a püspöki kastély északnak fekvő sarokszobájában töltött egy éjszakát II. József. A folyosón feketehajú lány társul mellém. A közeli kórházban dolgozik — itt érettségizett. Mutatja a tablóképét. A diákok tablói befedik a folyosók falait. Az 1945-öst nem találom. Kiss Béla mohácsi tanár éppen most ünnepelte társaival a 25 éves érettségi találkozót. Két történet maradt leginkább emlékezetes a negyedszázad előtti diákévekből. A nagyobb diákok közül néhá- nyan légoltalmi figyelő szolgálatot teljesítettek itt a gimnáziumban. Dr. Solt Imre. a mohácsi kórház szülészorvosa, dr. Svabik József tüdő szakorvos, dr. Csigi Antal, Osvald János és Kiss Béla voltak éppen szolgálatban. Az udvaron, vagyis inkább a futballpálya közepén egy német légvédelmi állás volt. Egyszercsak egy amerikai repülő tűnt fel, néhányat körözött az iskola felett, majd a kikötőre csapott. Ott egy 42 vagon robbanóanyagot szállító uszálykonvoj, a Hüt- ting nevű román tartályuszály és még néhány más hajó horgonyzott. Ä robbanóanyagot szállító uszályok két szeneshajó közé voltak ékelve. Egyszercsak irtózatos robbanás rázta meg a várost, majd az egész Duna egyetlen lángtengerré .vált. — Ezen az 1944. április 13-i éjszakán könnyen Hirosima sorsára juthatott volna a város — meséli Kiss Béla. Ugyanis a robbanáskor a pilóta azt hitte elérte célját, és abbahagyta a támadást. Pedig csak az olajszállítót találta el. A robbanóanyag két lángoló szeneshajó között még sértetlen volt. A hajósok bátorságának volt köszönhető, hogy kiszabadították az uszályokat és elúsztatták le a folyón. Az égő szeneshajókat pedig a németek elsüllyesztették. Ezután a Gestapo hajtóvadászatot rendezett Mohácson az amerikai kémek után. Mintha megállítottuk volna az éveket, úgy ragadtunk meg a 25 év előtti időkben. Akár kint a levegő. Mozdulatlan minden a déli hőségben. A park rosszul rejt el egy katonát és lányt, pedig ők azt hiszik, senki nem látja őket. Ebből az ablakból lesték vaddisznónak becézett tanárukat is a diákok. Amikor a fák közül előtűnt: jön a vaddisznó — kiáltással szaladtak a helyükre. Lent az utcán SS-század vonult. A németek magukra vették, és szuronyt szegezve rohantak az épületbe. A tanárokon követelték a tettest, s tizedeléssel fenyegették az iskolát Végülis Du- namenti Miklós — ma mohácsi plébános — jelentkezett. Azt mondják, ő biztos nem volt a kiabálók között. A tiszt összpofozta, és meg- békülve kivonult a gimná- . ziumból. A történet legenda lett, mint ahogy az épület alatti alagutakról sem feledkeznek meg. Mondják az egyik a volt Vesztergombi kocsma udvaránál ért véget, a másik néhány éve a közeli általános iskola udvarában rogyott be. Megint mások azt mesélik a futballpálya helyén folyt a kis-Dunaág. Az alagút annak partjára vezetett. Az azonban biztos, hogy kétfelé ágazó hatalmas pince húzódik az épület alatt, látnivaló azonban benne nem sok akad. A tanáriban" egy farmer- nadrágos fiú jön elkésve az érettségi bizonyítványért és jutalomkönyvért. Gondolom keveset tudhat az iskola történetéről, talán még a tanár sem.. . Tévedtem. A tanár úr — fizika szakos lehet, mert a szertárból jött ki — fejből mondja a falon látható latinnyelvű oklevél szövegét Erdőhelyi Kálmán pécsi tanár kitűnő fordításában. Rét voltam, s Lajosunk a király tett veszve híressé. Most palota, püspöki lak vagyok én. Itt tértél ugyanis József császár nyugovóra Örökös kegyuram vagy te azóta nekem Hm. Talán inkább a diák, aki most kapta a bizonyítványt, vagy a régiek: dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Duna- menti Miklós, Kati és az a kisfiú is, akit most segített világra dr. Solt Imre, a rég: diák. Lombosi Jenő Köztársaság tér! csendélet Erb János (elvétel»
