Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

Heti jegyzetünk A győztes: a labdarúgás A veterán Uwe Seeler, az NSZK csapatkapitánya je­gyezte meg az Olaszország— NSZK mérkőzés után — amelyet minden bizonnyal a legnagyobb futballcsaták kö­zött jegyez :majd íel a sport­történteiéin, — hogy a mér­kőzésnek egy igazi győztese volt, a labdarúgás. Talán megkockáztathatj uk: a világ­bajnokság tulajdonképpeni győztese- is a labdarúgás. A négy évvel korábbi, angliai Világbajnokság után egy kicsit • mindenütt temet­ték a labdarúgást. Feljegyez­ték, hogy a legparádésabb mérkőzés a Brazília—Ma­gyarország .találkozó volt, de azután már csak a jobban „birkózó” csapatok tudtak továbbjutni a négy közé és a döntőbe. A futball, a já­ték, a váratlan húzások és szellemes megoldások szép­ségét vélték sokan legyőzött- nek, a művészetet látták alulmaradni a tökéletes ipa­rosmunkával szemben. Nos, Mexikóban feltámadt a fut­ball. A kiszámíthatatlan já­ték, a művészetté fejlesztett labdarúgás, és alulmaradtak azok a csapatok, amelyek csak a „hajtásban”, a ke­ménységben, az unalmassá- gig begyakorolt rendszerek­ben vélték megtalálni a si­kerek kulcsát. A legjobb négy között vég­zett csapatok példája azt bi­zonyítja, hogy csak a sok­oldalúan képzett, hatalmas munkabírású játékosokkal és kitűnő kapusokkal rendelke­ző együttesek kerülhetnek a világ élvonalába. Tovább bő­vült a csapatok szellemi tár­háza is. A klasszikus táma­dó és védő fogalma is las­san a játékos fogalmává ol­vad. Hiszen láthattuk Schnel- lingert a középcsatár poszt­ján egyenlítő gólt lőni, és Rivát, az olaszok világklasz- szis csatárát a tizenhatoson belül védekezni, és nem vé­letlen, hogy a Burgnich, ez a ragyogó védőjátékos is ott található a góllövők között. Mindehhez persze olyan erőn­lét is kell, amilyent a ko­rábbi időszakok klasszi­saitól követelni sem mertek az edzők. A világbajnokság végső ki­menetelét csak ma éjszaka tudjuk meg. A brazilok, vagy az olaszok végleg haza­viszik a Rimet kupát. De a világbajnokság tanulságait nyilván már mindenütt elem­zik a szakemberek — és nem szakemberek egyaránt. Tanulnivalója a magyar labdarúgásnak is rengeteg van. Talán még több is, mint amennyi a Marseille utáni viták során felmerült. És mindenekelőtt generális problémáink megoldására kellene összpontosítani. A világbajnokság eddig látott mérkőzései is bizonyítják, hogy a világ élvonalába csak szuper erőnléttel lehet beke­rülni ismét. Nem lehet a véletlen játéka az sem, hogy azok a nemzeti válo­gatottak játszották a fősze­repeket, ahol a nemzeti baj­nokság is rendkívül kiegyen­súlyozott, és hétről hétre kemény erőfeszítésekre kény­szeríti a játékosokat. Nem egy profizmus—amatőrizmus vita kedvéért, de meg kell jegyezni, hogy a legjobb négy közé jutott csapat kizárólag profi játékosokból kerül ki. De ez végül is nem való­színű, hogy főkérdés. Annál iskább az, hogy a legjobbak cserepadjain is klasszisok ültek, és szinte nincs gyenge pont a csapatokban. A legtanulságosabb az ola­szok példája. Négy éve nem jutottak a legjobb nyolc kö­zé. Ma a döntőben láthatjuk őket. — Olyan mérkőzésen győztek az NSZK ellen, ami­ről még sokáig beszélnek, akik láthatták. Bárcsak a magyar labdarúgás is fejlőd­ne ennyit a következő világ- bajnokságig ... — K — KK-döntő a Fáy utcában Vasas—Inter Bratislava 4:1 (1:0) Fáy utca, 15 000 néző, v: Schiller (osztrák). Góllövő: Farkas (2), Pus­kás, Müller, illetve Solin. Már az első negyedórában nagy helyzetek akadtak a két kapu előtt. A 13. perc­ben Puskás beadását Müller kapu fölé fejelte. A 14. perc­ben Tóth Bálint egyedül tört be a 16-osra, de elha­markodottan az oldalhálót találta el. A várakozáson aluli játékot hozott az első negyedóra. A 25. percben Krnác veszélyes lövése az oldalhálóban kötött ki. Egy­re sűrűbben harsant fel a füttyszó a közönség sorai­ban: a Vasas egy lesgólon (Puskás) kívül nem tudott többet nyújtani. A 44. perc­ben az Inter gólra növelte előnyét: az előretörő Solin a tétovázó védelem mellett 20 méterről laposan a háló­ba talált (1:0.) A 48. percben mintaszerű támadás végén Farkas le­rázta védőjét, laposan a baloldalra játszott és a be­robbanó Puskás ügyesen perdített a kapuba. (1:1) A 79. percben a nagyszámú szurkolótábor óriási örömére a Vasas átvette a vezetést. Baloldali beadás után a kapu előtti kavarodásból Farkas emelkedett a legma­gasabbra és fejese a kapus kezét érintve hullott a há­lóba (2:1). A 82. percben Farkas indítására Müller csapott rá és néhány lépés után óriási erővel lőtt a há­lóba (3:1). A 86. percben már negyedszer kotorta ki Majté- nyi kapus a hálóból a lab­dát. Farkas jó csellel lerázta védőjét, egyedül tört a ka­pura, elfektette a kapust is, majd elegánsan a hálóba emelt. (4:1) A 4:l-es győzelemmel és 5:3-as összgólaránnyal ötöd­ikben nyerte el a Vasas a Közép-Európai Kupát. Pécsi Dózsa—Komló 3:2 (1:1) LABDARUGÓ NB L B A labdarúgó bajnokság NB I. B osztályban szombaton a helyosztók visszavágóját bonyolították le. Eredmények: Pécsi Bányász—FÖSPED Szállítók 2:2 (2:0). Szőnyi út. 1600 néző. Ve­zette: Zsolt. Góllövök: Palkovics L és Bencsik, illetve Túrái és Ma­gyarosi. A 73. percben egyenlített a Szállítók, • ettől kezdve komolytalanná vált a játék. LABDARUGÓ NB HL PVSK—Pécsi Helyiipari 3:1 (0:1), PVSK pálya, 300 néző. V.: Sümegi. Góllövők: Balázs II. , Balázs I, Mihály, illetve Harsányt Mai sportműsor Labdarúgás: NB EL mérkőzé­sek: Pécsi BTC—Pápai Textiles, BTC pálya, 10.00, NB HL mér­kőzések: PEAC—Bajai Vasas, If­júsági stadion, 10.00, Honvéd Steinmetz SE—Lábodl MEDOSZ, Erőmű pálya, 10.00, megyebaj­noki mérkőzés: Mágocs—Pécsi Kinizsi, Mágocs, 15.30, helyosztó mérkőzés első fordulója az el­sőségért: Siklós—Pécsi Porcelán- gyár, Siklós, 10.00. Kézilabda: NB L B mérkőzés: Komlói Bányász—Székesfehér­vári MÁV Előre, férfiak. Komló, 10.00, NB n. mérkőzések: Pécsi Kesztyűgyár—Bp. Gamma, fér­fiak, PVSK pálya, 10.00, Pécsi Tanárképző—Győri Richards, nők, Tanárképző Főiskola 9.00, Pécsi Porcelángyár—Zalai Kő­olaj, nők, porcelángyári pálya, 10.00. Kosárlabda: Zrínyi Kupa be­fejező mérkőzései Szigetváron: Bp. Spartacus—Vojvodina, nők, 15.00, Olimpia Poznan—Sziget­vári ÁFÉSZ, nők, 16.30. Röplabda: NB n. mérkőzés: Komlói Bányász-*Zirc-Dudari Bá­nyász, férfiak. Komló,' 10.00, Üszás: Területi gyermek se­regszemle befejező versenyei, Balokányi fürdő 9.00. Bajnokot avattak Üjmecsekalján Pécsi Ércbányász—Bauxit­bányász 2:0 (2:0), Pécs, 800 néző. V.: Nagy G. — Pécs: Doszpod — Bendes, Péhl, Farkas I., Borovácz, Fekete, Györkő dr., Szabó (Csőre, Strasz), Vincze, Farkas II., Lieber. Edző: Galgóczi Ottó. Buxitbányász: Boros (Farkas) — Csábi, Kaszás, Szandi, Tu­lok I., Dalnoki, László II., Hegedűs (Pálfi), Kutasi, Für és Budai. Ed zó: Kőmíves Rudolf. A vendégcsapat nem kész­tette komoly erőbedobásra a pécsi együttest. Ennek elle­nére az első félidőben több formás támadást vezettek és Fekete, valamint Lieber ré­vén látványos gólokat is sze­reztek. A második félidőben igen könnyedén vette a já­tékot az Ércbányász, főleg csatárait választották el köny- nyedén a labdától, így a ven­dégek is kezdeményeztek né­hány támadást. Végered­ményben közepes teljesít­ménnyel, de biztosan győ­zött a Pécsi Ércbányász és ezzel, remek sorozat után, nyerte el a bajnoki címet az NB II. nyugati csoport­jában. A csapatból ezúttal Bendes, Péhl és Borovácz játszottak átlagon felüL TENISZ NB IL Pécsi Spartacus—Balaton- boglári MEDOSZ 7:2, férfi mérkőzés, Balokányi pályák. Pécsi győztesek: Béta, Ba- ricz, Káplán, Cserta, Kar- lóczy, valamint a Bóta—Ba­ri ez, Káplán—Cserta párosok. A PÉCSI HARKÁNYBAN 150 négyszögöle« KESZTYŰGYÁR KÖZPONTI ÜZEME A alapterületen kesztyű­3 yíkendház szabász BERENDEZÉSSEL, átképzős ANGOL WC-VEL, ZUHANYOZÓVAL, tanfolyamot SAJAT 1970. Július 1-vel beindítja. KÜTTAL, Átképzési idő: 6 hónap üdülésre alkalmas állapot­ban azonnali átvételi le­hetőséggel ELADÓ havi 1000,— Ft fizetés, betanulás után darab- bérezés, 20—40 éves korú férfiak jelentkezé­sét várjuk. PANNÓNIA Cim: SÖRGYÁR, Péci Pécs, Vince a. 11—29. szám. MB L barátságos labdarú­gó-mérkőzés, Komló, 300 néző. V: Király. A sok gól ellenére sem volt jó a játék. Kemény belemenések tarkí­tották a mérkőzést. Az in- diszponált Király játékveze­tőnek nem sikerült minden szabálytalanságot megtorolni. Különben az első gól 31 percet váratott magára, ek­kor a Komló szerzett veze­tést Juhász révén. Tíz perc­cel később Köves egyenlített, majd szünet után gyors for­dulatot vett a küzdelem. Bérezési és Daka góljaival a Dózsa elhúzott és a Bányász­nak minden erejére szükség volt, hogy szépítsen (Mer- czel): 3:2. A Komlói Bányász labda­rúgói szerdán a Pécsi Érc­bányásszal játszanak MNK mérkőzést, majd június 29- től július 7-ig szabadságot kapnak a játékosok. Ekkor megkezdődik az őszi idény­re való felkészülés, amely­nek egyik állomása lesz a kéthetes szovjetunióbeli út. A Bányász együttes Ívovi labdarúgók meghívásának tesznek eleget. A keretben egyébként nincs változás a Komlónál. *** «370 (MDUmti VB. Olaszország vagy Brazüia? Ez a legnagyobb érdeklődéssel kí­sért kérdés 24 órával az 1970. évi labdarúgó világbajnokság döntője előtt természetesen nem­csak Mexikóvárosban, hanem az egész világon. A vasárnapi vb döntő végeredményben két csa­pat „rehabilitációjának”- tekint­hető. Legutóbb ugyanis. 1966- ban Brazília Angliában megle­hetősen „leégett”, hiszen abban a csoportban lett csak har­madik, amelyben Portugália és Magyarország jutott tovább az elődöntőbe. A másik, Olaszor­szág, amely ugyanekkor — a vb legnagyobb meglepetéseként a Koreai NDK-tól elszenvedett l:0-ás vereséggel mondott bú­csút a további küzdelmeknek. Olaszország, amefly most har­madszor pályázik a Rímet ku­pára, először 1934-ben nyert vi­lágbajnokságot — hosszabbítás­ban 2:l-re legyőzte Csehszlová­kiát. Az azz úrik akkori válo­gatottja így festett: Combi — Monzaglio. Allemandi — Ferra­ris, Monti — Bertolini, Gulata, Meazza, Schiavi, Ferrari, Orsi. A két olasz gólt Orsi éa Schia­vi lőtte. Négy évvel később újra világ­bajnok lett az olasz csapat, 4:2- re nyert Magyarország ellen. Coláussi és Piola volt a két-két góllövő. Illetve magyar részről Titkos és Sáros! talált a hálóba. Az összeállítások ezek voltak: Olaszország: Olivieri — Főni, Rava — Serantoni, Andreolo, Locatelli — Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, ColausL Magyarország: Szabó A. — Polgár. Bíró, Szalai A., Szűcs Gy., Lázár — Sas, Vincze, Sá­rost, Zsengellér, Titkos, A nagy rivális, Brazília, elő­ször 1950-ben Rio de Janeiró- ban volt a vb döntő résztvevője, de ekkor még nem tudott nyer­ni, mert a négyes körmérkő­zés eredményei alapján az 5 pontos Uruguay mögött 4 ponttal második volt. 1958-ban viszont Stockholmban a futball-történelem kiemelke­dő sikerét érték el azzal, hogy az európai kontinensen egy másik kontinens csapata szerez­te meg a világbajnoki címet. És ezután négy évvel később, 1962-ben Santiago de Chilében ismét a brazil ll állhatott fel a dobogó legfelső fokára, mi­után a döntőben 3:1-re verte Csehszlovákiát. * Tekintve, hogy a két ország közül valamelyik mint a vb harmadik győztese véglegesen elnyeri a francia Jules Rimet által 40 évvel ezelőtt felajánlott 1800 grammos aranytrófeát, már­is megindult a harc azért, hogy a jövőben milyen kupáért ke­rüljenek majd sorra a világ- bajnoki küzdelmek. A FIFA végrehajtó bizottsága legutóbb megtartott 3 órás ülésén ezzel a kérdéssel foglalkozott. A hiva­talos nyilatkozatot a megbeszé­lésről nem adtak ki. de a ki- szivárgott hírek szerint az is lehet, hogy Mexikó és Brazília közül döntenek majd. Mexikó a mostani, 9. labdarúgó világbaj­nokság rendezője ugyanis már Most következnek a nagy erőpróbák A kerékpárosok reményei Pár napja, érdekes képet találtam a fényképalbumom­ban. Ki tudja, mikor és ki tudja, hogyan keveredett oda? Pécs, Hal tér, nagy tö­meg a járdákon, egy kerék­párverseny befutója, a sötét- mezes mintegy harminc cen­tivel előzi meg a világos trikóst. Ezúttal nemcsak blokkot, de a képet is vit­tem a találkozóra, Dévai Já­noshoz. — Tudja • hány éves ez a felvétel? — Régi. — Kereken tíz! Itt nyer­tem a Budapest—Pécs ver­senyt — amint látni — pár arasszal csak Megyerdi előtt. Izgalmas, szép verseny volt. Kétszer is leszakadtam, fel­kiabáltak az élbolyig, aztán itt a laktanyánál ráhajtot­tam. Élmények, emlékek — pa­naszok röpködnek itt a ke­rékpárműhelyben. A pima­szok alátámasztására ki­nyit egy naplószerű füzetet. Számol. — Három éve ötvennégy, két éve ötvenkét fiatal je­lentkezett a szakosztályba. Ma már egyetlenegy sincs közülük! Idén januárban ti­zennyolcán kaptak az újak közül kerékpárt Négyen ma­radtak. Mivel lehetne fana­tizálni ezeket a fiatalokat? Kimegyek az országúira egy jelentkezővel, hogy meg­nézzem, mit tud. Hát kérem, olyan domb előtt leszáll, ahol a hetven éves öreg pa­rasztbácsik megerőltetés nél­kül felkarikáznak. Nézem, ahogy méltatlan­kodik és zsörtölődik az is­meretlen fiatalok puhánysá- gán. Alig múlt harminc, de büszkén meséli, hogy a fiúk egy-egy nagyobb verseny után újabb ősz hajszálakat fedeznek fel a füle mögött. Szívós, kemény, erős akaratú versenyző volt, de mint min­den edzőt, most őt is meg­kínozzák az izgalmak. — Vasárnap hány fehér hajszálra számít? — Dunaharasztiban rajto­lunk a száz kilométeres or­szágúti csapatbajnokságon. Tavaly a junioroknál mi let­tünk az országos bajnokok, abból a csapatból van, aki abbahagyta, van, aki a fel­nőtt osztályba lépett — így csak bronzéremre számí­tunk, a serdülőknél szintén. Kicsit idegesítő: az elmúlt évben kilenc bajnokságot nyertünk, idén pedig még csak a Rajnai Gyuri bronz­érme van, az egyenkénti in- dításos bajnokságon szerez­te. Pedig változatlanul sokat dolgoztunk. Igaz, a bajnok­ságok nagy része még hátra van és az is igaz, hogy az éremgyűjtők közül hárman — Mészáros, Horváth és Ké­ménél! — abbahagyták a sportolást. — De még maradtak azért bőven — vetem közbe — többek között a két váloga­tott kerettag is! — Rajnai és Hirth jövő szombaton indul Berlinbe, a szocialista országok világ- bajnoki felkészülését szolgáló Olimpiai Kupára. Mindhá­rom fordulót más országban tartják. Ha megfutnák a szintidőt, ott lehetnek augusztusban az angliai vi­lágbajnokságon. — Akkor pedig a Mecsek Kupán nem vallanánk szé­gyent. Igaz? — Igen, ha rajtolhatnának a világbajnokságon, az egy­ben azt is jelentené, hogy kitűnő formában vannak. Ebben az esetben a nemrég leszerelt Gyulaival — erős csapat képviselné Pécset a Mecsek Kupán. a. Y. felajánlott egy értékes tisztelet­dijat, amelyet Azték kupának szándékoznak nevezni. A brazi­lok viszont már 1966-ban fog­lalkoztak az új kupa kiírásá­nak gondolatával, amikor úgy vélték, hogy harmadszori győz­tesként már akkor magukkal viszik. Ennek a neve »Pelé ku­pa” lenne. Ezzel szemben viszont dr<, Helmut Kaeser, a FIFA svájci főtitkára a DP A nyugatnémet hírügynökség tudósítójának ki­jelentette. hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség is fel akar ajánlani egy trófeát a következő világbajnoki küzdelmekre, még­pedig Stanley Rous kupa néven, * A világbajnoki döntő két csa­patának kapitánya már közölte a várható összeállításokat. Érde­kes, hogy Valcareggi ismét Más­zol ával kezd s Riverát csak tar­taléknak jelölte. Zagalo megszo­kott együttesét küldi pályára. Olaszország : Albertosi — Burgnich, Rosato, Cera, Facchetti — Mazzola, (Rivera), de Sisti, Bertini — Domenghini, Ríva, Bo- ninsegna. Brazília: Fettx — Carlos Al­berto, Brito, Piazza, Everaldo — Clodoaldo, Gerson, Rivelino — Jairzinho, Tostao, Pele, Az olaszok kapitánya több mint 50-szeres válogatott Giacinto Facchetti pénteken még panasz­kodott, hogy nemcsak ő, de az egész csapat fáradt: — Nagyon sokat kivett belő­lünk az NSZK elleni 120 perc — mondta. — Vasárnapig csak ki­pihenjük magunkat... Második­nál rosszabbak nem lehetünk, s ez megnyugtató dolog. Jósolni számszerű tippet adni nem aka­rok. Szerintem 50—50 százalék a két csapat esélye. Sok függ attól, hogy ki bírja majd jobban az utolsó negyedórát, vagy eset­leg a hosszabbítást. A brazilok pénteken délután 70 perces edzést tartottak — nagy közönség előtt, ötven percen át kondíció gyakorlatok szerepeltek a műsoron. Időnként úgy tűnt, mintha szambáztak volna a já­tékosok. A labdás edzés 20 per­cen át tartott. Ennek során Pelé, Jairzinho, Tostao és Clodoaldo kört alkottak s pergő ritmusban 15—20 méterről passzolgattak egymásnak. Igen jó volt a hangulat a csa­patban : — Egy cseppet sem vagyunk fáradtak, s úgy érzem, hogy ilyen jó még sohasem volt a szellem a csapatban — mondta az újságíróknak Jairzinho. — Nem becsüljük le ellenfelünket; hiszen világhírű csapatot alkot­nak Riváék, de érzésem szerint mi vagyunk az esélyesek. Visz- sza fogjuk hozni a kupát Euró­pából — és végleg. A szabadnapokon az újságírók azzal szórakoznak, hogy összeál­lítják a világbajnokság váloga­tott csapatát. A legújabb válo­gatást az UPI munkatársai vé­gezték: itt a csapatuk: Banks (angol) — Burgnich (olasz), Sesztemyov (szovjet), Moore (angol), Facchetti (olasz? — Beckenbauer (NSZK), Gerson (brazil), Pelé (brazil) — Jairzinho (brazil), Müller (NSZK), Riva (olasz). Jó kis együttes, s ami még Jobb: lehet vitatkozni. A pénteki kacsa. Ügy látszik, hogy minden nap meghozza a maga légbőlkapott szenzációját, a „kacsát”. A pénteki kacsa: Pelé az ed­zésen súlyos sérülést szenvedett, nem játszhat a döntőn. Ez a ka­csa hamarabb kimúlt, mint a csütörtöki, amely teljesen alap­talanul azt állította, hogy Riva doppingszert használt. Zagalo mindenkit megnyugtatott: Pelé teljesen egészséges. A múlt az olaszok mellett szól. Eddig négy alkalommal találko­zott egymással a brazil és az olasz válogatott. Egyszer világ­bajnoki mérkőzésen, háromszor barátságos találkozón: 1938-ban Marseilleben: Olasz­ország—Brazília 2:1, elődöntő volt. Ezt követően a döntőben Olaszország 4:2-re verte Magyar- országot. 1956-ban Milánóban: Olaszország —Brazília 3:0. 1956-ban Rio de Janeiroban: Brazília—Olaszország 2:0. 1963-ban Milánóban: Olaszország Brazília 3:0. A győzelmi arány 3:1, a gól­arány 8:3 az azzurrik javára. Mikor ezt egy újságíró meg­említette Pelének, a „futball- király” így vélekedett: ezt a' döntőt vasárnap játsszuk és nem a múltban. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom