Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
Ara: 80 fillé' Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XXVII,évfolyam, 129,sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanácsi lapja iwo. június 4., csütörtök Mindenki fontos E lkeseredett hangú levelet küldött szerkesztőségünk- címére Nagy László, a XIV-es Autójavító Vállalat gyártmánytechnológusa, pedig sem sérelem, sem hátrányos megkülönböztetés nem érte. Pontosabban: nem őt érte. Közel száz soros levele egy újító *r— nevezetesen Csizmadia Ottó — védelmében íródott, aki tavaly nem kevesebb, mint tíz javaslattal kereste fel az illetékeseket, s akinek ötletei nyomán már számos hasznos változtatást vezettek be a műhelyekben. Nos, ez az ember a közelmúltban újabb újítási javaslattal állt elő, fogadtatása azonban — enyhén szólva — barátságtalan volt. „Április egyik munkanapján arra lettünk figyelmesek, hogy a normás igen dühbe gurul. — Csizmadiát emlegette, aki már megint újított, s akinek már értésére adták: a munkás azért van, hogy dolgozzon... Ekkor lépett be a személyzetis, akinek elég volt meghallania a nevet, meg azt, hogy újítás. Csapott egyet a kezével, majd így vigasztalta dühöngő kollegáját: „ne félj, majd lapátra tesszük . ..” Nem nagy ügy, tudom, a levélből áradó 1 keserűség azonban azzá teszi. Ezt érdemli egy ember, aki egész életében becsülettel dolgozott? Ezt érdemli, aki jobbat akar? — Hát ilyen gazdagok vagyunk? Az újítómozgalom, meljP nem is olyan régen még tömegmozgalom volt, s amely felbecsülhetetlen értékű haszonnal járt —, ma halott, vagy legalábbis tetszhalott. A beadott javaslatok és elfogadott megoldások száma minden üzemben a mélypontra zuhant, s hiába az illetékesek — Találmányi Hivatal, szakszervezetek —, minden erőfeszítése. Bizottságok kutatják, mi lehet e közöny oka, s bár a minimálisra zsugorodott újítási adatok mögött valóban van néhány nyitott pénzügyi, értékesítési kérdés is, a végső magyarázat sokkal bonyolultabb — vagy ha úgy tetszik: sokkal egyszerűbb — ezeknél, s a fentihez hasonló történetekig vezethető vissza. Az újítók nem érzik, hogy szükség van rájuk. Üzemeink többségében, mintha egy láthatatlan választó vonalat húztak volna a különböző beosztású emberek ‘ közé. A te dolgod ez, ne törődj hát mással... Ilyen gazdagok vagyunk? — kérdezi a levélíró, egyetlen mondatkába sűrítve keserűségét és a problematika egész lényegét. Üzemeink, gyáraink túlnyomó többsége régi, s az újabbak se azok a kimondottan korszerűek, hisz náluk még ma is annyi ideig tart egy-egy beruházási elképzelés megvalósítása, mint másutt az amortizáció. A termelés ütemének lanyhulása, a termelékenység stagnálása közismert tény, mint ahogy az is az, hogy kimagasló termelési és termelékenységi eredményeket többnyire csak korszerű eszközök és korszerű termelési elvek alkalmazásával lehet elérni. De a legújabb gép, a legkorszerűbb eszköz is korszerűtlenné lesz, ha „magára hagyjuk”, ha a fejlesztés, fia az élethez, illetve az igényekhez való igazítás nem folyamatos. így hát eljutottunk ismét az újítókhoz, illetve a helyi erők és .helyi adottságok maximális kihasználásának problematikájához, mert az újítások kérdése tulajdonképpen csak Vtazkérdés. Egy japán interjúban olvasom : a világ leghatalmasabb és legkorszerűbb elektrotechnikai gyárában ötletládát helyeztek el. S ugyanitt: a dolgozók túlnyomó többsége alacsony iskolázottságé, betanított munkás. A látszólagos ellentmondás már-már mosolyra lisztet, de egy következő mondat mindent megmagyaráz: a legfontosabb célkitűzésünk, elérni, hogy az emberek jól érezzék magukat gépük mel lett, s ezáltal a lehető leg nagyobb teljesítményeket produkálják. Az oly sokszor és könnyelműen használt érv tehát, mely szerint modern világunkban már nincs, nem lehet szerepe az egyszerű emberek ötleteinek, újításainak — nem egyéb frázisnál. Aki dolgozik, az tapasztal, s aki tapasztal, az nagyon sokszor arra is rájön: hogy lehetne még egy kicsit jobb, még egy kicsit könnyebb. Szinte minden vezető panaszkodik: csak a követelmények nőnek. — S nagyon sok helyen panaszkodnak az emberek is (bármilyen végzettségűek, beosztásúak is legyenek): ha így megy tovább, nem leszek több, mint egy csavar egy hatalmas, döcögő gépben... A kígyó tehát bekapta a farkát. Míg egyfelől lehetőségeink, a rendelkezésre álló erőforrások szükségessége miatt siránkozunk, a másik oldalon egyre erősödik az érzés: nem számítanak rám, nem használnak ki eléggé. A forintcentrikus szemlélet, mely sajnos, életünk minden területén erősödőben van, a termelés, a műszaki fejlesztés terén már-már egyedül uralkodóvá lett, s ennek veszélyei felmérhetetlenek. H elyi lehetőségek. Az új gazdasági mechanizmus felszínre dobta ezt a szót — használjuk is eleget, de mintha ez a két szó valamiféle kampányt takarna: hol nekirugaszkodunk a „helyi lehetőségek kiaknázásának” — hol meg eszünkbe se jutnak. Még egyszer hangsúlyozom : műszaki újítómunka csak egy az ezernyi lehetőség közül. Elfekvő gépek, rosszul szervezett szalagok, gazdaságtalanul kihasznált munkacsarnokok, meggondolatlanul kijelölt szállítási útvonalak — megszüntetésük egy-egy lépés lehetne ejőre. De a helyi lehetőségek 'tárháza persze még ezzel sem merült ki. Sokat beszélünk a műszaki kapacitásról, kevesebbet a szellemiről, pedig óriási kapacitásaink vannak, s óriási a kihasználatlanság is. Minden mérnök, aki legyártásra váró pótalkatrészek terveit másolja, s minden technikus, aki naphosz- szat táblázatokat rajzol, ráfizetés. Aki ezt eltűri, aki ezt jónak találja, hihetetlenül könnyelmű, s megbocsáthatatlanul pazarló. Pontosan ki lehetne mutatni, hogy egy-egy konkrét helyen mennyi az így okozott kár, de ez legfeljebb csak kiegészítő adat lenne. Mert a legfőbb kár magában az emberben, az érintett mérnökben, technikusban, a munkásban keletkezik, aki hisz a saját tudásában, büszke képességeire, s szeretne a maga lehetőségein belül valami nagyot tenni. Az emberek, a legkisebb beosztásúak is, fontosnak érzik magukat, s fontosak is. A korszerű, hatékony iparhoz pénz kell, sok pénz, — ezt nem vitatom, de ha csak ezt látjuk, sohasem lesz hatékony iparunk... Békés Sándor Tito fogadta miniszterelnökünket A tartalomból Peru: 35 ezer halott (2 oldal) Mit javasolnak a lakásszövetkezetek? (3. oldal) Segítség az árvízkárosultaknak (4. oldal) I egyverbarátok fesztiválja (5. oldal) Egymillió kilométer A Szojuz 9. utasai jól érzik magukat Belgrádban megkezdődtek a hivatalos magyar—jugoszláv tárgyalások. A képen: a küldöttségek a tárgyalóasztalnál. Balról Fock Jenő magyar, jobbról Mitja Ribicsics jugoszláv miniszterelnök. B e 1 g r á d : Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök és felesége szerda délelőtt belgrádi rezidenciáján fogadta Fock Jenőt, a Forradalmi, Munkás- Paraszt Kormány elnökét és feleségét. A találkozón jelen volt Bíró József külkereskedelmi miniszter, Gyenes András külügyminiszter-helyettes, valamint Marjai József, hazánk belgrádi nagykövete és felesége. Jugoszláv részről az eszmecserén részt vett Mitja Ribicsics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke és felesége, Mirko Tepavac külügymi- j niszter és felesége, Nagy Fe- I renc, a Szövetségi Végrehaj- I tó Tanács tagja, a Magyar— Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság , jugoszláv tagozatának elnöke, Géza Tikvicki budapesti jugoszláv nagykövet és felesége, valamint Milos Malevszki, a köz- társasági elnök külpolitikai tanácsosa. Fock Jenő és kísérete szerdán délután látogatást tett Belgrád egyik legjelentősebb tudományos-kutató intézményében, a Mihailo Pupir Automatizálási és Távközlési Intézetben, majd késő délután, az új belgrádi kor- mánypalotábah folytatódtak a magyar és a jugoszláv kormányfő hivatalos tárgyalásai. Moszkva : A Szojuz 9. szovjet űrhajó eddig mintegy egymillió kilométert tett meg. Utasai sikeresen teljesítik a kitűzött programot. A Szojuz 9. minden készüléke és berendezése megbízhatóan működik. Űrrepülése második napjának befejező szakaszán rá- dióösszeköttetést létesítettek a Szojuz 9-cel. Az űrhajósok jelentették, hogy zivatarokat figyeltek meg, tanulmányozzák az északi- és a déli sarkvidék jégmezőit, fényképfelvételeket készítettek, a Földről alkonyat idején, vizsgálták a földi légkör felső rétegeinek állapotát. Kipróbálták az űrhajó új berendezését, különleges testedzési gyakorlatokát végeztek. A Szojuzokkal hosszú időszakon át végzendő terjedelmes űrkutatási programnak végső célja: tartósan földkörüli pályán keringő űrállomások létrehozása a Föld légkörének, a világrészek és óceánok életének állandó megfigyelése, valamint csillagászati vizsgálatok céljából. A Szojuz 9. programja lehetővé teszi annak értékelését, milyen pontosan tudnak manőverezni a kozmikus szerkezetek, ha az űrhajós maga irányítja azokat. Szerdán este a moszkvai tv-ben újból jelentkezett a kozmovízió. Az adás riportere Szevasztyjanov volt, a Szojuz 9. kozmonautája. Televíziós kamerájának segítségével bemutatta az űrhajó „belvilágát”. Az apadás ellenére Szeged még mindig nehés helyseiben Az utóbbi 24 órában a Szamos és a Kraszna völgyében kiáradt vízből több mint 10 millió köbméter vizet vezettek le, s így újabb 1000 holdnyi területet víztelenítettek. A „szárazra” került területeken dolgozó kúttisztító brigádok eddig 85 kutat hoztak rendbe, s a korábban a helyszínre irányított vízszállító tartálykocsikkal együtt 43 község egészséges ivóvíz ellátásáról gondoskodtak. Szerdán megérkezett Csehszlovákiából 6 víztisztító berendezés, amelyet előreláthatóan csütörtökön és pénteken üzembe helyeznek és tovább javítják az árvíz sújtotta területek ivóvíz ellátását. A Tisza felső szakaszán nagy ütemben gyűjtik össze az árvédelmi anyagokat is. A Nyíregyházi, a Miskolci és a Debreceni Vízügyi Igazgatóság eddig 550 000 homokzsákot. 47 000 négyzetméter műanyagfóliát „szerelt le” a töltésekről, s az anyagot továbbította Szegedre. A Tisza árhullámának tetőzésétől szerda délutánig Szolnoknál 13 és Szegednél 18 centiméterrel apadt a folyó, de e két helyen a vízszint 2, illetve 24 centiméterrel még mindig meghaladja az 1932. évi maximumot. Így az apadás ellenére is válságos a helyzet, továbbra is nagy erőkkel kell védeni, őrizni a gátakat, amelyek a tartós megterhelés miatt már sok helyen átáztak, s gyakori a töltések mellett felfakadó víz és buzgár. Szeged térségében nagy erővel folytatták a lokalizációs gátak építését. Szerdán megkezdték Hódmezővásárhely körgátjának megerősítését is. A jugoszláv vízügyi és államigazgatási szervek hozzájárulásával a határ mentén közösen építenek egy lokalizációs töltést- mintegy 2000 köbméternyi földből. fl MÁV pécsi igazgatóságának idei tervéből Néo yszázkilenemillió torint műszaki fejlesztésre ' Az új közlekedéspolitikai koncepció jegyében idén rekordmagasságot ér el az a beruházási összeg, amelyet a MÁV Pécsi Igazgatósága műszaki fejlesztési célokra fordít. A rendelkezésre álló 409 millió forint beruházási hitelből 270 millió forintot a vasútvonalak, hidak korszerűsítésére fordítanak. Ebben is első helyen szerepel a Szabad- battyán—Murakeresztur közötti -vonalszakasz. A balatoni vasútvonalon fokozatosan kiépítik a kettős sínpárt, a pályatestet alkalmassá teszik a nagysebességű vonatok közlekedésére, számos állomást építenek át, aluljárókat létesítenek és az egész vonalon felszerelik a legkorszerűbb „BETON K.OZPONT“ Mohácson ■ „Betonközpontot” létesített a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat Mohácson a Duna partján. A betonközpontban két darab 500 literes betonkeverőgépet és egy kavicsadagolót helyeztek el. A keverőtelep tegnap kezdte meg az üzemelést. Egyelőre csak egy gép működik, melynek termelését a sátorhelyi sertéskombinát építéséhez szállítják. Egy hónapon belül mindkét lengyel keverőgép megkezdi az üzemelést. A két keverőgép tíz percenkint egy köbméter betont termel majd. Dominó rendszerű biztosító berendezéseket. Folytatják a dombóvár— bátaszéki vonal tavaly meg- > kezdett korszerűsítését. Idén a mórágyi és a hidas-bonyhádi vasútvonal átépítésére kerül sor, jövőre pedig a vasútvonalon végzendő munkákra. Nagy ütemben folyik az abaligeti alagút építése és megkezdték az új vonal építésével kapcsolatos földmunkákat is. Az új alagút tervezésénél figyelembe vették a budapest—pécsi vasútvonal majdani villamosítását, ezért olyan szelvényűre méretezik, hogy a felsővezetékeket is el lehessen majd ott helyezni. A Nagyharsány—Villány között elkészült új vasútvonal után tovább folyik a munka a pécs—siklósi vonal korszerűsítésén. A BCM megépítése, a növekvő határforgalom és nem utolsó sorban Harkány arra predesztinálják ezt a vonalat, hogy a mellékvonalak sorából a fővonalak közé „lépjen elő”. A balatoni vonalon ebben az esztendőben 11 fény és 4 félsorompót szerelnek fel, Szigetvár és Harkány között pedig ezekben a napokban adják át rendeltetésének az új fénysorompót. A közlekedés további javítása érdeke ben a Pécsi Igazgatóság még ebben az évben — a KPM Vasúti Főosztályának ígérete szerint — négy új, hatrészes, ún. mellékvonali motorszerelvényt kap. A pirosszínű, villamosfűtésű szerelvények 356 ülőutas szállítására lesznek alkalmasak és 70—100 km-es óránkénti sebességgel közlekedhetnek. Az igazgatóság több vasúti csomópontján — így Pécs- bánya rendező pályaudvaron — szociális épületeket létesítenek. A pécsi központi szociális épület tervei idén elkészülnek, s jövőre megkezdik a 30 millió forintos létesítmény építését. /
