Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

1970. június 18. BtmatiTO« napié Terv van — pénz nincs Otthon kellene az öregeknek Komlón Három nap elveszett Legalábbis ennyiről tud­tunk még tegnap délután 4 órakor. Ennyi időt veszteget­tek el kényszerűségből a mi­sinai tv-tarony építői a Bor­sod megyei Építőipari Vál­lalat gépkezelőinek késedel­me miatt. A torony ^rkélyeit — szám szerint összesen nyolc dara­bot — a borsodiak 24 eme­lőszerkezetből álló csúszózsa­lu-berendezésével csinálják. Az első május 23-án elké­szült 91,5 méter magasság­ban, a beton 21 napos köté­si idejére a szerelőik haza­mentek, hogy addig otthon végezzék munkájukat. A kö­tési idő letelt, hétfőn — jú­nius 15-én — pedig meg kel­lett volna kezdeni a szerke­zetek 4 méterrel lejjebb eresztését. A Baranya megyei Építő­ipari Vállalat már előtte pénteken telexen értesítette Miskolcot, hogy várja a sze­relőket. Hétfőn azonban nem jöttek és kedden -sem.. Erre újabb telex-hívás ment Mis­kolcra, ahonnan olyan vá­laszt kaptak, hogy elindultak már a szerelők. Szerdán műszakkezdésikor azonban még sehol sem voltak és nem érkeztek meg délre, sem dél­utánra. Így elveszett — az ; erkélykészítés szempontjából j — a harmadik nap is. Sze- i rémesére akadt azért munka a Misinám lévő emberek szá­mára. Olyan munka, amit máskor, például esős időben, vagy a következő kötési idő­ben is elvégezhettek volna. Az első erkély miatt tehát van már háromnapos késés. Ha pedig ebből a követke­zőknél gyakorlat lesz, úgy könnyem kiszámítható, hogy a nyolc erkélynél 24 napos késésre lehet számítani. Ami viszont nem cselrely.ség egy ilyen építkezésnél. Megnyug­tató volna, ha így látnák ezt Miskolcon is, és gondoskod­nának róla, hogy hasonló eset a jövőben ne forduljon elő. Ilyen helyzetben felte­hetően ők sem repdesnémek a boldogságtól. A Misána-te- tőn ugyanis nem tapsolnak a késedelem miatt. H. L Mennyi növényvédőszer maradhat a növényeken? A mezőgazdasági ffs élelmezés- ügyi miniszter utasítást adott ki a növényvédöszer-maradékok vizsgálatáról. Az utasítás szerint a táplálkozásra és takarmányo­zásra szolgáló hazai és külföldi növényeket, terményeket, vető­magvakat, nyers- és feldolgozott árukat vegyi vagy biológiai mód­szerekkel rendszeresen vizsgál­ni kell, hogy megállapítsák, nem tartalmaznak-e a megengedettnél több növényvédőszer-maradékot. Azt a növényi terméket, amely a megengedettnél több vegyszert tartalmaz, a forgalomból és a felhasználásból ki kell zárni, és ha ipari vagy más célra nem lehet felhasználni, teljes egészé­ben meg kell semmisíteni. Az ellenőrzéssel egyebek kö­zött a növényvédelmi szolgála­tot bízták meg. Az állomások a hatósági ellenőrzésre vett min­tát minden esetben díjtalanul vizsgálják meg. Csak akkor szá­míthatnak fel költségeket, ha a vizsgálatra a termelő kívánságá­ra kerül sor. Nagyon nagy szükség len­ne Komlón egy olyan ott­honra, ahol el tudnák he-' lyezni az idős, magukra ma­radt embereket, akik nehe­zen boldogulnak egyedül. A rendszeres szociális segély — tavaly 32 embernek össze­sen 118 ezer forintot fizetett ki a Komlói városi Tanács — nem oldja meg a gondo­kat. A háromszáz forint kö­rüli összeg, amit havonta kapnak, még legszerényebb megélhetésre sem elég. De nemcsak róluk kell »gondos­kodni, hanem azokról az öre­gekről is, akik kapnak ugyan nyugdíjat, de szinte magate­hetetlenek, s csak nagyon keservesen tudnak gondos­kodni magukról. Számszerint is sokan vannak ilyenek, pontos adatokat már csak azért sem lehet közölni, mert evv részüket szinte úgy kell felkutatni, mert szégyellik bevallani anyagi gondjaikat vagy azt, hogy állapotuk mi­att kézzelfogható segítségre, támaszra lenne szükségük. Jelenleg egyetlen segítségük van: a tanács alkalmazásá­ban álló gondozónő, aki se­gít a bevásárlásnál, mosás­nál, intézi az idős emberek hivatalos ügyeit — és szám­talan más módon igyekszik megkönnyíteni dolgukat. Mondani sem kell, ez kevés, megnyugtató módon valóban csak egy ilyen célra hivatott intézményben tudnának gon­doskodni a munkában meg­fáradt emberekről. A Komlói városi Tanács szerdán délelőtt megtartott vb-ülésém több javaslat szü­letett — amelyekkel átmene­tileg ugyan enyhíteni lehet a gondolton, de végső meg­oldást nem hoznak. Szó esett egy térítéses rendszerű pan- ’ zíó-jellegű öregek otthon ának létrehozásáról, ahöl a meg­felelő nyugdíjjal rendelkező emberek kapnának helyet. Igen — de ez csak a problé­ma kisebb részét oldaná meg, éppen azoknak nem tudnának segíteni, akik erre a legjobban rászorultak. Kí­nálkozna még egy — a köz­ségekben jól bevált és nép­szerű forma, az öregek nap­közi otthonának létrehozása, ahol egymás társaságában le­hetnének, gondoskodnának étkezésükről, A vitában vé­gül is kiderült: Komién ez nem megy, a város település-' szerkezete annyira zilált, nagy kiterjedésű, hogy kép­telenség olyan központi he­lyet találni, amely viszony­lag kevés fáradtsággal meg­közelíthető. Szóba került az öregek klubjának létrehozása is. Ennek nincs különösebb akadálya, de a dolog lénye­gét nem'érinti: csak társasá­got biztosít, kulturális szol­gáltatást nyújt, többre jelle­ge miatt képtelen. Azokat az idős embereket, akik nem tudnak gondos­kodni magukról, de anyagi körülményeik elfogadhatók, szociális otthonokban kelle­ne elhelyezni. Valóban csak kellene, mert Komlón nincs szociális otthon — évről évre emelkedik a kérelmezők szá­ma, viszont minden egyes embert szinte úgy kell be­könyörögni a megye terüle­tén lévő szociális otthonok valamelyikébe. Kitűnő képet ad a helyzetről két szám: ebben az évben 21-en kérték felvételüket szociális otthon­ba — s az elmúlt tíz év alatt összesen csak 114 idős komlóit tudtak elhelyezni szociális otthonba. Kellene az otthon Komlón. Ezt a városi tanács vezetői is tudják — sőt már a ter­veket is elkészíttették ■—, de pénzük nincs, s az OT-től kapott tájékoztatás szerint nem is reménykedhetnek ab­ban, hogy a negyedik ötéves terv során jutna rá anyagi fedezet. Egyedüli megoldás­nak az kínálkozik, hogy a komlói csecsemőotthon „át­telepítésével” — Szekszárdon a közeli években épül egy — esetleg annak az épület­nek az átalakításával adná­nak otthont az öregeknek. Irodalomtanítás! napok Ormánsági kirándulás Tegnap, a baranyai iroda­lomtanítási napok második napján délelőtt két fontos vitát rendeztek. A Hírlapol­vasóban tartott vitát dr. Bécsy Tamás, Pécs város kö­zépiskolai szakfelügyelője vezette, s a téma az Irodalmi nevelés középiskolai problé­maköre volt. A Járási Ta­nács nagytermében dr. Czuth Bélánénak, Szeged általános iskolai szakfelügyelőjének ve­zetésével ugyanennek a kér­désnek az általános iskolák­ban jelentkező oldalait vitat­ták meg a pedagógusok. Az Irodalomtanítás! napok keretében délután néprajzi és irodalomtörténeti tanul­mányutat vezetett az Ormán­ságba Tüskés Tibor író, ta­nár, a táj kitűnő ismerője. Az autóbuszok a mintegy száz pedagógust elvitték Sely- lyére, Kákicsra, Vajszlóra, Kfbrósra, Harkányba és Má- riagyűdre. Végigjárva a fal­vakat az irodalomtanárok a gyakorlatban valósították meg azt a komplexitást, ame­lyet a neveléstől elvárnak, s amelyről elméletben a vitá­kon esett szó. Sellyén a tal­pasház és az Ormánsági mú­zeum szerepelt a látnivalók között. Vajszlón pedig egy erre az alkalomra készített Kodolányi-kiállítás, Tüskés Tibor és Muráth Istvánná szép munkája. Az irodalomtanítási napok programja ma a részvevők száméra szervezett tájékozta­tó előadásokkal folytatódik, s a tervek szerint délután író—olvasó találkozó lesz Sánta Ferenccel és Garai Gáborral. A hang közömbös, a kérdés azonban fejbevág: — Van nálad attitűd? — Az mi? — Te vagy az első, aki megkérdezed, hogy mi az. Vendégem vagy. Ismerősöm leültet, ko­nyakot hozat. Meglepeté­sem elpárolog, csendesen mélázom. Kánikula tan, frontátvonulás, a forróság behatol a koponyába és az agy velő ... Ismerősöm megvárja, míg a pincér ki­hozza a konyakot, egész­ségemre kívánja, majd ko­molyan hozzám fordul., — Nehogy azt gondold, hogy megbolondultam. Ez egy maszek cicológiai vizs­gálat, de idézőjelben mond­va. Adalék lehetne egy tu­dományos értekezéshez, cAííiíud amely az üresfejű előkelős- ködőkről szól. Én ezt az értekezést persze sohasem fogom megírni. Várjunk egy. kicsit és figyeljél. Bólintottam. Várjunk. Annál is inkább, mert út­ban van ismerősöm, a ma­szek pszichológus Ideoló­gus) újabb rendelése. A médium ott áll a ká­véház ajtajában. Ismerő­söm ismerőse. Odainti, le­ülteti. — Nincs nálad véletle­nül attitűd ? — Nem. Most nincs ná­lam. Nem hordok .. — rázza nagy komolyan a fe­jét az illető, és én meg­döbbenek, hogy nincs « válaszban semmi tettetés és később sem tör ki belőle a nevetés. Ismerősöm cin­kosan rámkacsint. Már egészen másról folyik a beszélgetés, A kávéház ajtajában ott az újabb madár, A ma­szek pszichológus, ki tudja hányadszor, ismét kiveti a hálát. Az ismerős leülhet, rendelhet is, s csak ezután kapja a kérdést. — Van nálad attitűd? Az illető kissé tétovázik, de aztán sietve szabadko­zik. — Nincs .. Bn Demal­gont szedek. Meg kell bolondulni. Ezeknek az embereknek valóban nincs attitűdjük? Miklósvárí A huszadik... Megalakult a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület baranyai csoportja Baranyai énekkarok: országos minősítésen Az országban működő 700 öntevékeny énekkar közül az idén 200 kérte országos szin­tű minősítését. Az ország kü­lönböző városaiban rendezett minősítő hangversenyeken négy baranyai kórus is fel­lépett. A szigetvári Tinódi kamarakórus (kórusvezető: Hergenrőder József ezüstko­szorú diplomával, a siklósi szövetkezeti vegyeskar (kó­rusvezető: Dede Ilona) bronz­koszorú diplomával tért haza Siófokról. A mohácsi Ifjúsági Ház leánykara (kórusvezető: Sas Zsuzsa) Pécsett nyerte az ezüstkoszorú minősítést. A komlói ÁFÉSZ magyarszéki vegyeskara (kórusvezető: Ma­jor Péter) vasárnap Székes- fehérváron vett részt minő­sítő hangversenyen, ahol bronzkoszorú minősítést kap­tak. Sajnos, hozzá kell szok­nunk, hogy Pécs belvárosá­ban az ismeretlen labirin­tusok miatt hol itt, hol ott szakad le az úttest, amit előidéz a növekvő gépjármű- forgalom okozta túlterhelés is. Ezzel persze több a kár, mint a haszon, ami érthető. Ami a „hasznot” illeti, jó példa erre a Széchenyi tér esete. Már a korábbi években a városi tanácsi szervek el­határozták, hogy a tér Ná­dor-szálló felőli útvonalát is korszerűsítik, az úgyneve­zett érdesített aszfaltburko­lattal, amely közlekedésbiz­tonsági szempontból rendkí­vül jó tulajdonságokkal ren­delkezik. Volt egy más jel­legű terv is: a Nádor és Pannónia szállókat rákötnék a távhő-hálózatra, egy ké­sőbbi időpontban 1972—73 között. Fel kéllett volna újí­tani az úttest, illetve járda alatt fekvő — már nagyon is elavult — közműhálóza­tot. Mindezeket a munkála­tokat az érdekelt szervek/ összhangba hozták, hogy az útszakasz egyszeri felbon­tásával le is bonyolítsák. Ekkor jött a váratlan ese­mény, a tavasz közepén a pincerész leszakadt, vele együtt az úttest egyik része is. Nyilvánvaló, hogy a ké­sőbbre tefvezett felújítást — most már kényszerből — előre kell hozni. A Pécsi Víz- és Csatornaművek hozzákezdett — és nagyon hamar — be is fejezte a na­gyobb keresztmetszetű ivó­víz-vezető csövek lerakását. A Hőszolgáltató Vállalat is elvégezte a munkát, a DÉ- DÁSZ is felvonult, majd utoljára a Gázmű. A „gázo­sok” nem is 'tudtak volna korábban bekapcsolódni anélkül, hogy a másik válla­lat munkáját ne zavarná. Tehát akkor még nem késtek. Ezekben a napokban azon­Tegnap délután a Technika Házában a megyében műkö­dő iparjogvédelmi szakembe­rek és a jelentősebb iparvál­lalatok újítási előadói meg­alakították a Magyar Ipar- jogvédelmi Egyesület Bara­nya megyei csoportját. Ez a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Baranya megyei szervezetének husza­dik tagegyesülete. Az anya­egyesület Budapesten már 1958-ban megalakult, tényle­gesen pedig 1962 óta műkö­dik, vidéki csoportok létre­hozására pedig csak a közel­múltban került sor. A bara­nyai csoport az ötödik az or­szágban. Az alakuló ülésen megje­lentek megállapodtak a cél­kitűzésekről. Eszerint elő kí­vánják segíteni az iparjog- védelmi kérdések elméleti és gyakorlati tanulmányozá­sát, s az iparjogvédelmi kul­túra társadalmi eszközökkel való fejlesztését. Fórumot ban a Pécsi Gázmű tevé­kenysége lelassult úgyany- nyira, hogy a határidőt már j túllépték. Pedig ezután már I az utolsó fázis következne: 1 az Aszfaltútépítő Vállalat három-négy .»ap . alatt rá­húzná az úttestre a fedőré­teget és a forgalom ismét megindulhatna teljes széles­ségben a téren. A késésért tehát a Pécsi Gázmű okol­ható. Hogy az idő mennyire sürget, arról talán szólni' sem érdemes. Hiszen a vá­rosnak egyik legkritikusabb pontjáról van szó, a legfor­galmasabb útszakaszról, ahol — éppen a tér szűk volta miatt — az átvonuló forga­lom amúgy sem volt ideális. Még csak az idegenforga­lomra sem kell hivatkozni, hiszen a belföldi — ezúttal gépjárműforgalom — már olyan méreteket öltött, hogy csak néhány napos korlátozás is, súlyos követ­kezményekkel jár. Márpedig lassan három hónapja, hogy a Széchenyi tér bénult állapotban áll. R. F. öt éve, 1965-ben hirdette meg először a Pajtás című lap szerkesztősége, a Ma­gyar Úttörők Országos Szö­vetsége és az Általános Is­kolai Sporttanács a „Pajtas- kupa” labdarúgó tornát 10 —14 éves korú fiatalok szá­mára. Az ötödik, 1970. év) mérkőzéssorozatról Vasvári Ferenc, a Pajtás főszerkesz­tője számolt be a sajtó kép­viselőinek. — Két évvel ezelőtt még csak 500 csapat nevezett, egy évvel később már 1367 kívánnak biztosítani az egye­sület tevékenységi körét érin­tő kérdések megvitatására, elsősorban pedig az e terü­leten is nélkülözhetetlen tá­jékozódást akarják elősegíte­ni részben klubnapok formá­jában, amikor az egyesület tagjai tapasztalataikat cseré­lik ki, részben pedig rend­szeresen megtartandó előadá­sok formájában. Norvég ifjúmunkások Per L. Lindtner, a Norvég Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága tag­ja és Sturla Indregaard, aki a KISZ KB vendégeként ha­zánkban tartózkodik, tegnap Baranyába érkezett. Pécsett a KISZ Megyei Bi­zottsága épületében Petőházi Szilveszter első titkár kö­szöntötte Norvégia ifjúságá­nak képviselőit, tájékoztatót adott Baranya megyéről és a KISZ munkájáról. Ebéd után a norvég' fiatalok és vendég­látóik megnézték Pécs törté­nelmi emlékeit, az épülő vá­rosrészeket, az új intézmé­nyeket. Útjuk következő ál­lomása Mohács volt. A Duna- parti város megtekintése után a babarci termelőszövetke­zetbe látogattak. Itt a közös gazdaság fiataljai fogadták a vendégeket. A termelőszövet­kezet vezetője átfogó képet adott a gazdaság termelésé­nek alakulásáról, a tagok élet- és munkakörülményei­ről, részletesen beszélt a fia­talokról, majd közösen meg­tekintették a gazdaság ma­jorságát. Előkészítő megbeszélés a filmszemléről Tegnap délelőtt Pécsett az SZMT székházéban előkészí­tő megbeszélést tartottak a VI. magyar játékfllmszem- léről. A házigazda a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöke, Bogár József volt, rajta kívül ott Voltak a helyi rendezőszervek többi képviselői, továbbá Vass Im­re, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Baranyai Tibor, a SZOT kul­turális, agit.-prop. és sport osztályának vezetője és Ju­hász György, a Magyar Film­művész Szövetség képviselő­je. A megbeszélésen néhány elvi változtatást vitattak meg: a filmszemlét a jövőben közelebb kívánják vinni a közönséghez, s ennek érdeké­ben sokkal szélesebb körű kö­zönség—művész találkozókat rendezni. Ugyanennek a gon­dolatnak a jegyében már az idei szemlén az eddiginél több film indul a verseny­ben, a közönség szavazatai­nak nagyobb súlya lesz, s a versenyfilmek mellett a le­hetőség szerint az év egész filmtermését be akarják mu­tatni. A szemle központi, szakmai eseményeit viszont valamivel szűkebb körben, de magas színvonalon, jól szer­vezetten kívánják megrendez­ni. együttes vett részt a mér­kőzéssorozaton. Az alkalmi osztály-, grund-, utcacsapa­tok több mint negyvenezer találkozót vívtak. azokon összesen 287 000 gól szüle­tett. Az idén már eddig is közel hatszáz nevezés érke­zett. Az előjelek szerint 1970-ben nevezési csúcs szü­letik. Az augusztus 27—30-i döntőt a margitszigeti út­törő stadionban hét területi döntő győztese, valamint az 1969. évi győztes, a barcsi Olympia együttese vívja. Késnek a gázosok Már három hónapja béna a Széchenyi tér Nevezési csúcs várható a Pajtás labdarúgó kupában ♦ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom