Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

Ira! 30 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvii.évfolyam, m.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. június is., csütörtök Korszerűbb utakat! A 2 utakról jobb nem be­szélni — panaszkodott egyik autós ismerősöm. — Nemrég a Balatonról hazafelé jövet — bármeny­nyire is vigyázva és óvato­san vezettem — befutottam egy kátyús részbe, autóm kipufogócsöve eltörött. Fi­zethettem a javításért. Sok­helyütt kritikán aluli az utak állapota. Igaza van. Panaszával, megállapításával egyetérte­nek a gépkocsiparkkal ren­delkező vállalatok, intézmé­nyek, de a „maszek” gépko­csitulajdonosok is. Nem len­nénk azonban reálisak, ha azt állítanánk, hogy az utak építéséért semmi sem tör­tént. Dolgoznak az útépítők. A Pécsi Közúti Üzemi Vál­lalat évente mintegy 110 millió forint értékben épít új utakat, — amelyeket a KPM rendel meg tőlük. Szép és korszerű útszakasz például a pécs—szigetvári. (Reméljük a hiányzó néhány kilométert is rövidesen át­adják a forgalomnak.) Űj bekötőutak is épültek a me­gyében. A munka közismerten na­gyon költséges. Átlagban szá­mítva egy kilométer út egy­millió forintba kerül. Még ütemesebben haladhatna az építés, ha a Közúti Üzemi Vállalatnak az igényekhez mérten megfelelő kapacitás állna rendelkezésre. Különö­sen a mezőgazdasági, a ma­jori bekötőutakra volna igény, — azonban kénytele­nek nem-et mondani. Kapa­citás híján a járási taná­csok megrendeléseit sem tudják kielégíteni. Az új utak építése pedig mind sürgetőbb. Dr. Csanádi György közlekedési minisz­ter legutóbbi sajtótájékoz­tatóján a fejlődésről szólva elmondotta: „Az év végére mintegy 225 ezer személy­autó lesz az országban, — az igényekhez képest nagyon kevés. De javul a helyzet: 1975-re 500 ezerre emelke­dik a számuk. A fejlődéshez szorosan hozzátartozik: első­sorban utak kellenek, hiszen azok kapacitása már a mai meglévő forgalmat is alig bírja...” így igaz. De nemcsak a személy­autók, hanem a tehergépko­csik száma is nő. Számos kisforgalmú vasútállomás megszüntetésével tovább fo­kozódik a közutak igénybe­vétele. Mindez új utak léte­sítését sürgeti. Az új építése is gond, de talán még jelentősebbnek tűnik a már meglévő úthá­lózat javításának, rendsze­res karbantartásának prob­lémája. Érdemes lenne egy­szer országosan felmérni: az utak rossz állapota miatt mennyivel korábban haszná­lódnak el a drága jármű­vek, mekkora az az összeg, amelyet a megrongálódott gépkocsik . javítására kell fordítani. Az iparilag fej­lett megyék közül Baranya rendelkezik a legkevesebb pormentes úttal: az úthosz- szúságnak mindössze 40,5 százaléka pormentesített, a legkedvezőtlenebb tehát ná­lunk a jó minőségű utak aránya. Megyénkben a legnagyobb gépkocsiparkkal a 12-es Autóközlekedési Vállalat rendelkezik, lebonyolítja a városi és megyei buszforgal­mat, jelentős teherszállítást is végez, futnak gépjárművei a megye, sőt az országhatá­ron kívül is. Egy tudomá­nyos felmérés szerint pél­dául egy IKARUS 600-as önköltsége a jónak minősí­tett úton 4,70 forint, a köze­pesnek minősített úton 5,10, a rossz, megrongálódott úton pedig 5,50 forint kilométe­renként. Jelentős költség- többletet eredményez tehát az út állapota. Ha a buszok lefutotta átlagkilométert vesszük alapul 1 év vonat­kozásában, akkor egyetlen autóbusz több mint 12 ezer forinttal üzemel drágábban a rossz, mint a jó úton! Ez csak az üzemköltség! Hol van még a rúgótörés és a sok egyéb alkatrész meg­hibásodásának költsége! Mindez azt bizonyítja, hogy nemcsak a megyénkben, ha­nem országosan is az eddi­ginél jóvhl többet kell ál­dozni megfelelő utak létesí­tésére. Tetszik, nem tetszik, akarjuk, nem akarjuk — az idő követelőén sürgeti az úthelyzet javítását Persze nem ilyen egysze­rű a kérdés. Itt van például. Pécs útgondja. A megye- székhelyen a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat­nak mintegy 300 kilométer hosszú közút javításáról és megfelelő karbantartásáról kell gondoskodnia. Karban­tartó részlegük mindössze 60 fős, — kapacitásuk egy év­ben 13 millió forint értékű. A feladathoz mérten nem­csak a létszámuk, hanem gépparkjuk sem elégséges. A létszámból pillanatnyilag 12 ember hiányzik, — a gép­park pedig elavult korsze­rűtlen. így aztán semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha minden igyekezetük el­lenére sem képesek az igé­nyeknek megfelelő munkát végezni. A kooperáció körül sincs minden rendben. Mint a vállalat egyik vezető­je mondja: az I. kér. Ta­nács erre az évre 800 ezer forint értékű munkára kö­tött le kapacitást, de eddig még egy fillér értékűt sem rendelt meg. Fogalmuk sincs, mikor jelentkeznek az igénnyel. Lehet, hogy ami­korra megérkezik a megren­delés, nem lesz kapacitá­suk ... Az utak pedig rom­lanak. Ügy tűnik: elérkezett az ideje, hogy a Városi Ta­nács alaposan megvizsgálja: képes lesz-e ez a vállalat a mostani, de főként a jö­vőbeni fokozottabb követel­ményeknek ebben a vonat­kozásban megfelelni ? Lét­számnövelésre, útjavító új gépparkra van szükségük. Garay Ferenc Az osztrák államelnök látogatása Székesfehérvárott és a Balatonon Dr. Franz Jonaß és kísérete szerdán délelőtt Székesfehér­várra látogatott. A vendége­ket a látogatásra elkísérte Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke, Péter János külügy­miniszter, ' dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyet­tes, Kurtán Sándor, a Magyar Népköztársaság bécsi nagy­követe. A Megyei Tanács székháza előtt a megye, valamint a megyeszékhely párt- és taná­csi vezetői fogadták a vendé­geket. Dr. Tapolczai Jenő, a Me­gyei Tanács vb-elnöke a me­gye életéről, fejlődéséről tá­jékoztatta az Osztrák Köz­társaság elnökét. Ezt köve­tően Juhász János igazgató, a magyar alumíniumipar egyik legjelentősebb egységé­nek, a Székesfehérvári Köny- nyűfémműnek a tevékenysé­géről adott tájékoztatást, majd üzemlátogatásra került sor. Az osztrák államelnök a gyárlátogatás közben hosz­szasan elbeszélgetett az üze­mi vezetőkkel. Az üzemcsar­nokokat járva, Franz Jonas a munkapad mellett elbeszél­getett egy-egy dolgozóval, érdeklődött munkájukról, éle­tükről. Búcsúzáskor az Osztrák Köztársaság elnöke kijelen­tette: nagyon éídekes ta­pasztalatokat szerzett a láto­gatás során. A vendégek Szé­kesfehérvárról a Balatonhoz utaztak. A tartalomból; A gerillák betartották szavukat (2. oldal) Elkeseredett harcok Kambodzsában (2. oldal) Ipar, város és lélekszám (3. oldal) Sivár világ a „szerelmesek völgyében“ (3. oldal) Országos • I - rr r rr jelentőségű kísérlet a MÉV-nél (3. oldal) Az Országos Vízügyi Hatóság szerda esti jelentése az árvédekezésröl Tovább árad a Tisza A Tisza a Dombrád alatti szakaszon tovább árad. A Felső-Tisza mentén még az utolsó 24 órában is erősíteni kellett a jobbparti töltést, a Szamosnál azonban már csak a korábbi szakadások helyre­állításával voltak elfoglalva a védekezés erői. A Horto­bágy—Berettyónál homok­zsák-terheléssel, szádfalazás­sal erősítették a gátat és fó­liaborítással csökkentették a töltésszávárgást. A Tisza középső szakaszán, a Hortobágy—Berettyón és a Hármas-KörÖ6 torkolati sza­kaszán a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság irányí­tásával eddig ezer homok­zsákkal erősítették a tölté­seket és több mint 40 ezer négyzetméter fóliával borítot­ták be a gátak oldalát, hogy csökkentsék a szivárgást. A Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutató Intézetben a matematikai statisztika mód­szereivel kiszámították, hogy a Hármas-Körös idei áradá­sa legfeljebb ezer évenként egyszer előforduló vízszintet ért el. Ez a hatalmas víz­tömeg megduzzasztja a Tisza alsó szakaszát, további víz­pótlást ad a folyónak a felső szakaszról levonuló áradás és a Maros hulláma is. A leg­újabb előrejelzések szerint Szegednél csütörtökön, pén­teken várható a tetőzés, a korábban számítottnál vala­mivel kisebb, 925—930 centi- méteres vízszinttel. Nem túl­ságosan megnyugtató azon­ban, hogy még június végén is 905 centiméter körüli víz­szint várható. T Az utasok közérzete változatlanul kitűnő i A Szojuz 9. folytatja útját Moszkva» A Szojuz 9. űrhajó sze­mélyzete 16-ik napja kering a világűrben. Az űrhajó szer­dán, moszkvai idő szerint 13 óra 45 percig (magyar idő szerint 11 óra 45 percig) 253 fordulatot tett a Föld körül. Eddig az időpontig Andrijan Nyikolajev és Vitalij Sze- vasztyjanov 375 órát töltött a kozmikus térségben. Az űrhajósok 16-ik mun­kanapja szerdán éjjel, ma­gyar idő szerint 1 órakor ért véget. A programnak megfe­lelően az űrhajósok tudomá­nyos és orvosi kísérleteket végeztek ezen a tiapon. A rádióösszeköttetések idő­szakában az űrhajósok be­számoltak megfigyelésük eredményeiről. Jól látták a Földközi-tenger és Nyugat- Szibéria közötti térséget, és e térségben lévő városokat: Athént, Istanbult, Jaltát, Szocsit, Asztrahánt stb. A nap folyamán az űrha­jósok kölcsönösen ellenőriz­ték egymás egészségi állapo­tát, mérték a vérnyomást, re­gisztrálták az érverést és a légzést. Az új munkanapon, az első rádióösszeköttetés idején az űrhajó parancsnoka közölte, hogy piheriés után jó a közérzetük és megkezd­ték a napi program teljesí­tését. A Szojuz 9. folytatja útját. A szárítókocsikról átrakják a téglát az égetőkocsikra az új görcsönyl téglagyárban „Dolgozóink segítőkészsége határtalan...“ Tizenhárommillió tégla az árvízkárosultaknak A napokban központi uta­sítás érkezett az ország ösz- szes téglaipari vállalatához: 100 millió téglával kell töb­bet termelni az idén az ár­vízsújtotta vidékek lakóhá­zainak újjáépítése miatt. A tégla hiánycikk. Idén két­százmillióval kevesebbet ter­melnek a vállalatok az épí­tőipar igényeihez képest. Az árvíz fokozza a gondot. Fel­kerestük a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalatot, hogy megkérdezzük: vajon hogyan tudnak segíteni, mit tesz a vállalat 23 gyáregysé­ge — Baranyában ebből 13 —, hogy a fokozott igénye­ket minél jobban kielégítse? — Idei tervünk 190 millió tégla, de szeretnénk elérni a 217 millió darabot — tájé­koztatott Takács László, a vállalat igazgatója. — Üze­meink korlátlanul igénybe vehetik a túlóralehetősége­ket az árvízre való tekintet­tel — büntető szankciók nél­kül —, és szükség is van er­re. Nagy létszámhiánnyal küzdünk: jelenleg 1300 dol­gozónk van 1700 helyett. Eb­ben az ágazatban elég nagy a fluktuáció is. Éppen az el­múlt napokban tartottunk közös értekezletet a TÜ- ZÉP vezetőivel, akik meg­ígérték a segítséget, ök kö­zelebb vannak a fogyasztók­hoz, a munkaerőfelvétel te­kintetében így többet tudnak tenni. Másrészről az időjárás is mostohán bánt velünk. Egyhónapos lemaradást kell pótolnunk a kései tavasz miatt — tehát van mit ten­ni. E miatt az országos több­letvállaláshoz csak 13,5 mil­lió téglával tudunk hozzá­járulni. — Dolgozóink Az árvízkárosultak javára: A megye legjobb színpadainak műsora Az árvízkárosultak meg­segítésére műsoros est lesz június 19-én este 7 órai kezdettel a Doktor Sándor Művelődési Ház­ban. A megye legjobb iro­dalmi színpadai és szín­játszó csoportjai lépnek fel, legtöbbjük díjazott műsorával. Így a mágocsi irodalmi színpad Babits Mihály: Jónás könyvét, a szentlőrinci szövetkezeti színpad Pákolitz István: De profundisát adja elő. Szerepel a Pécsi 500. sz. Szakmunkásképző Intézet irodalmi színpada, a pécs- váradi Irodalmi Színpad, valamint a Komlói Bá­nyász Színpad, amely népi komédiákat mutat be. Jegyeket Pécs város valamennyi művelődési házában lehet váltani. segítőkészsége határtalan. Az új görcsönyi üzem két műszakban dolgozik, a mű­szakok kilenc, kilenc és fél órásak — nyolc helyett. A szabad szombatokat — amed­dig a szükség úgy kívánja — munkával töltik. Az üzem gondoskodik 150 dolgozójá- -nak a munkába- és hazaszál­lításáról. A vállalati tervből egymilliót vállaltak — ha­vonta hét családi ház felépí­téséhez elegendő téglát ter­ven felül. A mohácsi téglagyári dol­gozók még emlékeznek az 1956-os dunai árvízre: hogy­ne segítenének. A szabad szombatokon túl havonta 2— 3 vasárnapot is a termelés­ben töltenek. Tekintettel a gyári rekonstrukcióra, idén 12 millió téglát tudnak csak előállítani. Ha az építők be­tartják a határidőt, még ez évben szeretnék megtartani az új üzemrész próbáját. Az 1-es üzem 900 ezer, a 2-es 700 ezer téglával segíti az árvízkárosultakat. A siklósi két gyár „vasárnapi koope­rációja” örvendetes kezdemé­nyezés. Mivel ekkor kevesebb dolgozó tud bejönni, a lét­számot összegezik és felvált­va termel a két gyár: Egy­millió 200 ezerrel . többet, mint a tervezett mennyiség. Itt is, Pécsett is a, létszáín okoz gondot. A pécsiek az üzem maximális kapacitását kihasználják, mégis „csak*’ 300 ezer téglát tudnak „hoz* ni” terven felül. Villányból 760 ezer, Hidasról 360 ezer érkezik. A Tolria megyei gyá­rak közül a Dombóvár 1-es 680, Paks 780, Szekszárd- palánk pedig 730 ezer darab téglával segíti az árvízsújtot­ta területek lakóházainak újjáépítését — hogy csak a legkiemelkedőbbeket említ­sük. — A szállítást már meg­kezdtük — mondotta befeje­zésül Takács László igazgató —, naponta nyolc-tíz vagon­nal küldünk a Tisza- és a Maros-vidékre — legutóbb Fehére varmatra. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom