Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-17 / 140. szám

W70. Június 17. BtmttTittau napxo 5 Másfél száz részvevő az ország minden részéből — Otletdélelőtt a Postaigazgatóságon A Mecsek Fúvósötös Baranyai irodalom­tanítási napok A Baranya megyei műve­lődésügy egyik eredménye: harmadszor rendezik meg a Művelődésügyi Minisztérium­mal és az Országos Pedagó­giai Intézettel a baranyai irodalom tanítási napokat:' az idén az olvasóvá nevelésről. Másfél száz tanár jött el Pécs­re, közülük száz nem bara­nyai, hanem az ország köze­lebbi-távolabbi, sokszor leg­eldugottabb helységéből ér­kezett. Irodalom szakos taná­rok, felügyelők, az irodalom­mal szakszerűbben, tudomá­nyosan foglalkozó pedagógu­sok. Szinte valamennyien azt vallják: az irodalomoktatás nagyon időszerű kérdés, ezt igazolja az a vita is, amely a Népszabadságban zajlott le és hihetetlenül nagy érdeklő­dést váltott ki. A tanácskozást Bernics Fe­renc, a Megyei Tanács Mű­velődésügyi Osztályának ve­zetője nyitotta meg. Ez után dr. Pálmai Kálmán irodalom- történész, főiskolai tanár tar­tott bevezető előadást Mit vár a társadalom az irodalmi neveléstől? címmel. — A társadalom az iroda­lomtanítástól is elvhű embe­reket, a materialista világné­zet lekötelezettjeit, az emberi és a művészi szépre fogé­kony fiatalságot vár, ízléssel válogató olvasókat, akik nem­zeti és egyetemes értékünk őrzői, továbbőrzői lesznek — mondotta. — De vár művelt éa értő tanáregyéniségeket, akik a felnövekvő nemzedé­keket irodalomra nevelik, várja a módszertani kultúra megújulását, a sok felesleges kötöttségtől való megszaba­dítását, az irodalmi szaktár­FELVÉTELRE KERESŐNK ÜZEMGAZDASÁGI OSZTÁLYVEZETŐT, LEGALÁBB 5 ÉVES KÖZGAZDASÁGI GYAKORLATTAL, közgazdasági egyetemi végzettségei rendelkező személyeket. Jelentkezni lehet írásban a szekszárdi hirdetőben. „Gyakorlott” jeligére. gyi igényeinek érvényesíté­sét. Az arra illetékesektől pedig azt várja, hogy gon­dolkodjanak, vitatkozzanak egy korszerűbb, s az egyete­mes és nemzeti irodalmi mű­veltséget, a szocialista társa­dalmi célokat és emberneve­lést eredményesebben szolgá­ló irodalmi nevelés lehetősé­gén. Dr. Kolta Ferenc, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszék- vezető tanára előadásában megállapította: az iskolából kikerültek több mint három­negyed része nem tekinthető olvasó embernek. De ebben nem csak a tantervek, a tan­könyvírók, a gyakorló peda­gógusok, sőt, talán a pedagó­gusképző intézmények a hi­básak, hanem például a csat­lakozó tudományok is, így többek között a lélektan, az­tán a könyvkiadás is. A ké­sőbbiek során pedig han­goztatta: A jövőben nem kaphat oklevelet az a ma­gyar szakos hallgató, aki csak megtanulja a tananya­got, de nem olvasó ember. Dr. Király István profesz- szor, az irodalomtudományok doktora,, az MTA levelező tagja pedig az olvasóvá ne­velés három fő feladatát így foglalta össze: Elemzéskor a versélményt a maga egészé­ben adjuk vissza, a tartalom és forma egységében tárgyal­juk. Az eszmei mondandó szempontjából fontos: ne elé­gedjünk meg azzal, hogy csak az időszerű mondanivalót elemezzük, hanem mindig nézzük, melyek azok az ál­talános, mélyebb emberi tar­talmak, amelyek e mögött még ott rejlenek. A magyar és a világirodalom viszonyá­nak kérdésében pedig úgy érzem, hogy a világirodalom tanítását elsősorban nem- a magyar irodalom rovására, hanem annak révén kell meg­oldanunk. Ez a tárgyalási mód azt jelenti, hogy meg­keressük, melyek azok az ér­tékek irodalmunkban, ame­lyek a világirodalomban is egy egyéni, új színt • jelente­nek, mintegy a magyarság hozzájárulását az emberiség nagy egészének a kincsestá­rához. F.D. Öltöztetik a vásárt Az iskolások, gondolom, a rakodómunkások nyakába borultak volna, ha nem az utolsó tanítási nap után, ha­nem mondjuk két héttel az­előtt nyomulnak be az osz­tályokba és félretolva tanárt, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentik: Gyerekek, menjetek haza, kirámoljuk a padoka't! De erre nem ke­rült sor. A Pécsi Ipari Vá­sár rendezői megvárták az utolsó tanítási napot, és csak ezután adták ki a Köz­társaság téri iskolákban a „Rámolj!” jelszót. A múlt hét végén aztán megkezdő­dött a leendő vásár öltözte­tése. Csapkodnak a kalapácsok, reccsen a deszka a fűrész alatt, duruzsolnak az ilyen­kor nélkülözhetetlen villany­fúrók. A szabadtéren, az ál­talános iskola és a techni­kum udvarán építik a pa­vilonokat. Egyelőre nagy a rendetlenség, faanyag min­denütt, cementes zsákok szerte-szét. A földből kibon­tott kábelek bokra. — Jó munkát! — köszö­nök fel az egyik favázas pa­vilon tetején kopácsoló fér­finak. Néhány gyors kér­dés. A kecskeméti TÜZÉP állít majd itt ki fürdőszoba­berendezéseket, szerelvény­árut, kazánokat, spanyol meg olasz csempéket. Tizen­kettedikén kezdték a mun­Ki csinálja? Vb-ulésen vettem részt a Pécsi járási Tanácson. Az egyik napirendi pont, ame­lyet végighallgattam, Szenny­vízmű építése Pécs várad és Szentlőrinc községekben cí­met viselte. A beruházást sürgeti a két község rohamos fejlődése, amely — többek között — a korszerű össz­komfortos lakások építésében realizálódik. Vegyes érzelmekkel hagy­tam el a tanácstermet. Nézzük a tényeket! A két objektum bekerülési költsége 7, illetve 14 millió forint. Néhány millió hiányzik az összegből, de ezt a járási tanács úgy pótolja, hogy a községeknek leadott felújítá­si hiteleket szeptember else­jével visszavonja ott, ahol nem kerültek felhasználásra. Ez egyben határozat Is. Pécsváradon megkezdődött a kivitelezés, de nem sok sikerrel. És ez az a problé­ma, amely — sajnos — ma­napság sokhelyütt tapasztal­ható. Ugyanis a községi tanács a rendelkezésre álló tervek alapján kivitelezésre a Pécsi Közúti Építő Vállalattal kö­tött szerződést. Később azon­ban a vállalat — mint fő- vállalkozó — kapacitáshiány miatt a munkálatokkal meg­bízta a reménypusztai ter­melőszövetkezetet. A terme­lőszövetkezet 1969. szeptem­berében hozzákezdett a csö­vek fektetéséhez. Elhelyeztek mintegy 660 folyóméter csö­vet, ami egyébként a terve­zettnek csupán 35 százaléka volt. De ezt is hogyan? Ügy, hogy az illesztéseken a meg­engedett százalékos aránynál sokkal nagyobb volt a víz­szivárgás. Magyarul: rossz munkát végeztek. Nyilvánva­ló, hogy a szövetkezet mun­kájában tovább bízni nem lehet, ezért a tanács most új kivitelezővel — történetesen a Tolna megyei Építőipari Vállalattal bocsátkozott tár­gyalásba. Még valamit a té­nyékhez: a községi tanács ném élt kötbérigénylési jo­gával a kivitelezővel szem­ben. Legyen szabad a vélemé­nyemet rögzíteni. Milyen elgondolás alapján adja ki „albérletbe” a mun­kát a Pécsi Közúti Építő Vál­lalat, amikor a szerződést vele és nem mással kötöt­te meg a tanács? Legele­mibb követelmény egy válla­latnál a kapacitás-képesség ismerete, azaz illő ahhoz mérten kötni szerződést s többet egy jottányival sem. Azután: ha már a termelő- szövetkezet'elvállalta a mun­kát, miért, nem végzik el úgy, hogy minőségi kifogás ne merülhessen fel? Vagy nem voltak tisztában erejük­kel, műszaki felkészültségük­kel? Annál nagyobb a baj. Harmadszor: a községi ta­nács miért nem élt kötbér­igényével? Végezetül: a vb- ülésen derült ki, hogy a har­madik kivitelezőnek kisze­melt vállalat — vagyis a Tolna megyeiek — a múlt esztendőben pontosan 28 mil­lió forint értékű kivitelezést hagytak függőben Komlón, illetve Mohácson. Ezekután érdemes-e kétszeri csalódás után egy harmadik elé men­niük a pécsváradiaknak? A két község említett be­ruházásához a végrehajtó bi­zottság valószínűleg előkerí­ti a hiányzó összeget. De a kivitelezőkkel még mindig baj van. Hogy kire esik a választás, egyelőre még nem tudni, de a tanulságot a köz­ség vezetői már levonták. Ez is valami. Ötletdélelőttöt rendezett tegnap a Pécsi Postaigazga­tóság. Célja volt: megvizs­gálni azokat a lehetőségeket, melyeket a lapok jobb ter­jesztése érdekében felhasz­nálhatnak. Az ötletdélelőt- tön mintegy húszán vettek részt. Alapelv: néhány mon­datban elmondani a javasla­tot, nem törődve azzal, hogy a megvalósítás ütközik-e pénzügyi vagy rendeleti aka­dályokba. A résztvevők nem is fu­karkodtak a javaslatokkal: kerek 100 ötlet hangzott el másfél óra alatt. A 100 ötlet­ből csak néhányat: — Fel kellene mérni: jó helyeken állnak-e a hírlapárusító pa­vilonok. Üjabb városrészek, üzemek épültek, változott a forgalom iránya, alkalmaz­kodtak-e ehhez a standok? — A reklámalap terhére a sajtó­termékekből bemutató kol­lekció létrehozása, ezt ván- doroltatni, megismertetni az olvasókkal a megjelenő la­pokat, folyóiratokat. — Szo­rosabb kapcsolatot a terve­zőkkel: hol épül egy-egy új objektum és már előre gon­dolkodni: megfelelő legyen ott a lapterjesztési lehetőség, pavilont felállítani, vagy egyéb módon. — Legyen a hírlappavilonokban trafik- árusítás is. — Elérni, hogy a munkába induló ■ emberek időben kapják meg lapjukat. — A „guruló pavilonok” rendszerét kiépíteni, köves­sék ezek például a különböző rendezvényeket. — A hangos árusítás érdekében hangszó­rókkal szereljék fel a pavilo­nokat, központi bemondó hívja fel az olvasók figyel­mét az érdekesebb írásokra, a lap tartalmára. — Szerel­jenek fel hírlapautomatákat. — Szervezzék meg a távol­sági autóbuszokon illetve a vonatokon a hírlapárusítást. Propagálják jobban, mérjék fel a nemzetiségi lapokra az igényt. Az elhangzott 100 ötletet jegyzőkönyvbe írták, bizott­ság vizsgálja majd milyen lehetőségek vannak megvaló­sításukhoz. kát, reggel hattól, tehát lá- tástól-vakulásig dolgoz­nak, mert világítás még nincs. A pavilonnak külön­ben az az előnye, hogy hor­dozható. Egyes részeit Kecs­kemétről fuvarozzák ide te­hergépkocsival. — Mikorra készülnek el? — Tessék könnyebbet kér­dezni — szól le a pavilon te­tejéről a főnök, Kertész Bertalan. Itt lent, pocakos, jókedélyű társa hozzáteszi: — Határidő előtt két perc­cel. A kecskemétieknek külön­ben közelebb esik Szeged, de a két vásár az idén ütkö­zik, inkább a pécsire jöttek. A pavilon építőinek tetszik a környezet, mondják, sok itt Pécsett a szép lány. A földön üres sörösüvegek so­rakoznak. — Milyen a sörellátás? — Semmilyen. A vendég­látó felállíthatna már vala­mi gombát. Meleg van itt, kellene az üdítőital. A technikum udvarán nagy apparátus dolgozik a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Válla­lat közös pavilonjának fel­állításán. A két „nagy” bi­zonyosan tartogat majd meg­lepetéseket a vásár látoga­tóinak. Egy másik pavilon- nál vékony lécekkel két fiatalember vív rövid csőr­iét. A Baranya-Tolna me­gyei Téglaipari Vállalat maj­dani, különböző fajta tég­lákból készülő mintafalai előtt maltert kevernek. Egyelőre még vasgerendák állnak ki a földből. Ez is pavilonná alakul, mutatják, hol lesz a bárszekrény. És a tantermekben? Az ál­talános iskola első emelete még kihalt, a tantermek j üresek, a falak kopárak. A második emelet mozgalmas. Feltűnik egy szakállas Krisz­tus-fej ... ezek nyilván a Tempó Ktsz dekoratőrjel. Valóban. Tapétázzák a tan­termek falait. A második emeleten már alakulnak a ' kiállítás kontúrjai. Benézek j a „Tejipar” kiállító termébe, csattog a varrógép, fiatal I lány varrja a színes vász­nat. A FÜSZÉRT helyiségé­ben is elmerült munka fo­lyik, a dekoratőrök mind lányok. Itt ügyködik Deák Zsuzsa, aki a Pécsi Ipari Vásár plakátját készítette. A vásár július 3-án nyit. Nem egészen három hét — addig felveszi a legszebb ru­háját. (Miklósvári) Megjött a Pécsi Balett I < Tegnap hajnalban Bu- < í dapestre érkezett a Pécsi ? Balettegyüttes. A cseh- 5 > szlovákiai, sorrendben hu- 5 s szonhatodik külföldi túr- s < néjáról hazatérő táncosok, ( < műszakiak közül a pécsiek í $ számára külön kocsit biz- ) I tosítottak, s így azok már ; tegnap délelőtt itthon vol- j tak, a pesti illetőségűek j pedig a fővárosban ma- í radtak. A pécsiek közül í délben egyet találtunk, j aki nem aludt; Hegedűs 1 Máriát. — A Prágából küldött J telefontudósítás után még ■ két előadást adtunk: — $ mondotta — Plzenben és ) I Marianske Lazné-ban. — ' Mindkét helyen telt há- í zunk és nagyon nagy si- \ kérünk volt. Az egész út • szépen sikerült, nemcsak * az előadások, hanem a többi program is, amit biztosítottak nekünk. Szlo- í vákla tájai közül nekem í Poprád tetszett a legjob­ban. Ott megfeledkeztünk arról, hogy másnap fel­lépünk és a lábunkat nem kímélve másztuk a hegyet, de nem lett belőle baj. 5 Utolsó nap megnéztük ' [ Karlovy Varyt, a híres fesztiválvárost. — Szóval { mindenképpen sikeres volt ■’ ez a huszo^h-f-aiif kül- í földi körű ) jubileumi hangversenye A Doktor Sándor Művelő­dési Házban rendezték meg hétfő este a Mecsek Fúvós­ötös hangversenyét, az együttes fennállásának öt­éves jubileuma alkalmából. Ez a fiatal, ambiciózus, szorgalmas együttes a jövő- j ben még nagyobb nyilvános­ságot ts érdeklődést érde­mel, noha műsorukat az éz alkalommal jelenlévő, in­kább muzsikustársakból álló közönség is meleg elismerés­sel fogadta. Á műsort nyitó Haydn: B-dur divertimento-ban még csak körvonalaiban jelentek meg a fiatal kamaraegyüttes erényei, a gondos felkészü­lés, a szinte tökéletes együtt- játszás. a szólamok arányé­nak gondos kimunkáltsága. A hangzás szépségének va­rázsa és az a dallamformá- lás, amely minden frázist végigmuzsikál és érzékenyen reagál a harmóniai fordula­tokra, olyan feladatok, ame­lyeket további fejlődés so­rán nyilván még maradékta- ianabbul megold majd a Mecsek Fúvósötös. A hang­versenylátogatók örömmel ismerték fel a Haydn-mű 3. tételében a népszerű, zene­kari Brahms Haydn-variá- ciók témáját. Előadóink legsa.játabb te­rületének a 20. század: ma­gyar művek előadását és terjesztését érezzük. Jelen hangversenyük gerincét is három ilyen alkotás képez­te. Ezeknek előadása külö­nösen felelős feladat, mert a közönség ritkán találkozik e művekkel és a hallottak alapján ítéli meg ezeket. Előadási hagyománya aljg van ezeknek a daraboknak, az értelmezés is jórészt az előadókra hárul. Együtte­sünket dicséri, hogy hittel a* "-'új magyar művek mellé áll­nak. alapos betanulással, fe­gyelmezett, pontos előadás­sal sikerrel szólaltatják meg e műveket. Szokatlan hangszerössze- állítása folytán különleges ! hangszíneket hallottunk Farkas Ferenc Négy darab nagybőgőre és fúvósötösre c. kompozíciójában. Különö­sen a gyors tételeket éreztük egyéninek, a lassú tétel szé­les dallamíve a kodálvi hangvételre emlékeztet. A közreműködő Nagy Péter színesen, szép hangon, muzi­kálisan játszott nehezen ke­zelhető hangszerén. — Dávid Gyula III. Fúvósötöse mo­dern hangvételével, ritmiká­jával a hangverseny egyik legnehezebb előadói felada­tát jelentette. Előadóinkat dicséri, hogy a technikai ne­hézségeket biztosan uralták, a mű szépségeire is ráirá­nyították a figyelmet — Nagy sikert aratott a fiatal zeneszerző-növendék, Papp Zoltán Fúvósötöse. A műsort záró Damast szellemes Variációiban külö­nösen módunk nyílt egyéni­leg is véleményt formálni az együttes tagjainak látéká- ról. Előre bocsátjuk, hogy a tagok igazi együttest alkot­nak, az egyéni csillogás nem megy az összhatás rovására. Természetesen kiemelkedik közülük az együttes művész- tagjának Paláncz Tárnáinak klarinétjátéka, de Deák Ár­pád oboahangja örvendete­sen fejlődött. Tolnai Gábor is megbízhatóan játszik a sokak számára oly szeszélyes kürt hangszeren. Szkladányi Péter fuvola- illetve Vár­nagy Attila fagotthangját ez­úttal kissé levegősnek, íátyó- lozottnak találtuk, de ők js jól illeszkedtek a Patai, fej­lődőképes pécsi kamara- e'gyüttees egészébe. Élményt nyújtott Horváth Eszter közreműködése is. Schubert és Alban Berg da­lainak kristálytiszta intoná- lású. stílusos "lr;j,naPag >.s megformált eh"' vlásáva. feW villantotta, hogy a sajnála­tosan elhanyagolt daléneklés területén is milyen kivételes képességekkel rendelkezik. Simonfai Mária ez alkalom­mal is gondosan felkészült, hajlékonyán alkalmazkodj társ volt az együttmuzsiká- lásban. Szesztay Zsolt :.M b'i k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom