Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-17 / 140. szám

fTTO. f&níus 17, jDtmatittttt natno ■í A legjobbak bemutatója, avagy ki figyel oda? j Búzabemutató Eszterágpusztán Cél: 50 mázsás termés hektáronként Evek óta megrendezzük Baranyában a megye mű­kedvelő művészeti csoport­jainak, szakköreinek és klubjainak versenyét, s egy- egy népművelési évad végén e verseny értékelését. Egy kicsit saját munkánk érté­kelése is mindez. Felmérjük, hol tartunk, mit sikerült el­érnünk, érdemes volt-e dol­goznunk Az ez évi értékelésre jú­nius 7-éh, vasárnap délután került sor Mohácson, a vá­rosi művelődési központban. Az értékelő ünnepséget a Baranya megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya ren­dezte, úgy, ahogy illik. Az elnökségben együtt ültek a társadalmi - szervek képvise­lői, és a kitüntetett csopor­tok átvették jutalmul a fé­nyes serlegeket. Ezután ke­rült sor a végzett munka dokumentálására, s ugyan mivel lehet a népművelési munka eredményeit leglát­ványosabban bizonyítani? A megye legjobb műkedvelő csoportjai mutatták be, hogy mit tudnak Nos, ez a két és félórás bemutató oly nyilvánvalóan bizonyította népművelésünk egészének ellentmondásait, hogy érdemes odafigyelni rá. Illetve érdemes lett volna. A megye legjobb csoportjai­nak bemutatóját 300 plakát hirdette Pécsett és szerte a megyében. Személyes meghí­vót kapott a bemutatóra ezen kívül mindenki, akinek a közművelődés területén rangja, neve és szava van. Ezekután a mohácsi műve­lődési központ közönségét végignézve s rövid kalkulá­ciót végezve, az alábbi ké­pet kaptuk: a közönség 5 százalékát alkották a felettes szervek képviselői, beleértve a társadalmi szervek egy- egy mutatóba — azaz az el­nökségbe — delegált képvi­selőjét is. A közönség 15 százalékát a szereplő csopor­tok tagjai alkották, akik részben érdeklődésből, rész­ben szolidaritásból végig­nézték egymás műsorát. A íentmaradő 80 százalékot vi­szont alkalmi mohácsi ér­deklődők alkották, 5 éves­től 25 évesig. . Az „érdeklődő” ez esetben nem szó szerint értendő. A rétegre tervezettség hiánya még mindig jellemző nép­művelésünkre. A mohácsi művelődési ház kamasz-kö­zönsége elég őszinte és elég gátlástalan volt ahhoz, hogy ne titkolja el érdeklődésé­nek legteljesebb hiányát. Ki­be járkálással, hangos ajtó­csapkodással, beszéddel, sőt közbekiabálásokkal igyekez­tek lehetetlenné tenni a sze­replő csoportok produkcióit. Mohácson a műkedvelő mozgalom színe-java mutat­kozott be. Előadott műveik nemcsak színvonalasak vol­tak, de érdekesek is. Men­tesen a hivatásos művészet ..hivatali” kötöttségeitől az önálló mondaniakarás, az önzetlen művészetrajongás és a kísérletező kedv színeit képviselték. Vajon tényleg i nem érdekes ez, vagy csak nem figyelünk oda? Igaz, hogy az e műsor iránt valóban érdeklődő kö­zönség nem töltötte volna meg a mohácsi művelődési központ nagytermét. Egyéb­ként ez a nagyterem régen elavult népművelésünk ékes rekvizituma. Óriási méretei­vel, rossz akusztikájával, egyenes szintű nézőterével, rossz színpadi világításával, leszakadt drapériájával, ki­lincs nélküli ajtóival, szellő- zetlenségével és rongyos székpárnáival önmagában elegendő bzonyítéka annak, miért nem válhat népműve­lésünk itt és most a kor­szerű információszerzés és a színvonalas élmény-nyúj­tás lehetőségévé. Kényelmes otthonnal, gé­pesített háztartással rendel­kező, tömegkommunikáción nevelkedett átlagnézőnk el sem tudja képzelni, hogy a fent leírt nagyteremben szá­mára izgalmasat mondhat­nak, hogy a fent leírt körül­mények között jól érezheti magát. Pedig a komlói fú­vószenekar Bartók és Bár­dos műveket játszott igénye­sen, és a szentlőrinci szín­játszók műsora is aktuális erkölcsi problémát exponált. A szigetvári kamarakórus magas színvonalon énekelt középkori kórusműveket és a pécsváradi irodalmi szín­pad műsorának aktuális po­litikai mondanivalójára oda kellett volna figyelni. A komlói énekkar Kodály-tol- mácsolása ritka élményt nyújtott, és a mecseknádasdi tánccsoport német' tánca most is bizonyította, hogy érdemes ápolni nemzetiségi kincseinket. Hangsúlyozom, hogy annak ellenére volt ilyen mindez, hogy az éne­kesek produkcióját állandó ajtócsapkodás zavarta, s hogy az idétlen közbekiabá­lások igencsak próbára tet­ték a szereplők játékinteíli- genciáját és a csoportveze­tők idegeit. A népművelési konferen­cián több ízben elhangzott az a megállapítás, hogy a korszerű népművelés objek­tív feltételei nem biztosítot­tak. Elhangzott az is, hogy a népművelők lelkes mun­kája nem pótolhatja a hiányzó feltételeket. A va­sárnapi bemutató minden pillanata a fentiek bizonyí­téka. A Mohácson szereplő mű­kedvelő csoportok tagjai minden elismerést megérde­melnek. önkéntesen, min­den anyagi ellenszolgáltatás nélkül áldozzák idejüket ke­mény tanulásnak és fárasz­tó gyakorlásnak, vállalva a művészetterjesztés hálátlan feladatát. A csoportok veze­tői ugyancsak minden elis­merést megérdemelnek. Sokat emlegetik a népmű­veléssel kapcsolatban a fiuk-’ tuáció jelenségét. De vajon hány évet bír ki egy ember megfeszített munkával és minimális elismeréssel egy helyen? Ha többet gondol­kodnánk ezeken a kérdése­ken, talán kevesebbet szid­nánk a népművelőket. El­JSyári továbbképző tanfolyamok nyelvtanárok számára Az Országos Pedagógiai Intézet az idén is megren­dezi a hagyományos nyári továbbképző tanfolyamokat. A kéthetes kurzusok többsé­ge az idegen nyelveket ok­tatók ismereteinek /fejleszté­sét, nyevtudásának tökéle­tesítését szolgálja. Az orosz szakos tanárokat Zalaeger­szegre, Nyíregyházára, Eger­be, Szekszárdra, Hódmező­vásárhelyre, Győrbe, Mis­kolcra és Szegedre várják. A német, angol illetve francia nyelvtanárok kurzusainak színhelye Szombathely, Ka­posvár, Győr, Miskolc, vala­mint Szolnok, a magyaror- saágí szlovák tanítási nyelvű ] iskolák tanárai a fővárosban I gyakorolhatják nyelvismere­teiket. A magyarországi ro­mán tanítási nyelvű iskolák­ban dolgozó pedagógusoknak is szerveznek továbbképzést romániai előadókkal, Ugyancsak továbbképző tanfolyamon gazdagíthatják szaktudásukat a fizika, ké­mia, matematika szakos ta­nárok, valamint a „világné­zetünk alapjai” című tárgyat és filmesztétikát oktató pe­dagógusok. A június 29-én kezdődő! és július 11-ig tartó kurzusokon összesen másfél ezren része­sülnek szervezett tovább­képzésben. hangzott a népművelési kon­ferencián az is, hogy legyen a népművelés össztársadalmi ügy, legyen kulturális forra­dalmunk legaktuálisabb fel­adata. Nos a mohácsi „leg­jobbak” bemutatóját és az iránta megnyilvánuló „össz­társadalmi” érdeklődést szemlélve, igen kétségesnek tartom, hogy a fenti igen szimpatikus program a kö­zeljövőben megvalósuljon. Talán, ha társadalmunk vezetői, az „illetékesek” egy­szer tényleg komolyan „oda­figyelnének”. Talán ha nem szégyellnénk őszintén szem­benézni a jelenlegi igen szo­morú helyzettel. Talán ha valóságos összefogás szület­hetne. Talán ha a felhasz­nálható anyagi erőket oko­san koordinálnánk. Talán ha végre a cselekvés igényével vennénk számba feladatain­kat. Talán ha ... Havas Gáborné Az Állítsátok meg Arturo Uit című Brecht-darab ren­dezéséért ő kapta meg a du­nántúli fesztiválok idei ren­dezői díját. Ezen kívül a Pé­csi Nemzeti Színház „házon kívül” is legtöbbet alkotó rendezője: a veszprémi szín­házban Vince: Párizsi ven­dég, a kaposváriban Victor Hugo: Ernani, a békéscsabai­ban Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című da­rabját állította színpadra. De nemcsak a vidéki színházak ismerik rendezéseit, hanem Pesten is, a gyermekszínház utóbbi éveinek legnagyobb sikerét Mikszáth: A két kol­dusdiák című regényének színpadi változata aratta — január közepe óta május ele­jéig végig telt ház előtt ad­ták, meghaladva a félszáz előadást —, s ezt is ő ren­dezte. A Móricz-darabot lát­ta az erdélyi magyar közön­ség is, a békéscsabai színház aradi és környékbeli vendég- szereplése révén. Ha mind­ehhez hozzászámítjuk, hogy Sik Ferenc a szabadtéri nagy tömegrendezvények — Busó­járás, Tűzreépült város értő mozgatója, rendezője, akkor nyilvánvaló ennek az inter­júnak az apropója. Beszéljen tehát Sik Ferenci — Eredetileg magyar—tör­ténelem szakos tanár vagyok, utána végeztem el a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát. Sokáig dol­goztam, s táncoltam a Ma­gyar Állami Népi Együttes­ben, a látványos, színes sza­badtéri rendezvényekhez ta­lán ott kaptam meg az is­mereteket, ott kerekedett kedvem hozzá. Amikor aztán színházat kezdtem rendezni, ugyanazok voltak az elkép­zeléseim, mint táncos ko­romban: sok Ital inkább mű­vészet- és színpadcentrikus voltam. Ma elsősorban néző­tércentrikus vagyok. Egy ren­dezőnek kezdő korában van egy eszméje, amellé áll, azt állítja színpadra. Ha azt megalkuvás nélkül megvaló- sííottnak látja, megnyugszik, és úgy érzi: elérte célját. De utána a legnagyobb csalódás érheti, mert a nézőtér fog­híjas, a levegő hűvös, ala­csony a bevétel, kevés a taps és érzéketlenül zörögnek a nézőtéren a cukroszacskók. Erre jön a rendezőnek az az időszaka, amit színházi kö­rökben rosszindulatúan úgy fogalmaznak meg, „a közön­séget nem lehet eléggé lebe­csülni”. Majd újabb egy-két év eltelik és szerényebbek leszünk a magunk megítélé­sében. Elérkezik az önvizsgá­lat kora: miért csinálunk mi színházat? — Azért, hogy szép gondolatokat vigyünk a Mi tagadás tavaly ilyen­kor szebbet mutatott az esz- terágpusztai tenyészkert, mint a tegnapi bemutatón, de ak­kor az időjárás is jobb volt. Most szárazság van s ez meg­látszik a kísérleti növénye­ken. A búzák, gyakran még a legjobb fajták is, egyenlet­lenek, a borsók szára ala­csony. Júniusban összesen 8,5 milliméter eső esett itt és ez látszik meg. Ha Eszterág nagyjából átlagos baranyai klimatikai és talajviszonyokat tükröz, akkor a tegnap látot­takból is arra következtethe­tünk, hogy nem lesz nagy termés. Az egyik résztvevő Néma Mihály villányi főag- ronómus ezt így fogalmazta meg. — Az utóbbi években meg­szoktuk a nagy terméseket, s holdanként 25 mázsákhoz va­gyunk szokva, most be kell érni a 20 mázsával. Egyéb­ként a bemutatott fajták kö­színpadra. de ezek megvaló­sításuk szuggesztivitásával hassanak. Minden művészet­nek, de főleg a színháznak célja: hatni akarni. Ha kell, agresszíven is. A nézőtér- centrikusság tehát annyit je­lent, hogy én, a rendező azért vagyok, hogy a nézőt szolgáljam. — Hogyan lesz ebből szín­ház? — Maradjunk Brechtnél. Róla kialakult egy legenda, az első magyarországi Brecht- előadások, a Berliner En­semble előadásai alapján, az­tán ezt kopírozták. A bemu­tatók hatástalanok voltak, s a magyar közönség nem sze­rette meg Brechtet, elterjedt róla, hogy rossz színház, nem jó. Ezt aztán Szinetár törté meg a Koldusoperával. Gyö­keresen másként állította színpadra, mint az úgyneve­zett! brechti színházelmélet megkövetelte volna. Ezt kö­vették mások is. Ádám Ottó a Kaukázusi krétakörrel és A Miskolci Galéria feltű­nést keltő, és nem egy tehet­séget útnak indító kiállítá­sai sorában a Borsod me­gyei festők tárlata és a 125 év fotoművészetét bemutató kiállítás között nyitotta meg Kabdebo Loránd, a Nap­jaink szerkesztője azt a be­mutatkozást, melyen a pécsi képzőművészeti stúdió vo­nultatta fel sokszínű, formá- ban-funkcióban is változatos anyagát. A Pécsett, és a Dunántúl igézetében fogant alkotások hangulatába, formajegyeik közé szükségképpen szívó­dott fel az újfajta életmód, technika, civilizáció közvet­len esztétikai szemlélettel nehezen megragadható hatá­sa. Ez a hatás újfajta képi rendet követel, új anyagok és formai struktúrák emberi világra mindig visszautaló rendszerét. A felismerések képzőművészeti megvalósítá­sában természetesen egyete­mes és magyar előképek is hatnak; Kassák, Vasarely és Schöffer, vagy az előző ge­nerációból Lantos, Keserű Ilona, Hencze Tamás. Törek­véseik némelyik eredménye szinte azonos teljesítménye­ket hoz a párizsi „Látásmű­vészeti” kutatóintézet (Grou- pe de la recherche d’Art Visuel) komplex hatásokra törő alkotásaival. A művek zül nekem legjobban a fran- I cia Moisson tetszik, mi is termesztjük üzemi kísérlet- \ ben 40 holdon, de jövőre már 400 holdon szeretnénk. Ezt a fajtát nagy igazságtalanság érte, kenyér minőségű lisztet ad, mégis a puhabúzák kö­zé sorolták. Keménybúzának kéne elismertetni. Ugyanez a véleménye dr. Szabó Miklósnak, az Orszá­gos Fajtakísérleti Intézet tu­dományos munkatársának, aki a tegnapi búzabemutatót vezette, és a Moisson fajtát —, amely hektáronként 35— 40 mázsa keménybúzát ad — a világhírű krasznodári bú­zanemesítő Lukinyenkó, aka­démikus új fajtáival, az Au­rórával és a Kaukázzal együtt, a bemutatót legérté­kesebb fajtáiként emlegették. A kitűnő „A” és „B” minő­ségű lisztet produkáló krasz­nodári fajták iránt az új búzaár életbelépésével még­ebbe szerettem volna én is felsorakoztatni az Arturo Uit. A hatásra vonatkozó operett- rendezői tapasztalataimat nem szégyelltem felhasználni, ha azok alkalmazhatók vol­tak a tragédiában lévő vala­mely gondolatnak a kifejezé­sére. Ezek az úgynevezett ol­csó operetthafások, amelyek egyértelműen komikussá te­hetnek egy alakot — ezek, ha nem önmagukban és ön­magukért jelennek meg, ha­nem egy gondolatsor része­ként, megfelelő pillanatban, akkor nemes hatásokká tud­nak válni. — Sokat dolgozik. Ez a sok munka nem ellentétes az el­mélyedéssel? — Akkor pihenek, ha dol­gozom. — A jövő? — Két országba hívtak meg: Temesvárott az ottani magyar társulatnál és a hor- vát nyelvű Eszéki Népszín­házban rendezem Kálmán Imre operettjét, a Marica grófnőt. Azon kívül televí­ziós filmet rendezek. Kárpá- thy Gyula írja a világűrt meghódító emberről. Földessy Dénes azonban Baranyában szület­tek, s szemünk előtt váltak az országos hírű kiállitóte- rem nagy közöpségsikert ho­zó díszeivé, hatásuk alól nem vonhatta ki magát egy néző sem, a művek serkentően hatottak Miskolc művészeti közéletére, progresszív vitá­kat hoztak, elfogulatlan vé­leményeket a langyos semle­gesség veszélye nélkül. Bebizonyosodott, hogy a csoport rendelkezik önisme­rettel és önmegtartóztatással is, ami a válogatásban nagy segítségére válik, technikai felkészültséggel és anyagis­merettel, ami a művészeket a feldolgozandó kérdésekhez elvezeti. Következetesen ke­resik a formai megvalósítás stiláris egyértelműségét, a gondolattal kapcsolódó és megvalósítható legmélyebb rétegeket, ennek következté­ben sok olyan vívmánnyal képesek színezni már ma is képzőművészetünket, aminek más területek más művészi próbálkozásaiban csak hal­vány nyomai vannak. Természetesen lehetnek, sőt, kell, hogy legyenek két­ségeink a művek minőségét illetően, de afelől nem lehet­nek kétségeink, hogy a cso­port egyértelmű szándéka, a problémák pontos körülírása, a látáson keresztül, esztéti­kus és harmonikus rendben csak fokozódott az érdeklő­dés. Sajnos a telep rekorder Aurórából, és a Kaukázból ma még nincs annyi vető­mag, hogy a nagyüzemi kí­sérletekbe is bekerülhessen. Ellenben a harmadik legjobb szovjet sláger fajta a Jubilej- naja már jövőre nagyobb mértékben kerül termesztés­re. Csakúgy, mint a korai búzafajták favoritja a szov­jet Rannja, ez és a magyar Kiszombori 1-es. A telepen sajátos csoporto­sításban végzik a búza-kísér­leteket, külön csoportban lát­hatók a korai fajták, a kö­zépkorai fajták, láthatunk ■csiraszám kísérletet és le- romlási kísérletet, összesen 62 búzafajtát láttunk, a leg­újabbakat, amelyek tavaly még nem szerepeltek a be­mutatón az információs kí­sérletben mutatták be. Kö­zülük az eszéki OSR fajták érdemelnek figyelmet. A Li- bellulát a francia Etoill-lel együtt takarmánybúzának ajánlják. Az acélos „Kompol- ti 2” új hazai jelöltet viszont tipikus export búzának aján­lották. A hibrid búza még nagyon is a jövő zenéje, ez­zel kapcsolatban az a véle­mény alakult ki, hogy elő­állítására igen drága hím- steril anyag szükséges, klí­maházak kellenek stb. Az eszterági bemutató ez­úttal is hasznos volt és jól töltötte be szerepét, érdekes volt megfigyelni, hogy mos­tohább körülmények között hogyan viselkednek az egyes fajták, erre tavaly, tavaly előtt nem volt mód. Űj gaz­dasággal bővült a Fajtakísér- leti Intézet baranyai kísérle­ti üzemeinek a köre — tíz tsz-szel és hét állami gazda­sággal állnak kapcsolatban — a beremendi Dózsa Tsz szakembere a helyszínen vál­lalta 10 új búzafajta üzemi bemutatását a jövő gazdasá­gi évben. Dr. Kapás Sándor kandidátus, az intézet igaz­gatója, aki a tegnapi bemu­tatón személyesen részt vett, hangsúlyozta, hogy az új fajták legjobb propagátora a nagyüzemi kísérlet. A cél ná­lunk is a hektáronkénti 40— 50 mázsás hozam elérése, potenciálisan ez a termés né­hány fajtában már benne van. A jó fajtapolitikát az üzemekkel közösen kell ki­alakítani, ezt szolgálják ezek a bemutatók is. — Rné — a képzőművészetek évezre­dek óta ismert alapformái­val, ezek új szintézisével fo­gékonnyá tenni az embert a jövendő új látványokra, a tér eddig ismeretlen kiterje­déseinek, az idő-dimenzió új viszonylatainak, a térbeli mozgásoknak, színeltolódá­soknak gondolkodási sémá­kat gyökeresen átformáló1 új sugallatára. Ezt legerőtelje­sebben Ficzek Ferenc fogal­mazza meg nagyméretű ter­vein, szikár, monokróm fe­lületein. De Szijjártó Kálmán, Kismányoki Károly, Pince­helyi Sándor ars poétikájá­ban is hasonló problémákat tár fel, mindahány esetben egyéni módon* A csoport tagjai a dekorá­ciótól a „nagy művészet” felé haladtukban az esztéti­kum létezésének számtalan új lehetőségére hívják fel a figyelmet, nem szegődnek „divatos” megoldásokhoz, nem külsődleges eljárásokat értékelnek újra, hanem kö­vetkezetes, hosszú ideig nem kivehető körvonalú, közös szándék, számtalan kerülőút és tévút elhagyása után ér­nek el a nyilvános megmére­tés kihívásához, ennek a ki­hívásnak megfeleltek január­ban Pécsett; de megfelelnek a vendégségben, Miskolcon is. Aknai Tamás Két országba hívják Sík Ferenc a modern rendezésről Operettelemek tragédiában Televíziós filmet rendez az űremberről A pécsi képzőművészeti stúdió kiállítása a Miskolci Galériában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom