Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

s 1970. május !• Btmanttm napio Sajtótájékoztató a csehszlovák nagykövetségen TESTVÉRI BARÁTSÁQBAN Magyarország Csehszlovákia harmadik legfontosabb külkereskedelmi partnere Az idén 2500 Skodát szállítanak MINDENFÉLE — mindenfelől A Fogyasztási Cikkek Nemzetközi Vásárát Csehszlovákiában, Brnöban elsé alkalommal rendezték április 21-től 28-ig. Célja volt: a külkereskedelmi kap­csolatok bővítése, a Csehszlovákiában még kevésbé ismert külföldi fogyasz­tási cikkek bemutatása, a piac külföldi áruval való gazdagítása. A vásáron a csehszlovák vállalatok mellett belga, nyugatnémet, osztrák, lengyel, angol, bolgár, francia kiállítók is részt vesznek. A magyar üveg-, bőr-, textil-, lak- berendezési, élelmiszer-iparon kívül minőségi termékekkel mutatkozott be vegyiparunk és különböző háztartási cikkeket gyártó cégeink is. 1945. május 9-én véget ért a má­sodik világháború, és ez a nap je­lentette a Csehszlovák Köztársa­ság, illetve Prága teljes felszaba­dulását is. A közelgő évforduló alkalmából Frantisek Dvorsky, a Cseles zlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete sajtóér­AZ ENSZ ÉPÍTKEZIK A világszervezetnek, amely­nek 25 évvel ezelőtt 50 tagja volt, ma 126 tagja van, s a New York-i Bast River. part­ján elterülő üvegpalotában, amelyet 2000 tisztviselőre ter­veztek, ma 4000 ember szo­rult össze. Mivel az íróaszta­lokat már nem lehet jobban összezsúfolni, a szervezet he­lyiségeket bérel, az ezek bér­leti díja évi másfél millió dollár. Ezért évek óta foly­nak tervek további helyisé­gek építésére, de vagy a pénz, vagy a telek hiányzott. Most végre úgy látszik, mégis sikerül építkezni. U Thant főtitkár, az ameri­kai kormány és New York városa megegyezett egy 8 emeletes és 3 emeletnyi alag­sorral rendelkező épület meg­építésében, ugyancsak az East River partján, a nagy szék­háztól délre. A két épületet csupán a 42. utca választja el egymástól. Az előzetes szá­mítások szerint az 1973-ra elkészülő épület kb. 80 mil­lió dollárba kerül; az ENSZ nem egészen a felét köteles fedezni ennek az összegnek. MONTEZUMA ARANYA Amikor a spanyolok meg­hódították az azték birodal­mat, Montezuma király kin­cseinek helyét az utolsó azték király még kínzások után sem árulta el. Most a régészek mégis nyo­mára bukkannak. Mexico Ci­tyben ugyanis földalatti épül s a munkálatok során olyan tömegben kerülnek elő azték műkincsek, hogy a régészek alig tudják követni a munká­sokat. Mexico City az azték főváros területén fekszik — e főváros a XVI. században nagyobb és fényesebb volt, mint az akkori London, vagy Párizs, — s a munkálatok most értek a régi városköz­pont alá. Valaha ott állt a királyi palota, a főtemplom és a piramisok. Most már nap mint nap olyan mennyi­ségben kerülnek elő tárgyak, hogy valószínűnek tartják; itt volt az állami és a királyi kincsestár. tekezletet tartott Budapesten, a Csehszlovák Klubban. Áttekintést adott hazája 25 éves politikai, gazdasági fejlődéséről. Tájékozta­tója után az újságírók — köztük lapunk munkatársa is — kérdé­seire válaszolt. — A konszolidációt illetően mi­lyen eredményekről számolhat be a nagykövet elvtárs? A jelenleg folyó párttagkönyv-csere milyen tapasztalatokat hozott? Köszönetét kell mondanunk azért a segítségért, amelyet az el­lenforradalom leveréséhez a Szov­jetunió és a szocialista országok nyújtottak. Így vált lehetővé, hogy munkához lássunk. A politikai konszolidáció kere­tében a párt Központi Bizottsága határozata alapján tagkönyvcse- rére került sor, ennek' a feladat­nak végrehajtása most folyik. Ma a Központi Bizottság munkáját mintegy 200 ezer pártaktíva támo­gatja teljes felelősséggel. Eddig mintegy 40 volt KB tag nem kap­ta vissza tagkönyvét. A párt kö­rülbelül 230—240 ezer párttaggal beszélgetett el — közülük mintegy 5 000-nek nem javasolták kiadni párttagsági könyvét. A munka még folyik, feltehetően ez a szám — ha nem is túlságosan — de emelkedni fog. A kommunisták tízezrei mindennapi munkájukkal és á pártért való aktív tevékeny­ségükkel dolgoznak a konszolidáció meggyorsításáért — eredménnyel. Csehszlovákia ipari termelése a felszabadulás óta megkétszerező­dött. Az utóbbi években a terme­lés visszaesett. Milyen intézkedé­seket hoztak a termelés növelé­séért, jelentkeznek-e már ered­mények? — Ismeretes, hogy a népgazda­ság vezetése' meglazult. Mi már 1965-től 68-ig be akrtuk vezetni a gazdasági reformot, illetve alap­jait megteremteni. Ezf nem sike­rült megvalósítani. Az 1968—69- es években a gazdaság anarchiku­sán fejlődött, nagy egyenlőtlensé­gek alakultak ki a termelés és bé­rek között. A nagykereskedelmi árak nőttek, a vállalatok nagy gaz­dasági haszonhoz jutottak, ami mögött nem volt megfelelő ter­melési érfék. Inflációs lehetőségek adódtak. De már az elmúlt év­ben hozzáláttunk a gazdasági kon­szolidáció megalapozásához és ezt a munkát ebben az évben erő­teljesen végezzük. Termelési- mu­tatóink már nőnek ez év első ne­gyedében a termelékenység is emelkedett. Ügy számítjuk, hogy 1975-ig a gazdasági reformot meg val ósít j uk. — Az értelmiség hogyan veszi ki részét a konszolidálódásból? — Ha differenciálunk — tehát technikai és humán értelmiségre — a helyzet eléggé bonyolult. A gazdasági dolgozók közül mind többen jelentkeznek,, részt kíván­nak venni a Központi Bizottság által meghatározott feladatok vég­rehajtásában. Kevésbé jó a hely­zet például az írók vonatkozásá­ban. Itt inkább szlovák területen jelentkeznek a pozitív eredmé­nyek. Az érteirAiség körében vég­zett munkánk türelmes, a meggyő­zés eszközével akarunk mindjob­ban hatni. Remélhető, hogy az eredmények nem maradnak el. — A szocialista országok közöt­ti gazdasági együttműködésnek nagy a jelentősége. Miben látja nagykövet elvtárs az együttműkö­dés fokozásának további felada­tait általában, illetve Csehszlová­kia és Magyarország vonatkozá­sában? — Az együttműködésre szükség van. nagyon hasznos. Véleményem szerint most az a helyzet: min­den ország kidolgozza a maga ter­vét, feladatait. Amikor ezzel a munkával készen vannak, akkor igyekeznek az összehangolást el­végezni. A kész tervek alapján már nem mindig könnyű az ál­láspontokat megváltoztatni. Itt fel­tétlen van javítanivaló. Magyaror­szággal folynak a kétoldalú tárgya­lások. Jó úton halad a kémiai együttműködés, a közeljövőben a a gépipari vonatkozású együttmű­ködés megbeszélésére kerül sor. • — Hogyan alakul Csehszlovákia külkereskedelme, ezen belül a Ma­gyarországgal való kereskedelem? Kaphatnánk-e tájékoztatót: mikor és mennyi Skoda gépkocsit szál­lítanak Magyarországnak? Választ a kereskedelmi tanácsos adott: — Országunk külkereskedelmét illetően 70 százalék a Szovjetunió­ba, illetve a szocialista országok­ba irányul. Magyarország külke­reskedelmünkben mintegy 9—10 százalékkal vesz részt, Magyaror­szág harmadik legfontosabb külke­reskedelmi partnerünk, behozatal szempontjából a negyedik. Tény, hogy Magyarországnak „eladósod- tunk”. de adósságainkat 3 év alatt rendezni fogjuk. Nálunk befeje­ződött az „inflációs láz”, üzleteink mindjobban feltöltődnek áruval, a termelés tehát javuló tendenciát mutat, ez külkereskedelmi kap­csolatunk fejlődésében is éreztet­ni fogja pozitív hatását. Ami konkrétan a Skoda gépkocsit ille­ti: erre az évre 2 500 autó szállí­tásáról volt szó, de előreláthatóan mintegy 6 500-at szállítunk Ma­gyarországnak. A szükséges pótal­katrészek szállítását már befejez­tük, májustól kezdjük az autók szállítását, javul a minőség is. Szó van arról, hogy Magyarország a jövőben bizonyos alkatrészek szál­lításával segíti elő a Skoda sze­mélygépkocsik gyártását. A sajtótájékoztató végén Franti­sek Dvorsky elvtárs a Csehszlo­vák Kommunista Párt, a kormány és a nép üdvözletét tolmácsolta a magyar népnek, hangsúlyozva a két nép Ifesfvéri barátságát, a to­vábbi együttműködés hasznossá­gát, valamint azt, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság is­mét szilárd tagja a szocialista ál­lamok közösségének. Garay Ferene Különös sziget. Ausztráliától nem messze terül el a Niue szi­get. A tenyérnyi szárazföldnek az az érdekessége, hogy talaja rend­kívül erős rádióaktivitást mutat. A sziget lakosai ennek ellenére egészségesebbek, erősebbek és el­lenállóbbak, mint a szomszédos szigeten lakó emberek. A tudósok feltételezik, hogy a niuei rádióak­tivitás kozmikus beszivárgás ered­ménye. amely mintegy a mágne­ses mező egy külön, „kiskapu­ján” jut el erre a területre. Sem a szigetet borító földön, sem pedig a sziget mélyében nem találtak rádióaktív érceket. Minden terepen használható Jármű. Franciaországban Terraplane BC7 elne­vezésű, nagy terepjáró gépjárművet konstruáltak, amely a kerekes von­tató és a kétéltű légpárnás jármű tu­lajdonságait egyesíti. A próbajárat be­bizonyította, hogy a Terraplane a szi­lárd talajon, homokon, sárban és hó­ban egyaránt könnyen mozog. Normá­lis terepen menetsebessége eléri órán­ként a 80 kilométert. Ottalan terepen óránként 48 kilométeres sebességgel, vízben óránként 10 kilométer sebes­séggel haladhat a jármű. Német-francia együttműködés. A német NSU és a francia Cit­roen autógyárak 1965-ben kötött kooperációs szerződése most hoz­ta meg első gyümölcsét. Az „Ope­ration M 35” nevet viselő kísér­leti autó a német Wankel-motor- ral van felszerelve, karosszériája pedig francia eredetű. Az év vé­géig 500 autót akarnak legyárta­ni belőle. Áruk 7 500 márka. Min­den vevő kötelezi magát arra, hogy ezzel a prototípussal egy év leforgása alatt legalább 30 000 ki-1 lométert megtesz. Három év múl­va, a tapasztalatok kiértékelése után döntik majd el, hogy a Cit­roen M 35” Wankel-motorral fog-e működni vagy a hagyomá­nyos dugattyús motorral. Föld alatti energiatároló. Egy szás» országi (NDK) vízierőmű számára dol­gozták ki annak a föld alatti víztá­rolónak a tervét, amelyet az erre a célra létesített hevítő akna fog fű­teni. Ha megvalósul, ez a létesítmény lesz Nyugat- és Közép-Európa első energiatároló tartálya. Éjszakai idő­szakban, amikor erősen csökken • villamosenergia-fogyasztás, a földalatti tartályba pumpálják a vizet. A reg­geli és nappali órákban a felmelegített víz a nyomószlvattyúkon az erőgépek felé kel útra. A nagy tömegű víz ilyen módon történő összpontosítása hatékonyabbá teszi a turbinák teljesí­tőképességének kihasználását. Üvegház. A ház két kis egy­másra helyezett üvegkosárra em­lékeztet. Az egyemeletes építmény magas kőalapzaton nyugszik, amelyben garázs, kazánház, mo­sókonyha és pince kapott helyet. A „Sklo-Union” csehszlovák nem­zeti vállalat kutató irodájának munkatársai a . kísérleti épület megalkotása során maximális mér­tékben használtak fel üveganya­gokat és üvegszigetelést. A kül­ső falak lapos homlokzata üveg­ből készült, az ablaknyilásokat kettős szigetelőüveg tölti ki. Az ajtók is „üveg származékok". A padlózatot és a falak belső burko­latát ha nem is tiszta üveg, de üveg alapú anyag alkotja. Kicsontozza ... Egy elektromág­nesről van szó, melyet a halcson­tok eltávolítására használhatnak. Az eszköz formája kétágú villá­hoz hasonló. A kis gép használa­ta nagyon egyszerű. Elektromos­sággal való feltöltés után a mág­nest háromszor, négyszer áthúz­zák a kettészelt hal felett — és az összes csontok a mágneshez tapadnak. A nyers, főtt vagy füs­tölt halakat ily módon meg lehet a csontoktól tisztítani. BERLINI QYOZELMEK-t 945. május 8-ig a Wilhelm­*■ * strasse fogalom volt. A táv­irati irodák, a sajtó szerkesztősé­gei világszerte röviden csak így adták tovább a berlini miniszter- elnökség, a kancellári palota sza­vát; „A Wilhelmstrasse jelenti”. Az utca nevének hallatára ma már nem áll el a szívverésünk. A Wil­helmstrasse néma. Kihalt. Nincs forgalma. Üldögélünk az Unter den Lin­den híres sugárútjának egyik pad­ján, s a Wilhelmstrasse környékét fürkésszük. Vasárnap délután van. Dongó-döngő csönd. Amolyan kis­városi, vagy még pontosabban szól­va: amolyan alföldi kisvárosi han­gulatban lebegünk. Annyira sima, lapos ez a táj, hogy valóban csak a kócos akácok hiányzanak innen. De hiányzanak erről a széles út­ról a hársak is, pedig valamikor ezekről kapta a nevét. A hársakat, ahogy mondják, 30—40 évvel ez­előtt vágták ki. Az akkori hatal­masok úgy találták, hogy etek a iák zavarják az SS-ek díszfelvonu- iásait. Bizonyosan igazuk is volt. A halálfejes egyenruhák és az élet szépségéről susogó hársak nem il­lettek egymáshoz. Ülünk az alkonyaiban, majdnem a diadalív árnyékában. Majdnem. Ha néhány száz méterrel közelebb lehetne mennünk. De padunk kö­zelében ,Stop” tábla áll: nincs to­vább: a Brandenburgi Kapun túl tgy másik ország, egy másik világ kezdődik. Szinte a kapun megy ki a Nap Nyugatra, s közben lobogó piros fényeket dob a Reichstag üszkös, kormos épületének hátára. A környék itt is, mint az út végén az új, hatalmas tévé-torony, v^gy a Pergamon múzeum körül, tele van lefejezett házakkal, s az üres, zá­porverte ablakszemekböl, s cson­ka falakból gázcsomók, néha már karvastagságú faágak nyújtogat­ják csenevész zöldjüket. Ahogy ülünk a fény és csönd piros és kék szappanbuborékjában, állandóan az jár eszemben: itt, erre kellett valahol lennie... s minduntalan fürkészve jártatom körbe a szememet, míg egyszer- csak kibuggyan belőlem a kíván­csiság, de halkan, mint aki érzi, hogy vendéglátójánál most valami tapintatlanságot követ el, pad- szomszédomtól megkérdem: — Hol volt Hitler kancellári palotája? — Ja, der Hidle... — mondja lassú legyintéssel, s a berliniek kedves tájszólásával. Árcán az aszalt szilvát utánozó ráncok meg­rándulnak — a csalódásoktól, ke­serűségektől, vagy szenvedésektől ? — amint a sétapálcáiát emelinti. A bot végéről tekintetem a Bran­denburgi Kaputól balra egy közeli füves térségre röppen. Üres, gye­pes terület, de látszik, hogy az ut­ca házsorának tulajdonképpen egy foghíja. A telket járda szegélyezi. — Ausradierert, ausradieren! — hallom a régi szót, hallom diák­korom rádiójából habzó-recsegő hangját... s jön a válasz: Heil! Sieg! — a felzúgó tenger félelmes morajával. Hány embert, népet, nemzetet akart a föld színéről ki­radírozni! És most íme! Látjátok feleim: aki szelet vet..., aki más­nak vermet... ki mivel vétke­zik ... Ilyen lenyűgöző döbbenettel e régi-régi igazságok beteljesülését még soha nem tapasztaltam. Aztán izgatottan, mint akinek életbevá­góan fontos elintéznivalója van, felálltam, s kislányomnak, fiamnak intve, elindultunk a telek felé. A járdáról aztán egyik lábammal rá­léptem a telek füvére, s magasra emelve fejem, megszólaltam: — így, most fényképezzetek le! Csak később, hónapok múltán jöttem rá, hogy tudatalatt milyen motívum működött bennem. Diákkorom mo­zijában Jonny Weismüller, az olimpiai úszóbajnok, „Tarzan, a dzsungel fia” szerepében, amikor legyőzött egy életére törő feneva­dat, rátette lábát a vadállatra, s az ég felé egy dallamos-diadalma­sat ordított. A sok megkínzás, élet­veszély után ösztönösen így tettem ée is, csak némán. Gyerekes do­log, bizonyosan. De az is bizonyos, hogy a gyerekes öröm a legtisz­tább öröm. Amíg visszasétálunk a padunk­hoz, különös jelenségre leszünk fi­gyelmesek. Mennyi gyerek szalad­gál, sétál a szülőkkel! És mennyi a babakocsi! Tízszer annyi, mint a gépkocsi! Honnan jön ez a sok babakocsi? Honnan áramlanak? Miféle hitből, miféle bizalomból? Az ember könnyen azt hiheti, eb­ben a városban csak hatvanon tú­liak és tíz éven aluliak élnek. Va­lóban, a közbülső korosztályok mintha csak mutatóban volnának... De a kismamák mind megannyi királynők! A lemenő nap szőkesé­güket gyémántsugarakkal koszo- rúzza. ök a biztonság, a boldog­ság, a Béke Királynői. Camus a „Szizifusz mítosza” cí­mű esszégyűjteményét e sorokkal kezdi: „Csak egyetlen igazán ko­moly filozófiai probléma létezik: az öngyilkosság. Hogy az élet meg­éri-e, vagy sem, hogy leéljük, ,en- nek eldöntése annyi, mint választ adni a filozófia legalapvetőbb kérdésére.. ” — Tehát ez a kér­dés: van-e értelme az emberi élet­nek, vagy nincs? Camus válasza tagadó. S valóban, az ember hu­szonöt—harminc éve körül már könnyen hajlik arra, hogy Camus­nek igazat adjon. S Hitler öngyil­kossága ,után népének is már csak a csömör, kiábrándultság, a két­ségbeesés maradt. Nincs más hát­ra: el kell tehát dobni ezt az éle­tet! És ekkor jött a csoda. Az el­dobandó élet mellé megjelent az új élet. Camus a gyermekkel nem számolt. Pedig az élet-utálat a gyermek megszületésével éppen az ellenkezőjére változik. Gyerek nélkül ugyancsak nincs sok értel­me a szorgalomnak, a küszködés­nek. Gyerek nélkül miért is a harc, a munka, verejték, gürcölés? S a berliniek legyőzték a halált! Családonként legalább a három­négy gyermek a természetes. Az élet tehát megéri, nagyon is meg­éri, hogy leéljük, — mondják tet­teikkel a berliniek. S 25 évvel a háború befejezése után ezt jelen­tem most a Wilhelmstrasséről Ca- musnek és mindenkinek, minden­kinek! Aki csak teheti, jöjjön el és néz­ze meg ezeket az apró emberké­ket, akiknek szája, mint a hab­szegfű, pillája mint az erdei ha- raszt bársonya, s aki látja a ragyo­gó szemű berlini kismamákat is, akiknek járása, mint a tövéről megindult japán szellőrózsa, annak feje fölött ezek a csodálatos illa­tok összecsapnak, s a családról — meg az emberiség nagy családjáról — valami gyönyörűt álmodik. Harcos Ottó / t

Next

/
Oldalképek
Tartalom