Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

6 1970. május 7. Dtmantmi navis BARANYAI KASTÉLYOK ÉS UDVARHAZAK «■i . • /J i /;JJÍ: DOMOLOS­PUSZTA Kovácsoltvas kilincs, keser­vesen nyikorgó ajtó, dohos szag, falépcsók... Jobbra, balra ajtók — és sehol sen­ki... Vargha Károly, a Tanár­képző Főiskola docense azt mondta, amikor „felfegyver­zett” erre az útra: „Ha Csertő felé a hadak útján ment, most a népek és a történe­lem világosan kivehető nyo­mait követheti”. A zsibóti út a rómaiak főközlekedési útja volt Pécs és Szombathely kö­zött. Másfél évezrede a keleti gétok, ezer évvel később a törökök csakúgy használták, mint a tőzsérek, amint a déli végek felől Bécsbe vagy Grúz­ba hajtották az állatokat. A puszta most Zsibóthoz tarto­zik, 7 kilométerre fekszik Szi­getvártól északkeletre. Elő­ször a turbéki templom mel­lett megyünk. Falán a török kormány díszes emléktáblája: II. Szulejmán szíve az oltár alatt van eltemetve. Itt járt Zrínyi, a költő 16jí tavaszán Tovább haladva Zsibot felé jobbra, Perczel Vilmos kas­télya — udvarháza. Most szo­ciális otthon. A régebbi épü­letben töltött Vörösmarty eev nvarat a Perczel gyerekek- ] kel. Szemben a dór-oszlopos Vermes ház, pincéié el tudta nyelni a környék összes bo­rát. Amikor elmarad a Szil­vás csárda, az út süllyedni kezd. Nem sokat kéne a par­tokban kaparni, hogy néhány cserép vagy más emlék fel ne idézze a múltat. Domoloson először a tor­nyos vadásznáz csalogatja az idegent, amelyet egy német építész épített a kedvesének Kéményén gólya, teteje fog- híias. A dombon álló udvar­ház — régi, kisnemesi ott­hon még rosszabb állapot­ban. Az épületben síri csend, , csak a korhadó falépcsők nyö­szörögnek lépteim nyomán ... * ^"{gmándy Hegyessy Géza a kertből kerül elő. Szürke baj­sza felett kemény vonások, szemében élénk fények. Roz­zant padra ülünk a ház elé. Amott elvadult puszpáng bok­rok alatt csibék kapisgálnak. Kiszáradt fenyőfák és csend. — Remélem még megle­szek. A szemem fárad egy kicsit Nem csoda, hiszen 88 éves. Felugatnak a kutyák. Zsá­kot cipelő, gumicsizmás em­ber megy át a pusztán. — Kegyelmes úr, megnézte a piacot? — Igen, 220-ba adják a kukoricát... Hiába kéri az embereket 25 éve, ne mondják, hogy ke­gyelmes úr... Nem is rang­ját akarják az egykori altá­bornagy úrnak ezzel hangsú­lyozni — csak megtisztelik. Soha nem volt bajuk vele, amit 44-ben tett: nem kis do­log volt Horthy testőrpa­rancsnoka, a Vitézi Szék el­nöke kizárta a nyilasokat a soraikból, majd a várba vo­nuló németekre lőtt... Nagyapja a szigetvári já­rás főszolgabírája volt. Négy pandúrral Domolosról igaz­gatta a járást. Csak a heti két piaci napon ment Szigetvárra. „Attól kell félni — írja egy, helyütt —, hogy az úristen haragjában elsüllyeszti a vá­rost”. Az erkölcstelen életet élő és tekergő, hétfőn nem dolgozó mesterlegényeket nyilvános botozással, a ki­kapós fehércselédeket meg- seprűzéssel fenyegeti. Ez je­lentette akkor a járási köz- igazgatást. A főbíró nádpál­cával és két pandúrral tört Gelencsér Pista bandájára. — Három betyárt elfogott — egy elugrott Egyszer a pusztán vonult keresztül Patkóék hirhedt be­tyárbandája. Nagyanyja ki­szaladt, utánuk kiáltott: — Tekintetes asszony, — mondta az egyik Patkó-gye­rek — az én szeretőm a ma­ga konyhalánya. Tőle tudom, hogy a tekintetes úr asztalán kincsek vannak. Most nem megyünk be, de legközelebb jól vigyázzanak! A 44-es betyárok nem bán­tak ilyen kesztyűs kézzel az unokájával: a németek bör­tönbe és koncentrációs tábor­ba vitték. Amikor 46-ban visszatért, Domolos pusztára jött feleségével. A magyar kormány 100 hold földet ha­gyott számara érdemei elis­meréséül. — Később mind beolvasz­tották a nagygazdaságba. Nem a földet bánom — minden úgy jó, ahogy most van, ezt szívből mondom, — csak ne­héz a szociális segélyből élni. * A Domolos pusztai He­gyessy udvarház már az 1740-es években állt. Négy lakószoba, boltíves folyosók, zsuptető. Hoitsy Mihály 1749- ben azt írja Pécsett tartózko­dó feleségének: „A hársfa, amelyet együtt ültettünk, szé­pen megeredt”. Az 1830-as években Johann Fichtner pé­csi mester építette át 5 szo­básra, cseréptetősre. Most is ebben a formában áll. Tágas szobák. Ódon szagok áradnak a régi bútorokból. Hosszú tör­ténet magyarázza, hogy mit keres itt a bútor, amely még Deák Ferencé volt. — Blaha Lujza néhány bútorát a há­ború itt pusztította el. Köny­vek: ha előbb jövök itt talá­lom a Velencében 1724-ben nyomtatott Missale Roma- numot. — Ingyen adtam, csak hasz­nálati díjat kérek érte. Ahány éves, annyi forintot. Díszes kötésben Mária Te­rézia, a reformkor és a Bach- korszak törvényei. Óvatosan nyúlok a könyvekhez, le ne dőljön a polc. — Legfelül Horthy titkos iratai. A „Kos­suth” kiadása. A sarokban halványzöld, szőlőleveles XVI. Lajos korabeli cserép­kályha. Szép régi munka. — Íróasztal. Emellett ült az öreg betyárüldöző főbíró. — Az 1832—36-os pozsonyi ország- gyűlésen Simonyi Ernő jurá­tusaként egy padban ült Kos- suth-tal. Átmegyünk a kápolnába, öreg, lyukacsos törzsű hárs­fát mutat, fele törzse már le­szakadt, de él még a hárs. Göcsörtös ujjai között hatal­mas kulcsot szorongat az al­tábornagy. Amikor a nagy­apja haldoklott, utolsó sza­vaiban is arra kérte: vigyázz a kápolnakulcsra. A kápolna régebbi meny- nyezetén Dorfmeister híres festménye elpusztult. A 250 éves harang csendesen kon- dul, amikor Géza bácsi meg­húzza a foszladozó kötelet. A kripta felett alig olvasható la­tin felírás: „Állj meg ván­dor ...” Érdemes egy kissé körül­nézni ... Lom ború Jenő KI VALÓ MINŐSÉGŰ, KÉZMŰIPARI boroshordók 30—10« 1-ig most nagy választékban, versenyáron beszerezhetők boltunkban. Nagyobb méretek szállítására előjegyzést felveszünk. 15. SZ. VASBOLT, PÉCS, BAJCSY-ZSILINSZKY U. 26. SZÁM. TELEFON: 37-3L ORQIA A Meredek löszfalak tövében Turony felől jövünk a régi legendás szőlők között neki a tetőnek. Még sárgul a som ebben a vontatottan jövögető tavaszban, amint baktatunk a hegyecske gerince irányá­ban az egyre satnyábbra váló erdőn. Szeles kissé, de derűs és cseppet sem hideg az idő, jól esik a járás. De jól esik meg- ‘ állni, sőt megülni is a tető mészkövein nőtt hosszú, szá­raz füveket, mert időközben megérkezett a bicskás-reggeli ősi parancsa a barangoló em­berbe. Nincs hamubasült po­gácsa egyik zsákban sem, de van ropogós sós stagni, amit remekbe sütött egy pécsi pékbrigád. És amint ülünk ottan fala­tozva. tekintetünk végig ölel­geti a tájat. Lábunk előtt ferdén dől délnek egy szür­késfehér lapos szikladarab. Hogy milyen komfortos lehet az ilyen paraszti merev mészkő! Vékony, majdhogy­nem átlátszó rétegben rózsa­színű zuzmóbevonat borítia a kis sziklalap repedezett felü­letét. Erre kecsesen élénk­zöld. bársonyos mohatakaró telepedett, de annyi gyen­gédséggel. hogy a zuzmó szinte észre sem veszi és a moha-pamlagra heveredett sárga homoki pimpó-család sem sérti meg a térdecské- jét. Ez a háromszínű, hármas réteg olyan lágy vánkossá vált a kövön, hogy még egy dollármilliomosnak is nyu­godt álma lenne rajta. A Nap pedig süt, a szellő állandóan leng a lankán Máriagyűd fölött. Járnak a méhek, pillék, poszméhek és dáridóznak a dongók, kü­lönösen a héricseken, amik­ből száz meg száz pompázik körülöttünk a Tenkes tete­jén. Szikrázva világol a gyö­nyörű Adonis, aminél szebb vadvirág nincsen a sárga színek között. Nem hiába lett Venus úrnő szép szeretője, de köntöse is a legszebb. Aranyból szőtték, nem földi takácsok, napfényből, ragyo­gó-sárga legsimább kínai se­lyemből. Pompás díszű vi­rága akkora, mint a kisgyer­mek keze és pazar nektár- és virágpor-lakomát kínál a benne tobzódó, égő szenve­déllyel lebegő méheknek, do­hogó dongóknak, dőzsölő da­razsaknak. Mintha belerésze- gedtek volna valamennyien ebbe az édességbe, illatba, bűbájba és őrjítő kápráza- tokba. Lábuk, hátuk, baju­szuk és szemük tele virág­porral. Orgiát ülnek a vert­arany virágkehelyben mint­ha sejtenék, hogy egy szív­gyógyító. bölcs növény ven­dégei, ahol nem érheti baj azokat, akik szívük szavára hallgatnak. A tavasrí hérics — Ado­nis vemalis — ugyanis egész sor szívre ható gyógyanya- got tartalmaz, amik felépíté­sükben a gyűszűvirág ható­anyagaihoz hasonlítanak. — Mérgezők is. de nem hal­mozódnak fel a szervezet­ben. A leghatékonyabb gyógyszereket a nyers, te­hát frissen gyűjtött hérics­hajtásokból készítik. Nem tudunk eleget exportálni be­TENKESEN 1 lőle, úgyhogy nem ártana termesztésére gondolni. De szép lenne vele sziklakert­jeinket is díszítem, ahol bi­zonyára jól érezaré magát a hálás lenne a gomiozásért. Node menjünk csak to­vább, a Csukma-hegy is vár ránk újabb tavaszi cso­dákkal. Ahogy melegszik a talaj, a kő. annál nagyobb cselekvési láz kezdi izgatni az élővilágot. Egyre gyak­rabban, majd egyszerre so­ha nem látott tömegben tűnnek fel a tavaszi farsang apró katonái, a fürtös gyön­gyikék. a Muscarik! Karcsú, zöld levélkarajukkal átölelik hosszú dárdanyélre illesztett, azur-ikrákkal ékes játékbu­zogányukat és várnak. Mire? Mit őriznek? Talán hangya­várak kapuit vigyázzák ezek a 20—30-as csoportokba verő­dött hallgatag kék gránáto­sok? Siklós fölött járunk már, a Városhegyen, amikor várat­lanul fekete kökörcsinek bukkannak elő egy gödör­ből, bolyhosörvű nyakkendő­vel sötét zsiráfnyakukon. Keserű titkokat rejtegethet­nek búsan bókoló fekete­bíbor virágfejükben, de kely- hük öblén a Jóreménység éppencsakhogv ki nem csor­duló arany porzói duzzadoz- nak. Itt igazán nem vártuk a fekete Pulsatillát. Inkább szende nővére, a leánykökőr- csin illenék ide. erre a karsz­tos keleti lejtőre. Egyébként, a kökörcsinek is gyógyító anyagot tartalmaznak: kö­körcsinkámfor van bennük s a népi gyógyászat női be­tegségeknél és nyugtatóként tartja őket számon. „Szép úrfiak. a nap nyu­govóra hajolt” — mondjuk Ali követével s elbúcsúzunk a hegytől, el a nyüzsgéstől és a napsugártól. Leereszke­dünk lassan az egyik északi völgyön, még nem tudjuk, hova. Ott, ahol már elfogy az erdő s a sík lapályon ko­csinyom szalad, három fehér kecske legel. Egy vígbajuszú vén legény tartozik hozzájuk, mert beszélgetnek Emberi nyelven persze, az öreg kor­holja védenceit, amikor mel­léjük érkezve, megtudakol­juk a legközelebbi vasútál­lomás irányát. Besenyei bá­csi, az első háborúban Itáliát megjárt honvéd, el is igazít a régi malom mellett, a ré­ten át. Még utánunk tekint egv percig, majd megmar­kolja botját: Na. menjünk. Muci — s megindul a három kecskével a kistótfalusi to­rony felé. Baranyai Aurél NAGY GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ villanyszerelőket fel veszünk. GÉPÜZEM, Szabadszentkirály, Fő utca 130, szám. A hároméves terv Hazánkban a munkásosz­tály hatalmáért vívott harc­ban lényeges gazdasági és politikai szerepet játszott a hároméves terv. A tervnek elengedhetetlen politikai fel­tétele volt a munkásosztály vezető szerepének biztosítá­sa. a demokratikus fejlő­dést visszahúzó politikai té­nyezők felszámolása. A ha­ladó erők abból az alapelv­ből indultak ki, hogy terv- gazdálkodás nélkül nincs gazdasági talpraállás, gazda­sági alapok nélkül nincs szi­lárd politikai hatalom, de a tervgazdálkodás az államo­sításokkal együtt valósulhat neg. A hároméves terv tehát alapvetően politikai progräm is volt. A Magyar Kommunista Párt 1947. január 30-án tá­jékoztatta a külföldi és bel­földi újságírókat a három­éves terv fő kontúrjairól. Az elsősorban újjáépítési felada­tokat rögzítő tervben évi 6 milliárd forint beruházás szerepelt, az évi nemzeti jö­vedelem 11 százaléka. Az új­jáépítés mellett nagy szere­pet kapott a bányászat, a ne­hézipar továbbfejlesztése, valamint a mezőgazdaság belterjesebbé tétele. A mező- gazdaság a beruházások egy- harmadát kapta, külön meg­jelölve az újonnan földhöz- jutia toltak hathatós segítését Bár a hároméves terv 1947. augusztus 1-én indult a po­litikai előkészületek január­tól kezdve nagyon intenzí­vek voltak. A Magyar Kom­munista Párt II. Baranya megyei konferenciája 1947. február 9-én egyértelműen állást foglalt a terv mellett. Ilku Pál. a nagypécsi párt- szervezet titkára húszezer kommunista nevében tett ígéretet a terv maradékta­lan végrehajtására. Ugyan­csak február elején vettek részt a baranyai bányászok az I. Országos Kommunista Bányászkonferencián Buda­pesten. ahol lelkesen üdvö­zölték a hároméves tervet A Baranya megyei járási pártkonferenciákon Deák Lí­via. Szekeres László. Krancz Pál, különböző pártnapokon Szűcs József Majson, Ger­gely Lajos Nagynyárádon is­mertették a hároméves ter­vet. Pécs város haladó gon­dolkodású asszonyai 1947. március 9-én — a Nemzet­közi Nőnap alkalmából — nagygyűlésen határozták el, hogr v.,a hároméves terv minél előbbi megvalósítása érdekében a gazdasági élet minden területén élenjárnak a termelő munkában”. — A Szakszervezetek I. Baranya megyei kongresszusa megál­lapította, hogy «... a dolgo­zók jogainak bővítése, a tő­kések jogainak korlátozása legyen az út a hároméves tervhez”. Megyénk dolgozóinak je­lentős része jóval augusztus 1-e előtt már a tervgazdál­kodás szellemében tevékeny­kedett. István-akna bányá­szai március elején hozzá­kezdtek a tervgazdálkodás számára nagyon fontos mun­kaversenyhez. Március 6-án vállalták, hogy a napi 97 va- gonos termelést napi 137 va­gonra emelik. A vállalást meg is valósították. A So- piana Gépgyár dolgozói áp­rilis 24-re 15 százalékkal fe­lülmúlták a béketermelést. További ígéreteket tettek. Az alapos előkészítő munka fo­lyamán minden üzem. min­den község és járás kidol­gozta a hároméves tervek Az újjáépítés elsősorban a Dráva menti falvakban volt igen fontos. A Baranya me­gyei alispán 1947. januári jelentése szerint „Drávasza- bolcson, Drávapalkonyán, Drávacsehin, Gordisán, Maty- tyon, Szaporcán. Harkányban még 170 ház várja az újjá­építést.” A megye felrobbantott híd­jainak helyreállítására 449 ezer forintot irányoztak elő. Nagyon sok község bekötő­útjait tervezték meg 1947 ta­vaszán. Liget, Sumony. Ká­kics. Nagybudmér. Somogy- berki, Diósviszló, Mánia, Ma­gyarszék, Magyarhertelend, Barátur, Egyházasbér. Kis- bodolya és még sok falu ösz- szesen 121.8 km hosszú be­kötőutat kapott a három­éves terv folyamán. Pécs város hároméves ter­ve hosszú oldalakon át rész­letezi a konkrét intézkedé­seket. A Rákóczi út és a Kossuth Lajos utca tataro­zására az első tervévben 105 ezer forintot, orvosi rendelő- intézet építésére 291 ezer forintot. Mecsekszabolcs falu felújítására 300 ezer forintot terveztek. Szociális otthonok, kultúrházak. napközi ottho­nok építése szerepel a terv­ben. Baranya megyében 160 napközi otthon és 36 kultúr- ház épült 1947—1949 között. A hároméves tervvel fog­lalkozó országos szerveknek komoly elhatározása volt, hogy a MÁVAG vaskohóit és kokszoló üzemeit Mohácson építik fel. Rajk László. Bé­réi Andor. Hajdú Gyula, s míg számos vezető támogatta ezt a tervet. Közismert, hogy később, a személyi kultusz eluralkodása idején megrom­lottak a magyar—jugoszláv államközi kapcsolatok s a terv megvalósítására nem Mohácson, hanem a mai Dunaújvárosban került sor. A hároméves terv 1947. augusztus 1-én indult és 1949 decemberében, tehát két és fél év alatt fejeződött be. A terv megvalósítása folyamán mindjobban tartalmat nyert a jelszó: Tiéd az ország ma­gadnak építed! Bar. Fehér Isiiké i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom