Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

- DTlTlftnttM 1 tmutö

1970. május 31.

Cdiilőaratás Harkányban

üdülőt avattak tegnap a harkányi kemping szomszédságában. A beremendi cementgyárnak itt van az üdülőtelepe, megannyi komfortos faházzal, s egy földszintes, tetőteraszos épülettel. Tegnap egy még jelentősebb, emeletes üdülőt adtak át a cement- ipar dolgozóinak. Ez az üdülő kényelmes, két ágyas szobáival majd 30 személynek nyújt pihenési lehetőséget, van benne társalgó, orvosi rendelő — belgyógyászati és reumatológiai szakrendeléssel, összesen 2 millió forintba került, abból 300 ezer forintot tesz ki a berendezés értéke.

A tegnap délutáni ünnepélyes avatón az országos vállalat vezérigazgató-helyettese mondott rövid beszédet, amelynek során méltatta a létesítmény jelentőségét. Az üdülő nemcsak a beremen- dieknek nyújt majd pihenést, hanem az ország többi cementgyári munkásának is. A tegnapi avatáson a vezérigazgató-helyettes Kiváló dolgozó oklevelet, pénzjutalmakat adott át «

■HÓnís- gyár vezetőinek* dolgozóinak, ... Megjutalmazták az építőket

»íoíú?« js_ Az, üdülőd a B. m. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat építette.

Az avató ünnepségen részt vett Bogár József, az SZMT vezető titkára és a beremendi cementgyár jugoszláviai test- vérvállalatának képviselői, akik átadták a beocsini gyár ajándékát, egy olajfestményt, amely az üdülő társalgójának falát díszíti majd.

Az új üdülőt először nem cementgyári dolgozók, hanem rövid időre az üzemorvosok veszik birtokukba. A jövő

héten 50 fő részvételével országos orvosi konferenciát tartanak itt. A téma: a cementipari dolgozók foglalkozási ártalmai, betegségei.

Ez a földhalom három hete ház volt...

Négy nappal a víz után

Tunyogmatolcs, 1970. május 30.

(M unkatársunktól.)

Tunyogmatolcs 3200 (háromezerkétszáz) lelkes település Szabolcs-Szatmár megyében, a fehérgyarmati járásban, Mátészalkától 15 kilométerre északra. Két nevezetessége van: ott született Zalka Máté, és ott írta Petőfi Sándor a „Falu végén kurta kocsma” című költeményét.

Egy földhalom tetején beszélgetünk. Ez a földhalom három héttel ezelőtt két szo- ba-konyhás ház volt. Idős Varga Antal ásóval túrja a földet.

— Itt, itt valahol, ezen a helyen kell lenni a szekrénynek. Ez volt a hálószoba. A másik szekrényt már megtaláltuk. Gyújtósnak talán jó lesz.

Bojcsuk István egy halommal odébb kaparja a földet:

PANELSZERELŐK

Két maneken és — egy kismackó

Valósággal tódultak az érdeklődők tegnap a Centrum Áruházba libasorban bevonuló gyárvárosi úttörőzenekar után. Bár csak a kamara- együttes jött el, hangerőben nem volt hiány: a galérián egymás után hunytak ki a fénycsövek.

Délután három órakor indult el az első „ifjú pár” a lépcsőkön lefelé. Komoly, megil lefödött arccal, egy kis- mackót közrefogva tipegtek, s az egybegyűlt közel háromszáz kíváncsi néző óriási tapssal fogadta őket. A Centrum Aruház gyermeknapi divatbemutatója nagy sikert aratott. A tizenöt maneken az áruház dolgozóinak gyermekei sorából került ki, több, mint hatvan modellt mutattak be az áruház bébi, leányka, fiú, kamasz és bakfis kollekciójából. Igazi gyermeknapi szenzáció volt ez a kis nézőseregnek és az apró manökeneknek 'egyaránt!

Lövedék

a Megyeri dűlőben

Bronz János huszonegy éves bányász, tegnap délután a Megyeri dűlőben, az út szélén egy második világháborúból származó 37 mm-es páncéltörő lövedék robbanó magjára bukkant. A bejelentés után a II. kerületi rendőrőrs ügyeletesei a helyszire . mentek, s a robbanófejet biztonságba helyezték.

IDÉN ZSUZSÁNAK HÍVJAK A LÁNYT. Szőke, kék szemű, mosolygós — s mégis szigorú. Nadrágban jár, mert, hogy itt, fent a magasban, igen illetlen a szél... Egy hete érkezett. Mindenkivel1 kezet rázott, s aztán mindjárt a bungalót vette kezelésbe. ; Kisöpört, letörölte az asztalt, leterítette a padokat. A dolga hivatalosan csak annyi, hogy öntözzön. A nap már erős, a beton gyorsan megpörkölődik. A tavalyi lánynak is ez volt a dolga, de róla már senki sem beszél. Itt az új lány, s ez azt jelenti, ' hogy végre megjött a nyár. S a nyár nem arra való,- hogy az emlékeiken rágódjanak az emberek.,

Seib János is ezt mondja, pedig neki lassan már csak az emlékei lesznek, ötvenkét éves; napra tudja, menynyi van még a nyugdíjig. Szürkére fakult kék nadrágban jön fel a lépcsőn, derekán gurtni-öv, a gúrtnin bőr- tasak, a tasakban szögek. Enélkül el se tudnák már képzelni az öreget: mire összejön reggelenként a brigád, ő már fent van a tetőn •— derekán az öv, az övön meg a tasak... Hivatalosan hatkor kezdenek, Seib Jánosnak azonban más a munkarendje. Az egyik segédmunkás azt mondja: éppen félórát „siet”. Tizennégy évvel ezelőtt jött Baranyába, azóta többszáz épületen dolgozott, a városban mégis nehezen ismeri ki magát. Néha, ha jó kedve van, Lengyeltótiról beszél. A falujáról, ahova tizennégy év óta minden szombaton hazamegy, s ahonnan — mint valami láthatatlan, titkos csomagot —, éppen egy hétre való erőt, szorgalmat, türelmet és bosszankodnivalót hoz magával.

Töttősi István, a brigád- vezető, a fia lehetne. Huszonöt éves. Mikor kiáltanak érte, azonnal ugrik — nemrég volt katona. Minden adatat, mindén dátumot fejből tud. Ezt az épületet április 13-án kezdték. Most a 34. méteren állnak — azaz a háztetőn. Kész mind a tiz emelet. A daru éppen a párkány-elemeket emeli be — ezek az új típusú házak bonyolultabbak, mint egy svájci zsebóra. Éppen 2540 panelból áll minden épület. A negyedik, amelynek a tetejéről most a városban gyönyörködünk, már egészen köze] van a Rókus utcához. Balról, mélyen alattunk félig lebontott, összetört gerincű házacskák sora: hihetetlen, hogy milyen zsúfoltságban éltek itt még néhány hónappal ezelőtt is az emberek. Vas Sándor, a legifjabb ács. éppen egy hete került a brigádhoz, erre az épületre, így aztán még nem szokta meg, mekkora különbségeket fedezhet fel az ember, ha kinyitja a szemét, itt fent, a panel tetején.

Dél van, ragyogóan fényes dél. A Szigeti út most olyan, mint egy szélesvásznú olasz film nyitó képsora. Vakítóan fehér, izgalmasan modem, szivet melegítőén szép. A toronydaru pihen: rövidesen tovább költözik. A terveken ez- áll: I. K/6. Ez a típusjel, a panelosok azonban ezt képtelenek kimondani, Így aztán egyszerűen csak így kerül be majd emlékezetükbe ez a ház: « negyedik tizes.

Villog a hegesztőpdsztoly: itt acélrudak helyettesítik a maltert. Tizenhármán vannak a brigádban — két kőműves, két ács, hat betanított panelszereiő, egy. akasztó, egy betonkeverő és egy hegesztő. A vastag acélrudak hálószerűén befonják az elemeket. A hornyokban mindenütt vas fut, s félméterenként kereszt-kapcsokkal Is összeakasztanak minden egységet. Töttösi István csak nevet, amikor az épület szilárdságáról kérdezem: ezt kérdezik elsőnek a lakók is... A könyvekben minden világosan benne van — a biztonság sokszoros , nem is jutott eszébe még soha a félelem fent a tetőn, de amikor két évvel ezelőtt az a kis mini-földrengés megrázta a várost, elsőnek ő is azt kérdezte a főnöktől: mi van a házainkkal? — Semmi se volt, meg se rezdültek.

Nyugat felől Uránváros loggiái, délről a Szigeti városrész paneltömbjeinek ablakai viliódznak a fényben.

— Maga hol lakik?

— Meszesen....

TÖBBEN IS MEGÁLLNÁK: a lakás izgalmas téma. Vidékiek — Zalából, Somogyból —, hetenként egyszer ha hazajutnak. Vas Sándor sumonyi. Otthon mindene megvan, szeret is hazamenni, de ha a jövőre gondol, előbb-utóbb ő is mindig eljut a városi lakásig. Selb János ezt sehogy sem érti. Hűség a faluhoz, hűség a régi házhoz, hűség a munkahelyhez — ez van benne. Elmélázik, a főnök azonban most kegyetlen.

— És az a baksai „kirándulás”, az hogy volt...?

A baksai kirándulást, úgy látszik, már sohasem tudja elfelejteni. Egy művezető, aki elment a vállalattól, egy délután visszajött a munkahelyre, s azt mondta: Bak- sán jó helye lesz, öreg, szép pénzt kap. Kapott is. Másodmagával felépített egy 50 méteres górét — közel 4500-at keresett havonta. De aztán megjött a tél, s nem volt munka. Fagyszabadságra küldték, meg is betegedett. Ekkor érkezett Baksá- ról a levél: jelentkezzen az erdészetnél, segítenie kell. Visszaírt: pár napig legyetek türelemmel — beteg vagyok. Azok meg türelmetlenek voltak, valami olyasmit írtak, ami nekh nem tetszett, s most mégint itt van.

— Egy barátom nemrégiben írt: náluk, Pesten, 16 forintot kapnak óránként az ácsok, s nincs norma se- Tizenhat forint szép pénz — szíttam is a fogamat, amikor válaszoltam. Szerencséd van, testvér, de én itt már gyökeret eresztettem...

Az első pécsi panelszerelő brigádot 1962-ben szervezték. Wanczel volt a brigádvezető. Órabérben dolgoztak, • amikor először mentek fel a fogadószdntre, bizony nemigen tudták, ml is történik majd a továbbiakban, ök már nem panelosok, de a szakma, amit útnak indítottak* nagyra nőtt. Az év végére meglesz az ötezredik panellakás.

A bungaló felöl zene SZÓL: Zsuzsi imádja a

táskarádiót. Valaki kiált neki — egy szerszámmal hozzá szalad —, s aztán már újra ott van az aprócska faház előtt A házikó oldalán két hatalmas vaskampó csüng: itt fogja meg a daru. Ha egy szint kész, feljebb emelik, ha meg az egész épület elkészül, lezárják, s dupla gonddal akasztják rá a gém lelógó drótköteleire. A darus már ismeri ezt a szertartást. Amikor a bungaló szállni kezd a fehér panelházak felett, az építőkkel nehéz szót váltani. Az egyik szomorú, a másik meg úgy örül, mint egy kamasz gyerek.

Békés Sándor

tönkrenyomorított mosógép kerül elő valahonnan egy zöldszínűre festett deszka mellől. Konyhaszekrény volt, az ősszel vásárolták.

Mindenütt emberek nyüzsögnek a törmelékhalrtio- kon. A visszatelepítés hivatalosan még nem kezdődött meg, de az emberek lassan visszaszivárognak, mentik, ami menthető.

— Amikor elmentem, még egy házam volt. Most ez van ni, ami rajtam van, ez az öltözet ruha. Ügy értse, hogy még egy szelet kenyerem sincs. Az asszonyt a közeibe sem engedem egy darabig, nem is tudom mi lesz vele, ha meglátja.

— Nézze, ott van valahol a kotlós. Harminc tojáson ült. A Béke utca tulajdonképpen már nem nevezhető utcának. Három-négy ház maradt épen, azok, amelyeket a három év előtti belvíz után építettek újjá.

— Hol aludtak, emberek?

— Itt, a színben, azt nem vitte él a víz. A szín: néhány falábon álló, nagyon ingatag alkotmány, aludni csak a padláson lehet. Ott a megmentett ágynemű —, ez most mindenük. Cseppet sem biztonságos, tartani lehet tőle, hogy bármelyik percben leszakad.

— Én nem megyek senkihez. Ez az enyém, itt maradok, csinálok, amit tudok.

— Somogyi Gyulának, három év előtt elvitte a belvíz a házát. Az újonnan épült téglaház most ellenállt az árnak. A berendezésből jóformán semmi sem maradt A szobában, ahol még most is látni a derékig érő víz nyomát két gyerek fek-‘ szik a földre terített ágyneműn.

— Kilenc gyerekem van. Vagyis mit mondok, kilencen vannak itt velem, különben tizenketten vagyunk. Víztől deformálódott szekrényt mutat Semmire nem lehet használni.

— Ez a lányom Stefi rangja. Most ment volna férjhez, megvettük a szobabútort Ez maradt amit itt lát Hát ezért dolgoztam?

Gazdasági épületnek csak nyomait látni, Somogyi Gyulának az összes baromfiját nyolc választási malacát vitte el a víz. Az anyakocát a szomszéd, Pataki József ma találta meg a törmelék között.

Az udvaron gyerekágy, egy fél konyhaberendezés, néhány épségben megmaradt edény. Idős borostás ember a villanypárnáját keresi, „most hoztam Csehszlovákiából, «nélkül mozogni sem tudok, megmerevedik a derekam.”

A kerítéseken —, már

amit meghagyott az árvíz — száradó ruhaneműk, szőnyegek, a romok alól előkapart tönkresilányodott holmik. Az utcakereszteződésnél vízhatlan ponyvából formált tartály: ide jönnek Ivóvízért az emberek.

Dél felé csak edényes emberekkel találkozni az utcán. A konyhát a matolcsi részen a központi iskola napközi otthonában rendezték be, ott kapnak naponta egyszer meleg ételt az emberek. Ez az egyedüli táplálékuk, a víztől nagyon keveset tudtak megmenteni.

Az emberek apatikusan csendesek, szót is alig-alig hallani az egész utcasoron. Ásnak, csákányoznak, kapir- gálnak, összeszorított szájjal, s csak akkor hagyják el portájukat, „eszmei határát”, amelyet már semmi sem jelez, ha vízért, vagy ebédért mennek.

Juhász József tanácselnök szobájában hajnaltól késő éjszakáig egymásnak adják a kilincset az emberek. A szekrény tetején lábos, a vitrinben fazekak, kenyér, elemózsia. Hetek óta bent alszik az épületben. A víz négy napja vonult vissza, az utakon már száraz lábbal lehet közlekedni, a határban azonban még a víz az úr. Eddig a nagy veszély mindent feledtetett. A goendok, most kezdődnek...

— A tunyogi rész kapta a legtöbb vizet Az eddigi felmérések alapján több, mint háromszáz ház dőlt össze, s összesen négyszáznál is több épületet újonnan kell felépíteni. Majd háromszáz sertést, félszáz marhát, szám- lálhatatlam baromfit ölt meg az ár. Az emberek közül mindenki életben maradt

Jönnek az emberek, képnek, panaszkodnak, néha kiabálnak. Jönnek a patro- nálók le: dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács VB elnökhelyettese pénteken azért látogatott el a községbe, hogy a helyszínen tájékozódjon a viszonyokról, s abban segítsen a megye, ami a legjobban, leggyorsabban keU.

A viz néhány napja vonult vissza. A vonatközlekedés szünetel, autóbusz sem jött még a községbe május 15-e óta. A postaforgalom már helyreállt, a napokban segítséget kapnak, szervezetten megkezdik a bontási munkákat. A társadalom segítségével lassan az élet költözik Tunyogmatolcsra.

— D. Kónya József —«

Űjabb kollégiumavatás Pécsett:

Felsőbb osztályba lépett

az 508-as Szakmunkásképző Intézet diákotthona

„Hőseinket nem vak bálványimádással ünnepeljük, hanem azzal, hogy cselekszünk az ő szellemükben ...” A pécsi 508-as Ipari Szakmunkásképző Intézet diákotthonának névadója, Sallai Imre mondotta ezeket a szavakat. Az itt lakó 143 tizennégy és tizennyolc év közötti szakmunkástanuló méltónak is bizonyult névadójához. Május 30-án délelőtt vették át a KISZ KB zászlaját és a megtisztelő. kollégium” címet.

Már régóta vállalták, hogy teljesítik a címért folyó országos verseny feltételeit. Tavaly be is neveztek — sikerrel. A kollégisták közül nem bukott meg egy sem, fegyelmi vétségeiket a minimálisra csökkentették, alaposan kivették részüket a társadalmi munkából. Színesítettték, gazdagabbá tették mozgalmi tevékenységüket is.

■ Klubszobájukban modern berendezés, rexasztal, televízió és kétezerhatszáz kötetes könyvtár. Házi rádióstúdiót szerkesztettek, melyen időnként magukszerkesztette műsort adnak. Kitűnően működik önkormányzati rendszerük. A hat hálóteremben példás a rend, tisztaság, mindenütt szőnyegek, függöny. Sportolási lehetőségeik adottak — rossz idő esetén tornatermükben, vagy jó időben a szabadban, maguképítette kézilabda-pályájukon. A tegnaptól kollégiummá avatott diákotthont három nevelő és Hencz János kollégium-igazgató vezeti.

— A gyerekek mindent magukénak tekintenek ebben a házban — mondotta, majd így folytatta:

— Bármi meghibásodik, megjavítják. Karbantartási költségeink a minimálisak.

Tizenegyezer forint jutalom — a Munkaügyi Minisztériumtól : ezt kapták a zászló mellé a tegnapi ünnepségen,

melyen megjelent Czank János, a KISZ KB munkatársa, Takács Géza, az MSZMP Vá rosi Bizottsága munkatársa, Novák Szilveszter a KISZ Pécs városi titkára, Szabó Sándorné, a MŰM osztályvezetője. A zászlót ás a jutalmat Takács Dezső harmadéves épületlakatos vette át a kollégium nevében. A jutalomból részben sportfelszerelésüket újítják fel, részben kulturális ellátottságukat bővítik: újabb televíziós készüléket, lemezjátszót vásárolnak.

Az eredmény közös összefogás sikereként könyvelhető el: a vezetés, szülői munka- közösség — mely komoly anyagi és erkölcsi hozzájárulással segített — a KISZ és nem utolsósorban a kollégium lakóinak összefogásaként, akik megmutatták: korszerűtlen

épületben is lehet kommunista fiatalhoz méltón élni.