Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-05 / 103. szám
W#. méjttí S. sunanttm ti«n»i#*r Ez még a múlt. Omlás egy fabiztosítású fejtésben. As öt fő veszély és a hatodik Szomorú statisztika Korszerűség és bányabiztonság — f okozott szigor az előírások megszegőivel szemben — Beszélgetés a KBt vezetőjével A közelmúltban a Minisztertanács is napirendre tűzte és megtárgyalta a bányászat korszerűsítésének a munka biztonságára gyakorolt hatását. A végkövetkeztetés pozitív. A halálos balesetek száma csökken, 6 különösebb aggodalomra a sérülések gyakoriságának, illetve súlyosságának alakulása sem ad okot. A statisztika ennek ellenére szomorú — még mindig emberek tucatjai vesztik életüket, illetve rokkannak meg a legkülönbözőbb bányászati munkahelyeken. Baranya, mint az ország egyik legjelentősebb bányászati körzete, sajnos előkelő helyet foglal el e szomorú kimutatásokban. Ennek okairól, s az ebből következő feladatokról beszélgettünk dr. Koncsag Károllyal, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelővel. Az elmúlt évben a bánya- kerülethez tartozó szén-, érc-, kő-, kavics- és agyagbányákban 25 ember lelte halálát. Az első kérdés: milyen következtetéseket lehet levonni e szerencsétlenségek körülményeiből, okaiból? — Öt főbányaveszély van — a gázkitörés, a bányatűz, az omlás, illetve a szénporás sújtólégrobbanás. E veszélyforrások megszüntetése érdekében hatalmas áldozatokat hozott, illetve hoz a népgazdaság. A tudományos kutatók elméletileg tisztázták a bányaveszélyek előzményeit, bekövetkezésük körülményeit, a lehetséges védekezési módokat; kiépültek a megfelelő védelmi, illetve mentő-szervezetek, s mindezek eredményeképpen ma ott tartunk, hogy az előbb említett öt főbányaveszély követeli a legkevesebb áldozatot. A báfiyatüzeknek például már évek óta nem volt emberáldozatuk, de ugyanez mondható el a szénporrobba- násról is. Ritkák az omlások, s többé-kevésbé már a gázkitöréseket is képesek vagyunk előre jelezni. Egyszóval: az elemekkel szemben, ha lassan is, de tért nyerünk. Nem így a hatodik bányaveszéllyel a hanyagsággal szemben. Megdöbbentő és elkeserítő, milyen felelőtlen is tud. lenni az ember! Halálos és súlyos baleseteinknek minimálisan ötven százaléka elkerülhető lett volna... — Egy régebbi statisztika szerint a hulló és guruló köveit, illetve a szabálytalanul tárolt és mozgatott anyagok okozták a legtöbb bajt. — Tavaly is így volt. ösz- szes bányászati munkahelyeinken 2403 három napon túl gyógyuló sérülés történt. Valamennyi esetet kivizsgáltuk. A megállapítás: az anyagszállítás a legfőbb bajokozó. A további sorrend: földalatti szállítás, folyamatos szállító berendezések, guruló, illetve hulló kövek — meredek dőlésű munkahelyeken. Különösebb kommentár, gondolom, nem kell ehhez. Az anyagmozgatás korszerűtlensége közismert. s az is tény, hogy ezekkel a munkákkal általában nem a legegészségesebb, leg- fegyelmezettebb, legrátermettebb bányászokat bízzák meg. — Tehát eljutottunk az alkalmasság problematikájához.,. — A régi előírások ma már elégtelenek. Az orvosi vizsgálatok ma kizárólag annak megállapítására szorítkoznak: egészséges-e a munkavállaló? Azt azonban, hogy a különleges bányabeli viszonyokhoz hogy tud majd alkalmazkodni ez az ember, senki sem vizsgálja. Mi javasoltuk, fordítsanak erre nagyobb gondot Sikondán. Kiválóan felszerelt-, tehetséges orvosokkal dolgozó intézetről van szó — sokat segíthetnének. Világosan kellene látnunk végre, melyek azok a minimális követelmények, melyek kielégítése nélkül felelőtlenség bárkit is a bányába engedni. A földalatt jó reflexekre, egyensúlyérzékre, gyors helyzetfelismerőkészségre, nagy ■lélekjelenlétre vas szükség, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Persze, azt is tudomásul kell vennünk, hogy hihetetlenül nagy a munkaerőhiány ... — Baleseti tudósításaink visszatérő mondata: a felelősség megállapítására vizsgálat indult,.. — 1969-ben hat esetben tíz fő ellen tettünk vádemelési javaslatot — halálos kimenetelű balesetben való felelősség alapos gyanúja miatt. Hét ember ellen indult eljárás, s öt esetben elmarasztaló ítéletet hozott a bíróság. Az előírások megszegőivel szemben fokozódik a szigor. Ezt nemcsak a bíróság, de saját gyakorlatunkról is elmondhatom. Tavaly 223 szabálysértési eljárást indítottunk, s 212 embert sújtottunk pénzbírsággal. Ebből 78 jelentős beosztású műszaki volt. A munkahelyleáliítástól sem riadunk vissza. Tavaly 150 ilyen eset volt... — A biztonsághoz pénz is kell. Ezzel kapcsolatban mi a KBF tapasztalata? — Az új mechanizmus inkább javított a helyzeten, mintsem rontott. A biztonságot szolgáló beruházások folytatódnak. Az eredményekről csak néhány szót. A Mecseki Szénbányák üzemeiben az össz-vágathossz 93 százaléka korszerű, fém-biztosítá- sú. Zobákon pedig egyedülálló kísérletek folynak: öt méter átmérőjű, beton-panel biztosítású vágatot építenek. — Szilikózis? — Az elmúlt években 63 ezer folyóméter porelhárítási célt szolgáló vízvezeték épült a bányákban, s az eredmények kézzelfoghatóak. Tavaly 37 dolgozónál mutattak ki szilikózist — öt évvel ezelőtt 416-nál... — Az elmúlt esztendőben bekövetkezett zobáki tragédia még mindig élénken él az emberek emlékezetében. Tisztázódott-e már minden körülmény? — Nem. Az OBF a Műszaki Egyetemet kérte fel szakvéleményezésre, az anyag el is készült, de számos megállapítás vonatkozásában vita támadt. Nagyerejű gázkitörés, majd sújtólégrobbanás történt — ez az ami biztos, az előzmények körül még sok a kérdőjel. Éppen ezért az aknában még mindig áll a munka — csak állagmegóvást célzó munkálatokat engedélyeztünk. — A közelmúltban jelent meg a hír: a bányahatóság bekapcsolódik a városi gázvezeték ellenőrzésébe. Mit jelent ez pécsi vonatkozásban? — A gázgyár és a fogyasztó közti vezetékek műszakig biztonság-technikai ellenőrzése lesz a feladatunk. Júniustól végezzük ezt a munkát — megfelelő szakemberekkel erősítve meg az apparátust. Az elmúlt néhány év hozott pár kellemetlen meglepetést — ez késztette a Minisztertanácsot arra, hogy a gázprogram végrehajtásának biztonságtechnikai ellenőrzését is a bányahatóságra bízza. Az. üzemeltetés, a nyomásszabályozás, az, új vezetékek nyomvonalkijelöléaének kontrollálása tartozik majd a hatáskörünkbe. — Városi gáz. Ha már erről beszélünk, ide kívánkozik a kérdés: a bányák nem segíthetnének ,.. ? — Tavaly mintegy ötmillió köbméter kiváló minőségű, háztartási célokra is megfelelő metángázt engedtek a levegőbe Kossuth-bányán — s ezzel meg is válaszoltam a kérdésre. Most készítettünk egy tervjavaslatot. Eszerint Zobákon is ki kell építeni a gázlecsapolóberendezést, sőt a későbbiekben az István- aknait is újra üzembe kell állítani. Megítélésem szerint 10—12 millió forint kellene a megfelelő hálózat kiépítésére, s akkor évente 6—8 millió köbméter gázzal többet kaphatnának a fogyasztók ... — Visszatérve a biztonság kérdéséhez. Az idei év mit ígér?-t- Űjabb, jelentős előrelépést. Tömegessé válik a köny- nyű, hidraulikus egyedi tárnok alkalmazása, s ettől már csak egy lépés, az önjáró, nagyteljesítményű és maximális biztonságot nyújtó fejtésbiztosító rendszerek kialakítása. Békés Sándor A háztáji állattenyésztés lellendítése minden tsz fontos leiadata Tíz év múlva nem lesz jószág falun? — Üzemi viszonyokat kell kialakítani a háztájiban Annak ellenére, hogy az elmúlt évek során a legtöbb konstruktív javaslatot Baranya megye tette a háztáji kérdésben — az 5,1970. sz kormányhatározat és a 9; 197.0-es MÉM-rendelet is megyénkből kiinduló kezdeményezések nyomán tette ösztönzőbbé a ■ háztáji állattartást — a háztáji állattartás tendenciái nálunk épp olv aggasztóak, mint bárhol az országban. Vannak kitűnő példáink, mint az úttörőnek számító baksai háztáji baromfi kooperáció, a szalántai szarvasmarhatartási-, illetve a pogányi sertéstartási kooperáció, ezek a példák azonban mindeddig nem tudtak széles körben elterjedni. Évi ezer család esik ki Az állattartó háztáji _ és egyéb kisgazdaságok száma rohamos csökkenést jelez. — Tavaly például háromezerrel kevesebb szarvasmarhát, illetve tehenet tartó háztáji gazdaság működött Baranyában, mint 1966-ban. A sertéstartó kisüzemek száma hatezerrel a kocatartóké 1300-al csökkent a három év során. Az egy termelőszövetkezeti családra jutó háztáji állomány a mohácsi, a pécsi és a sásdi járásban nagyjából a négy év előtti szinten van, a legnagyobb legelőterületekkel rendelkező siklósi és szigetvári járásban viszont erősen visszaesett. Míg 1966-ban a > siklósi járásban 1.17 szarvasmarhát tartott egy átlagos termelőszövetkezeti család, addig ma már mindössze 0,98-at tart. A szigetvári já/ rásban i,27-ről 1,08-ra esett j vissza ez a szám. I Hiába növelték kereken | háromezerrel közös szarvas- ] marha-állományukat három i esztendő alatt a tsz-ek, ha a háztáji, szektorban — amelyben az állomány 28 százaléka van — 6200 darabbal esett vissza a létszám. Mindent egybevetve, 4200-al csökkent a megye állománya s hiába nő évente 3 százalékkal a közös állomány, ha a háztáji gazdaságokban az évi csökkenés eléri a 10 százalékot. Ha a folyamat nem áll meg 10 év alatt kifogy a " szarvasmarha ' a kisparaszti istállókból? A háztáji legfőbb támasza a közös Míg a jól fizető tsz-ekben csökken a háztáji állomány és csökken az állattartók száma, addig nagyobb létszám koncentrálódik egy-egy háztáji gazdaságban. Ez indokolttá teszi bizonyos üzemi viszonyok megteremtését — istállógépesítés, stb. — a háztájiban. Ellenkező esetben dacára mindenfajta állami kedvezménynek, a háztáji marhatartást a „talicskás” rendszer fogja megbuktatni. Ma már a falusi fiatalok is ragaszkodnak a kulturált munkakörülményekhez, a kisüzemi egy-két tehén fejésére gazdaságos, olcsó fejőgép — amely ma nem létezik Magyarországon — sok tehenet menthetne meg a vágóhídtól. A háztáji a paraszti jövedelem fontos kiegészítője, sőt a gyengébb szövetkezetekben ma még alapvető forrás 1967- ben az egy családra jutó paraszti jövedelem 49,1 százaléka, 1968-ban is még 44,8 százaléka a háztáji gazdaságból származott. A kérdésnek ez az összefüggése is felveti a termelőszövetkezetek vezetőinek felelősségét. A háztáji legelők kritikán aluli, állapota nagyon rossz fényt vet azokra a termelőszövetkezetekre, amelyek a gyakran igen jelentős fűbérek ellenében sem tesznek semmit e legelők fűtermő képességének fenntartásáért. Ezt a helyzetet a községi tanácsoknak sem szabadna tűrniük, a háztáji agronómusoknak is sarkukra kéne állniok. Sajnos, egész Baranyában alig tíz tsz-ben működik háztáji agronómus. Hogy akarjuk fejleszteni a háztáji állattartást, ha helyenként nem, hogy takarmány, -de még alomszalma sem jut a háztáji jószágok alá?! Korszerűsítés saját brigáddal Majdnem minden tsz-nek van saját építőbrigádja, ezek gyakran a falutól távol kötik le kapacitásukat, pedig a régi paraszti Istállók korszerűsítése mindennél jobban szolgálná a hazai tej- és húsellátás ügyét. A pogá- nyiak már megkezdték a sertésnél önetetőkkel és itatokkal látják el a háztáji épületeket. A rácspadozat, vagy melegpadló burkolat például megoldja az alomkérdést. A szarvasmarha-istállókban pedig ugyan ezt a célt szolgálná a rövid állás. Az átalakítást háztáji, silóépítéssel is összekapcsolhatnák, hisz a marhatartás buktatója a téli tömeg- takarmány-ellátás megoldatlansága. Azt nem lehet elvárni a tsz-tői, hogy a nagyüzemi silógödréből naponta kiszállítsa a takarmányt minden portához, ezt sem fuvarral, sem költséggel nem győznék. De ha a gazdának van silógödre, akkor elég egy évben egyszer kiszállítani pótkocsival a silónak valót, s azt minden gazda házilag be- silózná. Sokkal kevesebb kukoricaszár és egyéb mellék- termék menne veszendőbe, még olyan értékes zöldtakarmányokat is meg lehetné menteni így, mint a vénülni kezdő keverékek. A háztáji kérdés megoldásának kulcsa a termelőszövetkezetekben van. Jó példákért sem kell más megyér be menni. A tetteken a sor, Ezt várják most már a termelőszövetkezeti vezetőktől, tagoktól mindazok a városiak, akik gyakran zárják be maguk mögött üres táskával a húsboltok ajtaját — Rrté — Csináld magad! S a jő vő: nagyátmérőjű, beton-panellal biztosított vágat Zobákon. (A KBF foto archívumából) E két szó ma már világszerte fogalom, úgy is mondhatnám: egy mozgalom van mögötte. Az emberek többsége szeret bütykölni, otthonában sajátkészítésű tárgyakkal körülvenni magát, elvégezni a kisebb háztartási javításokat. Nálunk az állami és szövetkezeti ipar „elszokott” sok esetben az apróbb javítások háznál történő elvégzésétől és nagy vívmánynak számít, ha egyik vagy másik cég bevezet ilyen szolgáltatást. Néhány éve vicc is született erről: ha a szerelő házhoz megy, az már a kommunizmus. Kétségtelen, hogy a ház körül rengeteg olyan apró munka van, amit egy vállalatnak megcsinálni — nem kifizetődő, de az egyénnek sem gyönyör egy vállalatra hagyatkozni, mert a szemre sokszor alig pár forintnyi munkáért borsos árat kell fizetni. A „csináld magad” mozgalomnak tehát nálunk abban jelentkezik az értelme, hogy egyes munkafajtákra egyszerűen nem találni senkit, aki azt elvégezné, ha pedig akad ilyen, az gazdaságossági okokból meg is kéri az árát. Értelme tehát van a mozgalomnak, kibontakozni azonban — szervezett, formában — csak nehezen tud. Voltak már, és vannak is erőtlen kísérletek, a mozgalom mégis nehezen tud gyökeret verni. Jó ideje aktív figyelője vagyok e próbálkozásoknak, mivel magam is azok közé tartozom, akik szívesebben gumizzák maguk a csöpögő csapot, javítják meg az elromlott konnektort, mázolják, fényezik a bútort, vagy — horribile dictu! — még némi asztalos, vagy lakatos munkára is vetemednek. E tevékenységnek azonban sokszor gátat vet, hogy otthon csak ritkán van megfelelő munkahely, nehéz anyaghoz jutni és kevés a szerszám is. Mindenféle szerszámot beszerezni az otthoni munkákra nevetséges lenne, hiszen így többe kerülne a leves, mint a hús. De ha volna egy szervezet, amely megoldaná a műhelyproblémát, szerszámokat is biztosítana és anyag is rendelkezésre állna, egészen remek dolog lenne a barkácsolás. Ezért örültem meg minap, amikor dr. Heim Györgytől, a Megyei Tanács ipari osztályának vezetőjétől beszélgetés közben megtudtam, hogy különböző tapasztalatok egybevetése alapján Baranyában is kísérleteznek egy barkács szervezet létrehozásával. A tervezet már kész és jelenleg tájékozódó tárgyalásokat folytatnak a számításba vehető szervekkel. Az elgondolás a következő: olyan patronáló vállalatok, szövetkezetek bevonásával akarnak célegyesülést létrehozni, amelyek maguk is szolgáltató tevékenységet folytatnak, vagy amelyeknél jellegüknél fogva nagy tömegben keletkezik barkácsolóknál még felhasználható hulladékanyag, vagy feljavítható selejtes szerszám. Az egyesülés tagjai szerény tőkével. kb. tízezer forinttal járulnának hozzá az alapításhoz. anyagi támogatást adna a Megyei Tanács is, a helyi tanácsoknak megfelelő helyiségek biztosításáról kellene gondoskodni. A barkácsolók pedig csekély használati díj ellenében nyugdíjas szakemberek segítségével nyugodtan hódolhatnának szenvedélyüknek. A „csináld magad” mozgai lom tehát születőben van Baranyában. A szervezet létrehozására ezután indulnak meg az érdemi tárgyalások- és nagyon sok függ attól, hogy az állami vállalatok, szövetkezetek mennyire veszik komolyan a dolgot. ! :"ir. Hársfai István «
