Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
1970. május 1. utmímwm Egy zöldkoszorús brigád — a mai felvonulók közül Szocialista brigád, munkahelye: Mecseki Ércbányászati Vállalat Ércdúsító Üzem, végtermék üzemrész. Tagjai: vegyipari szakmunkások, lakatosok, segédmunkások, műszakiak és a munkásszálló egyik gondnoka. Munkájuk: hát ezt nem éppen könnyű megfogalmazni. Ugyanis a vállalat egyik legbizalmasabb. legtöbb felelősséggel járó munkahelyén dolgoznak. Az ércdúsítás utolsó fázisában a szárítás, majd csomagolás a feladatuk. Három éve lettek önálló üzemrész — 1968. január 1- én alakult a tarka összetételű brigád. Szocialista brigád — nem szocialista brigád? Az ottani munkát mindenképpen el kell végezni mondhatnánk, hiszen számos példa volt már arra, hogy a brigád alakulás nem állott másból, mint egy láda sör és egy újságíró jelenlétében beírták a díszes naplóba az első mondatot. Aztán végezték munkájukat tovább — jól, rosszul — mint azelőtt A vállalások sem okoztak ezekben az esetekben gondot. Azt vállalták, amit amúgy is meg kellett volna csinálni. Az Ércdúsítóban azonban találok mást is a brigád feladatai között. A szocialista üzemrész cím eléréséért 1968 május elején tettek vállalást. Égy a sok pont közül: az üzemrész tervezett jövedelmét 5 százalékkal túlteljesítjük. — Sikerült? — Nem volt könnyű — mondja a naplóvezető. 1969: elvállalják, hogy az ércet szállító konténereket a jövőben saját maguk javítják. Addig ugyanis a szolgáltató üzem drága pénzért javította. Ezzel nem kis mértékben hozzájárultak az önelszámoló üzemrész gazdasági eredményéhez. — Akkor még munkaidő alatti társadalmi munkában csinálták a technológiai folyamatban dolgozó munkások és lakatosok. Ma már munkaköri kötelesség — természetesen — teszi hozzá sietve a brigád vezetője. Én nem találom ezt annyira természetesnek. — Pedig az. Először is; munkaidő alatt történik, tehát csak a munkaidő jobb kihasználásáról van szó, és amúgyis vállaltuk, hogy az üzemrész eredményét növeljük. Más. Gépek maximális tisztántartása. Másutt ez legtöbbször formális, hiszen anyira szubjektív megítélés kérdése: valóban tisztán tartották-e a gépeket? Egyébként is kizárólag esztétikai kérdés — náluk azonban az egészségvédelem egyik legeredményesebb módja. Megint* más: ötlet nap. A kialakult technológiai folyamaton nem könnyű újítani, apró ésszerű ötletek azonban mindig adódnak. Ennek próbálnak ők szabad utat biztosítani. Az 1969 év értékeléséből az tűnik ki: szép sikerrel. Két elfogadott és egy el nem fogadott újítás, 380 megjavított konténer, a szocialista megőrzésre átvett berendezések magasszintű megóvása — erről a különböző regisztrált műszeres mérések tanúskodnak — az eredmény. A brigádnapló lapozgatása közben néhány oklevelet látok. A KMP és a Tanács- köztársaság 50 éves évfordulójára indított munkaversenyben elért eredményért főmérnöki dicséret, amelyet Kafka Dezső kapott. Az 1968. március 27-én tartott ellenőrzés során a védőberendezéseket valamennyi dolgozó használta, a 'biztonsági előírásokat betartották. Egy másik emléklap szerint a bányaműszaki felügyelő hasonlóért részesíti dicséretben Pálfi .Józsefet. A néhány bejegyzés a szocialista brigádmozgalomban kialakult jellegzetes mondatokkal írja le a közösség „hétköznapjait”. Társadalmi munka: 455 óra. mozilátogatás 66 fő, múzeumlátogatás 32 fő. színház 28 fő, kirándulás Bala- tonberénybe 40 fő, 3 családi est 118 fő. A napló következő lapjai drámai eseményekről tanúskodnak: 1970 január elején új brigádvezetőt kellett választani. mert a régi, más munkahelyi és társadalmi elfoglaltsága miatt nem tudta megfelelően ellátni feladatát. A brigádban nem volt tekintélytisztelet — a többször is elhalasztott, felfüggesztett brigádértekezletek után új vezetőt választott, a 27 éves Karádi Csaba vegyipari szakmunkás személyében. — Nehéz hónapokat éltünk át. Egy kissé megbomlott az egység — fegyelemsértések is voltak, szóval rám szakadt az áldás. Szerencsére a helyettesem Pálfi József és a brigád műszaki patronáló ja sokat segítettek. Karádi Csaba szabadideje nagyobb részét a brigádra áldozza — négy műszakos munka mellett amúgy sincs sok —r a felesége azt szokta kérdezni: hova küldje az ágyát. Pálfi József sem kevésbé elfoglalt. A munkaideje már rég lejárt, de még most is munkaruhában találom. Üzemzavar van. — Vállaltuk, hogy a szocialista megőrzésre átvett gépeket üzemzavar esetén a nap bármely szakában megjavítjuk. Nem túlórában! Sokmindent érthetek ez alatt a csak úgy alatt — azonban csak egyre tudok gondolni: ez már tényleg nem szokványos kötelességszerű. — Nem könnyű összekovácsolni 25 embert, akik életkorban 20 és 60 között, érdeklődésben pedig még távolabb vannak egymástól. Náluk azonban sikerült. A mai, május elsejei felvonuláson együtt vonul majd az idős Dézsi Gyula bácsi, a brigád csodatevő pénztárosa, aki valamilyen megfejthetetlen titok folytán úgy gazdálkodik a brigád pénzével, hogy minden szükségesre jut, és 42 4—7 éves kisgyerek, a csertői gyermekotthon lakói, a dr. Münnich Ferenc szocialista brigád fogadott gyerekei. Lombos! Jenő Baranya és a nagyvilág AZ INTEGRÁCIÓ FELE halad a világ, a technikai forradalom lázában él a világ, és ez azt is jelenti, hogy a munkamegosztás világméretekben szélesedik. De a munka, a produktum egyúttal összeköt bennünket a kontinensekkel, a világ országaival. Benne vagyunk a világgazdaság vérkeringésében. Ha számba vesszük szű- kebb hazánk, Baranya kapcsolatait a világgal, akkor egy olyan térkép rajzolható, amelyen Pécs-Baranyából ezernyi szál fut a szélrózsa minden irányába. MIT ADUNK ÉS MIT KAPUNK a világtól? Az első kérdésre könnyebb a válasz, hiszen ha vásárolunk valamit, többnyire megnézzük a márkajelzését, made in ..., készült itt és itt. A nylon ing olasz, a sör jugoszláv. Szovjet traktor szánt a ha- j tárban, a francia Pociéin cég munkagépe markolja a földet. Személygépkocsit nem gyártunk, valamennyit külföldön vásároljuk. Megszokott látvány a szovjet és a cseh gyártmányú tehergépkocsi is. Külföldi alapanyagú Quick-kolát iszunk, lengyel vagy jugoszláv heverőn alszunk. Az épülő Beremendi Cement- és Mészmű gépi berendezéseit az NDK és az NSZK szállítja, a Mohácsi Farostlemezgyár bővítése el sem képzelhető az osztrák gépek nélkül, a Tejipari Vállalatnál a holland Finis cég gépe szeleteli az ementáli sajtot. Az amerikai Dekalb cég szállít baromfi tenyész- anyagot egyes baranyai mezőgazdasági nagyüzemeknek. A DÉDÁSZ komputerét sem magyar cégek gyártották. És a bányászat? Ércbányászatunkat a Szovjetunió segítségével teremtettük meg, az aknamélyítők szovjet bányászati gépekkel dolgoznak. Szénbányánkban kísérleteket végzünk az angol Gallickcég önjáró fejtésbizt06Ító automatájával és a svéd Atlas Copco cég fúrógépeket szállít nekünk, bányáinkban a Böhler cég által gyártott fejtőkalapácsot rendszeresítjük, mert az punka közben nem rázza ki a bányász lelkét. Sorolhatnánk még. És mit adunk? Ha ezt valaki alaposan fel akarná térképezni, rengeteg telefonjába kerülne, a bara- I nyai vállalatok hosszú sorát ! kellene megkérdeznie. Kana- ! dában megszokott az, ha valaki pécsi kesztyűt húz a ke- j zére, a pécsi kesztyűt milliós | tételekben a világ sok orszá- i gába szállítjuk, Svédországtól 1 Üj-Zélandig. A szocialista or- I szágok piacaira termel a pé- j esi Kossuth Cipész Ktsz és a | Szigetvári Cipőgyár, a pécsi j bőr a tőkés piacokon aratja I sikereit. A Komlói Carbon ! Könnyűipari Vállalat kon- ! fekciót szállít az NDK-ba, a I Szovjetunióba és sok más ! piacra, Hollandiába, Zambiá- j ba, Kuwaitba, de még a Kanári szigetekre is. A jóminőségű mecseki sze- i net kéri Ausztria, Jugoszlá- } via, sajnos ebből pillanatnyi- j lag nekünk is kevés van. Szí- | nes márványunk viszont van, J a siklósi márványt ismerik és előszeretettel használják fel Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban és másutt. A MecsAi Állami Erdőgazdaság papírfát és faipari termékeket szállít külföldre, a Zsolnay-gyár porcelánszigetelőket. Követ szállítunk Jugoszláviába, s a fuvart, akárcsak például a belgrádi dissous-gáz fuvarját a mi Autóközlekedési Vállalatunk bonyolítja le. Az Építőgépgyártó Vállalat pécsi gyára cementsilókat szállít az NDK-ba, a pécsi Fémipari Vállalat mezőgazdasági láncokat Jugoszláviába és Lengyelországba, a Sopiana Gépgyár szovjet, NDK és cseh megrendelésekre dolgozik. Az olasz rparhakereskedök sűrűn látogatják Baranyát, a jugoszláv mezőgazdasági üzemek előszeretettel vásárolják a baranyai tenyészbaromfit és tenyésztőj ást. A MÉK primőröket szállít tőkés piacokra, a szigetvári konzervet keresik a szocialista és a tőkés piacokon egyaránt A Boly! Állami Gazdaság úgyszólván egész Európába exportál vetőmagot, vevőik körébe sorolhatják Koreát is. KÜLÖN FEJEZET a Jugoszláviával folytatott kishatár- menti. kereskedelem. A növekvő forgalmat jelzi, hogy a KONSUMEX Külkereskedelmi .Vállalat kirendeltséget nyitott Pécsett A baranyai nagykereskedelmi vállalatok és a MÉSZÖV rendszeresen tárgyalnak a jugoszláv cégek képviselőivel, és már sok szerencsés üzletet sikerült kötniük. Déli szomszédunk érdeklődésére jellemző, hogy az idén több cég is részt vesz a Pécsi Ipari Vásáron. Közel sem soroltunk fel mindent. Exportunkban újabban szellemi termékek is szerepelnek és ezt nagyra kell értékelnünk. Az NDK-nak lakótelepeket, kórházat, tejporgyárat tervezett a Pécsi Tervező Vállalat, s ez a kapcsolat tartósnak ígérkezik. A Mecseki Szénbányák felajánlotta, hogy a Geominco Rt. égisze alatt átadja a fejlődő országoknak fölös szellemi kapacitását. Terveket készítenek, technológiák kidolgozását, géprendszerek kialakításának megtervezését vállalják. Egy csoport Ghánába készül. A komlói kutató mélyfúrók régóta dolgoznak Mongóliában, újabban ércet is kutatnak és megjelentek az arab országokban is. A TANULMÁNYUTAK, szakértők küldése? Ez is beletartozik a külföldi kapcsolatok fogalmába. A Mecseki Szénbányák külföldön már szaktekintélynek számít, ami a gázkitörések és a szilikózis védelem kérdését illeti. A Pécsi Bőrgyár dolgozói a közel- keleti országokban szakértős- ködnek, a bolyi baromfitenyésztőknek japán szakemberek adnak olykor tanácsot, mezőgazdasági szakembereink külföldi öntözőrendszereket tanulmányoznak. Nem egyszer volt már Baranya színhelye a KGST egy-egy állandó bizottsága ülésezésének, ENSZ-bizottság is ülésezett már itt. Tudományos szervezetünk, az MTESZ megyei szervezetének képviselői nemrég Bulgáriában jártak, tapasztalatcsere, és kapcsolatok felvétele céljából. Mint látjuk, kezünk munkája, szellemi termékeink eljutnak a világ sok országiba. Amikor a munkát ünnepeljük, gondoljunk erre is. Képességeinkhez mérten hírünk, tekintélyünk van a nagyvilágban. Mit kívánjunk? Még többet adhassunk. Még többet kapjunk. Miklósvári Zoltán Kiosztották az 1970. évi ' SZOT-díjakat Csütörtök délelőtt a SZOT székházában ünnepélyesen kiosztották a SZOT 1970. évi irodalmi és művészeti díjait. A díjkiosztásnál jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP í Politikai Bizottságának tag- | ja, a SZOT főtitkára, Aczél I György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Orbán László, a művelődés- ügyi miniszter első helyettese, dr. Simó Jenő művelődés- ügyi miniszterhelyettes és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke is. A díjak átadása előtt Vi- rizlay Gyula, a SZOT titkára beszédében kiemelte: kitün- J tetett íróink, művészeink, tu- j dósaink személyében olyan j alkotókat köszönthetünk, akik- I nek tevékenysége szoros szá- I lakkal kapcsolódik kétkezi dolgozók életéhez, akiknek művészi és tudományos ered- I ménye a dolgozók széles kö- j rében vált ki elismerést és ! qjegbecsülést. | Ezután Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. A SZOT Elnökségének 1970. évi díjával tüntették ki:. Darvas József írót, Galgó- czi Erzsébet írót, Vészi Endre írót, Baráth Lajos írót, Gábor Pál filmrendezőt, Keleti j Márton filmrendezőt, B. Me- , gyeri Gabriella tv-rendezőt, Kiss Manyi színművészt, Sztankay István színművészt, Giricz Mátyás rendezőt, Csáki Maronyák József festőművészt, Stettner Béla grafikus- művészt, dr. Dömötör János művészettörténészt, Simándy József operaénekest, Kroó György zenekritikust, Kerekes János karmestert, Vass Lajos zeneszerzőt és karnagyot, dr. Marx György fizikust, dr. öveges József fizikust, Popper Imre filmrendezőt. A díjak átadása után a SZOT Elnöksége fogadást adott a díjazottak tiszteletére. A Géplakatos A,Tegint csak rájövök — ki tudja hányadszor — milyen nehéz felépíteni egy riportot, amikor a vélt szürkeség, eseménytelenség építőelemeit 6zinte úgy kell felszakítani a süppeteg talajról. Szürkeség? Talán még 6em az. Csakhogy a Géplakatos —, mert nem akarja, hogy nevét írjam, azt mondja „minek”? — nehezen áll nekem modellt, hogy sorsát, munkásságát megformáljam, amelyben — szerinte — nincs semmi érdekes és lebilincselő. Hát jól van, lehet hogy nem lebilincselő, de legkevesebb, ha azt mondom: még is „érdekes”, hogy egy hajdani sellyei lakatosinas ma gyógyászati berendezéseket gyárt a Pécsi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézete kutatóinak instrukciói alapján. Vagyis, olyan magas szinten gyakorolja szakmáját, hogy az — enyhén szólva — tiszteletet érdemel. A Villamosipari Szövetkezet egyik telepén — a Megyeri út és a Mártírok útja sarkán — kis műhelyirodában beszélgetünk. Annyiban iroda, hogy van egy olajos, összekarcolt rozzant íróasztal, szemben munkapad két satuval. Szerszámok, olajkályha, deszkából összecsapott, nyikorgó hokedli, ezen ül a Géplakatos. Lottó cigarettát szív, azt mondja, sajnos elég sokat. Középtermetű, középkorú, sovány férfi, kék munkaköpenyben. — Mi célt szolgál a liofi- lizáló készülék? — Fagyasztva szárító berendezés, ha egyáltalán jó ez a meghatározás. Baktérium- törzsek tárolásár« alkalma». Ismert dolog ez már, csak éppen külföldről lehetett eddig beszerezni, eléggé sum- más devizáért. Nem csak az volt a cél, hogy rendeltetésének megfeleljem hanem hogy esztétikailag is elfogadható legyen. Mindez elég kok gondot okozott, hiszen hosz- szú éveken át mi állt egy szövetkezet rendelkezésére? Vagy a vasbolt, vagy az ócskavas telep. Viszont nekünk rozsdamentes, magas krómtartalmú anyagra volt szükségünk. Évekkel ezelőtt egyik KI- SZÖV termékkiállításon láttam a jiofilizálót, amely a Géplakatos kezenyomát őrizte. Henger alakú, talán mellmagasságig érő, csillogó, krómozott tartályszerű készülék volt, számomra ismeretlen műszerekkel felszerelve. Az elsőt Sikondára vitték, azóta gyártottak a Fertődi Mező- gazdasági Kutatóintézetnek, aztán a Tudományos Akadémia részére, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemnek és természetesen a Pécsi Orvostudományi Egyetemnek. Az elektroforézis különböző anyagok (cukrok, fehérjék, antigének) elektromos térben való szétválasztását szolgáló készülék. A Géplakatos magyarázza, pontosan, precízen, az egész folyamatot, de már idő híján is képtelen vagyok megérteni, különben is csak belegabalyodnék. Beszél nekem a kroma- tografiás-szekrényről is, amelynek megoldásán most dolgoznak. Dr. J. kutatóorvos vetette fel, ugyanis a munkahelyi környezet hőmérséklete gyakran mínusz 8—10—12 fok ás bizonyos idő múltán a kutatóknak reumatikus megbetegedést okoz a hideg. — A kutatók elmondják kívánságukat, ezalatt persze többszöri, hosszadalmas megbeszélést kell érteni. Aztán rajz-skicceket készítek, de ez is gyötrelmes próbálkozás, hiszen egyedi berendezésekről van szó és gyártás közben sokféle módosítást kell végrehajtani. Mindenesetre „nehéz 6zülés” ez, hiszen a „lio” prototípusáig is eltelt majdnem egy teljes esztendő — mondja a Géplakatos. É6 hogy mit hoz a szövetkezetnek? Kovács Tibor — a szövetkezet egyik vezetője mondja. — „Inkább erkölcsi sikert, mert országos viszonylatban ismerik gyártmányainkat. És ez nagyon fontos!” A Géplakatos is megjárta a „kiemelt káderek” útját, bár a szakmán belül. __ jV egyvenkilencben, azt 1 1 hiszem ősszel, kaptam Pestről a Földművelés- ügyi Minisztériumtól táviratot. Annyi állt benne: „Jelenjen meg káderozásra. Je- ney.” Ott aztán egy Jeney nevezetű közölte velem, utazzak Bonyhádra, ahol vár engem Brückner elvtárs, a gépállomás vezetője. Le is mentem, de a gépállomás nem volt egyéb egy rozzant gazdasági épületnél, teljesen üresen, körbe nőtte a gaz és dudva. A lépcsőn állt egy nagyhasú ember, ő volt a Brückner. Hát így kezdtük._ Aztán vagy félévenként érkeznek a táviratok: „Jelenjen meg káderezésre. Jeney.” És Jeney küldi Kaposvárra, küldi Szekszárdra, gépállomásokra. Aztán Pécsre. — Maga lesz a pécsi alközpontban az üzemgazdász — mondta Jeney. — Nem is értek hozzá — felelt« a Géplakatos. — Nem baj. Megtanulja. Most közben ki-be járkálnak ebben a kis kuckóban, a Géplakatos elhallgat, tűnődik, mosolyog maga elé, aztán megszólal: — Az ötvenes évék legelején kineveztek engem az alközpont igazgatójának. Képzelje csak el!'A szakmát ismertem, attól nem féltem. Hanem noszogattak engem annyit, elhiheti ártatlanul, hogy azt hittem belegebe- dek. Akkoriban kaptunk néhány aratógépet. Rossz konstrukciók voltak, még rosszabb anyagból, pótalkatrészről meg álmodni sem lehetett. Gyanakodva nézegettem a gépeket, s amikor az aratás megkezdődött, kérdem egyszer a művezetőtől: „Mit gondol Szigeti bácsi, lehet ezekkel valamit kezdeni?” — „Már miért ne lehetne...?” Kiküldjük a gépeket, két nap múlva a panaszok áradatát zúdítják rám: a gépek törnek, hasznavehetetlenek, vágnak ezek mindent, még a parasztok izéjét is, csak éppen a gabonát nem. Egyszer aztán azt mondja a titkárnő: „Hivatják az igazgató elvtársat, azt mondták, vigye a papírokat is...” Azt sem tudtam milyen papírokat vigyek a felettes szervhez, összeszedtem ami volt, aztán mentem. A „Felettes” egy hosszú asztalnál ült, s amikor beléptem, csak intett az ujjáiral, hogy üljek le az asztal túlsó végénél. Olyan messze volt tőlem, hogy még az arcvonásait is alig tudtam kivenni. Aztán rákezdte: „Tudja-e, hogy maguk menynyi kárt okoznak a népgazdaságnak a hülye gépeikkel?! Mondom neki, e gépeket nem mi gyártjuk, Pesten gyártják, mi csak kiadjuk és javítanánk, h* lehető«... A Géplakatos most —* hogy meséli — káromkodik egyet. — Lerámolt engem úgy, mint egy pengős malacot. Azt mondta, lecsukat, meg minden ... Amikor kijöttem, visszanéztem az épületre, azt mondtam magamnak: No hiszen pusztuljak el, ha én ide még egyszer is beteszem a lábam... Nagyon fájt nekem, hogy igazságtalanul noszogatnak, hülyének néznek, mint ha én nem tudnám, milyen ócskavasat küldenek le aratógép gyanánt. Tíz esztendeje dolgozik a szövetkezetben. Van egy kertes, szép családi háza a Megyeri út környékén. Nevetve meséli, miként jutott a házhoz. Akármilyen gyűjtés volt, neki, mint igazgatónak jó példával kellett elöljárnia. Békekölcsönjegyzés van • — neki kell jó példát mutatni. Jönnek egyszer, lépjen be a házépítési szövetkezeti akcióba. Senki nem mert belevágni, akkoriban nagyobb házakat még mindig államosítottak, az emberek bizalmatlanok voltak. Megint neki kell példát mutatni: belép a szövetkezetbe, törleszti a házat előre, amit két év után megkap. Ezúttal a példamutatás szerencsével járt... — Van egy kis kertem, dolgozgatok, este meg behúzódom a szobába, aztán rajzolok, számolok, méricskélek. Hát így élek, nincs ebben semmi különös. Az udvaron áll az új Moszkvics, azt mondja ne menjek gyalog, fölugrik velem a szerkesztőségig. — Látja.., egy kis kerülővel ugyan, mert igazgató is voltam, visszatértem ide, a satupad mellé. Rab Ferenc
