Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
1970. május 23. snmamtm namo Pécsi felszabadulási zenei napok Hazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulója jegyében rendezik meg a pécsi felszabadulási zenei napokat. A rendezvénynek kettős a célja: Pécs zenei élete a maga módján adja meg a tiszteletet a történelmi jubileumnak, ezzel együtt számot ad a magyar s benne a pécsi zene eredményeiről. Ezért a műsorban első helyen állnak az elmúlt huszonöt év kiemelkedő alkotásai, a Bartók —Kodály utáni nemzedék hangja. De 1970 nagy' zenei évfordulók éve is. Huszonöt esztendeje halt meg Bartók Béla, s kétszáz éve született Beethoven. A rendezvény három különböző napon lesz: május 29-én, június 1-én és június ti-én. Mindhárom hangversenyt a Liszt-teremben rendezik meg este fél 8 órakor. A műsor: Beethoven C-dur zongoraversenye és Sugár— Hunyadi: Hősi ének oratóriuma. Közreműködik Jandó Jenő, a Magyar Rádió Beethoven zongoraversenyének III. helyezettje, valamint Horváth Eszter, Zsigmond Gabriella, Szabadi József és a pécsi Széchenyi Gimnáziumban nemrég érettségizett zeneművészeli főiskolás: Kovács Kolos. Vezény'el: Antal György. Június 1-én a Budapesti Kamaraegyüttes hangversenyez, s Lend vaj' Kamil- lo, Maros Rudolf, Mihály András, Decsényi János, Láng István, Kurtág György és Székely Endre műveit adja elő, Mihály András vezényletével. Végül június 11-én a Lahti Oratóriumkórus ad hangversenyt. Elcsendesült a főhadiszállás A szigetvári vár-galeri Megverték a békés járókelőket — Betörtek a templomba Hamis igazolások A szigetvári vár környékén az utóbbi hetekben az esti órákban tíz, tizenöt suhanc gyülekezett rendszeresen. Iskolakerülő ipari tanulók, a munkahelyre nem túl gyakran látogató segédmunkások. Ha már összejöttek, valamit tenni is kell. Kezdetben csak „kisebb csínyeket” követtek el. Elmentek az állomásra, várták a beérkező vonatokat, aztán fölugráltak, leugráltak, — nem kis bosszúságot okoztak utasoknak, vasutasoknak egyaránt. — A jó hecc után elszaladtak vissza a várhoz. Az utolsó fésűsmester A munkabírás titka Volt már róla szó, hogy a kis műhely berendezését szerszámostól, mindenestől megvásárolja tőle a múzeum, de Pálfai Ferenc egyelőre hallani sem akar .róla. — Hogyisne — mondotta —, amikor még én is hasznukat vehetem. Az igaz, hogy van itt száz, sőt másfélszáz éves szerszám is, de amíg helyben is pénzt fiadzanak, miért hagyjam, hogy múzeum váljék belőlük... S hogy lássuk is a „fiazta- tást”, egy gyerektenyémyi szarulapocskát helyezett a furcsa kis gép „szuportjába” és néhány perc múlva már a kezünkbe is nyomta a formás, frissen fogazott „fanc- nit”. —, Ez csak egyszerű bontó-, fésű, amiből háromfélét kedvelnek a vevőim — mondotta. — Ezt amit most csináltam, aztán a két oldalt fo- gazottat, és a nyeles borbélyfésűt még. Sajnos, már lejárt a divatja a szépen hajlított kontyfésűknek, de még- inkább a „kósedlinek”, ami különben nem is baj, mert ezt az utóbbit tetűfésűnek neveztük, s így is árultuk a vásárokon. Nem keresi ma már senki... Mint ahogy a kaszakötok- mányt sem, pedig ahogy mondotta, valamikor egész szekérre való is elfogyott belőlük az aratás előtti vásárokon. És amit szintén fájlal: AZ ÉPÍTŐIPARI gépesítő vállalat torony-lánctalpas autódarukezelői tanfolyamra beiskoláz jelentkező dolgozókat. Jelentkezhet minden kar tonaviselt, egészségileg erre a munkakörre alkalmas férfi dolgozó, aki a 35. évét még nem töltötte be. és 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik^ A jelentkezésnél a lakatos, villanyszerelő, gépkocsivezető beosztású dolgozók előnyben részesülnek. Jelentkezni Írásban, rövid önéletrajz megküldésével az alábbi címen lehet: ÉPÍTŐIPARI gépesítő vallalat Bp. xx., So. Marx K, a. 331. nincs piaca már a színes, rajzos szaruból készült kalap- és ruhafogasoknak, nem is bészélve a kondástülökről, aminek az ideje együtt járt le az alföldi szilaj marhákéval. — Node, nem is tudón;, miért emlegetem éppen ezeket, hiszen még a nagyapám korában volt csak igazán keletjük. — A nagyapám még Béos- ben inaskodott, ott tanulta ki a szakmát és 1848-ban, a szabadságharc évében jött haza Bonyhádra, ahol haláláig folytatta is. Aztán apám vette át, tőle meg én, s így őriztem meg a sok régi szerszámot is. A „pressanglit”, amivel még a nagyapja puhította láng fölött a nyers szarvat, hogy’ utána a „pressplatnin” megkapja a formát, amit „cvikli- bógen” segítségével szabott ki a kívánt méretekre. De mindez csak töredéke a sokféle ősi szerszámnak, amit nemcsak megőrzött, hanem ma is használja valamennyit. Méghozzá kerek 75 esztendeje, mert ahogy mondotta, már 11 éves korában önálló munkákat bízott rá az édesapja. — Micsoda vásárokat csaptunk, uramisten! Volt olyan köztük, amikor 40—50 forintot is eladóztunk. Elképzelhetik milyen nagy pénz volt az annak idején, amikor 6 forint volt egy öltözet jó ruha ára, és csak pár krajcár a bor literje. Na, de azéA nincs panaszom a mai forintra sem, mert 86 éves fejjel máig is megkeresem a havi ezresemet. Pedig nem kellene már dolgoznia. A fiai, ■ lányai is jólkeresők, hívták és hívják ma is családi körükbe, de ő hajthatatlan. — Majd ha már magam is múzeumba való leszek, akkor talán, de' akkor sem üres kézzel. Van már szépecskén pénzem a takarékban, hát miért ne fiaztatnám tovább, amikor ma már konkurenciám sincsen a szakmában. — Na de a 86 évével azért mégiscsak... Nem hagyja befejezni aggodalmaskodásunkat. — Ügy ám, csakhogy én más mércével ellenőrzőm a bírásomat. Ügy vélem, amíg nekem erőt, munkakedvet ad korareggeli éhomra is a féldeci tömény, és az ebédutáni félliter bor, addig nyugodtan feledhetem az éveimet. Szó se róla, van valami csábító Feri bácsi „önkont- rolljában” különösen, ha még hozzá vesszük a naponta jóízűen elfüstölt egy doboz Kossuthj át is,- de azért távol álljon tőlünk, hogy követőket is toborozzunk mellé. Ezt különben ő sem ajánlotta. — Ami nekem megfelel, az nem biztos, hogy másnak is jó. Maradjon hát ez csak az én receptem ... P. Gy. Az egyik csoport a vár előtt igyekezett „jó balhékat” kiötleni, a másik csoport pedig bent a várban a turistaszállás leányvendégeit molesztálta. Ha pedig ezért valaki szólni mert? — Már nem mertem a vár területen sötétedéskor járni, féltem a bandától — mondja a turistaszálláson dolgozó egyik asszony. — Szóltam a férjemnek, hogy esténként• a munkaidőm lejártakor jöjjön mindig értem. A férj esténként a felesége elé ment. — Egyik alkalommal megtámadtak, sokan voltak, egyikük ököllel megütött, egy másik pedig vesszővel vágott végig a hátamon — mondja a férj. Egy fiatalember, aló a turistaszállás vendége volt, vallomásában ezt- mondja: — Kiabáltak, hogy „küld ki a csajokat”. Amikor rendre intettem őket, megvertek. A banda késő este — amikor bezárták a vár kapuját — sem tágított. A vár északkeleti bástyafalán lévő lő- rés rácsait kifeszítették — így kerestek maguknak „pótbejáratot”. — Ami itt történik, arról kuss! — adta ki a parancsot F. Sándor, akit a galeri vezérként fogadott el. — összejöttünk, meg is fogadtuk: bármi is történik itt, senkinek nem szólunk, nem verjük dobra a galeri dolgait — mondja M. Sándor. — Valamennyi galeri tagra kötelező volt a vezér és A. Antal — akit amolyan alvezér- nek tartottunk — utasításait végrehajtani. Utasítás pedig volt bőven. Be kell törni a Zrínyi téri templomba és onnan ahány orgonasípot csak el lehet hozni, gyerünk! — volt az egyik parancs. Végrehajtották. Leverték a templom kapujának lakatját, aztán vagy húsz orgonasípot letörtek ... A sípokat pedig a moziban fújták, előadás alatt.,. Üjabb tanú: — A József utcában a cukrászda előtt mentem, amikor ököllel arcomba vágtak. A mentők vittek a kórházba. Azt mondják a galeri-tagok, hogy a legnagyobb verekedő közülük a H. László volt. Megtörtént — ők mondják, — hogy H. László sokszor a mozi körül sétált és a kisebb fiúktól pénzt kért, mondva: „Én is szeretek moziba járni, most pedig kedvem lenne bemenni’’. Ha nem kapott, már ütött is. Az iskolából lopott légpuskával lövöldöztek, — jobb cél nem lévén, az egyik fényreklámot lőtték le ... Néhány napja elcsendesült a vár környéki főhadiszállás, csendesebbé váltak ők is. A legnagyobb verekedő H. László fején kötés. — Mi történt veled? — Valaki a vár körül megdobott kővel... Középmagas, sovány gyerek. Sunyi, kerüli a pillantást. A hatodik általánost elvégezte, aztán kimaradt az iskolából. — Otthon mit mondtak, amikor megtudták, hogy te is tagja vagy a galerinak? — Vasalózsinórral megvertek. — Azt mondják szeretsz moziba járni. Mit láttál legutóbb? — A Tenkes kapitányát. Az alvezér A. Antal. Izmos, 191 centi magas fiatalember. — Nem voltam én alvezér, csak most rámfogják — mondja. — Az igaz, hogy ki- öllőttük például, hogy verekedjünk. Meg is mondtuk, hogy ki lesz aki végrehajtja. Ha húzódozott, akkor cukkoltuk: gyáva vagy, hát ilyen gyáva vagy ... Aztán csak belekötött valakibe... F. Sándor a vezér. A lopott légpuskát ő rejtegette. Most így megjuhaszkodva egyáltalán nem néz ki vezértípusnak. De mint a többiek tanúsítják — „jó ötleteket” adott. Például: törjünk be az egyik rendelő- intézetbe! Betörtek. — Ott találtunk orvosi igazolásokat, pecséteket — mondja. — Ezeket használtuk fel, ha közülünk valaki nem ment dolgozni — igazolásul. Vagy ha nem volt kedve suliba menni, akkor is ilyen papírt vitt... — Legutóbb mit láttál a moziban? — Nem tudom, már elfelejtettem. — Milyen könyvet olvastál? — Valami farkasokról szólt — válaszolja hosszabb gondolkodás után. — Mi érdekel különösen? Megvonja a vállát. — Mi a véleményed a történtekről? — Abba kellett volna hagyni... Ez a többiek véleménye is, esakhát — sajnos — nem időben jutottak erre a gondolatra. Ügyük bíróság elé kerül. G. F. — 33 százalékos vasúti menetdíjkedvezmény. A MÁV a Budapesti Nemzetközi Vásár nyitvatartásának tartamára a vidéki látogatók részére 33 százalékos menetdíj-kedvez- ményt biztosít. A vásárigazolvány alapján váltott kedvezményes menetjegyekkel az odautazást legkésőbb június 1-én 12 óráig be kell fejezni, a visszautazást pedig legkésőbb június 2-án 24 óráig meg kell kezdeni. Pódium MÁR JÜNIUS 3-ÁN. A Huszonöt év táncdalai című jubileumi hangversenyt az Olimpiában a jövő hónap elején, június 3-án rendezi meg az OSZK. ♦ KÉT FŐSZEREP. Juhász Pál, a Pécsi Nemzeti Színház tagja két új magyar egyfelvonásos opera főszerepét énekli június 12-én, Szőnyi Erzsébet: Firenzei tragédia és Károly Róbert: Japán halászok című operájáét. (Képünk: Juhász Pál.) ♦ FISCHER ANNIE. Az idei évad negyedik bérleti hangversenye lett volna Fischer Annie koncertje december 20-án és 21-én Pécsett. Az akkori hóvihar miatt; elmaradt hangversenyt június 8-án startja meg a művésznő. Június 5-én pedig Mohácson ad önálló koncertet. Pécsett Oberfrank Géza vezényletével a Pécsi Filharmonikus Zenekar működik közre hangversenyén. ♦ ÖT EGYÜTTES. A most kezdődő balatoni nyári idényre öt pécsi tánczenekar megy el, főleg regiszteres muzsikusokból és egyetemistákból álló együttes. ♦ HUSZONNÉGY ACHMED. Szabadi József huszonnégy telt ház előtt énekelte vendégként a Szolnoki Szigligeti Színházban Fali Leó:Sztambul rózsája című operettjében Achmed szerepét. Ma lesz Szabó Tünde önálló estje Zavarbaejtő feladat róla írni. Mert ki tudja, melyik a ritkább: a szép költőnő, avagy az okos színésznő? És most itt van Szabó Tünde, aki tulajdonképpen mind a kettő, vagyis dehogy mind a kettő; mint a négy. Most melyikhez fogjunk hozzá? Egy költőnő ideges, ha a szépségéről beszélnek, sőt, kötelességszerűen egy színésznő is az. Ha egy költő csak és kizárólag okos, hát az is nehéz ügy<.. Ugyanakkor ha valaki színésznő és költő egyszerre, az a sajtóban szenzációnak minősíttetik, maradjunk tehát e kettőnél. Gondnak éppen elég, hiszen a költő kizárólag szellemi rétegekben él, a színész meg fizikai alkatával is, sőt, néha csak azzal. Ráadásul Szabó Tünde azonnal megvétózza ezt az álláspontot: — Én azt hiszem, ma a színésznek lényegesen intel- lektuálisabb alapokon kell állnia, mind bármikor. A daHA EQY SZÍNÉSZNŐ KÖLTŐ IS rabokat is úgy írják, hogy feltétlenül megkívánják a színésztől a gondolkodni tudást. Olyan fajta emberi helyzeteket kapunk, hogy azok színpadraültetése nagy emberismeretet és éleslátást igényel. Ezeket a szerepeket megírják ugyan helyettünk* de ezek ma csak akkor jók, ha én, a színész is ugyanúgy el tudnám mondani. Az íráskényszerről pedig az a véle- ményem, hogy minden színész, ha írni tudna, biztosan írna is. Persze én sem tudok írni, csak írok, s ha valami abból sikerül, akkor... de hadd idézzem, amit a „Mi 68” nevű írócsoport — ennek vagyok a tagja — most megjelent kötetében írtam magamról: örökös a küzdelmünk azért, hogy találkozzunk a többiekkel. Szükségünk van társakra, arra, hogy amit megtudunk, megértettünk a világból — átadjuk egymásnak:- Hát ezek mögött a mondatok mögött mégis ott áll a költő-színész viszony egyfajta értékelése; Szabó Tünde érez- hetőleg tudja, hogy a költészet az egyetlen, amit nem szabad csak „eljátszani”. Elkoptatott szavakkal ezt úgy lehetne leírni, hogy érezni, hinni, látni kell. De Jules Renard ezt nálam sokkal tehetségesebben megfogalmazta: „A tehetség: költői szemmel igazat látni!” — Hadd kapcsoljam még össze a színészetet a költészettel — mondja. — Mi olyan világban vagyunk színészek, amelyben állandó önvizsgálat kell, mindig kihegyezett idegrendszer. Sokszor esténként meghalunk a színpadon, ezért nem véletlen, hogy a legtöbb színész vé- gülis szívhalálban pusztul el. Ez kényszerít arra, hogy figyeljünk mindenre, a társművészetekre is. Van aki fest, van aki díszletet tervez. Primitív kérdés ebben, hogy ki melyiket szereti jobban, a lényeg, £ogy melyiket milyen minőségben műveli. — Ma lesz az önálló estje! — Igen. Nagyon szeretem Dosztojevszkijt, s szerintem nem ismerik őt annyira, mint amennyire az megilletné. Négy éve olvastam el a Feljegyzések az egérlyukból című írását, magamra ismertem benne, s váratlan ötlettel elhatároztam, hogy megkísérlem monodrámaképpen elmondani. Rettenetes nehéz lesz, hiszen XVIII. századi negyvenéves férfiről szóló, párbeszédekkel tűzdelt művet kell nekem, a XX. századi fiatal nőnek elmondani; pedig meg is rövidítettem, mert színpadra hosszú lett volna. Szóval rettenetesen nehéz lesz, de arra való vagyok,, hogy kipróbáljam magamat, a közönség arra, hogy megítéljen, Dosztojevszkij pedig arra, hogy megismerjék. Hát akkor találkozzunk ma este a kamaraszínházban. Földessy Dénes T. L í
