Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

•niÄWflrnt«« nmnö» 1970. április 8» Jogi tanácsadó I B, Jánosáé termelőszövet­kezeti tag. A múlt év októ­berében gyermeket szült. Ügy tudja, hogy 140 napi fizetett szülési segélyre jogosult. En­nek ellenére a termelőszövet­kezet a december 1. és már­cius 1. közötti időre nem akarjá kifizetni a segélyt. Kérdése, hogy jogos-e a tér- } melőszövetkezet eljárása? A termelőszövetkezeti ta­gok szülési segélyezésével ; kapcsolatos kérdéseket a tér- i melőszrövetkezeti törvény, és az annak végrehajtása tár- j gyában kiadott jogszabályok rp-ndp'zilí' A 6 1967. (X. 24.) MÉM. sz. rendelet a 143. §-ban a kö- ! vetkezőképp rendelkezik: „Szülés címén azt a tagként dolgozó nőt kell jövedelem­pótló készpénz segélyben ré- j szesíteni, aki a szülést meg- I előző egy évi időszakban a t részére megállapított mun­kát, vagy ennél kevesebbet, | de legalább az évi 100 tízórás munkanapot teljesítette.” A most ismertetett rende­let a 149. § (3) bekezdésében a következőket írja elő: „De­cember hó 1 napja és a kö­vetkező év március hó 1. napja közötti időszakban csak akkor jár a szülési és a be­tegségi segély, illetőleg a már megállapított segély csak ab­ban az esetben folyósítható tovább, ha a munkaszerveze­ti egység vezetőjének igazo­lása szerint a segélyre jogo­sult részére ebben az idő­szakban is megfelelő munkát tudnának biztosítani.” Amint az ismertetésből is kitűnik, nem minden esetben jár a szülési segély decem­ber 1. és március 1. napja között. Ezért levélírónk ese­tében is helyes a termelő- szövetkezet közlése, ha ezen időszakra nem tudtak volna a részére megfelelő munkát biztosítani. Abban az esetben, ha megfelelő munkát lehet biztosítani részére, úgy jogo­sult a december 1. és már­cius 1. közötti időszakra is ' a segély összegére. Olvasónk esetében csak az lehet a probléma, hogy a kérdéses december 1. és már­cius 1. közötti időben lehe- tett-e megfelelő munkát biz­tosítani, vagy nem. Ha lehe­tett, akkor megjár a segély. I Felhívjuk figyelmét arra, ha nem ért egyet a termelő- szövetkezet döntésével, úgy jogában áll ellene panaszt . tenni a termelőszövetkezeti vezetőség bizottságához. Tájékoztatjuk még arról is, j hogy a hivatkozott jogszabá­lyi rendelkezés meghatározza azokat az eseteket, amiket tagsági vitaként kell elbírál­ni, A 61967. (X. 24.) MÉM. sz. rendelet 221. § (2) bekez­dése szerint a következők tartoznak ide: Tagsági vitaként kell el­bírálni különösen: a tagsági viszony létrejöt­tének kezdő időpontjával és fennállásával, munkaviszony létesítésével, beviteli kötele­zettséggel, kilépéssel, törlés­sel, a munkabeosztással, a munkaidővel, szabadsággal, a tagot megillető követelé­sekkel, a háztáji gazdasággal, a szociális segélyezéssel és ] egyéb kedvezményekkel, a képzéssel és továbbkép- i zéssel, a munkaköri lakáshaszná- j lattal, a károkozással, a tagsági viszony megszü- j nése esetére szóló elszámolás­sal kapcsolatos ügyeket. O •• rr surgos intézkedést kérünk! Az Alkotmány utcai TüZEP Vallalat telephelye összefüggő fekete sártenger A vasútról a Petőfi utcán át érkezik a tüzelő a telephelyre és innen látják el a város nagy részének tüzelő- igényei* is. Az állandóan jövő­menő gépkocsik a kerekekre fel­rakódott sarat a Petőfi utca és a telep közti 100 méteres sza­kaszon hullatják el. A nagyobb esőzéskor is itt rakódik le a legtöbb iszap. Ha ez megszá­rad., hatalmas, állandó porfelhőt jelent Eddig naponta tisztították az úttestet, még vízzel is mos­ták időnként. Mostanában az utca^prők eltűntek. hetenként se je'entki-znek. Mi lehet ez oka? Talán a TÜZEP is rendezhetné a teleohelyét. sürgős intézkedést kérünk! Az utcarész lakói nevében: Tarr Béla Alkotmány u. 60. Pécsett is találhatunk termáVizet! úton-módon is megvizsgálni Kantner István gondolatait, hiszen a mai műszerek fel- használásával könnyűszerrel elvégezhetnénk ezt. ! Cserny Károly Pécs, Marosvásárhely u. 10. KISPOSTA VÖLGYBEN IS VAN Ügy tudom, Pécs Kisposta­völgy nevű részében 4—5 év­vel ezelőtt 500—600 méter mélységben meleg vizet ta­láltak egy fúrás során. Azt hiszem érdemes lenne ennek I utána nézni, hiszen minden pécsinek az az álma, hogy meleg vize legyen a város­nak. Czlgler László Kispostavölgy 15. Szemét és por a házaknál Végül még egy panasz: a i Jókai utca 28. és 35. számú házak közötti részt, az ún. senki földjét az élelmiszer- és zöldségboltot ellátó teher­gépkocsik fordulóhelyül hasz­nálják. Nyáron ez rengeteg porral jár. Ügy véljük, hogy máshol is meg tudnának for­dulni, ha akarnának. S talán az sem ártana, ha a jelzett területet leszórnák kőzuza- lékkal, esetleg bitumenes ke­verékkel, mert úgy kevesebb port nyelnénk. i A Jókai utca 28., 30. és 35/g épület lakói. Közlekedési gondok Vasason Szerkesztőségünk Termál­fürdő Pécsett? címmel cikket közölt a közelmúltban, mely­ben — a geológusok tájékoz­tatása alapján — leírta, hogy szén után kutattak Eilenden, valamint a Pécshez tartozó Lámpásvölgyben, s a szakem­berek feltételezik, hogy ter­málvizet lehetne találni, amennyiben tovább mélyíte­nék azokat a fúrásokat. Három olvasónk szólt hoz­zá a témához. Levelüket — némileg megrövidítve — köz­zé tesszük. NEM UTÓPIA! Megkapott a cikk gondola­ta, bár nem tudom, hogy az ellendi és lámpásvölgyi fel- | tételezett víz hőmérséklete elegendő lesz-e arra, hogy — azt a városba vezetve — még mindig kellően meleg vizünk legyen. Hazánk területén az alföl­di Tisia-tenger és a dunán­túli Pannon-tenger vastag fenéklerakódása a harmad­kor elején megrepedezett és táblákra tört össze a külön­böző erők hatására. Ezekben a nagymélységű repedések­ben, vetőárkokban törnék fel a melegforrások, ezeknek kö­szönhető, hogy Magyarország Európa gyógyforrásokban leggazdagabb országa lett. A földkéreg nagymélységű repedései északról behatol­nak a Mecsek-szigethegység- be (Magyarhertelend, Sikon- da, Komló stb.), délről pedig a harkányi és siklósi törés­vonalak bizonyára megköze­lítik városunk déli peremét, csak meg kellene őket keres- ! ni, mert vastagon vannak . fedve hordalékkal. Nehogy félreértsen valaki: ! nem tőlem származik a repe- deselmélet, hanem dr. Papp Simon világhírű olajkutató soproni professzor, dr. Princz Gyula pécsi egyetemi tanár, dr. Telegdi-Róth Károly pro­fesszor, dr. Vadász Elemér kétszeres Kossuth-díjas tudó­sunk, dr. Pávay-Vajna Fe­renc — tehát egykori taná­raim és főnökeim tanítottak meg rá, még a 30-as évek elején. Ezek alapján azt javasol­nám, hogy az illetékes ható­ságok és vízügyi szakembe­rek kérjenek szakvéleményt dr. Schmidt Eligiusz Róbert egyetemi tanártól, a Földta­ni Intézet neves balneológiái szakértőjétől az ellendi és lámpásvölgyi kutatófúrások­ról, s ennek birtokában —, ha szükséges — végezzenek Pécs déli határában geofizi- 1 kai-szeizmikus méréseket. E mérések alapján —, ha ér­demes — fúrják tovább a meglévő kutakat, vagy tűz­zenek ki egy újabb nagy­mélységű fúrást, melegvíz­nyerés céljából. Nézetem szerint, ha vizet találnánk, az semmiképpen sem veszélyeztetné Harkány „Hozzanak magukkal kenyeret...” Boltunkra, mely a Dunaszek­csöi ÁFÉSZ-hez tartozik, sok éven át nem volt panaszunk. Sajnos ezt ma már nem mond­hatjuk el róla. Sok minden hiányzik a boltból, de főként a kenyérellátás elégtelensége okoz komoly problémákat. Ugyanis a bolt vezetője még a múlt évben egy „újítást” veze­tett be, ami szerint csak az kaphat kenyeret, aki naponta beíratja magát a megrendelő könyvbe. E szerint, ha valaki elfelejti a másnapi feliratkozást, vagy a munkahelyéről későn érkezve „elmulasztja” a meg­rendelést, az éhen marad. Sajnos volt már olyan esetünk is, hogy egy másik községből nálunk dolgozó útburkoló brigád kenyér nélkül fogyasztotta el az ebédjét mert nem ismerték a bozsoki „házirendet”, vagyis nem rendelték meg időben a kenyér adagjukat. Ha az általam leirt problémák igazáról, esetleg helyszínen is meg akarnak győződni, javaso­lom, hogy hozzanak magukkal kenyeret, mert különben éhgyo­morral utazhatnak vissza közsé­günkből. Orbán Gáspár Palotabozsofe, vízhozamát. Viszont termál­vize lenne Pécsnek is! Dr. Rihmer László oki. bányamérnök és geológus A BALOKÄNYLIGETRÖL IS SZÓ VOLT! A Termálfürdő Pécsett? cí­mű cikk eszembe juttatta, hogy mintegy 40 évvel ezelőtt Kantner István, a pécsbánya- telepi bányaiskola egykori vezető tanára több cikket kö­zölt, melyben termálvíz ku­tatását javasolta. A Balokány- liget környékén indítványo­zott kutatásokat. Ügy tudom, Kantner István leánya ma is él, aki valószí­nűleg megőrizte édesapja ha­gyatékát. Azt hiszem érdemes lenne felkeresni őt, s más Mi, az újonnan kialakuló déli városrész, közelebbről több Jókai utcai ház lakói kívánunk panaszt tenni. Saj­nos, nem kellemes ügyben. A Jókai utcai óvoda előtt kukásedények és szemét ku­pacok éktelenkednek. Nyáron legyek lepik el a környéket, az óvodát. A Jókai utca 28. és 30. szá­mú házak sarkában „Mini ABC-bódét” építettek. Aligha hinnénk, hogy beillik a vá­rosképbe, nem beszélve ar­ról, hogy nem azért parko­sítanak, hogy bódékkal fog­lalják el a zöldterületet. Vasas II. lakosságának köz­lekedési problémái változat­lanul fennállnak. Több ízben kértük már — legutóbb 1969. október 13-án — a biztonsá­gosabb, gyorsabb és korsze­rűbb közlekedés biztosítását, de eredménytelenül. Évekkel ezelőtt 20 perc alatt elértük a Kossuth teret, s a jelenlegi közlekedéssel örülünk, ha 40 —50 perc alatt beérünk. Az igaz, hogy a Vasasról beér- kezők igénybe vehetik a 28., 10., 20., 36., 37., 47-es járato­kat, de a gyakorlatban sok­szor 20 perc is eltelik, amíg az utasok átszállhatnak egy városba induló járatra. A 28- as járat gyakran nem 10 per­cenként indul, igen sokszor kimaradnak járatok. A 10-es, 20-as megállók messze van­nak s a közlekedők sohasem tudják, hogy melyik megálló­nál való várakozás lesz elő­nyösebb. Ismételten szeret­ném felhívni az érdekeltek figyelmét a 10-es, 20-as meg­állókra való átfutás baleset- veszélyére. A Dunántúli Napló egyik számában cikk jelent meg a város telekhelyzetéről. Az OTP nem tud építkezni, mert nincs elegendő telek. Nyolc társammal 1965 őszén 9 lakásos társasház építkezé­sére jelentkeztünk az OTP- nél. A felépítésre kerülő tár­sasház építési tervét is bemu­tatták nekünk és ígérték, hogy legkésőbb 1967 közepén be lehet költözni. Sajnos, az építkezésből nem lett semmi, i mert az OTP nem tudott ki- I vitelezőt biztosítani. így az | építkezés elmaradt. Két évi j várakozás után a társulás ki- ! mondta a feloszlását. A tel- { két két hét alatt a nevünkre ! Íratták és most ott áll a Ka­linin úton, 39 c házszám alatt beépítetlenül. Többször kértük az OTP-t, hogy a telket vásárolja visz- sza tőlünk, mert arra már nics szükségünk —, de eddig hasztalanul. Már minden társtulajdonos más módon oldotta meg lakásproblémáját I és nem akar egyikünk sem építkezni. A telket az INKÖZ által felbecsült árban hajlan­dók vagyunk átadni, nem akarunk spekulálni vele, hi­szen a társulás feloszlatása után azonnal felkínáltuk az OTP-nek megvételre Ha hol­i Tényként kell megállapí- ■ tani, hogy az érdekelt szer- ! vek keveset törődnek a va- ! sasiak utazási problémáival, ! pedig ók egyébként is hátrá­nyos helyzetben vannak a pécsiekkel szemben, mert a rendszeresen beutazók na­ponként 2 órát töltenek el felesleges várakozásokkal, lassú közlekedéssel. Kérjük a vállalat igazga­tóságát, szíveskedjenek né­hány napon keresztül a reá­lis képet felmérni, elbeszél- i getni az utazókkal, ellenőriz­ni, hogy hányszor maradnak ki a 28-as járatok, hogy mi­képpen rohannak át az uta­sok a balesetveszélyes főköz- ; lekedési útvonalon, hogy mi­lyen zsúfoltak az egyes jára­tok, hogy mennyit töltenek el az emberek napi utazással és főként buszra való vára­kozással ... Huba János, a Vasas II. Hazafias Népfront Biz. titkára. nap átveszik tőlünk a telket, holnapután már hozzáfoghat­nak az építkezéshez, hiszen a tervdokumentáció is ren­delkezésre áll és azt is át­adjuk. Az ÓTP-nek is érdeke, hogy az ügy rendeződjék, mert a j telek 1 9-ed része az ő tulaj­donát képezi. Váraljai Imre Emberségből jeles! Az Egyetem utcából a GC 11-08 forgalmi rendszámú 50-es jelzésű busszal indul­tam a Főpályaudvar felé. A Hal téri megállóban felszállt j egy asszony, akinek lábán j nyílt seb tátongott Szinte J lépni sem tudott. Az autóbusz vezetője út­irányát megváltoztatva, és a í Városi Rendelőintézetbe vit- í te a sérült asszonyt. Mostanában nagyon sok j rosszat lehet hallani az au- i tóbuszok vezetőiről, de ez az eset — habár lehet, hogy egyedi — az ellenkezőjéről győzött meg. Nem nagy dolog — de szép volt! Egy ttías a sok közül Cikkünk nyomán... Megnyuiftatóan kettő — és a többi? A csökkent munkaképessé­gű bányászok anyagi rehabi­litációjáról írtam a Dunán­túli Napló január 23-i szá­mában. Nevezetesen a Mecse­ki Ércbányászati Vállalat és a Mecseki Szénbányák egy- egy dolgozójáról, akik több mint egy évtizedet dolgoztak becsülettel vállalatuknál, en­nek ellenére sérülésük, meg­betegedésük után hosszú hó­napokig kereset nélkül ma­radtak — miután a törvé­nyes táppénzes idő lejárt — a bányavállalat csak előbbi keresetük egyharmadának megfelelő bért biztosító ál­lást ajánlott fel számukra. Ügy érzem, hogy most az írás megjelenése után két és fél hónappal aránylag meg­nyugtatóan elintéződött a két bányász sorsa. Amiért mégis újból foglalkozom az üggyel: egyáltalán nem megnyugta­tó a többi hasonló sorsú bá­nyász szempontjából, az a néhány levél, amelyet az ér­dekeltektől kaptam Túri Im­re és Tanner Tibor ügyével kapcsolatban. Nézzük először a Zobák bányaüzemből érkezett levél egy részletét: „...Üzemünk Tanner Tibort vájárként vet­te át Pécsbányától és ilyen munkakörben is foglalkoztat­tuk mindaddig, amíg alkal­matlanságát meg nem álla­pították. Természetesen ma is szívesen alkalmaznánk vá­járként, ha egészségi állapo­ta ezt lehetővé tenné. Saj­nos, nem teszi lehetővé ...” A levélben a továbbiakban ar­ról írnak, hogy miután az 1200 forintos bérrel járó für­dőkezelői munkakört — ko­rábbi fizetése 4000 forint kö­rül volt — nem fogadta el, kénytelenek voltak „alkal­matlanság” címen felmonda­ni. Idézet: „...amint azt a cikk megállapítja — nem kö­vettünk el törvénysértést!” Valóban nem. Az írás betű szerinti törvényességét be- ' tartották. Szerencsére a Me­cseki Szénbányák Szakszer­vezeti Bizottsága és Pécsbá- nya üzem egy másik, az em­beriesség törvénye szerint se­gített Tanner Tiboron. — Ugyancsak fürdőkezelől mun­kakörben, elismerve, hogy egészsége a bányában ment tönkre, rokkant vájári bér­rel alkalmazzák. Nézzük Túri Imre sérülé­sével kapcsolatos leveleket. Néhány idézet: „...Túri Im­re MÉV II. Sz. bányaüzem! vájár által bejelentett sérü­lést az üzem üzemi baleset­ként elismerte. A sérülés egy 25 kilós lőszeres láda szállí­tása közben, megcsúszás miatt történt. Túri Imre kárigényét 1969. február 24-én jelentette be, mely alapján a sérülés napjától 100 százalékos kár­térítésben részesült. Később a II. sz. bányaüzem értesült arról, hogy a Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság nem ismeri el Túri Imre megbetegedését üzemi bal­esetként. Ennek alapján az üzem mind a táppénz, mind a kártérítés folyósítását 1969. november 3-án beszüntette. Véleményünk szerint helye­sen járt el az üzem, mert a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság döntése orvosi vizs­gálaton alapszik, következés­képpen megalapozottabb, mint a műszaki dolgozókból álló üzemi bizottság dönté­se. ..” Végül szeretném idézni a Társadalombiztosítási Igazga­tóság szerkesztőségünkhöz írt levelét: „ .. A cikk alapján az Igazgatóság a dolgozó bal­esetével kapcsolatban újabb eljárást folytatott le, s ennek eredményeként megállapítot­ta, hogy balesete a már meg­levő állapotát súlyosbította, így a jelenleg fennálló gerinc­megbetegedése balesetével összefüggésbe hozható. — E megállapítás alapján Túri Imre dolgozó a balesetéből fennálló keresőképtelensége tartamára üzemi baleseten alapuló táppénzsegélyezésre jogosult...” Tehát Túri Imre is „reha­bilitálva” lett. Jelen esetben — igaz csak az újságcikk megjelenése után — nem a „hivatal”, hanem az ott dol­gozó emberek alkalmazták a törvényt, amelyet megalkotá­suk idején éppen a becsüle­tesen dolgozó, de megbetege­dett, megsérült emberek ér­dekében hozták, és amely sajnálatos módon több eset­ben mégis ellenük fordul. Lombos! J. Az illetékesek mlas^tduak------------• ------------------­„ Pereljem ai istent?...” A fenti című riportjukban idézett — a Munka Törvény- könyvének 62. §-ra hivatkozó — azon téves munkáltatói ál­lásfoglalással kapcsolatban, amely szerint „sajnos, e pa­ragrafus már eleve kizárta minden lehetőségét annak, hogy Schallerné sérülését üzemi balesetnek minősít­sük”, meg szeretném jegyez­ni, amennyiben Schaller Ádámnét 1969. május 9-én munkaviszonyából folyó kö­telezettségei teljesítése köz­ben érte a villámütés, úgy sé­rülése minden kétséget kizá­róan üzemi balesetnek minő­sül. A Munka Törvénykönyvé­nek említett szakasza kizáró­lag csak a munkáltató anyagi felelősségéről rendelkezik, egy baleset üzemi jellegét azonban nem határozza meg, hogy a munkáltató kártérí­tésre kötelezhető-e, vagy sem. A munkaviszonyból folyó kötelezettségek teljesítése közben elszenvedett sérülés akkor is üzemi balesetnek mi­nősül, ha a munkáltató kár­térítési kötelezettsége törté­netesen nem áll fenn. — Az üzemiség elbírálásánál nincs jelentősége annak sem, hogy a baleset forrása maga az üzem volt-e vagy pedig az üzem működési körén kívül eső erő (pl. villámcsapás). A baleseti kártalanítás két irányú, s ez elég sok félre­értést okoz. A vonatkozó sza­bályokat egyrészt a munka­jogi rendelkezések foglalják magukban, a polgári jogi fe­lelősségtől függetlenül, min­den üzemi baleset sérültjére kiterjedő intézményes gon­doskodás pedig a társadalom- biztosítás keretében történik. A munkáltatói kártérítésre és a társadalombiztosítási szolgáltatásokra, baleseti já­radékra (baleseti rokkantsági nyugdíjra, illetve baleseti hozzátartozói ellátásra) való jogosultság feltételei nem azonosak. Amíg ugyanis a társadalombiztosítás kereté­ben minden üzemi balesetet szenvedett dolgozó kedvezmé­nyes betegségi szolgáltatá­sokra és 15 százalékot meg­haladó munkaképességcsök­kenés (halál) esetén kártala­nításra jogosult, addig a munkáltató kártérítési köte­lezettsége nem ilyen egyér­telmű. (Mt. 62. §). Fentiek­ből következőleg nem kö­zömbös a sérülések minősíté­se akkor sem, ha a munkál­tató az Mt. 62. § (2) bek. alapján vitathatatlanul men­tesül is az anyagi felelősség alól, mert a társadalombizto­sítási betegségi szolgáltatá­sokra és esetleges baleseti kártalanításra ilyen esetek­ben is fennáll a jogosultság. Végül megjegyzem, hogy Schaller Ádámnét hivatalból felhívtuk baleseti kártalaní­tás iránti igényének előter­jesztésére. Dr. Mikes Ferenc, a Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugdíjügyi osztályvezetője Nincs szükség a telkünkre ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom