Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

1970. április 4. EMLÉKMŰAVATÁS KOMLÓN Komlón tegnap a pártbi­zottság termében jöttek ösz- sze a pártbizottsági tagok, párttitkárok, tanácstagok, tö­megszervezetek vezetői, ki­váló dolgozók, veteránok, hogy díszünnepségen emlé­kezzenek meg hazánk fel- szabadulásának 25. évfor­dulójáról. Az ünnepségen részt vett többek között Nomcs János, a Megyei Párt- bizottság titkára. A díszünnepség résztve­vőit úttörők köszöntötték, majd Gallusz József, a Komló Városi Tanács vb- elnöke megnyitója után ün­nepi beszédet Neubauer Jó­zsef, az MSZMP Komló Vá­rosi Bizottság első titkára mondott, utána a Belvárosi Általános Iskola gyermek- kórusa adott műsort. A díszünnepséget követően délelőtt 11 órakor került sor Gesztenyésben a Bach- mann Zoltán tervezte fel- szabadulási emlékmű fel­avatására. Az emlékművet arra a helyre állították fel, ahol a felszabadító szovjet csapatok Komlót először megpillantották. A díszün­nepség résztvevőin kívül üzemek, intézmények dolgo­zói, úttörők is hosszú sorban vonultak az emlékműhöz, ahol a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Baracsi Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház művésze Fodor József: Piros fejfák című versét mondotta el. Az emlékművet felavató beszé­det Gallusz József, a Komló Városi Tanács vb-elnöke mondotta, majd a Városi Munkáskórus adott műsort. A műsor után a pártbizott­ság, a tanács, az MSZBT, a Hazafias Népfront, üzemek, intézmények képviselői he­lyezték el koszorúikat * Sásdon is tegnap rendezték a jubileumi ünnepséget. A Járási Művelődési Ház nagy­termében megrendezett ün­nepségen Benedek András, a Járási Tanács vb-elnöké- nek megnyitója után dr. Vida József, a Sásdi Járási Pártbizottság első titkára méltatta a felszabadulást * Beremenden pénteken dél­után a koszorúzási ünnepség előtt rendezték meg hatvan újonnan felvett KISZ-tag fo­gadalomtételét Villányban fáklyás felvonulás előzte meg a koszorúzást, tiszteleg­tek a hősök emlékműve előtt Mohácson, Szigetvárott, Ké­mesen, Bolyban, Majson, Lippón, Kölkeden is. * — ünnepi tudományos ülésszak. A Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem hazánk fel- szabadulása 25. évfordulójá­nak tiszteletére áprilisban ün­nepi tudományos ülésszakot rendez, melynek keretében április 6-án délután 5 órakor a Gyermekklinika tantermé­ben tudományos ülést tart Tárgy: dr. Lássák Kálmán) egyetemi tanár: Hypophysis mellékvesekéreg hormonok hatása a központi idegrend­szerre Dr. Trencséni Tibor, c. egyetemi tanár, az Orvosi Hetilap főszerkesztője: A mo­dern medicina és az orvosi technika. DUTiaittmi napin 11 MOHÁCS ELSŐ DÍSZPOLQÁRA Felavatták Radnóti Miklós szobrát Fáklyás felvonulás a szovjet hősök emlékművéhez A. 9*. Sznyttko Hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából pénteken délután a Mohácsi városi Tanács ün­nepi ülést tartott. A Tanács a végrehajtó bizottság javas­latára Mohács díszpolgárává avatta A. Sz. Sznyitkot, a várost felszabadító szovjet gárdahadosztály kapitányát. A hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére alapított díszpolgári kitüntető címet és a Mohács városért emlékérmet Pálkuti Keresz- tély, Mohács Város Tanácsá­nak vb-elnöke adta át A. Sz. Sznyitkonak. A díszpolgári oklevélben a következőket ol­vashatjuk: „Hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulóján Mohács Város Tanácsa 2/1970. sz. rendelete alapján az 1944- es mohácsi felszabadító har­cokban tanúsított hősi helyt­állásáért Mohács város dísz­polgára címet és a vele járó Mohács városért emlékérmet adományozza Alekszandr Sza- veljevics Sznyitkonak, aki 1922-ben a Szovjetunióban, Voznyeszenszkben született és a Mohácsot is felszabadító 57. szovjet hadsereg 10. gárda­hadosztályának volt kapitá­nya”. Délután 3 órakor a Kossuth Filmszínházban nyílt meg a Történelmi plakátok 1944— 1949 című kiállítás, majd ezt követően a Kossuth Film­színház szomszédságában lé­vő úttörőligetben felavatták Radnóti Miklós szobrát, Var­ga Imre Munkácsy-díjas szob­rászművész alkotását. A szo­boravató ünnepségen Borsos János, az MSZMP Mohács városi Bizottságának titkára avatóbeszédében ismertette a tragikus sorsú költő életút­ját és többek között ezeket mondta: — Varga Imre alkotása ma­ga is olyan, mint egy költe­mény. Olyannak mutatja Radnóti Miklóst, a költőt, amilyennek láthatták őt 1944 őszén Mohácson, halálbamenő útjának rövid pihenőjén. A szoboravató ünnepség után került sor a Kossuth Filmszínházban a Jubileumi emlékülésre. Az emlékünnep­ség 24 tagú elnökségében he­lyet foglalt Földes Andrásné, a Megyei Pártbizottság osz­tályvezetője, Ambrus Lajos, az MSZMP Mohács járási Bizottságának első titkára. Borsos János, az MSZMP Mo­hács városi Bizottságának tit­kára, Pálkuti Keresztéig, Mohács Város Tanácsának vb-elnöke, Takács József, Mohács járási Tanács vb-el­nöke, A. Sz. Sznyitko, a vá­ros díszpolgára, valamint a Felszabadulási emlékéremmel kitüntetett elvtársak és vete­ránok. Borsos János, az MSZMP Mohácsi városi Bizottságának titkára ünnepi beszédében el­telt 25 év harcait, a szocia­lista építőmunka nehézségeit és eredményeit ismertette. — Kegyelettel emlékezett meg a hős szovjet katonákról, akik életüket adták hazánk felsza­badításáért Az ünnepi beszéd után „Oly korban éltem én” címmel a mohácsi Ifjúsági Ház irodal­mi színpadának emlékműso­rát tekintették meg az em­lékünnepség résztvevői. Este 6 órakor ünnepélyes zászlófelvonást rendeztek a város főterén. Ezután az ün­neplők fáklyás menetben a Duna partján lévő szovjet emlékműhöz vonultak, ahol többek között az MSZMP já­rási és városi Bizottsága, a városi és a járási Tanács, a városi és járási KISZ Bizott­ság, A. Sz. Sznyitko, vala­mint a mohácsi gyárak, üze­mek, intézmények képviselői helyezték el a kegyelet ko­szorúit a szovjet hősök em­lékművének talapzatán. — IVJápS Radnóti) Miíuos Lvovi vendégeink az orvosegyetemen A bányász-pártszervezetek bölcsői Tegnap délután avatták a pécsi bányakerületekben — Újhegyen, Szabolcson, il­letve Pécsbényán — azokat az emléktáblákat, melyek a felszabadulás utáni kommu­nista pártszervezetek meg­alakulására, illetve a mun­kásmozgalom kezdeti de­monstrációira emlékeztetnek. Délután fél három órakor Újhegy üzem pártszervezete és a lakosság avatta fel a Buzsáki Imre utca 10. szá­mú ház falán az emléktáb­lát, amely az MKP helyi szervezetének 1945 elején történt megalakulásának he­lyét jelöli. Három órakor Pécsbányatelepen, az And- rás-akna 6. számú házán avattak emléktáblát, mely ugyancsak az MKP helyi szervezetének megalakulását jelzi. Fél ötkor avatták a szabolcsi Puskin művelődési ház falán az emléktáblát Ezen a helyen vette kezdetét a felszabadulás utáni mun­kásmozgalom, a pécsvidéki bányászok itt tartották meg­emlékezéseiket, forró hangu­latú gyűléseiket. Az emlék­tábla avatásán megjelentek azok a munkások, akik an­nak idején részt vettek a pártszervezetek megalakítá­sában. A Kazimir Pirozsák vezette lvóvi pártmunkásküldöttség teg­nap délelőtt dr. Nagy József, megyei titkár és Szentirányi Jó­zsef osztályvezető társaságában a Pécsi Orvostudományi Egyetem vezetőivel találkoztak a 400 ágyas klinikán. Dr. Boros Béla rektor, dr. Tényi Jenő az egyetem párt- bizottságának titkára és dr. Ti- gyi József rektorhelyettes kö­szöntötte a baráti ország képvi­selőit. A lvovi pártmunkásküldöttség délután jelen volt a Technika Há­za nagytermében rendezett kiál­lítás megnyitóján, az esti órák­ban pedig megtekintette a KISZ- fiatalok fogadalomtételét a Szé­chenyi téren. Vendégeink ma haza utaznak a Szovjetunióba. PÉCS ÉS LVOV BARÁTSÁQA Testvérvárosunkat, Lvovot 10 éve fűzi szocialista barát­ság Pécshez és Baranyához. A két pártbizottság első, ud­varias levélváltása óta nagy utat tettünk meg. A két vá­ros, valamint Baranya megye és a lvovi terület kapcsolata az évek során egyre szélese­dett, tartalmasabb lett. A magyar—szovjet barátság eszméje általánosan, egész népünket áthatva kíséri szo­cialista politikánkat, a két város és a két terület kap­csolatában ez a barátság konkrétan, személyes talál­kozások, kölcsönös tárgyalá­sok, az egymástól való tanu­lás formájában realizálódik. A két pártbizottság kez­dettől fogva arra törekedett, hogy testvérvárosaink mun­kakapcsolatokat építsenek ki, termékeny együttműködés csak így képzelhető el. Az emberek a mindennapi mun­kájukban kerülnek egymás­hoz közel, az azonos célokért folytatott tevékenység for­rasztja egybe legszilárdabban a baráti szálakat. A termelő üzemók közül a legrégibb kapcsolatot a Me­cseki Szénbánya Tröszt ápol­ja a cservonográdi testvér- üzemmel. A szabolcsi, a zo- báki és a Kossuth-bánya 1967 óta szocialista verseny­ben áll a cservonográdi 3-as, 4-es és 8-as üzemmel. Éven­ként delegációk utaznak köl­csönösen egymáshoz, értéke­lik a verseny eredményeit, tájékozódnak az időközben bevezetett újításokról, éssze­rűbb termelési eljárásokról. A pécsiek nagy haszonnal tanulmányozták a cservonog- rádiak kezdeményezéseit a takarékosabb anyaggazdálko­dásról, az üzemi önállóság­ról, a dolgozók anyagi érde­keltségét emelő intézkedések­ről, a szovjet testvér-bányák képviselői tüzetesen tanul­mányozták a gázkitörések elleni védekezést, a porvé­delmet, a tröszt szociális és egészségügyi intézményeit Igen hasznos együttműkö­dés bontakozik ki a pécsi és a lvovi orvostudományi egyetemek között. Barátaink a pécsi egyetem alapításának 600 éves fordulójának ünnep­ségein delegációval képvisel­tették magukat, azóta a két egyetem vezetői a gyógyítás és a tudományos munka te­rületén tanulmányozzák egy­más eredményeit, örvendetes tény, hogy néhány év óta 20 —20 orvostanhallgató a nyári szakmai gyakorlatokat csere formában a testvérvárosok­ban végezhetik, így látókörük tágul és megismerkedhetnek egy másik egyetem gyógyító módszereivel. 1968 óta Magyarország és a Szovjetunió között kötött kulturális szerződés értelmé­ben a Pécsi Tanárképző Fő­iskola újabb testvérintézettel, a Drogobicsi Pedagógiai Fő­iskolával teremtett kapcso­latot. Az első két évben a két intézmény vezetői és ta­nárai látogattak egymáshoz, megállapodtak az együttmű­ködés formáiban, előadáso­kat tartottak a tanárképzés időszérű kérdéseiről, a szak­tárgyaikban elért tudományos eredményeikről. A távolabbi tervekben a nevelési tapasz­talatok, az oktatásban sike­resen bevezetett módszerek rendszeres kicserélése, a tudo­mányos dolgozatok kölcsönös publikálása, az énekkarok, tánccsoportok, sportolók cse­réje szerepel. Szólni kell a Mecsek ének­és táncegyüttes sikeres lvovi szerepléséről 1966 novembe­rében. Nemcsak az ottani Televíziógyár klubjában lép­tek fel, hanem a lvovi Nem­zeti Színházban is. Előadá­sukat a televízió egész Uk­rajna területére sugározta. A következő év tavaszán a „Galicsina” együttes viszo­nozta a látogatást és ért el Pécsett és Baranyában meg­érdemelt sikert. A két testvérváros közötti kapcsolat ápolásában nagy szerepet tölt be a sajtó és a rádió. Gyakran olvassuk a Dunántúli Napló ismertetése­it, a Pécsi Rádió híradásait a lvovi terület életéről, az ottani eseményekről. Ugyan­így a Lvovszkaja Pravda és a lvovi rádió is sűrűn közöl Pécsről és Baranyáról híre­ket, riportokat, élménybeszá­molókat. Több gyár és üzem dolgozói együttesen tagjai az Ukrán—Magyar Baráti Tár­saságnak, gyűléseken, ünnep­ségeken emlékeznek meg a magyar történelem haladó ünnepeiről. A pécsi Jelenkor többször hozott már lvovi íróktól, költőktől verseket, elbeszéléseket, a lvovi Zsov- teny című folyóirat ez évben külön magyar szám kiadásá­ra készüL Szoros baráti kapcsolatot tart fenn KISZ-szervezetünk a lvovi Komszomollal. Ifjú­sági és úttörővezetők kölcsö­nösen tanulmányozzák és elemzik az ifjúsági szerveze­tek munkáját. Együttműkö­dés alakult ki az ottani kom- szomolújság és a „Baranya If júsága” között. Több isko­lánkban élénk levelezés fo­lyik a lvovi diákokkal. Ez a vázlatos felsorolás távolról sem teljes, szólni kellett volna még az egyre gyakoribbá váló sportkap­csolatokról, a kölcsönös ba­rátság-vonatok szerepéről a népek közötti barátság ápo­lásában. Sokat lehetne írni arról is, hogy kapcsolataink a hivatalos kereteken túllép­ve családok és egyes embe­rek barátságává személyesed- tek. Ma már nem ritkaság, hogy pécsiek felkerekednek és lvovi barátjuknál töltik szabadságukat, pécsi laká­sokban, balatoni családi nyaralókban is fel-fel hang­zik már ukrán vagy orosz szó. S ez így van jól. Minél több személyes baráti szál fűzi egybe a két város pol­gárait, annál erősebbé és tar- tósabbá válik a barátságunk. Selymes Ferenc, az MSZBT megyei elnöke nők Kétújfalut. A legtöbben 1960-ban lettek hűtlenek fa­lujukhoz, Abban az évben 98 volt a bevándorlók, s 141 az elvándorlók száma. Nem vé­letlen a dátum, — a mező- gazdaság szocialista átszer­vezésének ideje, amikor az új, ismeretlen életformától vadó félelem miatt sokan má­sutt kerestek maguknak meg­élhetést. Többségüket az ipar szívta fel. Az elvándorlási folyamat egészen 1968-ig tar­tott, de évről-évre mind ke­vesebb lett a távozók száma. A fordulat éve Kétújfalu éle­tiben 1968 volt, akkor meg­állt a mozgás, s a következő években már számottevő gyarapodásról tanúskodik a községi statisztika. Ez sem véletlen: a termelőszövetke­zet kijutott a hullámvölgy­ből, gazdálkodása megszilár­dult, a kételkedők szemében :s bizonyossá vált az új for­ma életképessége, — meg­kezdődött a visszaáramlás. A friss erő a termel őszövetke­zetnek is jót tett, elsősorban a fiatalabbak tértek haza, kedvezően megváltozott a termelőszövetkezeti tagok át­lagéletkora. A legutóbbi zár­számadás adatai szerint 18 ezer forint volt a tagok évi átlagjövedelme, s erre Két- újfalun nemigen volt példa. Szegő Gábor kétúj falusi egykori gazdasági cselédnek hét gyermeke volt. Mind a hétből embert nevelt, szak­mát adott a kezükbe, kita­níttatta őket. A felszabadulásig a kétúj- falusi iskola tanulói közül heten jutottak középiskolá­ba, közülük egy szerezhetett diplomát. Az elmúlt negyed­század alatt hatvan kétújfa- lusi gyerek végezte el a kö­zépiskolát, kilencen pedig fő­iskolán, egyetemen folytatták tanulmányaikat. Érdemes egy kicsit a számoknál időz­ni. A félszabadulás évében a kétújfalusi iskolában ösz- szesen két tanterem volt, s két tanító vesződött több mint százhúsz gyerekkel, — szemléltető eszközökről, szer­tárakról álmodni sem mer­tek. Ma tíz tanteremben ok­tatják a diákokat, jóval ké­nyelmesebb körülmények kö­zött Egy nevelőre 17 gyerek jut, a korszerű napközi ott­honban 174 gyerekről gon­doskodnak, az 1965-ben „ala­pított” iskolai könyvtárban félezernél több kötet várja az olvasni vágyó tanulókat, a vetítő, TV, lemezjátszó az oktatás megszokott segédesz­közeivé lettek. Nyolc analfabétát tartanak számon a faluban. A mos­tani gyerekeknek már a szó is furcsán hangzik, és kicsit hitetlenül mosolyognak, ha valaki arról beszél, hogy volt idő, amikor az fmi-olvasni tudók voltak majd ilyen ke­vesen. A három kérészit, amely a nevet helyettesíti, ma már szégyen, mindenki­nek lehetősége van rá, hogy legalább a kulturálódás első lépcsőjére fellépjen. Kétúj- falun a közelmúltban ren­dezett tanfolyamon 'három írástudatlan sajátította el a betűvetést. A szellemi gyarapodás szá­mokkal nehezen mérhető, ám a betű szeretete az in­formáció-éhség, a nagyvilág­gal való kapcsolat igénye mégiscsak jelez valamit. A műveltségi szint emelkedése mellett valamiféle „önérzet­gyarapodást” tudatosabb em­beri magatartást érzek mö­götte: ha kíváncsi vagyok a világra, — közöm van a vi­lághoz, s nem vagyok haj­landó hinni, hogy valami „eleve elrendeltetett.” Kétújfalu kétszáznál alig több házának majd mind­egyikében szól a rádió, min­den második ház tetején ott ágaskodik a tv-antenna. A hetilapoknak összesen 233 előfizetője van, napilapot 141 család olvas, s nemcsak az aktuális vagy általános ismereteket adó lapok nép­szerűek. Sokan kedvelik az Élet és Tudományt, szép elő­fizető tábora van a Gyerme­künknek is. A községi könyv­tár kétezer kötetét három­száznál több olvasó „fo­gyasztja”, többségük rend­szeresen olvas. Az eredmények nem lát­ványosak. Amikor a község vezetőivel azt próbáltuk ki­deríteni, mivel gyarapodott a falu az elmúlt negyedszázad alatt, ők maguk is csodá'koz­tak, olyan hosszúra nyúlt a felsorolás. Űj iskola, napközi otthon, művelődési ház, pos­ta, pedagógus lakás, törpe benzinkút, járda, artézi kút, takarékszövetkezet, autóbusz váróterem, húsbolt, vegyes­bolt ... Most épül az orvosi lakás rendelővel, tervezik az állatorvosi lakás megoldását is. A felsorolásból a termelő- szövetkezet sokmilliós beru­házásai csak azért maradtak ki, mert a tsz négy községet fog egybe. Gondjaik, terveik még bő­ven vannak: utcakövezés, járdaépítés, vízvezeték, kör­zeti könyvtár kialakítása a művelődési házban, sportpá­lya, s a fiatalok nagy kíván­sága — az eszpresszó. Amikor arra kértem a községbelieket, mondjanak néhány nevet az egykori gaz­dasági cse'édek közül, akik ma gondtalanul, jó anyagi körülmények között élnek, az első néhány család után ab­bahagyták: „akkor mindenkit meg kellene említeni...” D. Kónya József 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom