Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

2 miTifln-mii nnuio 1313. öpiiits 4. Az országgyűlés ünnepi ülése hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) fogásával, aktív harcával '&• munkájával, a reakciós érák .szétzúzásával teremtsünk új hasát ..Vallotta: Mohács óta r.em vqlt ilyen súlyos hely­zetben’az ország, mindennek ellenére — .,lesz magyar új­jászületés’. A^kémi/nuaisták pártja kez­deményezte á Magyar- Nem­zeti Függetlenségi Front zászlóbontását, létrehozta a pártok koalícióját, szorgal­mazta taz új demokratikus állam- első. intézkedő szervei­nek létrehozását, az Ideigle­nes Nemzetgyűlés, az ideigle­nes kormány, a nemzeti bi­zottságok megalakítását. Az, építő munkához azon­ban biztosítani kellett a kül­ső, nemzetközi feltételeket is. Az uralkodó osztályok a tö­megek tudatát negyedszáza­don át módszeresen fertőzték a nacionalista, soviniszta mé­tellyel, és á „rokontalan nép”, az „egyedül vagyunk” csüggesztő érzését plántálták beléjük. A gondolkodásában (ás érzelmeiben amúgyis meg­zavart tömegekben nagy, lét­fontosságú kérdés volt, hogy a magyar fasiszta rezsim há­borús bűnei után, nemzetkö­zileg hol és kiben talál ba­rátot, támaszt az a nép, amelynek országa a szövet­séges hatalmak szemében még tegnap Hitler III. biro­dalmának csatlósa volt. Ha­zánk, népünk annyi megpró­báltatás és csalódás után a Szovjetunióban' és népében végre igaz barátra talált. A Szovjetunió a magyar népet felszabadította, és se­gítette Magyarországot a bé­kekötésre irányuló törekvé­seiben, abban, hogy a legyő­zött ország rövid időn belül visszanyerje szuverenitását. A Szovjetunió volt a magyar nép történetében az első , nagyhatalom, amely a ml kis országunkat égyenjogúként kezelte, barátságába fogadta, majd "szövetségeseként szer­ződést kötött vele A legjobb­kor jött az az anyagi segítség is, amelyet népünk a Szov­jetuniótól a felszabadulás után nyomban és olyan idő­bér) kapott, amikor a szovjet nép sem a fölöslegből adott. Nem lehet szavakban kife­jezni annak a sokoldalú tá­mogatásnak nagyságát, erköl­csi, politikai értékét, amelyet a Szovjetunió országunknak, népünknek nyújtott. Kedves elvtársak! Volt már vezető erő, amely az építő munka élére állott, volt már egy nagy és önzet­len barátunk, akire számít­hattunk az élet újrakezdésé­ben. Népünk hozzáfoghatott és a párt hívó szavára hozzá Is fogott az ország újjáépíté­séhez, az új társadalmi fend felépítéséhez. Már a kezdet kezdetén, azonnal és parancsolóan fel­vetődött a társadalom politi­kai megújhodásának szüksé­gessége. A szovjet hadsereg csapásai alatt szétesett a ré­gi kapitalista, földesúri ál­lam egész hatalmi rendszere is. De a magyar munkásosz­tálynak, a magyar népnek kellett a kapitalista rendszer társadalmi alapjait megsem­misítenie, és felépítenie egy új, demokratikus államot; ne­kik kellett megvetniük egy új szocialista társadalmi rend­szer alapjait. Kádár elvtárs ezután a fel- szabadulást követő évek har­cairól beszélt, amelyeknek eredményeképpen a munkás- osztály a hatalom birtokába jutott és biztosította a Ma­gyar Népköztársaság szocia­lista fejlődését. A romokból új, szocialista hazát teremtettünk Elvtársak! Barátaink! A negyedszázad alatt meg­tett utat áttekintve, hazánk akkori és mai helyzetét egy­bevetve, a harc és a munka eredményeit számbavéve, a Magyar Népköztársaság olyan vívmányokat mulathat fel, amelyek méltán váltanak ki elismerést. Hazánk gazdasaga, terme­lésének jellege gyökeresen megváltozott. Az egykori el­maradott. nagybirtokos-tőkés gazdaságú ország ipari-agrár országgá vált, szocialista iparral, szocialista, szövetke­zeti mezőgazdasággal, kis­ipari. és szolgáltató szövet­kezetekkel. Népünk a ro­mokból nemcsak újjáépítette az országot, hanem teljesen új, szocialista népgazdaságot teremtett. Munkásosztályunk, dolgo­zó népünk az új erőművek, gyárak, üzemek sokaságát építette fel, új ipari városo­kat alapított. A népi Ma­gyarország huszonöt éve alatt megkétszereződött országunk termelőeszköz-állománya. a gépek, felszerelések, a szál­lítóeszközök, az ipari épü­letek-száma. A nép munkája nyomán a nemzeti jövede­lem háromszor olyan gyor­san . emelkedik évente mint a két világháború között, és ma már majdnem négyszer annyi mint 1938-ban volt. Szocialista rendszerünkben, ahol már nincs kizsákmá­nyolás, a nemzeti jövedelem egésze a népé, minden fo­rintja az ország, a nép szük­ségletét fedezi. Mezőgazdaságunk fejlődé­sének feltételeit megváltoz­tatta. ps forradalmi lépést jelentett előre a földreform, amely ! 945-ben megszüntette a félfeudális nagybirtok- rendszert. Újabb forradalmi lépés volt előre, amikor pa­rasztságunk tíz évvel ezelőtt a termelőszövetkezetek lét­rehozásával a szocialista fej­lődés útjára lépett. A magyar parasztság szor­galmáról, tehetségéről, a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás fölényéről tanús­kodnak szövetkezeteink, ál­lami gazdaságaink eredmé­nyei. A magyar mezőgazda­ság ma — egy harmadával kevesebb emberrel — egy- harmadával többet termel mint az uradalmakra, illet­ve a rosszul felszerelt kis parcellákra felépült tőkés mezőgazdaság 1938-ban. A háború előtt Magyarorszá­gon hektáronként 14 mázsa búzát termeltek, most orszá­gos átlagban majdnem két­szer annyit, hektáronként 27 mázsát termelünk. Kukoricá­ból a háború előtt hektáron­ként 20 mázsát, 1969-ben országos átlagban hektáron­ként 38 mázsát termeltek. Hazánkban az elmúlt 25 év alatt nemcsak a gazdaság­ban, hanem a kultúra terü­letén is kiemelkedő eredmé­nyek születtek. A kulturális forradalom nyomán a mű­veltségből korábban kire­kesztett dolgozó tömegek előtt megnyílt a tanulás, a művelődés lehetősége. Az általános fejlődésről, a megváltozott kulturális élet­ről tanúskodnak az adatok. Amíg 1938-ban mindössze két és félezer könyv jelent meg Magyarországon 9 mil­lió példányban, addig most, 1969-ben 4500 művet adtunk ki 48 millió példányban. Közép és felsőfokú oktatá­sunk fejlődésének méreteit mutatja, hogy az idei tan­évben középiskoláinkban négy és félszer, az egyete­meken, főiskolákon ugyan­csak négy és félszer annyi fiatal tanul, mint az 1937— 38-as tanévben. A hazánkban végbement társadalmi forradalom a kö­zép és felsőfokú tanintéze­tek hallgatóinak szociális összetételében is tükröződik. A felszabadulás előtt, a ka­pitalista rendszerben a kö­zépiskolákban, az egyeteme­ken és a főiskolákban mint­egy 3—4 százalék volt csu­pán a fizikai dolgozók gyer­mekeinek aránya a diákok, a hallgatók között. Jelenleg a középiskolák tanulóinak kereken 52 százaléka, az egyetemek és főiskolák hall­gatóinak közel 40 százaléka munkás és paraszt szülők gyermeke. A Magyar Népköztársaság­ban a művelődés és a kultú­ra területén a forradalrni fej­lődés még nem fejeződött be, I a szocializmus szellemében emelkedik tovább, mind na­gyobb mértékben népünk , műveltsége. Hazánkban a gazdasági és i kulturális építőmunka nyo- I mán, a szocializmus céljainak j megfelelően, alapvetően meg- | változtak népünk életkörül- i ményei. A „három millió kol- | dús” Magyarországa — amelyben a tüdőbajt „mor­bus hungaricus”-nak, magyar betegségnek nevezték, ahol a munkanélküliség, a népkony­ha, a nyomortelep volt a dol­gozó ember osztályrésze — I már régen a múlté, j A munkához való jog, a | kulturális, szociális ellátott­ság, a dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése társa­dalmunk jellemvonása. — A reálbérek 1949-től, az elmúlt húsz év alett 93 százalékkal növekedtek, csaknem meg­kétszereződtek. A régi rend­szerben a lakosságnak csak egyharmada volt biztosított, ' most a dolgozóit 97 százalé­ka, gyakorlatilag az egész la­kosság társadalombiztosítás­ban részesül. Az öregekről való gondoskodás intézmé­nyes. A szülő nőket, az anyá­kat, a gyermekeket, a serdü- lőkorúakat az állam külön vé­delemben és támogatásban részesíti. Előrehaladásunk feltétele a párt és a nép egysége j Kedves Elvtársak 1 i Barátaink! Az elmúlt huszonöt év alatt munkásosztályunk, népünk a párt vezetésével hatalmas utat tett meg. A munka min­den területén olyan eredmé­nyek születtek, amelyekre büszkén hivatkozhatunk. A harc történelmi tapasztalatai arra tanítanak, hogy az előre­haladás nélkülözhetetlen fel­tétele a szocialista építés cél­jainak helyes és világos ki­jelölése, a párt és a nép egy­sége, összeforrottsága, a szo­cialista célok eléréséhez szük- i séges együttes cselekvés. — j Amikor mindez Ynegvolt, len- ' dületesen haladtunk előre, amikor ezek hiányoztak, meg- I torpantunk. Történelmünk úgy alakult, hogy a munkás- osztály, a nép hatalma, minit ez ismeretes, 1956-ban súlyos veszélybe került. Az 1948-as évet követően az ország a munkásosztály, a párt vezetésével a szocializ­mus útján fejlődött, s a len­dületes munka nagy eredmé­nyeket hozott. A fejlődés me­netében azonban jelentkeztek, és évről évre súlyosbodtak azok a szektás és jobboldali hibák is, amelyek végül mély társadalmi krízishez, az 1956-os ellenforradalmi fel­keléshez vezettek. A párt, az ország vezeté­sére akkor döntő befolyással bíró személyek fokozatosan letértek a marxizmus—leni- nizmus útjáról, a gyakorlat­ban hatályon kívül helyez­ték a pártéletre, a párt és a munkásosztály, a párt és a tömegek kapcsolatára vonat­kozó lenini elveket. — Ez mind nagyobb hibákhoz, vé­gül súlyos torzulásokhoz ve­zetett a belpolitikában, a gazdaságpolitikában, a kul­túrpolitikában, szétrombolta a párt belső erőit és kapcsola­tait a tömegekkel, s mindez együtt törést idézett elő a szocialista fejlődésben. A szocializmus elszánt el­lenségei kihasználták az adott alkalmat, az elhatalma­sodó revizionista áramlatot és a nemzetközi reakció, az im­perialisták teljes támogatását élvezve, rohamot intéztek a munkáshatalom, a népi de­mokratikus rendszerünk el­len. A súlyos helyzetben a ina- i gyár kommunisták, támasz- ] kodva rendszerünk, a szocia- i lizmus szilárd híveire, bízva a munkásosztály, a nép tö­megeiben, kérve és élvezve a Szovjetunió, a szocialista or- l szágok, a nemzetközi kommu- 1 nista mozgalom s haladó em- I berek támogatását, véget ve- j tettek az ellenforradalom j tombolásának. Mindenkinek tudomásul kellett vennie, hogy a Magyar Népköztársa­ság alkotmányos, törvényes rendje, a magyar nép szo­cialista vívmányai sérthetet­lenek. A párt, munkásosztályunk, népünk támogatásával hatá­rozottan és egyidejűleg fel­számolva a szocializmus épí­tésében elkövetett hibákat és az ellenforradalmi erőket, megvédte népünk nagy vív­mányait. Helyreállította a szocialista törvényességet, a munkásállam alkotmányos, törvényes rendjét, és minden vonatkozásban megteremtette .a szocializmus további építé­sének feltételeit. Mindezek eredményeképpen helyreál­lott a párt, a rendszerünk iránti bizalom, a népi állam, a Magyar Népköztársaság be­csülete és tekintélye Idehaza és a világban. Ma barát és ellenség tudja: huszonöt év harcának, mun­kájának eredményeképp a kapitalisták és földesurak rendje, fasiszta hatalma, a dolgozók börtöne, az egykori úri Magyarország örökre megszűnt, s lassan nyomait és emlékét is eltöröljük. A felszabadulás adta lehetőség­gel jól élt, egykori elesettsé- géből felemelkedve, új hazát, szocialista hazát teremtett magának a magyar nép. Kedves Elvtársak I Amikor számot vetünk eredményeinkkel, joggal meg­állapíthatjuk, hogy munkás- osztályunk minden áldozatot vállalva, még a legnehezebb körülmények között is helyt­állt. Elegét tett mindazon tör- , ténelmi kötelezettségének, amely az elmúlt 25 évben reá, mint a társadalom, a nemzet | vezető osztályára hárult. A j munkásosztály forradalmi él- i csapata, a párt tiszta lelkiis­merettel állhat a nép elé, mert eleget tett nagy külde­tésének. A párt vezetésével munkásosztályunk, népünk teljes győzelmet aratott az osztály ellenség felett; a ka­pitalista világból egy rövid emberöltő alatt eljutott a j magasabbrendű, a kizsákmá- | nyolástól mentes, szocialista j társadalmi rendszerbe. Pártunkat Lenin tanításai vezérlik Pártunkat, a Magyar Szo­cialista Munkáspártot a marxizmus—leninizmus el­mélete vezérli. Állandó fel­adatunknak tekintjük annak megakadályozását, hogy a marxizmus—leninizmust, har­cunk, tevékenységünk vezér­fonalát dogmává merevítsék, vagy revizionista módra meg­hamisítsák, megfosszák for­radalmi lényegétől. Pártunk Lenin tanításainak szellemé­ben dolgozik, amikor azt vall­ja, hogy kerülnünk kell mun­kánkban mindenkor a sablo­nokat, a bonyolult valóság leegyszerűsítését. A konkrét helyzet konkrét elemzéséből kiindulva, az elméletet alkotó módon alkalmazva kell fel­adatainkat meghatározni. Le­nin útmutatásait követve valljuk, a kommunista párt j feladata, hogy a fejlődéssel j együtthaladva, szüntelenül j keresse a változó helyzet új kérdéseire a helyes marxista j választ, az új feladatokra a i megfelelő megoldást. A belső és a nemzetközi j helyzet egyes konkrét kérdé- | seinek megítélésénél, a fel­adatok meghatározásánál, a lehetséges megoldási módo­zatok vizsgálatánál pártunk a kérdések reális és sokoldalú megközelítésére törekszik és kellő gondossággal mérlegeli minden döntését. Pártunk most X. kongresszusára ké­szül. A kongresszus ezúttal is, mint mindenkor, alkalom a párt számára a megtett út eredményeinek összegezésére, a tapasztalatok számbavéte­lére; a feladatok kijelölésére. Kedves Elvtársakl Barátaink! Munkánk eredményekép­pen megváltozott a helyünk a világban. Országunkat ki- j terjedt kapcsolatok fűzik a | baráti, szocialista országok- i hoz, a világ különböző álla- i maihoz. Harcunk, építőmun­kánk eredményeképpen ha­zánk tekintélye megnőtt, tisz­tes helyet foglal el a nem­zetközi életben, szavunk van különböző nemzetközi fóru­mokon. Nemzetközi tevékenysé­günkben a társadalmi hala­dás előmozdítására, a népek szabadságmozgalmának tá­mogatására, a béke megszi­lárdítására törekszünk. Az a feladatunk és célunk, hogy biztosítsuk népünk számára a szocializmus építésének ked­vező külső feltételeit. — El­veinknek megfelelően támo­gatjuk a nemzetközi mun­kásosztály harcát, a népek antiimperialista küzdelmét Az államközi kapcsolatok te­rén a különböző társadalmi berendezkedésű országok bé­kés egymás mellett élésének, rendezett viszonyainak, köl­csönösen előnyös kapcsolatai­nak megteremtése mellett va­gyunk. A kommunistáknak céljaik eléréséhez nincs szükségük háborúra. Bár az imperia­lizmus természetét jól ismer­jük, nem tartjuk végzetsze­rűen elkerülhetetlennek az új világháborút. Meggyőző­désünk, hogy a bókeszerető erők, a népek kellő éberség­gel és erőfeszítéssel el tud­ják hárítani az emberiség feje felől egy új világháború fenyegető rémét. A Magyar Népköztársaság a háborúk és a háborús tűzfészekek felszámolásáért küzd, és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való meg­oldásának híve. Népünk érdekeit szolgál­juk, az Internacionalizmus elveit követjük, amikor résztveszühk a szocialista or­szágok nemzetközi tevékeny­ségében, a Varsói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak munkájában. Haladó tö­rekvéseink előmozdítása cél­jából és az emberiség nagy kérdései megoldásának elő­segítése, a népek közötti ba­rátság erősítésének szándé­kával aktívan részt veszünk az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének és más nemzetközi szervezeteknek a munkájá­ban. Ugyanezért dolgozunk a kétoldalú állami kapcsolatok területén is. Külpolitikai álláspontunk elvi alapján mindent elköve­tünk Európa biztonságának megszilárdításáért. azért, hogy kontinensünk sokat szenvedett népei, köztük a magyar nép, békében élhes­senek. Huszonöt évvel ezelőtt még harcban álltak milliók, abban a háborúban, amelyet a német imperializmus, a fasizmus hozott Európára, a világ népeire. Azóta sok minden megváltozott, nem utolsó sorban német földön. Létrejött az első német munkás-paraszt állam. Az európai béke igen fontos té­nyezője ma barátunk, szö­vetségesünk, a Német De­mokratikus Köztársaság, s annak békepolitikája. A Ma­gyar Népköztársaság úgy véli. az új realitásokból kell kiindulni. Európa népeinek és kormányainak közös erő­feszítéseket lehetséges és kell tenniük, s meg kell teremte­niük földrészünk kollektív biztonsági rendszerét, tartós békéjét. Kezdettől fogva elítéljük ar. Amerikai Egyesült Államok agresszív háborúját a vietna­mi nép ellen. Elítéljük azokat az újabb — laoszi, kam­bodzsai — provokációkat is, amelyek arra vallanak, hogy az imperialista kalandorok egész Indokínát újból lángba akarják borítani. Változatlan a szolidaritásunk az agresz- szorokkal hosszú Ideje har­coló vietnami testvéreinkkel és segítjük hősi küzdelmüket. Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép eléri célját, győzni fog! Továbbra is teljes mér­tékben szolidárisak vagyunk az agresszió ellen, a szabad­ságukért harcoló arab né­pekkel. A nemzetközi helyzet egé­szét áttekintve látjuk, hogy az imperialisták a világnak még számos térségében ve­szélyeztetik a békét, a népek szabadságát. Ez sem változ­tat azonban semmit azon a legfőbb történelmi tényen, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­mével alapvetően megválto­zott a világhelyzet A világ első munkás—paraszt hatal­mának, a Szovjetuniónak lét­rejöttével megszűnt az im­perializmus egyeduralma. A nemzetközi helyzetnek ez a változása az utóbbi negyed­században a szocialista világ- rendszer létrejöttével tovább erősödött. A nemzetközi mo­nopoltőke urai, a kapitalisták ma már nem dönthetnek a világ sorsát érintő ügyekben maguk között úgy, mint egy­kor. Ma már kénytelenek szá­molni a Szovjetunióval, a szo­cialista országokkal, a világ más haladó országaival. Népünkre szép jövendő vár Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! Barátaink! Nagy jubileumok évében vagyunk. Ezen a tavaszon együtt ünnepeljük hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulóját és Vlagyimir Iljics Lenin, a nemzetközi mun­kásosztály nagy vezetője szü­letésének századik évfordu­lóját. Lenin, a Szovjetunió, és a magyar nép felszaba­dulása, számunkra egymás­tól elválaszthatatlan fogal­mak. Immár fél éve tart orszá­gunk felszabadulásának ben­sőséges ünneplése. Minden magyar megye, város, köz­ség, a legkisebb falu is meg­emlékezett felszabadulása napjáról. Most Magyarország felszabadulásáról emlékezünk meg. Ünnepi szavakkal és alkotó munkával, az egész országban folyó munkaver- seny nagyszerű, szocialista tetteivel emlékezik meg dol­gozó népünk a felszabadulás nagy napjáról. Ünnepségein­ket végig kíséri a felszaba­dító, testvéri szovjet nép iránti tisztelet és hála. A felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt a magyar nép bebizonyította, hogy él­ni tudott a szabadsággal. Győzelemre vitte a szocia­lista forradalmat. Megterem­tette. felépítette az új. szo­cialista hazát. A Magyar Népköztársaság megtestesíti mindazt, amiért munkásosz­tályunk, népünk legjobbjai küzdöttek, és legszebb re­ményeink letéteményese. Most ünnepelünk." Az ün­nep után a munka hétköz­napjai jönnek; a szocializ­mus építése új tetteket kí­ván. A mi ünnepi fogadal­munk az legyen, hogy hu- szonöléves munkánk ered­ményeire, vivmányaira tá­maszkodva, erőnket nem kí­mélve mindent megteszünk szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság további fel­virágoztatásáért. Szilárd el­határozással és egységben haladunk tovább előre a szocializmus építésének út­ján, barátaink, testvéreink, a Szovjetunió, a szocialista or­szágok népeinek oldalán. Ha ezt tesszük, akkor bizonyos, hogy a magyar népre ered­ményekben gazdag évek, év­tizedek köszöntenek, a nem­zetre szép jövő vár. Éljen hazánk, a Magyar Népköztársaság 1 Éljen felszabadítónk, a Szovjetunió! Kádár elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett. Szünet után az országgyűlés ünnepi ülése Kállai Gyula elnökletével folytatódott. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségé­nek vezetője, Leonyid Iljics Brezsnyev lépett a szónoki emelvényre. A jelenlévők fel­állva, hosszas tapssal köszön­tötték a szovjet part főtitká­rát. (Folytatás a J. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom