Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-25 / 96. szám
1970. április 25. Dutifttiitm nauia Pódium A BALETT NYARA. A fennállásának tízéves jubileumát ünneplő Pécsi Baleftegyüttes ismét két- külföldi meghívást kapott. Július 3-án a ljubljanai fesztiválon várják őket, s vendégszereplésükre számítanak. A napokban pedig távirat érkezett: június 8 és 14 között Prágában és főbb csehszlovák városban kérik a fellépésüket. * KÉZDY FILMEN. Kéz- dy György pécsi színművész a Kapaszkodj a fellegekbe című filmben játszik. * KOMLÖI HÍR. A komlói zeneiskola növendékzenekara finnországi vendégszereplésre készül.' INNSBRUCKI SZERZŐDÉS. Krémer József, a Pécsi Nemzeti Színház operaénekese hosszabb Amerikai big band Budapesten külföldi szerződést kötött: az új évadban az ausztriai Innsbruckban énekel majd. (Képünk: Krémer József.) * MÁJUS ELSEJE. A Pécsi Nemzeti Színház az idei május elsején is szórakoztató brigáddal járja a várost. Ennek tagjai lesznek: Wágner József, Péter Gizi, Nagy Józsa, Sólyom Kati, Fülöp Mihály és Füzéressy Tibor. — Május elején újabb külföldi koncertkörútra Indul a Magyar Állami Hangversenyzenekar, Az egyhetes turné állomásai: Saint Maurice, Basel, Biel, Dom bim, Bludenz és Salzburg. Mind az osztrák, mind a svájci városokban egy-egy hangversenyt ad a 96 tagú együttes, amelyet Ferencsik János vezényel majd. A nagyzenekari jazz híres amerikai néger képviselőinek hangversenyét érthetően nagy várakozás előzte meg országszerte. Vidékről is számos jazz-kedvelő utazott a fővárosba. Count Basie 35 éve világsiker. Duke Ellington mellett az ő zenekarát tartják napjainkban is a világ legjobb big bandjének. Hogy miért, arról a hangverseny során győződhettünk meg, amikor végre élő produkcióban, eleven közelségben látva hallhattuk e kiváló „Jazz man” csupa szólistákból álló 17 tagú zenekarának játékát. A zsúfolásig megtelt Erkel Színház nézőterén már a vasfüggöny felhúzásakor kitört a vastaps, a nagymul- tú zenekar és 66 éves vezetője méltó köszöntéséül. Aztán hirtelen minden elcsendesült, mert a színpadon leheletfinom pianisszimóban szólalt meg a szignál, szor- dinált pisztonokon és pozá- nokon. A tiszta, szabályos harmóniák egymásba fonó- dása, szaxofonkórus egyenletes vibrátornak zsongása, csak az alapot, a fundamentumot biztosították a szívet derítő, lelket emelő hangzásban, hogy a rájuk épülő improvizációk (szólók) minden rezdülésre érzékenyen reagáló futamainak mozgását végülis a mű egészébe olvaszthassák. A szólisták egymást váltották. A Meditációban az Esz alto, a Cherokee- ben a tenor szaxofon játékosának átélt előadásában gyönyörködhettünk. A Niglet in Tunésia trombitaszólója és az All of me medium swing- ben játszott tárnája aratta az első rész megérdemelten legnagyobb sikerét. Gershwin: Summer Time-jának a szokásostól gyorsabb tempóban való előadása, a benne elhangzott dobszólónak biztosított keretet. Amit a dobos a szólóban művelt, az szinte fantasztikusnak mondható. Az apró termetű néger fiú Count Basie j azz-hang versenye technikáján (tökéletes kézláb függetlenítése) és muzikalitásán kívül olyan ritmikai képletek ötleteit alkalmazta, ami a szólisták közül is kiemelve a hangverseny egyik meglepetésének számított. Original Bluest tulajdonképpen csak a második részben hallhattunk. Ettől függetlenül a blues-tonalitás hol rejtve, hol kihangsúlyozottan az egész koncerten jelen volt. A szaxofonkórus bársonyosan puha, szinte simogató hangzása, a dinamikai kontrasztok természetes játéka, a technikai nehézségek köny- nyed megvalósítása élvezetének átadva magunkat, gyakran fel kellett ocsúdnunk. Mindig jött valami izgalmas! Üjabb szólisták: pózán szor- dinóval, baritonszaxofon; fuvola és számykürt. Count Basie rövid nyolc-tizenhat taktusos nem: technikailag, hanem zeneileg brillírozó, stílusában csillogó, ízes zongoraszólói. És jött az énekszólista (karcsú, elegáns, fehér estélyibe öltöztetett feltűnően csinos néger lány), Mary Stallings, aki — ha még nem is sorolható a világsztárok közé — jellegzetes, tisztán csengő hangjával, utánozhatatlan blues előadói készségével, szimpatikus megjelenésével, épp úgy elnyerte a közönség tetszését, mint a Count Basie zenekar tagjai, akik szólóikal és a csodálatosan szépen hangszerelt számok tutti részeinek megvalósításával felejthetelen zenei élmény birtokosává tettek valamenyiünket. A két előadás közötti szünetben rövid interjút is készíthettem Count Basie-vel. — Európai turnénk során Párizsból közvetlenül az első előadás előtt érkeztünk repülőgéppel Budapestre, holnap pedig Münchenbe repülünk. — Most járt először szocialista országban? — Igen. És ebből az alkalomból szeretettel üdvözlöm a magyar közönséget. Ügy értesültem, hogy önöknél sok a jazz-kedvelő, ami nagy örömömre szolgál. — Pályafutását mindjárt big banddel kezdte? — Nem! Egészen fiatal éveimben zongoristaként működtem. Játszottam Duke Ellingtonnal, Lucky Thomp- sonnal, Ella Fitzgeralddal, Louis Armstronggal. Aztán egyre inkább a hangszerelés és a zeneszerzés vonzott. Kevesen tudják, hogy Frank Sinatraval a szó szoros értelmében együtt kezdtük a pályát. Első filmfőszerepének zenéjét én Írtam. Nekem is ez volt az első filmem. Aztán a zeneszerzési és hangszerelési vágy kiélésére megalakítottam big bandemet, melynek tagjai (akik most egészen fiatalok) többször változtak, az összetétel azonban ugyanaz, mint 35 évvel ezelőtt. — Emlékezetes szerepléseik? — Mindig a legutolsó! Mint érdekességet azonban megemlíthetem, hogy sok királyi és elnöki fogadás mellett mi játszottunk a néhai Kennedy elnök beiktatási bálján is. Bornemissza Géza Kézfogás — magyarázat nélkül A Hősök terét látogató vidéki és külföldi turisták, de még „bennszülött” pestiek is gyakran megkérdik: Miért van a Millenniumi emlékmű 14 domborműve alatt csak 13 magyarázó felirat? A történeti táblák alatt egy kivételével valóban ott található, hogy azok mit ábrázolnak; István • koronát kap a pápától — mondja az első kép aranyvésetű aláírása. Aztán sorban a többi: László legyőzi a lányrabló kun vitézt, Kálmán betiltja a boszorkányégetést. II. András kereszteshadjárata Jeruzsálem felszabadítására. IV. Béla a tatárjárás után újra építi az országot. Nagy Lajos bevonul Nápolyba. Hunyadi nándorfehérvári győzelmével megállítja a török hódítókat. Mátyás tudósai körében. Bocskai hajdúi harcban a császári zsoldosokkal. Bethlen szövetséget köt a csehekkel. Thököly kurucai Szikszónál legyőzik a labancokat. Esze Tamás jobbágyserege fogadja a hazatérő Rákóczit. Kossuth fegyverbe hívja az Alföld népét. Ez tizenhárom; a tizennegyedik dombormű azt ábrázolja, amint két fejedelmi személy kezet fog egy öldöklő ütközetben. A két uralkodó pedig —, akiknek a nevét nem hirdeti felirat — IV, (Kun) László és Habsburg Rudolf. Ottókár cseh király legyő- cése után ráznak kezet a moíva- cnezei csatában. László király ikkor még nem tudta, hogy méltatlannak adott segítségét; a történelem azonban megmutatta, miveL fizettek a Habsburgok nekünk a késői századok iéöjáh. Amikor tehát az emlékművét a második világháború után háborús sérüléseiből újjáépítétték, az Akadémia úgy határozott, hogy ezt a kézfogást eltávolíttatja az emlékműről, s helyébe Károly Róbert uralkodásának egy jelentős eseményét teszi. Ez új dombormű, amely az 1335-ben tartott első európai békekongresszust, a magyar, cseh és lengyel uralkodó visegrádi tanácskozását ábrázolja, csak az emlékmű teljes felújításának időpontjában kevül majd helyére. Az akkor lekerülő, morvamezei csatát ábrázoló tabló alá tehát már nem volt érdemes odavésni a feliratot. „Ti nem vagytok a mi ellenségeink64 Magyar katonák Dániában IJuszonöt Dánia évvel ezelőtt, 1945 áprilisának végén nyugati partvidékén, farm környékén, éjszakánként magyar katonák és dán egyetemisták indultak közös akciókra. Célpontjaik: német őrállások, németek által ellenőrzött vasútvonalak, hidak. Az akciók eredményeképpen a megszállók körében mind teljesebbé vált a fejetlenség. A dán ellenállókkal kapcsolatban állá magyar katonákról a közelmúltban a Magyar Hírlap hosszabb cikket közölt. A történész adatait most egy szemtanú — Orovicza György, kozármislenyi tsz-brigád- vezető — élményeivel, emlékeivel szeretnénk kiegészíteni. — Kezdjük talán az adatokkal! — 1923-ban születtem, s 1944 júniusában vonultam be. A pécsi hadtesthez irányítottak — annak is a híradózászlóaljához. Ez a zászlóalj ekkor irigylésre méltó alakulatnak számított: ki tudja, miért, de a hadtestparancsnokság úgy óvta, mint a sze- mefényét. Felszerelésünk korszerű és jó állapotban volt. A menetet ősszel kezdtük meg. Az első állomásunk Magyarszék volt — S a végcél? — A végcélról semmit se tudtunk, úgy gondolom, még a tisztek sem. Magyarszék után Igái, majd Sopronlövő következett Németországba megyünk kiképzésre, megismertetik velünk az új technikát — ez volt a leggyakoribb elképzelés, illetve magyarázat Tizenkilenc napon át utaztunk, s mindig északnyugat felé. Néha bombázórajok támadtak a vonatunkra, veszteségeink azonban nem voltak, s így a hangulat is megfelelő. Németország ekkor már nem volt a régi, rengeteg földig bombázott állomáson haladtunk át, az ellátás színvonala azonban még mindig különb volt a hazainál. — Mikor tudták meg, hogy Dániában vannak? — Koppenhágában. Komphajóra raktak és átvittek az JKomolytolgn royal — Nézd ezt a virágot? — Mit nézzek rajta. Olyan, mint a hajnalka, csak színtelenebb. Azok a szürke, mákszerű pöttyök rajta meg csúnyák is. Jelentéktelen giz-gaz. Mit akarsz vele? — Semmit. Tegnap láttam először és meglepett, hogy 30 forint szálja. Meg is kérdeztem mi ez? Orchidea — mondták. De nekem nem tetszik. örülök, hogy neked sem. — Orchidea? — Igen. Miért vagy úgy meghatódva? — Hadd nézzem meg jobban! — Nézd! Attól még nem lesz szebb. — Tudod, ahogy így jobban megnézem, van benne valami. Nézd a virágnak ezt az S betű szerű hajlásút. — Tudtommal az előbb is úgy hajlott, amikor még nem lelkesedtél érte. — Most jobban megnéztem. — Jó, most megnézted. Most látod az S betűt. Nézz TANMESE AZ ORCHIDEÁRÓL meg egy harangvirágot, itt meg látsz egy U betűt. . — Nem értesz hozzá! Hát nem veszed észre rajta, hogy milyen esztétikai érzést ad. A színe nem egészen fehér. Olyan szürkés krémszínű. — Vagy ahogy az előbb mondtad, piszokszínű. — Nem! Rosszul fejeztem ki magam. Szürkésfehér színű. Nagyon diszkrét. Régen láttam már ilyen érdekes színt. Nagyon csodálkozom, hogy ehhez nincs érzéked. Látod ezt a vonalat itt? önmagában is érdekes a haj- lása, de az még külön finom ízlést kölcsönöz neki. hogy apró mákszemnyi foltok vannak benne. Mintha egy festményt látnék. — Ha az emlékezetem nem csal, az előbb épp a szürkésfekete pontokat minősítetted rondának. — Mert akkor még nem néztem meg. — Most megnézted? — Meg. És csodálkozom, hogy te, aki mégis művészekkel érintkezel, nem vetted észre, hogy ez nem közönséges növény. Benne van a trópusok szépsége. A gőzölgő őserdőben, ahol minden felfokozottan él, csak ott képes egy ilyen csodálatos virág megszületni. Erre a mi szegényes vidékünk képtelen. — És a szegfű? Az kutya! — Nevetséges vagy! Azt a jelentéktelen szegfűt hasonlítod össze ezzel a csodálatos növénnyel? — És a gyöngyvirág? — Az a kis jelentéktelen semmiség?!! Kelleme? illata van és kész. És a színe közönséges fehér. — Ha jól rémlik, ezé piszkosfehér. Még jelentéktelenebb. — Legszívesebben itt hagynálak az utca közepén! Egyszerűen nem értelek. Itt van előtted egy pompás virág és te csak azért, mert nem hazai, már undorral tekintesz rá. Azért, mert a sznobok a regényekben orchideát írnak, pusztán azért még nem kell elvetned. Ez egy csodálatosan szép orchidea! — Nem orchidea. Juliska- bab. Az orchidea az ott a sarokban hátul. Az a vajszínű. — Lehetetlen! — Lehet. Nézd meg a táblát. Ez a juliskabab. — És a szürke pöttyök? — Maszat. Akkor csurgóit rá, mikor az ablakot mosták. — Ez nem lehet. — De. Kérdezd meg az üzletben. Szaga különben sincs. De te csak maradj itt. Szagolgasd, meg nézegesd az S betűt. Ami csak a trópusokon van. Na szervusz! — Hé állj meg! Nem igaz ugye? — De igaz. Szervusz. Szőllősy Kálmán ország nyugati felére. Ekkor már minden világossá vált A németek északi hadseregcsoportja még érintetlen volt — sietve átdobták hát őket a keleti frontra. Nekünk kellett betölteni a hirtelen támadt réseket. Szálláshelyünket a Ringkobing öböl partján jelölték ki — a királyi testőrség egykori laktanyájában kaptunk helyet. Nem is laktanya volt ez — hanem üdülő. Csempézett fürdőszobákkal, matracos ágyakkal. Magyar baka nem hiszem, hogy valaha is látott ilyent. — És a feladat? — őrszolgálatot teljesítettünk. A tengerpart létesítményeit, a vasutat és a hidakat őriztük. Természetesen közösen a németekkel, mert bármennyien mentek is el, még maradtak elegen. A dánok nagy érdeklődéssel fogadták érkezésünket: mint utólag kiderült, mi voltunk az első dán földre lépő magyar alakulat. A szolgálat kemény volt, de mi mégis örültünk. Nem volt közöttünk egyetlen ember se, aki ne azt gondolta volna: most már életben kell maradnom, most már ki kell húznom — bármi áron. — Dánia szép volt, idillien nyugodt — legalábbis nappal. Romok nem voltak. A lakosság szinte semmilyen kapcsolatot se tartott fenn a németekkel — s mintha a németek is belenyugodtak volna ebbe. Az éjszakák azonban félelmetesek. Hol itt dör- rent egy puska, hol ott. Alig virradt a nap a városra halott nélkül. Csak pár napig voltunk Dániában, amikor a kézzel írt német nyelvű röpcédulák már megjelentek az őrhelyeinken. „Magyarok, ti nem vagytok a mi ellenségeink, ehhez tartsátok magatokat, Amíg nem lőttök, mi sem lövünk. Ha ti egyet lőttök, mi százat.. A vasútvonal mentén kilométerenként állt egy-egy őr. Közöttük egy harmadik fel- s lejárt. Az egyik felállított őr német volt, a másik magyar. A németek közül nagyon sokan örökre a síneken maradtak. — A Magyar Hírlap cikkírója szerint a magyarok fegyvereket is adtak az ellenállóknak. — Ezt is a tarmi tisztele- tes intézte. Telefonált többször is, majd levelet írt. A szervezés részleteit nem ismerem, de azt határozottan tudom: 40 ezer darab lőszert, két golyószórót és nagyon sok puskát adtunk a partizánoknak. Egy iskolába helyeztük el mindazt, onnan vitték el egy éjszaka teherautókon. a magyarázat mind— Ki írhatta kát? a röpcédulá— A diákok. Volt a közelben egy város — Tarm —, ott sok egyetemista volt. Egyszer a parancsnokot is felhívták a partizánok. Én voltam a központban, nekem kellett kapcsolnom a zászlóalj parancsnokot. A helyi evangélikus pap volt a hívó... — Mikor jött létre az első konkrét kapcsolat az ellenállók és a zászlóalj katonái között? — Nem tudnám megmondani. Csak annyit tudok, hogy a mieink között elterjedt a hír: a partizánok csak a németeket lövik, de ehhez az kell, hogy mi semmiképpen se keveredjünk velük harcba. — S erre? — Mint mondtam: Élni akartunk. S azt is nagyok világosan láttuk, mit vár-hatunk a németektől. Az idősebbek ezernyi háborús tör-' ténetet tudtak, de a refrénje mindannyinak egy volt: a magyar katonát golyófogónak használják. Dániában ezzel szemben azt éreztük: a lakosság bízik bennünk. Éjszakánként a Liberátorok csomagokat dobáltak a partizánoknak, s azok akkor is elvitték a szállítmányokat, ha látták, hogy mi a közelben vagyunk. Március végén már többünknek civil ruhája is volt. A diákok ekkor már az utcán is megállítottak bennünket, s kérték: harcoljunk velük. Áprilisban gyakran mentünk közös éjszakai akciókra. Géppisztoly, ballonkabát, magyar katonaruha — így néztünk ki, ha „kimenőn” voltunk... — Veszteségük is volt? — Halottakról nem tudok. —- Hogy ért véget az Önök számára a háború? — A rádióból tudtuk meg. Amerikai vagy angol katonát egyet se láttunk, harcok se voltak. A németek a helyi hatóságok fegyveres szervei előtt tették le a fegyvert. Tőlünk ezt senki se kérte, így aztán fegyverben is maradtunk. Néhány nap múlva aztán jött a parancs: vissza, Németország felé. A határig kísértek bennünket a helyiek. A fegyvereink még ekkor is megvoltak. A dán— német határon angolok fogadtak bennünket, s aztán ők szereltek le bennünket Már bent álltunk a végtelen hosszú sorban, amikor megállt a parancsnokság előtt egy autóbusz. Az evangélikus pap jött vagy húsz tarmival. Beszéltek az ezredessel, így aztán kiléphettünk a sorból. Rengeteg élelmiszert, innivalót hoztak a dánok. Egy réten közösen fogyasztottuk el, aztán visszaléptünk a sorba. Foglyok voltunk, a dánok azonban szólhattak valamit az érdekünkben, mert viszonylag jó dolgunk volt, s az egész zászlóalj együtt maradhatott ... Békés Sándor
