Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-25 / 96. szám

Ara; 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli xxvii.évfolyam,96.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970.április25.,szombat Magyar módra •••? A harangok félreverésére nincs ok, de szótlanul se lehet elmenni az aggasz­tó tünetek mellett A vic­éét, mely szerint az üzleti úton hazánkban járó, s eköz­ben egy üzemet is megláto­gató, angol szakember gyár- látogatás közben egy gépzaj­tól hangos csarnokban azt kérdezi magyar igazgató kol­legájától: mondja, miért sztrájkolnak az emberei? — mindenki ismeri. A magyar munkaintenzitás és az annyi vonatkozásban megcsodált és irigyelt fejlett országok mun­kaintenzitása közötti különb­ség ma már mindenki előtt nyilvánvaló. Üzleti utakon, tapasztalatcseréken, rokonlá- togatásokón kintjárt emberek mondják: a mi tempónkkal ott még a hidegvizet se le­hetne megkeresni, s ha van is ezekben a viccekben, be­számolókban. túlzás, az tény: e vonatkozásban is messze vagyunk a világszínvonaltól. Keveset dolgozunk, vagy rosszul gazdálkodunk a mun­kaerővel? Lusták vagyunk, vagy nem vagyunk eléggé ér­dekeltek a termelésben? — Azért kevés a pénz, mert ke­veset dolgozunk, vagy azért dolgozunk keveset, mert úgyis megvan a pénz? Magyar módra dolgozunk — mondjuk, s mosoly gunk hozzá. De hát miért? Néz­zük a munkásokat. Aki óra­bérben dolgozik annak vilá­gos a helyzete. Aki normá­ban — nos, azé is: nem akar­ja „felverni” a normát. Egy­szerű képletek, túlzottan is egyszerűek. Normások, műve­zetők, főmérnökök, szinte mindenki, akivel erről a kér­désről beszéltem, mégis e képletek meghatározó voltára esküdtek: sok mindent elron­tottunk az elmúlt időben ... A munkabérek nálunk nem túl magasak, de nem is túl alacsonyak. Számos jel utal arra, hogy nem annyira a ki­fizetett összegek tömegével, mint inkább az elosztás ará­nyaival van a baj. A munka szerinti bérezés elve legtöbb helyen mind máig írott ma- laszt maradt; a fizetések ki­alakítását a végzett munka mennyisége, minősége és tár­sadalmi hasznossága mellett tucatnyi más szempont befo­lyásolja. Ezek közül most csak egyet, a legégetőbbet. Vállalataink, üzemeink több­sége létszámhiánnyal küzd, megkezdődött hát a harc á szabad-, illetve a vándorló munkaerőért A Népszabad­ság levelezési rovatában ol­vasom: Tizenöt éve dolgozom egy helyen. Vállalatunk szin­te minden újságban hirdet jönpek is az emberek — s nagyon szép pénzt kapnak. En öt év óta hiába várok béremelésre. írtam hát én is egy levelet a munkaügyi osz­tályra, mintha új felvételi« lennék. Meg is jött a vá­lasz: szeretettel várnak — a fizetésem pedig 13 forint lesz óránként. Ez éppen két fo­rinttal több, mint amit ti­zenöt évi munkával eddig el­értem ... Kérdezem én ezek után: érdemes az embernek hűségesnek lennie, s kemé­nyen dolgozni egy életen át... ? A példához, gondolom, nem kell kommentár. De a lét­számhiánynak, illetve a lét­számnövelésre alapozott fej­lesztési koncepcióknak más vonatkozásban is munkafe- gyelem-rontó, munkaerkölcs- romboló hatásuk van. Egy példa erre is. Autóközlekedé­si középvezetők mondják: a fegyelmezés a könyörgés szintjére süllyedt náluk, fe­gyelmit adni valakinek — hát ez egyszerűen lehetetlen. Mire megkapná a renitens- az erről szóló levelet, már nincs is a vállalatnál. S amikor ez már harmadszor fordul elő, jön fentről a le­vél: mit csináltok ti odalent, elüldözitek az embereket? ... Sokat beszélünk a munka­fegyelemről, de úgy tűnik, so­hasem elég pontosán. Van az embernek egy olyan érzése, hogy sokan — jelentős be­osztású vezetők is —, a mun­kafegyelem problematikáját csak a fizikai állománnyal kapcsolatban vetik fel, pedig a munkafegyelem egy és oszt­hatatlan. Mindenkire vonat­kozik. Igazgatótól a takarító­nőig, s ebbe a sorba termé­szetesen a műszakiakat, tit­kárnőket és adminisztrátoro­kat is bele kell érteni. Az iroda munkahely, de külön­leges munkahely, legalábbis abban a vonatkozásban az, hogy a kétkezi munkások raj­ta tartják a szemüket. -* S amit látnak azt nem egy­könnyen felejtik el... Ha már a „kis” dolgoknál tartunk: ki ne tudna példát arra, hogy a szakszervezet, a párttitkár, a KISZ-vezetőség, vagy éppen egy magasabb beosztású műszaki olyan em­bert védett meg a művezető­vel szemben, aki erre érdem­telen volt? Divattá vált ná­lunk, hogy a fegyelmi ellen fellebbezni lehet — termé­szetesen nem hivatalosan, hanem a barátságra, a közös emlékekre, az azonos már­kájú autóra, vagy az egymás mellett fekvő orfűi víkend- házra hivatkozva. S ezek a fellebbezések szinte mindig eredménnyel járnak, hihetet­len mértékben rontva a köz­szellemet Kitüntetések. Az elmúlt he­tekben százak, sőt ezrek kap­tak különböző címeket, jel­vényeket, medáliákat Az er­kölcsi ösztönzésnek, elisme­résnek ez a formája óriási lehetőségeket hordoz magá­ban, de mintha ezzel sem él­nénk olyan bölcsen, ahogy lehetne, ahogy kellene. Ki kap Kiváló dolgozó jelvényt? Tíz munkást kérdeztem meg erről, s az ő véleményük alapján állítottam össze a sorrendet 1. Aki „jól fek­szik” a vezetésnél, 2. aki régi dolgozó, 3. aki még nem ka­pott, 4. akinek valami miatt egy kis pénzt akarnak jut­tatni, mondjuk azért, mert rossz a család szociális hely­zete, 5. aki megérdemli, sv.é- gül: 6. aki időben elkezdte híresztelni, hogy el akar men­ni ... E sorrend megbízhatóságán persze lehetne vitatkozni, de ez esetben ennek sem­mi értelme. Annak azon­ban van, hogy a feladatok közé ezt is beírjuk: megfon­toltabban, őszintébben, kö­vetkezetesebben jutalmazni. A munkafegyelem egyébként olyan valami, mely máról holnapra semmivé lehet, s máról holnapra helyre is ál­lítható. Pontosabban: a mun­kafegyelem, a munkakedv ál­landóan hullámzik — a leg­kisebb eseményre is reagál­va. Mit lehet tenni, hogy ez a hullámzás felfelé emelkedő tendenciájú legyen? Pontos receptet általában egyetlen nagy horderejű probléma megoldására se lehet adni, de ez esetben a „gyógyszer” leg­fontosabb alapanyagait köny- nyű megnevezni. Jó, a valós teljesítményeket és értékeket jutalmazó bérrendszer kell, következetes szigor, példamu­tatás és korrektség Nem igaz, hogy a magyar munkás nem szeret dolgozni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a jó munkához nemcsak jó szakemberek és termelőesz­közök, de jó vezetés, s nem utolsó sorban egészséges lég­kör is kell. Békés Sándor Az USA fegyvereket szállít a kambodzsai pueesistáknak A tartalomból; Szovjet jegyzék Angliához (2 oldal) A városiasodás útján (3. oldal) Közlekedünk, de hogyan? 13. oldal) I KISZ kitüntetése a Pécsi Balettnek (5. oldal) Washingtonban csütörtökön délután közzétették a Kam­bodzsának nyújtott első fegy­verszállítmány részleteit. — Ezek szerint a dél-vietnami rezsim, az Egyesült Államok tudtával és beleegyezésével, egyelőre 1500 „zsákmányolt” automata kézifegyvert jutta­tott Phnom Penh-nek s a tervek szerint további szál­lítmányokat is útnak indít majd. A fegyverekhez szük­séges lőszert a hírek szerint Indonézia szállítja, ugyan­csak Washington „jóváhagyá­sával”. Az amerikai fővárosban ál­talános az a vélemény, hogy a fegyverszállítmányok meg­indítása az első lépést jelenti a nagyobb arányú „segély- nyújtásban”, bár a Fehér Ház változatlanul azt han­goztatja, hogy a Phnom Penh-i kérés ügyében még nincs végleges döntés. — A Pentagonhoz közelálló körök szerint azonban a katonai ve­zetés minden eszközt meg­ragad, hogy kivívja a ko­molyabb arányú beavatko­zást. Az amerikai katonai vezetés megítélése ugyanis az, hogy a puccsista kormány rendkívül ingatag helyzetben van és adott esetben két hé­tig sem tarthatja magát egy komoly támadás esetén. A közvetlen intervenciót, vagyis az amerikai csapatok tömeges méretű beavatkozá­sát a kambodzsai harcokba egyelőre a tábornokok sem találják ésszerűnek, de poli­tikai megfigyelők úgy vélik, ha az első lépést megteszik az intervenció katonai eszkö­zeivel, akkor előbb-utóbb a nyílt beavatkozás is elkerül­hetetlen lesz. Washington ép­pen ezért szeretné más, dél­vietnami, , thaiföldi, esetleg koreai és más ázsiai nemze­tiségű katonasággal megol­dani ezt a problémát. Mansfield, a szenátus de­mokrata pártcsoportjának ve­zetője csütörtök délután egy beszédében kijelentette, az Egyesült Államoknak sem­milyen formában sem szabad segítséget nyújtania a Phnom Penh-i kormánynak. A Megyei Pártbizottság ülése Tegnap délelőtt ülést tartott az MSZMP Baranya me­gyei Bizottsága. Egri Gyula, a Megyei Pártbizottság első titkára tájékoztatta a résztvevőket az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mány 1970. április lö-i együttes üléséről, melyen határo­zatot hoztak a tanácsok tevékenységéről és munkájuk fejlesztésének irányelveiről; a választási rendszer tovább­fejlesztéséről; a lakásépítés fejlesztéséről; a lakáselosztás és lakbérek új rendszeréről. „A legjobban díszelgő egység“ parancsnokai a Megyei Pártbizottságon Az országban először Pályaválasztás „szakos“ nevelők Baranyában A Baranya megyei oktatás­ügy már régen élen jár a pályaválasztás és az ezzel kapcsolatos egyéb feladatok szervezésében. A megye álta­lános és középiskoláiban már több mint félszáz úgy­nevezett pályaválasztási fele­lős működik. Ezeket két év óta rendszeres képzésben részesítik, mégpedig orszá­gos hírű szakemberek segít­ségével. Ez a képzés azon­ban eleinte kizárólag, az elmúlt időszakban pedig túl­nyomórészt elméleti jellegű volt. Tegnap azonban kéz­iratban elkészült a pályavá­lasztási feladatok kéziköny­ve is. Ilyen könyvet az or­szágban még nem adtak ki. A könyv a pályaválasztás gyakorlatával foglalkozik, s a következő szempontok sze­rint osztották fel: munka­erőgazdálkodás, szociológia, pszichológia, pedagógia és egészségügy. Ebből az öt szempontból elemzi a pályaválasztás gya­korlati feladatait. Szerzői: dr. Nagy Árpádné, dr. Bal­lér Endre, Balogh Istvánná és dr. Csobó Dénes. A jövő tanévtől kezdődően tanéven­ként körülbelül harminc- negyven általános és közép­iskolai nevelőt képeznek ki a segítségével. A kézikönyv használata mellett a peda­gógusok saját iskolájukban vizsgálódnak, mérik a pálya- irányítás hatékonyságát, ta­nulmányozzák a Munkaügyi Minisztérium országos pálya- választási lélektani laborató­riumát, mindezekből vizsgáz­nak. s a vizsgáról bizonyít­ványt kapnak. Így legalább évi harminc pedagógus ki­képzésével öt év múlva va­lamennyi baranyai és pécsi általános és középiskolában képzett pályaválasztás „sza­kos” pedagógus működne. Mint már jelentettük, a hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére ren­dezett katonai díszszemlén a Petőfi Sándor nevét viselő honvédalakulat díszelgő csa­patai szerepeltek a legjobban, s ezért elnyerték a Dísz­szemle-parancsnokság és a KISZ KB vörös selyem zász­laját. „A legjobb díszelgő egység” címmel és a Kato­nai Tanács emlékplakettjé­vel kitüntetett egység pa­rancsnokait tegnap délután a Megyei Pártbizottság veze­tői: Egri Gyula, a Megyei Pártbizottság első titkára, Wortes János, a Megyei Párt- bizottság titkára és Megya- szai József, a Megyei Párt- bizottság osztályvezetője fo­gadták és gratuláltak a ki­magasló eredményekhez. Az alakulat érdemeit csak nö­veli az a tény, hogy a Ma­gyar Néphadseregben a kö­zelmúltban rendszeresített páncélozott szállító harcjár­művek kezelését rendkívül rövid idő alatt sajátították ét. Harmincmillió forintos rekonstrukció a bolyi hibridüzemben Évente 1300 vagon vetőma­got állítanak elő a Bolyi Ál­lami Gazdaság hibridüzemé­ben. Tavaly Jugoszláviába búzát, NSZK-ba, Csehszlová­kiába és a Koreai NDK-ba kukoricát, Angliába pedig borsót exportáltak. Minde­mellett a belföldi piac részé­re is nagymennyiségben szál­lítanak vetőmagot. Az egyre növekvő igényeknek egyre nehezebben tudnak eleget tenni: a tíz éves fokozott használat alatt az üzem tisztítórésze tönkrement. — Másrészt a minőségi köve­telmények is egyre magasab­bak. Osztályozott vetőmag helyett kalibráltra van egyre növekvő kereslet, ezt az igényt pedig csak új gépek beszerzésével tudják fedezni. A rekonstrukciós tervek szerint a jelenlegi üzem mel­lé épül majd az új kalibráló­torony és egy 10—12 egység­ből álló silótoronytelep, ahol 200—250 vagon vetőmag zsák nélküli tárolása biztosított. A gépi berendezés 16 millió forintba kerül. Részei: egy nagyteljesítményű előtisztító, szélességi, vastagsági és hosz- szúsági osztályozó, csávázó, légosztályozó, új automata mérleg, valamint levarró és leforraszrtógép. A borsóelő­készítést újonnan beszerzett szegestrieur-el oldják meg, az anyagmozgatást a kézi munka kiküszöbölésével, szál­lítórendszerre! végzik. A tel­jes rekonstrukció előrelátha­tólag 25—30 millió forintba kerül. A kivitelezést a jövő év első negyedében kezdik meg, az átadást az 1972-es idényre tervezik. Folynak már a tárgyalá­sok a gépek beszerzését ille­tően. A nyugatnémet GOM- PER és az USA KLIPPER cég tett ajánlatot és néhány hét múlva már a döntés is megszületik. Egyelőre úgy néz ki. hogy az amerikai cég ajánlata kedvezőbb: vállal­ták. hogy egv éven belül le­szállítják a gépeket és a be­szerelési határidőket is sza­vatolták. így az 1972-es be­indulás biztosítottnak látszik, az idényben már üzemelhet­ne az új vetőmaggyár. A másik tényező, amely szintén a KLIPPER cég javára szó! az, hogy a tíz évvel ezelőtt megépült hibridüzemi szárí­tórész szintén az USA-ból való és azóta kifogás nélkül, a követelményeknek meg­felelően üzemel. TAVASZ A MECSEKEN Erb János felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom