Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

TS70. április 19. Bimantmt ncnjin' 3 Az AGROKER és a piac Elaggott gépek a tsz-ekben Ma kezdődnek a Lenin-napok Komlón Mérlegen: a műszaki propagandahónap Nehéz tavasznak néznek elébe a termelőszövetkezeti gazdaságok. A gépekkel amúgy is elég sok baj van, meghibásodnak, alkatrész után kell szaladgálni. — De most nem erről van szó, ha­nem arról, hogy igen-igen el­öregedtek a traktorok és pót­lásuk az idén nehézségekbe ütközik. Nem lehet korlátla­nul erőgépeket beszerezni. — Mindjárt jegyezzük meg, nem valami biztató indulás ez, beárnyékolja az idei ki­látásokat, leronthatja a ter­méseredményeket. Vajon ho­gyan alakult ki ez a helyzet, miért öregedtek el a trakto­rok? Egy felmérés tanulságai Tény az, hogy a termelő- szövetkezetek az elmúlt évek­ben levették a napirendről a géppark fejlesztését, megfia­talítását. Ez magyarázható és bizonyos fokig meg is ért­hető. Az állam az elmúlt években a mezőgazdaságban rendkívüli nagy kedvezmé­nyekkel ösztönözte az épít­kezéseket. Ha meggondoljuk, hogy az építkezési láz követ­keztében elöregedtek a gé­pek, talán egy .kicsit túlzott is volt az ösztönzés. Érthe­tően, egyik gazdaság sem akarta elszalasztani a kínál­kozó lehetőséget, a talán so­ha vissza nem térő alkal­mat. Mindehhez vegyük még azt is, hogy a mezőgazdasági gépek ára nem valami olcsó. Ennek ellenére is gépesíte­ni kell, mindenekelőtt gon­doskodni a régiek kicserélé­séről, sőt, a géppark fejlesz­téséről. Mert mi a helyzet most? Az AGROKER a múlt év végi állapotoknak megfe­lelően felmérést végzett a baranyai tsz-ekben lévő erő- és betakarító gépek, egyszó­val a kiemelt gépek állapo­táról. Az összkép lehangoló, a géppark nagy hányada rendkívüli módon elörege­dett. Íme, néhány példa. Az UTOS traktor kifutóban lévő széria. Mégis, ebből a típus­ból a termelőszövetkezetek­ben több mint 200 darab van. Ebből 133 darab 6—8 éves, 67 darab 9—10 éves, de akad­nak még vénebbek is. — A ,K—25-ös traktor is kifutó­ban van, régóta nem gyárt­ják, elvétve kapni hozzá al­katrészt. Ebből az elaggott tí­pusból a megye tsz-eiben 90 darabot tartanak nyilván. — Fele tíz év feletti, a többi is 9—10 éves. Kifutó géptípus a Szuper-Zetor 50-es is. Kö­rülbelül 500 van még belő­le, fele 5—8 éves. Azt tartják, hogy átlagban 5 évig érdemes egy traktor­ral dolgoztatni, utána ki kell cserélni. A kiszolgált gép sok' hibaforrás lehetőségét rejti magában, nem éri meg, hogy örökösen felújítsák, javítgas­sák, feltéve, ha alkatrészt le­het kapni hozzá. Az üzemel­tetés kész ráfizetés. De még egy példát. A baranyai tsz- ekben közel 2000 pótkocsi fut, ebből 1500 darab 5—8 éves. A jelenlegi útviszonyok, a nagy igénybevétel mellett állapotuk erősen leromlott, kívánatos lenne a kicserélé­sük. Mi zavarja a gépellátást? De miért készített felmé­rést az AGROKER? Mert nem elég, hogy a fenti hely­zet kialakult, de a termelő- szövetkezetek, helytelen in­formációikkal, még akadá­lyozták is a tökéletes gépel­látást. Egy nem kellően ko- t molyán vett adatközlésről van szó, amely rontotta az AGROKER piaci munkáját. Ez pedig a következő. Ilyen­kor tavasszal, áprilisban tör­ténik az igényfelmérés a ter­melőszövetkezetekben, kör­levél, személyes megkeresés útján. Az AGROKER az igé­nyeket összegyűjti és továb­bítja a trösztnek. Mivel az erőgépek nagyobb hányada importból származik, egy fél évvel előtte fel kell adni a rendeléseket. A termelőszö­vetkezetek konkrét rendelé­seire azonban majd csak de­cemberben kerül sor, ami­kor megteremtődnek a pénz­ügyi tisztánlátás feltételei, is­meretes a fejlesztési alap nagysága. Nos, innen vannak a helytelen információk. Az eddigi évek lehangoló tapasztalatai: fele igaz an­nak, amit tavasszal, igény- felméréskor jeleztek a terme­lőszövetkezetek. December­ben, amikor a konkrét da­rabszámok rendelésére kerül sor, a tavasszal bejelentett igényeknek csak mindössze 40—60 százaléka realizálódott. Mondanunk sem kell, mind­ez hogyan — és milyen fe­leslegesen — megzavarta a gépellátást. Bár a tsz-ek ma­gatartását némileg magya­rázza a pénzügyi tisztánlá­tás hiánya, hiszen melyik mezőgazdasági üzem látja azt pontosan előre, hogy év vé­gén mennyi lesz a fejlesztési alapja, és hogy ebből meny­nyit fordíthat és milyen gé­pek vásárlására. Kivételek az állami gazdaságok, igénybe­jelentésük és decemberi meg­rendelésük szinte hajszálpon­tosan egyezik. Előrelátó tervezésre van szükség Sajnos, a tsz-ekben a gé­pesítést illetően nincsenek pontosan kidolgozott fejlesz­tési tervek, amelyekre ala­pozni lehetne — így véleke­dik Salamon Gyula, az AG­ROKER igazgatója, ök, ami­kor a tröszttől megrendelik a következő évre a gépeket, a tavaszi igénybejelentések­re és kereskedelmi tapaszta­lataikra alapoznak. Most, hogy elkészült az említett fel­mérés a baranyai gépállo­mány állapotáról, ezt a té­nyezőt is figyelembe veszik. Így lehetőség nyílik, hogy felülbírálják a tavaszi igény- bejelentéseket és a géppark tényleges elöregedését figye­lembe véve, a kívánatos szük­ségleteknek megfelelően ren­deljenek. Várhatóan javulni fog a piaci munka. Két dologról beszéltünk te­hát, az elöregedett géppark­ról, amelyet a lehetőségekhez mérten sürgősen meg kell fiatalítani, és a hamarosan elkövetkezendő igénybejelen­tésekről, amelyek legyenek megalapozottak, reálisak. Szó sincs arról, hogy nincs ér­deklődés a gépek iránt. Oly annyira, hogy traktorokból nincs is elegendő. Miklősvári Zoltán Három fajtával foglalkoz­nak. A Shaver-rel, Dekalb-bal és ez utóbbinak fehér és bar­na változatával. A fehér a világon az egyik legjobb to­jó: egy tojás előállításához a legkevesebb takarmányt igényli. A barna tojása a legkeresettebb exportcikk. A kakasok gyorsan fejlődnek, gyarapodnak ezért vágóál­latként is felnevelhetők. — Eleinte nem igen von­zott a baromfitenyésztő szak­ma — kezdi a beszélgetést Ildikó —, de most már ne­héz lenne megválnom tőle. Megszoktam? Megszerettem? A kettő között van valahol az igazság. Itt lakom Bár­ban a férjemmel. — Pénz? — Havonta 1800—1900 fo­rintot keresek. Ervin a legszebb Baranyai faluból — a fazekasok hazá­jából —, Óbányáról, került a keltetőbe. — Tizenhét éves vagyok, de már a tizennyolchoz kö­zelebb. — Komolyan teszi hozzá: — Voltam már összeíráson is, ősszel lehet, hogy bevo­nulok a „seregbe”. — Óbánya messze van .. i — Itt kaptam helyet a gaz­daság szállásán. Jó társaság van. Havonta tizenöt forin­tot kellene fizetnem, de ed­dig még nem kérték. Ritkán tud hazajutni, kö­rülményes az utazás. Inkább bemegy szórakozni Mohács­ra. Busszal egy ugrás. — Én kéthete mentem férjhez — kapcsolódik a be­szélgetésbe Ida. — Férjem szintén a gazdaságban dol­gozik, gépkocsivezető. Elgondolkodik. — A pécsváradi három év hamar elmúlt. Néha eszem­be jut: jobb volna talán még az iskola padjaiban ülni. Jó kis gárda volt a mienk. — És itt a gazdaságban? A hagyományos Lenin-na­pok, ma kezdődnek Komlón. Délelőtt 10 órai kezdettel em­lékbélyeg kiállítás nyílik a Május 1. Művelődési Házban. Hétfőn — április 20-án — emlékülésre kerül sor az MSZMP Komló városi Bi­zottsága dísztermében. — Ugyanezen a napon tartják az úttörők megyei vetélke­dőjének döntőjét és ünnepé­lyesen fogadják a Győzelem Zászlaja Nemzetközi Ifjúsági Menet résztvevőit a Lenin téren. Aprils 21-én rendezik a mozgalmi dalok megyei fesz­tiválját az általános iskolák részvételével. Aprils 22-én délután nagy­gyűlést rendeznek a Lenin téren. — A munka nem nehéz. Reggel héttől délután fél ötig dolgozunk, félórás ebéd­szünettel és havonta van egy szabad szombat is. Különben majdnem minden automati­zált. Gombnyomásra működ­nek az etetők, itatók. Elvé­gezzük az alomkihardást, na­ponta háromszor-négyszer szedünk tojást. A vágyaikról faggatom őket. Ervin kezdi: — Előbb motort akartam venni, de a katonaság előtt letettem róla. Gyűjtök. Ha­vonta többet-kevesebbett ha- zaküldök szüleimnek. Szeret­ném a ruhatáramat kibőví­teni. — Mi a férjemmel házat akarunk építeni — néz fel Ildikó — Anyósoméktól kap­óink egy kis segítséget, ké­rünk kölcsönt a gazdaságtól és a többit kipótoljuk. Ida is saját lakást szeret­ne. — Ha nem kapunk szolgá­latit a gazdaságtól, építünk. Az arcokon elégedettség. Talán azért, mert itt ül kö­zöttünk Soós Nagy Szabolcs üzemmérnök is? — Nem hiszem — mondja nyugodt hangon. — A három szakmunkásképző év alatt itt voltak háromszor hat hóna­pig a gazdaságban, ezalatt megismertük őket és ők is tisztában vannak a követel­ményekkel. Az iskola jó alapképzést adott és mi is feltétlenül igényeljük a szak­munkásokat. Váltó műszak­ban dolgoznak ami a legne­hezebb és a legtöbb szaktu­dást igényli. — Az állat és az ember között kialakul egyfajta kap­csolat — magyarázza Ildikó —, az etetés, az itatás és még sok egyéb téren. Az ólaknak meghatározott gon­dozóik vannak, mi váltjuk őket és váltjuk módszerei­ket — Az volt a cél, hogy va­lamennyi munkafolyamattal tisztában legyenek. Decem­berig szerződésben voltak, most már véglegesítettük őket. — Tájékoztat az üzem­mérnök. Eddig nincs kifogás ellenük, jól dolgoznak. Tavaly végeztek mind a hárman a Pécsváradi Mező- gazdasági Szakmunkásképző­ben. Osztálytársak voltak, a Bolyi Állami Gazdaság ösz­töndíjasai: Barjakter Ida — Dobai Lajosné, Schmidt Il­dikó — Nagy Lajosné és Feiszhammel Ervin. A gaz­daság bári baromfinemesítő üzeme jó munkahelynek bi­zonyult. Modem épületekben dolgoznak — belül a kórter­mi tisztaság a legszembeöt­lőbb. A keltetőgépekbe ha­vonta ötszáznyolcvanezer to­jás kerül. A berakást követő tizennyolcadik napon végzik a lámpázást — fehér kö­penyben. Februárban hatvannyolc­ezer naposcsibe indult útnak Csehszlovákiába, de szállíta­nak Jugoszláviába és az NDK-ba is. Csirkegyár..., tojásgyár ... Valahogy nem ilyennek képzeltem egy me­zőgazdasági üzemet, &. P, A nyerslisztsilók lesznek az épülő Beremendi Cement- és Mészmű legmagasabb épületei. A két, egyenként hetven méter magas torony csúszózsaluzással készül el. A kép a startról készült: az egyik zsaluzaton az utolsó simításokat végzik. Építi: a budapesti 31-es Állami Építőipari Vállalat csúszózsalus brigádja. (Foto: Beidek) Hárman fehér köpenyben Általános vélemény: a már ötödször megrendezett pécs- baranyai műszaki propagan­da hónapok közül az idei volt a legrangosabb, a leg­színvonalasabb. A statiszti­kával szoktuk kezdeni. Ha­marjában össze sem tudnánk számolni, hány miniszter, mi­niszterhelyettes, államtitkár, vezérigazgató tartott előadást, és ez már önmagában bizo­nyos rangot jelent. A pécs- baranyai műszaki propaganda hónap mérlege: 150 rendez­vény, közel 30 ezer résztve­vő A látogatottság nagyobb, mint az öt év bármelyiké­ben. Tavaly például a ren­dezvények száma valamivel több volt mint az idén, a részt­vevők száma azonban „csak” I 23 500. A rendezvények — I előadások, szakmai viták, an­Dobai Lajosné Nagy Lajosné Feiszhammel Ervin kétok, tudományos üléssza­kok, termékkiállítások, film- bemutatók, műszaki vetélke­dők — egyik fele a Technika Házában és a pécsi üzemek­ben, a másik fele vidéken, a művelődési házakban és a termelőszövetkezetekben zaj­lottak le. Nehéz volna csupán a leg­jelentősebb rendezvényeket is felsorolni, de erre nincs is szükség, a műszaki propa­ganda hónap eseményeivel bőven foglalkozott lapunk. Csak néhány kiemelt ese­mény. Mindjárt a megnyitó napján került sor dr. Horgos Gyula, a kohó és gépipari miniszter előadására. Külke­reskedelmünk időszerű kér­déseiről dr. Bíró József, kül­kereskedelmi miniszter tar­tott előadást. Az előadók kö­zött sok-sok pécsi, baranyai és budapesti tudós szakem­berrel találkozhattak az ér­deklődők, akik az új gazda­sági mechanizmus fényében ráirányították a figyelmet a szakembereket foglalkoztató, az ország gazdaságát legin­kább érintő kérdésekre. Több mintaszerűen meg­rendezett kiállítás hívta fel magára a figyelmet. Sikert aratott a Pécsi Bőrgyár gaz­dag anyagú termékkiállítása, ezt külkereskedelmi minisz­terünk is megtekintette. Egyes kiállítások — például a Mecseki Szénbányák, a Mohácsi Farostlemezgyár, a Komlói Carbon Könnyűipari Vállalat stb. kiállításai át­tekintő jellegűek voltak, az eddigi fejlődésről adtak szá­mot, jelezve, hogy egyben a jubileumi évfordulónak is adóznak. Az már csak külön szerencse, hogy a műszaki propaganda hónappal éppen egybeesett a rendszeres áram­szolgáltatás megindulásának 75. évfordulója, s így a DÉ- DÁSZ rendezvényeit beillesz­tették a hónap programjába. Végül emeljük ki a Mecseki Szénbányák Vállalatot. Ren-,,. dezvényeik a hónap ese­ménysorozatában szinte külön ,:, műszaki propaganda hónap­nak számítottak. Ugyanakkor vidéken már nem beszélhe­tünk ilyen elsöprő sikerről, ismét bebizonyosodott, csak ott biztosítható a kellő ma­gas színvonal, ahol megfelelő anyagi és szellemi bázissal rendelkeznek, ahol az MTESZ- nek szervezete van. A jövő­ben méginkább be kell vonni az ipari körzeteket, üzeme­ket, termelőszövetkezeteket. Elismerés a rendezőknek: a Megyei Tanács, a Pécsi váro­si Tanács, a járási és városi tanácsok művelődésügyi osz­tályainak, az MTESZ-nek, a TIT-nek, az SZMT-nek. a KISZ Megyei Bizottságának, a közreműködő vállalatoknak és az intézményeknek. Elis­merés és köszönet azoknak, akik az anyagi és tárgyi fel­tételeket biztosították. A rendezők, a közreműködők és az előadók érdeme — ha még nem mondtuk ki, mondjuk ki —, hogy a megye kultu­rális, művészeti, egészségügy) és egyéb eseményei sorában az elsők között kell említe­nünk a pécs-baranyai mű­szaki propaganda hónapot. Ipari tanulónak érettségivel rendelkező FIATALOKAT VESZÜNK FEL az 1970—71-es tanévre. Látszerész. optika és fotó eladói szakmára Jelentkezés személyesen vagy írásban, legkésőbb május 15-ig a következő címen: OFOTÉRT Vállalat, személyzeti osztály, Budapest V., Guszev u. 14. III.

Next

/
Oldalképek
Tartalom