Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
1970. április 16. Simantait ndpio’ 3 Karbantartó társulás a lakásszövetkezeteknél Sok a kérdőjel — Nincs megoldva a lakáscsere Viták a garázsok miatt Május 1-re befejezik a Széchenyi téri munkálatokat A Széchenyi téren folyó munkálatoknak május 1- re készen kell lenni — állapította meg az a bizottság, mely tegnap a helyszínen tartott vizsgálatot. Dallos József, a Pécs városi Tanács mérnöke kérésünkre a következő tájékoztatót adta: — Az Aknamélyítő Vállalat munkásai, akik eddig is példás gyorsasággal végezték a munkákat — az aknán keresztül bányaidomköveket visznek a pincékbe, s ott tá- , rolják azokat. A pince- l boltozatokat pedig megerősítik. Egyben folyamatosan végzik az akna tömedékelését is. Ezt a munkát április 25-ig befejezik. Az útburkolat szintjének elérése után — április 28-án — a felvágásból keletkezett kiskockakő hiányt aszfalttal pótolják. Ezzel a május elsejei felvonulást a Széchenyi tér keleti oldalán is biztosítják. A föld alatti munkák tovább folynak. A pincéket megerősítik, hogy a későbbiek során semmi ne veszélyeztesse az úttesten lévő nagy forgalmat. — nist — Termelési tanácskozás a TÜZÉP-nél; Több cement — de még mindig nem elég Saját üzemben gyártják a vasbetongerendát Import hétvégi házak Az elmúlt hónapban értékelte a Belkei'eskedelmi Minisztérium a Pécs-Szekszárdi TÜZÉP Vállalat gazdasági j munkáját. Ennek ismertetése, valamint az ez évi tervek, célkitűzések összefoglalása, kitüntetések és jutalmazások szerepeitek tegnap a Pécs- Szekszárdi TÜZÉP Vállalat termelési tanácskozásának napirendjén. A vállalat öt dolgozója — közöttük Kabács Béla igazgató — részesült a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetésben. öt új szocialista brigád alakult. Az évi forgalmat 1970-re közel 640 millió forintra tervezik, szemben a múlt évi 560 millióval. Az év elején érdeklődtünk a tüzelőanyag és a fontosabb építőanyagok — cement, vasbeton- és tetőfedőáruk — várható ellátásáról. A helyzet jelenleg 6ok tekintetben kedvezőbb, bár az igényeket maradéktalanul a vállalat a tett erőfeszítések ellenére sem tudja majd kielégíteni. Mi a helyzet cement ügyében? Tavaly 57 ezer tonna cementet forgalmaztak, ez évre 69 ezer tonnát terveztek. Az igazgató kérdésünkre elmondotta, hogy a tervezett mennyiséget további tízezer tonna cementtel növelték — Bejegyzések a vidámparki emlékkönyvbe Csaknem háromezer szövetkezeti lakás van már Pécsett és további közel 500 a megye többi városában. E számok évről évre növekszenek, s új irányítási, lakásgazdálkodási módszereket követelnek, mert a régiek — három és fél ezer szövetkezeti lakásnál — már nem bizonyulnak megfelelőnek. Kevés a pénz Üj gond például, hogy ki tatarozza, tartsa karban a szövetkezeti lakóházakat, melyek átlagos életkora elérte a hat-hét évet. Az állami ipar túl van terhelve, a magánkisipar drága, ezért a 11 pécsi lakásszövetkezet közül 7 javító-karbantartó társulást akar alapítani ez év június 1-gyel. Terveik szerint 20—25 vízvezetékszerelőt, tetőfedőt, szobafestőt, mázolót és más szakmunkást foglalkoztatnak majd, akiket egy képzett szakember irányít. A szobafestő részleg lakásfestéseket is vállalna. Bár nem dolgoznának drágábban, mint a szobafestők általában, még így is bizonyos nyereséggel járna ez a tevékenység, amely a társulás pénztárába folyna be, s amelyen a társuló szövetkezetek év végén megosztoznának. E pénzeket is a javítások, karbantartások finanszírozására akarják fordítani, amelyek jelentős ösz- szegeket tesznek ki. Egy ilyen részleg megszervezéséhez induló tőkére van szükség. Százezer forintot kaptak a SZÖVOSZ-tól, ám — amint Nagy Emil, a lakás- szövetkezetek megyei választmányának elnöke megjegyzi — sajnos, ez kevés. Szolnok példáját idézi, ahol a Városi Tanács 150 ezer forintos vissza nem térítendő támogatása tette lehetővé a javító-karbantartó szolgálat létrejöttét. Még nem tudni, hogy Pécsett is járható-e ez az út. Nagyon célszerű lenne azonban mérlegelni a lakásszövetkezetek kérelmét. A tekintetben ugyanis, hogy egy ilyen javító-karbantartó társulásra Pécsett is szükség volna — nem lehet semmi kétség Szövetkezeti lakótömbök? A növekedés, a szövetkezeti lakások számának gyarapodása egy sor gyakorlatijogi problémát vetett fel még, melyek megoldása alapos fejtörésre fogja késztetni a minisztériumok és városi tanácsok illetékeseit A lakásszövetkezetek sérelmesnek tartják például, hogy a szövetkezeti házak szét vannak szórva az állami házak tengerében. Mint mondják, ez avval jár, hogy egy lakásszövetkezet területe több kilométer hosszan elnyúlhat, ezt pedig társadalmi munkában átfogni, irányítani meglehetősen fárasztó és nehéz. (A lakásszövetkezeti vezetők valóban társadalmi munkában látják el teendőiket.) Azt szeretnék, ha szövetkezeti házakból álló lakótömbök épülnének a városban. E kívánságot teljesíteni ma —, amikor az előközművesí- tett terület nagyon kevés, s amikor az építőipar állandó kapacitáshiánnyal küszködik — roppant körülményes, bár nem biztos, hogy lehetetlen. Meg kellene vizsgálni. Üjabb gondot jelent az is, hogy voltaképpen milyen házakat kellene kijelölni a szövetkezeti építkezések céljára? Eddig nem fontolták meg kellőképpen, ezért sok a vita és súrlódás. A szövetkezeti házaknak kijelölt tízemeletesekben például mintegy 100 forinttal magasabb az egy lakásra eső havi rezsi, mint — az ugyancsak szövetkezeti — négyemeletesekben. Nyilván, az ilyesmi nem válthat ki lelkesedést. Az is furcsa, hogy vannak olyan szövetkezeti házak, melyek alagsorában garázs van, s vannak olyanok, amelyekben nincs, ■ s nem döntötték el még, hogy a garázsépítés költsége kit terhel: a tanácsot, vagy a lakásszövetkezetet. Sajnos, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium még nem foglalt állást, pedig már kérték. Nincs jogi szempontból rendezve a minőségi lakáscsere sem. Pedig — akárcsak az állami lakásokban — egy szövetkezeti házban is előfordulhat, hogy valaki nagyobb lakásba akar költözni. Ma rendkívül nehézkesen és körülményesen lehet ezt végrehajtani. Költség és üzlet További vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy miért cserélt gazdát a szövetkezeti lakások mintegy fele? Bár a mozgás az élettel jár, amikor ilyen arányokat ölt, akkor már feltűnő. S nem lehet azt állítani, hogy csupán a magasabb költség volna az ok, tehát az a tény, hogy aki egy kétszoba összkomfortos szövetkezeti lakásban él, az — mindent összevetve — mintegy havi 300 forinttal többet ad ki a lakásra, mint az, aki egy ugyanilyen állami lakásban lakik. (Mint ismert, újabb terhet jelent a szövetkezeti lakástulajdonosok számára a beköltözés előtt kifizetendő átlagos 18— 19 ezer forint is.) Mégsem lehet a magasabb költség az egyedüli ok, hiszen amióta szóba került a lakbérrendezés, már-már nagyobb a kereslet a szövetkezeti lakások, mint az állami Nehéz alkalmazkodni az | áprilisi időjáráshoz. Amikor az ötlet megszületett — miszerint a 10 esztendős születésnapját ez évben ünneplő Mecseki Kultúrparkról írjunk — melegen sütött a nap, s hogy napok múltán fölmegyek a Vidámparkba, hideg, esős, szeles délután egyetlen vendég-leiket sem találtam. Bolondos tavaszunk van, de azért érezni, hogy bármelyik nap „ránkszakadhat” a jó idő. Kesernyés, friss illatot áraszt a park félvad flórája, a fák, cserjék bim- bózatát feszíti már valami megfoghatatlan — örökké ismétlődő természeti erő — mintha „robbanásra” várakozna az erdő. És a park játéksora. Mozdulatlan — most délután — az újonnan festett körhinta, hullámvasút, dodgem, a korlátok esősora, az elvarázsolt kastély homlokzata, de hát csak süssön ki a nap, egycsapásra benépesül itt minden. A kultúrpark igazgatója, Fülöp István mondja, hogy 10 év alatt a Vidámparkot és az Állatkertet 2 millió 700 ezer látogató tekintette meg és ez igen szép szám, végül is évi negyedmillió gyerek és felnőtt. Vagy vegyük egy- kalap alá és említsük „látogatónak” őket? — Lehet. A felnőttek éppen úgy szeretnek itt játszani, mint a gyerekek — mondja az igazgató —. Még azt is hozzátenném, hogy annak a bizonyos „egyenlőségnek” fura megnyilvánulása éppen itt figyelhető meg. Aki belép, az kívül hagyja rangját, tisztségét, gyakran nemzetiségét is és éppen úgy rikoltoz a körhintán, a hullámvasúton, éppen úgy örül vagy bosz- szankodik a céllövölde párkányánál, bukik, vagy ügyesen átevickél az óriáshordón, mint bárki más. Tizennéhány évvel ezelőtt részt vettem azon a városi tanácsi vb-ülésen, ahol a város vezetői — szinte gyerekes áradozással — mondták rá az „áment” a Vidámpark és az Állatkert létesítésére, őszintén szólva, kicsit bizalmatlanul „viszonyultam” az ötlethez, mert ... sok mindem kell ide, pénz, felszerelés, fönntartási költség és ... ami mindezt megelőzi: egy óriási társadalmi összefogás, fák, bokrok irtására, sétányok, játékhelyek kubikmunkájára. Féltem attól is, hogy a gyakran elkoptatott fogalom, a „társadalmi munka”, semmitmondó tartalmat kap. — Aztán... nem is tudom hányezredik „felajánlóként” egyszer csak magamat is ott találtam két délutánon a csákányosok, lapátosok között és feszegettük ki a nehéz, kezet horzsoló sziklákat, köveket a talaj bóL — Te is szeretsz játszani nem? — kérdi Fülöp István. — Persze. Különben is, miért ne? Lőttünk mi már versenyben két honvédtiszttel, (egyébként jó barátaim s ők ajánlották: „Szétlőjük most a civileket”...) és mégis mi civilek győztünk — s ennek igazán örülök még a mai napig is — még ha ez a győzelem egy kis csalással esett is meg ... És egyáltalán: nemcsak a játék, hanem a park — egy kis nosztalgiát ébresztő — vasárnap délutáni, „bú- csús” hangulata a vonzó: savanyúcukor, málna, papír- trombita. similabda, sör, rég lejárt, de mégsem unalmas slágerek a bömbölő hangszórókból, szüleiktől elkeveredett pityergő gyerekek, a dodgem gépi robaja és emberi sikoltások, ujjongások káosza. Aztán a közönség: orvosok, lakatosok, mérnökök, bakfisok, szabadnapos pincérek, téesz parasztok, táskarádiós ifjoncok, miniszoknyások, nagypapák, katonák, gyárigazgatók, beat-fejű ipari tanulók és diákok, a friss erdei levegőből mélyet szippantó, köhécselő bányászok. Itt az egész város, minden rétegével, polgárával. Vurstli? Az. Magasabb szinten, vagyis olcsó, ripacskodó, kikiáltók nélkül. És verkli sincs a körhintánál. Ez viszont baj.' Ez kellene. Hangulatos, bájos, de nincs, mert azt hiszem a verklisek — groteszk hangszerükkel egyetemben — kihaltak. — Nézd meg a vendégkönyvet — teszi elém Fülöp István. Idegen nyelven nem tudok, de a könyv tanúsága szerint itt jártak olyan komoly és játszadozó felnőttek, mint az Egyesült Arab Köztársaság helyiigazgatási minisztere, kíséretével, aztán szovjet pártfunkcionáriusok, jugoszláv volt partizánok, angol üzletemberek, ismét eszéki partizánok, aztán szovjet miniszterhelyettes, NDK-beli professzor, svéd kommunista családostól. De nem is akarom a külföldiekkel tanúsíttatni (manapság elég rossz szokás ez) milyen nagyszerű dolgokat produkál városunk népe. Hiszen a világon ezer és ezer jobban felszerelt, talán ultramodern játékpark létezik. Hanem mégiscsak jó „ötlet” született meg azon a 1 bizonyos vb-ülésen, akkoriban. Nem az idegenforgalom miatt csináltuk, hanem magunknak. Felnőtteknek. És uramisten... 1 — hát persze, hogy a gyerekeknek. Elsősorban nekik. Akik együtt cseperedtek fel a Mecseknek e szép, tízesztendős létesít- ményéveL jórészt importból, s ez a mennyiség meg is érkezik majd a telepekre. Az igényeket azonban ez a közel 80 ezer tonna sem elégíti ki. Kedvezőbb a helyzet a kedvelt tetetőfedőanyag, a hullámpala vonatkozásában. 1969-ben 166 ezer négyzetméter került a vállalat telepeire, az idén 600 ezer négyzet- méterrel többet rendeltek — ez már megfelel az igényeknek. Vasbetongerendából 300 ezer folyómétert rendeltek az ipartól. Innen viszont máris kedvezőtlen jelzések érkeztek. Az ipar bejelentette: nem tudja szállítani a kért mennyiséget. A vállalat szeretné megoldani a jelentkező problémát úgy, hogy saját dombóvári üzemében gyárt majd vasbetongerendát —, de ha sikerül is a hiányt pótolni, ebből az áruféleségből a kereslet jóval nagyobb, semmint ki tudnák elégíteni. Megérkeztek a márványbetétes mozaiklap első szállítmányai Jugoszláviából. A minőség: osztályon felüli. A jövő hétfőn választják ki a helyszínen azokat az ablaktípusokat is, melyek szintén nemsokára megérkeznek. Jugoszláviával közel 140 ezer dolláros szerződése van a vállalatnak, melyet szeretnének még további 60—100 ezer dollárral bővíteni. Az új szerződésekben nyílászáró szerkezetek és faredőny behozatalát biztosítják. Ezekből a cikkekből ugyanis a hazai ipar nem képes a piacot ellátni. Nyolcféle hétvégi házat árusít a Pécs-Szekszárdi TÜ- ZÉP. Háromféle lengyel faház, a Pécsváradi Építő Ktsz három típusa, és a Dombóvári Faipari Ktsz kétfajta hétvégi háza kapható jelenleg a vállalat telepein. Az igény itt is jóval nagyobb, már most megállapították, hogy kétszázat tudnának eladni —, de csak nyolcvan darabbal rendelkeznek. Már folytatják a tárgyalásokat — 1971-re, a Soproni Faforgácsfeldolgozó Vállalattal, illetve szovjet partnerrel. A soproniak a népszerű FORFA-há- zakból ötféle típust ajánlanak — a legdrágább több, mint százezer forint, ez viszont luxuskivitelű kétszoba összkomfort, a szovjetek két típust. Mindegyik panel rendszerű, kitűnő minőségű szétszerelhető faház. A Pécs-Szekszárdi TÜZÉP Vállalat az idén 80 millió forinttal növeli a forgalmat. A tegnapi termelési tanácskozáson 50 ezer forint jutalmat, egymillió 143 ezer forint nyereséget fizettek ki. Ipari tanulókat felveszünk ! fonó, szövő szakmára. Jelentkezhet minden 14. életévét betöltött 8 j általános Iskolai végzettséggel rendelkező fiatal A gyár biztosít: kedvezményes utazást, 50 fillérért ebédet, díjtalanul munkaruhát, tankönyveket. A tanulók ösztöndíja előmenetelüktől függően emelkedik. A szülőktől távol élő tanulóknak havi 300,— forint különélés! pótlékot, szülőknél lakó fiataloknak havi 250,— forint ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet bármely munkanapon 7—10 óráig. Levélre részletes tájékoztatást küldünk. A gyár címe: BUDAPEST IV„ ERKEL UTCA 30. SZÁM. Személyzeti-oktatási osztály. Rab Ferenc (Kampis) Üj ABC áruházát építenek Siklóson az új lakónegyedben. A tervek szerint a nyár vegére készül el az ÁFÉSZ-áruház. Jelenleg a belső szerelési munkákon dolgoznak az építők és a központifűtés-szerelők. Szokolai felv. a lakások iránt. Ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden jel arra mutat, hogy a gyakori költözésekbe beleszólnak az üzleti szempontok is. Nem nehéz megérteni, miért. A Szigeti utat szegélyező ún. D 4-jelű épületek kétszoba összkomfortos lakásáért összesen 134 ezer 500 forintot kell fizetni. Nyilvánvaló, hogy a valóságban nem lehet ennyi összegből egy ilyen lakást felépíteni (a tanács 193 ezer for-intot fizet érte, minden közművesítési költség nélkül), következésképpen nem rossz üzlet egy ilyen lakást megvenni. A jelekből ítélve ezt sokan tudják is. Mindezt csak gondolatébresztőnek szántuk, hiszen a cikkben felvetett kérdésekre csak a politikai vezetők, jogászok, építészek együttes kollektívája tud választ adni. A hírek szerint az illetékes minisztériumok foglalkoznak már a problémával, s három hónap múlva — egy alapos, előkészítő vizsgálat után — napirendre tűzi a témát a Pécsi városi Tanács VB. is. Talán mondanunk sem kellene: kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a döntés! Magyar László
