Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

Are? 8C ífftér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunäntüli napló xxvii.évfolyam,76.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja _______1970.áprilist., sí««« H uszonöt szabad esztendő Jubileumi díszünnepséq Pécsett Tegnap délután 4 órakor jubileumi emlékünnepséget rendeztek a Pécsi Nemzeti Színházban, felszabadulásunk £5. évfordulója »lkaiméból. Az emlékünnepség elnöksé­gében helyet foglalt Aczél György, az MSZMP KB tit­kára, Egri Gyula, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbi­zottság első titkára, Palkó Sándor, az MSZMP KB tag­ja, a Megyei Tanács vb-el- nöke, Mihail Sarohin, a szov­jet hadsereg nyugalmazott vezérezredese, Kazimir Pi­rítsak, a Ivovi területi párt- nfünkás-küldöttség vezetője, Afnbrus Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának el­ső titkára, dr. Adém Antal, egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságá­nak elnöke, Blaskovics Já- nosné, a Gyógyszertár Vál­lalat dolgozója, a Petőfi par­tizánbrigád volt tagja, Bogár József, . az SZMT vezető tit­kára, Bogár István bánya­mérnök, Buga József, a Me­gyei Munkásőrség parancs­noka, dr. Ernst Jenő akadé­mikus, egyetemi tanár, dr. Gárdos Istvánná, főiskolai docens, az MSZBT Megyei Elnökségének tagja, Gergely Lajos nyugdíjas, országgyű­lési képviselő, Horváth Lajos, a Városi Tanács vb-elnöke, Kiss Erika, egyetemi hallga­tó, Kollár Istvánná tsz-tag, a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetsége orszá­gos választmányának tagja, dr. Krauth János, dékáni hi­vatalvezető, a Magyarországi Német* Dolgozók Demokrati­kus Szövetsége országos vá­lasztmányának elnöke, Mata- kovics Jánosné, nyugdíjas pártmunkás, tír. Nagy József, uz MSZMP Megyei Bizottsá­gának titkára, dr. Nemes Ala­jos vezérőrnagy, megyei rendőrfőkapitány, Novics Já­nos, az MSZMP Megyei Bi­zottságának t’ tkára, Petőházi Szilveszter, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára, dr. Püaszanovich Im­re egyetemi docens, a Haza­fias Népfront Városi Bizott­ságának elnöke, Rameisl Pe­remmé, a Megyei Nőtanács titkára, országgyűlési képvi­selő, Vörös Vince munkás, a debreceni Ideiglenes Nemzet- gyűlés volt jegyzője, Wieder Béla, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára. I A magyar és a szovjet Himnusz hangjaival kezdő­dött meg az ünnepség, majd Haumann Péter, a Pécsi Nem­zeti Színház tagja Csanádi Imre: Csillag a homlokukon című versét adta elő. Ezután harsonák szólaltak meg, fe- héringes, piros nyakkendős úttörők, valamint Ifjú Gárda egyenruhába öltözött KISZ- fiatalok vonultak be, akik nevében Komáromi József 25 éves pécsi KISZ-fiatal kö­szöntötte az emlékünnepség résztvevőit. Ezt követően“ Egri Gyula mondott elnöki megnyitót. — Hazánk történelmének sorsdöntő évfordulóját, a fel- szabadulást ünnepeljük. Ami­kor erre az évfordulóra em­lékezünk, akkor nemcsak a szabadságunk, nemzeti füg­getlenségünk születésére gon­dolunk vissza, hanem egyben a tisztelet és hála őszinte ér­zésével emlékezünk azokra a szovjet hősökre, akik életü­ket és vérüket áldozták ér­tünk. Jól eső érzés kimondani, hogy hazánk népe már 25 éve, egy fél emberöltő óta jár a szocializmus építésének út­ján. Ez a két és fél évtized — tudjuk mindannyian — nem volt mentes a buktatók­tól, a tévedésektől, sőt a hi­báktól sem. De ezek nem ki­sebbítik eredményeinket. Ezekre az eredményekre, sikerekre, joggal lehetünk büszkék, azonban sohasem fe­ledkezünk meg arról, hogy amit elértünk, nem csupán magunknak köszönhetjük, hanem elsősorban annak a baráti, testvéri együttműkö­désnek és kölcsönös segítség- nyújtásnak, ami évtizedek óta szoros egységbe fogja a szo­cializmust építő népeket. Ezen az ünnepen szeretet­tel köszöntőm a felszabadulá­si jubileumi díszünnepség va­lamennyi résztvevőjét. Köszöntőm Aczél György elvtársat, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárát, dísz­ünnepségünk szónokát. Köszöntőm a mai díszün­nepségünket jelenlétükkel megtisztelő szovjet vendé­geinket, köztük elsősorban Mihail Sarohin elvtórsat, Pécs város díszpolgárát, a Vörös Hadsereg nyugalmazott ve­zérezredesét, aki az 57. had­sereg parancsnokaként vett részt megyénk felsaabsdítá- sában. Köszöntöm a Ívovi testvér­terület pártmunkás küldött­ségét és annak vezetőjét Ka­zimir Pirozsak elvtársat. Köszöntőm mindazokat, akik fegyverrel, szóval vagy bármilyen eszközzel harcol­tak a fasizmus ellen; azokat az elvtársakat, akik 25 éve vagy annál is régebben dol­goznak pártunk soraiban; szeretettel köszöntőm azokat a fiatalokat, akik negyed év­századdal ezelőtt egyidőben születtek hazánk szabadságá­val. E helyről köszöntőm me­gyénk egész lakosságát: a munkásokat, a termelőszövet­kezeti parasztokat, az értel­miségieket. a párt-, vagy ál­lami- és társadalmi szervek választott testületéiben tevé­kenykedő elvtársainkat, ba­rátainkat. A díszünnepséget megnyi­tom és felkérem Aczél György elvtársat, tartsa meg ünnepi beszédét. Aczél Györgyi A nép tudatos kovácsötója saját jövőjének Kedves Elvtársait! Történelmi évfordulóra em­lékezik napjainkban az or­szág népe. Huszonöt éve sza­bad hazánk, a Magyar Nép- köztársaság és ennek jegyé­ben szerte az országban ün­nepségeket, megemlékezése­ket tartanak Mindenki mél­tóan akarja fogadni, legna­gyobb nemzeti ünnepünket, április 4-et. Engedjék meg, hogy a fel- szabadulás napja alkalmából a párt Központi Bizottsága nevében szívből üdvözöljem és köszöntsem Önöket. En­gedjék meg, hogy Pécs és Baranya megye dolgozóinak, Sarohin vezérezredes Pécsett vaiamennyiüknek erőt és egészséget kívánjak, sok-sok új sikert a munkájukban, valamint egyénölként is mindenkinek személyes bol­dogságot családi életéhez. Nem akarok személyes dol­gokról beszélni, de úgy ér­zem, el kell mondanom: megtiszteltetés számomra, hogy eljöhettem önökhöz er­re az ünnepségre. Közvetle­nül a felszabadulás után magam is részt vettem a pé­csi és a Baranya megyei küz­delmekben, az új élet elindí­tásában és építésében. Jól esik Önökkel együtt vissza­emlékezni, számbavenni az­óta végzett munka eredmé­nyeit. A felszabadulás előtt a megye társadalmi, gazdasági helyzetét — csak úgy mint az egész országét — a föld­birtokosok és tőkések 06ztá­lyának uralma, az általános gazdasági és kulturális elma­radottság jellemezte. Baranya iparát tőkés rész­vénytársaságok és kisebb részben egyedi tőkések tar­tották kézben. A Duna Gőz­hajózási Társaság pécsi bá­nyáin keresztül jutott sze­rephez az osztrák, illetve né­met tőke. Az utóbbi társaság bányáinak kivételével az ipar fejlődése lassú volt, messze elmaradt a lehetőségektől, az ország igényeitől. Az iparban foglalkoztatott mintegy 9 ezer munkás élet­viszonyaira jellemző, hogy 1938-ban havi 72,33 pengő volt az átlagos munkáskere­set. Egy kiló marhahús ára abban az időben 2,20 pengő volt, egy kiló zsír 1,65 pen­gőbe került. Ebből a bérből akitor csak négy pár férfi­cipőt lehetett volna kifizetni Tegnap délután Pécsre ér­kezett M. Sz. Sarohin nyu­galmazott vezérezredes, a Szovjetunió Hőse, a hazánk felszabadításában részt vett 57. gárdahadosztály parancs­noka. A magasrangú katona ked­den hajnalban különrepülő- gépen érkezett hazánkba. Bu­dapestről Galabár Tibor, Pécs városi Tanács vb-titká- ra és Török László, a Sopia- na Gépgyár igazgatója kísér­te Pécsre a vezérezredest, akit a Nádor Szálló halijában Ambrus Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának el­ső titkára és Horváth Lajos, a Pécs városi Tanács vb-el­nöke szeretettel és tisztelet­tel fogadott. M. Sz. Sarohin, akit Pécs felszabadítása érdekében te­vékenységéért, egész élete munkásságáért a múlt év no­A múlt: sanyarú munkássors. nélkülöző falu MIHAIL SAROHIN VEZÉREZREDES MEGÉRKEZÉSEKOR AMBRUS JENŐVEL ES HORVATH LAJOS­SAL A SZÉCHÉNYI TEKEN vemberében tartott ünnepi | tanácsülésen, távollétében választottak Pécs díszpolgá- j rává és részére a város leg- ! magasabb kitüntetését a So- ; pianae arany emlékérmet ! adományozták. A kitüntető- | seket mostani látogatása al- ! kaiméval ma délelőtt a Vá­rosi Tanács vb-termében ad­ják át. N. 1. A megye mezőgazdaságát a nagybirtok uralta, s „halál- gyűrűként” vette körül a fal­vakat. Az összes gazdaság mindössze egy százaléka tar­totta a kezében a föld 40 százalékát. Maga az egyház j 40 ezer katasztrális holdon gazdálkodott. A hercegi és a grófi birtokok területe meg­közelítette a 100 ezer holdat. Mindezek számára — az 1930-as adatok szerint — 8 ; ezer gazdasági cseléd, 13 ezer napszámos biztosította a gazdagságot. Az utóbbiak évi átlagos jövedelme mi-id- össze 700 pengő körül moz- | gott. S ők még szerencséseb- ; bek voltak. Még az 1937—38- as években is, tehát a gaz­dasági válságot követően 8583 munkanélkülit tartottak nyilván Pécsett. A mai mér­tékkel mérve leírhatatlan nyomorban tengődött abban az időben a nép többsége. A lakóházak 28 százaléka vá­lyogból és sárból épült. A gazdasági cselédek többsége közös, több családot befoga­dó szobákban, az úgyneve­zett csélédházakban élte le életét. A ' mostoha körülmények az emberek egymás közti kapcsolataira is kihatottak. Hogy a teljes lesüllyedés el­len védekezhessenek, többek között kialakult a hírhedt egyke rendszer a falvakban, mely degenerálóöásra. pusz­tulásra ítélt egész vidékeket, országrészeket. Az egész ha­<Folytatás a 3. oldalon.) a düszünnepseg elnöksége. aczél György elvtArs ünnepi beszédet mondja seb .tänos felvetem

Next

/
Oldalképek
Tartalom