Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

6 Dnnfttvtmi na-Bto 1970. március 5. szaläntan, A FALUVÉQEN Honfoglalás Baranyában (4.) Honfoglaláskori települések Pécs déli határán Legutóbbi gondolatmene­tem konklúziója az volt, hogy a Karcsan — Harsan helyne­veink azonos fogalmat jelöl­nek éspedig Árpád fejede­lemtársának, az Anonymus és hazai történetírásunk ál­tal általában Kurszan-nak, a nyugati forrásokban Kussal- nak nevezett honfoglaló fő­fejedelmünk nevét örökítik meg. Harsán és népe baranyai foglalására vonatkozóan csak úgy tudunk további részle­teket is tisztázni, ha bizo­nyos kérdésekkel tüzeteseb­ben is foglalkozunk. BÉLA KIRÁLY OKLEVELE III. III. Béla királyunk elég hosszú ideig, 23 évig ural­kodott s bár egyik érdeme éppen az, hogy szervezetté tette a királyi kancelláriát s ezzel az addig elég zavaros oklevélkiállító gyakorlatban új korszakot nyitott, ennek ellenére csak kilenc eredeti oklevele maradt az utókor­ra. Ezek közül az' egyik leg­nevezetesebb azonban éppen Baranyára vonatkozik. Ne­vezetessé pedig az teszi ezt a Pál „erdőntúli” (Erdély) püspök által 1181-ben írt ok­levelet, hogy ebből értesü­lünk az ún. „írásbeliség” el­rendeléséről. Az oklevélben egy adás­vételi szerződést is jóvá hagy a király s ez a „Zeles” nevű baranyai birtokra vonatko­zik. Számunkra lényeges, hogy az oklevél a birtok ha­tárait is leírja. „Princípium autem térré ad predium (Ze­les) pertinentis ab orientali parte incipit a uille, que uocator Becen— írja az oklevél. A birtokhoz tartozó föld- j terület határa tehát a „Be- cen”-nek nevezett falu ke- | leti részétől kezdődik s eljut egy fáig, melyet magyarul tölgynek hívnak. A továb­biakban délre fordul (a ha­tár) s egy másik tölgyet ér, lenyúlik a malomig, itt át­lépi a vízfolyást, majd cser­jésen halad keresztül, mely­nek fele „Árpád” faluhoz tartozik: Árpádtól egyenes határral a Szuked majorig halad, ettől lenyúlik Ulosz faluig és egy körtefáig; az­után a „Vosian” faluból le­folyó vizen áthalad, egész a nagy határjelig s innen az országúton haladva kereszte­zi Pagan falu határát, ettől Becen feleségének síremlé­kéig, majd az országúton a nyugati részig felhalad, Páli határáig. Végül ezen nyugati résztől a körüljárás eljut a korábban említett „Becen” faluig”. A határleírásból nyilván­való, hogy a XII. századi „Becen” falunak Árpádtól nyugatra kellett feküdnie. Itt ma a két Postavölgyet talál­juk, melyek ma Pécs határá­hoz tartoznak. Ám, ha Pécs XIX. századi térképét meg­tekintjük, rögtön feltűnik, hogy a „Pécsi víz” mélyén fekvő, mocsaras rétjeitől dél­re eső részek csak idegenből bekebelezett területek lehet­nek. A keleti rész egykor Me­szeshez tartozott, a nyugati az elnéptelenedett, elpusztá- sodott Megyer területe volt, míg a Megyer és Árpád fal­vak határai között Pécs ha­tárából indokolatlanul kiug­ró és régi településnevét vesztett rész az, melynek ke­leti határától a fenti határ­leírás kiindul: „Ab orientali parte incipit a uille, que vo- catur Becen”. Ez az elnépte­lenedett, egykori Becen Pécs határába bekebelezett terü­lete. De keressük meg a határ­járásban említett többi tele­püléseket is! Az elsőnek em­lített „Scuched” ma Szőkéd, a falu délszláv nyelvű lakói nyelvén Szukid. A középkor­ban azonban a falu nem fe­küdhetett mai területén, mert i itt nincs megfelelő forrásfő. j KERESSÜK VOSIANT! Keressük Uloz-t és Vo- sian-t! A Pécstől délre fek­vő Udvard és Pogány közsé­gek délszláv anyanyelvű la­kói évszázadok óta laknak e területen, nagy történeti múltú helyneveket őriztek meg számunkra éspedig rész­ben igen korai alakjukban. Pogány határának észak­keleti területét már 1857-ben is Vlasko selonak (= oláh falu) nevezi a térkép. A tőle délre elterülő sík szántót, mely Udvard határára is át­terjed, Vuros-nak nevezi a nép. E dűlő déli szegélyén, a Pogányból Udvarára ve­zető ősi út mellett egy ke­reszt áll s e mögött hirtelen mélyülő, akácással benőtt sza­kadék kezdődik s forrás is fakad a később kitáruló völ- gyecske ölén. Tipikus közép­kori faluhely! A pogányiak szerint, Uroska jama. (Ja­ma = gödör.). Tehát Vlasko selo, Vuros, (V-uros = urosba?) és Uros­ka jama. A helynevek látszólag nem függenek össze. De ha arra gondolunk, hogy a környé­ken kell keresnünk az egy­kor templommal is rendel­kező Olasz-Árpádot (1334-ben áll!) a pont itt, Szőkéd és Pogány között a XII. szá­zadban egy Uloz (= Olasz) nevű település létezik, to­vább kell szőnünk gondola­tainkat Tudnunk kell, hogy hely­neveinkben a szó középen az 1-r változás elég gyakori. — (Lásd: Belény —Berény, Pe- leske — Perecske, Kelecseny — Kerecseny, Csoltos — Csortos stb.). Azonkívül Győrffy és Gyóni (1949-ben írja!) szerint a vlach, vloch népnév a különböző szláv nyelvekben nemcsak „ro­mán”, hanem főleg a korai századokban francia, olasz jelentésű is s erre vezethető vissza igen korai „olasz” sza­vunk is. Továbbá: a szepes- ségi Olaszi helység szlovák neve: Vlachy, a szerémségi Mandjeles középkori magyar neve: Nagy Olasz, latin ne­ve: Villa Francorum, görög neve: Frango khorion. A zó­lyomi Olaszka szlovák neve Valaszka. Azaz arra gondo­lok, hogy e tájon e helyne­vek a Győrffy által is jel­zett egykori olasz, frank, val­lon településekre vezethetők vissza s hogy Uros = Uloz, Vlasko selo = olasz falu = Olasz-Árpád, melynek temp­loma alkalmasint a mai Zi- dina helyén állt. Pogány község határának középső területét a „Felső hegy” (Gornje brdo) nevű dombhát uralja, melyen ős­idők óta szőlőművelés fo­lyik. A hegy keleti lábánál fekvő kis völgyet, mely lát­hatólag igen régi kultúrtáj, Szelistyének nevezi a nép. Udvardi hagyományok sze­rint itt állt egykor Ö-Po- gány. (Stari Fogan.). A szőlő­hegy nyugati lábánál jó for­rások fakadnak, melyek dé­lebbre számos malmot is haj­tottak. A „Török falu” nevű völgyben régi kőépítkezések nyomai találhatók s a hagyo­mányok templomról is be­szélnek. (Zidina). Még érdekesebb az innen nyugat felé kitüremkedő, a régi szőkédi útra torkolló Asanovatz nevű bokros völ- gyecske, hisz ez a honfogla­lókkal érkező, iráni nyelvű, mohamedán vallású alán, másnéven As — osian nép egykori településének emlé­ke. Győrffy szerint az alánok magyar neve a XI. század­ban oszian, voszian, később vosian, majd ebből geminata disszimilációval fejlődött a Vassan — Varsány helyne­vünk. No, a fejlettebb alak a mai Pogány község déli szegélyén kerül elő, ahol a nép ajkán Pod vrsan — Pod arsan(y) dűlőnév él. Tehát az 1181-es határ­leírásban szereplő Pagan és Vosian eredetileg északabbra a forrásfőknél települt s csak később, mai helyén olvadt egymásba Varsány és Po­gány. NEMZETISEGEK PÉCS KÖRÜL S most még tekintsünk a térképre: Pécstől délre Ár­pád fejedelem szállásföldje mellett már a honfoglalás év­tizedeiben rendkívül tarka nemzetiségi településkép ala­kul ki. Nyugaton a türk Ke- szi (Keszü) törzs, mellette az ugor Megyer törzs, tovább keletre az iráni, mohamedán Varsányok, még tovább a vallon Uloszok (olaszok), majd a magyarsághoz még az Etelközben csatlakozott ka­bar Kazárok településterüle­tei fekszenek. Dr. Zsolt Zsigmond Szalántán a faluvégen la­kott a Dallos néni. Egy az utolsók közül, akiket javósok- nak hívott a baranyai nép. Aki még ráimádkozással, fü­vekkel, gőzöléssel és fürdők­kel gyógyított. Jósolt is. ha kellett: tenyérből, hajtincsből, női vagy férfi ümög egy-egy darabjából. Most halt meg nemrég, hetvenhat évet élt. Koporsója körül ötvenen áll­tak talán. De ha mind eljön, akiket „kezelt”, ötezren is lettek volna. Szalántának őelőtte is volt javós embere. A maga idején talán Dallos néninél is is­mertebb népgyógyász, aki ugyancsak imákkal és füstö­lésekkel lépett közbe, ha be­tegség vagy szerelem fenye­gette a baranyai magyarokat. Az ember azt hinné, hogy manapság nincsenek már „hi- vők”. akik a Dallos nénik tudományában bizakodnak. De nem így van! Fiatal férfivel beszélgetek a temetésen. — Ismerte Dallos nénit? — Hogyne. Nemrég a fele­ségem járt nála jósoltatni. — Na és — kérdem mo­solyogva — az eredmény? — A jóslás kedvünk sze­rint való volt és pontosan be is vált. Két évvel ezelőtt a Hegy­hát valamelyik kis községé­ben megbetegszik egy fiatal- asszony. Édesanyja hajat, inget dug a kosárba, s irány Szalánta. Az autóbuszmegál­lótól elég messze még a falu vége, jócskán elfárad, míg Dallosékhoz ér. Dallos néni kávét főz neki s miután ki­fújta magát, a dologra tér­nek. Zománcos kis tálka ke­rül elő (amiben nálunk a savanyú tormát szokás készí­teni) s vizet bele. Erre dob­ják a beteg lány hajtincsét, ami néhány másodperc múlva forogni kezd a vizen. Dallos néni keresztet vet. csendes imát suttog s felsóhajt: — A maga lánya nagyon beteg. »— Igen, a veséjével. (És az édesanya felsorolja a pana­szokat). — Isten segítségével meg fogjuk gyógyítani. Figyel rám? S Dallos néni a kö­vetkezőket „rendelte”: Hazaérve kilenc féle vasat, kilenc féle gyümölcsfa-ágat, három marék szénapolyvát (amihez még egy köteg szá­raz, illatos füvet adott), meg kell főzni egy liter vízben és 15 liter forró vízhez ön­teni fasajtárba vagy fürdő­kádba. Ugyanoda kell faülő­két is készíteni. A beteg ül­jön a zsámolyra, a gőz köze­pébe, lepedővel és szőrpok­róccal betakarva, negyed-fél­órányi időre. A lassú lehűlés után át kell dörzsölni az egész testfelületet pálinkával, fejtől lefelé haladva a láb­ujja hegyéig. És be az ágyba. Ezt a kezelést minden má­sodik napon, összesen három ízben kell elvégezni. Apró papírzacskóban ekkor még valamit adott át. Sárgásfehér, tormaszerű reszeléket, talán egy ötujjnyi csipetet. Ebből a növényi reszelékből, de csak 3—4 szemernyiből, is főzet készüljön. mégpedig egy deci. amit langyosan, éh­gyomorra és egyszerre kell elfogyasztani, bármilyen ke­sernyés, karcoló ízű is. (Meg kell említeni, hogy a fiatalasszony vesepanaszai megszűntek és ezért — amint ez már történni szokott — be sem fejezte az előírt gyógykezelést). Párizsban, a város szívében lakik a milliomos Maurice Messeguet. a világváros csor dadoktora. Szenzációs gyó­gyulási eredményeket ér el növényi kúráival, amelyek dúsgazdag emberré tették. — Páciensei egymásnak ajánl­ják a nagyszerű férfiút, aki­nek orvosi diplomáját még nem látta senki. Világnagy­ságok nevei sorakoznak be­tegei jegyzékén: Adenauer, Salazar. De Gaulle, Margaret hercegnő, egyházi méltóságok diplomaták, iparmágnások. Monsieur Messeguet a sztárok és menedzserek tanácsadója és segítője. Sohasem felejti el, hogy halkan meg ne je­gyezze. hány ezren köszön­hetik neki egészségüket és életüket. Folyton utazik. Ha­vonta egyszer Amerikába re­pül. Eisenhowert is gyógyke­zelte. Húsz növény titkát őr­zi, amikkel „a kétségbeeset­teknek életkedvét, a betegek­nek egészségét és a korán vénülőknek a fiatalság ru­galmasságát adja vissza”. Dallos néni Szalántáról, Messeguet úr Párizsból egy­aránt az emberi hiszékeny­ségre támaszkodva gyógyíta­nak. illetve gyógyítottak. A hit pedig ötvenszázalékos eredményt jelent, a hit ka­matozik. Hol egy luxusvilla a Bois de Boulogne-ban, hol fél oldal szalonnát egy bara­nyai falu végén. Baranyai Aurél Ingyen adunk március 14-ig egy darab BUKÓSISAKOT a 250 köbcentis JÁWA motorkerékpárhoz OTP-részletre is. Bajcsy-Zsilinszky u. 39. (Ipar u. sarok.) A Baloldali Blokk politikája A haladó erők 1946. feb­ruárjában rendezték soraikat, visszaverték a reakció dü­hödt támadásait s március folyamán ellentámadásba lendültek. Miután a koalíciós politika a jobboldali kisgazda-vezé­rek tevékenysége következ­tében válságba jutott, szük­ség volt olyan szövetségi rendszer kiépítésére, amely biztosította a népi demokra­tikus forradalom továbbfej­lődéséi Ez a keret az 1946. március 5-én megalakult Baloldali Blokk volt A Baloldali Blokkban a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szakszervezeti Tanács egye­düli A tömörülés célja a forradalom alapvető vívmá­nyainak, elsősorban a föld­reformnak védelme, másrészt a közigazgatás megtisztítása a reakciós elemektől, további államosítások megvalósítása, a bankok ügyvitelének álla­mi ellenőrzése, a reakciós nagytőkések szabotázsainak letörése, a termelés biztosítá­sa volt. A Baloldali Blokk a Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front radikális, népi balszárnyának, a haladó, for­radalmi erőknek szervezeti tömörülése volt, amely nem a koalíciós politika megszün­tetését, hanem annak megja­vítását volt hivatva szolgál­ni. A Baloldali Blokk, megala­kítása felülről történt, de ez a politika találkozott azegy­1 re forradalmasodó tömegek ! elgondolásaival. Pécsett 1946. március 10-én 20 000 ember ' gyűlt össze a Széchenyi té­ren, ahol kimondották, hogy i a fenti pártok csatlakoznak i a Budapesten megalakult Baloldali Blokkhoz, támogat­ják annak politikáját. — A Blokk megalakulása minden baranyai helységben hason­lóan nyilvános tömeggyűlé­sen történt, s e gyűlések a forradalmi erők seregszem­léivé váltak, ahol kommu­nisták, szociáldemokraták és parasztpártiak egyaránt hitet tettek a haladás mellett. Az új politikai keret párt­jai több felhívást intéztek Baranyában is a jobboldal vezéreihez, a Kisgazdapárt­hoz, amelyekben a koalíció válságának megszüntetését szorgalmazták. „Feltesszük a kérdést — olvasható az egyik nyílt felhívásban —, mi a vé­leménye a Kisgazdapárt de­mokratikus szárnyának az utóbbi hetekben a megye kü­lönböző helységeiben elhang­zott kormányprogram-ellenes kisgazdapárti beszédekről ? Nemcsak mi, de a megye egész parasztsága tudni akar­ja, hogy a Kisgazdapárt ve­zetői őszintén akarják-e vagy csak hangoztatják a jó pénzt, a jó békét és a nép rendjét. A Kisgazdapárt demokrati­kus vezetői e célkitűzéseket magukévá teszik-e összefér- hetőnek tartják-e azt, hogy tűrik pártjuk egyes vezetői­nek, képviselőinek, demok­ráciaellenes megnyilvánulá­sait.” Sajnos, Dobi Istvánék szárnya Baranyában 1946 ta­vaszán elég gyenge volt. Pró­bálkozásaikat, erőfeszítéseket egyelőre hamar elnyomta a Perr Viktor által vezetett „hatalmas kórus”. A Baloldali Blokk orszá­gos politikájának hatására a Kisgazdapárt kénytelen volt meghátrálni és néhány jobb­oldali, burzsoá uszítót kizárt tagjai sorából. De nem úgy Baranyában. Itt maradtak, sőt aktivizálódtak a szélső- jobboldali politikusok. Adu­juk továbbra is a 68 száza­lékos választási győzelem volt. Ennek alapján a főis- páni pozíció mellé további államhatalmi, államigazgatá­si, gazdaságirányítási pozíció­kat akartak megszerezni. — Össztüzüket a demokratikus rendőrségre irányították, ahol sikerült is 1946 tavaszán né­hány vezető posztot betölte­niük. A baranyai jobboldali kis­gazdák nem ismerték el a Baloldali Blokk jogosultsá­gát. Gúnyosan, gyalázkodva nyilatkoztak. „A sebtiben összekalapált Baloldali Blokk káros a koalícióra. A hatal­mukat féltő kisebbségi pár­tok fogtak össze a többség ellen. A Baloldali Blokk ki­zárja magából a Kisgazda- pártot. Nem lehet kizárni az ország 62 százalékát. Gú­nyosan jegyezték meg, hogy minden „blokknak” elfogynak egyszer a lapjai. A Kisgaz­dapárt baranyai és egész dél­dunántúli szélsőjobboldali ve­zetőit csak 1946 augusztusá­ban, illetve a köztársaság el­leni összeesküvés idején ad­minisztratív úton lehetett ki­vonni a politikai közéletből. A Baloldali Blokk 1946 nyarára, tehát rövid néhány hónap alatt megvalósította Baranyában is fentemlített céljait. Ez a harc sokkal ne­hezebb volt, mint a Dunától keletre eső területeken, de a haladó erők győzelmével végződött. Megkíséreljük összefoglal­ni a Baloldali Blokk bara­nyai tevékenységének és po­litikai hatásának legfőbb eredményeit: 1. erősödött a munkásegység, amely akció­egységek formájában meg­védte a népi demokratikus forradalom eddigi vívmá­nyait, 2. erősödött a balol­dali, forradalmi erők egysé­ge. 3. aktivizálódtak a tö­megszervezetek és a népi szervezetek, 4. a fokozódó tö­megpolitikai munka követ­keztében mind nagyobb tö­megek ábrándultak ki a jobboldali kisgazda politiká­ból, 5. növekedett a néptö­megek haladó erőket támo­gató mozgalma, 6. a B'listá­zással és a kitelepítésekkel súlyos csapás érte a reak­ciót, 7. a stabilizáció önerő­ből történő megvalósításáért folytatott harcban csökkent az angolszász orientáció ha­tása, 8. a forradalmi erők el­lentámadása következtében j rések, ellentmondások kelet- j keztek a reakció táborában. T»r. Fehér Istvá* Ú a

Next

/
Oldalképek
Tartalom