Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

It7t, mérdus ti. jjtincmtmt nomo Ülést tartott a Megyei Pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) nyák a minőségi szenek ará­nyát kívánja növelni, a Por­celángyár a díszműáruk vá­lasztékát, a Kesztyűgyár a korszerű gépekkel varrt kesz­tyűk arányát, a Dohánygyár pedig a filteres cigaretták számát Munkaerőhelyset, anyagellátás A munkaerőhiány sok gon­dot okoz pillanatnyilag is, s nyilván hosszabb távon is, a vállalatvezetőségek számá­ra. A jelek szerint a bányák, az építőipar és az építőanyag­ipar csak távolabbi vidékek­ről tudja megszerezni a szük­séges létszámot, s ez — ter­mészetesen —, többletkölt­ségekkel jár. A vállalatok látható erőfeszítéseket tesz­nek állományuk megtartása, illetve „letelepítése” érdeké­ben. Néhány üzem — például a Május 1. Ruhagyár, a Szi­getvári Konzervgyár és a Hirdi Kenderfonó —, na­gyobb arányú létszámfelfut­tatást is tervez. Ami bérügyi elképzeléseket illeti: 1970-ben előreláthatóan további 2—5 százalékkal nőnek majd az alapbérek. A termelésfejlesztés fontos alapkérdése az anyagellátás. Építési és vasanyagokban ta­valy elég nagy hiány volt. Az előrejelzések szerint idén jobb lesz a helyzet — za­vartalan ellátást azonban még 1970-ben sem lehet várni. Dr. Nagy József az idei elképzelésekről, tervekről szólva kiegészítő referátu­mában kiemelten foglalko­zott az üzemi, vállalati párt­szervek szerepével, felelőssé­gével. A pártalapszervezetek gazdaságszervező és segítő tevékenységére a megválto­zott viszonyok között talán még nagyobb szükség van, mint korábban. A pártszer­vezetek elemezzék, ellenőriz­zék a helyi gazdaságpolitikai koncepciók alakulását, hatá­sát, s ha kell, időben szól­janak közbe. Hol segíthetnek a kommu­nisták? Mindenekelőtt a mű­szaki fejlesztés serkentése te­rén. A jelek szerint a mű­szaki fejlesztésnek nemcsak anyagi, technikai akadályai vannak — baj van a szem- . lélettel is. Aztán itt vannak a munkaerőgazdálkodás égető kérdései: a munkafegyelem, a törzsgárda megbecsülése. — A pártalapszervezetek mind­ezen kérdések megoldásához nyújtsanak hathatós segítsé­get sajátos politikai eszkö­zeikkel, s ha kell, töltsék be a fék szerepét is minden olyan esetben, amikor nem kívánatos irányba indul el, illetve halad egy-egy vezető, vagy vállalat. Felszólalások A rendkívül sokrétű és őszinte helyzetelemzés alap­ján széleskörű vita alakult ki, melyben társadalmi és gazdasági életünk szinte min­den területének képviselője elmondta véleményét. Az első felszólaló Palk Sándor a Ba­ranya megyei Tanács vb-el- nöke volt, aki az új gazda­sági mechanizmus „vadhaj­tásairól”, illetve az ellenük hozandó intézkedésekről szólt Számos vállalat megfeledke­zik népgazdasági kötelezett­ségeiről, illetve arról az alap- követelményről, hogy a helyi és országos érdekeket min­den esetben össze kell han­golni. Itt van például a dotáció kérdése. Nem egy vállalat oszt jelentős nyereséget — ugyanakkor milliókat vesz fel az államtól. Az elképze­lés: felülvizsgálják a dotált üzemeket, illetve termékeket, s (természetesen néhány fon­tos cikk, mint például a ke­nyér, kivételével) megszün­tetik a támogatást. Ha a vál­lalat nem tudja rentábilissá tenni a gyártást, szüntesse be. Munkaerőhiány — belső munkanélküliség. Általános tapasztalat, mondotta Palkó Sándor, hogy míg egyes vál­lalatok képtelenek a létszám- hiány következtében elő­irányzataikat teljesíteni, más 'vállalatoknál jelentős létszám van „tartalékban”. Mindez kihat a munkafegyelemre is. Árdrágítás. Néhány tapasz­talat arra figyelmeztet, hogy egyes, vállalatok tisztességte­len úton is megkísérlik nye­reségtömegük növelését. A Minisztertanács nagyon ko­moly felmérésekre, s rend­kívül erélyes intézkedésekre készül ezzel kapcsolatban. — Ugyanez vonatkozik a pazar­lásra. Az új mechanizmus jelszava alatt hihetetlen mé­reteket öltött a reprezentá­ció. Fogadások, vendéglátá­sok, ajándékozások — mind­ez kell, de csak az ésszerű­ség határai között. A Megyei Tanács vb-elnöke részletesen szólt a mezőgaz­daság ez időszerinti legna­gyobb gondjáról, a több mint 5500 hold lábon álló kukori­cáról is. Ez ezer vagon má­jusi morzsoltat jelent mini­málisan, nem kis értékről van tehát szó. A tanács erélyes körlevelekben szólította fel az illetékes termelőszövetke­zeteket a betakarítás mielőb­bi elvégzésére, s ha kell a pénzbüntetés lehetőségével is éL Konkrétabb vállalásokat Bogár József a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, a szocialista munkaverseny eredményei­ről, negatív jelentőségeiről beszélt. A megyében tavaly 33 378 fő vett részt a szocia­lista brigádmozgalomban, s túlnyomó többségük teljesí­tette is felajánlását. Az ered­mények ismertek: a terme­lékenység csökkent, a terme­lés számos helyen stagnált — jogos hát a kérdés, hogyan fér ez össze? A magyarázat: a vállalások sok esetben pon­tatlanok, formálisak, eseten­ként komolytalanok. A szo­cialista munkaverseny töme­geket mozgat, nagy erő, valós eredményeket azonban csak akkor produkálhat, ha vilá­gos célokat tűznek a brigá­dok elé, illetve csak ha na­gyon konkrét felajánlásokat fogadnak el. Zámbó István, a megyei vb. tagja, a Bikali Állami Gazdaság igazgatója, a mű­szaki fejlesztés gondjairól, fékjeiről szólt. A munkaerő ma tagadhatatlanul olcsóbb, mint a gép — s ez csábít a könnyebben járható út felé. Sok gondot okoz a géphiány is. Hiába van az üzemeknek pénzük — a szükséges gépe­ket, berendezéseket nem, vagy csak hosszú idők eltel­tével szerezhetik be. Az ál­lattenyésztésről szólva Zámbó István is hangsúlyozta: a kétségtelenül jó központi in­tézkedések és helyi akciók el­lenére sem várható gyors vál­tozás. A szarvasmarha­tenyésztés terén fordulatot csak a jövedelmezőség to­vábbi fokozása hozhat. Nagy Sándor, a megyei végrehajtó bizottság tagja, a MÉSZÖV igazgatósági elnö­ke, a rejtett tartalékok fel­tárásának fontosságáról be­szélt A MÉSZÖV területén 16 kisüzemet hoztak létre a közelmúltban — a semmiből. Üresen álló épületekben, he­lyi anyagokból, helyi munka­erőre támaszkodva, már ta­valy is milliókat állítottak elő. Papp János, az AKÖV igazgatója a közlekedést ért bírálatokra, észrevételekre reagált. Hangsúlyozta: az AKÖV jobb munkájához nem annyira több járműre, mint több •emberre lenne szükség. Minimálisan 150 gépkocsive­zető hiányzik a vállalatnál. Fontos lenne az is, hogy a városban dolgozó üzemek, intézmények belássák: csúcs- forgalmi időben képtelenség kultúráltan elszállítani az utasokat. A munka, illetve iskolai kezdések időpontját legalább félórával el kellene egymástól tolni. Papp János a mind aggasztóbb létszám­hiányról szólva elmondotta: az AKÖV gépkocsivezetői 250 óra körül dolgoznak havon­ta, nincs ünnepük és vasár- napúk, s bérük se magasabb, mint a más vállalatoknál dol­gozóké. Fischer Ferenc, tsz-elnök, a mohácsi termelőszövetkeze­ti szövetség elnöke, az idei zárszámadásokról adott rö­vid tájékoztatót. A mohácsi körzethez tartozó 40 szövet­kezetből ma már csak 3 tar­tozik a gyenge kategóriába, s ezek is évről évre erősöd­nek. Az elmaradt betakarí­tási munkákkal kapcsolatban hangsúlyozta: kevés volt a gép, s hihetetlenül kicsi a tároló-kapacitás. Igényfelmérés, piackutatás A múlt év számos megle­petése közül a legjelentő­sebb: a szénhiány. Stier Jó­zsef, a megyei vb tagja, a Szénbányák Pártbizottságá­nak titkára ezzel kapcsolat­ban elmondotta: múlt év ősze óta gyakorlatilag nincs sza­badszombat a bányaüzemek­ben. Még ennél is nagyobb figyelmet érdemel azonban az a tény, hogy nincs össz­hang a vállalati és központi előrejelzések között. A ter­melőkapacitás kialakításához viszonylag pontos prognózis­ra lenne szükség, ilyen azon­ban nincs. A közponU felmé­rések szerint keves'ebb, a helyi piackutatás és igénybe­jelentések szerint pedig több szén kell majd idén, mint tavaly. A helyzet egyáltalán nem megnyugtató, s így elő­reláthatólag 1970-ben is szén­ellátási zavarokkal kell szem­benéznünk. A bányászat má­sik nagy gondja az elörege­dés. Pillanatnyilag 37,5 év az átlagéletkor, s egyre nehe­zebb fiatalokat megnyerni a szakma számára. Szabó Tibor, a MÁV Pécsi Igazgatóságának vezetője, az immár hagyományos gondról, a vagonállásról szólt. Tavaly 30 millió forint büntetést fi­zettek a vállalatok — s a jelek szerint ennek se volt hatása. Az előszállítások üte- e most sem megfelelő, pe- ig a MÁV az év első hó­napjaiban jelentős kedvez- I ményeket ad minden fuva­roztatónak. Józsa István, a Mohácsi Üjbarázda Tsz elnöke arról beszélt, hogy az elmúlt év­ben rendkívül nagy volt a kukoricatermés. Sajnos, a kö­zös gazdaságok nem voltak felkészülve a gyors és gon­dos betakarításra. Egyenlőre megyeszerte nincs megoldva a gépesítés, a szárítás és a raktározás. Ezért a mohácsi tsz több millió forintos be­ruházással szárítóberendezést és magtárt épít. A kertésze­tekben hasonló a helyzet, s ezért drága a zöldségtermesz­tés. Javasolta, hogy építse­nek a Hőerőmű közelében egy nagyobb hajtatóházat, amely ellátja a kertészkedő tsz-eket. Papp Zoltán, a szentdénesi tsz elnöke az alkatrészellátás gondjairól beszélt Kérte, hogy az állam a már épülő szakosított telepek befejezé­séhez biztosítson rövidlejára­tú hitelt, mert jelentősen megnövekedtek az építési ka­pacitások és számos tsz a technológián takarítja meg a szükséges összeget. Németh István, a DÉDÁSZ igazgatója a munkaerőván­dorlásról és annak gazdasági hatásáról szólt. Czégény József, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője kijelen­tette: Az élelmiszergazdáság a meglévő gondok ellenére ma magasabb színvonalon látja el a lakosságot, mint 6—8 évvel ezelőtt. Ez első­sorban a mezőgazdasági nagy­üzemek megszilárdításának köszönhető. Sajnos, a fejlő­dés már 1968-ban lelassúlt, a múlt évben pedig az állat- tenyésztés némileg vissza­esett. Az okai általában köz­ismertek, közrejátszik benne azonban az is, hogy mintegy 20 tsz fölszámolta a sertés­telepét, mondván, úgyis ha­marosan termelnek a korsze­rű új ■ húsgyárak. Ilyen nagy beruházásoknál az átfutási idő elég hosszú és a legtöbb telep majd csak 1971—72- ] ben termel teljes kapacitás- • sál. A felszólalásokra dr. Nagy József, megyei titkár vála- 1 szolt Egri Gyula első titkár j javaslatára a pártbizottság megfelelő határozatot hozott I Dr. Diófási Lajos a helyes metszésről tart előadást a bemutatón Erb János telvétele Szőlőmetszési bemutató a szentmiklósi telepen Korszerű tőkeművelés a szürkerothadás ellen Orvosi kutatási eszközök kiáiiítása — A tudományt szolgáló, legkorszerűbb magyar készü­lékek pécsi bemutatkozását az egyetemi városban öröm­mel nyugtázzuk — mondotta megnyitójában dr. Boros Bé­la rektor tegnap délben, az egyetem tanácstermében nyí­lott kiállítás alkalmával. A Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Eszközö­ket Kivitelező Vállalata igen korszerű műszereket és üveg- technikai berendezéseket mu­tat be a tudományos kuta­tóknak, például infúziós szi­vattyúkat, vibrációs labora­tóriumi keverőket, peristati­kus pumpákat, kémcsőter- mosztátokat, Rotadest készü­lékeket, melyek működéséről Lajta Béla anyag- és áru­forgalmi osztályvezető adott szakszerű ismertetést a nagy­számú érdeklődőnek. A kiállítás naponta 10—17 óra között tekinthető meg. A bemutató március 12-én este zárja kapuit. A tavalyi bőségesnek ígér­kező szőlőtermés hozamát 20 —30 százalékkal csökkentette a szürkerothadás. A kísérleti gazdaságokban működő szak­emberek figyelmét azonban nem kerülte el, hogy a pusz­tító betegség hatása kevéssé érvényesült a laza. szellős tőkeformáknál. Kézenfekvő tehát a megállapítás: ha a szőlőtermelő gazdaságok a jö­vőben el akarják kerülni, vagy éppen a minimumra kívánják csökkenteni a szür­kerothadás okozta károsodást, ilyen tőkeformák kialakítá­sára kell törekedniük. Nem véletlen, hogy éppen ez volt az alapgondolata annak a tő­keművelési és metszéri be­mutatónak, amelyet tegnap délelőtt a Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézet pécs— szentmiklósi telepén tartott Nővértanácskozás az orvoskaron Az egyetem aulájában mintegy száz ápolónő gyűlt össze arra a nővértanácsko­zásra, amelyet tegnap délután 3 órakor dr. Budvári Róbert egyetemi tanár, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem szak- szervezeti bizottságának el­nöke nyitott meg. Ott volt dr. Boros Béla, az egyetem rektora, Sárfi Rózsi, az Or­vosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete központi ve­zetőségének titkára, dr. Tényi Jenő, az egyetemi pártbizott­ság titkára és Végi József, az egyetem szakszervezeti bi­zottságának titkára. A középkáderek helyzeté- rőlö legfontosabb tennivalói­ról és gondjairól Fábián Dé- nesné, az I. Belklinika főnő­vére, a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem párt-végrehajtó- bizottságának tagja tartott referátumot. Bevezetőben el­mondta, hogy az egyetem mintegy 1100 nődolgozójának többsége ápolónő, de az ápolónők helyzetének fontos­ságát nemcsak ez húzza alá, hanem az a tény is, hogy a gyógyító munka segéderőinek kérdése világprobléma, s ez alól a pécsi egyetem gyógyí­tó intézetei sem kivételek. Mindenekelőtt az ápolónők helyzetének sok vonatkozását kell tisztázni, néhány kér­désben sürgős intézkedéseket tenni, hogy ne legyen többé hiány a nővérekben. Hiszen ez a hiány a munkában állók rovására érezteti hatását, s végső soron a gyógyító mun­ka színvonalára hat kedve­zőtlenül. Számokkal érzékel­tette, hogy az utóbbi néhány évben milyen intézkedéseket hozott az egyetem vezetősége az ápolónők helyzetének ja­vítására: elsősorban a bérek emelésével, a hűségjutalmak- j kai, a helyettesítésért járó pótlékokkal, s más. az áldo­zatkész munkát honoráló ju­talmakkal te igyekezett a nővérek valóban nehéz hely­zetét enyhíteni. Kiemelte Fá­bián Dénesné, hogy a nővér­kérdés komplex probléma, szociális és politikai kérdé­sek eléggé bonyolult szöve­vénye, mert a nővérek meg­becsülése, munkájuk elisme­rése, a körülöttük kialakult légkör a másik olyan kérdés, amely sok fiatalt elriaszt et­től a különben szép és ko­moly szakmai felkészültséget igénylő pályától. Szóba ke­rült a nővérotthon kérdése is, amely két-három év múl­va megnyugtatóan rendező­dik majd, részint épül egy új nyolcvan férőhelyes nő­vérotthon, részint a majd ki­költöző fogászati klinikán alakítanak ki egy hatvan fő­nek otthont adó szállást. A referátum után — prog­ramon kívül — Sárfi Rózsi tolmácsolta a pécsi nővérek­nek a szakszervezet elisme­rését abból az alkalomból, hogy országosan is kiemel­kedő itt a nővérkérdéssel való foglalkozás, a jelenlegi tanácskozás, de kiemelke- dőek azok az intézkedések is, amelyek már eddig történtek a klinikákon dolgozó ápoló­nők érdekében. Ezekután a jelenlévők hat szekcióban folytatták tovább a problémák megbeszélését, a szekciók témái a következők voltak: a nővérmunka szere­pe az egyetemen folyó gyó­gyító-megelőző ellátásban, a középkáderek szociális hely­zete és bérügyi kérdések, a munkahelyi légkör, munka­társi kapcsolatok, a nővérek társadalmi helyzete és poli- j tikai aktivitása, a. szabadidő ; eltöltése, a kultúra és a sport kérdései, végül pedig a kö- 1 zépkádermunka irányftásá- I nak és vezetésének kérdések dr. Diófási Lajos tudomá­nyos főmunkatárs. A bemutató kapcsán dr. Diófási Lajos elmondta mun­katársunknak. hogy az idei hosszú tél nem volt zord — a gazdaságban mért legala­csonyabb hőmérséklet 11.6 fok volt, — így a baranyai szőlőkben számottevő fagy­kár nem volt. a rügyek jól teleltek, általában épek és termőképesek. Az átlagosnál több csapadék következtében a talaj nedvességtartaléka nagy. Mindezek együtt jó előzménynek tekinthetők az idei terméskilátásokat illető­en. Ezt tovább lehet javítani 3 nagv körültekintéssel el­végzett metszéssel. Már most figyelemmel kell azonban lenni a szürkerothadásra, amely ellen ez időszerint nem áll rendelkezésre kielé­gítő kémiai eszköz. így nagy mértékben kell a technikai eszközökre, a tőkeformák kialakítására és a metszés­módokra támaszkodni. A be­mutatott öt tőkeforma — a magas kordon, a Sylvoz. az emeletes kordon, a Thojnery és a középmagas kordon — közül az első kettő formája felel meg lazasága és szel- lőssége révén a leginkább a szürkerothadás elleni védeke­zés követelményeinek, s egy­úttal a magas terméseredmé­nyekre is lehet számítani ezeknél. Természetesen jó terméseredményekkel kecseg­tetnek a többi tőkeművelési formák is. hiszen a szent­miklósi telepen valamennyit alkalmazták nagyüzemi for­mák között és olasz rizling- ben a holdankénti átlagter­més 50 és 86 mázsa között váltakozott, a must minősége pedig elérte a 16—19 fokot. Arra a kérdésünkre, hogy melyik tőkeművelési forma hol ajánlható leginkább, a következőket mondta dr. Dió" fási Lajos: — Ezt mindig a helyi adottságok és az igények sze­rint kell megválasztani. A magas kordon és a Sylvoz — mint említettük — kiváló­an alkalmas a szürkerotha­dás elleni védekezésre. s amellett nem bonyolultak, a tőkeforma kialakítása, a met­szés tehát kevésbé munka- igényes. mint a többieknél. Ugyanakkor dús fürtökre, nagy termésre van kilátás. A kétszintes Thomery-művelés ott ajánlható, ahol gondot jelent a munkaerő foglalkoz­tatása. A házi kertekben, kis­üzemi formák között a két­szintes Thorn ery mellett a középmagas kordont lehet ajánlani. — Aranyérmes őztrófea. \ trófeabíráló bizottság eddig 184 őzagancs felülvizsgálatát végezte el. Köztük egy igen komoly méretű aranyérmes bak akadt. Elejtője Kut- nyánszki Gyula, a Villányi Vadásztársaság vendége volt — az őzagancs szárhossza 29,9 centiméter, súlya 435 gramm,

Next

/
Oldalképek
Tartalom