Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-05 / 54. szám
1170. március 5. Ynin ontnti nauia 3 Focit Jenő miniszterelnök expozéja (folytatás az 1. oldalról) betl ülésén, ez a kérdéséles megvilágításba került. A kormány úgy döntött, el kell érni a lakosság ellátásának kiegyensúlyozottságát, megfelelőbben kell kielégíteni az alacsonyabb jövedelmű rétegek igényeit, növelni kell az olcsóbb áruféleségek kínálatát Az 1970. évi népgazdasági terv a fogyasztási cikkellátás jelentős javítását irányozza elő, különösképpen az alacsonyabb keresetű dolgozók igényeinek kielégítésére. — Talán — két hónap alapján — korai még véleményt mondani, mégis megkockáztatom a kijelentést: véleményem szerint valamelyes javulás már tapasztalható. A harmadik ötéves tervünk a népgazdaság fejlesztésére 250—260 milliárd forint beruházást irányzott elő, ami a jelenlegi árszinten mintegy 290 milliárd forintnak felel meg. A számítások szerint ennél 17—18 százalékkal magasabb, mintegy 340—345 milliárd forint értékű beruházás megvalósítása várható. A jelenlegi beruházási igények jóval nagyobbak annál, mint amit ki lehet elégíteni. Különösen vonatkozik ez az építési igényekre. 1968-ban és 1969-ben például az építőipar évenként mintegy 8—9 milliárd forint összegű szerződési ajánlatot utasított el. Ennek ellenére a megengedhetőnél jóval nagyobb az egyidőben folyamatban levő építkezések száma. A beruházások befejezetlen állománya — bár az utóbbi időben némi javulás van — azonos áron számítva — 1969-ben mintegy 70—80 százalékkal nagyobb az 1965. évinél. Éppen ezért indokolt továbbra is a beruházások koncentrációjára törekednünk. Nem emelkedett a termelékenység Az elmúlt 4 esztendőben a termelékenység az iparban éves átlagban az előirányzott 4.5 százalék helyett 3 százalékkal emelkedett. Az éves átlag azonban elfedi azt a tényt, hogy a termelékenység 1968-ban mindössze 1 százalékkal, 1969-ben pedig egyáltalán nem emelkedett. X termelékenység növekedését gátló okok nagyrésze időleges és megszüntethető. Ahhoz, hogy a termelő üzemek a munka termelékenységének emelésében számottevő eredményeket érjenek el, behatóbban kell foglalkozniuk a munkaszervezéssel, a normák karbantartásával s fokozva az anyagi érdekeltséget és megszilárdítva a munkafegyelmet, a dolgozóktól hatékonyabb munkát kell elvárniok. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok nem használják ki megfelelően a bérek és a részesedési alap adta ösztönzési lehetőségeket. — Sok helyen előfordul, hogy azoknak a bérét emelik — függetlenül munkájuk mennyiségétől és minőségétől — akik a vállalattól való kilépéssel fenyegetőznek, ahelyett, hogy a béreket a végzett munka és a vállalathoz való hűség arányában differenciálnák. Sok helyen attól félnek, hogy ha megbüntetik a fegyelmezetleneket, azok elhagyják a vállalatot. Ez igen valószínű, de bizonyos, hogy az általános munkafegyelem megjavulása több eredményt hoz, mint néhány ember hiánya. Már csak azért is, mert az emberek nagy többsége becsületesen akar és szeret dolgozni, sőt gyakran áldozatot is vállalva teljesíti kötelességét. Olyan ü?emi légkört kell kialakítani, amelyben a vállalat vezetőinek céltudatos és elvi alapokon álló személyzeti munkáját segíti a kollektíva azzal is, hogy kiközösíti magából azokat, akik hanyag és rossz munkát végeznek. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Hosszú idő óta folyik — széleskörű, alapos előkészítő munkával — negyedik ötéves tervünk kidolgozása. A közelmúltban a kormány is határozatot hozott a készülő negyedik ötéves terv irányelveiről. Ezekről szeretném a továbbiakban nagy vonásokban tájékoztatni a tisztelt országgyűlést. Mindezeket figyelembevéve, negyedik ötéves tervünk kidolgozásának irányelvei arra figyelmeztetnek, hogy a népgazdaság egyensúlyi viszonyaiban — különösen a külkereskedelmi forgalomban — kialakult kedvező helyzetet tartsuk fenn és terjesszük ki a beruházási és a fogyasztói terület egészére. Továbbra is biztosítani kívánjuk a magasszintű foglalkoztatottságot. A termelő- ágazatokban azonban a termelékenységet gyorsabb ütemben kell növelnünk a szolgáltató ágazatokban pedig javítanunk kell az ellátást és a kiszolgálást Egyik fő feladatnak tekintjük azt is, hogy a reálbérek emelkedése váljék a reáljövedelmek növekedésének meghatározó tényezőjévé. A IV. ötéves tervben a nemzeti jövedelem évi 5 és fél 6 százalékos növekedésével számolunk. Közgazdász körökben ez az elképzelés, a népgazdaság fejlődésének tervezett ütemével és sok más kérdéssel egyetemben, még erősen vitatott. Ebben nincs is semmi kivetni való, hiszen a IV. ötéves terv ma még a kidolgozás, a vita stádiumában van. A növekedési ütem — mellyel most számolunk —, valamivel magasabb az utóbbi 10 év átlagánál. A lakosság életkörülményeinek javításában közismerten megkülönböztetett jelentősége van a lakásépítésnek. Ezt a körülményt vettük figyelembe akkor, amikor a tervezés jelenlegi szakaszában előzetesen mintegy egyharmaddal több lakás felépítését irányozzuk elő, mint a megelőző 5 évben. Ez any- nyit jelent, hogy 5 év alatt 400 ezer lakás épülne fel. A feladat teljesítéséhez az építőipar lakásépítési tevékenységét mintegy megkétszerezzük. A lakásellátás javítása érdekében az új lakások nagyobb részét továbbra is a városokban kívánjuk felépíteni. Gazdaságpolitikánk fő célja: az életszínvonal-emelés Gazdaságpolitikánk fő célja továbbra is az életszínvonal tartós növelése. A tervidőszakban — számításaink szerint — az egy főre jutó reáljövedelem, összhangban a nemzeti jövedelem tervezett növekedésével, előreláthatólag mintegy 5 százalékkal emelkedhet évente. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves terv szerves része a közgazdasági szabályozó rendszer, amelynek kialakítása most folyik, s amely — a vezetés más eszközeivel egyetemben — biztosítani hivatott a tervben foglalt feladatok végrehajtását Az árrendszer fokozatos fejlesztését változatlanul szükségesnek tartjuk. El kell érnünk, hogy az árarányok és a nyereségarányok minél inkább valódi kifejezőivé váljanak a vállalati munka nép- gazdasági hatékonyságának. Ez feltételezi, hogy a ráfordítások alakulása, a felhasználók értékítélete a mainál következetesebben fog hatni az árakra, az árarányokra. Vizsgálunk például olyan megoldásokat is, mint a vállalati közös beruházások létrehozásának elősegítése, illetve, hogy milyen feltételek j mellett lehet megengedni hitelnyújtást a gazdálkodó egységek közös beruházására. Az eddiginél határozottabban elő kívánjuk mozdítani a kedvező devizakitermeléssel exportáló vállalatok gyorsabb fejlesztését. Az állami visszatérítés kulcsai a jelenleginél egységesebbek lesznek, hogy vállalataink fokozottan igyekezzenek a gazdaságtalan termelést és kivitelt gazdaságossal felcserélni. A vámrendszert — amely tapasztalataink szerint bevált —, úgy fejlesztjük tovább, hogy jobban segítse a műszaki fejlesztést, a forgalom országonkénti irányát, s ne biztosítson védelmet a gazdaságtalan termelésnek. A szocialista importlehetőségeket jobban ki szeretnénk használni a belső igények kielégítésére és megfelelőbb verseny elősegítésére. A belkereskedelemben a szabályozóknak ösztönözniök kell a vállalatok és szövetkezetek árukínálatának javítását, a forgalom növelését. Szabályozó rendszerrel is elő kívánjuk segíteni az üzlet- hálózat fejlesztését, valamint a kereskedelem fokozott kezdeményezését új, korszerű termékek termelésére, a választék bővítésére. A gazdaságirányítás reformját pártunk és kormányunk mindig úgy értelmezte, hogy az nemcsak a szorosan vett gazdasági életre, hanem a társadalmi életnek szinte minden területére kihat. A gazdaságirányítási rendszer politikailag jelentős eredménye a demokratizmus erősödése, különösen az üzemekben, a termelő egységekben. Sokakban felvetődik a kérdés, vajon ez nem jelenti-e a centrális, a kormányzati irányítás háttérbe szorulását, gyengülését? Semmiképpen sem jelenti, nem is jelentheti, hiszen ez ellentmondana a demokratikus centralizmus elvének. Az elmúlt két esztendő tapasztalatai is ezt igazolják. A demokrácia fogalmáról napjainkban világszerte viták folynak. A kormánynak — összhangban a párt politikájával — az a nézete, hogy az államhatalom és állam- igazgatás demokratizmusa feltétele a haladásnak, a fejlődésnek. A nbp tevőleges segítsége nélkül a szocialista társadalmi viszonyokat fejleszteni lehetetlen. Helyes Irányban haladunk Lehetnek, sőt minden bizonnyal vannak is sokan, akik keveslik a demokratizmus kibontakoztatása érdekében eddig tett intézkedéseinket vagy nyilvánosságra hozott szándékainkat. Vannak, akik sokallják. Mi sem állítjuk, hogy mindig mindent hibátlanul oldottunk meg, de abban bizonyosak vagyunk, hogy helyes irányban haladunk. A fejlődés tempóját lehetőségeink határozzák meg. Felelős emberek vagyunk, s kijelenthetjük: az ütemet nem szabhatjuk meg önkényesen, ez a hazánkban kialakult objektív és szubjektív körülményektől függ. Azoknak pedig, akik attól félnek, hogy máris túl mesz- szire mentünk el, azt válaszoljuk, hogy mi a marxizmus—leninizmus szellemében kívánunk haladni szocialista társadalmunk építésében, s ezt a demokratizmus állandó fejlesztése nélkül nem tehetjük meg. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a szellemben készítette elő és tárgyalta meg pártunk Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az ifjúsággal kapcsolatos politika néhány kérdését, valamint a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetéről szóló jelentést és javaslatot. A mai fiatalok építik a holnap társadalmát, átvéve tőlünk a munka dandárját. A mai 25—30 év körüliek közül kerülnek ki a közeljövő vezetői. A ma ipari tanulója a holnap alkotó szakmunkása, a korszerű technika alkalmazója. S ha már az ipari tanulókról tettem említést, hadd folytassam a gondolatot azzal, hogy bár a kormány nemrég tárgyalta meg a szakmunkásképzés néhány problémáját, érdemben határozott, az állami és társadalmi szervek általában mégsem jelentőségének megfelelően foglalkoznak a jövő munkásainak ügyével, akiknek anyagi ellátottsága, s erkölcsi megbecsülése elmarad a kívánatostól, a szükségestől. Az elmúlt negyedszázadban sokat tettünk a nők társadalmi és gazdasági egyenjogúságáért, megbecsüléséért. A jelentős fejlődés ellenére azt kell mondanunk, hogy a sok — még mindig kevés; jogilag jóval nagyobbak az eredmények, mint a való életben. Ennyiben kívántam beszámolni önöknek a kormány munkájának néhány vonásáról; arról, amit elvégeztünk, s arról is, amit az elkövetkező időben tervezünk. Szerettem volna az önök figyelmét, a közvélemény figyelmét két egymással összefüggő, egymással szoros kölcsönhatásban levő kérdésre, gazdaságépítési feladatainkra és állami-társadalmi életünk további demokratizálásának fontosságára irányítani. Bízom benne, hogy ez sikerült és e kérdésekben egyetértésükkel találkoznak. Felszólal ások A kormány elnöke, illetve Péter János nagy tapssal fogadott expozéja után szünet következett, majd felszólalásokra került sor. Elsőnek ez alkalommal dr. Ortutay Gyula egyetemi tanár, Bács megyei képviselő kapott szót. A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy az általános iskolák — és e tanintézetekben folyó képzés — fejlődési üteme elmarad a kívánatos mértéktől, a szocialista társadalom igényeitől. Megemlítette, hogy az ország egyik legnagyobb megyéjében, Bácsban, az általános iskola elvégzőinek 80 százaléka fizikai dolgozók gyermeke és közülük csak 24 százalék jelentkezett középiskolába. Ugyanakkor a középiskolából lemorzsolódók 60 százaléka szintén a fizikai dolgozók gyermekei. közül kerül ki. Súlyos gondot jelent, hogy — bár 1963 óta 14 általános iskolai diákotthont építettek a megyében — még mindig körülbelül ötezer gyerek vár diákotthoni elhelyezésre. Szabados Ferenc, a Komáromi Állami Gazdaság igazgatója méltatta a mezőgazdaság utóbbi években elért kiváló eredményeit, majd a tennivalókról szólva hangoztatta, hogy az állati termékele, főleg a hústermelés növelése nagy erőfeszítéseket követel. Elmondta, hogy nem hanyagolhatók el a háztáji gazdaságok árutermelési lehetőségei, az ott rendelkezésre álló munkaerő- és egyéb kapacitás sem. A háztáji állattartás előmozdítására a szocialista nagyüzemek vállalhatnák. A következő felszólaló Oláh György Heves megyei képviselő volt, aki az üzemi, illetve alsóbb állami szervi vezetés továbbfejlesztésének fontosságáról beszélt. Kovács Éva budapesti képviselő az oktatási reform tapasztalatait elemezte, majd Gombaszegi Jenő Somogy megyei képviselő kért szót, s egyebek mellett a mezőgazdasági gépkínálat szegényes voltát kifogásolta. Kemenczés Sándor- né, budapesti küldött a kereskedelmi ellátottság gondjairól beszélt. A délutáni órákban még számos képviselő jélezte felszólalási szándékát Közülük a fentieken kívül még öten — Varga Zsigmond, Listár Sándor, Nieszner Ferenc, Zámbó József és Csűrös János —, kapott szót. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját Most van szükség az „Egyetértésire A második részközgyűlést már meg sem tartották. Ko- vácshidán, a helybeliek és az ipacsfaiak, olyan határozottan utasították vissza az előterjesztett mérleget, hogy nem volt kétséges: a dráva- szerdahelyiek és drávacsepe- lyiek is így tesznek. — Egész évi munkánk kár- baveszett, mert a vezetők : tudtunk és beleegyezésünk nélkül hoznak intézkedése- ' két. Evekre visszamenőleg i átnéztük a közgyűlések jegyzőkönyvét. sehol nem szerepel, hogy elfogadtuk a belépést a siklósi TÖVÁLL-ba. A bajok gyökere Bäte János, a kovácshidai termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke és Tóth János kovács egyformán elkeseredett és felháborodott. Évek óta — pontosabban a szövetkezet fennállása óta egyszer sem kapták meg év végén a fizetésük visszatartott 20 százalékát. Azt remélték, talán ebben az esztendőben. Ha nem is az egészet, de legalább 10—14 százalékot biztos fizetnek. Most pedig bejelentik: több mint 200 ezer forint mérleghiánynyal zárult az 1969-es év. A kovácshidai „háború” akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a siklósi Tö- VÁLL 1,2 millió forintos deficittel zárta az elmúlt évet. Ennek felét a siklósi, visszamaradó részét pedig az „Egyetértés” Tsz kell hogy fizesse. A bökkenő az: a ko- vácshidaiak nem ismerik el, hogy tagjai a TÖVÁLL-nak. Szerintük a régi vezetőség önhatalmúlag lépett be, jogilag csak a közgyűlés jóváhagyásával lett volna ez lehetséges. Eddig nem jelentkezett problémaként az ügy, mert sem hiányt, sem bevételt nem jelentett A tagság minden dühe most a TÖVÁLL ellen irányul, pedig akadt Kovácshidán más hiba is. A termelőszövetkezet 4053 katasztrális hold földdel rendelkezik, amelyből 3991 termőterület. Átlagosan 9.3 aranykorona értékűek. A megye átlaga 12—13 korona között van. Ennek ellenére a régi vezetés nem engedte, hogy a gyenge adottságú szövetkezetek közé sorolják. Talán érthető, sőt szimpatikus is az igyekezet, hogy csupán saját erőből kívántak boldogulni. Sajnos ezért semmit, vagy csak nagyon keveset tettek. A nagyüzemi gazdálkodás alapvető feltételei sem voltak biztosítottak. A 2590 hold szántó terület 97 táblára oszlik. A növényfajták termesztése még ennél is szélesebb skálán történik. Az egy holdra felhasznált műtrágya 110 kilóról, öt esztendő alatt, mindössze 249 kilóra emelkedett — a követelmény a földek minőségét figyelembevéve legalább 500 lenne. Hasonlóan gazdaságtalan az állattartás is. Tizenhét helyen — ebből talán csak négy elfogadható istálló van — 150 százalékos költségszinten tartják az állatokat. A szövetkezet műszaki felkészültsége ennél is siralmasabb képet mutat. Az 1968-as évben például gépekre egyetlen fillért sem fordítottak. Egy traktorra csaknem kétszer annyi földterület jut mint az ideális mennyiség. A vetőmag annyira kevert volt, hogy 1969 őszén teljes egészében ki kellett cserélni. Ilyen körülmények között nem lehetett csodálkozni, hogy egy 10 órás munkanapra 1967-ben 56, 69-ban 66 és 69-ben pedig 58.62 forintot kaptak a tagok. A párttitkárt se kérdezték — Hatvannyolcban lényegesen több mint a többi esztendőben ... Elmondják, hogy akkor a ; vezetőség néhány szövetkezeti gazdától kért kölcsön, és 1 abból fizették ki az éwégi járandóságot. Amikor vissza ] kellett fizetni fiktív számlák- I kai akarták kiegyenlíteni, I amit az ar.yagkönyvelésben megtagadtak. — Nem vették észre az ilyen dolgokat? — kérdem az ellenőrző bizottság elnökét — Nem. Nem értek én • 6 elemimmel a bonyolult könyveléshez... Kérdezem Büte Jánost és Tóth Jánost, miért váltották le a régi vezetőséget? Azt mondják, nem tudják. Talán azért, mert nem jöttek ki a főagronómussal. Kérdezem Dalmer Péter párttitkárt, miért tűrrék, hogy a demokratizmus legelemibb követelményeit se tartsák be Kovácshidán? A párttagok nem vették észre, hogy nincs minden rendben a szövetkezet vezetésében? — A párttagok is csak 20 százalékot kaptak, mint a többiek. Csak esetenként közölték velem a problémákat — egy maroknyi csoport intézte itt az ügyeket. Támogatást sehol sem kaptam — mondja a párttitkár. / Elhiszem, hogy nem köny- nyű feladat szembe szállni a vezetéssel. Mindössze 18 párttag van, amelyből 5 vezető beosztású. A tizenháromnak pedig nehéz hangadónak, véleménytformálónak lenni. De talán éppen ebben a kis számban a hibák egyik gyökere. Két esztendő óta egyetlen tagfelvétel sem történt A kivezető út Az elmúlt év nyarán új vezetőség került a szövetkezet élére Kövesfalvi Sándor elnök, Dávid Lajos föagronö- mus, Bíró József főkönyvelő mindannyian idegenből kerültek a szövetkezethez. A tagság abban volt egységes, hogy a mérleget nem fogadja el. A mostani vezetőség pedig abban, hogy nem szabad siránkozni a múlt hibáin. Ésszerűen és becsűié-^ tesen dolgozni kell! Ameny- nyiben olyan jogi döntés születik, hogy a tagság beleegyezése nélkül érvénytelen a TÖVÁLL-tagság, visszakapják a belépéshez letett 100 ezer és a mostani 600 ezer forintot, máris kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Ha másként alakul, meg kell adni a TÖVÁLL-nak minden lehetőséget, hogy a mostani kátyúból kikerüljenek és a későbbi eredményekből kapják vissza pénzüket: Ettől függetlenül megkezdték a lerobbant géppark felújítását. Jelenleg 6 szakmunkás dolgozik, az újonnan létesített műhelyben. A növénytermesztésben a lehetőségeket igyekszenek kihasználni. Csak egy tétel: másodvetésként hajdint vetettek. Ez mintegy 600 ezres nyereséget biztosított. Vagy átmenetileg megszüntetik a gazdaságtalan sertéstelep üzemelését. A sertéseket háztájiba adják ki. Helyette egy 6 milliós baromfitelepet létesítenek, amelynél a kilónkénti jobb árbevétel és gyorsabb megtérülési idő segít majd a mostani mélypontról elkerülni. Később természetesen befejezik a már megkezdett modern sertéstelep építését Is. * A kovácshidaiak nagyon súlyos helyzetbe kerültek. Vásárolni csak az tud, akinek pénze van — nekik pedig úgy néz ki 2—3 esztendeig nem lesz. Ez további differenciálódáshoz vezethet a többi termelőszövetkezettel szemben. Évek estek ki a szövetkezet fejlődésében — az azonban mégsem lehet megoldás, amelyre néhányan gondolnak: 10—15 éves munkájukat kár lenne veszni hagyni és tovább állni. A jövőre nézve azonban feltétlenül tanulságként kell, hogy szolgáljon: csak addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. A TÖVÁLI^tagság, a gazdaságilag kevésbé megalapozott beruházások és talán még egy kissé a „gyenge adottságú tsz” címtől való rettegés is jóval a takarór kívül esik. Lombos! Jenő
