Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-21 / 68. szám
1970. március 2f. imnanmu nctpto S Emeletes nagygarázs Pécsett A Városi Tanács vb-ülése Ha tanácstagi fogadóórát tartunk, első helyen szerepel a lakás, s másodiknak következnek a bölcsődék, óvodák. Olyan témáról van tehát szó, mely a közvélemény érdeklődésének homlokterében áll. Horváth Lajos, a Városi Tanács elnöke mondotta a fenti szavakat a Városi Tanács vb. tegnap megtartott ülésén. A testület elé tárt jelentés, valamint a vita részletes képet adott arról, miért van így. Jelenleg ugyanis 11 területi és 5 üzemi bölcsőde található a városban, összesen 669 férőhellyel, ám — 'fit csinálnak nyáron a gyerekek? Évek óta komoly gond az általános iskolások szervezett nyári foglalkoztatása Hogyan lehetne előrelépni, megkeresni a különböző társadalmi szerveket, hogy koordinált együttműködéssel mind jobb feltételeket biztosíthassanak a nyári vakáció eltöltésére? — ez a kérdés foglalkoztatta minap a megyei úttörőelnökséget. — Javaslatot terjesztettek elő az idei nyári vakáció programtervére. Néhány gondolat a programtervezetből: „Tudjon úfczni minden úttörő” mozgalom az \ MTS-sel közösen, Sporthónap a napköziben, — Sporthét az iskolában című mozgalmak, külföldi csereakcióin Vonzónak ígérkezik a gyerekek számára a „találkozunk. a Pécsi-tónál 1970. augusztus 20-án” elnevezésű egynapos biciklitúra, melynek programjábán úszóver- teny, szellemi és ügyességi vetélkedő is szerepel. csupán a felvételi igények alapján — 850 férőhelyre lenne szükség. Budapest és a 4 megyei jogú város közül Pécs helyzete a legkedvezőtlenebb a bölcsődei ellátottság tekintetében. Az óvodáknál sem sokkal jobb a helyzet Pontosan 2956 gyermek van ma elhelyezve Pécs 34 tanácsi és 11 üzemi óvodájában, 569 gyereket kellett elutasítani férőhely hiányában, többet, mint bármelyik évben. Sajnos, a távlatok sem eléggé megnyugtatók, mert már most látni lehet, hogy a IV. ötéves terv időszakára tervezett 220 új bölcsődei és 555 óvodai férőhely nem lesz elegendő. (Az 555 óvodai férőhelybe egyébként beszámították a III. ötéves terv elmaradt beruházásait is.) Elsősorban azért nem, mert az Országos Tervhivatal mindig az épülő új városrészek lakásszámaihoz igazítja' a kereteket, s elfeledkezik arról, hogy öt év alatt további 2— 2,5 ezer lakás épül még Pécsett, magánerőből. Nyilván, az ilyen lakónegyedekben is új bölcsődékre, óvodákra lesz szükség. A vb. határozott hangon bírálta az OT álláspontját, majd úgy döntött, hogy tanácskozni fognak a tervezőkkel, valamint kivitelezőkkel, s megvizsgálják, miért a kapcsolódó beruházások, köztük a bölcsődék és óvodák maradnak el? Ha szükséges, új ösztönzőket dolgoznak ki. Ezenkívül a tanács felhívással fordul majd a Pécsett tevékenykedő vállalatokhoz és intézményekhez, avval a kéréssel, hogy építsenek, illetve rendezzenek bé újabb bölcsődéket, óvodákat. A következő napirendben a nagykereskedelmi vállalatok raktározási helyzetéről szóló Leváltották a pellérdi tsz vezetőit Kislaki Lászlót, a pogányi tsz elnökét választották meg a pellérdi tsz elnökévé jelentést hallgatott meg a vb. megállapítva, hogy nem állunk rosszul, hiszen a 11 Pécsett működő nagykereskedelmi vállalat közül 8-nak már új raktárbázisa van, illetve most, vagy a közeljövőben építkezik. Ezt követően Gerő László, az INTERÁG RT. nevű vállalat igazgatója jelent meg a vb. előtt, s tájékoztatást adott arról, hogy az INTERÁG-nak milyen elképzelései vannak a Budai vám közelében lévő autószerviz bővítéséről, illetve az épülő új városközpontba tervezett 600 férőhelyes, emeletes nagygarázs felépítéséről. A vb. mind a két tervet elfogadta; s határozatot hozott arról, hogy a 600 férőhelyes nagygarázst közös vállalkozásban építik fel az INTERÁG-gal. Még május 15-ig eldöntik, milyen típusú garázsról lesz szó. A vb. úgy határozott, hogy a — már felépített — nagygarázs üzemeltetéséből befolyó jövedelmeket az INTERÁG-gal karöltve további beruházásokra fordítják majd a városban. Júliusban próbasütés Siklóson Befejeződött a kenyérgyár alapjainak megerősítése Az új kenyér már a hányatott sorsú, új, siklósi kenyérgyárban sülhet — kaptunk tájékoztatást az építőipari vállalatnál. A határidő, amelyet a Központi Gazdasági Bizottság megszabott — a hibás tervezés következtében megsüllyedt gyár alapjainak megerősítésére március 20. volt. Az épületet tartó faoszlopok tegnapra eltűntek — a terhelés most már teljes egészében a kiszélesített, vasbetonnal meg- erősítétt alapokon nyugszik. Ugyancsak biztos támasztékot kapott a földszinti rész, sőt a födémet is megerősítették. Statikailag az eredetileg tervezett biztonságot sikerült megvalósítani. A beton erősítések megváltoztatták ugyan némiképpen a közlekedő utakat, de különösebb zavart nem okoznak. Tegnaptól tehát birtokba vehették a területet a szakiparosok, megkezdődött a megrongálódott épületgépészeti berendezések helyreállítása. Az épület szerkezet süllyedése következtében ugyanis elmozdultak, ellenkező lejtést kaptak a fűtési vezetékek, le kellet bontani az elektromos vezetékeket, elromlottak az ajtók és szellőzők. A szakipari munkákkal párhuzamosan rövidesen meg kezdik a szerelést az Élelmiszeripari Gépgyári Szerelő Vállalat brigádjai is — nekik ugyanis a technológiai berendezéseket június 5-re kell beépíteniük és visszaadni az épületet az építők számára, akik ezután június 30-ra befejezik majd a festést, mázolást és néhány apróbb munkát. A próbaüzem tehát júliusban megindulhat, a sütőipar átveheti a létesítményt. Tavaly ősszel csődbe jutott a pellérdi Űj Barázda Termelőszövetkezet. A vezetőség arra kérte a Megyei Tanácsot, hogy folytassa le a szanálási eljárást. A szanálási bizottság azóta befejezte a vizsgálatot és a 18 szakember mintegy 300 oldalas jelentést készített. Az eredmény, ha ebben az esetben egyáltalán lehet használni ezt a szót, megdöbbentő: a pellérdi tsz gazdálkodási vesztesége a mérlegből kimutathatóan tavaly 12,7 millió forint volt. Ebben az is benne van, hogy hamis, fiktív adatokat tartalmaz az 1968. évi mérleg, magyarán meghamisították a mérleget. Ezért az 5 millió forintos hamisításért anyagilag és erkölcsileg Tálos László és Fejes Jánosné, a pellérdi tsz elnöke, illetve főkönyvelője a felelős. Ide vezetett —1 ahogy a szanálási bizottság a jelentésében fogalmaz — a szakszerűtlen, felületes, kapkodó, megalapozatlan gazdálkodás. Tegnap délelőtt közgyűlésre hívták egybe a pellérdi tsz tagságát. Ezen Álló Miklós, a szanálási bizottság elnöke ismertette a bizottság jelentését. Körvonalazta azokat az okokat, amelyek a csődben közrejátszottak, majd ismertette a szanálási bizottság javaslatait, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a gazdaság talpraálljon. A közgyűlés valamennyi javaslattal egyetértett, azt a tagság pontról pontra megszavazta. Álló Miklós bejelentette, a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága kérni fogja a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert,, valamint a pénzügyminisztert., hogy a veszteségek rendezésére engedélyezzék a pellérdi tsz rendelkezésére bocsátani a Baranya megyei mezőgazdasági dotáció keret terhére javasolt 2 millió forint maradványt, továbbá a központi keret terhére engedélyezzenek 3,9 millió forint dotációt és 5,4 millió forint szanálási hitelt. Ez utóbbi Összeget — a szanálási bizottság erre tervet dolgozott ki — 3 év alatt kell visszafizetni. A jelentés ismertetése után felolvasták Tálos László volt elnök levelét, amelyet a közgyűlésnek írt, és amelyben visszahívását és a termelő- szövetkezetből való kizárását kéri. Ezt követően Bruck József, a Pécsi járási Tanács vb-elnöke a pécsi járás párt és tanácsi szerveinek nevében javasolta, a közgyűlés Kislaki Lászlót, a pogányi tsz elnökét válassza meg a pellérdi tsz elnökévé. A pogányi tsz elnöke már hosszú ideje tevékenykedik a szövetkezeti mozgalomban, vezetésével kiváló eredményeket értek el. A tagság az eddigi vezetőséget visszahívta, Tálos Lászlót kizárta a termelőszövetkezetből: Ezután titkos szavazással megválasztották a 11 tagú vezetőséget., A tsz elnökévé ellenszavazat nélkül Kislaki Lászlót választották. Az elnökhelyettesi beosztásra javasolt tag nem kapta meg a szükséges többséget, az elnökhelyettes személyére később szavaznak. Miklósvári Zoltán Időben egyre távolabb Szokásos készségével adott otthont egy rendezvénynek tegnap délután az Olimpia étterem. A város harminc általános iskolájából delegált közel kétszáz úttörő rendőre tilt az asztalokhoz, hogy jó hangulatban fogyassza el a cit- rom-colát, és részt vegyen a műsorban helyet kapott neráció, közöttük kétharmadnyi évszázad... Mahó Lajos bácsi asztalos. Aztán Varga György lakatos, Palotai Jenő lakatos, Kovács Szilveszter kőműves, Czipó József lakatos. — Most egészen más kommunistának lenni — mondja a kőműves. — Miért? — Régen csak bátorság kellett hozzá, manapság már emellé még tudás is kell. Látom én, hogy sokat, nagyon sokat tanulnak. — Mihez kellett bátorság?' Palotai Jenő: — Tudja, a bukás után jövünk haza Kaposvárról, de úgy, hogy a lakott helyeket messzire kikerültük, különben a csendőrök elintéztek volna bennünket. Itt Pécsett szerb megszállás volt, átszöktünk a demarkációs vonalon. Mire hazaértem, régi gazdám felbontotta a szerződésemet, kirúgott és utána újra kellett tanulnom a szakmát, három évig. A hetvenkétesztendős Mahó bácsinak annyira remeg a keze már, hogy csak félig töltött pohárból tudja kortyolgatni a jó kis villányit. Aztán hozzám fordul: — Futár voltam a Tanács- köztársaság alatt. Hetente kétszer-háromszor indultunk el Komlóról és hátizsákban hordtuk a röplapokat és a brossúrákat át a Mecseken. A demarkációs vonal akkor a huszonkettes úton, Lapistól húzódott egészen Árpádtetőig, illetve tovább. Szerencsénk volt, mert csak egyetlen egyszer lőttek ránk, én a hátamba kaptam egy lövést, de a hátizsák fölfogta. Megvédett a brossára! — mondja nevetve. Czipó József bácsi meséli, hogy amíg a szerbek meg- i A felszabadulási évforduló alkalmából a Magyar Tanácsköztársaság volt katonáit hívta meg a Városi Pártbizottság és a Hazafias Népfront városi bizottsága. A találkozó tegnap délután 3 órakor kezdődött a Pécsi járási Tanács dísztermében. Wieder Béla, a Városi Pártbizottság titkára köszöntötte a veteránokat. Az elnökségben helyet- foglalt Földes Andrásné, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője, Sztergár János, a Hazafias Népfront Baranya megyei titkára. Beck Ferenc, az SZMT elnöke. Hosszú, terített asztaloknál ülnek és megilletődve hallgatják Wieder Béla meleghangú üdvözlő szavait. Természetesnek veszik, hogy nincs „protokoll”, mert a rövid beszéd után az elnökség tagjai közöttük foglalnak helyet. Mielőtt pohárkoszöntőre kervjlne sor, valaki, az idős elvtársak közül azt mondja: — Egy percet adózzunk azoknak az emlékének, akik már nem lehetnek itt velünk ... Fölállnak és ebben a mozdulatlan csendben a fehér, ősz fejek meghajolnak. Aztán úttörők énekelnek, majd a fehér inges-blúzos fiúk és lányok elvegyülnek a sötétruhás öregek között. Két geKRESZ-vetélkedőn. A legügyesebb válaszadók csokoládéjutalmat kaptak. A gyárvárosi iskola úttörőzenekarának kamaraegyüttese biztosította a műsort, de nemcsak ez a .népszerű együttes, hanem a beat-zenekar is kitűnő hangulatot eredményezett. szállás alatt tartották ezt a vidéket, viszonylag jobb élet volt Pécsett. — Persze azért, hogy a nép majd szavazzon a szerbek mellett, ha esetlég arra kerülne sor, hogy Pécs és környéke leszakad az anyaországtól. Kovács Szilveszter mondja: — Emlékszem rá, milyen jó sportélet folyt itt. Ugyanis Pestről lecsempésztünk a BTC-hez akkoriban sok neves futballistát, például a Szabó Tónit, aztán egy Dél nevűt, aki egyébként újságíró volt, aztán Csillagot, szintén újságíró volt, de kitűnően focizott. De ez még semmi. Átcsempésztük a vonalon a Pécsi Nemzeti Színházhoz Bi- licsit, aztán Salamon Bélát, Zöldi Márton nevű táncoskomikust, Major Ilonkát és Bodrogi Gyulának az édesapját, aki szintén jó színész volt... Varga György. — Voltak szép emlékeink a Tanácsköztársaság idejéből, de sajnos ... később szomorú idők következtek ... Sokat kivégeztek. Például az öreg Seregélyt, úgy tudom Szek- szárd mellett végezték ki. Az egyik fia is a mozgalomban dolgozott, ő megérte a fel- szabadulást, sőt hosszú évekig építésügyi miniszterhelyettes volt, de aztán évekkel ezelőtt autóbaleset érte. Elcsendesednek, tűnődve merednek maguk elé. Igen, 51 esztendő telt el a Tanács- köztársaság óta és valóban úgy van, ahogy Wieder Béla mondta, amikor a költőt idézte: „...Időben tőle egyre távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb, emléke bennünk nemcsak megmarad, de nőve nő... R.F. Tavasz? Bár Herman Ottó ilyenkor már nem tanácsolja a madarak etetését, tegnap — utoljára — a cinkék franciás apéritifet kaptak. Faggyú, napraforgómag, keményre sikerült pogácsa és sajthéj volt az étlapon. Először persze a mag tűnt el (ha nem is volt közte dió), aztán a sajt héját cipelték fürgén, majd a pogácsára került sor, végül egy kis faggyú-csemegét tépegettek hozzá. A jókora faggyúdarab napokig megszolgál, míg szivaccsá nem szaggatják a csücsöri kis csőrök. Járnak a kis madarak az etetőbe, mert idefönn havas a világ március közepén s Villon mester csodálkoznék, mert itt van még a tavalyi hó s dacol az egyre melegedő széllel az északi oldal hegyi útjainak oldalában november óta már. Mert újra meg újra friss havak jöttek s á vékony, havas faágak hideg jeleket írtak a szürke köd hátterére. Lenn, a város teknőjében pedig rettenetesen unták ezt a maratoni telet az ideges emberek, az optimisták és pesszimisták, az öregek és a fiatalok s a riadtabbak előtt már egy új jégkorszak fagyasztó víziója vibrált. így még nem vártak tavaszt sohasem. Azt mondják, hogy oda- kinn tavasz van — Én nem tudok róla. Azt mondják, hogy a napsugarakban Fürdik a hegy orma. Azt mondják, hogy fehér galamb Szállt a hegytetőre. Azt mondják, hogy égj kékszemű kislányt Visznek esküvőre ... Az iglói diákok dala! Ezt dúdolom, mert nézem a naptárt s az tavaszt mond nékem, pedig de sokan nem tudnak róla. Hinni sem merik, hogy egyszerre csak mégis itt terem. Pedig a dalos pacsirták érkezése és nászéneke csalhatatlan előjel a természetet vigyázó ember számára. A szarvasbika agancsa most hullik a nedves avarra egy elhagyott lejtőn, a vadkoca kis malacai már messzire elbitangolnak a mama felügyelete mellett az éjszakai sétán s fiatal baglyok huhogva vijjognak egymásnak az esthajnal óráiban. És a medvehagyma? Olyan hatalmas lendülettel lódult meg az erdőn, mint aki fél, hogy lekésik a nászútjáról. Sietős is a dolga, anpyi bizonyos, mert mire az irigy bükkfa bezsindelyezi fölötte az eget, neki már a virágzást is be kell fejeznie. Harsan a hajnal, nincs tél tovább. gyúlnak a tavasz tüzei. Bizseregni kezd a mag lelke. A tölgy-makk piros gyököcskéjét a puha talajba fúrja. A lehántolt hársfakéreg alatt majdhogynem pezseg a lé, amint lüktetve nyargal a szövetekben. Ilyenkor érdemes figyelni a természet szüntelenül változó életét, amiből még a derű nélküli lélek is ragyogó reményt meríthet: tavasz lesz! Illetve itt is van már. S ezt nemcsak a tereken hajladozó városi kertészek igyekezete bizonyítja, felbukkannak és végiglibegnek a forgalmas, vidám délelőttben soha nem látott friss-színű, hetyke nói kalapok. S van egy vénséges Bükk, aki a Laci-forráson uralkodik. Azt kell megnézni mostan. Mintha harminc éves volna, úgy megfiatalodott. Kihegyezett hetyke rügvei. ezek a bimbózó csodák, amikben a növényi hormonok öregedést megakadályozó citokininjei cikáznak, pattanásig feszülnek. A minden márciusban megújuló, minden akadályt legyűrő édeskamasz fiatalság diadalmas életerejével. Baranyai Aurél — Nagy Sándor, a MÉSZÖV ügyvezető elnöke a Magyar Partizán Szövetség megbízásából a Szovjetunióba utazik április 11-én. A baráti országban megtekinti Moszkva és Kijev városok történelmi nevezetességeit. k Csokijutalom a legjobb „rendőrnek“
