Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-17 / 41. szám

1770. íebniér 17. »unantmt wcitito* Megvalósulnak-e a törvény adta lehetőségek? Beszélgetés Rameisl Ferencnével, a Megyei Nőtanács titkárával, a nők helyzetéről Hazánkban a nők egyenjo­gúsága — alkotmányba fog­lalt törvény. A felszabadulás óta a férfiakkal egyenlő jo­gokat élveznek a nők. De va­jon realizálódik-e a paragra­fusokba szedett lehetőség a gyakorlatban, a mindennapi élet valóságában? Vajon él­hetnek-e a nők egyenjogúsá­gukkal? Ezekről a kérdések­ről beszélgettünk Rameisl Ferencnével, a Megyei Nőta­nács titkárával, aki úgy\ is mint a megyei nőszervezet vezetője, úgy is mint ország­gyűlési képviselő gyakran találkozik a nőket érintő problémákkal. — Hogyan segít a társada­lom abban, hogy a nők Jól tölthessék be kettős hivatá­sukat, üzemi, hivatali mun­kájuk mellett családjuk szol­gálatát? — A nők kettős hivatásá­nak összhangja esetén a nő teljes értékű munkaerő és teljes értékű anya is lehet. Átalakuló társadalmunkban hatványozottan jelentkeznek a kettős hivatás ellentmon­dásai. Ezek feloldása csak az anyagi, társadalmi feltételek megteremtésével, helyes szemlélet kialakításával kép­zelhető el. — Társadalmunk már sok erőfeszítést tett a nők mun­kájának megkönnyítéséért. Ezek közül elegendő csak a gyermekgondozási segély be­vezetését, a munkaidő-csök­kentést említenem. De még sok tennivalónk lesz, amíg erről a kérdésről megnyug­tatóan nyilatkozhatunk. — Az iparban és a mező- gazdaságban a dolgozó nők munkavégzését befolyásolják a gyermeknevelés gondjai. Itt legégetőbb probléma a gyermekek napközi felügye­letének, gondozásának, neve­lésének biztosítása, a gyer­mek-intézmények fejlesztése, hiszen a férőhelyek száma ma még messze elmarad a szükséglet mögött. Vélemé­nyem szerint több lehetőséget kellene biztosítani, hogy egyes helyeken saját erőből is létrehozhassanak — ha kell, idény-jelleggel — gyer­mekintézményt. — E kérdéshez még hozzá­tartozik, hogy még mindig nem tudtunk érvényt szerez­ni annak a fontos elvnek, hogy a nevelés a szülők fel­adata, nemcsak az anyáé. Fő­leg falusi családokban vall­ják a régi elvet. Bizonyíték rá a szülői értekezleteken való megjelenés. Az arány 80—90 százalék, az anyák ja­vára! — A törvény szerint a nők • férfiakkal teljes egyenjo­gúságot élveznek a társadal­mi, politikai, gazdasági élet minden területén. Vajon szí­vesen látják őket vezetői posztokon? — Az alkotmány valóban egyenjogúságot biztosít a nők­nek, amely egyben kötele­zettséget is jelent. Egyenjo­gúsításunk óta a nők közéleti tevékenysége területén sokat léptünk előre, de távolról sem használtuk ki a lehető­ségeket. Ha vezető állásba helyezésükről van szó, álta­lában magasabb követelmé­nyeket szabnak velük szem­ben. Ha például azonos kép­zettségű nő és férfi közül kell választani egy állás betölté­sénél, bizonyos, hogy a férfi javára döntenek. De így van ez a bérezésnél is. A szocia­lista bérezés elve: egyenlő munkáért — egyenlő bért. S még most is előfordul, hogy két azonos képességű és kép­zettségű fiatal közül az egyik alacsonyabb bért kap, mert nő. A férfiak általában elő­ítélettel viseltetnek a nőkkel szemben. Ám én azt is állí­tom, hogy az esetek többsé­gében a nők sem mentesek az előítéletektől vezető posz­ton működő társukkal szem­ben. — A nők politikai, társa­dalmi megbecsülését az el­hangzott szavakat ma még nem mindig követik tettek. Megyénkben is stagnál a nők vezetésbe való bevonása. Mi nem akarunk mindenáron nőket látni a vezető szer­vekben, de elnézést. . azért az sincs egészen rendjén, hogy ahol a nők ügyeiről döntenek, ott hiányoznak a nők. Jellemző például, hogy az elnőiesedett szakmákban is főként férfiak töltik be a vezető posztokat. Még egy dolog, ami számomra sokszor érthetetlen: az ahyaság miért szerepel a negatívumok kö­zött, amikor előléptetésről van szó? — Talán nem tartják meg­felelőnek a nők munkáját? — Baranyában a bérből és fizetésből élők 38,7 százalé­kát nők teszik ki. A mező- gazdaságban csaknem ötven százalékos a nők aránya. Helytállásukat egyértelműen pozitiven értékelhetjük. Csak két példát említek: a Pécsi Kesztyűgyár nődolgozóinak 90 százaléka vesz részt szocia­lista munkaversenyben. Vagy: a megye mezőgazdasági üze­meiben közel hetven, nőkből alakult szocialista brigád mű­ködik. — Ezzel szemben sok gon­dot okoz a nők szakmai kép­zettsége. A lányok szakképe­sítése a legfőbb gondunk. Az ipari tanulók között arányta­lanul kevés a leány. Ez azt jelenti, hogy a leányok ké­sőbbi életükben csak a mun­ka, a család gondozása mel­lett szerezhetnek szakmun­kás-képesítést, vagy növek­szik velük a szakképzetlenek aránya. — összegezve a nők hely­zetéről alkotott véleménye­met: a nők körében és a nők érdekében végzett politikai tevékenységet az általános politikai munka fontos, meg­becsült, szerves részének kell tekinteni minden területen. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nőknek még sokáig lesznek sajátos prob­lémáik, melyek megoldásáért erőteljesen kell fáradoznia a j nőmozgalmon kívül minden állami, társadalmi szervnek — az egész társadalomnak. Miért voltak zavarok a palaekgás-ellátáshan ? A gázhiány és az időjárás idézte elő— Kedvező hírek Budapestről H. M. Egymillió-kétszázezer csa­lád használ probán-bután gázt az országban. Ha ezt a számot 3,5-tel megszorozzuk, azt az eredményt kapjuk, hogy hazánk lakosságának 40 százaléka palackos gázzal főz. Hasonló a helyzet kicsiben a megyében is. A városokat nem számítva, maholnap már 180 községnek lesz olyan te­lepe, ahol propán-bután gáz­palackot lehet cserélni. Még érdekesebb képet nyújt Pécs, ahol 8761 palackos-gáz fo­gyasztó háztartást tartanak nyilván, s további 17 ezer olyan családot, aki vezetékes, városi gázt használ. Ha e számokat összehasonlítjuk, kiderül, hogy a palackos gáz még a városokban is erős vetélytárs, hiszen egyszerűb­ben beszerezhető és olcsóbb, mint a másik. „Nem kaptunk gázt“ Egy palackba 11 kiló gázt tudnak belesűríteni, s ez kö­rülbelül egy hónapig elég. Ha Együtt a műszaki haladás útján Előkészületben a Trabant-kooperáció — Magyar közreműködéssel épül a drezdai metro —- Széleskörű munkamegosztás Magyarország és NDK között a gépiparban Hazánk és az NDK között eddig több mint 30 szakosí­tási, kooperációs és közös ku­tatási szerződés megkötésére került sor. Ezek többszáz termék, illetve kutatási téma kooperációját körvonalazzák. A legkiterjedtebb együtt­működés a közúti jármű­gyárban alakult ki. Az NDK városi és közúti autóbuszigé­nyeit kizárólag Magyaror­szágról fedezi, s napjainkban már több mint 10 000 Ikarus autóbusz közlekedik az NDK útvonalain. Jelenleg évente mintegy 1500, a következők­ben pedig 2000 autóbusz szál­lítására kerül sor. Ezzel szemben hazánk személygép­kocsi importjának körülbelül felét az NDK-ból szerzi be. Most újabb tárgyalások folynak nagy horderejű Tra- bant-gyártási kooperációról. Az eddigi elképzelések sze­rint a magyar ipar átveszi a Trabant gépkocsik sebesség- váltóinak és fékberendezései­nek gyártását, s így az NDK- ban felszabadult kapacitások további gépkocsik szerelésére nyújtanának lehetőséget. Az eddigiek szerint a magyar ipar teljesen berendezkedik ezeknek az alkatrészeknek gyártására, s évente mintegy 150 000 sebességváltót és fék- berendezést szállít az NDK autógyárának. így valameny- nyi Trabant gépkocsit ma­gyar berendezésekkel láthat­ják el. Ha ez a kooperáció létrejön — a szállítások el­lenértékeként — évente mint­egy 10 000 darab Trabant gép­kocsit kapunk. A nemzetközi együttműkö­dés mintapéldájaként emle­getik a Budapesti Mezőgaz­dasági Gépgyár és a Lipcsei Bodenbearbeitungsgeräte Werk között a mezőgazdasági gépek gyártásában létrejött kooperációt. A két fél a ku­tatástól a műszaki fejleszté­sen át a gyártásig minden fázisban együttműködik: kö­zösen készítették el a külön­böző növényvédőszer gépcsa­ládok mintapéldányait. A prototípusok kipróbálása már megkezdődött, s ennek alap­ján döntenek majd arról, hogy — az adottságoknak megfelelően — melyik gyár, milyen típusú berendezések sorozatgyártására rendezked­jék be A két ország szerszámgép- gyártó ipara tízfajta gép sza­kosításában állapodott meg. Számottevő az együttműkö­dés a híradástechnikában is, ahol többféle fénycső, speciá­lis adócső és híradástechni­kai berendezés gyártását sza­kosították. A műszeripar leg­jelentősebb együttműködését a Magyar Optikai Művek és a Zeiss Művek alakította ki. Ez az együttműködés tette le­hetővé, hogy a magyar mű­szeripar napjainkban már nagy szériában és a Zeiss színvonalán álló minőségben állíthatja elő szemüveglen­cséit. Az Irodagép- és Finomme­chanikai Vállalat a Secura- cégtől az A—20 típusú pénz­tárgépek teljes gyártási do­kumentációját vette át, s né­hány éven belül évi 14 000 darab ilyen típusú pénztár­gép előállítására rendezkedik be. A közelmúltban újabb megállapodás is született, amely szerint a magasabb műszaki színvonalon álló KL —35 típusú pénztárgépek tel­jes gyártását is a magyar vállalatnak adja át a Secura. A gumiiparban létrejött együttműködés lényege: a két ország üzemei megosztották egymás között az autóköpeny gyártást. Gyümölcsöző együtt­működés alakult ki az orvo­si műszergyárak között is — csehszlovák partnerekkel kö­zösen — komplett kórházi berendezések és kész kórhá­zak exportjára is vállalkoz­nak. A gyógyszeriparban ma­gyar—NDK kutatási megál­lapodás született; az egyes gyógyszerek kutatásával kap­csolatos munkát megosztot­ták, hogy a rendelkezésre álló erőket jobban hasznosít­hassák. A magyar építőművészetet is mindinkább megismerik az NDK-ban, hiszen számos vá­rosrész, kórház, üzemi- és irodaház épült már magyar tervek szerint. A rostocki Warnow hidat is magyar ter­vek alapján építik, éppúgy, mint például a berlini Ale­xanderplatz aluljáróját. Más folynak a tárgyalások a két ország szakértői között arról az elgondolásról, hogy a drezdai metro tervezésével és esetleg építésével is a ma­gyar szakembereket bíznák meg. A műszaki-tudományos együttműködés kiterjed a mezőgazdaság szinte minden ágára is. 14 magyar és 11 NDK kutatóintézet között született együttműködés és különösen a növénynemesítés terén találunk kiemelkedő ' eredményeket. Az NDK ég­hajlata például kevésbé al­kalmas vetőmagok termesz­tésére, ezért az NDK mező- gazdasága a szükséges vető­magot jórészt Magyarország­ról szerzi be. a palack kiürül, azonnal ki kell cserélni, mert különben — palackhiány lévén — azt az egész ország megérezheti. Könnyű elképzelni, milyen bonyodalmak keletkeznek, hány ember mérgelődik, ha a palackok töltésében valami­lyen ok miatt zavar támad. Márpedig előfordultak ilyen zavarok, méghozzá a legkri­tikusabb időszakban. Már a múlt év novemberének végén fellépett a gázhiány, a kará­csony. tehát a hármas ünne­pek előtt nem. vagy alig le­hetett cserepalackhoz jutni a megye egy seregnyi községé­ben. Különösen Siklóson éle­ződött ki a helyzet, ahol a vezető járási fórumok — köz­tük a Járási Pártbizottság — is foglalkoztak az üggyel, olyan nagy volt a felháboro­dás. Száz és száz telefonhí­vás érkezett a községekből Siklósra, s ment Siklósról Pécsre és Budapestre, ám hiába, még néhány hete is labilis volt a gázellátás. Baranyában és Pécsett há­rom vállalat, illetve szerv — a Gázgyártó- és Szolgál­tató Vállalat, néhány kör­zeti fogyasztási és értékesí­tési szövetkezet, valamint a 12-es AKÖV — foglalkozik a palackos gázellátással. Vé­gigjártuk mind a három fó­rumot, s mind a három he­lyen azt a választ kaptuk, hogy bár az időjárás is köz­beszólt karácsony körül meg később, mégsem az volt az alapvető ok. Egyszerűen nem kaptak elég gázt. Hiába men­tek a szegedi, szajoli meg a többi töltőhelyre: nem kap­tak. „Minden igényt kielégítünk“ Magyarországon a Kőolaj- vezeték Vállalat propán-bu­tán gáz főosztálya foglalko­zik a palackos gázzal. — A „nyomozás” szálai tehát Bu­dapestre vezettek. Kíváncsian utaztunk fel, hiszen köztu­dott, hogy nagyon sok föld­gázt találtak az utóbbi évek­ben Magyarországon. Kissé érthetetlennek tűnt: miért kevés akkor a palackos gáz? „Ez igaz — válaszolta kér­désünkre Czégény Béla, az említett vállalat osztályveze­tője. — A földgáz azonban nagyon kevert, tisztításra, szétválasztásra szorul, ez pe­dig költséges berendezést tesz szükségessé. A tervek sze­rint 1975-re készül el egy ilyen üzem Algyőn, s akkor megoldódnak a problémák. Addig viszont — mivel a ; meglévő üzem kevés — nincs más választásunk, minthogy importból fedezzük a szük­ségletek egy részét.” Ami a legutóbbi gázhiányt illeti, elsősorban Százhalom­batta idézte elő s éppen ka­rácsony előtt, a csúcsfogyaszr tás időszakában. Százhalom­batta ugyanis — különböző okok folytán — jóval keve­sebbet termelt, mint ameny- nyit vártak tőle, s bár a kor­mány mindent elkövetett, a többi között tekintélyes ösz- szegű kemény valutát utalt ki, hogy propán-bután gázt szerezzenek, a legnagyobb erőfeszítéssel sem sikerült pó­tolni a hiányt. A palackos gáz ugyanis egész Európában hiánycikknek számít. A decemberi, karácsonyi zavarok egészen február ele­jéig éreztették a hatásukat, hiszen időre volt szükség, hogy utolérjék magukat, s megtöltsék a kiürült tartá­lyokat. Most már nyugodtan néznek a jövő elé, ma már nem az a gond, hogy nincs elég gáz. Inkább az ellenke­zője: minden igényt ki tud­nak elégíteni, csak vigyék. Teljes üzemben dolgoznak a hazai átalakító berendezé­sek, illetve töltőhelyek, kellő mennyiségű importra szer­ződtek, következésképp min­den jel arra mutat, hogy a jövőben nem lesz gázhiány. Szaporítani kívánják a töl­tőhelyek számát is, hogy a pécsieknek ne kelljen Sze­gedre meg Szajolra járni gázért. Még az idén elkezdik, s 1972-ben átadják a pince­helyi töltőhelyet, mely három megyét lát el, köztük Bara­nya nagyobb részét is. Ezen­kívül egy új töltőhelyet léte­sítenek Pécsett, a Gázgyártó- és Szolgáltató V. területén, mely a várost és szűk kör­nyékét fogja ellátni. Ez is el­készül 1972 végéig. Több palackot! Bármilyen megnyugtatóan hangzott a tájékoztató, még­sem tudtam eljönni aggályo^ nélkül. Az aggály oka a' pa­lackhiány. Mint Czégény Bé­la mondotta, 1,7 millió pa­lack van ma az országban, s további 200—300 ezerre len­ne szükség, hogy ha már gáz van, nehogy a kevés palack miatt legyen fennakadás. A fővárosi alumíniumgyájf annyi palackot tudna gyár­tani, amennyit csak akar- nánk. Csak megrendelésre és persze pénzre lenne szükség ezzel viszont — amint Czé­gény Béla szkeptikusan meg jegyezte — egyelőre nem ren­delkezik a Kőolajvezeték Vállalat S a bank egyelőn» nem ad hitelt Reméljük, csak rövid idei# tart ez az állapot, s a bank és vállalat megegyezik egy­mással. Hiszen olyan igény­ről van szó, amelyet minden­képpen ki kell elégíteni. Magyar László Botladozás a belvárosi járdákon Szívesen kedélyeskednék, mondjuk, talán ennek a dal­nak kezdő soraival: „Járom az utat — A macskaköves utat...” De hát a jámbor járókelőt — aki csetlik-botlik a belváros utcáin — nem valószínű, hogy elkapja a kedv, nótázásra. Az igényeket — néha — lehet ahhoz igazí­tani, ami éppen van: a dűlőút poros, vagy sáros, elfogadom olyannak, amilyen. A macs­kaköves utcát szintén. Tudom mi vár rám, — semmin meg nem lepődöm. De az aszfaltos járda, az más. Mit várok „tőle?’’ Ne botladozzak. Ne kapjak boka­ficamot. Ne hadonásszak kar­jaimmal a levegőben, ha ne­tán valahol fönnakad a spicc­vasam. Ne halljom járókelő társaim szitkozódásait, ami­kor lebillennek a járdáról, amely — tudvalevőleg a bel­városban — sokhelyütt össze­folyik az úttesttel. Üttest? Kezdjük talán ezzel. A sé­tatér alatt heteken át élet­veszélyes gödrök, mélyedések várják autós, motoros „áldo­zatukat”. A Kórház téri hús­bolt előtt — szintén heteken át — két-három vízmosta gö­dör indította szitkokra, átkok­ra a gépjárművek vezetőit. Hogy eddig — éppen itt — nem történt baj, az egysze­rűen csoda. De bizonyára em­lékeznek sokan arra az eset­re. amikor néhány esztendeje a Zsolnay úton egy autóbuszt annyira elvágott az úttesten lévő mélyedés, hogy berohant egy ház falába, he a szobába, a tévéző családi körbe... A gödör nem előtte egy órával keletkezett... Megismétlőd­het? Ugyan miért ne? Járdák: Sallai utca 40, Sal- lai utca 38, aztán... már nem is érdemes a házszámo­kat figyelni. Jószerlnt minde­nütt rosszak a járdák. Zetkin Klára utca? Szintén. Repede­zett, töredezett, sokhelyütt — például a Jókai utcában — még a szegélykövek is hiá­nyoznak. Hónap óta kerülget­jük a Kossuth utcai Hirlap­! presszó és a szomszédos Cipő- 1 szalon határán lévő gödröt. Beszéljünk a Bercsényi ut­cáról? A jóisten tudja meny­nyi ideig állt nyitva — talán még ma is — az úttest hosz- szanti fele, de kínosan ügyel­ve arra, hogy a kicsákányo­zott szikla, vagy kődarabok mindenképpen elzárják a „szabadon” hagyott félpályát. A Leonardo da Vinci utcában — a járdán — nincsenek horpadások. Ott más van. Valamikor fölvágták a járdát, alája fektettek valami ká­belt (bizonyára szükség volt rá) — utána ráhúzták az új fedőréteget, ami legalább két centiméterrel magasabbra si­került, mint az érintetlen járdarész. így aztán a járó­kelők a „mű-buckákon” bot­ladoznak. Ez különben sem csak erre a járdára iellemző. ilyen éppen akad elég a vá­rosban. Senki ne higgye, hogy most az „idegenforgalomra” hivat­kozók, olyképpen, hogy vajon mit szólnak e látványra az f „idegenek?” Ezúttal n e m az j idegenek érdekelnek. Hanem a belföldiek, akik naponta, I évek óta róják az utcákat. Esztétikai érzéke a pécsi polgárnak is van. Sima, biz­tonságos úttesten, járdán, a pécsi polgár is szívesebben közlekedne. Hova-tovább, — joggal. Mert — hogy mást ne is mondjak — adófizető pol­gár is a pécsi járókelő. Egyszer valaki azt mondta nekem: volt idő, amikor a kerületek két-három idősebb embert foglalkoztattak úgy, hogy a váratlanul jelentkező fölfagyásokat, vízmosásokat kijavították. Ezek az embe­rek folyamatosan szemmel tartották területük útviszo­nyait és felszerelésük nem volt más. mint egy lapát, egy csákány. néha egy vödör, ben­ne cement és homok. Meg­előzték a további töredezést, rongálódást. Azóta persze gé­pekkel javítják az utakat Fejlődik a technika. De a kis gödrökre nem Jut gép. Oktalanság is lenne. Csak lapát kell... egy kis cement kell... meg egy kis törődés „kis” dolgokra... B.F. «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom