Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-01 / 28. szám
1970. február 1. 1 ■& v* <r>. t» 7Ä1I TT** T*"!® VENDÉGÜNK: Bálint András A főiskoláról közvetlenül Pécsre került. Itt ért színész- szé. Négy év alatt játszott klasszikus és modern darabokban, operettben, gyermekszínpaöon és tragédiában, címszerepeket és epizód figurákat. A jelenlegi színházi évadot már mint a Madách Színház tagja kezdte meg. — Milyen dolog pesti színháznál dolgozni? — Nem tudom. Tulajdonképpen csak két hete próbálok a színházban. Két izgalmasnak ígérkező egyfelvoná- sosban fogok játszani. Eddig filmeztem. Nemrég fejeztük be Szabó István harmadik nagy játékfilmjének a Sze- relmesfilm-nék a forgatását Ezért nem dolgozhattam a színházban. A televízió képernyőjén annál többet láttuk. A „Világirodalmi magazin” műsoraiban, Turgenyev: Vidéki asszonyság e. darabjában,, Karinthy Frigyes; Holnap reggel e. színművének tv-változatában játszott jelentős szerepeket — Igen. A tv-rs valahogy Jutott idő a filmezés mellett Itt könnyebb egyeztetni. Még két kedvenc televíziós Címszerepet játszottam as elmúlt félévben, ezek majd ezután kerülnek bemutatásra. Harold Pinter: Szereti e. világsikert aratott színpadi művéből készült tv-változatban, s Dobozi Imre: Kedd, szerda, csütörtök e. filmjében is dolgoztam. Az utóbbit április J-án az ünnepi műsor keretében fogja sugározni a Televízió. — Minek köszönhetjük pécsi látogatását? — Uj előadói estem bemutatóját jöttem előkészíteni. Első önálló előadói estje a Tékozló fiú nagy siker-sorozat volt. Mosonmagyaróvártól Békéscsabáig az ország sok városában és falujában került közönség elé. Ismételt sikert aratott az Egyetemi Színpadon is. — Már a Tékozló fiú bemutatója is a meszesi művelődési házban volt. Babonás vagyok? Vagy köt a barátság? Tán mindkettő. — Előzó műsorát a konkrét mondanivaló, a közlési szándék jellemezte. Ennek köszönhette sikerét is. Mire számíthatunk új műsorában? — Most sem seriért állok pódiumra, bogy a szép lel kéknek szép verseket recitáljak. Műsoromban az úgynevezett „kényes témák” egyikéről alkarok szólni, sokszínűén, hitelt érdemlő emberek művei •lapján. — Mi ez a Jfcé- wyes téma"7 — Fel soroThataV Janul hosszú az a névsor, amely számot adna arról, hogy a XX. században, hosszabb időre, vagy örökre, kényszerből vagy oktalanságból, • magyar szellemi élet hány kiválósága hagyta el az országot A társadalom nyilvánvaló veszteségéről nem szól összeállításom, helyette azt vizsgálja, arról számol be, mit jelent magyarnak lenni a nagyvilágban. Mit jelent gyö- # kértelenül élni, s hogy értékeinket sokszor csak akkor tudjuk értékelni, ha már elveszítettük őket — Műsorban? ... — Irodalmi műfajok mellett leveleket, dokumentumokat, sót egy anekdotát Is fölhasználok. Szerzőim többek között: Janus Pannonius, Örkény István, József Attila Szity- tya Attila, Bendegúz, Mikes Kelemen, Bálint György, Márai Sándor, Petőfi Sándor, hogy csak a szélsőségeket említsem. <— A Pécsi Műsorból s a művelődési ház meghívóiból értesültünk, hogy az est címe: Almaink Magyarországról... — így voK, Az utolsó pillanatban megváltoztattam. A végleges, és úgy érzem találóbb, kö- nyörtelebb cím: Magyarország messze vanl — Mikor láthattuk, hallhatjuk? — Február S-án, kedden este T órakor, a József Attila Művelődési Házban. B. U WEST SIDE STORY Ä Rómeó és Júlia — vagányul Kezdetben volt az autó: négy kerék guruit a földön. Aztán megjelent a kétéltű, mely a szárazföldén és a vízen közlekedett. Ma már olyan járműveket is gyártanak, melyek a földön, á vízen és a levegőben egyaránt tudnak mozogni. A musical is — a színpadi játék történetében — valami hasonló „találmány”: szöveg, zene és tánc egysége Hároméltű műfaj. A musicalnek ma már nem csak klasszikus példái, hanem alkalmazható, jól bevált receptjei, szériában születő darabjai is vannak. Végy egy közismert, lehetőség szerint klasszikus értékű irodalmi szöveget, csontozd le a cselekményét, tűzdeld meg néhány szellemes verssel, öntsd le az egészet valami hatásos, modem, fülbemászó zenével, majd készíts melléje körítésként vérpezsdítő táncokat, aztán tálald az egészet mutatós ruhákban és színes díszletek között — biztosítva van a siker. Legyünk igazságosak: a West side story — a műfaj legrangosabb, legsikeresebb, leghatásosabb alkotásai közé tartozik. Az alapötletet Shakespeare szállította. Mindenkiben, aki beül a színházba, él annyi emlék a Romeo és Júliáról, hogy minden nagyobb nehézség nélkül követni tudja a történet fordulatait Kellemes érzés bizsereg végig a nézőn, amikor a Shakespeare-parafrázis láttán ebben vagy abban az alakban régi ismerősét fedezi fel. Emlékképei alapján behelyettesíti a figurákat A várható véget előre sejti. A középkort Verona helyett ás amerikai világvárosban vagyunk, New York egyik külvárosában. Hidak, magasvasútak, alul- és felüljárók vastraverzei között mozognak a hősök. Két középkori család, a Capuletek és a Montague-ok helyett pedig két galeri, a Rakéták és a Cápák vívják harcukat A fegyverek is előkerülnek: az ellenfelek kard helyett rugós késsel vívnak csatát. Némuljanak el azonban az erkölcsbírák! Ha folyik is vér: valójában szeretnivaló városi vagányok ontják. Az „örök” emberi sors hordozói ők a mi világunkban ... A West tide story kollektív alkotás. A színlapra Shakespeare neve már rá sem fér, annyian csinálták. Talán igaza is van a színháznak: Amit a színpadon látunk, valami egészen új és eredeti alkotás. A kollektív művészet eredménye Jerome Robbinsé az érdem, hogy a Romeo ét Júliában meglátta a feldolgozható anyagot A szövegkönyvet Arthur Laurents írta. Kellett valaki még, aki • verseket, a dalszövegeket hozza. A darab zenéjét Leonard Bernstein szerzetté. A kitűnő zene előhívta a koreográfust (vagy fordítva?), aki nem más, mint akitől a Shakes- peare-feldolgozás ötlete származik. Ugyanő — Jerome Robbins — rendezte az eredeti előadást, 1957- ben, New York Cityben. A bemutató „eredetisége” és „énállósága” csak a fentiek tudomásulvétele után értékelhető. Eredeti a díszlettervező a jelmeztervező, a maszkmeste- n unkája. Eredeti a zenekar és a Karmester. S eredetiek a színészek. A musical hároméltű színészeket követel. Olyan művészeket, akik egyforma tehetséggel tudnak szöveget mondani énekelni és táncolni. A pécsi bemutató a színhát három „tagozatának”, a prózai, as opera és a balett társulatnak ac összefogásából született meg. Kihívás előtt a semleges területen, a bálban A West side story pécsi bevonulását a hazai színpadon is kollektív munka előzte meg. A szöveg magyarra fordítása... A hazai koreográfia elkészítése... Az első magyar bemutató a budapesti Operettszínházban... A pécsi előadás a pesti Vámos László rendezése és Bogár Richárd koreográfiája nyomán került színre. A darab pécsi színpadra állítását is vendég végezte eb Itt még felhőtlen az ég, Mária és Tony felett. (Ágoston Edit és Győri Emil) Sk hűn érm történt Any- ayira régen, hogy ha egyszer-egyszer arra gondolt: talán jobb volna átmenni egy másik vállalathoz, csúszós bizonytalanság fogta el és nem tudta elképzelni, hogy mihez kezdene a többiek nélkül, akikkel évek óta együtt dolgozott G rá bér észrevette, hogy Bagi nagyon a kedvében akár járni, de még nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e ennek, vagy jobb volna valami módon elhárítani. B agi valóban, egy idő óta szeretett volna Gráber Antal kedvében járni. Égett a tettvágytól, és gyakran eltűnődött: mit kellene tennie azon kívül — amit tesz. Gráber úgy döntött, hogy eladja otthon a házát, és a családjával ideköltözik a városba. Á vállalat vezetői őszre ígérték neki az üzemi lakást. Három hete elsőként Gráber lánya jött el a családból városnézőbe. A véletlen úgy hozta, hogy Bagi az öreggel és a lánnyal töltötte az egész vasárnapot. A fiatalember azóta sokat nyugtalankodott, minden este, de gyakran napközben is csak a lányra gondolt. Kezdte szerencséjének tartani, hogy ennél a vállalatnál kapott munkát, és ha volt egy kevés ideje, már előre azon törte a fejét, hogy milyen szavakat mondjon majd a Gráber- lánynak, ha a felköltözés után együtt fognak járni. Az ebédidő a végéhez közeledett Szárazon nyikorgóit a deszkalépcső. Az egyik malteroslány kapaszkodott fölfelé. Duzzadó, feszes alakját megviselte a kánikula. Csapzott volt és halálosan kimerültnek látszott. Megállt a fakorlátnál, nagy barna szemei Ba- git keresték, és amikor rábukkantak az állvány alatt, halványan elmosolyodott. Szeretett a fiatalember közelében lenni, él ezt nem is nagyon titkolta el A teherfelvonónál megállapodott, szemben Bagival. Behajolt az aknába, a hűvös légáramlatban megforgatta a fejét. Érezte, hogy a nyakán mozognak a pihék, és beleborzongott Bagi az állvány alól odamordult — Lebuksz onnan, te Marii — Ha lebukok, majd kihúzol. Vagy nem? — Húzhatlak már akkor — mondta csöndesen a fiatalember. Volt idő, amikor tetszett neki a lány, egyszer-kétszer sétáltak is a város mögötti erdőben, de amióta Gráber ' András lánya itt járt, a legtöbbször elkerülte, sőt nem is volt vele túlzottan barátságos. Bagi feltápászkodott, odament a felvonóhoz. Ügy látszott, hogy bizalmaskodva a lány melléhez nyúl, de a védőrácsot rántotta fel, és megszorítva a lány karját, a mélybe mutatott — Látod? Ott van lent a halál Jó lesz, ha vigyázol — mondta, majd otthagyta a lányt Lepillantott az udvarra, lent a betonkeverők kerek szája ásítozott az árnyékban. A fiatalember Gráber Andrást kereste a mélyben, aki — miután lement a bérelszámoláshoz, elrendezni valamit — valósággal hiányzott neki. A ba- raképületnél végre felfedezte Gráber csontos alakját, a szűk pénztárablakon a fejét csaknem bedugva magyarázott valamit. A fiatalembert Mantu bádoghangja riasztotta feL — Szaki! Meglocsolna a slaggal? Bagi meglepődve nézett a volt művezetőre, mintha valami furcsa, megoldhatatlan kéréssel állt volna elő. Megpróbált visszagondolni, hogy Mantu mikor szólt hozzá utoljára, de arra a megállapításra jutott, hogy ez abban az időben----- - m — - - ^--- nJI i CnflD^ HnuDOr BC| IMnPVMnV volt — Lehet róla maó — bólintott a fiatalember, éa as állványok alól előkereste a gumicső végét. Mantu levetette az ingét Az igyekezetben beszakadt a vállánál, majd a nadrágját oldotta meg, amely szinte bőrszerű volt a sós izzadtságtól. Bagi látva a nagy készülődést, odaszólt a felvonónál ácsorgó malteroslánynak. — Jobb lesz, ha elfordulsz, Mart! — Láttam én már ilyent — Azt sejtem, ha nem dicsekedsz is. Mantu közben az tttcal cádal felé hátrált egy kicsit, majd szem- befordult BagivaL A fiatalember kissé elámulva azt gondolta: Nem is hittem volna, hogy így kilátszanak a bordái, és a bőre is milyen ráncos. — Locsoljon esak bátran! Ne sajnálja a vizet! — biztatta Mantu. Bag! a tenyerével letörölte a gumicső száját, mintha ennek jelentősége lett volna. Lehajolt, néhány fordítással kiengedett a csapon, és a vízsugarat Mantu melle közepére irányította. M antu magába fogadta a langyos, rozsdaszagú vizet. Arcát a tenyerébe temetve állt, időnként megfordult, a víz fürgén végigfolyt a testén. Érezte az útját. A felesége jutott az eszébe, aki fürdés közben nem volt képes így megállni, esténként a nagy piros lámpaemyő alatt szokott varrogatni, napközben pedig vékony madárkezét az ablakpárkányon pihentetve nézelődött a kertes utca ürességébe. Mantu oldalt már fehéredé, rövid haját is odatartotta a víznek. Időnként kinyitotta égő szemét, de nem sokat látott. _ _ — Mégi — kiáltotta Baglnak. A fiatalembert hirtelen furcsa, szorító érzés fogta el, mintha egy ismeretlen helyre nyitott volna be. Eszébe jutott a Gráberrel történt csúfság Maga előtt látta a jelenetet, amelynek szemtanúja volt, maga előtt látta Gráber kijózanodó, fájdalmas arcát, ahogy visszanézett. Bagi a volt művezetőre pillantott, és azt mondta magában: Most egy kicsit kibabrálok vele, és amit mondott, azt kötelességének érezte. Teljesen kiengedte a csapot A vízsugár szinte szétfröccsent Mantu mellén, aki egy pillanatra el is veszítette az egyensúlyát, majd visszanyerve, védőn maga elé tartotta a kezét, de Bagi, mint egy technikás ökölvívó, megtalálta Mantu kezed közt az utat. A most már jéghideg vízsugárral csaknem elvakította. Na, még egy kicsit, nem fog az megártani, biztatta magában a fiatalember Mantut. Ezt a fegyelmiért, amit az öreg kapott. Ezt a külföldi üdülésért. Ezt azért, mert nem tárgyalsz velünk. Ezt azért, mert... Gráber András — aki közben elidőzött a latrinán — akkor ért föl, és értetlenül nézett szét az állványok, szerszámok, ládák, téglaoszlopok erdejében. Meglátta Mantut a koszorúgerendánál, s látta, hogy az egyenes, kemény vízsugár valósággal fogva tartja. Kiáltani akart, de hirtelen nem jött ki hang a torkán. Ezek megőrültek, villant át az agyán, vagy még ennél több is átvillant, csak nem volt ideje végiggondolni. Egy ugrással Bagi mellett termett, és kiütötte a kezéből a gumicsövet. — Te, állat! — ordította. M antu borzadva nézett Bagi- ra, mint az üldözött vad a ráirányuló fegyver csövébe, majd egy pillanattal később eltűnt a három emelet mélységében. A nézőt a darab megszületésének körülményei és az előadás nehézségei persze nem túlságosan érdeklik. Nem értékmérő számára, hogy kik és hogyan dolgozták már föl a Romeo és Julia-témát, nem érdekli, milyen különböző alkotóelemből van összeszerelve a mű, nem veszi figyelembe az előadás előzményeit. Ö jól akarja magát érezni a színházban, kellemes zenét akar, csinos táncosokat, jó hangulatot, kellemes szórakozást... Ismerjük el, az adottságokhoz és a lehetőségekhez mérten, sikeres vállalkozás a West side story pécsi bemutatója. Nem akarja elhitetni, hogy a Winter Gardenben ülünk, azt sem, hogy az Operett- színházban vagy a szegedi Szabadtéri Színpadon látjuk a darabot. A New York-i bemutató, a világhírű film, a pesti előadás után benevezett egy versenybe, s igyekezett ott becsületesen helytállni. A bemutató • előadás legsúlyosabb terhe a karmester vállán nyugodott. Nagy Ferenc biztos kézzel irányította a zenekart, a színpadi játékot és éneket. Segítője egy jól működő mikrofon volt: ha kellő pillanatban bekapcsolták, pótolta az erőt, ami az énekhangból hiányzott, s elsimította a fülsértő kócosságot és pontatlanságot, amit a mikrofon nélkül talán kevésbé tudnánk megbocsátani. Sajnos, néha a mikrofon se segített... A néző — egészében — élvezi az előadást, s láthatóan a színészek is jól érzik magukat benne. A játék hangulatába, fölszabadult stílusába, a sokoldalú művészt kívánó helyzetekbe leginkább Vári Éva, Csifó Ferenc és Koronczay László talált bele. Vári Éva akárhányszor megjelenik a színpadon, bombaként robban a játékba. A musical műfaját neki találták föl. Pontosabban: a musicalben van leginkább otthon. — Csifó Ferenc remek táncos, szenvedélyes színész, s énekelni is tud. Öröm látni a színpadon. — Amikor Koronczay átveszi a Rakéták vezérségét, a darab egyszerre mozgásba jön. A társadalmi konvencióknak, rossz előítéleteknek, hamis beidegződéseknek nadrágot mutató „számuk” az előadás csú-* csa. A darab legtöbb szereplőjéről nem lehet megmondani, hogy melyik „iskolából”, a balett, az opera vagy a prózai társulatból jött S ez a jó. Ha csak a szép ének- hangot tudjuk elismerni (Ágoston Edit) — ezúttal féldicséret. Ha a nehezen éneklő, bár kitűnő színészre (Győri Emil) egy hőstenor szerepét osztják, csak hősi vergődését tudjuk csodálni. Ügy érezzük, Holl István még nem vetette le Holofernesz jelmezét: „előkelő idegen” a Rakéták bandájában. Sólyom Kati, Szalma Lajos, Falu- dy László, Kutas Béla pontos, fegyelmezett játéka kellemesen színezd az előadást. A West side storyt Pécsett nem az ének, nem a zene, hanem a színészi játék, a táncosok mozgása élteti igazán. Látszik, hogy egy kitűnő mozgáskultúrájú együttes állt Mikolay László rendelkezésére. Az első részben a Cápák, a másodikban a Rakéták felszabadult. dinamikus tánca megérezteti azt a színvonalat, ahol az egész leadást szívesen láttuk volna. TÜSKÉS TIBOR Á 1
