Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-04 / 30. szám

6 DTitvanttm napi» 1970. febiuár 4. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság 1969. évi fejlődéséről (folytatás az 1. oldalról) Ipar — építőipar 1969-ben az ipari termelés az előző évhez képest — a termékek mennyisége alap­ján számítva — 3 százalék­kal nőtt. (Az ipar társadalmi terméke — az iparvállalatok és szövetkezetek ipari és nem ipari termelése együtt­véve — becslések szerint en­nél valamivel nagyobb mér­tékben emelkedett.) A ter­melés növekedése 1969-ben a szövetkezeti iparban nagyobb volt, mint az állami ipar­ban. A budapesti ipartelepek kb. ugyanannyit, az ország többi telepei kb. 4 százalék­kal többet termeltek, mint 1968- ban. 1969-ben az ipar 25 száza­lékkal termelt többet, mint 1965-ben. Az ipar értékesítése 1966 —1968. években kevésbé, 1969- ben nagyjából ugyanúgy emelkedett, mint a termelés, így a készletnövekedés 1969- ben, a célkitűzéseknek meg­felelően az előző évekénél kisebb volt Az ipar a belkereskede­lemnek kb. 7 százalékkal, a külkereskedelemnek 11 szá­zalékkal, a beruházóknak 8 százalékkal adott el többet, mint egy évvel azelőtt. A termelőágazatok (és a ter­melőeszköz-kereskedelem) vá­sárlása lényegében az 1968. évi szinten maradt • 1969-ben a főbb ágazatok közül — elsősorban a mű­trágyatermelés 17 százalékos és a kőolaj-feldolgozóipar termelésének 12 százalékos fokozódásával — továbbra is a vegyipar, valamint a vil- lamosenergia-ipar fejlődött a legnagyobb mértékben (több, mint 7 százalékkal). — A ko­hászat, a gépipar és az élel­miszeripar termelése ugyan­csak az ipari átlagot kissé meghaladóan (egyaránt 4—4 százalékkal) emelkedett 1969-ben a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak száma — 1968-hoz viszonyítva — 3 százalékkal nőtt, mérsékel­tebben, mint az előző évben. A bányászatban a létszám- csökkenés tovább folytató­dott, a többi főbb ágazatban a foglalkoztatottak száma elérte, illetve meghaladta az 1968. évit. Legnagyobb mér­tékű a vegyiparban (8 szá­zalék), az élelmiszeriparban (7 százalék), valamint a gép­iparban (4 százalék) volt az emelkedés. — A létszámnö­vekedés teljes egészében a Budapesten kívüli ipartele­peken következett be. Az ipari termelés és a lét­szám 1969-ben azonos mér­tékben emelkedett, így az egy foglalkoztatottra jutó termelés az előző évi szinten j maradt, ezen belül a köny- : nyű-, az építőanyag- és az élelmiszeriparban valamivel csökkent, a többi fontosabb ágazatban kisebb-nagyobb mértékben nőtt. Az egy mun­kás által teljesített órák szá­ma csökkent, ennek folytán az egy teljesített munkás- \ órára jutó termelés több, l mint 5 százalékkal megha­ladta az előző évi színvona­lat. A szocialista iparban fog­lalkoztatottak havi átlagke­resete 3,5 százalékkal emel­kedett 1968-hoz viszonyítva Az iparban kifizetett összes bér a létszám és az átlag- kereset növekedésének hatá­sára mintegy 7 százalékkal több volt az előző évinél. Az egyéb bérjellegű kifizetések, elsősorban az 1968-ra kifize­tett nyereségrészesedés je­lentős emelkedése folytán, a bérkifizetésnél j óbban v nőt­tek. * Az építőipar 1966—1969. években átlagosan kb. 9 szá­zalékkal, ezen belül 1968-ban és 1969-ben 6—7 százalékkal növelte termelését. A termelés a jelentős nö­vekedés ellenére elmaradt az igényektől, az építőipari vál­lalatok kapacitáshiányra hi­vatkozva a megrendelések­nek 20—25 százalékát 1968-ban és 1969-ben is visszautasítot­ták. A gépi- és a munkaerő­kapacitás valamelyest kon­centráltabb lett 1969-ben kevesebb, de nagyobb volu­menű építkezést kezdtek meg, mint 1968-ban, csökkent a kivitelezés alatt álló építke­zések száma is. Mezőgazdaság A mezőgazdaság termelése az 1960-as években — 1965. év kivételével — évről évre emelkedett és 1969-ben — előzetes számítások szerint 5—6 százalékkal meghaladta az előző évi szintet 1966— 1969. évek átlagában a me­zőgazdasági termelés volu­mene 15 százalékkal nagyobb volt az 1961—1965. évek át­lagánál. Az 1969. évi növe­kedést a növénytermelés fej­lődése eredményezte, az ál­lattenyésztés 1969-ben nem érte el az előző évit. A két legfontosabb szemes­termény, a búza és a kuko­rica termésmennyisége 1969- ben tovább nőtt és a. hazai igények (fogyasztás és tarta­lékolás) kielégítése mellett búzából exportra is jutott. 1969. december 31-én — előzetes számítások szerint — a szarvasmarha állomány 1 925 000 darabot. — a sertés- állomány . 5 400 000 darabot tett ki. Mind a szarvasmar­ha, mind a sertés-állomány kisebb volt az egy évvel ko­rábbinál (92 000. ill. 400 000 darabbal.). Az állomány csökkené­sét a hozamok emelkedése nem ellensúlyozta. ennek folytán az ágazat termelési értéke nem érte el az 1968. évi szintet. Az 1969. december 31-i ser­tésállomány mind a nagy­üzemekben, mind a kis-gaz- daságokban kisebb volt nem­csak az előző évinél, hanem a három évvel korábbinál is). A mezőgazdasági üzemek értékesítése (szabadpiaci for­galom és a kiskereskedelem közvetlen beszerzése nélkül) 1969-ben 9 százalékkal meg­haladta az 1968. évi szintet. Növényi eredetű termékből 20 százalékkal több, vágóál­latokból és állati termékek­ből kb. ugyanannyi volt az értékesítés, mint az előző évben. A műtrágya felhasználása az 1966—1968. évi gyorsüte­mű (évi 20—30 százalékos) emelkedés után 1969-ben kb. 10 százalékkal nőtt. Szállítás t— hírközlés A közlekedési vállalatok áruszállítása 1968-ban és 1969-ben, amellett, hogy a szállítási igényeket általában kielégítette, viszonylag mér­sékelten, a nemzeti jövede­lemnél kisebb mértékben nőtt. 1968 és 1969-ben is foly­tatódott az a tendencia, hogy az áruszállításban nőtt a közúti közlekedés és a cső- vezetékes szállítás szerepe. 1969-ben a közlekedési vál­lalatok összes áruszállítása — súly alapján számolva — 1 százalékkal emelkedett, ezen belül a vasúti szállítás 2 szá­zalékkal kisebb, a tehergép­kocsi közlekedési vállalatoké 4 százalékkal, a csővezetékes 16 százalékkal nagyobb volt az 1963. évinél. A vasút áru- szállításának csökkenése a belföldi szállítások mérsék­lődéséből adódott, a külkeres­| kedelemmel kapcsolatos és a tranzit-szállítás nagyobb volt, ! mint egy évvel azelőtt. Külkereskedelem A népgazdaság külső egyen­súlyi helyzetét nagymérték­ben befolyásoló külkereske- ! delmi forgalom egyenlege az j utóbbi években — 1966 kivé- ! telével — passzív volt. 1963- ban a passzívum jelentősen mérséklődött, 1969-ben pedig j nagymértékű kiviteli többle­tünk volt. A külkereskedelmi | egyenleg javulása elsősorban a szocialista országokkal le­bonyolított forgalomból adó­dott, de 1969-ben — évek óta első ízben — a nem szocia­lista országokkal is aktív külkereskedelmi egyenleg alakult ki. 1969-ben összes külkeres­kedelmi forgalmunknak 68 százalékát a szocialista orszá­gokkal, 32 százalékát a tőkés országokkal bonyolítottuk le. Az 1969. évi külkereske­delmi tevékenység legjellem­zőbb vonása az export nagy­mértékű, 16 százalékos növe­kedése volt. Különösen erő­teljesen nőtt, a kivitel 1968- hoz képest a nem szocialis­ta országokba: 32 százalék­kal. Jövedelem és fogyasztás A lakosság szempontjából az új gazdaságirányítási rendszer egyik kedvező vo­nása az volt, hogy bevezeté­se óta a jövedelmek folyama­tosan emelkedtek. 1963-ban és 1969-ben a jövedelmek nö­vekedési üteme meghaladta a termelését. Az egy főre ju­tó reáljövedelem 1969-ben 6— 7 százalékkal volt nagyobb, mint 1968-ban. A lakosság jövedelmének csaknem háromnegyed részét kitevő pénzbevételek 1969- ben 10 százalékkal nőttek. A munkabérösszeg 8 száza­lékkal emelkedett. E növeke­dés úgy jött létre, hogy a foglalkoztatottak száma 3.5 százalékkal, az átlagkereset mintegy 4 százalékkal na­gyobb volt az előző évinél. A munkabéreknél jóval na­gyobb arányban, mintegy másfélszeresére nőttek a mun kások és alkalmazottak szá­mára a részesedési alapból fizetett összegek. A munkások és alkalma­zottak havi átlagkeresete a különböző ágazatokban nagyjából hasonló mértékben (3.5—4 százalékkal) emelke­dett. Az egész évi jövedel­meket jelentős részben be­folyásoló nyereségrészesedés ágazatonként és az ágazato­kon belül kategóriánként is eltérően alakult, ami a jöve­delmek differenciáltabb nö­vekedését eredményezte. A reáljövedelem alakulásában 1968-ban és 1969-ben nagyobb szerepe volt a foglalkozta­tottság emelkedésének, mint a korábbi -években. A kere­sők és eltartották arányának változása az egyes családokat eltérően érintette, ez a^ csa­ládonkénti jövedelmeket ugyancsak differenciálta. 1969-ben a mezőgazdasági munkával kapcsolatos pénz­bevételek, amelyek a parasz­ti jövedelmek több, mint fe­lét teszik ki, 9 százalékkal, reálértékben 7 százalékkal nőttek. A mezőgazdasági né­pesség saját termelésről szár­mazó fogyasztása évek óta fokozatosan csökken. A saját termékek fogyasztását fo­gyasztói árakon magában foglaló egy főre jutó paraszti reáljövedelem 1969-ben 5 szá­zalékkal emelkedett A tartós fogyasztási cikkek forgalma 1969-ben — a ko­rábbi évektől eltérően — alig emelkedett A mérsékelt emelkedés arra vezethető vissza, hogy a személygépko­csi, a motorkerékpár és a te­levízió eladás kisebb volt, mint 1968-ban. Személygép­kocsiból a kínálat csökkent, televízióból elsősorban a ke­reslet, bár a kínálat sem volt mindig megfelelő. A többi tartós fogyasztási cikk együt­tes forgalma 1969-ben is di­namikusan (kb. 15—20 száza­lékkal) emelkedett. 1969-ben a kiskereskede­lem — összehasonlítható ára­kon számolva — 8 százalék­kal több árut adott el, mi"4 1968-ban és 37 százalékkal többet, mint 1965-ben. 1965- höz képest bővült a bolthá­lózat és a kereskedelmi dol­gozók száma is, de kisebb arányban (6, ill. 13 száza­lék), mint a forgalom. Jelentős forgalomnöveke­dés mellett egyes termékek­ből időnként hiányok voltak. A koranyári időszakban ke­vés és drága volt a zöldség és a gyümölcs. Az év máso­Az áremelkedés belül ma­radt az 1969. évi népgazda­sági tervben megengedett lVs—2 százalékon. Az árak az eladott cikkek 6 százalékánál csökkentek, 71 százalékánál lényegében változatlanok ma­radtak, 10 százalékánál 2—5 százalékkal, 13 százalékánál pedig több, mint 5 százalék­kal emelkedtek. A fogyasztói árak változá­sa 1969. folyamán időszakon­ként és árucsoportonként különböző volt. A munkások és alkalmazottak által vásá­rolt élelmiszerek és élvezeti cikkek közül pl. az egész év­ben fogyasztott termékek (kenyér, liszt, tej, vaj, hús, kávé, kakaó, italáru stb.) ára az év folyamán nem válto­zott. Az idénycikkek ára (burgonya, zöldség, gyümölcs, tojás stb.) az első félévben lényegesen magasabb, a má­sodik félévben pedig alacso­nyabb, volt, mint 1968 meg­felelő időszakában. Éves át­lagban e cikkek árszínvona­la 2 százalékkal haladta meg az előző évit. Egészségügy, kulturális ellátottság Az élveszületések száma 1969-ben 154 000 volt, vala­mivel kevesebb, mint az elő­ző évben és 21 000-rel több az 1965. évinél. Az élveszü- letési arány, amely az 1960- as évek első felében rendkí­vül alacsony volt, 1966-tól 1968- ig kismértékben emel­kedett, 1000 lakosra 1968-ban 15,1 élveszületés jutott, 1969- ben pedig 15. 1969-ben javult a lakosság egészségügyi ellátása. A kór­házi ágyak száma 900 darab­bal, az orvosoké 800 fővel nőtt az év folyamán. Az általános iskolai ta­nulók száma az 1969—70-es tanév elején 1178 000 volt, valamivel kevesebb az előző évinél. Az egy tanerőre jutó tanulók száma 20-ról 19-re csökkent. A felsőtagozatos ta­nulók 94 százaléka szakrend­szerű oktatásban részesül. A középiskolák nappali ta­gozatán a 15—18 éves korúak közel egyharmada, 230 000 fő tanul. 1969/70. tanévben a szak­munkástanulók száma 224 000 fő volt, 12 000 fővel, 6 szá­zalékkal több, mint az előző tanévben. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma az 1969— 70. oktatási év elején 78 900 fő volt A mozilátogatások száma 1969- ben 82 millió volt, va­lamivel kevesebb, mint az előző évben. A rádióelőfize­tők száma 1969. év végén meghaladta a 2,5 milliót. Az év végén a televízió előfize­tők száma csaknem 1,6 mil­lió volt Budapest, 1970. február 3. beszerzéshez. Sokat utazik, tárgyal és legnagyobb öröme, ha minden van a boltjában, amit a vevők keresnek. Az ő szakmájában jól mér­hetők az életszínvonalbeli változások. Tíz-tizenkét év­vel ezelőtt sokkal szerényeb­ben vásároltak dísztárgyakat az emberek. Akkoriban havi 40 ezer forintos forgalommal érte bé a bolt. Ma 500—600 ezer forint értékű üveg-por­celán árut értékesítenek ha­vonta. — Én ebből látom, hogy egyre jobban élnek az em­berek. Feladatomnak érzem, hogy az ezzel járó igényeik kielégítésében közreműköd­jem. Most van a nyereségrésze­sedések, zárszámadások ide­je, amikor vevőözönnel kell számolniuk. Nem könnyű a feladata, hiszen hiánycikkek az ő boltjában is vannak. Pillanatnyilag nem lehet ét­készletet kapni, és ami ennél nagyobb baj. hiányzik a bolt árukészletéből a bébi tápsze­res üveg. — A növekedés nehézsé­gei ... Sokat leküzdöttünk belőlük, de vannak még fel­adatok előttünk... Csömör László Az állami vendéglátás mo­hácsi hőskorának egyik tanú­ja, tevékeny részese. Elha­nyagolt szállodát, primitív felszerelést örököltek a volt bérlőtől. Délre elsmirglizték az evőeszközöket, este újra kezdték. A foltos abroszokat mosás helyett megfordították. De dolgoztak és töretlenül bíztak. A régi gárdából már csak ketten emlékeznek erre az időre, ő az üzletvezető és Klement Ferenc felszolgáló. — Szinte észrevétlenül fej­lődött, terebélyesedett a Bé­ke. A vállalati centralizálás, vagy decentralizálás rendsze­rint jót tett nekünk. Szállo­dánk egy kicsit megszépült, forgalmunk fellendült, na­ponta fogadunk külföldieket. De ebből eredően gondjaink is vannak. A szálloda zsúfolt, az étte­rem nem kevésbé. Mohácson új éttermet, szállodát kellene építeni. De ha nem lehet, új berendezés, felszerelés kel­lene a Békének. Szereti a munkáját? A húsz év beszél helyette. Ha kezdené, csak ide jönne újra. Gimnazista lánya a Vendég­látóipari Főiskolára készül, eltökélte ugyanis, hogy az édesapja szakmáját folytatja. Harsányt Márta Akik az alapokat Húsz évvel ezelőtt alakul­tak meg Baranyában a mai tanácsi kiskereskedelmi vál­lalatok. Az évfordulón meg­szólaltatunk néhányat azok közül, akik a szocialista ke­reskedelem alapjait lerakták és akik — jórészt magasabb beosztásban — ma is hűsége­sek akkori munkahelyükhöz. Sümegi Károlyné A szocialista kereskedelem megalapozói közül a legfia­talabbak sorába tartozik, mégis nagv felelősség nyug­szik a vállán. Ö a MERUKER cipőáru-csoportjának vezető­je. Neki kell gondoskodni arról, hogy egy egész Pécs lakosságát kitevő tömeg évi 70—80 millió forintért láb­belihez jusson. Lábbelihez, ami miatt a legtöbb bírálatot kapja a kereskedelem. — Valamikor valóban job­bak voltak a lábbelik. Tar­tós anyagból készültek, s egy- egy párat évekig elhordhat­tunk. De néhány éve a cipő- frontra is betört a divatirány­zat Könnyebb, divatosabb, s sajnos ugyanakkor rövidebb ideig hordható cipőket gyárt az ipar. A vevőnek könnyebb a választása, mert a régi két- három helyett évente ötven­nyolcvan fazon jelenik meg az üzletekben. De sajnos sok reklamációt kapunk. De min­den esetben kártalanítjuk a vásárlókat, természetesen az ipar terhére ... A vevők közül sokan úgy vélik, hogy tömegével vissza­szállított cipők, nem a gyá­rak nyereségalapját, hanem a fogyasztókat terhelik. — Ez azért nem így van, de az igaz, hogy az elmúlt évek során drágábbak lettek a lábbelik. Legfőbb célkitű­zésünk ebben az évben, hogy tömegével hozzunk forgalom­ba olcsó árukat. Skoda János A szabolcsi bányatelepen született, ott élte le az éle­tét és 1934-től csaknem folya­matosan munkát is a bánya­vidék adott neki. 1950-től boltvezető. Életének legna­gyobb eseménye a kereske­delem államosítása volt, mert ez»i megszűnt az ét is ál­rakták landóan fenyegető létbizony­talanság, valamint hogy mun­káját kormánykitüntetéssel jutalmazták. — Az elismerést úgy vet-' j tem, hogy az egész élelmi- j szer szakmának szól. Mert nehéz szakma a miénk, külö- j nősen amióta csaknem teljes | egészében nőiesítették. Az el- j adó nők nehéz fizikai mun­kát végeznek. Zsákokat, lá­dákat emelgetnek, és aztán jön a háztartás. A vevők mindebből keveset látnak. De sajnos, az ipar sem vesz tu­domást nehézségeinkről. Ha most, a húszéves évfordulón kérni lehetne valamit, én azt kérném, hogy kövesse az ipar a söripar példáját. A söripar áttért faládák helyett kis rekeszek használatára, valamint hasonlót várunk a bőripartól, cukoripartól is... Leltárhiánya még sose volt — Az embernek úgy kell dolgoznia, hogy a vevő ne károsodjék — vallja — de az áruban se legyen hiány. Szereti a szakmát? — Talán bizonyíték — mondja, — hogy kínáltak könnyebb, anyagilag jobban jövedelme­ző munkát, de én maradtam. Szendrődi Ferencné Éltető eleme a bolt Negy­venegy éve dolgozik a szak­mában, ebből húszat ebben az üzletben töltött. Nyugdíj­ba mehetne nemsokára, de mint valami mentőövbe ka­paszkodik a Baranya Keres­kedelmi Vállalat vezetőinek kérésébe: maradjon még, mert egyelőre nem tudják pótolni a Kossuth Lajos ut­cai üveg-porcelán boltban. Szenvedélyesen szereti a munkáját Különösen azóta, hogy szabad kezet kapott a A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom