Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-24 / 47. szám

6 DtmftntftU nam® 1970. február 24. BAMEVÁL-lól a PAMIBEGYlig... A népszerű Mézga család nézése közben mindenki jól mulat azon az ötleten, hogy a XXX. századbeli köbüki egy alaposan lerövidített nyelven, azaz új magyarul beszél az öt alig értő ősével, Gézával. Persze senki sem rémül meg attól, hogy újabb ezer év alatt ide juthat majd édes anyanyelvűnk. Erről szerencsére nincs is szó, a szózsugorodásnak van­nak azonban bizonyos jelei, ■ ezek a betűszavak, más né­ven mozaikszók. Ki ne emlékeznék a betű­szavak első, sokat emlegetett nemzedékére. A farsangi han­gulatot árasztó BARNEVÁL és SERNEVÁL sokszor volt karcolatok, humoreszkek ih- letője. Ezekből tudta meg az olvasó, hogy tulajdonképpen baromfi, illetve sertéskeres- kedelmi nemzeti vállalatot jelentenek. Népszerű nyelvé­szünk is tollhegyre tűzött an­nak idején néhányat: „Nem a legszerencsésebb a BÁV, az erőszakos RÁVISZ, a furfan­gos FÜRF A, sőt a neveletlen KÖPTI sem, pedig igen tisz­teletre méltó intézmény.” Senki sem kifogásolta vi­szont a GELKÁ-t és az EM- KÉ-t; nem csoda: becéző vég­ződésük rögtön belopja ma­gát a TV- (ez is jó betűszó) tulajdonos, vagy a kávéházi vendég szívébe. A rövid, jól- hangzó intézményi, vállalati rövidítésnek különben is ko­moly hagyományai vannak nálunk. Ilvenek: a MÁV, a HÉV, a FÉSZEK (festők, épí­tészek, szobrászok, énekesek, komédiások), a TEFU (amely azonban egyes közíróinkat valamilyen egzotikus kérődző nevére emlékeztet), a TEFU ikertestvére a SZEFU, a TÜ- KER (ebből készült a brikett tréfás neve, a TÜKER-tojás), a MÉH, amely valóban szor­galmasan gyűjtöget, ha nem is éppen mézet. A MÉH le­származottja, a PAHOBE- ..tíyü már bizony egyáltalán nem ilyen telitalálat. Ez utóbbi egyébként papírhulla­dék-begyűjtőt jelent, nem pedig valamiféle új bögyös- galamb-fajtát... S egy csokor az újabb, még nem emlegetettek kö­zül: a fentebb szereplő PA-' HUBEGYÜ vérrokonai: a PANYOVA (Pamutnyomó­ipari Vállalat), a FŐBUHA, amely magas beosztásra uta­ló első szótagja ellenére csu­pán bútorral és hangszerrel kereskedő fővárosi vállalko­zás, a DÉLHÉVÁL, vagyis a Dél-magyarországi Mezőgaz­dasági Tsz-ek Hévízhasznosí­tási Közös Vállalkozása, a hősies HÓDIKÖT — Hódme­zővásárhelyi Kötöttárugyár — a PEVDI, azaz Pest me­gyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat, és végül a KIPIN- VEST. Megfejtése, amit sen­ki nem tud kitalálni: Köny- nyűipari Beruházási Válla­lat. Alkimisták légiója Évente 10—14 százalékkal nő vegyiparunk termelése A Tarsusban született, s Kufában — a VIII. század második felében — élt Abu mussa Dsabir Ben Hajjam Ben Abdallah el Sufi el Tarsusi el Kufi, akit Geber néven tart számon a tudománytör­ténet, s aki Dsafer el Sadie főpaptól tanulta a titkok tu­dományát, aligha gondolta, hogy századokkal később a kémia megalapítójaként em­legetik majd nevét. S azt még kevésbé gondolhatta, hogy munkásságával a modern vi­lág leglátványosabban fejlő­dő iparágának szülőatyja lesz. Ö a Lapis philosophorumot, a bölcsek kövét kereste, mely arannyá változtatja a nem nemes elemeket. Ahogy ezt, a bölcsek kövét, a nagy elixirt kereste Basilius Va­lentinus, Albertus Magnus — aki arany helyett végül is a cinket fedezte fel —, Hom­berg és Böttger, s ezernyi . elődük, utóduk — az alki­misták. Magyarországon 1969 de­cember végén 102 ezer „al­kimistát” tartottak számon; ennyien dolgoztak a vegy­iparban. S további ezrek tar­toznak még az alkimisták mai, láthatatlan légiójához: kutató intézetekben, egyeterpi tanszékeken, kísérleti labo­ratóriumokban. Mai aranycsinálók Adatok: hazánkban az ipari bruttó termelési értéknek mindössze négy százalékátál­lította elő 1950-ben a vegy­ipar, napjainkban viszont ré­szesedése 12 százalék fölött van. 1961 és 1965 között 15 milliárd forintot ruháztak be az ágazatban, 1960 és 1969 között a vegyipar termelése évente átlagosan tíz-tizennégy százalékkal emelkedett, s az 1970. évi terv 12 százalékos termelésnövekedéssel számol. Adatok, százalékok. Sokat mondanak a szakembernek, de mit annak, aki szíveseb­ben számol forintban, darab­ban, vagy kilogrammban? Az adatok, százalékok át­fordíthatók a mindennapi élet nyelvére. Például: 1938- ban évente — hatóanyagban számolva — a megművelt te­rületek egy hektárjára 2 kg műtrágya jutott. 1950-ben még mindig csak 6 kg. — S 1968-ban? 112 kilogramm! — Márpedig egy tonna nitrogén 15—20 tonna termésnöveke­dést eredményez búzából. Még pontosabban: 1 kg nit­rogén hatóanyag átlagosan 10,9 kg terméstöbblettel ka­matozik a gabonánál, 70,4 kg- mal a burgonyánál! A foszfor minden kilója 7,7 kg többlet gabonát, 36,4 kg burgonyát fial, a kálium pedig kilón­ként 8,4 kg gabona, és 54,4 kg burgonya többlettel fizet. Márpedig hazánkban — ható­anyagban számolva — 1950- ben csák évi 13 ezer tonna nitrogén műtrágyát termel­tek, 1968-ban viszont 245 ezer tonnával, s a foszfor műtrá­gya-termelés is ez idő alatt megtízszereződött! — Vajon a mögött, hogy hazánk im­már évek óta nem szorul ga­bonabehozatalra, a mezőgaz­daság dolgozóinak szorgalma mellett nem lelhető fel a mai aranycsinálók fáradozása is? Olajból ruha A vegyipar minden termé­kének eredete, készítése pon­tos technológiával leírható. Mégis, a nem beavatott szá­mára titokzatosnak tűnik, mi­ként is lesz a többszörösen földolgozott kőolajból vagy földgázból — ruha. — Már pedig lesz. A petrolkémia ontja az aromás vegyülete- ket, a szintézisgázokat, a vegyipar többi területe is a legkülönbözőbb alapanyagok sokaságát, melyekből végül is gyógyszer, gyermekjáték, mű­bőr, kempingfelszerelés, acélnál ellenállóbb fogaske­rék, fát helyettesítő műanyag borítólemez, kötőfonal — mint amilyen a közkedvelt Kas- milon — takaró bútor lesz. — Termékek ezre, tízezre. Még pedig olyan termékek serege, amelyek tíz vagy tizenöt esz­tendeje ismeretlenek, vagy alig ismertek, s ezért nagyon áhítottak voltak. Mint pél­dául a formás női lábakon feszülő nylonharisnya, vagy a még diszkrétebb holmi, a nylon fehérnemű (1969-ben 25 millió pár szintetikus ha­risnya készült hazánkban). A példák már sejtetik: a ma embere létezni is alig tud­na a vegyipar termékei nél­kül. Gázzal főz, olajjal tüzel, habszivaccsal bélelt bútorra ül lé, műselyemmel borított paplannal takarózik. Ha ide­ges, Andaxint vesz be, nátha ellen szintetikus úton előál­lított C-vitaminnal védi ma­gát, gumimatracra fekszik, ha napozni akarp- feleségét mű­szálas kötöttruhával lepi meg, s eszébe sem jut, hogy a po­lipropilén termelésen elmél­kedjék.. Ahogy azon sem el­mélkedik, vajon az 1960. évi 300 tonnás kaprolaktám ter­melés növekedése az 1969. évi 5044 tonnára miként ment végbe, de természetesnek ve­szi, hogy mind több danulon- fonaJat, vagy abból készült fehérneműt, kötöttárut, s da­namid fröccsöntött terméket vásárolhat. Világszerte: vágta! Tíz esztendeje, 1960-ban a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ha­tározatot hozott a vegyipar fejlesztésének és korszerűsí­tésének irányáról, új tevé­kenységi körök létesítéséről, s mindezek végrehajtásának meggyorsításáról. Az azóta el­telt évtized — mint azt az iparágban megfogalmazzák — a vágta ideje volt. Az évi tíz-tizennégy százalékos ter­melésnövekedés, ezen belül a műanyagipar alapjainak le­rakása, a gyógyszertermelés­ben a világ első tíz országa közötti szilárd hely, a műtrá­gya, a gyomtalanító vegysze­rek nagy tömege: a vágta egy-egy pihenő nélküli, de megjegyzésre érdemes állo­mása. A vágta. határainkon túl is megtalálható. A vezető tőkés országok mindegyikében a vegyipar fejlődése 1950 és 1967 között jóval meghaladta más ágazatokét, s például Ja­pánban több mint tizenkét­szeresét, a Német Szövetségi Köztársaságban közel hatszo­rosát tette ki a bázisév, 1950 teljes termelésének. Az euró­pai szocilista országok mind­egyikében ugyanezen idő alatt a vegyipar termelése legalább meghatszorozódott, de van, ahol az 1950. évi tizenhétsze­rese lett. A harmadik ötéves tervben, 1966 és 1970 között a vegy­ipari beruházások összege minden esztendőben megha­ladta a 3,5 milliárd forintot. A Dráva menti harcok közelgő 23. évfordulója alkalmából bolgár ú.iságíró küldöttség érkezett Pécsre. A vendégek felkeresik azokat a helyeket, ahol Baranya felszabadításában bolgár katonák vettek részt, találkoznak a régi harcok még élő szemtanúival. A küldöttség tagjai, Kiríl Janev főszerkesztő helyettes, Ivan Glindzsev, a törté­nelmi rovat vezetője és Dimltr Kamberov fotorlporter, a Szófiában megjelenő „Pogled” című hetilap munkatársai. A képen balról Jobbra: Kirtl Janev és Ivan Glindzsev. Találkozás Vasason Bózsa István az elsők kö­zött érkezett. A pártvezető­ségi ülésen illik pontosan megjelenni. Még ha sok száz kilométerről is érkeznek a vendégek, mégha a résztve­vők többsége 25 esztendő után először is jár egykori munkahelyén: Petőfi-aknán. Méder Miklós, a csúcsvezető­ség titkára fogadja a vendé­geket. — Írd be a siktet. Bózsa Istvánnal könnyű dolga van. Ö többször járt itthon. Ami­kor a Bányász Szakszervezet­ben volt osztályvezető, pénzt is hozott Vasasra. A többié' két azonban nehéz felismerni. Sorolja, hogy kiket várnak *— csaknem valamennyien „Sók­ra” vitték. — Vasas valóságos káder­gyár volt. Itt van például... Elragadják mellőlem, s csak Bózsa Istvántól tudom meg élete alakulását. Negyven esztendeje dolgozik a mun­kásmozgalomban. Most is tagja a Bányász Szakszerve­zet országos elnökségének. A Szocialista Haza és Munka­érdemérem tulajdonosa. Több mint két évtizede került el Vasasról, ahol bányamoz­donyvezető volt. Az aknaudvaron bokáig érő sár. Mentegetőznek a vendéglátók. Ez nem az a régi. amire mindannyian em­lékeznek. Azóta lebetonozták az udvart, csak a dömperek felhordják a sarat a külszíni fejtésből. Kár a szóért. Igaz, az épületek többsége régi, de azért van itt új bőven. Itt van mindjárt az ebédlő. Rög­tönzött kis kiállítás. Maró- henger dolgozik a fejtésben. r\aphne a görög mitológiában Peneus és Gea leánya, kit a kedves mama —, hogy Apollo szerelmi moleszíálásai elől meg­mentse — borostyánná változta­tott. így lett Daphne szép leány­ból — növény. Borostyán hajdan és boroszlán most. Nálunk, a Mecsekben is van Daphne éspedig a Daphne meze- reum, aminek magyarul farkas boroszlán a neve s talán azért, mert mérgező bogyójából hat szem képes megölni egy farkast. Kedves kis cserje, ritkán nő egy méternél magasabbra. Világos- barna. diszkréten fényes ágain most, február közepén jelentek meg az első virágok: rózsás­ibolya, mélykelyhű harangocs­kák, amik erős, majdnem kábító illatot lehelnek, ha lehajolunk hozzájuk. Ez az illat egészen kü­lönleges, talán az orgonáéhoz, vagy a jácintéhoz hasonlíthat­nánk, de persze mégsem az: ho­gyan is lehetne két azonos illat a növényvilágban! (A magyar tél végén csak itt, Baranyában van néhány ilyen exkluzív, pompás virág, mint amilyen — a Danhnc mellett — & magyar kikerics Villánynál, a harsánvi hegy lábánál, vagy az illatos hunyor a Mecseken, szinte még a hó alatt.) A Danimé az erdők szegéivé*, patakparti bokrok szomszédságát kedveli. Kevés van belőle, s ke­vés ember tudja felfedezni. S ez szerencse talán, mert vajmi ritka DAPH N E az olyan barangoló, aki tiszteli is az erdei flóra fehér hollóit. A boroszlán teljes védettséget élvez, nem szabad bántani. Ha a farkas-boroszlán virágot hajt, még nincsen levél rajta. Tán ezért sem olyan egyszerű rábukkanni arra a néhány bo­korra. amit Bános meg Mánfa környékén vagy Bükkösd mögött (a Kakukk-árok térségében) szá- montartunk. Látványos cserje még virág és bogyódísz nélkül is. Fás szárán a sima kéreg olyan, mint egy régi-régi könyv bőrkötéses háta, halvány dohány­barna színben. Élénkzöld levelei, mint a fordított lándzsa-vég: sokszor ez vezet nyomra, ha bo- roszlánra vadászunk. Az azonban nincs ráírva egyet­len farkas-boroszlánra sem, hogy megátkozták az istenek. Hogy gyökerében, levelében és kérgé­ben. de legdúsabban bogyójában a daphnin nevű méreganyagot találjuk. Ez a toxin a gyomrot és a belet izgatja, hányást és hasmenést okoz. Erős bőrizgató s huzamosabb idő múlva a bőrön hólyagot húz, belsőleg pedig vérzést idéz elő. Ezért valamikor gyógyszerül is használták, leg­inkább kenőcs-alakbán, ízületi bántalmak ellen. Már 1676-ban megtaláljuk Ulm város gyógy­szerkönyvében, de az V. osztrák gyógyszerkönyvben is, amely 1854-ben jelent meg. Ebben „Cor­tex Mezerei'* néven a boroszlán kérge hivatalos, kereszttel jelöl­ve, mint erős hatású szer. A Nyugaton még mindig diva­tos homeopátia (rossz magyar­sággal: hasonszenvi gyógymód) orvosai ma is rendelik, Hahne­mann elvei szerint a friss kéreg szeszes kivonatának 10 000-szeres hígításával kiütések, gennyes se­bek. fejfájás stb. ellen (szóval mindama betegségekre, melyek a Daphne „nagy" adagjainak hatá­sára az egészséges emberen meg­jelennek). A népi gyógyászat régebben a kérget vérbaj ellen javallottá és — felismerve vérbőségét előidéző hatását — abortivumként alkal­mazta. Szemölcsöt is irtottak kér­ge tömény kivonatával, sőt azt is feljegyezték, hogy milyen jó szolgálatot tett, mint rágó-szer, nyelvbénulás esetén. A fát kas-boi oszlán skarlátpiros termései június—júliusban érnek. Éppen az iskolai vakáció idején. S ez nem jó. A gyanútlan kis­diákra, apró gyermekre éppen ez a veszedelem. A bogyó! Milyen okos dolog lenne már az óvodá­ban és később a biológia-órákon rámutatni az erdő veszedelmes teremtményeire. A mérges gom­bák mellett a bajt okozó bo­gyókra. Bemutatni színes képek­ben őket, ha már nem sikerül a természet élő ábráin eligazítani a gyermekeket. Felsorolni az ehető vagy élvezhető piros bo­gyóterméseket (borbolyát, gala­gonyát, madárcseresznyét, csip­kebogyót, somot), de felkiáltó je­let, halálfejet festeni a rossz­indulatú bogyók, a farkas-borosz­lán termésének ábrája mellé. Mert a Daphne alattomos, sá­táni szépség. Átható virágillatá­val magához édesgeti a tavasz első rovarait, hogy a beporzást elvégezzék. Nyári korallpiros, húsos, érzéki bogyóit pedig fel­kínálja a rigónak, meg más ma- dámépnek. akik csodálatoskép­pen mind Immunisak a benne levő méreggel szemben. Meg­eszik a bogyót minden károso­dás nélkül, vígan tovarőppennek s a beleiken áthaladó fekete mag valahol egy erdőszélen szolgálja a Boroszlán család szaporodását. Hogy ki ne pusztuljon vég­képp, Mert önző szépségszerete­tünk miatt — úgy érezzük — kár lenne érte. De, mert a nö­vény is élni, szeretni akar. O. az elátkozott Daphne. Baranyai Aurél Ilyenről akkoriban még csak nem is hallottak. Az orvosi rendelő nem rég készült el. Dr. Siklósi György Geresdlakon körzeti orvos. Csodálkozva, kritikus szem­mel vizsgálja a berendezé­seket. — Gyuri! Ez otthon is megfelelne, ugye? Az orvos elgondolkozva hagyja hely­ben. Bizony itt is történt egy és más, nemcsak az ő élete változott a 21 év alatt, mióta elkerült Vasasról. Az általános iskola 7—8 osztá­lyát még vájárként itthon vé­gezte. Aztán szakérettségi Pécsett. Orvosi egyetem. Közben a fürdőbe érünk. A kampókat keresik. Itt már nincs, ez egy új épületrész. Sajnos, még nem tudták min­denütt szekrénnyel megolda­ni mint itt, mentegetőznek az itthoniak. Olvassák a szek­rényre írt neveket: Duga K., Róth M. — Még dolgoznak? Még nem mentek nyugdíjba? — Miska most beteg sze­gény. Ajtókon megyünk ki és be, mindenütt előreparancsolnak. Csaknem valamennyien ne­gyedszázaddal idősebbek ná­lam, de abból nem enged­nek: ők itthon vannak. Ven­dégek. de velem szemben házigazdák is. A felolvasó­ban a szagok ismerősek. A lámpakamrában az új fej­lámpák tetszenek. Hochrein Ádám tűzoltó alezredes lám­pája utoljára — 21 éve — a 313-as volt. Még a 8 kilós fajtából. A gépházban is találkoz­nak ismerősök. ölelkezés. Csodálkoznak a felvillanó jelző fényeken. Régen csak hangjelre indított a gépész — ,most biztonságosabb. Mond­ják Ruppert Endre — most a bányahatóságnál dolgozik, ő is eljött a találkozóra — édesaniának a kas vitte el a lábát A kas, amelyből egy mindig az akna szájához van készítve más emléket is felriaszt. Pálkuti Tóni bácsi annak oldalára írta 1943-ban: Le a német bitangokkal! Le a háborúval! Amikor gyanú­ba került, kénytelen volt minden éjjel más helyre, többek között a főkapura is írni: így akarta elterelni ma­gáról a gvanút A szombat este még a k:’1- túrházban találta a hazalá­togató vendégeket. Dátumok, nevek, kitüntetések kerültek jegyzetfüzetembe, és a szá­mos pohárköszöntő közül egy: örömmel jöttünk, barátokat találtunk, akik közül soka­tokat fel sem ismertünk. Bá­nyászok voltunk, sokan azok is maradtunk. Az élet sok­felé sodort bennünket, egy­ben azonban egyformák va­gyunk: mindannyian vasasi­nak valljuk maminkat. Lombos! Jeni Frontátyonulás A tudományos megfigyelé­sek eredményeként ma már a gyakorlatban is mind na­gyobb figyelmet szentelünk az egyik legszeszélyesebb meteorológiai jelenségnek, a frontátvonulásnak. Amikor a barográf mutatója hirtelen légnyomás változást jelez, az élő szervezet érzékenyen reagál, biológiai egyensúlya könnyen megbillen. Még az egészséges ember figyelme is csökken, sokan fáradékony nyá. ingerlékennyé válnak, ■ különösen a betegeket, öre­geket viseli meg ez a válto­zás. A fokozódó balesetve­szélyt. az elhalálozások szá­mának Hirtelen "növekedését igazolják a statisztikai ada­tok, s e megfigyelések alap­ián szükséges óvintézkedések is mind nagyobb szerepet kapnak. A frontátvonulások azon­ban — amint ezt az utóbbi évek megfigyelései bizonyít­ják — még a „holt anyagra” is hatnak. A szénbányák leg­félelmesebb ellenségét, a súj­tólégrobbanást előidéző me­tánt is előcsalogatiák rejte- kéből. A gyors légnyomás csökkenés következtében ugyanis a szén rétegek kisebb- nagvobb repedéseiben jelen­levő gázok egyensúlyi álla- oota felbomlik, a ritkább légtér mintegy kiszippantja a hasadékokból a metánt Ilyenkor gázkiáramlás indul­hat meg azokon a munka­helyeken is. ahol különben sújtólégveszéllyel nemigen kell számolni. A tatabányai központi bá­nyamentő állomáson éppen e megfigyelések alaDján rend­szeresen ellenőrzik a légnyo­más változásokat. Amikor frontátvonulást jeleznek a műszerek, nyomban kieyúl- nak a fokozott súitólégve- szélyre figyelmeztető auto­matikus villanytranszoaren- sek. Ilyenkor elrendelik az úgynevezett „csendes” riadót, s a diszpécser szolgálat azon­nal értesíti a bányaüzeme­ket, hogy haladéktalanul te­gyék meg a szokásos óvintéz­kedéseket, sűrítsék a föld alatti munkahelyeken az el­lenőrző méréseket. Többek i között ennek a tudományo­san megalapozott preventív védő módszernek köszönhető, hogy Tatabányán számotte­vően csökkent a frontátvonu­lás okozta sújtólégveszély. 6 általános Iskolát végzett fiúkat GÉPLAKATOS ÉS ESZTERGÁLYOS szakmunkás tanulónak felvesz az Epftögépgyérté Vállalat 1. az. Gyára Pécs. Vasút űl i. ea. l

Next

/
Oldalképek
Tartalom