Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-22 / 46. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! it« Dunántúli napló xxvn.évfolyam,45.sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja i*70.iabn.órH.,.«ómoii Városunk képe Előre bocsátva: nem vállalkozhatunk arra, hogy a címben jelzett kérdést a maga teljességében vizsgáljuk. Nem is annyira vizsgálódásról van szó, csak egy és más észrevétel megpendítéséróL Ismeretes, hogy az évek folyamán Pécs és Baranya hogyan szerzett macinak elég szép rangot képzőművészeti életünkben. A múzeum képtára, a képtár egyes kiállításai, a két biennálé, a pályázatok és azok eredményei, a megyében „gombamód” szaporodó művésztelepek, az itt élő — dolgozó alkotók országos sikerei — mind egy-egy vonás az összképhez, amely jelzi, hogy Baranya a vizuális kultúra terén nemcsak felzárkózott az ország élén járók mellé, de egynémely vonatkozásban egészen sajátos és vitathatatlanul úttörő kezdeményezést vitt sikerre. Az önálló arculat kialakulásában, egy sokszínű, mégis világosan elkülöníthető dél-dunántúli művészet felvázolásában, az itt élő művészek egységes tevékenységében és sok közös megnyilvánulásában keresendő talán elsősorban a siker nyitja és egyben tartalma. Ha viszont ezek után feltesszük — mintegy önmagunknak — a kérdést: önmaga körén túl hol és hogyan t„..röződik, válik másfajta szellemi erővé, látható eredménnyé, közös kinccsé ez a tevékenység, már bizonytalanabb választ adhatunk. Kézenfekvő, ha a villányi fiatal képzőművészek eredményeit hozzuk fel azonnal: nemcsak azzal, hogy nyaranta ott élnek, dolgoznak, vitatkoznak, kiállításokon, vagy a volt kőbánya falai közt munka köziben találkoznak az emberekkel, de mással is, szervezett kapcsolatokban, előadásokban és vitákban, ifjúsági klubbal kötött szerződésben megnyilvánuló ismeretterjesztő tevékenységükkel igyekeznek kitágítani a hatókört. És még valami: a hegyoldalban gyülekező szoborerdő előbb- utóbb erős, új látványként szól bele a táj képébe, megváltoztatja, módosítja, új tartalommal tölti meg azt — S természetesen hozhatnánk máshonnan is példát — a művész amúgyis elsősorban alkosson, ha képzőművész, legyen ott minél több kiállításon, hisz művei így is hatni fognak. Nem arról van tehát szó, hogy keveselnénk a városunkban, megyénkben éló képzőművészek munkáját — Nézzünk azonban jól körül: hogy fest vajon a kétezer éves város képe akkor, ha nem az nézi, akinek mindennapos élete itt zajlik, ezek között a régi és új falak között? Milyen az a Pécs — például —, amely a képes levelezőlapok hátán eljut szerte az országba vagy világba: nem a székesegyház, a dzsámi, esetleg az épülő új városrész jellegzetes, ám hideg városa? Hideg, csakis abban az értelemben, hogy hiányzik belőle az épületet, a monumentalitást az emberhez közelhozó képzőművészet. A székesegyház és a régi Pécs többi épenmaradt része más kérdés, az új városnegyed többé-kevésbé képzőművészeti alkotásokkal is ellátott, a „két ezrelékkel” kiegészített összképe, úgyszintén más kérdés, bár szintén megérne egy vitát. De a városnak még jócskán tetemes része elaggott műemlékházakból áll, amelyeken a düledező vakolatot ízléstelen-jellegtelen cégtábla pótolja, szürke, unalmas házsorokból áll. amelyekből ugyanúgy hiányzik egy szobor, egy ízléssel kialakított portál vagy más egyéb, mint legalább egy zöldlombé fa. Nincs a városban elég park, de nincs elég szobor se, dombormű vagy meggondolt építészeti díszítés. Az ország más városai híres, színvonalas emlékművekkel gazdagodnak a szemünk láttára, Pécsett alig néhánv létesült az elmúlt években. A régi utcák hangulatát — mennyien tették már szóvá! — modernkedő táblákkal, lámpákkal, egyebekkel rontják el. Hiába van nekünk római, török, középkori műemlékünk szép számmal, ha ezek elszigetelten állnak a városban, s a turista jellegtelen, elhanyagolt, a szemet egy pillanatra igénybe nem vevő utcákon át gyalogol el egyiktől a másikig. — Igaz, erre is történtek már lépések — főleg a műemléki szakemberek részéről — s néhány „műemléki környezetet”, egységet, városrészt próbálnak meg kialakítani. De mindez csak kezdeti lépés és elszigetelt: összességében sajnos nem látjuk még, hogy a város képe változna, a olyan irányba változna, hogy egy- egy nagyobb területen gyönyörködve mehessen végig a látogató: múlt és jelen kapcsolódna össze, színvonalas, vizuálisan kielégítő, majd mondhatnánk: művészi összképpé. Sok mindenből tevődik ki egy ilyen folyamat Elképzelhető, hogy helyi képzőművészek fognak össze, s vizsgálnak meg egy-egy városrészt, k'észitik el a tervet, mit tehetnének ők a maguk területén annak a területnek a szebb kialakításáért Elképzelhető, hogy a váró# — valamilyen úton-módon az erre hivatott Művészeti Alap és Lektorátus segítségére támaszkodva — megbízza képzőművészeit, hogy egy-egy térhez vagy épületegységhez készítsen képzőművészeti alkotást Elképzelhető, hogy a vállalatok, intézmények figyelnek jobban oda ezekre a nem éppen lebecsülhető szempontokra, s áldoznának több pénzt, több fáradságot hogy legalább az új épületek elégítsék ki a korszerű esztétikai igényeket (Többet lehetne várni a vállalatoktól persze a vásárlásoknál is, van erre pénz, némely új hivatali helyiséget mégis meg lehet nézni, milyen kopár, hangulattalan, mennyire hiányzik belőle egy színfolt, a művészet derűt keltő, szellemi nyugalmat vagy örömet odó színfoltja.) Elképzelhető az is, hosrv valahol valakik olyanforma bizottságot hoznak létre, — s nem a bizottságok számának növeléséért — amely foglalkozni tud a városrendezéssel, városszépítéssel, műemléki politikával stb.-vel, de képző- művészeti szempontokat is figyelembe véve, és a képzőművészek bevonásával. Evekkel ezelőtt városunk nagyhírű festőművésze mondta: egy közlekedési tábla is lehet képzőművészeti alkotás. Amit úgy is érthetünk: egy csúnya, rosszul elhelyezett táblával is el lehet rontani egész utcaképet Más valaki viszont Pécset először látva, azt panaszolta: hiába érzi a „történelem levegőjét”, illetve akarja vagy véli érezni, azt minduntalan elhomályosítják a váratlanul feltűnő, ízléstelen plakátok, a rossz helyre, stílustalanul elhelyezett cégtáblák és másefíélék. Nem beszélve arról, hogy a történelmi levegő olyan tőke, amellyel gazdálkodni kel! tudni, s amelyet a „tékozló fiú” később még elsirathat. H. F. Koszorúzást ünnepség a szovjet hősök Szabadság téri és gellérthegyi emlékművénél A szovjet hadsereg megalakulásának 52. évfordulója alkalmából szombat délelőtt koszorúzás! ünnepség volt a hazánk felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök Szabadság téri és gellérthegyi emlékművénél. A szovjet éa a magyar himnusz elhangzása után elsőként a magyar fegyveres erők nevében Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a zottság első titkára helyezte el a kegyelet virágait. A szovjet hadsereg koszorúját B. P. Ivanov altábornagy, P. M. Petrenko altábornagy és M. I. Szorokin altábornagy helyezte eL Az emléktóra résztvevői megkoszorúzzák Csertetőn a bányász mártírok emlékművét. (Tudósítás a 4. oldalon.) Erb János felvétele Mi történt a felajánlás óta ? Versenyben százötven szocialista brigád CSERTETÖI EMLÉKTORA Egyelőre még nem veszélyezteti a belvíz a mezőgazdaságot Az MTI munkatársa megkérdezte a MÉM illetékeseit, milyennek értékelik a február közepére kialakult belvízhelyzetet. A szakemberek elmondották, hogy hozzávetőleg 240 000 holdat öntött él eddig a hóié. A számítások szerint ezen belül százezer holdra tehető a szántóterület, amelyből mintegy 40 000 hold őszi gabonával van bevetve. A fennmaradó 60 000 hold egyelőre „üres” az április második felében esedékes vetésre vár. Ezzel a területtel nincs különösebb gond, számítani lehet arra, hogy tavaszra megfelelő szivattyúzással és vízelvezetéssel ez a terület alkalmassá válik a bevetésre — amennyiben nem áll be kedvezőtlen fordulat az időjárásban. A víztől ellepett gabonák a fejlődésben egyelőre még nem jutottak odáig, hogy a belvíz számukra egyik napról a másikra veszélyessé válhatna. Ilyen hideg időben, mint a mostani, a víztől borított vetés 2—3 hetet is különösebb károsodás nélkül vészel át. A helyzet csak akkor fordul komolyra, ha a belvíz hőmérséklete 10 fok fölé emelkedik, ilyenkor 5—6 napos le- vegőtlenség már végzetes lehet a gabona számára. magyar néphadsereg vezérkari főnöke. Ben kei Andráa belügyminiszter éa Papp Árpád vezérőrnagy, a Munkásőrség országos parancsnoka koszorúzott. Ezt követően a Szovjetunió budapesti nagy- követségének koszorúját helyezte el F. J. Tyitov nagykövet, valamint V. K. Gvozd altábornagy, katonai és légügyi attasé. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Mátyás László titkár és Harmati Sándor, az országos elnökség tagja, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága képviseletében Molnár György, a Központi Bizottság titkára és Csillik András, a Budapesti KISZ-BiHatvanhét lakás terven felül — Gyümölcsöző kooperáció A versenyfelhívást az elmúlt év októberében hirdette meg a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál az igazgatóság, a pártszervezet, a szak- szervezet és a KISZ. Hazánk és Pécs felszabadulásának emlékére, valamint a Lenin centenárium tiszteletére rendezett jubileumi munkaverseny most a minden évben megrendezendő vállalati munkaversenyt hivatott kiegészíteni. A versenybe mintegy százötven szocialista brigád, harmincöt szocialista gazdasági egység, valamint négy központi osztály kapcsolódott be. A verseny fő célkitűzése a III. negyedévben mutatkozott lemaradás behozása és túlteljesítése volt. A napokban került sor a vállalások értékelésére. A panelüzem vállalta, hogy egy huszonnyolclakásos panelépület elemeit legyártja terven felül, ezzel is hozzájárulva a BCM lakótelep építkezéséhez. Legnagyobb eredménye a Jubileumi versenynek a Szigeti úti és Üjmecsekalján a bolgárkerti lakásátadások: a felajánlott negyvenöt többletlakás helyett hatvanhét lakást adtak át az elmúlt évben. Feladatukat megnehezítette a mostoha időjárás —a mélyépítőknek és a külső szerelőknek volt a legnehezebb a dolguk. Sok probléma merült fel a gáz- és vízvezeték szerelése közben, a távfűtés megoldása terén: a belső munkák időbeni elvégzése forgott veszélyben. De a IV/l-es építésvezetőség kubikos brigádjai — Kaposi, Un- gi, —• és a szerelő és szakipari brigádok megállták a helyüket. Ugyanígy helytálltak a többiek is: az asztalosok tervszerű, lelkiismeretes munkával, az előregyártó szerelési csoport Kövesl Miklós vezetésével. Nekik köszönhető a külső gázvezeték-szerelés elégzése. amit a saját feladataik mellett végeztek el. A felszabadulási emlék- versenyben a vállalatok közötti kooperációt a Pécsi Épü- letgépgyártó Vállalattal kötött szocialista szerződés biztosította. A vállalat időben elkészítette — az építők túlterhelt lakatosüzemének tehermentesítésére, — a bővítés alatt álló panelüzem darupályáját, amely a próba- üzemeltetések előrehozatalával a tervezettnél több lakás elkészítését jelentheti 1970- ben. Apró Antal Moszkvába utazott Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szombaton Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST végrehajtó bizottságának 45. ülésszakán. Berem»nden a tnrőépiilet ezertonnés génaiapszekrény süllyesztését a héten fejezte be a 26-os sz. Állami Építőipari Vállalat. Három hónap alatt 11 méter mélyre süllyedt a gépalap. Beldek A. felír.
