Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-19 / 43. szám
ti70. február 19. iDtinOtlittlilt TIOIMÍ» 3 Irány: a Szovjetunió —barátságvonat a testvérvárosokba A közelgő történelmi év-, fordulók alkalmából az MSZ- BT — a párt- és a tömegszervezetekkel. valamint a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal együttműködve — több barátság-utat bonyolít le. A Volga nevű új dunai luxushajóval a barátság ápo- | lásában kitűnt társadalmi j munkások utaznak Ogyesz- 1 szába. A hajó március 31-én j indul' Budapestről utasai április 4-én érkeznek Ogyesszá- ba és részt vesznek a hazánk felszabadulása alkalmából rendezett ünnepségen. Három barátság-vonatot is indítanak a Szovjetunióba. Az első március 27-én, az MSZBT, a Hazafias Népfront és az Országos Nőtanács aktivistáit viszi a Kijev—Leningrad—Moszkva útvonalon. A másikat — amely március 31-én indul — az ukrajnai testvérvárosokba indítják, s utasai másfél napot töltenek Kijevben, majd a szegediek Ogyesszába, a kecskemétiek Szimferopolba, a zalaegerszegiek Herszonba, a dunaújvárosiak Kommu- narszkba, a székesfehérváriak Vorosilovgrádba (Luganszk), a nyíregyháziak Ungvárra, a pécsiek pedig Lvovba mennek. A debreceniek programja Kijev és Zaporozsje. Április első felében 60 tagú partizánküldöttséu is látogatást tesz a Szovjetunióban. Útvonaluk: Kijev— Moszkva. Április 18-án a Lenin nevét viselő magyarországi üzemek. termelőszövetkezetek és intézmények 60 dolgozója repülővel indul Moszkvába. ahol részt vesznek a centenáris ünnepségen és koszorút helyeznek el a nagy forradalmár mauzóleumán. TALAJmechanikai j fúrást vállalunk. Pécsi Járási Építő Ktsz. Pécs, Sallai utca 11—22. Lenin szülővárosában, T71- janovszkban nagyszabású Lenin emlékhely-építés indult — nemzetközi építőbrigádok közreműködésével. A szocialista országok egy-egy szakmát reprezentálnak az építkezésen. A házat, mert ház lesz, harminc éven aluli fiatal szakmunkások építik. Magyarország kőműveseket küld — nemsokára útnak is indul húsz fiatal kőműves, hogy bizonyítsa tudását és szakmaszeretetét Uljanovszk- ban. Az országból húszán mehetnek — a KISZ Központi Bizottsága Baranyának egy helyet biztosított ebből a keretből. Január elején közölték a KISZ Baranya megyei Bizottságával ezt a hírt, s onnan azonnal szóltak a Baranva megyei Építőipari Vállalat KISZ-titkárának, javasoljanak valakit. * — Felmérésünk szerint százkilencvenöt harminc éven aluli kőműves dolgozik a vállalatnál — mondta Neumann Hásvétra már érezhető lesz uz ármérséklés Ársz ín vonal -cső k lcentés, több és olcsóbb itruk iVem lesz hiány a leg/óbban keresett ruházati cikkekből Idézet a Dél-dunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat üzlet- politikai irányelveiből: „A vállalat nagy súlyt helyez arra. hogy az 1970. évi áruforgalom olyan szerkezetben bonyolódjék, amely jobban igazodik a lakosság igényeihez és tartalmazza azokat az árpolitikai irányelvek megvalósítását is, melyeket az MSZMP Központi Bizottsága, az országgyűlés és a belkereskedelmi miniszter 1970- ben a lakosság jobb ellátása érdekében elvár.” Az irányelvek most készültek el és a MERUKER Vállalat az első üzletfelek közül, amellyel már egyeztették. Alacsonyabb árak — nagyobb forgalom Az üzletpolitikai irányelvekben idén mindennél fontosabb szerepet kap az árpolitika. A nagykereskedelmi vállalat 8 százalékos forgalomemelkedést tervez 1970- re. A forgalomnövelésnek nem kizárólag nyereségbiztosítás a célja. Fontos szempont, hogy a tavalyinál alacsonyabb árszínvonalon, választékosabb ellátást biztosítsanak a megye lakosságának. Ha a tavalyi árrés-szintet 100 százaléknak vesszük, ehhez képest az árrés 12 százalékáról mond le a nagykereskedelmi vállalat, csökkentve az árváltoztatásokból eredő bevételeit. Azt a nyereséget, amelytől az árszínvonal-csökkentés következtében elesnek, a forgalom növeléséből fogják az Idén elérni. Ármérséklődéssel számolhatunk tehát a textilruházati szakmában a közeljövőben. A nagykereskedelmi vállalatnál kidolgozták, hogy a legkeresettebb cikkekből mennyivel kívánják növelni a forgalmat. Például olcsó hullámosított műszálas ruhaanyagokból 50 százalékkal akarnak többet eladni, mint tavaly. Nyomott kartonruhákból 22,7 selyemárukból 22,2 százalékkal növelik a beszerzést és az értékesítést. Az alacsonyabb fizetésűek számára legelérhetőbb fésűsszövet öltönyökből, az 50 százalékos gyapjútartalmú, a kártolt- és a műszál-öltönyökből 25 százalékkal növelik a forgalmat. Nagy gonddal szervezik a terület gyermekruházati cikkekkel való ellátását. Az olcsó leányka nyári karton- és mosóruhák forgalmát 20, a fiú- és leánykapantallókét 11, a habszivacs kabátfélék forgalmát 27 százalékkal növelik. Idén több olcsó női pongyola kerül az üzlethálózafba és több évig gyötrő gondot szüntetnek meg azzal, hogy a szükségletnek megfelelően szereznek be különböző bébicikkeket, amelyeket maximált árúk miatt nem szívesen termel az ipar. Az ipar ösztönzésére épp ezért nagyobb összegeket fordít a nagykereskedelmi vállalat. Így előreláthatólag nem lesz hiány bébi fürdőlepedőkből, bébi lábzsákokból, valamint az ugyancsak maximált árú ágyneműkből. úttörőruhákból. Szezon végi kiárusításokra, kilenc, tartós árcsökkentésre másfél millió forint kockázati engedményt ad 1970-ben a Dél-dunánfúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat. A vállalat összforgalmát tekintve viszonylag csekély összeg ez, de arra elegendő, hogy néhány áruféleség árát tartósan mérsékeljék. A tartós ármérséklés mindenekelőtt a női és leányka pamutaljakat, pantallókat, a férfi és fiú hagyományos kabátokat, valamint a női és leányka malipol anyagból készült ruhákat érinti. FS ern lesz hiánycikk? A MERUKER-nél elfogadták a nagykereskedelmi vállalat elképzeléseit. A gyakorlatban ez azt jelenti — mivel a nagykereskedelmi vállalat központjában már megkezdték az új árak kialakítását —, hogy legkésőbb hús- vétra már érezhető lesz az ármérséklés, amelyhez a MERUKER is hozzájárul. A MERUKER 20 százalékkal csökkenti az áremelésből származó bevételeit a tavalyihoz képest. Emellett nyolc százalékkal növelik a forgalmat A kiskereskedelmi Vállalat árengedményt kap a nagykereskedelemtől, ennek tetemes részét ugyancsak az árak mérséklésére használják fel. A luxuscikkeket kivéve — úgy határoztak — nem térnek el az irányárréstől és a divatáruk árait sem csökkentik. Ugyanakkor hozzáférhetőbbé teszik a kisfizetésű rétegek és a nyugdíjasok számára a mindenpapi szükségletre szánt ruházati termékeket. Az olcsóbb tömegcikkekből ebben az évben mintegy 40 millió forinttal nagyobb mennyiséget vásárol a nagykereskedelmi vállalattól a MERUKER, mint tavaly. Céljuk, hogy minden réteg számára biztosítsák az anyagi eszközeiknek megfelelő árut és az olcsóbb termékekből olyan tömegesen lássák el a boltokat, hogy senki ne kényszerüljön annál drágább holmit vásárolni, mint amilyent elképzelt magának. A MERUKER egyébként dicsérendő kezdeményezést indított útjára, összeállítják az esetenként, vagy tartósan hiányzó cikkek listáját és saját eszközeikkel — mivel főleg olcsóbb árukról van szó — ezek termeltetésére ösztönzik a nagykereskedelmi vállalatot. ; Sokan kishitűséggel fogadják az árszínvonal csökkentésére tett ígéreteket, mivel az elmúlt időszakban volt néhány kellemetlen tapasztalatuk. A Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat és a MERUKER mostani elhatározásainak megvalósulására azonban van biztosíték: mindkét vállalatnál fontos prémiumfeltétellé tették az olcsó áruk tömeges beszerzését. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gépműhelyében javítják a szabályozásoknál, ár- és belvízvédelemnél használatos gépeket, berendezéseket, földmunkagépeket, szivattyúkat, száliítóiárművekct és hajókat. — A képen: E:;latoni belvízi .szolgálata” után újabb „bevetésre” készítik elő az egyik nagyteljesítményű szivattyút Viszkut Róbert és Vörös László szerelők. Foto: Erb János Meszesi gondok A minap Meszesen járva, két asszony beszélgetésére figyeltem fel. Közös ismerősükről váltottak néhány szót, akinek sikerült újmecsekal- jaira elcserélni meszesi lakását. Az akaratlanul kihallgatott szavak és korábbi népfront-értekezleten hallottakat idézték fel. Valaki szenvedélyes hangon mondta ott: „Aki csak teheti, elmegy innen!” Miért? Amikor 1950-ben elkezdték itt az építkezést, akkor ez hallatlanul nagy dolog volt. Az új, városrésznyi lakótelep azon felül, hogy sok száz bányászcsaládnak adott emberhez méltó otthont, már előrevetítette Pécs későbbi viharos fejlődését. És ez a lakótelep azóta is tele van megoldatlan problémákkal. Két évtizede más városépítési szempontok érvényesültek, mint ma és ennek következményeit nyögik most is a meszesiek. „Én is elmennék • Bognár Károlyné pedagógus régi meszesi lakos, a területi Népfront Bizottság titkára. Egyike azoknak, akik nagyon a szívükön viselik Meszes sorsát. Tőle hallottam: — A lakosság cserélődik és lassan csak mutatóban leszünk néhányan a régiek közül. Akiknek sikerül, elmennek innen és szinte lenéznek minket, maradókat. Néha már én is elmennék valahová, ahol van gáz és nem kell örökké cipelni a szenet és a hamut. De mégsem tudnék elmenni innen. Annál DOROZSMATÓL ULJANOVSZKIQ Ádám KISZ-titkár — de nem volt nehéz dolgunk. Aki utazik, öt éve dolgozik a vállalatnál, 1957 óta KISZ- tag. KISZ bizottságunk tagja, huszonhét éves, ifjúsági szocialista brigád vezetője. Hirtelen ennyit tudok elmondani róla No. meg azt, hogy mind a vállalatnál, mind a mozgalomban végzett munkája egyértelművé tette a választást. Neve: Hajnal Pál. Hajnal Pál feketehajú, nyílt, vidám tekintetű fiatalember. Cigarettával kínál. — Hol született? — Kiskundorozsmán — mondja és mindjárt kényelembe fészkeli magát a fotelben: érzik, hogy a következőkben kevésbé hivatalos beszélgetés alakul — 1945-ben Baranyába kerültünk. Má- gocsra. Ott jártam iskolába, míg elvégeztem a nyolc általánost. — Utána? — Újsághirdetés hívott Budapestre. Kőműves szakmára toboroztak tanulókat, elmentem. Az igaz, hogy autószerelő, vagy valamilyen vasas szakmát szerettem volna tanulni, de erre volt lehetőség: mentem, 1959-ben szabadultam, visszajöttem Mágocsra, a tsz-ben dolgoztam. Három év múlva berukkoltam katonának. 1964-ben leszereltem és — megnősültem. Akkor jöttem a vállalathoz. Jelenleg pécsi lakos. Tavaly januárban költöztek az új lakásba az Endresz Gy. utcába hárman: Hajnal Pál családfő, a felesége, aki a IIL kerületi Tanácson dolgozik. és Hajnal Zsolt négyéves állampolgár, a Szigeti úti óvoda középső csoportos „hallgatója”. — A családfő elégedett, jól keres a vállalatnál, szereti munkáját (bár megjegyezte, hogy a panelszerelés eléggé egyhangú). Amit elhallgatott: 1968-ban a KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevéllel jutalmazta. — Hogyan fogadta a család a hírt? — Hát... a feleségem annak nagyon örült, hogy én mehetek, de annak, hogy két és fél hónapig távol leszek, már kevésbé... Számomra viszont egy életre szóló élményt jelent. Indulás: március 1-én délelőtt tizenegy órakor Ferihegyről Moszkvába. Onnan autóbusszal Uljanovszkba. — Április 22-ig munka, utána kéthetes országjárás a Szovjetunióban. Május közepén érkezik haza. K&mpls Péter jobban szeretem Meszest — hibáival, gondjaival együtt. Fel is sorol néhányat „kapásból”: — Szépek az üzleteink, de ellátásuk gyengébb, mint a belvárosiaknak. A piacunk olyan, mintha nem is lenne. Nincs egy valamirevaló presszónk, cukrászdánk, éttermünk. Érdemes megnézni a szakorvosi rendelőt, milyen zsúfolt. A mozi már két éve megszűnt. Nincs a gyerekeknek igazi játszóterük. Járdák, közvilágítás ... Mondjam még? „Középiskola kellene...“ Bednár Imre, a Frankel Léó utcai általános iskola igazgatója, 57 óta él itt — Funkciójából fakadóan nemcsak az iskolai problémákat Ismeri, bár azok jobban foglalkoztatják. — Amikor idekerültem, az Itt élő nők mintegy 90 százaléka nem dolgozott. Ez a bányásztelepülések sajátos vonása és ezzel magyarázható, hogy csak egy bölcsőde és egy napközis óvoda van itt. Azóta a lakosság megcserélődött, a nemdolgozó asszonyok aránya 60—70 százalékra csökkent és egyúttal növekedett a nagy családok száma. A bölcsődei, de főleg az óvodai kapacitás messze nem felel meg az igényeknek. Az általános iskolai helyzet pillanatnyilag kielégítő, változatlanul hiányzik azonban a középiskola. — Mivel bizonyítható ez? — Egy egyszerű ténnyel: évről évre csökken a középiskolába menők száma. Főleg a szülőkön múlik el, akik azt szeretnék, ha gyereküknek mielőbb kereső foglalkozása lenne. Ez talán érthető is, de ne feledjük, hogy itt főleg munkáscsaládok élnek. Hogyan menjenek a munkásgyerekeink egyetemre, ha még az érettségit sem szerzik meg? Ha itt helyben lenne szakközépiskola, valószínűleg megváltozna azoknak a szülőknek a véleménye is, akik ma még ellenállnak. ,,Közvilágítás“ a Tolbuhin úton Kiss János nyugdíjas bányász, a meszesi területi pártszervezet titkára szívesen szegődik kísérőmül, amikor a meszesi lakótelep bejárását említem. Fehérhegy felől indulunk és már az elején felhívja a ügyeimet a Tolbuhin úti parksáv sétányának „közvilágítására”. Ilyen nincs, csupán annyi fény jut ide, amennyi a főútvonal lámpáiból a fák között átszűrődik Megnézzük a Sztahanov utca alsó végénél lévő hatalmas grundot Valamikor ide tervezték a meszesi kultűrkom- binátot, de amióta lekerült a napirendről, a terület végleg kihasználatlan. A gyerekek minden korosztályát foglalkoztató „játszókombinát” kerülhetne ide. „Vendéglátó egységek”. — Ezekre van a legtöbb panasz. A Holdfény szobányi nagyságú presszó, jó ha húsz vendég befér. Ez az egyetlen ilyen intézmény Meszesen. Cukrászda? Nincs. Meszes Étterem. A jóhangzású felirat alatt füstös, félhomályos ivóba vezet az út. A vendégek kalapban, kabátban ülve isszák féldecijüket, sörüket Szakadt függöny mögött az étterem. A pincér szerint nincs eléggé kihasználva. A külső után ítélve ez nem is csoda. Szép, mutatós vjszont a Bányász Étterem, a Mecseki Szénbányák központjának épületében. A meszesiek félnek, hogy talán megszűnik a központ kiköltözése miatt és akkor oda ez az egyetlen tisztességes hely is. Parádi János üzletvezető megnyugtat: nemhogy megszüntetnék, inkább fejleszteni akarják az éttermet. De ez sincs kihasználva. Hiányzik-e Meszesen valóban a színvonalas étterem, szórakozóhely? Nehéz erre választ kapni. Az igaz, hogy a családok többsége ma sem igényli az éttermi kosz- tot, de a jó szórakozóhelyre azért szükség volna. A szakorvosi rendelő éppen csendes, de az itt dolgozók óva intenek attól, hogy ebből ítéljünk. Forgalmas napokon 6—700 ember is megfordul itt és könnyen elképzelhető, hogy a szűk folyosón mi van olyankor. A betegek többsége az utcán ácsorog- va várja a sorát. A lakótelepen tízezer ember él, de messze környék betegei is idejárnak. Időszerű lenne már valamit tenni? Nagyon. Lesz valaha gáz? — A gáz az. ami a legjobban hiányzik itt mindenkinek — mondja Kiss János utunk végére érve. Amikor megépült a lakótelep, az a szóbeszéd járta: van elég szenünk, minek ide a gáz. Ma már tudjuk, hogy mégis csak jó lenne. De hogy lesz-e valaha is? Most arról beszélnek, hogy nem lenne gazdaságos? Én azt hiszem, nem (gy kellene ezt nézni, hanem úgy, hogy ezen a területen munkások laknak és nekik — beszéljünk nyíltan — joguk van ehhez. Amikor .pedig búcsúzunk, útravalóul még ezt mondja: — Tulajdonképpen adni is kell Meszesnek valamit, nemcsak folyton ígérni. Persze, nekünk meszesi eknek is többet kell tenni Meszesért, de mindent nem csinálhatunk magunk. Hársfai István (Folyt köv.)
