Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 20. szám
1970. Január 24. D«ir»flinT«ii nat»io 7 A gyűjtemény ablakot nyitott a nagyvilágra Ez volt a szép, nagy szenvedélye néhai Velényi László kertvárosi iskolaigazgatónak. Jó ötven esztendőn át gyűjtögette feleségével a képeslevelezőlapokat. Esetleg elnéző mosollyal nyugtázhatnánk e különös hobbyt, ha mondjuk „mindent-gyűjtő” gyerekekről lenne szó, akik megunva a gyufacímkét, gyorsan átváltanak szalvétára, kövekre, falevélre, vagy néhány képeslapra. De itt többezer, több tízezer képeslapról van szó, ami már komoly dolog, talán valahol a bélyeggyűjtés rangján is említhető. Kertvárosban, a Kertváros utca 4. szám alatti ház utcai szobájában masszív, régi, patinás bútorok állják az időt. Itt lakik a nagymama, özvegy Velényi Lászlóné, aki a múlt héten ajánlotta fel a debreceni Déry Múzeum részére a gyűjteményt. — Ez csak körülbelül tízezer lap volt — mondja a kedves, idős asszony. — Több volt? — Sokkal több — legyint •V* •* fw Az indohäzat, azaz a mai pécsi állomásépületet ábrázoló képeslapon, 1903-ban még rét virágzik a MÁV Üzletigazgatóság helyén. Ötvenezer képes levelezőlap I Rembrandt vagy van Dyck egy-egy alkotását idézve. Aztán érkeztek lapok Norvégiából, Dél-Afrikából, Kínából, Amerikából, Ausztráliából, aztán ezer és ezer ismeretlen városból. — Hogy jutottak a lapokhoz? — Férjem tanítványai, a kisiskolások, de éppen úgy teljesen idegenek is, akiket nem is láttunk, csak küldték és persze sok rokon és ismerős. Ha valaki látogatóba jött, férjem azonnal azt kérdezte: „Hoztatok lapot?” És akkor megnézte a postai bélyegzőt, hogy eredeti-e. Volt egy wei- mari mérnök, akivel férjem levelezett, tőle nagyon sok képeslap érkezett. Nehézkesen föláll, az ebédlőszekrény alsó részének ajtaját nyitja, ott voltak a képeslapok dobozokban. A polcok üresek. Jó lett volna válogatni, nézelődni. Mondjuk ■zázadelejl képeslap a mal Szabadság úti középiskolás menza épületével. — Hiszen szegény jó párom néhány éve negyvenezer darabot adott át múzeumoknak, például Pécsett is, aztán sok magángyűjtőnek. Ugye, a lapokat rendszerezni, kartonoz- ni kellett. Férjemet tolószéken kivittem a verandára, ott dolgozgatott gyűjteményén, de belefáradt. Én is most ezért adtam túl az utolsó tízezren. A múzeumban jó helye lesz, megőrzik, amíg csak lehet. — Miért gyűjtötték? — A férjem — ahogy én észrevettem — jobban kedvelte a hazai képeslapokat. Gyakran jöttek más iskolákból, elkértek néhány százat és földrajzórákon, néha történ elemórán is jó segédeszköz volt a gyűjtemény. Mindig vissza is hozták pontosan. Felkereste őket — Pécsről Menyét és 6z párharca A Mecsek keleti erdőségében párviadal zajlott le egy menyét és egy őz között. A menyét a legapróbb ragadozó állat, teste vékony és alig arasznyi hosszúságú, viszont a legvérszomjasabb. A menyét fáról ugrott rá a békésen legelésző őzre, és éles fogaival felszakította a nyak- erét. A meglepett őz hiába próbált megszabadulni a támadójától, a menyét erősen rátapadt áldozata testére, s csak akkor hagyta ott a halálosan elgyengült állatot, amikor jóllakott a vérével. Az arrajáró vadászok már csak a kegyelemlövést adhatták meg a szerencsétlenül járt nagyon régen elszármazott — amerikai asszony, kérte dollárokért — nem adták. A legrégebbi képeslap postai bélyegzője 1886. Bizonyos S. kisasszony részére küldték Ausztriából. Az 1808-as bécsi jubileumi kiállításon faháncs- lemezből készült képeslapokat hozott forgalomba a posta. Bécs városát ábrázolta egy tnásik lap, amelyet Zeppelin-léghajóról fényképeztek, majd sokszorosítottak. Külön kartont kaptak a reprodukciós lapok, Holbein* azt a századfordulói pécsi képeslapot, amelyen a pályaudvar előtti térségen — s ez a térség kiszélesedett a Köztársaság térig — még az akkori ipari vásár sátrai láthatók. özv. Velényi Lászlóné a távoli országokat idéző lapokért rajongott. — A televízió ma behozza az egész világot. De . nekem akkoriban a gyűjtemény nyitott ablakot a külországokba. Órákon át nézegettem a lapokat, a képek után térképen kerestem meg a tengerparti városokat. Aztán „utaztam”... Napi gondot, fáradtságot feledtető foglalatoskodásnak indult és évtizedek múltán egy gazdag gyűjteménnyé terebélyesedett. Helytörténeti múzeumok, magángyűjtők csendes világába így vonult be nevével szerényen a hajdani külvárosi iskolaigazgató és özvegye. R. F. Szobrot állítanak Siklóson Kanizsai Dorottyának Siklós szobrot állít a ’ár hajdani nagyasszonyának, a legendás hírű Kanizsai Dorottyának. Az egészalakos szobor Borsos Miklós Kos- suth-díjas művész alkotása. A gipszforma már elkészült, zsűrizése is megtörtént és most kerül bronzöntésre. — Kanizsai Dorottya szobrát az idei 7. siklósi várfesztivál alkalmával leplezik le. Szép hagyománnyá vált ugyanis, hogy minden várfesztiválon szobrot avatnak Siklóson. — Perényi Imre nádor özvegye, Kanizsai Dorottya, az 1526-os mohácsi vész idején elesett magyar hősi halottak eltemetésével írta be nevét a történelembe. Amikor hírül vette, hogy Mohácsnál megsemmisült a magyar sereg. s meghalt a király, a fővezér és mostohafia, Perényi Ferenc váradi püspök is, a török elvonulása után a csatatérre sietett. Négyszáz embert fogadott fel, s a szerteszét heverő halottakat ösz- szeszedette és közös sírokba temettette. Kanizsai Dorottya szobrát a belső várudvaron állítják fel, ott, ahol annakidején a híres orvosságoskertje volt. Ki lesz a labdarúgó szövetségi kapitány? A magyar labdarúgásban az elkövetkező hetekben újjáválasztják többek között a Magyar Labdarúgók Szövetségének elnökségét és kijelölik azt, vagy azokat, akik a válogatott csapatért lesznek felelősek a jövőben. Az egyszemélyi vezetésen kívül ugyanis szóba került, hogy válogatóbizottság végezze ezt a nehéz munkát. Az általános gyakorlat szerint a magyar futballban inkább a szövetségi kapitány tisztségének a betöltése a gyakoribb forma. Az elsőt 1904-ben választották meg, Minder Frigyes személyében és eddig 14 utódja volt... Közülük azonban egyikük se vitte a „megdicsőülésig”. Ha az ember végigböngészi pl. a szövetségi kapitányok „történetét”, akkor szembePlae és konflisok a Széchenyi téren 190C-ban, tűnik, hogy közülük többen a világbajnoksággal kapcsolatban buktak meg. A középkorúak még élénken emlékeznek az 1938. évi világbajnoki döntőre, amelyen Dietz Károly magyar szövetségi kapitány erősen felforgatott csapata 4:2 arányú vereséget szenvedett Olaszországtól. Dietznek mennie kellett... Óriásiak voltak a remények 1954-ben, amikor Sebes Gusztáv vezette el a magyar válogatottat a döntőig, Nyugat-Németországgal szemben. 3:2-re kikapott a magyar „aranycsapat” és Sebes Gusztáv is búcsúzott... 1966-ban a magyar labdarúgóválogatott ugyan a VB egyik legnagyobb sikerét érte el, 3:l-re legyőzte a kétszeres világbajnok Brizíliát és ezzel a dél-amerikai együttest megfosztotta több mint tízéves veretlenségétől, mivel azonban a magyar együttes a Szovjetunióval szemben elvérzett a nyolc között, Baróti Lajos is lemondását jelentette Londonból. Sós Károllyal előbb „végzett” a VB. A magyar labdarúgó válogatottnak a világbajnokságok történetében először nem sikerült a selejtezőből tovább kerülnie a mexikói döntő 16-os mezőnyébe. A közvélemény ezt nem tudta megbocsátani és Sós is azt az utat választotta, mint elődjei. Lemondott... s vele ment az MLSZ egész elnöksége... Hogy ki lesz a 16. szövetségi kapitány? Ez hamarosan eldől, hiszen az idő sürget. Ha kicsit jósolni akarnánk, akkor az új szövetségi kapitánynak legalább négy éve lesz ... : 1974-ben kerül sor I a X. VB-re... Komolytalan rofaf Mottó? Egyszer rég tam egy mellékvonalon és egy tölgyes aljában egy csomó disznó legelt. Velem szemben ült egy nagyon előkelő hölgy, mert az augusztusi kánikulában is kesztyűt viselt, és megkérdezte: — Mondja kérem, ezek sertések? — Nem, asszonyom! Ezek disznók. Nekem Is volt olyan korszakom, amikor lényegesen többnek akartam látszani, mint ami voltam. Sikeres kor volt. Az alábbi történet ebből az időből való és hátránya, hogy szó szerint igaz, de tanmesének ma 1» kifogástalan. Valahol olvasom, hogy páriáit Meg azt is, hogy crepe de Chine. Na már most a crepe de Chine helyrebiccent az asszonyok jóvoltából, a parfait azonban nem. Képtelen voltam megtudni, hogy mi az. Ez hosszú Ideig tartott, mert akkor, nemcsak nagyfrVyű, hanpjw még gjégygoU? A PARFAIT is voltam é* kérdezni sem mertem. Egyszer megyek Pesten a Váci utcán és ott van valami Anna nevű cukrászda. Kilép az ajtón egy jó barátom és mondja: „Ettem egy csodálatosan jó parfaitot”. Ha én azt most nem eszem, akkor szörnyet halok. Tehát már is bent voltam. Odajön egy csinos kiszolgálólány és kérdi, hogy mit akarok. — Kérek egy parfaitot Akkor jutott eszembe, hogy fogalmam sincs mi az- Majd kiderül, gondoltam magamban és leültem előkelő testtartásban. Megjelenik a leányzó egy tállal és rajta a valami, az előkelő ennivaló. Valamit közbe kell vetnem. Az alábbi csak velem fordulhat elő. Mire körbenéztem, az asztalon a következők voltak, agy kistányérban porcukor, egy másikban kristály, egy kisebb, egy nagyobb üres kistál, egy pohár víz és egy pohár szóda. Ebben a pillanatban rájöttem arra is, hogy fogalmam sincs, hogy ezek hogy kerültek oda. Vagy itt voltak már eredetileg. vagy idehozták. Belemerültem előkelőén ismét az újságolvasásba és néztem a parfaitot. Szépen ki volt cifrázva, de én hozzá nem nyúltam. Majd csak akad valaki, aki megismertet vele, tehát az újság alól kezdtem figyelni, hogy ki rendel még parfaitot Nyüzsögtek ott ki-be, de mindenki benne volt egy parfait-ellenes ligában. Ettek, ittak, de a parfait nem kellett senkinek. Az én derék ennivalóm kezdte elveszíteni a cirádákat és a csinos pincérkisasszony tanácstalanul szemlélt engem. Tekintetében ez volta — Hát ez a hülye miért nem eszi meg?! Nem akartam csalódást okozni, elővettem tehát az egyik kis kanalat, mert hogy el ne felejtsem, abból is volt vagy három és megkóstoltam. — Ha nem volna olyan előkelő neved és édesebb lennél, akkor fagylaltnak neveznélek ki. de így az nem lehetséges. Most mit csináljcik Itt volt a sok táL Most osszam kétfelé és az egyikre tegyek porcukrot, a másikra, kristályt? Ez nyilvánvaló marhaság. Szórjak rá porcukrot? Itt üldögél fél Budapest és kiderül, hogy ez a marha még parfaitot sem tud enni. Ülök, csak ülök, a parfait olvadni kezd és a sokféle variáció közül, kistányér, nagytányér (még jó, hogy dugóhúzó nem volt) nem tudok dűlőn» jutái. Ebben a pillanatban végigfut rajtam egy régi emlék, amikor egy nagyon nagy kutya egy fagylaltot nagyon ra- fináltan evett meg. Mondtam magamban, hát legyek én is előkelő, és a következőt műveltem. Megragadtam a par- faitos tálat és zutty bele az egészet a szódába. Jól összekevertem és megittam. Ütődött íze volt. Egy limonádé háromszor annyit ért volna. A felszolgáló kisasszony szeme kerekre nyílt, majd elejtette kezéből a tálcát, úgy nézett rajtam végig, hogy számomra nem maradt más, mint a menekülés. Feldúlva fizettem és kifelé a következőt morogtam: — Ezen a helyen kétszer voltam, először és utoljára! Ez egy hülye cukrászda! Azóta bármit hoznak elém a pincérek, kérdezősködés történik. — Mi ez? Állítom, ez a legjobb megoldás. Csak most már kevesebb az öntudatom is. Szöllősy Kálmán 1 f
