Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 6. szám
W7Ű. Január & Utrnímtmt nrwt# 1 Már megint sok a panasz... M á? megint sok • panasz a Pécsi Köztisztasági Vállalatra. Az ünnepek alatt és után valóságos szemétdom- Bx>k keletkeztek a kukaedények körül Üjuiecsekalján és a város többi részén. Ezen felül akadozik a hóeltakarí* 'ián te. Jmt a vállalat mellett szól A vállalat természetesen ' védekezik, s csokorba gyűjti azokat a nehézségeket, megpróbáltatásokat, amelyekkel meg kellett birkóznia az elmúlt hetek alatt. KI kell ismerni: sok vonatkozásban igaza van. Meteorológiai adatok bizonyítják, hogy húsz év óta nem esett annyi hó, mint ezen a télen, november 30-a óta. Valamennyien emlékszünk a nagy hófúvásokra, s arra, hogy azok milyen zavart idéztek elő egész Európában. Nyilván, ilyen körülmények között a Pécsi Köz- tisztasági Vállalattól sem várhattunk csodákat. Kétszáznyolcvan kilométernyi utat kell rendben tartani, járhatóvá tenni a városban, köztük sok hegyi utat is. Senki sem számított ilyen télre, köztük a hóeltakarításért felelős országos szervek sem, hiszen napi 60 — éjszakai műszak esetén 70 forint kifizetését engedélyezték a hómunkásoknak. Ez az ösz- szeg Pécsett is kevésnek bizonyult Újabban 70 — éjszakai munka esetén 90 forintról beszélnek, remélve, hogy ez az összeg már vonzóbb lesz. A vállalat statisztikai kimutatással bizonyítja, hogy a hóeltakarításban, illetve szemétszállításban résztvevő gépkocsivezetők havi 318—359 órát dolgoltak. Hozzáteszi: csak 300 óra engedélyezett. Valóban nagy szám ez, hálátlanság volna megtagadni azoktól az elismerést, akik a hóviharban is helytálltak. Ötven-haivan autóbusz Ez lenne az érem egyik oldala. A másikon 11 hóekét, egy hórakót és egy újabb — hóeltakaritásra alkalmas — rakodógépet találunk. Egyetlen más megyei jogú város sem rendelkezik ilyen gépi arzenállal. Jogosan kérdik hát az emberek: ha ilyen nagy a gépi erő, ha annyit dolgoztak a gépkocsivezetők, akkor mi az oka annak, hogy a hófúvásokat követően heteken át nem takarították el a havat a város kellős közeHóeltakarítási problémák Pécsett Ismét napirenden a szemétkérdés péről, a Széchenyi térről? — Miért volt január 6-án, kedden is több út — vasasi út, daindoli út stb. — szinte járhatatlan még? A nagy olvadás után! Nem valami szónokias, hanem húsbavágó kérdések ezek. Amint Erdő János, a 12-es AKÖV osztályvezetője elmondja, rengeteg a rugó- és kuplungtörés, autóbuszaink egymás után mondják fel a szolgálatot. Amíg nyáron 15— 20 autóbuszt szoktak javítani, most 50—60 áll a műhelyben. Ha 30—40-ről volna szó, az — tekintettel a télre — elviselhető volna még, 50—60 viszont nagyon sok. Félő, hogy ha ez így folytatódik, ki kell hagyni néhány autó- buszjáratot Nem lesz mit elindítani. A többi vállalat kér, „dörömböl“ Hasonló értelemben nyilatkozott Jávori István, a III. kerületi Tanács elnöke is. Mint mondotta, szabálysértési eljárást indítottak a Köztisztasági Vállalat vezetői ellen, a hóeltakarítás — és különösen a szemétszállítás — elhanyagolása miatt. Hozzátette, hogy ha csak erről a télről lenne szó, mindent elviselnének még. Egyébként is, mindent elkövettek, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások, megbeszélések útján rendezzék, ám sajnos nem segített a jó szándék. Évről évre ismétlődő problémákról van szó, egyszer mór mindenki elveszti a türelmét. Állandó „ostrom” alatt tartják őket a kerület lakói, mindig azt kérdezik: mi lesz a szeméttel? Valószínű, a szemét-ügyben sem lenne méltányos teljes mértékben elmarasztalni a vállalatot. Bár a Városi Tanács vb. az elmúlt évben csaknem 3 millió forint „gyorssegélyt” utalt ki számukra, gépi felszereltségük még mindig elmarad a többi megyei jogú városétól. Ha másképp nem, tanácsi közbelépéssel is rendezni kellene a Kuka-autók gépkocsivezetőinek munkabérét. Tarthatatlan állapot: amíg a Kukaedény kezelője havi 4 ezer forintot keres, a gépkocsivezető 2500—2800-at. Vannak a vállalatnak még más — rajtuk kívül álló okokból eredő — nehézségei is. Ennek ellenére is azt kell mondanunk, hogy Jávori elvtárs illetve a közvélemény panasza, kifakadása teljesen érthető. Nem ez az első tél, amikor hosszú időn át havat taposunk a Széchenyi téren, többször visszatérő szemételszállítási problémák felőrlik az emberek türelmét. Ha egy más tanácsi vállalat bajban van, például kevés a gépe, szüntelenül kér, követel, „dörömböl” az ajtón. A Köztisztasági Vállalat nem ezt teszi. Már a múlt év nyáron megjegyezték a Városi Tanács vb-n, hogy — nagyon különös — a vállalat nem rendelkezik megfelelő fejlesztési koncepciókkal. Ha most is vb. elé kerülne a szemét-ügy, valószínű megint ezt kellene mondani. Beléptünk az 1970-es évbe, hetek óta tudni, hogy több mint ezer új állami és szövetkezeti lakást fognak az idén átadni, hogy ez — hagyományos eszközökben számolva — két új Kuka-autót és kellő számú Kuka-edényt tenne szükségessé. Ennek ellenére a Köz- tisztasági Vállalat még nem közölte, a Városi Tanáccsal, hogy mit kér. Aggodalom fogja el az embert, ha erre gondol. Meddig fogunk még a szemét miatt mérgelődni? Magyar László A szakmunkásképzésről szóló törvény margójára A tanintézetek és a termelőegységek fokozott felelőssége A magyar szakmunkásképzés az elmúlt húsz évben mind mennyiségileg, mind minőségileg sokat fejlődött. Amikor a szakmunkásképzésről elfogadott törvényre gondolunk és a megjelent végrehajtási utasítást vizsgáljuk, a szakmunkásképzés új vonásait látjuk jogszabályokba öntve. Nem véletlen, hogy a fejlett országok sorra szervezték át oktatási, és ezen belül szakképzési rendszereiket, mert a jövő fejlődése csak a szakképzés teljes reformja útján valósítható meg. Hazánkban ez — különböző tényezők miatt —, csak most valósulhatott meg, jelentőségét azonban a szakmunkásképzőintézetek és a szakmunkást igénylő termelőegységek mind érzik. Ismeretes, hogy a törvény az intézeteknek nagyobb szerepet szán a jövőben és az oktatás szervezését, módszertani irányítását nagyrészben rájuk bízza. Ezzel egyidőben azonban a termelőegységek szerepét is kiemeli. Sajnos az érdekeltek közvetlen céljai gyakran nem esnek egybe, és ez — várhatóan — meglehetősen sok kérdést vet majd fel. Az oktatási szervezet és rendszer csak mechanikus áttétele a termelő- egységek felé érthetően nem fogadható el a termelőegységek részéről, akik kialakult rendszerüknek és jellegzetességeiknek megfelelően illesztenék be a képzést rendszerükbe. Ugyancsak nem fogadható el a termelőegységek merev álláspontja a saját érdekek elsődlegességének hansúlyozásával, az oktatási feltételek megnehezítésével sem az intézetek részéről. Az intézetek — a termelőegységek alapos ismerete és véleménye, a lehetőségek sokoldalú figyelembevétele mellett kell kialakítani azt az optimális oktatási rendszert, amelyet a szakmában képzendők érdekében feltétlenül szükségesnek lát. A törvény nagyfokú önállóságot biztosit az intézeteknek, ezzel az önállósággal célszerűen és hatékonyan, a lehetőségekhez mért felelősséggel kell élni. Már most mutatkoznak olyan törekvések, amelyek túlmutatnak a szakmunkás- képző törvény szűk és egyoldalúan csak a rendelkezéseket figyelembe vevő síkján. Olyan kezdeményezések is vannak, amelyek szélesen vett vállalati de népgazdasági érdekből is fontos tényezők. Ilyen például az érettségizett tanulók szakmai képzésének minősítése újabb területekre. Bármennyire is meglepőnek hangzik, a műszerészek, rádió- és televíziószerelők mellett a vájár szakmában is megjelentek az érettségizett tanulók. Érettségizett vájárok Már a tavaszra készülődnek a Siklós! MAgyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetkezet harkányi kertészetében. A melegházakban már befejezték fél millió saláta palántázását, amiből 250 ezret más tsz- eknek adnak el ki ültetésbe. Tizenegy fűtött hollandiágyba és a fóliasátrak alá kerülnek majd ki, a paprika-, Illetve a paradicsompalánták. Idén mintegy 200 ezer darab primőrpaprikára és 50 má- zsányi paradicsomra számítanak. Az első primőrpaprika már március végén, a paradicsom pedig április elején piacra kerül. Erb János felvétele Az új szakmunkásjegyzékben az érettségizettek számára rövidebb tanulóidőt határoztak meg. Mi az oka annak, hogy a bányaipar (de lényegében a szakképzési rendszer) számol az ide belépő érettségizett fiatalokkal? Egyrészt az érettségizettek, általában a középfokú végzettségűek száma országosan fokozatosan nő. Ez minden munkáskategóriában bizonyos minőségi emelkedést jelent. E fiatalok számára eddig korlátozottabbak voltak a szakmatanulás lehetőségei. Az érettségizettek szakmaválasztéka bővült s így új területeken szerezhetik meg a kívánt képesítésüket. Népgazdaságunk jövője kívánja, hogy a bányászatba lépők képzettsége emelkedjék — a bányászvárosok társadalmi fejlődésének egyik jelentős tényezője a társadalmi érettséggel rendelkező fiatalok belépése. Itt kell megemlíteni ezzel kapcsolatban a Mecseki Szénbányák jelentős anyagi és erkölcsi kedvezményeit az érettségizett fiatalok számára, akik a vájár szakma másfél évére jelentkeznek. Vállalati érdek (mint a törzsgárda pótlása) és népgazdasági érdek, társadalmi érdek (a fiatalok olyan anyagi előnyökhöz jutnak, amellyel megalapozhatják jövőjüket) egyaránt tükröződik e törekvésben, melyek az új szellemű gazdaságpolitika eredményei. Gazdaságpolitikánk lényeges eleme a szakmunkásképzés formai és tartalmi fejlesztése. E fejlesztés hatása a termelékenység növekedésére, a termékek minőségére és a termelés biztonságára senki előtt nem kétséges. További fejlődésünk alapja Elvi tekintetben tehát a szakképzés a népgazdaság és kisebb termelőegységei oldaláról tekintve, nem függhet költségráfordítástól. — Azonban éppen össztársadalmi érdekből nem vitás, hogy a szakképzés vonatkozásában az egyes termelőegységek szempontjából kínálkozó lß? hetőségek közül a leggazdaságosabb megoldásokra kell a választásnak esnie. Mindez fokozott felelősséget jelent a szakképzésben működők számára. Elsősorban gazdaságpolitikai igények alapján, mert — túl a jogszabályokon — a szakmunkásképzési törvény olyan központi koncepciók alapján került kidolgozásra, amelyek biztosítékai a gazdaság és társadalom további folyamatos fejleszthetőségének. Krisztián Béla Államigazgatásunk huszonöt esztendeje 1 W4. október 24-én a szovjet csapatok felszabadították Mohács-szigetet. A frontvonal egy hónapon keresztül a Duna volt. A Mohácsot elválasztó Duna két partján egy hónapon keresztül meg-megismétlődő harci cselekmények voltak. 1944. november 20-át követően folyamatosan szabadultak fel megyénk községei. Mi is történt az elmúlt 25 év alatt? Milyen szervezetekben működtek megyénk állami szervei a felszabadulás óta? Közismert, hogy a tanácshatalmat követően Magyarországon fasiszta társadalmi rendszer alakult. A magyar közigazgatás a leggazdagabbak érdekeit szolgálta. Az 1930-as évi választási törvény szerint a virilisták minden szempontból előnyt élveztek. A virilisták a társadalom leggazdagabb réegét képviselték. A választójogi törvény szerint a Baranya megyei törvényhatósági bizottság 90 tagja közül 36 virilista volt. — „Hivatalból” kapott tagságot, kb. 20 fő. Ez utóbbik között szerepeltek egyházak vezetői, a különböző állami szervek vezetői (pénzügyigazgató, tankerületi főigazgató, Államépítészeti Kultúrmérnöki Hivatal vezetői stb.) — a különböző kamarák (Kereskedelmi és Iparkamara, Ügyvédi Kamara, Mezőgazdasági Kamara) elnökei. Voltak a törvényhatósági bizottságnak „örökös” tagjai is, mint a vármegye nyugalmazott főispánja, alispánja, vagy a székeskáptalan vezetője. Ezért a közvetlenül választott tagok száma alig érte el a 25—30 főt. Ezek kisgazdák, iparosok, kereskedők voltak, véletlenül sem találhattunk közöttük bányászt, gyári munkást, vagy mezőgazdasági munkást. 1920—40 között, tehát két évtized alatti átlagban a megye lakosságának kb. 15 százaléka rendelkezett szavazati joggal. 1944 végén, 1945 elején megalakultak a nemzeti bizottságok, melyeket a koalíciós pártok hoztak létre. A nemzeti bizottságok ebben az időben rendkívül fontos feladatot láttak el. A politikai, a gazdasági és a közigazgatási élet a közrend megteremtésében volt kiemelkedő szerepük. A pécsi nemzeti bizottság, amely egyben a megyei nemzeti bizottsági feladatkörével is élt, már december 15-én megkezdte munkáját. Több jogszabályt hatálvtalanított, ilyen volt a zsidótörvény, szabályozta az élelmezés területén alkalmazható eljárásokat, stb. A nemzeti bizottságok újjászervezték a helyi képviselőtestületeket, megyei és járási törvényhatósági bizottságokat. ® 1945. március 6-án ült ösz- sze — közel háromnegyed év szünet után — a megye ideiglenes törvényhatósági bizottsága, amely azonban ösz- szetételében merőben különbözött a korábbitól. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok küldötteiből alakult Megyei Nemzeti Bizottság meghatározta az újjáalakítandó törvényhatósági bizottság tagjainak számát és az egyes pártok képviseletének arányát. Így a Kisgazdapárt 49, a kommunista Párt 18, a Szociáldemokrata Párt 18 és a Polgári Demokrata Párt 5 tagot delegált. A Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt küldöttei között túlnyomó többségben bányászok, gyári munkások és a haladó értelmiségiek kerültek be a megye legfőbb államhatalmi szervébe. 1945: március 6-án a koalíciós pártok megegyezésének megfelelően megválasztották az első kommunista főispánt, dr. Boros Istvánt. 1945. június 30-án tartott közgyűlésen — a Nemzeti Bizottság határozata alapján — újabb 38 taggal egészült ki a megyei törvényhatósági bizottság, mert a Szabad Szakszervezetek 18, a Nemzeti Parasztpárt ugyancsak 18 tagot küldött be. A szak- szervezeti tagok között elsősorban bányászokat és gyári munkásokat, kisebb számban alkalmazottakat találunk, míg a Parasztpárt főként kisbirtokosokat, mezőgazdasági dolgozókat delegált. Az állami fejlődés szempontjából fontos esemény volt a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. tv. megalkotása, amellyel hazánk 1946. február 1-én köztársaság lett. Az 1947—49-es években a tőkés elemek kikerültek a hatalomból és a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály lett a hatalom kizárólagos birtokosa. A munkásosztály helyreállította egységét: a két munkáspárt egyesüléséből 1948- ban létrejött a marxista—leninista párt: a Magyar Dolgozók Pártja, Ebben az időben az alkotmányra támaszkodva fejlesztették a szocialista magyar állam és jogrendszert. Az Alkotmány 35. §-ában foglalt rendelkezés végrehajtásaként az országgyűlés 1950. májusában elfogadta az első tanácstörvényt. 1950. október 22-én a megye választói 8815 tanácstagot választottak és 97 körjegyzőség helyett most 276 községi tanács kezdte meg működését. A helyi tanácsok konkrét megalakulása három ütemben zajlott le: a) 1950. június 15-én alakultak meg az ideiglenes megyei tanácsok. b) Augusztus 15-én az ideiglenes tanácsok a városokban és a járásokban. c) Október 22-én került sor a tanácstagok választására minden tanácsi szinten. A választás eredményeként újjáalakultak az eddig ideiglenesen már működő összes tanácsok és megalakultak az ország egész területén a községi tanácsok is. Megyénkben 239 655-en szavaztak és ebből 235 701 választópolgár a Népfront jelöltjére adta le szavazatát, vagyis ez a szám a leadott szavazatok 98.3 %-nak felel meg. 1950. november 8-án tartotta alakuló ülését Baranya megye Tanácsa, amely akkor 85 tagú volt. A tanácstagok foglalkozás szerinti megoszlásának adatai az alábbiak voltak: 35 munkás és mezőgazdasági munkás 40 százalék, — 18 egyéni paraszt 20 százalék, 10 tszcs-tag 12 százalék, 8 értelmiségi 10 százalék, 14 alkalmazott, kisiparos és kiskereskedő 18 százalék. 1950. november 8-án választották meg a Megyei Tanács vb-elnökének Varga Jenő vasmunkást. Az 1954-es választások után Katona Lajos volt gyári munkás lett a vb-elnöke, majd 1957. óta Palkó Sándor, akinek eredeti foglalkozása nyomdász volt. Alispánok: 1945—47-ig Keserű János, 1947— 49-ig dr.Hidvégi Tivadar, 1950-ben a tanácsok megalakulásáig június 15-ig: Sírnék Árpád. Főispánok: 1945- ben dr. Boros István (tanár), 1946— 47-ben dr. Kertész Endre (ügyvéd), 1948- ban dr. Gyetvai János (újságíró), 1949. I. felében Bors Antal (bányász), 1950. március 15-én a főispán! állás megszűnt. A tanácsok immár húsz éve szolgálják a szocialista építés sokoldalú munkáját: szervezik a gazdaságot, irányítják területük művelődés- ügyét, kommunális fejlődését. A tanácsrendszer a két évtizedben minden próbát kiállt. I>í. Földvári Jásoes Éljünk a lehetőségekkel
