Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám

1970. január 6, D xn. m><r»'*TT ■*?■*■* ö 5 Az év első próbája íj feladatok előtt a Mecsek Együttes Alighogy a balettiskolások lábdobogása és az ütemes tapsok elnémultak — külö­nös, a Mecsek Együttes tör­ténetében fordulópontot jel­ző próba kezdődött a Kos­suth Lajos utcai próbate­remben. Azaz... nem azonnal kezdődött a próba. Előbb Borsos József, a Városi Ta­nács népművelési csoportve­zetője és Baló István, a Dok­tor Sándor Művelődési Ház igazgatója szóltak pár szót. A szavak biztatóak is, bú- csúztatóak is, bizakodóak is... A Mecsek Együttes ebben az évben — februárban — ünnepli fennállásának 15. év­fordulóját. S az 1970. évi erőpróbákat, amelyeket a ju­bileum méltó megünneplése, az áprilisi zalai néptánc­fesztivál, majd júliusban a Pécsett megrendezésre kerü­lő első országos néptáncfesz­tivál jelentenek — tetézi még egy erőpróba. Az együt­tesnek ettől az évtől kezdve nélkülöznie kell alapítóját, koreográfusát, tizenöt éven át vezetőjét: Simon Antalt. Simon Antalt, a nagymúltú, jóhírű, külföldjáró népi együttes, a Budapest Tánc- együttes hívta meg koreog­ráfusnak. A kitűnő koreog­ráfus, aki Pécsett, éppen az általa kikovácsolt együttes élén és azzal mintegy egy- gyéválva nőtt a szakma egyik elismert képviselőjévé, nagyobb lehetőségeket talált a hivatásos együttesnél —, s ez természetes. Amikor az együttes tagjai elbúcsúztak tőle, sokan megsiratták, de senki sem vitatta döntése helyességét Az együttes azonban itt áll nagy feladatai előtt. Múltja, teljesítményei, több­szörös kiváló együttes volta, rengeteg külföldről és hazai fesztiválról elhozott díja, a Szocialista kultúráért kitün­tető cím — mind kötelez. A megoldás csakis egy olyan vezető lehetett, aki ismeri az együttest is, a táncszak­mát is, s aki hivatásszerűen, nap mint nap foglalkozik ezután az együttessel. Ezt a vezetőt is sikerült megtalál­ni Dezső Attila személyében. A mohácsi tanár, aki Mo­hácson tánccsoportot veze­tett — s ez a csoport éppen nemrégen kapta meg a Ki­váló együttes címet -», mint táncos éppen a Mecsekből indult. Alapítótag volt, kitű­nően ismeri az együttes re­pertoárját, sőt, „idősebb” tagjait is. Jó szakember, ki­tűnő pedagógus hírében áll. Munkáját eleinte a volt ve­zető, Simon Antal is támo­gatja, a lehetőségek hatá­rain belül: a jubileum, a za­lai szereplés előtt minden­esetre itt lesz, s a megkez­dett munkát segít befejezni. Sorsdöntő, igazi nagy fel­adatok előtt álló tehát ez az év a Mecsek Együttes szá­mára. Mindazok, akik szí­vükön viselik Pécs művésze­ti életének, benne az am*a- tőrmozgalomnak is a sorsát, azt remélik, hogy a Mecsek ezeket a vitán felül megnö­vekedett feladatokat legen­dás fegyelmezettségével, ösz- szekovácsoltságával, kitűnő belső összetartó erejével old­ja meg sorra. Abban a szel­lemben, amit vadidegen kül­földiek is megérezték min­dig, abban a szellemben, amelyet az „idős” tagok va­lamilyen rejtélyes biztonság­gal adtak mindig tovább a fiataloknak. Enélkül az ösz- szetartás és hit nélkül amúgy se létezhetne ilyen sokáig ilyen szilárdan egy amatőr együttes, amelynek tagjai mindennapos munká­juk után csakis az erkölcsi sikerért és a táncba vetett hitükért dolgoznak a szín­padon és a sok fárasztó pró­bán. Megkezdődött tehát a Me­csek Együttes számára is az 1970-es esztendő. Az év első próbáját Dezső Attila, az együttes új vezetője tartotta, Az év első munkanapja Beremenden i Kétszázan az építkezésen Csak egy pillanatig lehet megállni. A sáros hóié elő­ször megfogja a cipőt, aztán lassan feljebbkúszik — süly- lyedek. A munkások csizmá­ján is karimáig hagyott nyo­mot — pedig ők pillanatokig sem tudnak egyhelyben állni. A laza talaj 75 kilómat is nehezen birja, hogyan fog- 1 nak itt állni a sok ezer ton­nás épületek? — Ez a mi legnagyobb gondunk is — mondja Ja- szenovits Miksa, a Beruházási Vállalat kirendeltségvezetője. Közben jobbra-balra sűrűn kívánja a boldog újéveket. Gépkocsivezetők, betonozók a 31-es Építőipari Vállalat főépítésvezetője, vízügyi épí­tőipari vállalat mérnökei vi­szonozzák. Kissé furcsa ilyen későn — január 5-én — de a BCM építkezésén most kez­dődik az év. December 23-a óta szabadságon volt a „le­génység”. A TITANIA résfalalapké- szítő gépek óriás gémekként állnak. Az egyik éppen a földbe harap. Éles fogaival félköbmétemyi földet tud egyetlen harapással kitépni. A gémnyakak 80 centiméter szélességben, 27 méter mély­ségre nyúlnak a földbe. Az üreget beomlás ellen zagy- gyal töltik meg, majd 5—6 méter hosszúságú szakasz ki­ásása után betonnal töltik ki. Óránként 15 köbmétert kell betölteni, hogy idő előtt meg ne kössön. — Ezeken w «lapokon nyugszik ma)d a malomcsar­nok 75 ezer tonnányi tömbje — mutatja a szerteágazó kész és féligkész alapokat Jasze- novits Miksa. — Tízezer köb­méter betont építünk az alapba — 20 ezret a felépít­ménybe. Az izotóp vizsgálatok sze­rint kitűnő munkát végez­nek a Vízügyi Építő Vállalat munkásai. Ügy látszik, hasz­nos volt műszakiakkal, szak­emberekkel megerősíteni a stábot A már befejezett hő­kicserélő és nyerssiló alap­jánál szerzett tapasztalatokat, nagyon jól hasznosítják itt. A vállalat műszaki dolgozói egy remek, mozgékony új résalapkészítőt is konstruál­tak. Egy KB—35 hemyótal- pas markolóra rászerelték a TITANIA kanalát. Előnye, hogy olasz „kollégája” sínen mozog, tehát némileg helyhez kötött — ez pedig hemyótalpával fürgén laví- rozik a sárban. — Nehéz munka. Hideg, sár... Befagynak a szivaty- tyúk... Gyorsan kell dol­gozni. Szokatlanul enyhe időjárás Olvadás, eső, napsütés Néhány nap alatt tizenöt fokot emelkedett i hőmérséklet _ Ilyen munka még nem vo lt az országban. Kiskörén készült hasonló — úgyneve­zett vízzáró fal. Ott azonban, ha átszivárgóit 2—3 köbméter víz, nem dőlt össze a világ. Itt viszont a BCM szívét a malomcsarnokot kell majd. tartani. Az idén 330 milliót építünk be a 2.5 milliárdból. Ebből 33 millió forintot a résalap tesz ki. Márciusra kész lesz — kezdődhet az építés. — A Gazdasági Bizottság december 29-i döntése sze­rint meggyorsítják a BCM építését... — Éppen ez az! Eredetileg 71-re tervezték a 82 millió forintos épület átadását. Elő­reláthatólag december 31-én kezdődhet a technológiai szerelés... A művezetői irodákban gyarapodik a készet jelentő satírozás a tervrajzokon. — A határidőkt A kirendeltségvezető elne­veti magát Nem éppen Il­ledelmes kérdés. Egy ilyen építkezés azelőtt 8 évig tar­tott Most a tervek szerint 5 év alatt kellett volna elké­szülni, de mi egy évvel le­rövidítettük. Ezen belül ha­táridőkről beszélni? Az biz­tos, hogy idén még az emlí­tett 330 millión kívül a gé­pek érkezésétől függően ugyanilyen értékű gépszere­lésre is sor kerül. Hó, sár, a télen ritka, zá- porszerfl eső sem szünteti a nyüzsgést a BCM építkezé­sén. Tegnap, 1970 első bere- mendi munkanapján, hétszá- zan kezdték meg a munkát. Bizonyára örülnek, hogy vég­re megoldódott két nagytelje­sítményű kazánnal a fűtés. A 12 órás munka után me­leg barakkok és éttermek várják a munkásokat. Jó hírnek számít az is, hogy az építőipari vállalatok belső átcsoportosítással megoldot­ták az ácshiányt — ehhez a katonák is hozzájárulnak sa­ját szakmunkásaikkal. Jól kez­dődik tehát Beremenden az év. L. J. Vasárnap megkezdődött és hétfőn folytatódott az enyhe légtömegek beáramlása ha­zánkba. A Földközi-tenger térségéből érkező meleg el- sők-közt megyénket érte el, * így jelentősen emelkedett a hőmérséklet Január 3-án még mínusz 10 fokot mértek a repülőtéri meteorológiai ál­lomáson, tegnap azonban már a plusz 5 fokot is elérte a hőmérő higanyszála. A me­leg hatására gyors olvadás kezdődött a hóval borított területeken és a megfigyelő­pontokról 4—5 millimétemyi csapadékot jelentettek. Vasár­nap és hétfőn is több órára kisütött a Nap. Az eső és a megolvadt hóié patakokban folyt az utcákon, helyenként hatalmas tócsák akadályozták a közlekedést. Az előrejelzés szerint az el­következő napokban nem I csökken jelentősen a hőmér- I séklet, az enyhe időjárás folytatódik, várható, hogy a nagymennyiségű hóié prob­lémákat okoz. Mivel me­gyénkben különösen nagy- mennyiségű hó hullott és hal­mozódott fel, fontos, hogy a települések belterületén te­gyék szabaddá a vízlevezető árkokat, távolítsák el az utat elzáró hó és jégakadályokat. Az olvadással érkező bőséges vízutánpótlás miatt fokozot­tabban kell figyelni a víz­tározó tavak vízszintjét is, hogy a veszélyessé válható víz megérkezése előtt meg­nyithassák az árasztó zsili­peket. Különösen veszélyessé vál­hat a helyzet Hetvehely, Ma- gyarhertelend, Sumony, Oko- rág, Drávakeresztúr környé­kén, úgyszintén a kákicsi ré­szen és Gyöngyösmelléken. A Vásártér és Kossuth tér *"*■ között ingázó buszok szépen lebonyolították a kü­lönben nem várt nagy for­galmat. Kellemes meglepetés: elfogadták az összvonalas bérletet, míg korábban — ki­zárólag a vásárra — fizetni kellett. Ez is valami, A bu­szon jókedvű közönség. Töb­beknél még tart az újévi hangulat. Neves jogászunkkal találkozom a hátsó ülésen. — Talán szerencsém lesz, találok valami jóformájú pet- rollámpát. — Mi a fenének? — Gyűjteményembe. — Nekem van egy, csak nincs cilindere. Idegen utas, fiatal férfi, hátrafordul: — Nekem van három lám­pacilinderem, még nagyanyám padlásán találtam. Ha akar­ja, cserélhetünk valamiért... A limlom gyűjtőknek te­hát megvan már a közös té­májuk a vásártérig. A kertváros alatti fehér hómezőn fekete óriási folyam itt-ott színes foltokkal: em­beráradat és színes ponyvás sátrak az esztendő első vá­PIHENTETŐ. FRISS ÉLMÉNY sárán. A „nagypénzek” itt cserélnek gazdát a Megyeri úti oldalon. Teherkocsik, von­tatók, rácsozott parasztszeke­rek nagy össze-visszaságban. Lovakat, borjúkat, sertéseket kínálnak, adnak-vesznek. — Egykedvű kinézésű kisborjú- ra alkusznak előttem, aztán a bőrkabátos férfi leszámol egy fiatal parasztembernek 2400 forintot s a pénzkötegért mindjárt, azonmód az ifjú asszony nyúl és bevágja a táskába. A mázsaháznál ép­pen egy hízót mérnek, de az eladó öregmama méltatlan­kodva szól be az ablakon: — Biztos, hogy jó a mér­leg? Mérje le mégegyszer. Ugyanannyi. Az öregasz- szony motyog magában: „Pe­dig jól megetettem, megitat­tam, mielőtt eljöttünk ...” Fizetni kell itt helypénzt ál­latért. sátorért, mindenért. A sátorterület négyzetmétere 5—8 forint között változik. A zsibárusok bőröndönként fizetnek négy forintot és még hármat forgalmiadó fejében. A két éven aluli, illetve fe­lüli ló és szarvasmarha 15— 20 forintot „fizet” helypénz­ként, a sertésnél a tarifa 10 és 15 forint függően attól, hogy mázsát megüti-e vagy sem. A II. kerületi Tanács meghatározta a gépkocsik után fizetendő összeget is, ami 30 forint, plusz 3 forint forgalmiadó. A Tanács be­vétele így — 1970 első vásár­ján — 15 700 forint volt és ez nem sok, a nyári vásárok 45—50 ezer forintjához viszo­nyítva. És mégis, mondják a vásározók, hogy ekkora tö­megre nem számítottak. Hiá­ba, enyhe az idő, sokan ki­jöttek csak nézelődni, a friss, jó levegőre. A vásár „főutcáján” való­ságos hurka verseny alakul: a tömeg nehezen dönti el, hol adják a legjobb sülthurkát és kolbászt, a Göttlinger, Hor­váth, Haraszti, vagy mond­juk a szederkényi ÁFÉSZ sátornál? Mindegyiknek sajá­tos fűszerillata van, követ­kezésképpen mindegyik kitű­nő. És a borok? Fahéjas, szegfűszeges forralt boroknak van a legnagyobb keletje, de aki hidegen, vagyis „nyer­sen” szereti, az jobb, ha el sem mozdul a Pécsi Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakszövet­kezet pavilonjától. A „zsibogó” most kevésbé érdekes. Három-négy sor az egész. Többnyire ruhaneműt találni itt. Ismert fiatal szín- művésznő sokác és sváb házi szőtteseket, rokolyákat, hím­zett mellényeket keres. Ta­lál is, hónaalatt egy köteg színes holmi: ez a hobbyja. Egyik helybeli nagyüzemi pártbizottsági titkárnak pe­dig az, hogy megfigyeli a vásári árusok „szabványbe­mondásait” és jókat derül. Azt mondja, ha nincs futball­meccs, mindig kijön a vá­sárra, itt aztán fejejti egész havi gondját-baját. — Még törökmézet is et­tem — mondja kissé röstel­Huszonhét pályámé Fekzabadn*ási pályázat A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa ét az Orszá­gos Népművelési Tanács 1969. március 15-án orszá­gos pályázatot hirdetett ha­zánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. A pályázatokat 196£'. december 31-ig a Hazafias Népfront Baranya megyei titkárságá­ra kellett benyújtani. A ki­jelölt időre 27 pályamű ér­kezett: Dani Lajos, Nyers József, Nagy Pál, dr. Takács József. Békés Károly, Kut- nyánszky Géza, Jung Jakab, Ormai Ferenc, Puskás Ta­más, Várszegi Lajos, Ormos Endre, Kakas Tünde, Fehér István, Bóra Ferenc, Kiss Béla, Pálmai Károly, Ra­vasz János, dr. MitÖy Zol­tánná, Horváth Krisztina, Bánfai József, Asztalos Edit, Andics József, Fajmór Jó­zsef, Nyúl Ferenc, Prenek Józsefné, Pápay Jenő és Má- jer Mátyás szerzőktől. Pályázatot adott be Nagy Sándorné, a HNF Hajdu-Bi- har és Sztergár János, a HNF Borsod-Abauj-Zemplén megyei bizottságához. A pályaművek megyei el­bírálást mindenütt a HNF által alakított bíráló bizott­ság végzi el 1970. január 31* ig. A Népfront megyei Tit­kársága a Baranya- megyei zsűri tagjainak Pákolitz Ist­ván költőt, Fancsovics György történészt, dr. Szin- kovich Márta levéltári igaz­gatót, dr. Fekete Miklóst, 8 HNF megyei elnökét, dr. Tóth István adjunktust, dr. Vargha Károly tanszékveze­tő tanárt, dr. Kiss Géza ad­junktust, Mitzki Ervin fő- szerkesztő helyettest és dr. Erdősi Ferenc tudomány«« munkatársat kérte fel. A bíráló bizottság mun­kájában hivatalból részt vesz Sztergár János, a HNF me­gyei titkára is. A zsűri első megbeszélését tegnap tartotta a Népfront megyei titkárságán. Az ér­tékelés befejezésével a zsű­ri döntését nyilvánosságra hozzák és intézkednek a pá­lyaművek nyilvános ismer­tetésére. „Füstös“ rókák a Bakonyban Különös jelenségre figyel­tek fel a Bakonyban az er­dészek. Az utóbbi időben Bakonytamási környékén, az úgynevezett csehi erdőben elszaporodtak a szürkés-fe­kete színű rókák, amelyek­ből eddig alig egy-két pél­dány bukkant fel. A vadá­szok szerint ezen a vidéken 10—12 úgynevezett „füstös”- róka család tanyázik, a szű­csök örömére. kedve. — No hiszen, ha * gyerekeim látnák! Autó kevés van. A kocsik garázsokban vészelik át a te­let, meg aztán ilyenkor ára sincs, különben is, ebben a bizonytalan, szeszélyes idő­ben, ki mer nekivágni az útnak? A kisiparosok fertá­lyán teljes lakószobákat ala­kítottak ki bútorokkal a szűz hóban. Mintha valami óriási kilakoltatás történt volna, itt a szabad ég alatt. Az igaz érték a viszonylag kis szőr­més sátrakban van. Csak egy nyakravaló keskeny szőrme ára is 1400 forint, bár nem tudom, milyen fajta állat bundájából készült. De szép, sötét, selymes. Aztán van szürke, vörös, mélyfekete ez ótóbbi mintha deres lenne. Kora délután már csak né­hány szőrmecsík lóg a felső lécről. Jó üzletet csináltak a szűcsök. Meg mások is. A vásárra azért mennek ki az emberek, hogy a pénzüket otthagyják. Mindenki kap va­lamit. Még a rézeiődők is, ha mást nem, .pihentető, friss élményt...” Rab Fér eras L J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom