Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
t970. Január 4. utttioitittm ndpn»’ 7 MOHÁCSI REGŐS FERENC RAJZA „Tele vagyunk tervekkel, ambícióval..." EQYÉVES A „Ml 68." Beszélgetés a pécsi fiatal írók és költők csoportjáról 1968. október 8-án, délután tizennégy fiatal író és költő gyűlt össze a pécsi újságíró- klubban, egy közös gondolat jegyében. Külön-külöo érkeztek, de mint az újonnan alakult! és „MI 68” nevet kapott fiatal pécsi írók, költők csoportja tagjai távoztak. Minden csoport meghatározott program szerint, meghatározott cél eléréséért alakul. Ez az alkotó közösség már valamivel több, mint egy éve áll fenn. Jelenleg tizenkilenc tagja van, antológiájuk, melyben tizenheten publikálnak, nyomdában van, címe: Útközben. Á programot tehát megfogalmazták, a célt kitűzték — az úton már elindultak. Egy éves múltra visszatekintve, mit mondhatnak tevékenységükről, Vajon mekkora szakaszt tették meg a maguk kijelölte úton? — Minden Író, vagy költő sajátosan, egyedül rá jellemző módon kívánja újrafogalmazni az őt körülvevő tárgyi, társadalmi valóságot — mondotta Varga László, a KISZ' Baranya megyei Bizottsága munkatársa, aki egyben az írócsoport vezetőségi tagja. — Ezt a sajátos stílust kialakítani csak őszinte vélemények pergőtüzében lehet. Mindenkiben felmerült az igény, hogy egy műhely jellegű alkotó közösséget kell létrehozni. A C/él, melyet kitűztünk: fo- közni a fiatal Írók társadalmi hatékonyságát, és segítséget nyújtani az egyéni művészi út sikeres megtételéhez. A KISZ megyei bizottsága megértéssel fogadta kezdeményezésünket — amely az országban az első — és védnökséget vállalt a csoport felett. Az 1969. évi megyei akcióprogramban már a következő szavak olvashatók: „... Támogatjuk a fiatal irók-költők csoportját, antológiát jelentetünk meg, irodalmi esteket szervezünk az üzemi és falusi fiatalok körében ...“ Bemutatkozó irodalmi estük a Bartók-klubban sikeres volt. Ezt követte 1969 márciusában a Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvényeinek keretében a Kiáltás című irodalmi est a Kamaraszínházban. A KIMSZ alakulásának 50. évfordulójára kiadták az őszi szivárvány című évkönyvet. Bemutatkoztak a budapesti Eötvös- klubban és a Művészeti KISZ-szervezetek klubjában. Végül: nyomdába küldték első nagyszabású produktumukat, az antológiát. Még sokhelyütt tartottak irodalmi estet, író-olvasó találkozókat. A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója havonta negyven perces műsort biztosít számukra. Egészséges kapcsolat alakult a csoport és a siklósi Symposion képzőművészei között. — Mit jelentett ez az év? A legutóbbi értekezletünkön heves vita támadt — amelynek lényege volt, hogy eredményeinkkel elégedetlenek vagyunk — de utána egyikünk elmondta, hogy amióta a csoport tagja, nagyobb kedvvel és jóval többet alkot, mint eddig elszigetelten. Ezt tartom a legjelentősebb eredménynek. Tartozunk valahova. — Hogyan jellemezné a csoport működésének jelenlegi helyzetét? — Lezárult egy jelentős szakasz, amely terhes volt a megalakulás és az azt követő idők nehézségeivel és küszöbén állunk egy jelentősebb, jóval nehezebb útszakasznak, és most valamennyien érezzük, a következő időszak a konkrét és szép bizonyítások időszaka kell legyen. A KISZ további erkölcsi és anyagi támogatásán kívül nemrég jelentős segítséget ígért a Baranya megyei és a Pécs városi Tanács művelődési osztálya. Továbbfejlődésünk érdekében biztosítják számunkra, hogy szervesen kapcsolódjunk a megye és a város művészeti életébe. Konkrétan: hozzájáruljak antológiáink kiadásához és városi szintű irodalmi estek rendezéséhez. Szeretettel és lelkesen készülünk január 19-i komlói bemutatkozásunkra, ahol a Pécsi Nemzeti Színház fiatal művészei tolmácsolják müveinket, akik eddig is jelentősen hozzájárultak irodalmi estjeink sikeréhez. Izgatottan várjuk a februárban megjelenő antológia fogadtatását. Körülbelül ez a jelenlegi helyzet. —■ AZ út végét még természetesen nem látni. Az útkezdet és a jelen pillanat képe után azonban felvetődik a kérdés, hogy milyen messze látnak előre? — Terveink? Szeretnénk minden évben színvonalasabb antológiát kiadni. Nagyon nehéz! Ezen kívül önálló, vagy közös kötetekkel megjelenni. Megteremteni az alkotói ösztöndíj- vagy nívódíjrendszert. Létrehozni a fiatal művészek klubját — a társművészekkel közösen. Meglevő jó kapcsolataink mellé újabbakat kialakítani. Szeretnénk képviseletet kapni a KISZ Központi Bizottsága által megalakítandó fiatal művészek tanácsában. Szívesen bevonnánk munkánkba — kölcsönös igények alapján — a szomszédos megyék fiatal alkotóit is és így elképzelhető, hogy évek múlva egy egész Dél-Dunántúlt átfogó alkotó közösséggé nőj- jük ki magunkat. Ehhez természetesen szükségünk van a KISZ és az állami, társadalmi szervek eddigihez hasonló, további hathatós támogatására, bizalmára. Mit mondjak még? Tele vagyunk tervekkel, ambícióval. Igyekszünk, hogy elképzeléseink mind jobb és jobb írásokban realizálódjanak. K. P. Alexander Bemát: A MŰVÉSZET 1970 áprilisában ünnepeljük Alexander Bemát születésének százhuszadik évfordulóját. Méltán örvendhetünk tehát, hogy most, kevéssel az évforduló előtt, Szemere Samu válogatásában és bevezető tanulmányával, Hermann István utószavával megjelent a kitűnő filozófus, esztétikus és kritikus huszonegy művészeti és irodalmi tárgyú tanulmánya, olyan tanulmányok, amelyekhez a művészet művelői, kritikusai vagy kedvelői már csak könyvtárákban, régi folyóiratokban juthattak hozzá. Így azonban, reprezentatív válogatásban, előttünk van ez a gazdag és sokrétű anyag, s hisszük, hogy termékeny ösztönzéseket jelent majd mai kulturális életünk számára is. Alexander Bemát jelentős alakja volt a magyar század- fordulónak. A legjobb európai egyetemeken végezte sokoldalú tanulmányait, aztán Budapesten középiskolai tanár lett, de csakhamar az egyetemi magántanári, majd rendkívüli tanári címet is megszerezte. Előadott a Színművészeti Főiskolán és a Műegyetemen is, 1904-ben pedig elnyerte a budapesti Tudományegyetem filozófiai tanszékét. Bámulatosan termékeny ember volt, biológiai és szellemi szempontból egyaránt: hat gyermek — köztük több kiváló tudós — atyja, amellett professzor, publicista, színikritikus, dramaturg, esztéta. A Horthy-ellenforradalom kitaszítottá ezt a nagy tudóst" mind az egyetemről, mind az Akadémiáról. Alexander egyetlen bűne az volt: a Tanácsköztársaság hónapjai alatt is folytatta professzori és tudományos működését, holott ő maga nem volt marxista, hanem inkább a haladó nemzeti liberalizmus képviselője. Három évet száműzetésben töltött: utána családja körében élt Budapesten, mellőzése ellenére is állandóan alkotva. örömmel kell azonban regisztrálnunk, hogy tizenegy évvel halála (1927) után éppen egy fiatal pécsi kutató, Imre József figyelt fel Alexander jelentőségére. Imre disszertációja (Alexander Bemát és filozófiai műveltségünk, Pécs 1938) lelkes és rokonszenwel telített méltatása a nagy gondolkozó munkájának. A méltatásnál azonban még szebben beszélnek maguk a művek. Alexander hitvallása — amelyet más és más fogalmazásban majdnem minden tanulmányában kimondott, — ez volt: „Életnek és művészetnek, kultúrának és természetnek össze kell forpniok egymással”. Ebben a szellemben nyilatkozik az esztétikai nevelés kérdéseiről csak úgy, mint a vonal, a játék, az utánzás, a dísz, a fantázia vagy az intuíció kérdéseiről. Nem szorítkozik a képzőművészetre: Shakespeare-ről, Fetőfiről, Madáchról, Jókairól és Mik- száthról írott tanulmányai a kötetnek talán legnagyobb értékét jelentik. ' Értékes és elgondolkoztató mindegyik értekezés. Igaz, Alexander lényegében kissé „konzervatív” ízlésű kritikus és esztéta, s legföljebb az impresszionizmusig vagy a szecesszióig jut el, mégis, sok olyan termékeny gondolatot vet föl, olyan fejlődési vonalakat sejt meg, amelyek igazán csak napjainkban teljesedtek be. Örömmel és megelégedéssel tesszük le kezünkből ezt a szép kötetet. Mint olvasmány is .élvezetes: Alexander nemcsak kitűnő előadó volt, hanem nagy művésze a magyar stílusnak is. Reméljük, hogy ezt a kötetet újabb válogatások követik a nagy gondolkozó és esztéta életművéből, s reméljük, hogy sor kerül Alexander Bernát szerteágazó munkásságának bibliográfiai feldolgozására is. < tl„ Angyal Endre MŰTEREM R. FÜRTÖS ILONA A műteremlátogatás kifejezés úgy illik erre a látogatásra, mint egy vidám kislányra ... mondjuk, a talár. A „vidám kislányt” önkéntelenül mondhattam, mert nemcsak egy: két vidám kislány is fűszerezte látogatásunkat Bemutatták kedvenc díszeiket és a balett-ötöst a karácsonyfán, megettek egy narancsot, megérdeklődték, hány óra, majd fejükön egy-egy papír ellenzővel — valamint azzal az ígérettel, hogy egyelőre nem zavarnak tovább -*■ elvonultak. A két vidám kislány mamája, Fürtös Ilona eközben beteregette az asztalt a rajzokkal és tervekkel, s elmondta, melyikből milyen szőnyeg lesz majd. A több kiállításról ismert, kitűnő szőnyegtervező neve előtt az R., mint sokan tudják, Rétfalvinét jelent. A bágyadt mostj enyhén mosolyog téli nap... — Leolvadt a hóemberünk is — mondja Ilonka. — Pedig olyan helyes kis hóember nőtt az erkélyen, ahogy befújta a hó... Színes oroszlán, várak, lepkék, virágok vannak a hóember helyett egy kis füzetben. Bernadettnek, a nagyobbik kislánynak készült ez a kis képeskönyv, mivel fürtös Ilona úgyis készített illusztrációkat Galambosi László készülő gyermekvers-kötetéhez. A csepp képeskönyv fedőlapja átlátszó ragasztócsíkokkal sűrűn beragasztva. — Gondoltam, mégiscsak más csillogó kivitelben. &s a mp terem hiány, mondom, a terveket sem zavarja.. Szőnyegterv tehetséges fiatal szobrász persze nem itt dolgozik, ebben a harmadik emeleti modern — ennélfogva nem túl terjedelmes — lakásban, hanem régi „meghitt” helyén, a garázsból lett műteremben. Felesége sem itt dolgozik, persze. Eleinte itt állt a szövőszék, de akkor nem lehetett leülni. Most le lehet ülni, de a szövőszék darabjai megtöltik a mellékhelyiségeket... Mindez a derűt és a terveket nem zavarja. A derűt, amely zölden és pirosán 'Csillog a karácsonyfa vil- lany-gyertyácskáin, a népi hímzésű párnákon, a köcsögök és üvegek hasán és az ablakon, amelyen kívül . — Most tele vagyok megbízásokkal és saját tervekkel, ősszel részvételi díjasként készítettem a soproni házasságkötő terem részére egy gobelin-tervet. Nem hiszem, hogy esélyem van, de hogy meghívtak, az már önmagában jó volt. Most a pécsi Vízügyi Igazgatóság részére készítek egy gobelint; sokkal kisebbet az előzőnél, nyolc négyzetméterest, de ezt magam szövöm is meg, s ha a zsűri elfogadja, ki is kerül az igazgatóság egy reprezentatív termének falára. Jövőre Szombathelyen gobelin-biennálét rendeznek, azon szeretnék jól szerepelni, de ehhez már most dolgozni kell. R. Fürtös Ilona vázlatkészítés közben. A pécsiek Nemzeti Galéria-beli kiállításán kb. tíz szőnyege volt a falakon, nagy sikert arattak. A Pécsett bemutatott, majd tovább váhdorló építészeti kiállításon is volt két szőnyege. A jugoszláviai képzőművészeknek csereként rendezett kiállításon úgyszintén sikert arattak egyéni hangvételű, anyagszerű1, szellemes és ötletesen modern szőnyegei. — Meghívást kaptam a „nagykiállításra”, az országos képzőművészeti tárlatra is. Jó lenne valami komolyabb dolgot csinálni. Talán megszövöm nagyban, amit a helyi felszabadulási pályázatra készítek ... Dehát a pályázat még előttünk van, nem illik előre beszélni róla. A fontos: megállás nélkül készülnek itt a harmadik emeleti lakás asztalán a tervek, vízfestékkel, krétával, ceruzával — s mind arra vár. hogy megjelenhessék majd . igazi anyagában, a textilben Hagyományos fonalakkal szőve, vagy modern ruhában, újszerű technikákkal Spárgával szőve, például, amit Fürtös Ilona különösen kedvel. Az egyik szekrény aljában meg is mutat egy irdatlan köteg spárgát: ezzel spéciéi kévéket kötöznek, amikor nem szövésre használják ... Jó lenne, természetesen, egy műterem. közös műterem, vagy legalábbis olyan, ahol a szobrásznak való hely mellett valahol akadna egy zug a szövőszéknek is. De addig is: nem kell kétségbeesni, hanem inkább újabb és újabb feladatokat vállalni, újabb és újabb határidőket kiszabni — ha nem szab ki maga a feladat, a megbízás, a meghívás, akkor szigorú határidőt szab maga a művész, magának, a maga felelősségére, a maga örömére. H. R. a (335ernyo£$?#SZILVESZTERI KABARÉ Televíziónk fennállása óta a mostani volt alighanem a legsikerültebb szilveszteri vidám műsor. . Mindenekelőtt két „szereplő” érdeméből. Az egyik, aki mindvégig láthatatlan maradt a műsorban, Horváth Adám, a vezető rendező, a egyben a forgatókönyv egyik szerzője. A másik Vitray Tamás, a forgatókönyv másik szerzője s egyben a fő-játékvezető, akit viszont a legtöbbet láttunk. A műsor megszerkesztésének legfőbb értéke, hogy megtalálta azt a néhány alapelvet, amelyre egy ötórás mammut-műsor felépíthető. A legfontosabb hogy igen nehéz, de hálás, a televízió sajátosságainak kiválóan megfelelő élő-adás formát vá lasztottak. Ezzel egycsapásra elkerülték a: „lefényképezett kabarészínpad” minden korábbi buktatóját, s az „előre dobozolt” biztonság ötórás unalma helyett vállalták veszélyes egyszeriség, a „várható véletlenek” minden kockázatát. Ugyanezzel viszont eleve felkeltették a közönség fokozottabb érdeklődését, a legfőbb lélektani alapot egy ilyen maratoni műsorhoz. A siker másik kulcsa, hogy az élő adás színhelyeinek megválasztásával, Budapest mellé a három vidéki nagyváros bekapcsolásával, valóban nemcsak „országra szóló”, hanem az egész országot képviselő mulatságot, igyekeztek teremteni. Ugyanakkor szép és időszerű eszmei értéket is fel tudtak mutatni ebben az „országos ötlet”-ben, a négy huszonöt esztendős fiatal pár meghívásával, s azzal, hogy játékos vetélkedőjüket a műsor csúcspontjára időzítették. Az autós vetélkedő ötlet« is ehhez kapcsolódik, s önmagában kitűnő gondolat Hogy ezt mégsem sikerült — ha jól sejtem — a tervek szerint kihasználni, s az autók sorsa áz adás folyamán: fokozatosan ködbe buc- kolódzott, egészen a meglepő és csodálatos megérkezés, g — ez nem a forgatókönyv hibája, hanem alighanem a mostoha időjárásé. Külön érdeme a műsornak, hogy ezt a kissé „deus ex machina” jellegű mozzanatot sem éreztük bántónak, amely az egész sikerét veszélyeztethette volna. A siker harmadik kulcsa, végső mozgatója, mintegy principiűma Vitray Tamás volt. az ő csodálatos „juca- lomjáéka”. amely nélkül, azt hiszem, sem az élő-adás közvetlensége, sem az országos mulatság, sem a huszonöt évesek vetélkedője önmagukban nem vezetett volna sikerre. Talán nem is zenés kabaré volt ez az est igazában. hanem egy hatalmas 'fyitray-show, amelyben a zene volt a leggyengébb aztán sorrendben a kabaré számok voltak — néhány kivételével — a leggyengébbek, aztán az egyik játékvezető, aztán ... Ezúttal azonban mindez Vitraynak alárendelt betétnek tűnt. s nem volt olyan bántó, hogy ezek a be étek Vitray'nélkül gyengébb átlagot adtak volna összességükben, mint a korábbi években, hogy „hiányzott” egy sereg kiváló művész, hogy akik mégis szerepet kaptak, azok közül nem egy képességein alul... Pedig ha végiggondoljuk, mit is csinájt tulajdonképpen Vitray, világraszóló produkciókra nem emlékezhetünk. Csak önmaga teljes emberségét aata, vagy annak olyan tökéletes illúzióját, amely a nagy — s nemcsak riporteri — művészet sajátossága. Ha mint játékvezető tökéletes és kifogástalan lett volna, talán csak ámulatunkat kelti fel. De nem volt tökéletes, és nem volt kifogástalan. sem a beszéde, sem a magatartása. Ha fáradhatatlan lett volna, kkor is legfeljebb csak csodáltuk volna rendkívüli munkabírását. De nem volt fáradhatatlan, sőt szemünk láttára fáradt el... Mint a többi ember... Szederkényi Ervin É á
