Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-31 / 26. szám
KftOT Aimfe í BBPMITflKI ,17A pincét is megmutatta neki?!,.. Azonnal telefonálnom kell a miniszter ... miniszterhelyettesnek, országos körözés, határzárlat, általános letartóztatás!... Csak ne zsongana úgy a fejem! Ez az átkozott szlivovica! Az ember nyugodt lélekkel benyakal, mert eszébe sem jut, hogy Andrea... istenem, épp Andrea! Pedig én azt hittem... Mondja dadus, hát szabad volt ilyet csinálnia? Ambrózy hüppögve sírni kezdett, mint egy kis gyerek. Etelka néni erre letette a botot, erélyesen kihámozta a professzort a kabátjából, betámogatta a hálószobába, ruhástól lefektette, csak a cipőjét húzta le, betakarta. Pár perc múlva egészséges, mély horkolás jelezte, hogy- -a szlivovicánál hatékonyabb altatót még nem ismer a tudomány. Fontos persze a megfelelő adagolás. Ezúttal meg volt. * VI. fejezet ELVESZ EGY KÜLÖNLEGES SZEMÜVEG A lány összecsukta jegyzetfüzetét, a golyóstollat is betette táskájába. Ránézett a férfire, boldogság csillogott a zöldes-szürke szemekben. Aztán áthajolt az apró presz- szó-asztalka felett és megcsókolta. Hondát. — Érted te ezt?! — bökte oldalba a Bonbon presszó másik sarkában a szögletes áll\i, szeplősképű férfi, névszerint Mucur, az imént érkezett kémtársát, Bálintot. — Nyalja-falja a kopaszt 1 Mivel tudta puhára főzni ezt az extra-babát ez az elfűrészelt óriás, ez a labdafejű krampusz? — Csend, hülye! — sziszegte a másik. — Te csak arra ügyelj, hogy a puskamikrofon jó irányban maradjon és ne látszódjon ki a kabátod alól. Nem a te szövegedre vagyok kíváncsi! Palmer úr göndörfekete hajú tanítványa oldalvást ült a Kocsis— Honda párnak, az asztalra könyökölve, fejét a jobb tenyerébe hajtotta. így senki sem vehette észre, hogy a kabátujjából egy füldugóban végződő zsinór vezet a füléhez. Szerencséje is volt, alig néhányan tartózkodtak a helyiségben, szinte zavartalan volt a vétel, tisztán hallhatta, amit a szőke nő és Sz alacsony, kopasz férfi suttogva mond egymásnak. Kár viszont, hogy’ csak most ért ide a Wesselényi utcából, lehet, hogy a lényeget szalasztotta el a beszélgetésből... Vagy talán mégsem? — Mindegyik kontroli-vizsgálat nagyon jól sikerült, igazolta a várakozást — súgta Andrea elégedetten. — Én meg külön örülök annak is, hogy egyből eltaláltam magánál a megfelelő dózist. Ez eddig csak egyszer volt, egy tengeri malacnál. El sem tudja hinni, drága Hondácska,' hogy mekkora szolgá■ latot tett a tudománynak. — Ott egye meg a fene a tudományt — morogta Honda és megigazította a szemüveget az orrán. — Ez az atkozott sem tud: megmarad* ni a helyén. A szőke nő gyengéden megsimogatta partnere kezét. — Mondja, miért dohog, miért zsörtölődik, miért ilyen rosszkedvű? Hisz a dolgok ragyogóan mennek ... — Igazán? — húzta a száját keserű mosolyra a férfi. —, Lehet, hogy maga, szépségem, most nagyon boldog,; de elárulná, hogy én, én miért hejeh.uj ázzak örömömben? Nálam az alapproblémában semmiféle kedvező fordulat, változás nem állt be. Ha engem az a fiatalember, akit kegyetlenül bokán rúgtam a buszon, felpofoz, ha a rendőr megbírságol, ha nem semmisítik meg a jegyzőkönyvet, ha kirúgnak az Erőátviteliből, ha- az a túlbuzgó őrült, az a Szemán nem cipel magával, akkor mi van? Akkor egy felpofozott, megbírságolt állástalan pacák ugrik be két nap múlva a Dunába és nem. a Nehézipari Minisztérium kettes osztályának frissen kinevezett, szépreményű vezetője. Na bumm! A Dunának tökmindegy, nekem még így még rosszabb is talán,..-“ Azzal azért várjunk — mondta-Andrea -“, ;:azzal a beugrással . -Nevezze előérzetnek, jnőj_ fantáziá- lásnak, eufóriás optimizmusnak, bánom is én, de biztos vagyok bén-' ne, hogy találunk jobb megoldást. Verje ki a fejéből. Megjön feéla Szófiából... — Én semmit sem rém éléit - a maga Bélájától. A józanéletil professzor úr éppúgy agj rémnek f«ija tartani az esetemet, mint á többi doktor. Pedig ez — kibírhatatlan. . El sem tudja képzelni, mit éreztem, amikor a ' miníszterhelyettee szobájában jött rám a bambulás. Érthető, hiányzott a reggeli ellenszer. Még szerencse, hogy a szemüveggel rendben voltam, másképp úgy kidobnak hogy a nyakam töröm a lépcsőn. Ul egy felnőtt ember a széken, beszélnek hdzfcá, jóindulatúan kérdezgetik, de az nem válaszol, csak ül. csak ül és hallgat. Már azt sem tudtak: hogy miit csináljanak velem. Mert én értettem, láttam, felfogtam nllndent, firth körülöttem történi, de térim vfilav mit, vagy- megmukkuhr.í, az( thár nem, Észrevettefti azt is, amlkür i miniszterhelyettes félfét.ofttu <fgy kicsit Szemánt és úgv sdgíú hékl: „Nézze, én egyetértek rhagfival. & valóban egy rendkívül szldipfiWkus fickó, a beszélgetés \á jól Imiéit, "de aztán a tag mégi: .lírait MÖrid- ,-ja, nem idióta ez egy ,kicslt?:’ (Folyiuasa ~ t
