Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

WO. Január 31 jmnantmi napin Exporttükör III. Mit hoz az idei esztendő? 'Azt várjuk az idei eszten­dőben, hogy Baranya ipara még élénkebben bekapcsolódik a világgazdaság vérkeringésé­be, tovább fokozódik az ex­port. Természetesen azoknak a cikkeknek a fokozódó ki­vitelére gondolunk, amelye­kért olcsóbban kapunk egy dollárt vagy egy rubelt. Mit ígér az idei esztendő? Ezút­tal nyersanyagok kiviteléről lesz szó. Tárgyalások a kő exportjáról A Beremendi Cement- és Mészművek tavaly a cukor­gyárakban felhasznált ún. cu­korkövet, útépítéshez követ valamint kőlisztet szállított a szomszédos Jugoszláviába, körülbelül 100 ezer dolláros nagyságrendben. Ami az idei tételeket illeti, egyelőre min­den „cseppfolyós", az export­tárgyalások javában folynak. Azt remélik, az idén tovább fokozódik az export, az ér­deklődés megvan, hiszen a beremendi kő hiányában a jugoszlávok sokkal messzebb­ről lennének kénytelenek szállítani. A kivitelt eddig a gyár saját szállítóeszközeivel bonyolította le, most gondok­nak néznek elébe — kicsi a szállítási kapacitás. A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat tavaly közel 20 ezer tonna terméskövet, mintegy 40 ezer tonna zúzott követ, 140 tonna cukorgyári és 500 tonna mészkő őrleményt szál­lított Jugoszláviába, összesen 156 ezer dollár értékben. A terméskövet a Dráva-szabá- lyozáshoz, a zúzott követ út­építéshez használták fel. A szállítás az AKÖV gépkocsi­jaival történt, a 156 ezer dol­lárból 80 ezer dollárba került a fuvar. (Ebből is látható, a költségek nagyobb részét nem is maga a kő. hanem a szál­lítás jelenti). Az idei évi ex­porttárgyalások hamarosan megkezdődnek, és a tavalyi­nál még hagyobb exportot ígérnek. A komlói kőbányá­ban egyébként a napokban befejeződnek a nagyjavítások és megkezdődik a termelés. Vetőmag Koreának A megye mezőgazdasági üzemei közül a Bolyi Állami Gazdaság a legnagyobb vető­mag exportőr. A hibridüzem a világ számos országába — tőkés és KGST piacokra — szállít vetőmagot. Csak a leg­utóbbi üzletüket említsük meg. Még tavaly mintaként öt vagon kukorica vetőmagot indítottak útnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságba, piackutatás céljából. A minta tetszést aratott, s az idén januárban már 41 va­gonnal küldtek a koreai ve­vőnek. A tavasz folyamán még az NSZK-ba, Csehszlo­vákiába és az NDK-ba szállí­tanak összesen 40—50 vagon- nyi rövid tenyészidejű kuko­rica vetőmagot. A készmagvak eladása nem csökken, ezt ígéri az idei év, bár ez nemcsak rajtuk múlik. Az 1970. évi termésből az ola­szok 200 hektárt lekötöttek, a termeltetési szerződés már megvan. Még egy hír, amit már tavaly novemberben megírtunk: az idén rekonst­rukciót terveznek a 10 éve épült hibrid üzemben. Ennek során az épületbővítés mel­lett új tisztító gépsort állí­tanak be. Már kaptak aján­latokat. egyelőre további kül­földi cégek ajánlataira vár­nak. Több ipari fa A Mecseki Állami Erdőgaz­daság az idén tovább növeli kivitelét, amely 20—30 száza­lékkal lesz több mint tavaly. Papírfából az összes értékesí­tés egyharmada. 30 ezer köb­méter az export. (Tavaly 21 500 köbméter). Az idén to­vább fokozódik az ún. sze­kundér tevékenységből ere­dő, azaz a faipari termékek — parkettléc, bútorléc. veté­lőtömb, paletta elem, kábel­fedő — exportja. A tavalyi 2200 köbméterrel szemben az idei előirányzat 3—3.5 ezer köbméter félkésztermék, az összes- értékesítés közel 20 százaléka. Ez a profil az ex­port szempontjából hosszabb' távon sokat ígér, ezért, ha csak kisebb mértékben is, fejlesztik a vajszlói fafeldol­gozó üzemet, továbbá Kárá­szon 4 millió forintos költség­gel, 1971-re áthúzódó beruhá­zásként új fafeldolgozót hoz­nak létre. Tavaly úgy nézett ki. fel­lendül a tűzifa exportja is. Az erdőgazdaság, mivel a belföldi kereslet nagyon lany­ha volt, 13 ezer tonna tűzi­fát ajánlott ki külföldre. A kishatármenti forgalom kere­tében szerette volna eladni Jugoszláviának. A LIGNIMPEX kötött is egy üzletet, 5 ezer tonnára, mégpedig dollár ellenében. Megkezdődött a szállítás, s ez azt jelentette, a Mecseki Er­dőgazdaság betört a jugoszláv piacra. De 3500 tonnánál ab­ba kellett hagyni a szállítást, a fakiviteli engedélyét meg­vonták a külkereskedelmi vállalattól. Időközben ugyan­is kiderült — éppen a belke­reskedelmi vállalatok tavaly nyári lanyha megrendelései miatt —, hogy zavarok van­nak a hazai tűzifa ellátásban. Ami még az erdőgazdaságnál figyelemre méltó: tavaly je­lentős mennyiségben szállí­tottak külföldre tölgymakkot. Az idén viszont minimális termésre számítanak. Jelentős bevételre tettek szert — 2 millió forintra! — a bérkilö­vések után. Nem számítanak arra. hogy az idén ez a ma­gas bevétel megismétlődik. Elektronikus számítógépet kap a DÉDÁSZ Fél millió áramfogyasztó villanyszámlája készül már a Dél-Dunántúlon elektronikus számítógéppel, vagyis a DÉ­DÁSZ valamennyi fogyasz­tója számára géppel számláz­zák az áramot. Az elektroni­kus számítógép alkalmazását ezen a területen országos vi­szonylatban a DÉDÁSZ ve­zette be elsőként. Az úttörő munka sikeré­nek legfőbb elismerése, hogy a magyar villamosenergia iparágon belül elsőként a Dél-Dunántúli Áramszolgál­tató Vállalat kap elektroni­kus számítógépet 40 millió forint beruházással, ami fe­leslegessé teszi majd az adat- feldolgozás „bérbeadását”. A magyar gyártmányú EMG 830-as elektronikus számító­gépet, valamint a külföldről vásárolt kártyalyukasztó és ellenőrző egységeket ez év második felében helyezik üzembe Pécsett. A költséges berendezés gazdaságos kihasz­nálása érdekében nemcsak a DÉDÁSZ, hanem a szegedi székhellyel működő Dél-Ma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalat adatfeldolgozását is ellátják. 35 millió pár cipő Előtérben a belkereskedelem ellátása A cipőipar ez évi termelési programjáról a Könnyűipari Minisztériumban az MTI munkatársa a következő tá­jékoztatást kapta: Az ipar ágazati méretek­ben. tehát a minisztérium és a tanácsok felügyeletével mű­ködő vállalatok, valamint a szövetkezetek együttesen a tavaly előállított 32,8 millió párral szemben ez évben 35 millió pár cipő gyártására készülnek fel. Miközben a cipőgyártás eb­ben az évben 6,7 százalékkal növekszik, a tavalyinál 22,1 százalékkal több cipőt bocsá­tanak a belkereskedelem ren­delkezésére. A belkereskede­lem 1969-ben 19,7 millió pár cipőt szerzett be a hazai ipar­tól. ez évben pedig 22,1 mil­liót hozhat forgalomba, illet­ve ebből már jut a kiürült raktárkészlet feltöltésére is. Az értékesítésnél átcsoporto­sítást hajtottak végre a bel­kereskedelem javára, nem fo­gadtak el csaknem 1 millió párra szóló külföldi megren­delést. Nagyobb kapacitásnövelés | várható a szövetkezeti ipar­ban. — Egyébként a helyi­Másféi millió munkás „vándorúton“ •• On miért megy...? Az igazgató és az üzemvezető szerződése Cél a termelékenység emelése Érdekes szerződést kötött m nyergesújfalui Magyar Viscosa- gyár igazgatója és a vállalat da- namidrost üzemének a vezetője. A gyárra érvényes bérszínvonal gazdálkodástól eltérően bértö­meg-gazdálkodást alkalmaznak az idén az üzemben. A kísérlettel azt kutatják, hogyan lehetne na­gyobb arányban emelni a ter­melékenységet, nagyobb mérték­ben növelni a dolgozók kerese­tét, nagy körültekintéssel vá­lasztották ki a kísérlethez éppen azt az üzemet, ahol egész évre előre nagy biztonsággal tervez­hetnek és nagyobb volumenű a termelés. A szerződés szerint a danamid- rost üzemben a létszámcsökken­téssel megtakarított bér 50 szá­zalékát jutalom, vagy alapbér formájában feloszthatják az üzem dolgozói között. A létszámcsök­kentés azonban ez esetben nem lehet 5 százaléknál kevesebb, il­letve 10 százaléknál több. A ter­melés túlteljesítéséből származó nyereségrészesedési alapot vi­szont teljes egészében feloszthat­ják. aktuális téma önnél A BÚTORVÁSÁRLÁS? Használja ki a jelenlegi nagy áruválasztékot S Ezt ajánlja a MECSEK és a BÜTORHAZ, a villanyrendőrnél. Pénz kell — ön miért megy? — Pénz kell — Itt mennyi van? — Nyolc forintos órabért kapok. — És ott? — Nyolc hetven plusz 10 százalék. — Mi az, hogy tíz száza­lék? — Hát azt nem tudom. Ne­kem csak azt mondták: nyolc hetven plusz tíz százalék... Az ÉPGÉP személyzeti fő­nökének irodájában ülünk; aki menni készül: Péter Ist­ván, esztergályos. Tizenkilenc éves, ez a gyár volt első iga­zi munkahelye. — Az ősszel szabadultam, a Sopianában. A személyzetis közbeszól: kitűnő volt, ezért is kapott nálunk kiemelt bért, nyolc forintot. — A munka tetszett? — Elfogadható. — A norma? — Hát, mikor, milyen. — Egyik munkadarabon vesz­tett, a másikon nyert az em­ber. — És az építőknél... ? — A gépjavítóban fogok dolgozni. — Könnyebb lesz? — Nem tudom. — A kollegák... ? — Nem tudom ... — És ha most azt monda­nák itt: tíz forintot kap? — Hát akkor itt marad­nék .., Kényelmesen élni Ratting János, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat volt asztalosa kilenc évi mun­ka után búcsúzott el a kolle­gáitól. 1962. március 12-én lé­pett be (ez volt a második munkahelye), s most, január 21-én kapta vissza a munka­könyvét. Jó szakember volt, pontosabban: jó szakemberré lett e kilenc év alatt. Bére évről évre emelkedett. 1969- ben 2529 forint volt a leg­jobb keresete, s 2038 a leg­kevesebb. A kollektíva, amelyben dolgozott, szerette, s szeretettel beszél róla ma is. Az igazgató is azt mond­ja: tipikusan törzsgárdába való ember volt. De hát ak­kor miért... ? — Berkesdi vagyok, s Komló messze van Berkesd- tőL — És most hova jár? — Pécsre. — A kereset? — Lehet, hogy valamivel még kevesebb is lesz. — Hát akkor ... ? — Belefáradtam a végtelen buszozásokba. Kényelmesen akarok végre élni. Tipikus sors, tipikus dön­tés. A munkalehetőségek ki- szélesedése ezreket döbbent rá: az ember nem arra szü­letett, hogy hajnaltól estig dolgozzon, illetve hogy sza­badidejét zsúfolt vonatokon, buszokon töltse. A kényelme­sebb élet, könnyebb megél­hetés varázsa még az olyan embereken is úrrá lesz, akik egyébként hivatásuknak val­lották és vallják elhagyott szakmájukat. Cs. T. az egyik nagy pécsi bányaüzem robbantómestere volt. Gyerekfejjel kezdte, s mindenki úgy ismerte, mint „fanatikus” bányászt. Büszke volt szakmájára, tartást adott neki az a tudat, hogy míg mások érdektelen akták kö­zött töltik el életüket, ő nap mint nap legyőzi a földalatti világ nehézségeit. Arra is büszke volt mindig, hogy jól él, elegáns. S most „munka- nélküli”. — A jövő héten már dol­gozok: gépkocsivezető akarok lenni. — S miért döntött így? — Hát bizony, ezt nehéz megmondani,.. Nyitott szemmel — Kezdjük talán a bérrel: elég? — Nem mondhatnám. Ta­valy 3400 forint volt az át­lagkeresetem — pótműsza­kokkal, mindennel együtt, öt évvel ezelőtt 4000 körül ke­restem, s akkor egy kicsit más volt a pénz is. De még­sem mondanám, hogy ezért. Az ember annyi mindent lát mostanában, tv-ben, filme­ken, meg mindenhol, s bi­zony egyre kevftsebb olyan hellyel találkozik, mint a bá­nya. Az ember egyre keve­sebb, a gép se több, a mun­ka meg napról napra szoro­sabb. A bányász tud és sze­ret dolgozni, nem is a hajtás a baj, hanem az, hogy az ember érzi: ezt nem lehet so­káig csinálni... A Megyei Tanács munka­ügyi osztályán a munkaerő­mérleg számai — mint a barométer az időjárás alaku­lását —, józan szigorúsággal mutatják, hogy ölt mind na­gyobb méreteket a vándor­lás. A múlt év első negyedé­ben a dolgozók 6,2, a máso­dikban 7,5, a harmadikban pedig már 12,1 százaléka lé­pett ki munkahelyéről, s a negyedik negyedév adatai sem ígérnek javulást. — E nagyszabású munkaerő-áram­lás mögött természetesen ott van az a tény is, hogy az új mechanizmusban nincs többé adminisztratív gátja a fel­mondásnak, a helyzet norma­lizálásának módjait keresve azonban mégis rendkívüli hi­ba lenne a régi megkötöttsé­geket visszasírni. Józan lét­számgazdálkodásra és körül­tekintő önvizsgálatra van minden vállalatnál szükség, mert csak kevés munkás in­dul el „szerencsét próbálni” — ok nélkül. A fenti beszél­getések ötletszerűéit voltak — a tanulságok azonban meg­lehetősen tipikusnak tűnnek. S a tanulság is kézenfekfő: a vállalatok között az eddigi­nél több korrektségre, a vál­lalatokon belül pedig tuda­tosabb, a munkaerő ember voltát jobban szem előtt tar­tó létszámgazdálkodásra van szükség. ipar két szocialista szektorá­nak üzemei a tanácsi vállala­tok és szövetkezetek ez év­ben csaknem 10 millió pár ci­pőt állítanak elő. Ebből 6—7 millió párat a belkereskede­lemnek adnak át. Ezenkívül a Bonyhádi Cipőgyár bővítése, új futószalagjának üzembe­helyezése teszi lehetővé több termék kibocsátását. A Duna és a Minőségi Cipőgyárnál a termelés-szervezés eredmé­nyez újabb kapacitásokat. Bár az ipar az egész évet tekintve eleget tud tenni a belkereskedelem mennyiségi igényeinek, a közös erőfeszí­tések az ellátásban az év elején még nem annyira, in­kább csak a következő hó­napoktól kezdve hozhatnak szemmel látható javulást. A tavasszal forgalomba kerülő cipők túlnyomó részének gyártását már a múlt év ne­gyedik negyedében meg kel­lett kezdeni. Az őszi-teli idényre azon­ban két termék kivételével minden mennyiséget és ter­mékválasztékot biztosít az ipar. A Tisza Cipőgyár az ol­csó, vulkanizált talpú férfi és gyermekcipőket rendelke­zésre álló gépsorával csak a tavalyihoz hasonló mennyi­ségben — 1,3—1,4 millió pár — tudja előállítani. A Duha Cipőgyár tavaly rendezkedett be a fröcssöntött PVC-talpú cipók nagyobb arányú gyár­tására. 100 000—150 000 párat bocsátott ki, ebben az évben pedig már 500—600 ezer pá­rat állít elő a teljes gyer­mekméret skálában, vagyis nemcsak 31-es, hanem 40-es méretig. A belkereskedelmi igény ennél is nagyobb, ezért a Ti­sza Cipőgyár szintén besze­rez egy fröccsöntő gépet és így már esetleg női cipők is készülhetnek az új technoló­giával. Tavaly nem volt elegendő színes lakkcipő és szandál. Javulást jelent, hogy nagy mennyiségű — 100—150 000 négyzetméter műlakkbőrt im­portálnak, s az ebből gyár­tott cipők a nyár elejép^m^r az üzletekben lehetnek." Ta­valy csizma is kevés volt, most azonban lehetőség van arra. hogy műbőrből elké­szüljön a kívánt mennyiség. Bőrcsizmából is jóval több kerülhet az üzletekbe, de eh­hez az szükséges, hogy a gyártás már júniusban meg­kezdődjön és folyamatos le­gyen. Békés Sándor Hét magyar vállalat a milánói vásáron Európa egyik legjelentő­sebb könnyűipari vásárán, Milánóban, idén hét magyar vállalat vesz részt. A HUNG- EXPO rendezésében 490 négyzetméteres területet bé­reltek ki, emellett még több mint 100 négyzetméteres te­rületen idegenforgalmi infor­mációs pavilont nyitnak. Az áprilisi milánói vásáron ma­gyar műszaki információs központ is működik majd. s az üzletkötések lehetőségeiről is tájékoztatást ad az érdek­lődő üzletembereknek. Az ARTEX stílbútorait mu­tatja be, az Elektroimpex a legújabb típusú tv- és mag­nó- és rádiókészülékekkel je­lentkezik. A HUNGAROTEX teljes árukínálatát tárja » vásárlátogatók elé. többek között konfekciótermékeket mutat be. A NIKEX hulla­dékégető kemencét, korrózió­védelmi szórópisztolyt és más berendezéseket visz Milánó­ba. A PÉCSI KENDERFONÖ ÉS SZÖVŐGYÁR, HIRD felvételre keres KÖZÉP- ÉS FELSŐFOKÚ IPARI TECHNIKUMOT VÉGZETTEKET ÜZEMI MUNKAKÖRÖKBE (művezető, segédművezető). Textilipari átképzésről gondoskodunk O Kedvező fizetési feltételek, kedvezmények. i. Hihetetlen, de igaz: egyet­len év leforgása alatt másfél millió munkás változtatott munkahelyet, s pillanatnyilag is minimálisan 200 ezer em­ber van úton. A lapok hir­detésoldalait elborítják a fel­vételt hirdető közlemények, s egyre gyakrabban hallani olyan híreket is, hogy a kényszerhelyzetbe került vál­lalatok már ezzel sem érik be. Ügyes munkaügyisek a munkáscsábításnak a. legrgf- fináltabb módszereit eszelik ki, az ilyen méretű ^nép- vándorlást” azonban ez sem magyarázza. A szocialista szektorban dolgozó 3,6 millió ember egyharmada cserélt rövid idő alatt munkahelyet, s ez a tény napjaink talán legizgalmasabb szociológiai kérdésévé teszi a munkások és munkáltatók kapcsolatát. Ha valaki — most nem a „hivatásos vándormadarak­ról” van szó —, sok év után kikéri a munkakönyvét, el­dobva mindazt, amit addigi munkájával elért, kivívott, akkor annak oka van. De hát mi... ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom